Mottó:
Soha ne nézz
vissza. Emlékezz a tegnapra, mosolyogj a jövőbe, a holnap egy új nap.
-Harry Styles
* másnap délután *
Az újságok tele vannak a fényképemmel és cikkekkel. Van amelyikbe nem azt írták le amit mondtam, és ezért egész reggel óta ideges vagyok. Hogy valaki ilyen betegesen siker, és pénzéhes legyen... Nos ez baromi gusztustalan!
Ashton, miután az újságírók leléptek, elment. Végül Tessa, és Liam is. Marknak a szemöldöke, az orvos szerinte, akinél járt be fog gyógyulni, és nem kell össze varrni.
***
* Szerda * estefelé *
Mivel kint vagy 35 fok van, még így este is, ezért nem öltözök túl. Egy fehér ujjatlan, egy rövid, farmergatyát húzok, és magamra kötök egy inget.
Ez
lesz az első alkalom, lassan egy hónap után, hogy kimozdulok itthonról.
Mark dolgozni van, ezért egyedül vagyok itthon. Hívtam Tessát is, hogy
tartson velem, de Liammel együtt vacsoráznak.
Macket el sem értem ezért magamra maradtam.
Épp a konyhában várok, mikor megcsörren a telefonom.
- Szia Mike.
- Szia Tücsök. Csak most olvasom mi történt. Minden rendben?
- Azt hiszem, nem tudom mire gondolsz.
- Újság. Harry. Te.
- Ó. Hát az.
- Igen.
- miközben hallgatom a prédikációját - miszerint, ha valami rosszat
tett, kiveri a szart is a gyerekből, meg hasonlók,- a cipőmet húzom,
mert bármelyik percben megérkezhet Ash.
-
Mike! - szólok közbe. Azt hiszem, Mike előtt a szakítást, a média
számlájára írhatom. Nem akarom, hogy megtudja a valódi okot. - A sajtó
miatt szakítottunk. Nekem, túl gyors, és fényűző az ő élete. Neki a
karrierje rovásár ment volna, ha együtt maradunk. Ezt akartuk megelőzni,
ezért szakítottunk. Semmi másért.
- Biztos?
- Hazudnék én neked? - ég az arcom, hogy megteszem, de le akarom zárni a múltat, és nem rágódni tovább, hogy mi lett volna, Ha.
- Nem. - enyhül meg a hangja. - Mi a helyzet? Akkor vissza költöztél?
- Aha. Itt lakok Markkal Jess...
- Azzal a barommal?
-
Nem nagyon futunk össze, szóval, nem érdekel. - mondom. Idő közben
sikerült felhúzni a cipőt. Így telefonnal a kézben kissé fárasztó.
- Mit lihegsz? - nevet bele a telefonba.
- Cipőt húztam, és egy kézzel kicsit nehéz.
- Mész valahova?
- Igen. Egy barátom meghívott bulizni, én pedig megígértem neki. Márpedig ígéret szép szó.
- Fiú, az illető?
- Mike!
- Mi van? Csak kérdeztem! - mentegetőzik.
- Aha, mindig így kezdődik! Aztán, jönnek a különböző kérdések...
- Jó. Akkor nem kérdezek többet semmit. - épp elküldeném a francba a sértődése miatt, mikor megszólal a csengő.
- Tudod mit?
- Na.
-
Most le teszem. Viszont, - az ajtóhoz sietek, és kinyitom. Ash belép,
én pedig a telefonra mutatok, és egy percet kérek. Ő csak bólint. - ezt a
beszélgetést, még nem fejeztük be!
- Juj! Most félnem kellene? - kérdezi, közben gúnyosan nevet.
- Szia!!! - köszönök el, majd mielőtt bármit mondhatnak, leteszem. Néha olyan egy seggfej!
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Szia. - fordulok mosolyogva Ashhez. - Bocs, csak a bátyámmal beszéltem.
- Semmi. Indulhatunk?
- Persze. - bólintok, majd követem kifelé. Lekapcsolok minden villanyt, és bezárom az ajtót. Egy fekete dzsippel érkezett. Kinyitja az ajtót, és segít beszállni, majd átmegy a vezető üléshez, és ő is beszáll.
***
- Mesélj a barátaidról! - kérem, mikor már majdnem ott vagyunk. Egy kicsit izgulok, hogy hogy fognak fogadni. Remélem mindenki lesz legalább olyan jó fej mint Ash.
- Tök jó fejek. Itt lesz Brittany. Ő szereti a zenét, és táncol. Mindenfélét. Ha meghall valami zenét nem tudod leállítani. Aztán Brandon. Ő Brittany barátja, már általános iskola 6. óta. Ő is szeret táncolni, de inkább rajzol. Karen, ő színész. Imádja a régi filmeket. Diana, aki divattervező. És a barátja Des. Emilie, német cserediák. 3 éve költözött ide. Imád sportolni. - minden részletet elraktározok. - Még lesznek néhányan, de őket majd ott bemutatom. - csak bólintok és felidézem amit az előbb mondott.
