33. fejezet / Álom otthon.

Mottó: Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba.  Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Tessának 2 hétig kellett bent maradnia. Semmire nem emlékszik, ami Liamel kapcsolatos. Folyamatosan vittem neki róla az újságot, a neten mutogattam, de nem igazán hitte el. Bár, hogy Tessát idézzem " Igazán helyes, és cukor falat ez a pasi, de világ sztár, és ha anno bele is szeretett, már nem érez úgy. "
Liam persze nagyon lehangolt ettől, de nem adja fel. Minden nap virágot és Tessával kedvenc csokiját veszi neki, és beküldi a kórházba velem, és Harryvel.
Ami minket illet, másnap elmentünk orvoshoz, és megkérdeztük mit ajánl. Ő azt mondta, hogy ha az abortusz mellett döntünk, ő szívesen ajánl orvost, de utána kevesebb esélyem lesz, hogy a későbbiekben gyerekem legyen.
Ezért, közös döntés alapján, tegnap este úgy döntöttünk, hogy megtartjuk.
Bár mind a ketten tudjuk, hogy milyen nagy feladat elé nézünk, de vállaljuk, és megküzdünk vele.
Legalábbis eddig még úgy tűnik...
Most a szobában vagyunk, és a laptopomon házakat nézünk. Harrynek hátat fordítva fekszek a mellkasán, lábamon a gép.
- Szerintem ez szép. - mondja.
- Az előző 50 házra is ezt mondtad. - mondom unottan.
- Jó, bocs. - ölel át. - Neked melyik tetszik?
- Nekem a 6. Azt hiszem. - az előzményekhez megyek, és rákattintok a cikkre. - Ez.
- Ez elég jól néz ki.
- Komolyan, vagy csak szeretnéd már abba hagyni?
- Egy kicsit mindkettő.
- Akkor elmehetnénk holnap megnézni. - mondom izgatottan.
- Rendben. Mikor van vége az edzésednek?
- Negyed 3. Felhívod, vagy felhívjam az ingatlanos csávót?
- Felhívom. - nyúl a telefonért a szekrényen. Lediktálom a számot, és a pasas nevét, majd felülök, és arrébb rakom a laptopot.

- Jó napot kívánok. Harry Styles vagyok, és a neten meghirdetett kétszintes, fehér ház miatt hívom.

- Szép napot. Edward Yukins vagyok. 

- A ház eladó még?

- Igen. Esetleg szeretné megnézni? 

- Holnap négy órakor érnék rá, ha az önnek is megfelel. - rám néz, én pedig bólintok.

- Rendben. Megadom a címet, és akkor ott találkozzunk. 

- Egy pillanat...- veszi el a fülétől a telefont. - Írd a címet! - suttogja nekem. Megnyitom a jegyzettömböt a telefonomon, majd bólintok, hogy mondhatja. - Itt vagyok.


* másnap negyed három. *
- ...és azt mondta, hogy a jövő héten utazik vissza.
- Az jó! Akkor holnap? Felnézek Tessához, és utána rá érek. - sétálunk ki Ashsel az uszodából.
- Rendben. Akkor hány óra felé?
- Legyen fél 5. Addigra biztos, hogy végzek.
- Oké. Beszélek vele. Tessa hogy van?
- Már jobban, bár még mindig nem emlékszik Liamre.
- Ő a barátja, igaz?
- Igen. És tudod, mit nem értek?
- Mit?
- Hogy arra emlékszik, hogy anyud felvette dolgozni, és minden nap rágja az anyja fülét, hogy had menjen már.
- Komolyan?
- Igen. Sőt néha már idegesítő is!
- Hát, mond meg neki, hogy amint jobban lesz, akkor szívesen látjuk!
- Rendben. - szememmel a fekete autót kezdem keresni.
- Busszal mész? - kérdezi Ash.
- Nem. Harry ma értem jön.
- Megvárjam veled?
- Nem kell. De köszi. Addig veszek egy üveg vizet magamnak.
- Rendben. Akkor megyek, mert megígértem anyának, hogy edzés után bemegyek. Szia. Majd holnap edzésen találkozunk!
- Oké. Szia. - intek neki, majd bemegyek egy kisboltba.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

Egy üveg vizet, egy körtét, 3 tábla csokit, és egy üveg barack befőttet veszek.
- Más valamit? - kérdezi az eladóhölgy.
- Egy csomag rágót kérek szépen még.
- Melyiket?
- Mentolosat. Mindegy melyik fajtából.

Amíg Harry meg nem érkezik, megeszem a körtét, másfél tábla csokit, és megiszom az ásványvíz felét. Egész nap éhesnek érzem magam, bármennyit eszek.
Aztán megérkezik Harry. Gyorsan beülök, egy csókot nyomok az arcára, és már  indulunk is.
- Mi a helyzet? - kérdezi. - Hogy vagy?
- Egész jól. Mondjuk kicsit hányingerem van, de az lehet, hogy a másfél tábla csokitól, és a körtétől.
- Te megettél másfél tábla csokit? - néz rám kérdőn.
- Hagytam neked is. - nevetek fel.
- Jézusom. - néz újra az útra.
- Kérsz rágót? - nyújtom felé a tasakot.
- Nem, köszi. - rázza a fejét.
- Csokit?
- Azt sem.
- Vizet?
- Nem kérek.
- Oké. - rántok vállat. - Beszéltél ma Liammel?
- Igen. Kicsit furán érzi magát Tessa nélkül, de felfogta, hogy nem erőltetheti.
- Szegény.
- Elfoglalja magát. Épp házat keres, meg dalokat írogat. Tegnap haza ment, a szüleihez.
- Mikor jön vissza?
- Még nem tudja... Megjöttünk. Szerintem az a pasas lesz az. - mutat egy öltönyös fickóra.
Kiszállunk a kocsiból, megvárom míg bezárja azt, aztán kéz a kézben elindulunk az ingatlan ügynökhöz.
- Jó napot. - fognak kezet.
- Mi még nem ismerjük egymást szerintem.- fordul felém.
- Maya Smith.
- Edward Yukins. - mosolyog rám. - Szerintem indulhatunk. - fordul meg.
Kezemet Harry kezébe bújtatom, majd mi is elindulunk. Rögtön kiszúrom a házat. Edward elő vesz a zsebéből egy kulcsot, és kinyitja a kaput.
A ház már kintről is nagyon jól néz ki.

Aztán beljebb lépünk, és bemegyünk a házba. Annyira fantasztikus!
Az előszobába lépve megdöbbenek. Hát nem erre számítottam.

Majd a nappaliba megyünk.

A színek, az elrendezés, a bútorok, és ez az egész annyira bejön, hogy eddig nálam megnyerte magát ez a ház. Harry folyamatosan kérdezget minden félét, Edward pedig készségesen válaszol. Ezután megmutatja az étkezőt, majd a konyhát.

A fehér bútorok lenyűgözőek, de kicsit kicsi. A szekrények elég tágasak, rengeteg hely van bennük. 

Edward a kis üveg asztalra helyez egy tervrajzot. Leülünk vele szembe és a figyelmünk rá irányítjuk. 

- Nos. - kezd bele. - A házban négy hálószoba, három fürdőszoba, két nappali, konyha és ebédlő, mosókonyha illetve konditerem is található. - mindegyik hely után rámutat a tervrajzra. - A garázsban négy kocsi fér el. A hátsó udvarban, egy kis kert, és körben növények vannak ültetve. 

- Van hátsó udvar? - tátom el a szám. 

- Igen. Jöjjenek, megmutatom. - áll fel az ingatlanos. Mi is felállunk és követni kezdjük. 

És tényleg van. Méghozzá annyira gyönyörű, hogy menten beleszeretek. 

Álmaim otthona. 

* később * 

- Végre haza értünk. - Harry leparkol a ház előtt. 

- Hogy tetszik a ház? 

- Imádom. - mondom. - Neked?

- Nekem is bejön. Főleg a háló szoba. 

- Hát te beteg vagy! - nevetek fel. - Akkor vegyük meg csak a háló szobát! 

- Hmm. Nem is rossz ötlet! - nevet fel ő is. Kikapcsolom a biztonsági övem, a vállára hajtom a fejem és a házfalat nézem. 

- Gondolkodtál már, hogy mikor mondjuk el a szüleinknek? 

- Máson sem jár az agyam. - mondja komolyan. - De hamarosan muszáj lesz, ha csak nem azt szeretnénk, hogy az újságokból értesüljenek róla. 

- Azt semmi képen sem. 

- Anyám ki fog akadni, hogy milyen felelőtlen vagyok. 

- Hát még az enyém. Így se visel a szívén, majd most. 

- Anyukád nem kedvel? - kérdezi, kissé kiakadva. 

- Nos, - emelem fel a fejem, és egyenesen a szemébe nézek. - nem vagy a kedvence. 

- Miért? 

- Mert nem szereti a világsztárokat.. meg amúgy a fiúkat, akik a lányai körül legyeskednek. 

- Hát akkor engem kimondottan nem szeret. 

- Ne is foglalkozz velük! Én szeretlek. Ez nem elég? 

- De. - mosolyog rám, majd lassan megcsókol. - A legjobb. 

- Nos, akkor menjünk be. Vettem barackot. Együk meg! 

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Rendben. Menjünk. - száll ki a kocsiból. Én is így teszek. Megvárja míg becsukom az ajtót, bezárja, majd együtt megyünk be. A ház csendes, és sötét van bent. Felkapcsolom a villanyt, és rögtön a konyhába megyek, ahol két tálat veszek elő, és mindegyikbe teszek barackot. Harry is besétál, majd leül velem szembe az asztalhoz. 

- Tessék. - tolom elé az egyik tálat. 

- Köszi. Adsz egy villát is? 

- Aha. - dobom oda. - Jó étvágyat. 

- Viszont. - mondja, már teli szájjal. 

- Hiányoznak a fiúk. 

- Háát, én minden nap találkozok velük, szóval... - ránt vállat.

- Köszi. - mondom gúnyosan. Ő csak elmosolyodik, és tovább eszi a barackot. - Ed? - kérdezem. 

- Elment valami haverjához. Azt mondta érezzük otthon magunkat. 

- Ó. Akkor filmezzünk! 

- Rendben. - feláll, és a nappaliba megy. Én is így teszek. A tállal a kezemben leülök a kanapéra, és várom, hogy elkezdődjön a film. Majd Harry is leül.

 Az éhezők viadala - Futó tűz. 

A film közben megeszem a tálból a barackot, majd Harry vállára dőlök, ő pedig magunkra terít egy takarót.
Épp annál a résznél tartunk, mikor szinte az összes szereplő a szigeten van, és az elkezd pörögni, amikor hányingerem támad. Mély levegőt veszek, és betudom a baracknak. 

- Minden oké? - kérdezi Harry. 

- Persze. - mosolygok rá. 

Pár perc múlva ismét érzem, hogy minden ki fog jönni belőlem. És ezúttal már futok is a vécére. Épp, hogy csak beérek, és a vécé felé hajolok, máris jön ki belőlem minden. 

Aztán mikor úgy érzem, hogy már nem fog semmi több feljönni, reszketve a kádnak dőlök, és felkötöm a hajam. 

- Itt van egy kis víz. - lép be Harry, kezében egy pohár vízzel. 

- Köszönöm. - veszem el. Egy nagyot kortyolok a hideg vízből, és leteszem magam mellé. Harry mellém térdel, és megfogja remegő kezem. 

- Jobban vagy? 

- Igen. 

- Akkor gyere. - segít felkelni, majd kisiet a szobába. Én addig kitakarítom a vécét, és megiszom a többi vizet. - Tessék. - jön vissza. A kezembe adja a pizsimet, és a törölközőm. - Fürödj le, én addig leviszem ezt. 

- Rendben. - bólintok, ő pedig már el is tűnik az ajtó mögött. 

Gyorsan lezuhanyzok langyos vízben, majd megtörölközök, és felöltözök. Kimegyek a szobába, de Harry még nincs fent, így az ablakhoz megyek. Kitárom, és kihajolok rajta. Mély levegőt véve szemlélem a várost... vagyis amennyi látszik belőle. 

Az ajtó mögöttem halkan nyílik ki. Megfordulok. 

- Azt hittem lefeküdtél már. 

- Gondoltam megvárlak. - mosolygok rá. A derekamnál fogva magához húz, és hosszasan megcsókol. - Nem gond, ha kicsit nyitva hagyom? - bökök az ablakra. 

- Nem. - rázza a fejét. - Elmegyek fürdeni, te feküdj le. 

- Megvárlak! - jelentem ki. 

- Rendben. - puszil homlokon. - Sietek. 

Amint bemegy a fürdőbe, én megcsinálom az ágyat, és bebújok. 

Próbálok ébren maradni, de a szemem le-le csukódik. 

* Harry szemszöge * 

Amennyire csak lehet sietek. Bele bújok egy nadrágba, aztán halkan kinyitom az ajtót, és kilépek rajta. Szememmel Mayát keresem. 

Végül az ágyban lelem meg. Békésen alszik, nincs szívem felébreszteni. Lekapcsolom a fürdő villanyt, majd szép lassan, halk léptekkel bemászok mellé az ágyba. Elhelyezkedek és közel bújok Mayához. Átkarolom, mire felnéz, és hozzám bújik. 

- Nem akartalak felébreszteni. - suttogom.

- Nem aludtam. 

- Beszéltem lent anyával. 

- Hogy vannak Anneék? 

- Hétvégére várnak minket ebédre. Gondoltam.. akkor elmondhatnánk nekik. 

- Rendben. A te szüleid. Rád bízom. - mormogja. 

- Jó éjszakát. - suttogom, de már nem érkezik válasz. 

Ha anyám meg tudja mi a helyzet, leszereli a fejem... Pedig most már döntöttünk.

És innen már nincs vissza út. 

* Liam szemszöge * 

Végre itthon lenni, a világ legjobb dolgának kellene lennie. 

De nem így terveztem, hogy haza jövök. Tessával az oldalamon képzeltem, nem egyedül. 

Harryék házat keresnek, és azt is elárulta, hogy miért. Maya terhes. 

Durva! 

Mióta itthon vagyok, elkezdtem pár számot írni az új albumunkra, és kiszellőztettem a fejem. Találkoztam régi haverokkal, iszogattunk együtt, és meglátogattam a régi sulimat. 

Egy nap többször is videó chatelünk a srácokkal. Van, hogy a házról kérdezgetnek, hogy találtam-e már, és van, hogy Tessáról. 

Utálom ezt az állapotot, amibe most ő van, de nem tehetek semmit. Este 11 óra van, és a régi szobámban fekszek félálomban. Egyszer csak megszólal a telefonom. 

Meg sem nézem, hogy ki az. 

- Igen? - nem szólnak bele. - Tessék?! Hahó! - várok még pár másodpercet. - Rendben. Akkor jó éjszakát! 

Biztos valami rajongó szórakozik. Kikapcsolom a telefont, és a szekrényre rakom, majd megpróbálok elaludni. 

* Tessa szemszöge * 

Az elmúlt hetekben valami hiányt érzek. Mindenki folyamatosan azt mondja, hogy Liam Payne, és köztem volt valami. Rengeteg cikket, és újságot olvastam erről, sőt még a telefon száma is megvan, de akkor én miért nem emlékszek mindarra, amit olvasok és amit Maya mesél? 

Este 11 óra, de még mindig nem tudok elaludni. Előveszem a telefonom, és tárcsázni kezdek. 

Egy marha vagy!

Mégis mit mondasz neki? 

" Szia, bocsi, hogy zavarlak, de megvolt a számod, és gondoltam felhívlak mert nem tudtam elaludni. Ja de még mindig nem emlékszek semmire...? " Nagyobb marhaság eszembe se juthatott volna. 

Aztán mikor éppen kinyomnám, beleszól. 

- Igen? - a hang hallatára melegség árad szét a mellkasomban. - Tessék?! Hahó! - most biztos idiótának néz.. - Rendben. Akkor... - épp szóra nyitnám a szám, de elkések. - Jó éjszakát! 

Jó éjszakát. - zeng a fejemben ez a két szó. 

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

Lehunyom a szemem. Képeket látok, arról, ahogy egy ágyban fekszünk. Este van.
- Jó éjszakát hercegnő. - suttogja a fülembe. Hirtelen, nagyon egyedül érzem magam. 

Ekkor minden beugrik. 

A csókok, az együtt eltöltött percek, napok, hetek. A repülőgép, amikor mellém ült. A London Eye. 

Az első együtt töltött éjszaka. A Just Dance-es tánc. 

Én...én Liam Payne barátnője vagyok!

Már mindenre emlékszem! 

Meleg könny folyik végig az arcomon. 

Kiugrok az ágyból, és magamra rángatom a pulcsimat. Tárcsázni próbálom, újra, és újra, de hiába. Kikapcsolta a telefonját. 

Anya és apa alszik, ezért csendben elveszem a kocsi kulcsokat. Magamra rángatom a sportcipőm, és a kabátom, majd lassan elfordítom a kulcsot, és az ajtó zárjait. 

- Hová mész? - a hang hallatára megdermedek. Megfordulok. Apám egy szál köntösben áll velem szemben. 

- Meg kell találnom. 

- Kicsodát? 

- Liam!  Apa! Emlékszek mindenre! 

- Tényleg? - kérdezi komolyan. 

Én csak bólogatok, és érzem, hogy meleg könnyek folynak végig az arcomon. Apa megölel. 

- Végre eszedbe jutott minden. 

- Igen. És, - törlöm meg a szemem. - szeretnék elmenni hozzá. 

- Hiszen 11 óra, és Maya szerint a fiú nincs a városban. - enged el apám. 

- Akkor elmegyek és megkérdezem Harryt. Ő biztos, hogy tudja. Kérlek, apa. Könyörgök! 

- Kora reggel elviszlek. Megkeressük azt a fiút. 

- Tényleg? - kérdezem meg könnyebbülve. 

- Igen. Anyádnak majd azt mondjuk, hogy vásárolni megyünk. 

- Szeretlek apa! - ölelem meg. 

- Én is szívem. De most menj, és feküdj le aludni, mielőtt anyád felkel! 

- Rendben. - arcon puszilom, és úgy ahogy vagyok a szobámba szaladok. Levetem a cipőt, a kabátot, és a pulcsit, majd az ágyba dobom magam. 

Remélem hamar reggel lesz!