Mottó: Életünk sohasem egyirányú utca... Sokszor kerülő utakon kell haladnunk. Gyakran úgy érezzük, hogy visszavetődünk a kiindulópontra, mintha minden hiába történt volna. Úgy tűnik, mindent előröl kell kezdenünk. Egy irányváltás olyan pontra vezethet, amelytől kezdve fordulatot tapasztalok meg. Innen új erővel mehetek tovább a középpont, a tulajdonképpeni cél felé. Megfordulni, a kitaposott ösvényeken megtett életnek fordulatot adni - új perspektívát ad. Ez megváltoztatja az embert.
- Tessa Silver hozzá tartozói? - lép elénk az orvos, aki Tessa szobájából jött ki.
- Igen- ugrunk fel egyszerre Liammel.
- Mi van a barátnőmmel? -kérdezem.
- Nos, a barátnője nagyon keményen harcolt. Egyenlőre altatókat kap, nyugtatókat, és fájdalom csillapítót.
- És jobban lesz?
- Igen. - bólint az orvos. - De mi történt pontosan?
- Elment fürdeni. - emlékezik vissza Liam. - Majd azt hiszem, meg akarta szárítani a haját, de megcsúszott. - ujjaival a halántékát masszírozni kezdi. - A hajszárító a vízbe esett, ő pedig beverte a fejét, és elvesztette az eszméletét. A fürdőben tűz ütött ki, majd tovább terjedt a házban.
- Lesz valami maradandó károsodása? -kérdezem aggódva.
- Ilyen fajta trauma esetén, emlékezet kiesés a legkisebb probléma.
- Az is lehet, hogy egyikünkre nem fog emlékezni, vagy az elmúlt hetekre...- kicsit be pánikolok. Lehet, hogy ha felébred nem is fogja tudni, hogy ki vagyok? Az nem lehet! A legjobb barátnőm...
Szédülni kezdek, és hányingerem támad.
- Kisasszony. Ezt még sajnos nem tudjuk megmondani. Mint már említettem egyenlőre altatót kap, és morfiumot. A további vizsgálatokra, még ebben az állapotban kell tartanunk.
- Fel fog ébredni? - kérdezem.
- A vizsgálatok végeztével kiderül. - mondja nyugodtam az orvos. De nem tudok lenyugodni. Lehet, hogy erre a szédülés is rátesz egy lapáttal.
Liam még vált pár szót az orvossal. Elindulok a székek felé, hogy leüljek, de megbotlok a saját lábamban, elvesztem az egyensúlyomat, és előre bukok.
Egy kórtermi ágyban ébredek.
Utálom a kórházakat. A fertőtlenítő szag, ami terjeng az egész épületben... hányingerem lesz tőle. A fejem fáj, hányingerem van, szédülök, és egyedül vagyok.
Vajon mennyi az idő?
Lassan felülök az ágyban, és felállok. Megszédülök, ezért ugyan abban a pillanatban vissza is ülök, majd lefekszek, és a plafont bámulom. Nem sokkal később egy magas fickó, és mögötte egy asszisztens lép be.
- Ó, már ébren van? Nagyszerű. - mondja a hölgy, és mellém siet.
- Jó napot. Dawson Swarcz vagyok, a kezelő orvosa. Ön pedig... - néz a korlapomra.
- Maya Jessica Smith.
- Igen. Köszönöm. - bólint. - Hogy érzi magát?
- Szédülök, hányingerem van, és fáj a fejem.
- Nyújtsa ki legyen szíves a kezét. - kéri a hölgy mellettem.
- Rendben. - jegyzetel szorgosan az orvos. - Volt mostanában ehhez hasonló tünete?
- Hát... - megpróbálok vissza emlékezni. - Talán szédültem egy kicsit, és hányingerem volt, néha-néha, de nem ennyire komolyan.
- Értem. Most aduk fájdalom csillapítót, aztán fél óra múlva újra találkozunk. Elvégzünk pár vizsgálatot, és haza is mehet.
- Köszönöm.
- Akkor nem sokára találkozunk.
- Igen. - mondom. Az orvos elmegy ki, az idős hölgy viszont még egy ideig pepecsel. Kapok egy fájdalom csillapítót a fejemre, egy pohár vízzel aztán,- mint kiderül Amanda a hölgy neve -, ő is távozik.
Nem sokkal később hatni kezd a gyógyszer.
Épp elaludnák, mikor halkan kopognak.
- Harry. - mondom megkönnyebbülten.
- Hogy vagy? - lép mellém, és gyengéden megcsókol.
- Jobban. Kicsit szédülök, de semmi gáz. Tessa?