Brittany - imádja a zenét, táncol.
Brandon - Brittany barátja 6. óta. Táncol, de inkább rajzol.
Karen - Színész, imádja a régi filmeket.
Diana - modell... vagy, divattervező. Igen divattervező.
Des - Diana barátja.
Emilie - német cserediák... Oké, ez menni fog. - gondolom magamban.
- Maya. - rázza meg a vállam Ashton.
- Mi? - felé fordulok, mire zavart arcomtól elmosolyodik.
- Mondom megérkeztünk. - körbenézek. Valami partra hozott. Kiszáll. Én is így teszek. Bezárja a kocsit, és elindulunk lefelé.
Már messziről hallani, a nevetést,a jókedvet, és a zenét.
Ahogy közelebb érünk, egy tábortüzet pillantok meg, körülötte pedig boldog embereket. Nevetgélnek, és szaladgálnak.
- Gyere. Bemutatok valakit! - megragadja a kezem, és az egyik asztalhoz vezet, ahol egy srác az asztalnak dőlve, egy papírpoharat tart a kezében és a tengeren elterülő nap, utolsó sugarait nézi. Meg kell hagyni tényleg gyönyörű. Elenged, mire megállok, ő pedig a sráchoz megy.
- Hé haver.
- Szia Ash. - megölelik egymást. - Már vártunk. - mosolyodik el. - Merre voltál?
- Szeretnék bemutatni neked valakit.
- Rendben. - megfordulnak.
- Kale, ő Maya. - mutat rám. - Maya, ő a haverom Kale.
- Szia. -közelebb lépek és a kezemet nyújtom. Elmosolyodik, majd ő is kinyújtja a kezét, és megszorítja azt. Fekete, göndör haja a szemébe hull.
- Szia. Örülök, hogy végre látlak. Sokat hallottam rólad. - Ashre tekintek, aki a fejét fogja.... és talán elpirult?
- Ó, igen? - kérdezem, és elmosolyodok. - Remélem csak jókat.
- Csupa jót.
***
- Sziasztok! - lépünk a tűzhöz.
- Csáó haver!
- Na végre! Azt hittük el se jössz!
- Szia Ash!
- Srácok, had mutassam be nektek Mayát! Maya, Ő Brittany, Brandon, Diana, Des, Karen, és Emilie.
- Szia. - mondják szinte egyszerre. Én csak intek, és elmosolyodok. Egy csaj felugrik a székből és megölel.
- Szia. Karen vagyok.
- Maya.
- Tudom. - kacsint rám. Az király, hogy ők jobban ismernek engem mint én őket. Mit mondhatott nekik Ash? - Örülünk, hogy eljöttél. Igaz srácok? - hangos éljenzés tör ki. Ash, két üres székhez megy, majd int, hogy üljek le. Így teszek.
Nem sokkal később egy piros pohár jelenik meg a látóteremben.
- Tessék. Igyál.
- Köszi. - veszem át,egy magas göndör hajú csajtól. Bele kortyolok, de azonnal ki is köpöm.
- Mi ez? - kérdezem köhögés közben.
Hangos nevetés tör ki.
- A ház specialitása. - kiáltja egy srác.
- Ó, hát köszi. - lerakom magam mellé, és Ashre nézek, aki engem néz, közben nevet.
Lassan alább hagynak a nevetéssel, és történeteket kezdenek mesélni. Néhányon elmosolyodok, de a szemem megakad Kalen. Ugyan úgy, ugyan ott áll, mint mikor megérkeztünk Ashsel.
***
A srácok a poharam folyamatosan újra töltik, szóval szomjas nem vagyok, de érzem, hogy kezd hatni az alkohol.
- Maya! - kiabál át a kör másik oldaláról azt hiszem Emilie. - Hallottuk, hogy hogy lealáztad az első napon a mi kedves barátunkat, úszásban.
- Hát igen. - mosolyodok el.
- Emilie! - nevet fel Ash. - Az csak egyszeri alkalom volt. Véletlenül győzött. - Ashre nézek, aki tök önelégülten vigyorog. - Hagytam nyerni!
- Mit csináltál? - esik le az állam. Felnevetek, és bele bokszolok a vállába. - Megvertelek ember.
- Mert hagytam. - kacsint rám.
- Komolyan így gondolod? - közel hajolok. Ő csak bólint, és állja a tekintetem. Körülöttünk néma csendbe borul a kör. - Pénteken megismételjük! - jelentem ki ellentmondást nem tűrve. Hagyott nyerni? Komolyan? Reggel sok ego növelőt szedhetett...
