36. fejezet / Azok a bizonyos barátok.

Mottó: Ez a legnehezebb történet, amiről valaha meséltem. Úgy kell tegyek, hogy ne tudjak rólad! Nincs remény, nincs szeretet, nincs dicsőség. A boldog befejezések már réges-régen nem léteznek. 

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

* Harry szemszöge *

Elengedni? Hiba volt. Maradásra kényszeríteni? Őrültség lett volna. Csak még jobban eltaszítottam volna magamtól.
Amint a taxi elhajtott, megszűnt a világ forogni. A ház üres lett, a szoba óriási, és nyomasztó. Mindenhol őt láttam. Hallom ahogy a nevem mondja. Pedig nincs is itt.
Nem tudom felfogni, hogy ez megtörténik. Anyának igaza volt. Elveszítettem őt. Nem voltam jó hozzá. Egy barom voltam, és elüldöztem.
Mivel nem tudtok megmaradni a házban, felkapok egy pulóvert, a kocsi kulcsot és elindulok. Egyelőre még nem tudom, hogy hova, csak el innen.

***

- Hozhatok még valamit? - próbálja túlharsogni a pincérnő a zenét.
- Még egy ilyet. - emelem fel az üres poharat.
- Máris hozom. - mosolyog rám, majd elmegy. Hátra dőlök a boxban, és üres tekintettel nézek előre. Hat pohár whiskey után is, csak a múlni nem akaró ürességet érzem.
A telefon megrezzen a zsebemben. Lassan előhúzom.
Anya.
Kinyomom, és lenémítom, majd az asztalra teszem. Nincs kedvem az " Én megmondtam " szöveget hallani. Mert megmondta. Ő tudta előre, hogy ez lesz.
- Parancsoljon. - érkezik meg, a pincérnő, még mindig mosolyogva, de a szeme ragyog.
 Maya jut eszembe róla.
- Kösz. - bólintok. Elveszem a poharat és bele kortyolok.
Ő elmegy én pedig folytatom az előre bambulást, amit órákkal ezelőtt már annyiszor tetem.


* Maya szemszöge *

Remegő kézzel próbálom a zárba dugni a kulcsot, de már vagy ezredszerre nem sikerül.
- Hülye ajtó! - szidom, pedig ez a szerencsétlen nem tehet semmiről. Ekkor belülről kattan a zár, és kinyílik az ajtó.
- Maya!? - ugyan úgy megdöbben ahogy én. El is felejtettem, hogy itt lakik. Tessa addig győzködött, míg bele nem egyeztem. Bár, azt a kis jelenetet Holmes Chapel-ben nem felejtettem el neki!
- Szia Mark. Segítenél, ha...
- Persze! - lép mellém, és felemel két táskát. Én addig a bőröndökkel beljebb lépek Jessica néniék házába. Ugyan olyan mint ahogy itt hagytam.
- Mindent ugyan úgy hagytam. Nem nyúltam semmihez.
- Rendben. - bólintok. - Vissza költözök ide.
- Akkor, én pedig költözzek ki?
Költözzön? Hiszen, talán nem leszünk annyit itthon, ugye? Nem fogjuk sokat egymást látni.
Ugye?
- Nem kell. - közlöm, és elindulok, az emelet felé.
- Hé, Maya! - szól utánam.
- Igen?
- Örülök, hogy együtt lakunk.
Hát még én. - gondolom magamban. Bár az öröm, most messze elkerül.

* Később *

A telefonom a taxiban kikapcsoltam, így mikor az emeleten bekapcsolom két hang üzenetem is érkezik Tessától.

- Első hang üzenet. - mondja a géphang, majd bekapcsolja a hangot.

- Szia Maya. Gondolom lemerültél. Szeretnélek elinvitálni ma este titeket vacsorázni hozzánk, az új házba! Én főzök! Ha megkaptad az üzenetet hívj fel! Pusz. 

Hát ebből a vacsorából már nem lesz semmi, és lefogadom, hogy már a szakításról is tud.

- Második hang üzenet. 

- Jézusom! Maya, mi a franc történt? És miért Liamtől kell megtudjam, hogy szakítottatok? MAYA, hívj fel, vagy csak írd meg, hogy hol vagy, és oda megyek! Kérlek! Szeretlek édes! HÍVJ!



*Vissza költöztem Jessica néniék házába.*
Maya


* De hát Mark is ott lakik!? Máris megyek. Itt vagyok  környéken! *
Tessa

* Tessa. Most legkevésbé sem érdekel Mark! :'( Kulcsot találsz a lábtörlő alatt! *
Maya

Tessa tényleg a környéken lehetett, mert az  SMS után 10 percre, meg is érkezik. Épp fent pakolom a ruháim a szekrénybe, mikor beront.
- Szia. - köszön, majd meg is ölel. Ennyi épp elég ahhoz, hogy eltörjön a mécses. Amit eddig vissza tartottam könnyeket, most mind kijött. Erősen öleltem Tessát. Ő most az egyetlen ember, akit el tudtam viselni a közelemben. A legjobb barátom.
- Jézusom. Mi történt? - eltol magától, én pedig letörlöm a könnyeket, de azok megállíthatatlanul elő-elő törnek. A zokogástól nem tudok megszólalni. - Rendben. - terel az ágyhoz, ahol leültet, egy zsepit vesz elő a táskájából, majd mellém ül.
- Tessék. Most pedig mesélj el mindent!
Így teszek.
- Te...te terhes voltál? - ja igen. Tessa nem tudott róla.
- Nem. Vagyis igen. A szülők után akartuk nektek elmondani, de úgy tűnik már mindegy. - szipogom.
- És ezen vesztetek össze?
- Igen.
- Jaj.- ölel meg. - És nem fogtok...
- Kibékülni? Ezek után? - felnevetek, de nem örömömben. - Nem Tessa. -rázom a fejem, közben az orrom törölgetem. - Tovább akarok lépni.
- Biztos? Biztos ezt akarod?
- Szeretnék! - mondom azonnal.
- Sajnálom.... pedig annyira ara...
- Tessa. Kérlek!
- Rendben. Akkor felhívom Liamet, hogy nálad alszok! - áll fel a telefonjával a kezében.
- Nem ke...
- De én szeretnék! - mondja ellenállást nem tűrően. Én csak bólintok, mert nem tudok mást csinálni.


***


- Biztos nem vacsorázol velünk? - kérdezi Tessa már vagy századszorra.
- Köszi, de nem vagyok éhes. - felelem.
- Rendben. Akkor én lemegyek, mert farkas éhes vagyok. Nagyon sietek!
- Nem kell! Egyél nyugodtan!
- 5 perc és itt leszek. - dob egy puszit, majd eltűnik.

Lezuhanyzok, pizsamába bújok, lekapcsolom a nagy villanyt, és bebújok az ágyba. Magamra húzom a takarót, mert elég hűvös a szoba. Lehunyom a szemem.
Könnyek szöknek ki a szemem sarkából, ezzel eláztatva a párnám.


( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

* Niall szemszöge *

Este fél 12. Már egy ideje az új házamban élek egyedül. Körülbelül negyed órája mentek el a 5SOS-es srácok. Zenélgettünk, meg hülyéskedtünk, aztán vacsoráztunk, majd ismét hülyéskedtünk, majd elköszöntünk egymástól, és elmentek.

Épp a konyhában takarítok, mikor csengetnek.
Vajon mit hagyhattak itt?
Az ajtóhoz sietek. Felkapcsolom a kinti villanyt, majd kinyitom. A mosoly az arcomra fagy.
Harry ül a lépcsőn, és az eget bámulja.
- Hé tesó. - lépek mellé.
- Ó, hello. - áll fel. Ha nem kapom el a karját, akkor előre borul.
- Te.. részeg vagy? - kérdezem, miután megbizonyosodtam róla, hogy biztosan áll a lábán. Egyik kezét a vállamra dobja, és rá nehezedik.
- Te, egy igazi Sherlock vagy! - vigyorog rám, majd mint ahogy a nagymamák szokták, megcsipkedi az arcom.
- Oké. Szóval részeg vagy! - lassan elindulunk befelé. Végig rám támaszkodva sétál be. Bent leül a kanapéra, én pedig elmegyek a konyhába, ahonnan egy pohár vízzel térek vissza. Felé nyújtom, mire felnevet.
- Valami ütősebb piád nincs? - kérdi, és lejjebb csúszik.
- Menj zuhanyozz le! - mondom, de nem teszi. - Harry! Kelj fel, és menj zuhanyozni!
- Hagyj békén! Inkább adj valami normális piát!
- Rendben. Te akartad! - mondom, majd a vizet az arcába öntöm.
- Te normális vagy, ember?! - ugrik fel. Végig néz magán, majd letörli az arcáról a vizet.
- Rendben. Most, hogy észhez tértél, mond már el mi a fészkes fenéért vagy ennyire részeg!
- Itt aludhatok nálad? - tereli a témát.
- Harry, ne tereld a témát! Mi a fészkes fenéért áztál el ennyire?
- Mert az előbb leöntöttél.
- Nagyon humoros! - kezdek aggódni. Egy ideje... körülbelül azóta, hogy Mayával együtt van, nem láttam ilyennek.
- Nekem jó a kanapé is. - mutat rá.
- Figyelj...
- Jó. - indul el a kijárat felé.
- Harry! - szólok utána. - Mi ütött beléd? Mi bajod van? - nem válaszol, ezért tovább nógatom, aztán egyszer csak megfordul, és elkiáltja magát.
- Szakított! Szakítottunk! - üvölti, és idegesen a hajába túr.
Nos, erre nem számítottam.









Közérdekű! :)

Sziasztok! :) Először is szeretnék köszönetet mondani nektek mindenért! Komolyan mindenért! :) Csodásak vagytok! :) 
Másodszor. Mivel már a 36. résznél tartok, ezért szét vet a kíváncsiság, hogy ki honnan olvas! Lehetne egy olyat kérjek, hogy kommentbe írd meg, az országot, illetve ha Magyarországról olvasod, egy várost is kérjek hozzá?
Nagyon jó lenne, és nagyon szépen megköszönném! :)
Harmadszor. Húgom is vezet egy blogot, és gondoltam megosztom veletek. Egész jó szerintem! 

Szóval ez lenne az! : Move
Főszereplő : Liam James Payne, és Avril

További jó olvasást! :) <3
*Emily*