- Tessa felébredt, de még senki sem mehet be ma hozzá.
- Liam se?
- Senki. - rázza a fejét.
- És most hol van?
- Haza ment. Nem tud semmit tenni itt, ezért otthon megnézi mit lehet még megmenteni.
- Mekkora a kár?
- Liamék szobája teljesen leégett. A miénk... nos a miénk sem lakható többé. Niall szobájának is annyi, míg a többi fiúé, még jó állapotban van. A tűzoltóknak sikerült megállítaniuk a tüzet, mielőtt az tovább terjedt volna az egész házra.
- Semmit sem lehet már megmenteni? - kérdezem elszörnyedve. A ruhák... az emlékek.
- Sajnos nem. - feleli keserűen. - Az orvosok mit mondanak? Mi a bajod?
- Még van vissza pár vizsgálat, aztán ha megvan az eredmény haza engednek.
- Veled menjek? - szorítja meg a kezem.
- Igen. - vágom rá azonnal.
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
* később *
Vizelet, és vér vizsgálatra küldtek, közben vagy 50 kérdést feltettek arról, hogy élek-e nemi életet, van-e barátom, vagy épp arról kérdeztek, hogy megvolt-e az elmúlt hónapban.
10 perc alatt végeztünk.
Harry végig kint várt, aztán együtt sétáltunk vissza a kórterembe, ahova az orvos küldött.
Már egy ideje várjuk az eredményeket. Idő közben Harry hozott enni, és inni is, de egyiket sem vette be a gyomrom.
Épp arról beszélünk, hogy Ed-nél fogunk lakni egészen addig, amíg valami házat nem találunk, Tessa Liamel, míg a srácok a barátnőiknél, Niall pedig kibérelt magának egy szálloda szobát, amikor benyit az orvos.
- Szép napot. - lép be.
- Jó napot. Harry Styles, Maya barátja. - fognak kezet.
- Én pedig a kezelő orvosa vagyok. Dawson Swarcz.
- Szóval, kiderült mi a baj? - kérdezem türelmetlenül.
- Igen. Rengeteg mindent megnéztünk. Semmi kezelhetetlen baja nincs. Nincs étel, és gyógyszer allergiája sem, és semmi daganat.
- Akkor? - kérdezzük egyszerre Harryvel.
- Nos, úgy néz ki, hogy ön...
* Tessa szemszöge. *
A fejem majd szét szakad. Már órák óta ébren vagyok, de egy nyomorult orvos sem akar fájdalom csillapítót adni.
Persze, ha anyámék kezei között lennék...
- Doktor úr! - lép be egy idősebb orvosnak kinéző akárki.
- Jó napot! - lép mellém. - Hogy érzi magát?
- Hogy, hogy érzem magam, őszintén? Szarul! Fáj a fejem, és hánynom kell ettől a szobától. Tenger kék? Komolyan? - undorító!
- Az egyik ápoló mindjárt hoz magának fájdalom csillapítót. Emlékszik mi történt magával?
- Valami rémlik, hogy megcsúsztam, és bevertem a fejem, de más nem.
- Értem. Más valamije fáj esetleg?
- Semmi. De a fejem mindjárt szét szakad! - nézek jelentőség teljesen az orvosra. Ekkor kinyílik az ajtó, és egy ápolónő lép be. Kezembe adja a vizet, és a gyógyszert, amit rögtön le is nyelek.
Az orvos még rengeteg ideig bent marad. Folyamatosan marhaságokat kérdezget, és a kérdéseimre nem igen válaszol. Majd mikor már én sem válaszolok az Ő kérdéseire, hanem fáradtan lehunyom a szemem, elmegy.
* este 7 óra *
* Maya szemszöge *
Egyedül fekszek a háló szobában, és bámulom a felkelő holdat. Harry valahova elment. Ed itthon van, de most nincs kedvem beszélgetni.
Mégis, hogy a fenébe történhetett meg?
Nem lehetek TERHES!
19 éves vagyok, az ég szerelmére! Még nem vagyok kész rá!
Hogy Harry hogy fogadta? Nos...
A kórházból kifelé folyamatosan kérdezgette, hogy-hogy vagyok. A kocsiba segített bekötni a biztonsági övet... mintha nekem nem menne. Aztán, mikor megkértem, hogy ne viselkedjen így, többet nem szólt hozzám, majd lepasszolt Ednek, és elhúzott. Azóta egyedül fekszek a szobában, és ki sem dugom az orrom. Persze megértem, hogy sokkolta.
Engem is.
Magányra van szüksége.
Oké.