- Neee! - kiáltják, de nem veszem le Ashről gyilkos tekintetem. - Mi is akarjuk látni!
- Tudok egy helyet! - lassan a srácra nézek. - Egy elkerített területen van. A haverom apjáé az uszoda. Menjünk oda, játsszátok le most!
Nem vagyok teljesen józan, ezért azonnal a legrosszabb választ adom.
- Menjünk! - mindenki ujjongani kezd, ezért Ash is beadja a derekát.
Az egyetlen józan ember az Brandon, de csak azért, mert másnap vizsgája lesz. Így hát azonnal megvan a sofőr is.
Hamar az uszodához érünk. Brandon leparkol, és mind azonnal kiugrunk. A bejáratná, azt hiszem Des a srác neve, akinek a haverja vár minket.
- Sziasztok! -köszön a tulaj fia.
- Srácok, ő Calvin.
- Nem lesz belőle gond? - kérdezem, mire Calvin felnevet.
- A fateromé, és imádom húzni az agyát! Egy igazi seggfej! Szóval, gyertek csak. - mind elindulunk befelé. A külső uszodához megyünk, ahol már minden rajtra kész. A helyszín kivilágítva.
- Tehát. Des valami versenyféleséget emlegetett. Kik?
- Én. - lép ki a tömegből Ashton. Mindenki ujjongani kezd.
- Király! És ki a kihívott?
Ashton végig néz a tömegen, majd gyilkos tekintete megakad rajtam.
- Maya.
- Rendben. - kilépek én is. Calvin megragadja a vállam, és magához húz. A bejárat felől hangzavar üti meg a fülem. Oda tekintek, és látom, hogy egy hatalmas embertömeg érkezik. Mi a...
- Na végre megérkeztek. - lelkendezik Calvin, és a tömeghez szalad.
- Ezek meg kicsodák? - kérdezem Asht, de még mielőtt válaszolhatna, Emilie, Diana és Brittany engem, a fiúk pedig Asht rángatják arrébb.Hirtelen két csoportra oszlunk. A lányok, mintha már vagy ezer éve ismernének, úgy viselkednek. Nevetgélünk, beszélgetünk, egész addig, míg meg nem szólal percek múlva a hangszóró.
- Ashton, és Maya! - a tömeg elhalkul. Szememmel Calvint keresem, végül egy épületben találom meg, ahol a mikrofon fölé hajolva dumál. - Kérlek lépjetek előre.
A fiúk Ash mögé, míg a lányok mögém kerülnek. Én előre, ők pedig egyet hátra lépnek. A telefonom Emilienek adom.
- Lépjetek fel a rajtkőre! - lassan elindulok, majd Ashton is. Leveszem a szandálom, és Ashre tekintek aki a pólóját is leveszi, meg a nadrágját, majd int, hogy én is tegyek így.
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Én aztán nem vetkőzök le! - felnevetek.
- Emberek! - kiáltja. - Ugye ti is akarjátok, hogy levegye?
- Ashton! - morgok rá.
- Vedd le! Vedd le! Vedd le! - kántája a tömeg. Ezt még megbánod tekintettel nézek rá, mire önelégült vigyor terül el az arcán. Leveszem a pólóm, és a nadrágom, így csak egy szál bugyiban, és melltartóban állok ott.
- Rendben emberek! Most, hogy megváltunk a feleslegesnek vélt ruhadarabokról, kezdjük is!
Az emberek a medence köré gyűlnek.
- MINDENKI FELKÉSZÜLT? - üvölti. - Felkészülni! Vigyázz! Kész! Tűűűűűz! ... Várj, várj várj! - mondja, mire mindketten majdnem bele ugrunk. Egyszerre fordulunk meg. - Ha Ashton nyer, - ja ne! Tétje ne legyen! - Maya megválik a melltartójától!
- Mi van? - nyögöm, és elkerekedett szemekkel bámulok rá. Beintek neki, majd leszállok a kőről, és húzni kezdem a pólót.
- Elég ha velem vacsorázik! - kiálltja Ashton.
- Rendben, Rendben! - szól bele abba a kicseszett mikrofonba. A fejem lüktetni kezd. - A vacsora nem olyan izgalmas, de rendben.
- És ha én nyerek? - üvöltöm.
- Arra nincs esélyed! - mondja Ash, mire megfordulok, és neki is beintek. - De ha mégis, akkor bármit kérhetsz!
- Rendben. - felelem némi gondolkodás után. Ismét ledobom a fölsőt és felállok a rajtkőre. Kezdő pozícióba állok, majd Ashre tekintek. Már ő is felvette a pozíciót. Elmosolyodik, és tátog valamit, de nem értem, hogy mit. Mielőtt vissza kérdezhetnék, már be is ugrik a vízbe.
- Menj MAYA! - kiálltják. Amíg azon gondolkodtam, hogy mit tátoghatott, elkezdődött.
Gyorsan bevetem magam a vízbe. Felforrósodott bőröm, hirtelen lehűl. Amilyen gyorsan csak lehet megpróbálok úszni. Mikor a másik oldalra érek, Ashton már meg is fordul. Csalt, mert elterelte a figyelmem.
De azt a mecset ketten játsszák!
Otthon Hollywoodban, 2:42 másodperc volt a rekordom, a víz alatt lévőségben. Erre építve bevetem a színészi képességeimet. Eljátszom az áldozatom.
- Ash! - üvöltöm, ahogy torkom szakadtából kifér. Közben megállok. Körül belül a medence felénél járhatok. Elkezdek lefelé merülni. - ASH! - kiáltom még egyszer. A tömeg elhallgat körülöttünk. Még látom, hogy Ashton is megáll, mielőtt lemerülök, és a medence aljára úszok.
Másfél perce lehetek a víz alatt, mikor egy folt jelenik meg fölöttem. A folt közelebb jön hozzám, és megragadja a kezem. Ashton arca formálódik ki a vízben. Ráharapok az ajkamra, nehogy elnevessem magam, majd becsukom a szemem, nehogy meglássa, hogy nyitva. A felszínre rángat, de még ott sem nyitom ki.
A medence úgy van kialakítva, hogy az egyik sarokban vannak lépcsők is, az ugró kövek mellett. Résnyire nyitom a szemem, így látom, hogy arra visz. Mikor oda érünk, két karjába tartva visz ki. Fejem a mellkasának döntöm. A szíve nagyon hevesen ver.
Másodpercekkel később érzem, hogy a száraz földön fekszem.
- Maya. - - szólongatnak. Körülöttünk csak néhányan sustorognak. - Kérlek, Maya. Hallasz engem? - kérlel Ash, közben a pulzusomat keresi a nyakamon. Szép lassan kiengedem a levegőt, amit egészen idáig bent tartottam, és kinyitom a szemem. Elég drámaira sikeredett.
- Ashton. - suttogom, közbe fel-fel köhögök, mint aki tényleg majdnem megfulladt.
- Maya. - kiált fel megkönnyebbülten. Testével felém tornyosult, és egész közelről, az arcomat fürkészi.
- Add a kezed. Kérlek. - remegő kezét a kezembe teszi. A nyakamhoz emelem, és a pulzusomra szorítom. - A pulzus itt van! - igyekeztem nem elmosolyodni, de nem sikerült. Önelégült mosolyra húzódott a szám.
- Te... csak... A rohadt életbe!! - kiált fel, majd felnevet. Aztán olyat tesz, amin egészen meglepődök.
Magához szorít. Aztán, mikor kezd kínossá válni a helyzet elenged, de nem száll le rólam. A könyökömre támaszkodok, amitől, csak pár centiméter választja el az arcunkat. A szemében megkönnyebbülés csillog.
Tényleg aggódott értem.
A tömeg tapsolni, nevetni, és kántálni kezd.
- Csókot, csókot, csókot! - micsoda? Ezek most azt várják, hogy mi...
Az ajakira nézek, majd a szemébe. Valahogy úgy érzem, a távolság még kisebbre csökkent köztünk.
Hiszen ez egy buli, ahol szinte mindenki tök részeg már! Állítólag a nagy tömeg, aki utánunk érkezett, valami buliból jött, így már van köd a fejükben. És mi se panaszkodhatunk, ugyanis, mindenki ivott a parton, kivéve Brandont.
Ashton ajkai csábítóan közel vannak. Az alkohol hatására elönt a kíváncsiság. Vajon milyen lehetne őt megcsókolni? Vajon ugyan olyan lenne mint Harry? Vagy talán jobb?
De nem tehetem ezt Harryvel.
De miért is? Hiszen szakítottunk! Úgy váltunk el, hogy ezek után nem szólunk bele egymás életébe. Már több mint egy hónapja annak, hogy vége. miért gondolok még mindig a múltra?
- Csókot, csókot! - mondják tovább.
Ashton szemébe nézek. A világ forogni kezd felettem. Kicsit sok volt az alkohol!
- Mi lesz már? - kiáltja egy srác.
- Csókoljátok már meg egymást! - és újra rákezd a tömeg.
Harry a múlté.
Ashton arcát a kezem közé fogom, és lassan magamhoz húzom. Ajkai az ajkam súrolja, és mikor össze érnek, valami történik. Valami amit nem tudok elmagyarázni.
A világ a feje tetejére áll, de Ashton megtart, és nem engedi, hogy lezuhanjak.
***
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
Valaki kihívta a zsarukat, így gyorsan le kellett lépnünk. Össze szedtük a ruháinkat, és szaladtunk a kocsihoz, ahol Brandon már várt minket.
Én hátra ültem a lányokhoz, míg Ash Brandon mellé előre. A kocsiba gyorsan felhúztam a fehér ujjatlant, meg a rövid nacit, majd a szandált.
- És most hova? - kérdi Emilie.
- Épp arról beszélünk, hogy haza kéne menni.
- Na ne mááár! - Mondjuk egyszerre, a hátul ülő lányokkal-fiúkkal.
- Jujj, de erősen le lettünk szavazva, haver! - nevet fel Brandon, és Ashre néz.
- Rendben. - fordul hátra Ash. Találkozik a tekintetünk, de azonnal el is kapja. - Most beszéltem az egyik haverommal, aki koncert szervező. Ha gondoljuk bejuttat minket. Itt lesz Avicii, Calvin Harris, és David Guetta is!
- Tényleg? - kérdezi Emilie.
- Nem. - mosolyodik el Ash. - Avicii, és Calvin Harris, tényleg ott lesznek, de David, nem.... Szóval?
- BULIII! - Kiáltja Diana. A dolog eldőlt. "Buliii"!
***
Lásd, Harryel való első csókom.
- Szia!!! - köszönök el, majd mielőtt bármit mondhatnak, leteszem. Néha olyan egy seggfej!
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Szia. - fordulok mosolyogva Ashhez. - Bocs, csak a bátyámmal beszéltem.
- Semmi. Indulhatunk?
- Persze. - bólintok, majd követem kifelé. Lekapcsolok minden villanyt, és bezárom az ajtót. Egy fekete dzsippel érkezett. Kinyitja az ajtót, és segít beszállni, majd átmegy a vezető üléshez, és ő is beszáll.
***
- Mesélj a barátaidról! - kérem, mikor már majdnem ott vagyunk. Egy kicsit izgulok, hogy hogy fognak fogadni. Remélem mindenki lesz legalább olyan jó fej mint Ash.
- Tök jó fejek. Itt lesz Brittany. Ő szereti a zenét, és táncol. Mindenfélét. Ha meghall valami zenét nem tudod leállítani. Aztán Brandon. Ő Brittany barátja, már általános iskola 6. óta. Ő is szeret táncolni, de inkább rajzol. Karen, ő színész. Imádja a régi filmeket. Diana, aki divattervező. És a barátja Des. Emilie, német cserediák. 3 éve költözött ide. Imád sportolni. - minden részletet elraktározok. - Még lesznek néhányan, de őket majd ott bemutatom. - csak bólintok és felidézem amit az előbb mondott.
Brittany - imádja a zenét, táncol.
Brandon - Brittany barátja 6. óta. Táncol, de inkább rajzol.
Karen - Színész, imádja a régi filmeket.
Diana - modell... vagy, divattervező. Igen divattervező.
Des - Diana barátja.
Emilie - német cserediák... Oké, ez menni fog. - gondolom magamban.
- Maya. - rázza meg a vállam Ashton.
- Mi? - felé fordulok, mire zavart arcomtól elmosolyodik.
- Mondom megérkeztünk. - körbenézek. Valami partra hozott. Kiszáll. Én is így teszek. Bezárja a kocsit, és elindulunk lefelé.
Már messziről hallani, a nevetést,a jókedvet, és a zenét.
Ahogy közelebb érünk, egy tábortüzet pillantok meg, körülötte pedig boldog embereket. Nevetgélnek, és szaladgálnak.
- Gyere. Bemutatok valakit! - megragadja a kezem, és az egyik asztalhoz vezet, ahol egy srác az asztalnak dőlve, egy papírpoharat tart a kezében és a tengeren elterülő nap, utolsó sugarait nézi. Meg kell hagyni tényleg gyönyörű. Elenged, mire megállok, ő pedig a sráchoz megy.
- Hé haver.
- Szia Ash. - megölelik egymást. - Már vártunk. - mosolyodik el. - Merre voltál?
- Szeretnék bemutatni neked valakit.
- Rendben. - megfordulnak.
- Kale, ő Maya. - mutat rám. - Maya, ő a haverom Kale.
- Szia. -közelebb lépek és a kezemet nyújtom. Elmosolyodik, majd ő is kinyújtja a kezét, és megszorítja azt. Fekete, göndör haja a szemébe hull.
- Szia. Örülök, hogy végre látlak. Sokat hallottam rólad. - Ashre tekintek, aki a fejét fogja.... és talán elpirult?
- Ó, igen? - kérdezem, és elmosolyodok. - Remélem csak jókat.
- Csupa jót.
***
- Sziasztok! - lépünk a tűzhöz.
- Csáó haver!
- Na végre! Azt hittük el se jössz!
- Szia Ash!
- Srácok, had mutassam be nektek Mayát! Maya, Ő Brittany, Brandon, Diana, Des, Karen, és Emilie.
- Szia. - mondják szinte egyszerre. Én csak intek, és elmosolyodok. Egy csaj felugrik a székből és megölel.
- Szia. Karen vagyok.
- Maya.
- Tudom. - kacsint rám. Az király, hogy ők jobban ismernek engem mint én őket. Mit mondhatott nekik Ash? - Örülünk, hogy eljöttél. Igaz srácok? - hangos éljenzés tör ki. Ash, két üres székhez megy, majd int, hogy üljek le. Így teszek.
Nem sokkal később egy piros pohár jelenik meg a látóteremben.
- Tessék. Igyál.
- Köszi. - veszem át,egy magas göndör hajú csajtól. Bele kortyolok, de azonnal ki is köpöm.
- Mi ez? - kérdezem köhögés közben.
Hangos nevetés tör ki.
- A ház specialitása. - kiáltja egy srác.
- Ó, hát köszi. - lerakom magam mellé, és Ashre nézek, aki engem néz, közben nevet.
Lassan alább hagynak a nevetéssel, és történeteket kezdenek mesélni. Néhányon elmosolyodok, de a szemem megakad Kalen. Ugyan úgy, ugyan ott áll, mint mikor megérkeztünk Ashsel.
***
A srácok a poharam folyamatosan újra töltik, szóval szomjas nem vagyok, de érzem, hogy kezd hatni az alkohol.
- Maya! - kiabál át a kör másik oldaláról azt hiszem Emilie. - Hallottuk, hogy hogy lealáztad az első napon a mi kedves barátunkat, úszásban.
- Hát igen. - mosolyodok el.
- Emilie! - nevet fel Ash. - Az csak egyszeri alkalom volt. Véletlenül győzött. - Ashre nézek, aki tök önelégülten vigyorog. - Hagytam nyerni!
- Mit csináltál? - esik le az állam. Felnevetek, és bele bokszolok a vállába. - Megvertelek ember.
- Mert hagytam. - kacsint rám.
- Komolyan így gondolod? - közel hajolok. Ő csak bólint, és állja a tekintetem. Körülöttünk néma csendbe borul a kör. - Pénteken megismételjük! - jelentem ki ellentmondást nem tűrve. Hagyott nyerni? Komolyan? Reggel sok ego növelőt szedhetett...
- Neee! - kiáltják, de nem veszem le Ashről gyilkos tekintetem. - Mi is akarjuk látni!
- Tudok egy helyet! - lassan a srácra nézek. - Egy elkerített területen van. A haverom apjáé az uszoda. Menjünk oda, játsszátok le most!
Nem vagyok teljesen józan, ezért azonnal a legrosszabb választ adom.
- Menjünk! - mindenki ujjongani kezd, ezért Ash is beadja a derekát.
Az egyetlen józan ember az Brandon, de csak azért, mert másnap vizsgája lesz. Így hát azonnal megvan a sofőr is.
Hamar az uszodához érünk. Brandon leparkol, és mind azonnal kiugrunk. A bejáratná, azt hiszem Des a srác neve, akinek a haverja vár minket.
- Sziasztok! -köszön a tulaj fia.
- Srácok, ő Calvin.
- Nem lesz belőle gond? - kérdezem, mire Calvin felnevet.
- A fateromé, és imádom húzni az agyát! Egy igazi seggfej! Szóval, gyertek csak. - mind elindulunk befelé. A külső uszodához megyünk, ahol már minden rajtra kész. A helyszín kivilágítva.
- Én. - lép ki a tömegből Ashton. Mindenki ujjongani kezd.
- Király! És ki a kihívott?
Ashton végig néz a tömegen, majd gyilkos tekintete megakad rajtam.
- Maya.
- Rendben. - kilépek én is. Calvin megragadja a vállam, és magához húz. A bejárat felől hangzavar üti meg a fülem. Oda tekintek, és látom, hogy egy hatalmas embertömeg érkezik. Mi a...
- Na végre megérkeztek. - lelkendezik Calvin, és a tömeghez szalad.
- Ezek meg kicsodák? - kérdezem Asht, de még mielőtt válaszolhatna, Emilie, Diana és Brittany engem, a fiúk pedig Asht rángatják arrébb.Hirtelen két csoportra oszlunk. A lányok, mintha már vagy ezer éve ismernének, úgy viselkednek. Nevetgélünk, beszélgetünk, egész addig, míg meg nem szólal percek múlva a hangszóró.
- Ashton, és Maya! - a tömeg elhalkul. Szememmel Calvint keresem, végül egy épületben találom meg, ahol a mikrofon fölé hajolva dumál. - Kérlek lépjetek előre.
A fiúk Ash mögé, míg a lányok mögém kerülnek. Én előre, ők pedig egyet hátra lépnek. A telefonom Emilienek adom.
- Lépjetek fel a rajtkőre! - lassan elindulok, majd Ashton is. Leveszem a szandálom, és Ashre tekintek aki a pólóját is leveszi, meg a nadrágját, majd int, hogy én is tegyek így.
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Én aztán nem vetkőzök le! - felnevetek.
- Emberek! - kiáltja. - Ugye ti is akarjátok, hogy levegye?
- Ashton! - morgok rá.
- Vedd le! Vedd le! Vedd le! - kántája a tömeg. Ezt még megbánod tekintettel nézek rá, mire önelégült vigyor terül el az arcán. Leveszem a pólóm, és a nadrágom, így csak egy szál bugyiban, és melltartóban állok ott.
- Rendben emberek! Most, hogy megváltunk a feleslegesnek vélt ruhadarabokról, kezdjük is!
Az emberek a medence köré gyűlnek.
- MINDENKI FELKÉSZÜLT? - üvölti. - Felkészülni! Vigyázz! Kész! Tűűűűűz! ... Várj, várj várj! - mondja, mire mindketten majdnem bele ugrunk. Egyszerre fordulunk meg. - Ha Ashton nyer, - ja ne! Tétje ne legyen! - Maya megválik a melltartójától!
- Mi van? - nyögöm, és elkerekedett szemekkel bámulok rá. Beintek neki, majd leszállok a kőről, és húzni kezdem a pólót.
- Elég ha velem vacsorázik! - kiálltja Ashton.
- Rendben, Rendben! - szól bele abba a kicseszett mikrofonba. A fejem lüktetni kezd. - A vacsora nem olyan izgalmas, de rendben.
- És ha én nyerek? - üvöltöm.
- Arra nincs esélyed! - mondja Ash, mire megfordulok, és neki is beintek. - De ha mégis, akkor bármit kérhetsz!
- Rendben. - felelem némi gondolkodás után. Ismét ledobom a fölsőt és felállok a rajtkőre. Kezdő pozícióba állok, majd Ashre tekintek. Már ő is felvette a pozíciót. Elmosolyodik, és tátog valamit, de nem értem, hogy mit. Mielőtt vissza kérdezhetnék, már be is ugrik a vízbe.
- Menj MAYA! - kiálltják. Amíg azon gondolkodtam, hogy mit tátoghatott, elkezdődött.
Gyorsan bevetem magam a vízbe. Felforrósodott bőröm, hirtelen lehűl. Amilyen gyorsan csak lehet megpróbálok úszni. Mikor a másik oldalra érek, Ashton már meg is fordul. Csalt, mert elterelte a figyelmem.
De azt a mecset ketten játsszák!
Otthon Hollywoodban, 2:42 másodperc volt a rekordom, a víz alatt lévőségben. Erre építve bevetem a színészi képességeimet. Eljátszom az áldozatom.
- Ash! - üvöltöm, ahogy torkom szakadtából kifér. Közben megállok. Körül belül a medence felénél járhatok. Elkezdek lefelé merülni. - ASH! - kiáltom még egyszer. A tömeg elhallgat körülöttünk. Még látom, hogy Ashton is megáll, mielőtt lemerülök, és a medence aljára úszok.
Másfél perce lehetek a víz alatt, mikor egy folt jelenik meg fölöttem. A folt közelebb jön hozzám, és megragadja a kezem. Ashton arca formálódik ki a vízben. Ráharapok az ajkamra, nehogy elnevessem magam, majd becsukom a szemem, nehogy meglássa, hogy nyitva. A felszínre rángat, de még ott sem nyitom ki.
A medence úgy van kialakítva, hogy az egyik sarokban vannak lépcsők is, az ugró kövek mellett. Résnyire nyitom a szemem, így látom, hogy arra visz. Mikor oda érünk, két karjába tartva visz ki. Fejem a mellkasának döntöm. A szíve nagyon hevesen ver.
Másodpercekkel később érzem, hogy a száraz földön fekszem.
- Maya. - - szólongatnak. Körülöttünk csak néhányan sustorognak. - Kérlek, Maya. Hallasz engem? - kérlel Ash, közben a pulzusomat keresi a nyakamon. Szép lassan kiengedem a levegőt, amit egészen idáig bent tartottam, és kinyitom a szemem. Elég drámaira sikeredett.
- Ashton. - suttogom, közbe fel-fel köhögök, mint aki tényleg majdnem megfulladt.
- Maya. - kiált fel megkönnyebbülten. Testével felém tornyosult, és egész közelről, az arcomat fürkészi.
- Add a kezed. Kérlek. - remegő kezét a kezembe teszi. A nyakamhoz emelem, és a pulzusomra szorítom. - A pulzus itt van! - igyekeztem nem elmosolyodni, de nem sikerült. Önelégült mosolyra húzódott a szám.
- Te... csak... A rohadt életbe!! - kiált fel, majd felnevet. Aztán olyat tesz, amin egészen meglepődök.
Magához szorít. Aztán, mikor kezd kínossá válni a helyzet elenged, de nem száll le rólam. A könyökömre támaszkodok, amitől, csak pár centiméter választja el az arcunkat. A szemében megkönnyebbülés csillog.
Tényleg aggódott értem.
A tömeg tapsolni, nevetni, és kántálni kezd.
- Csókot, csókot, csókot! - micsoda? Ezek most azt várják, hogy mi...
Az ajakira nézek, majd a szemébe. Valahogy úgy érzem, a távolság még kisebbre csökkent köztünk.
Hiszen ez egy buli, ahol szinte mindenki tök részeg már! Állítólag a nagy tömeg, aki utánunk érkezett, valami buliból jött, így már van köd a fejükben. És mi se panaszkodhatunk, ugyanis, mindenki ivott a parton, kivéve Brandont.
Ashton ajkai csábítóan közel vannak. Az alkohol hatására elönt a kíváncsiság. Vajon milyen lehetne őt megcsókolni? Vajon ugyan olyan lenne mint Harry? Vagy talán jobb?
De nem tehetem ezt Harryvel.
De miért is? Hiszen szakítottunk! Úgy váltunk el, hogy ezek után nem szólunk bele egymás életébe. Már több mint egy hónapja annak, hogy vége. miért gondolok még mindig a múltra?
- Csókot, csókot! - mondják tovább.
Ashton szemébe nézek. A világ forogni kezd felettem. Kicsit sok volt az alkohol!
- Mi lesz már? - kiáltja egy srác.
- Csókoljátok már meg egymást! - és újra rákezd a tömeg.
Harry a múlté.
Ashton arcát a kezem közé fogom, és lassan magamhoz húzom. Ajkai az ajkam súrolja, és mikor össze érnek, valami történik. Valami amit nem tudok elmagyarázni.
A világ a feje tetejére áll, de Ashton megtart, és nem engedi, hogy lezuhanjak.
***
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
Valaki kihívta a zsarukat, így gyorsan le kellett lépnünk. Össze szedtük a ruháinkat, és szaladtunk a kocsihoz, ahol Brandon már várt minket.
Én hátra ültem a lányokhoz, míg Ash Brandon mellé előre. A kocsiba gyorsan felhúztam a fehér ujjatlant, meg a rövid nacit, majd a szandált.
- És most hova? - kérdi Emilie.
- Épp arról beszélünk, hogy haza kéne menni.
- Na ne mááár! - Mondjuk egyszerre, a hátul ülő lányokkal-fiúkkal.
- Jujj, de erősen le lettünk szavazva, haver! - nevet fel Brandon, és Ashre néz.
- Rendben. - fordul hátra Ash. Találkozik a tekintetünk, de azonnal el is kapja. - Most beszéltem az egyik haverommal, aki koncert szervező. Ha gondoljuk bejuttat minket. Itt lesz Avicii, Calvin Harris, és David Guetta is!
- Tényleg? - kérdezi Emilie.
- Nem. - mosolyodik el Ash. - Avicii, és Calvin Harris, tényleg ott lesznek, de David, nem.... Szóval?
- BULIII! - Kiáltja Diana. A dolog eldőlt. "Buliii"!
***
A buli király volt! A csajokkal végig táncoltuk, és énekeltük az egészet. A fiúk, csak néztek és röhögtek. Mivel Ash haverja olyan bő kezű volt, ezért V.I.P belépőket kaptunk. A koncert végén találkoztunk a srácokkal, akik amúgy oltári jó fejek! Végül leléptünk, és az első kisboltba mentünk, ahol a srácok sört vettek. Haza felé, megbeszéltük, hogy nyugodtan aludjanak nálam, mert már hajnali 5 óra volt. A kocsi a háztól két saroknyira lerobbant, ezért gyalog keltünk útra.
A lakásban oltári meleg van!
Kissé lerészegedve borulunk be az ajtón. Mint jó házigazda, végig mutogatom a srácoknak a házat, közben Ashbe kapaszkodva, össze vissza dülöngélünk. Némi képzavar történik, mert az utolsó emlékem, hogy a konyhába megyünk.
És a képzavarokat, általában olyan dolog követi, amire nem számítok.
Lásd, Harryel való első csókom.