De örökké nem bujkálhatunk, és tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Ugyanis történt!
Meg kell beszélnünk a dolgokat!
Feszülten ülök fel, mikor kopognak a szoba ajtón. Remélem, hogy Harry nyit be, de nem ő az.
- Helló! - dugja be a fejét Ed.
- Szia. - erőltetek magamra egy mosolyt. - Mizu?
- Csináltam vacsorát. Gyere egyél!
- Köszönöm szépen, de nem vagyok éhes.
- Biztos?
- Igen. 100%-ék. - bólintok.
- Én főztem. Finom lett!
- Aranyos vagy, de nem érzem jó magam.
- Rendben. Ha esetleg mégis..
- Oké. Ha meggondolnám magam, akkor lemegyek.
- Rendben. Jó éjszakát!
- Jó éjsza...Várj, Ed! - szólok utána, mielőtt becsukná az ajtót.
- Igen?
- Harryt...esetleg nem tudod... Esetleg nem tudod, hogy hova ment?
- Nem régen beszéltem vele. Épp az egyik haverjával van, azt hiszem.
Haverjával? Ez komoly? - Rendben! Köszönöm.
- Jó éjszakát! - mondja, majd kimegy és becsukja maga mögött az ajtót.
* másnap reggel. *
Korán ébredek. A hasam korog, de közben hányingerem van.
Lemegyek a konyhába, ahol kiveszek egy almát, majd a pulthoz ülök, és lapozgatni kezdem az egyik magazint.
- Jó reggelt! - lép be Ed.
- Szia.
- Jól aludtál? - fordul felém.
- Igen. - nem! Harry hajnali háromkor esett be. Néhányszor szólongatott, hogy ébren vagyok-e, majd mikor nem feleltem, elment fürdeni, majd befeküdt az ágy másik felére, és a másik oldalra fordult.
- Mióta vagy ébren? - kérdezi, miközben egy bögrébe friss kávét önt, majd elém ül. A kávé szagától hányingerem lesz.
- Egy ideje. - nyelek nagyot, és megpróbálok nem a fekete lötty, émelyítő szagára gondolni.
- Nem vagy éhes?
- Elvettem egy almát... ha nem gond. - mutatom fel neki, a félig megrágott gyümölcsöt.
- Nem, persze. - mosolyog rám.
- Használhatom a telefont? - mutatok a vezetékesre, a falnál.
- Persze, csak nyugodtan. - áll fel, majd távozik a konyhából, hogy nyugodtan telefonálhassak.
Bepötyögöm a számot, és tárcsázni kezdem.
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- Igen? - veszi fel a harmadik csengésre.
- Szia. Maya vagyok. Rá érsz ma?
- Persze! Ma zárva tartok. Hol találkozzunk?
- Nálad?
- Rendben. Csak leugrok boltba, aztán otthon leszek.
- Oké. Fél óra múlva indulok.
- Jó. Várlak. Csáó.
- Szia. - leteszem, majd eldobom az almát, mert már nem kívánom. Elrakom az újságot a helyére, aztán felmegyek a szobába. Harry már nincs az ágyban. Becsukom halkan az ajtót, felhúzom a redőnyt, megcsinálom az ágyat, mindezt úgy, hogy majdnem kijön belőlem minden.
Harry még tegnap elhozta a bőröndöm, amit még a visszaköltözésem napján lent hagytunk a garázsban. Szerencsére. Így se a laptop, se a ruhák, se az irataim, amit benne hagytam, nem égtek el a tűzben.
Gyorsan magamra húzok egy szürke hosszú ujjút, egy farmert, és egy sport cipőt.
Körbenézek a szobába mielőtt elindulok. Egy álló tükrön akad meg a szemem. Elé sétálok, és végig nézek magamon.
Hogy az istenbe történhet ez velem? - kérdezem magamtól. Felhúzom a pólót, oldalra fordulok és a hasamat nézem.
Vajon Harry szeretné? Szeretné, ha megtartanánk?
Hiszen a karrierje az egekben szárnyal. Ez mindent tönkre tenne.
Viszont, én nem akarom megölni a gyereket. Mindenkinek esélye van élni! És, mi van ha ez tönkre teszi a kapcsolatunkat? Van olyan erős, hogy ezt túlélje? Nem akarom elveszíteni!
És anyámék mit szólnának, ha beállítanák hozzájuk, hogy " Anya, apa, Ő az unokátok. " Na nem. Biztos kiakadnának. Egyenlőre úgy döntök, hogy senki sem tudhat róla!
Pedig, nem sokáig titkolhatjuk.
A hasam növekedni fog, és az több lesz majd, mint feltűnő.
- Az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. - szólal meg valaki a hátam mögött.
Ijedtemben ugrok egyet. Elengedem a pólót, és a hang irányába fordulok.
Nos, tényleg úgy néz ki, mint aki nem aludt.
- Én se sokat. - jegyzem meg.
- Gondolkodtam. Egész éjjel. - meglepetten pillantok rá.
- És mire jutottál?
- Hogy nem tudom mi legyen. - dörzsöli meg a szemét.
- Akkor egy véleményen vagyunk. Viszont gyorsan el kell döntenünk. - mondom komolyan.
- Igen. Tisztában vagyok vele.
Az ágyra ülök, és az arcom a kezembe temetem. Harry mellém ül, és a könyökét a térdére támasztja.
- Többször is elképzeltem, ahogy a kezemben tartom majd a kisfiam, vagy a kislányom. De nem gondoltam volna, hogy ez ilyen korán elérkezik majd. - mondom.
- Igen. Ez egy szar helyzet. - sóhajt. Majd halkan felnevet. - Anyám ki fog készülni, ha meghallja, hogy mi történt.
- Az én anyám is.
A szobára csend telepedik. Kínos csend, amit Harry tör meg.
- Te mit szeretnél? - kérdezi komolyan.
- Vissza forgatni az időt, és jobban vigyázni. Te?
- Idő géppel nem szolgálhatok, viszont tudnod kell. Bárhogy döntünk is, Szeretlek és semmi illetve senki nem változtat ezen. Ha egy gyerek kell ahhoz, hogy még boldogabbak legyünk, akkor akár kettőt is. De nem akarok helyetted dönteni. Ha te nem akarod, akkor az lesz. Sosem tudnálak boldogtalannak látni.
És én elhiszem neki.
Megkönnyebbült, könnyes arccal fordulok felé. Megölelem, és a vállába fúrom az arcom.
- Szeretlek. - csókolom meg, miután sikerül összeszednem magam.
- Én is.
Harryvel megbeszéljük a dolgokat. És amellett döntünk, hogy még beszélünk ma erről, de nekem szaladnom kell, mert Mack vár.
Épp búcsúzkodok Harryől, mikor megszólal a telefonja.
- Szia, mi a hely... Most?... Minden rend... Oké...- rám néz. - Indulunk máris. Helló haver.
- Mi van? - kérdezem komolyan. Harry a fürdőbe szalad, és kifelé jövet rángatja magára a pólóját.
- Liam hívott. Azt kéri, hogy sürgősen menjünk be a kórházba.
- Tessa...
- Nem tudja. Azt kéri siessünk.
- Rendben. Akkor menjünk. - bólintok, és lesietek a lépcsőn, nyomomban Harry.
- Ed! - szól be a nappaliban telefonáló vörös srácnak. - Elmentünk, majd jövünk!
- Oké. Sziasztok! - int majd vissza tér a telefonhoz.
Beszállok a kocsiba, majd Harry is. Azonnal beindítja az autót, és elindul.
* a kórházban *
- Itt vagyunk. -lépünk Liam mellé, aki folyamatosan le, s föl járkál a folyosón.
- Rendben. Gyertek.- így teszünk. Liam Tessa szobája elé áll, és int, hogy menjünk be a szobába. Bemegyünk, és megdöbbentő látvány fogad.
- Maya! - üdvözölnek.
- Narina? - torpanok meg. Tessa a szemét forgatva rám mosolyog.
- Legalább valaki, aki el tudja mondani, hogy mi a fészkes fene folyik itt! És talán az, hogy miért a kórház igazgatójától kell megtudjuk, hogy Tessa bent fekszik? És miért állítja az a srác, hogy Tessa barátja? - mutat Liamre.
Harryre nézek, aki értetlenül bámul rám.
- Na igen. Azt én is szeretném tudni! - nevet fel Tessa.
Most ugye csak szórakozik, és az imént nem arra célzott, hogy nem tudja, hogy ki Liam?!
Hol is kezdjem? Hiszen Narináék nem igazán tudnak semmiről. Tessa semmit sem mondott el nekik.
Ezt jól megszívtam.
Mit mondjak el, és mit nem?
A fenébe is Tessa! - gondolom magamban, majd Narinára, és a férjére nézek.
- Mindent meg tudok magyarázni. - mondom, és beljebb lépek.
- Kíváncsian várjuk! - várakozóan keresztbe fonja a karját, és rám néz.
Mély levegőt veszek, és bele kezdek.
Szép hosszú sztori elejébe nézünk, és érzem, hogy mi húzzuk a rövidebbet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése