39. fejezet / Éljünk, amíg fiatalok vagyunk!

Mottó:

Soha ne nézz vissza. Emlékezz a tegnapra, mosolyogj a jövőbe, a holnap egy új nap.

-Harry Styles  

* másnap délután *


Az újságok tele vannak a fényképemmel és cikkekkel. Van amelyikbe nem azt írták le amit mondtam, és ezért egész reggel óta ideges vagyok. Hogy valaki ilyen betegesen siker, és pénzéhes legyen... Nos ez baromi gusztustalan!
Ashton, miután az újságírók leléptek, elment. Végül Tessa, és Liam is. Marknak a szemöldöke, az orvos szerinte, akinél járt be fog gyógyulni, és nem kell össze varrni.

***

* Szerda * estefelé *


Mivel kint vagy 35 fok van, még így este is, ezért nem öltözök túl. Egy fehér ujjatlan, egy rövid, farmergatyát húzok, és magamra kötök egy inget.

Ez lesz az első alkalom, lassan egy hónap után, hogy kimozdulok itthonról. Mark dolgozni van, ezért egyedül vagyok itthon. Hívtam Tessát is, hogy tartson velem, de Liammel együtt vacsoráznak. 

Macket el sem értem ezért magamra maradtam. 

Épp a konyhában várok, mikor megcsörren a telefonom. 

- Szia Mike. 

- Szia Tücsök. Csak most olvasom mi történt. Minden rendben? 

- Azt hiszem, nem tudom mire gondolsz. 

- Újság. Harry. Te. 

- Ó. Hát az. 

- Igen. - miközben hallgatom a prédikációját - miszerint, ha valami rosszat tett, kiveri a szart is a gyerekből, meg hasonlók,-  a cipőmet húzom, mert bármelyik percben megérkezhet Ash. 

- Mike! - szólok közbe. Azt hiszem, Mike előtt a szakítást, a média számlájára írhatom. Nem akarom, hogy megtudja a valódi okot. - A sajtó miatt szakítottunk. Nekem, túl gyors, és fényűző az ő élete. Neki a karrierje rovásár ment volna, ha együtt maradunk. Ezt akartuk megelőzni, ezért szakítottunk. Semmi másért. 

- Biztos? 

- Hazudnék én neked? - ég az arcom, hogy megteszem, de le akarom zárni a múltat, és nem rágódni tovább, hogy mi lett volna, Ha. 

- Nem. - enyhül meg a hangja. - Mi a helyzet? Akkor vissza költöztél? 

- Aha. Itt lakok Markkal Jess...

- Azzal a barommal? 

- Nem nagyon futunk össze, szóval, nem érdekel. - mondom. Idő közben sikerült felhúzni a cipőt. Így telefonnal a kézben kissé fárasztó.  

- Mit lihegsz? - nevet bele a telefonba. 

- Cipőt húztam, és egy kézzel kicsit nehéz. 

- Mész valahova? 

- Igen. Egy barátom meghívott bulizni, én pedig megígértem neki. Márpedig ígéret szép szó. 

- Fiú, az illető? 

- Mike! 

- Mi van? Csak kérdeztem! - mentegetőzik. 

- Aha, mindig így kezdődik! Aztán, jönnek a különböző kérdések... 

- Jó. Akkor nem kérdezek többet semmit. - épp elküldeném a francba a sértődése miatt, mikor megszólal a csengő. 

- Tudod mit? 

- Na. 

- Most le teszem. Viszont, - az ajtóhoz sietek, és kinyitom. Ash belép, én pedig a telefonra mutatok, és egy percet kérek. Ő csak bólint. - ezt a beszélgetést, még nem fejeztük be! 

- Juj! Most félnem kellene? - kérdezi, közben gúnyosan nevet.
- Szia!!! - köszönök el, majd mielőtt bármit mondhatnak, leteszem. Néha olyan egy seggfej!
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Szia. - fordulok mosolyogva Ashhez. - Bocs, csak a bátyámmal beszéltem.
- Semmi. Indulhatunk?
- Persze. - bólintok, majd követem kifelé. Lekapcsolok minden villanyt, és bezárom az ajtót.  Egy fekete dzsippel érkezett. Kinyitja az ajtót, és segít beszállni, majd átmegy a vezető üléshez, és ő is beszáll.

***

- Mesélj a barátaidról! - kérem, mikor már majdnem ott vagyunk. Egy kicsit izgulok, hogy hogy fognak fogadni. Remélem mindenki lesz legalább olyan jó fej mint Ash.
- Tök jó fejek. Itt lesz Brittany. Ő szereti a zenét, és táncol. Mindenfélét. Ha meghall valami zenét nem tudod leállítani. Aztán Brandon. Ő Brittany barátja, már általános iskola 6. óta. Ő is szeret táncolni, de inkább rajzol. Karen, ő színész. Imádja a régi filmeket. Diana, aki divattervező. És a barátja Des. Emilie, német cserediák. 3 éve költözött ide. Imád sportolni. - minden részletet elraktározok. - Még lesznek néhányan, de őket majd ott bemutatom. - csak bólintok és felidézem amit az előbb mondott.

Brittany - imádja a zenét, táncol.
Brandon - Brittany barátja 6. óta. Táncol, de inkább rajzol. 
Karen - Színész, imádja a régi filmeket. 
Diana - modell... vagy, divattervező. Igen divattervező. 
Des - Diana barátja. 
Emilie - német cserediák... Oké, ez menni fog. - gondolom magamban.

- Maya. - rázza meg a vállam Ashton.
- Mi? - felé fordulok, mire zavart arcomtól elmosolyodik.
- Mondom megérkeztünk. - körbenézek. Valami partra hozott. Kiszáll. Én is így teszek. Bezárja a kocsit, és elindulunk lefelé.
Már messziről hallani, a nevetést,a jókedvet, és a zenét.
Ahogy közelebb érünk, egy tábortüzet pillantok meg, körülötte pedig boldog embereket. Nevetgélnek, és szaladgálnak.
- Gyere. Bemutatok valakit! - megragadja a kezem, és az egyik asztalhoz vezet, ahol egy srác az asztalnak dőlve, egy papírpoharat tart a kezében és a tengeren elterülő nap, utolsó sugarait nézi. Meg kell hagyni tényleg gyönyörű. Elenged, mire megállok, ő pedig a sráchoz megy.
- Hé haver.
- Szia Ash. - megölelik egymást. - Már vártunk. - mosolyodik el. - Merre voltál?
- Szeretnék bemutatni neked valakit.
- Rendben. - megfordulnak.
- Kale, ő Maya. - mutat rám. - Maya, ő a haverom Kale.
- Szia. -közelebb lépek és a kezemet  nyújtom. Elmosolyodik, majd ő is kinyújtja a kezét, és megszorítja azt. Fekete, göndör haja a szemébe hull.
- Szia. Örülök, hogy végre látlak. Sokat hallottam rólad. - Ashre tekintek, aki a fejét fogja.... és talán elpirult?
- Ó, igen? - kérdezem, és elmosolyodok. - Remélem csak jókat.
- Csupa jót.


***

- Sziasztok! - lépünk a tűzhöz.
- Csáó haver!
- Na végre! Azt hittük el se jössz!
- Szia Ash!
- Srácok, had mutassam be nektek Mayát! Maya, Ő Brittany, Brandon, Diana, Des, Karen, és Emilie.
- Szia. - mondják szinte egyszerre. Én csak intek, és elmosolyodok. Egy csaj felugrik a székből és megölel.
- Szia. Karen vagyok.
- Maya.
- Tudom. - kacsint rám. Az király, hogy ők jobban ismernek engem mint én őket. Mit mondhatott nekik Ash? - Örülünk, hogy eljöttél. Igaz srácok? - hangos éljenzés tör ki. Ash, két üres székhez megy, majd int, hogy üljek le.  Így teszek.

Nem sokkal később egy piros pohár jelenik meg a látóteremben.
- Tessék. Igyál.
- Köszi. - veszem át,egy magas göndör hajú csajtól. Bele kortyolok, de azonnal ki is köpöm.
- Mi ez? - kérdezem köhögés közben.
Hangos nevetés tör ki.
- A ház specialitása. - kiáltja egy srác.
- Ó, hát köszi. - lerakom magam mellé, és Ashre nézek, aki engem néz, közben nevet.
Lassan alább hagynak a nevetéssel, és történeteket kezdenek mesélni. Néhányon elmosolyodok, de a szemem megakad Kalen. Ugyan úgy, ugyan ott áll, mint mikor megérkeztünk Ashsel.

***
A srácok a poharam folyamatosan újra töltik, szóval szomjas nem vagyok, de érzem, hogy kezd hatni az alkohol.
- Maya! - kiabál át a kör másik oldaláról azt hiszem Emilie. - Hallottuk, hogy hogy lealáztad az első napon a mi kedves barátunkat, úszásban.
- Hát igen. - mosolyodok el.
- Emilie! - nevet fel Ash. - Az csak egyszeri alkalom volt. Véletlenül győzött. - Ashre nézek, aki tök önelégülten vigyorog. - Hagytam nyerni!
- Mit csináltál? - esik le az állam. Felnevetek, és bele bokszolok a vállába. - Megvertelek ember.
- Mert hagytam. - kacsint rám.
- Komolyan így gondolod? - közel hajolok. Ő csak bólint, és állja a tekintetem. Körülöttünk néma csendbe borul a kör. - Pénteken megismételjük! - jelentem ki ellentmondást nem tűrve. Hagyott nyerni? Komolyan? Reggel sok ego növelőt szedhetett...
- Neee! - kiáltják, de nem veszem le Ashről gyilkos tekintetem. - Mi is akarjuk látni!
- Tudok egy helyet! - lassan a srácra nézek. - Egy elkerített területen van. A haverom apjáé az uszoda. Menjünk oda, játsszátok le most!
Nem vagyok teljesen józan, ezért azonnal a legrosszabb választ adom.
- Menjünk! - mindenki ujjongani kezd, ezért Ash is beadja a derekát.
Az egyetlen józan ember az Brandon, de csak azért, mert másnap vizsgája lesz. Így hát azonnal megvan a sofőr is.

Hamar az uszodához érünk. Brandon leparkol, és mind azonnal kiugrunk. A bejáratná, azt hiszem Des a srác neve, akinek a haverja vár minket.
- Sziasztok! -köszön a tulaj fia.
 - Srácok, ő Calvin.
- Nem lesz belőle gond? - kérdezem, mire Calvin felnevet.
- A fateromé, és imádom húzni az agyát! Egy igazi seggfej! Szóval, gyertek csak. - mind elindulunk befelé. A külső uszodához megyünk, ahol már minden rajtra kész. A helyszín kivilágítva.

- Tehát. Des valami versenyféleséget emlegetett. Kik?
- Én. - lép ki a tömegből Ashton. Mindenki ujjongani kezd.
- Király! És ki a kihívott?

Ashton végig néz a tömegen, majd gyilkos tekintete megakad rajtam.

- Maya.
- Rendben. - kilépek én is. Calvin megragadja a vállam, és magához húz. A bejárat felől hangzavar üti meg a fülem. Oda tekintek, és látom, hogy egy hatalmas embertömeg érkezik. Mi a...
- Na végre megérkeztek. - lelkendezik Calvin, és a tömeghez szalad.
- Ezek meg kicsodák? - kérdezem Asht, de még mielőtt válaszolhatna, Emilie, Diana és Brittany engem, a fiúk pedig Asht rángatják arrébb.Hirtelen két csoportra oszlunk. A lányok, mintha már vagy ezer éve ismernének, úgy viselkednek. Nevetgélünk, beszélgetünk, egész addig, míg meg nem szólal percek múlva a hangszóró.
- Ashton, és Maya! - a tömeg elhalkul. Szememmel Calvint keresem, végül egy épületben találom meg, ahol a mikrofon fölé hajolva dumál. - Kérlek lépjetek előre.
A fiúk Ash mögé, míg a lányok mögém kerülnek. Én előre, ők pedig egyet hátra lépnek. A telefonom Emilienek adom.
- Lépjetek fel a rajtkőre! - lassan elindulok, majd Ashton is. Leveszem a szandálom, és Ashre tekintek aki a pólóját is leveszi, meg a nadrágját, majd int, hogy én is tegyek így.
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Én aztán nem vetkőzök le! - felnevetek.
- Emberek! - kiáltja. - Ugye ti is akarjátok, hogy levegye?
- Ashton! - morgok rá.
- Vedd le! Vedd le! Vedd le! - kántája a tömeg. Ezt még megbánod tekintettel nézek rá, mire önelégült vigyor terül el az arcán. Leveszem a pólóm, és a nadrágom, így csak egy szál bugyiban, és melltartóban állok ott.
- Rendben emberek! Most, hogy megváltunk a feleslegesnek vélt ruhadarabokról, kezdjük is! 
Az emberek a medence köré gyűlnek.
- MINDENKI FELKÉSZÜLT? - üvölti. - Felkészülni! Vigyázz! Kész! Tűűűűűz! ... Várj, várj várj! - mondja, mire mindketten majdnem bele ugrunk. Egyszerre fordulunk meg. - Ha Ashton nyer, - ja ne! Tétje ne legyen! - Maya megválik a melltartójától!
- Mi van? - nyögöm, és elkerekedett szemekkel bámulok rá. Beintek neki, majd leszállok a kőről, és húzni kezdem a pólót.
- Elég ha velem vacsorázik! - kiálltja Ashton.
- Rendben, Rendben! - szól bele abba a kicseszett mikrofonba. A fejem lüktetni kezd. - A vacsora nem olyan izgalmas, de rendben.
- És ha én nyerek? - üvöltöm.
- Arra nincs esélyed! - mondja Ash, mire megfordulok, és neki is beintek.  - De ha mégis, akkor bármit kérhetsz!
- Rendben. - felelem némi gondolkodás után. Ismét ledobom a fölsőt és felállok a rajtkőre. Kezdő pozícióba állok, majd Ashre tekintek. Már ő is felvette a pozíciót. Elmosolyodik, és tátog valamit, de nem értem, hogy mit. Mielőtt vissza kérdezhetnék, már be is ugrik a vízbe.
- Menj MAYA! - kiálltják. Amíg azon gondolkodtam, hogy mit tátoghatott, elkezdődött.

Gyorsan bevetem magam a vízbe. Felforrósodott bőröm, hirtelen lehűl. Amilyen gyorsan csak lehet megpróbálok úszni. Mikor a másik oldalra érek, Ashton már meg is fordul. Csalt, mert elterelte a figyelmem.

De azt a mecset ketten játsszák!

Otthon Hollywoodban, 2:42 másodperc volt a rekordom, a víz alatt lévőségben. Erre építve bevetem a színészi képességeimet. Eljátszom az áldozatom.

- Ash! - üvöltöm, ahogy torkom szakadtából kifér. Közben megállok. Körül belül a medence felénél járhatok. Elkezdek lefelé merülni. - ASH! - kiáltom még egyszer. A tömeg elhallgat körülöttünk. Még látom, hogy Ashton is megáll, mielőtt lemerülök, és a medence aljára úszok.

Másfél perce lehetek a víz alatt, mikor egy folt jelenik meg fölöttem. A folt közelebb jön hozzám, és megragadja a kezem. Ashton arca formálódik ki a vízben. Ráharapok az ajkamra, nehogy elnevessem magam, majd becsukom a szemem, nehogy meglássa, hogy nyitva. A felszínre rángat, de még ott sem nyitom ki.

A medence úgy van kialakítva, hogy az egyik sarokban vannak lépcsők is, az ugró kövek mellett. Résnyire nyitom a szemem, így látom, hogy arra visz. Mikor oda érünk, két karjába tartva visz ki. Fejem a mellkasának döntöm. A szíve nagyon hevesen ver.

Másodpercekkel később érzem, hogy a száraz földön fekszem.
- Maya. - - szólongatnak. Körülöttünk csak néhányan sustorognak. - Kérlek, Maya. Hallasz engem? - kérlel Ash, közben a pulzusomat keresi a nyakamon. Szép lassan kiengedem a levegőt, amit egészen idáig bent tartottam, és kinyitom a szemem. Elég drámaira sikeredett.

- Ashton. - suttogom, közbe fel-fel köhögök, mint aki tényleg majdnem megfulladt.
- Maya. - kiált fel megkönnyebbülten. Testével felém tornyosult, és egész közelről, az arcomat fürkészi.
- Add a kezed. Kérlek. - remegő kezét a kezembe teszi. A nyakamhoz emelem, és a pulzusomra szorítom.  - A pulzus itt van! - igyekeztem nem elmosolyodni, de nem sikerült. Önelégült mosolyra húzódott a szám.
- Te... csak... A rohadt életbe!! - kiált fel, majd felnevet. Aztán olyat tesz, amin egészen meglepődök.

Magához szorít. Aztán, mikor kezd kínossá válni a helyzet elenged, de nem száll le rólam. A könyökömre támaszkodok, amitől, csak pár centiméter választja el az arcunkat. A szemében megkönnyebbülés csillog.

Tényleg  aggódott értem.

A tömeg tapsolni, nevetni, és kántálni kezd.
- Csókot, csókot, csókot! - micsoda? Ezek most azt várják, hogy mi...
Az ajakira nézek, majd a szemébe. Valahogy úgy érzem, a távolság még kisebbre csökkent köztünk.
Hiszen ez egy buli, ahol szinte mindenki tök részeg már! Állítólag a nagy tömeg, aki utánunk érkezett, valami buliból jött, így már van köd a fejükben. És mi se panaszkodhatunk, ugyanis, mindenki ivott a parton, kivéve Brandont.

Ashton ajkai csábítóan közel vannak. Az alkohol hatására elönt a kíváncsiság. Vajon milyen lehetne őt megcsókolni? Vajon ugyan olyan lenne mint Harry? Vagy talán jobb?

De nem tehetem ezt Harryvel.

De miért is? Hiszen szakítottunk! Úgy váltunk el, hogy ezek után nem szólunk bele egymás életébe. Már több mint egy hónapja annak, hogy vége. miért gondolok még mindig a múltra?

- Csókot, csókot! - mondják tovább.
Ashton szemébe nézek. A világ forogni kezd felettem. Kicsit sok volt az alkohol!
- Mi lesz már? - kiáltja egy srác.
- Csókoljátok már meg egymást! - és újra rákezd a tömeg.
Harry a múlté.
Ashton arcát a kezem közé fogom, és lassan magamhoz húzom. Ajkai az ajkam súrolja, és mikor össze érnek, valami történik. Valami amit nem tudok elmagyarázni.
A világ a feje tetejére áll, de Ashton megtart, és nem engedi, hogy lezuhanjak.

***
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
Valaki kihívta a zsarukat, így gyorsan le kellett lépnünk. Össze szedtük a ruháinkat, és szaladtunk a kocsihoz, ahol Brandon már várt minket.
Én hátra ültem a lányokhoz, míg Ash Brandon mellé előre. A kocsiba gyorsan felhúztam a fehér ujjatlant, meg a rövid nacit, majd a szandált.
- És most hova? - kérdi Emilie.
- Épp arról beszélünk, hogy haza kéne menni.
- Na ne mááár! - Mondjuk egyszerre, a hátul ülő lányokkal-fiúkkal.
- Jujj, de erősen le lettünk szavazva, haver! - nevet fel Brandon, és Ashre néz.
- Rendben. - fordul hátra Ash. Találkozik a tekintetünk, de azonnal el is kapja. - Most beszéltem az egyik haverommal, aki koncert szervező. Ha gondoljuk bejuttat minket. Itt lesz Avicii, Calvin Harris, és David Guetta is!
- Tényleg? - kérdezi Emilie.
- Nem. - mosolyodik el Ash. - Avicii, és Calvin Harris, tényleg ott lesznek, de David, nem.... Szóval?
- BULIII! - Kiáltja Diana. A dolog eldőlt. "Buliii"!

***

A buli király volt! A csajokkal végig táncoltuk, és énekeltük az egészet. A fiúk, csak néztek és röhögtek. Mivel Ash haverja olyan bő kezű volt, ezért V.I.P belépőket kaptunk. A koncert végén találkoztunk a srácokkal, akik amúgy oltári jó fejek! Végül leléptünk, és az első kisboltba mentünk, ahol a srácok sört vettek. Haza felé, megbeszéltük, hogy nyugodtan aludjanak nálam, mert már hajnali 5 óra volt. A kocsi a háztól két saroknyira lerobbant, ezért gyalog keltünk útra. 

 

A lakásban oltári meleg van! 

Kissé lerészegedve borulunk be az ajtón. Mint jó házigazda, végig mutogatom a srácoknak a házat, közben Ashbe kapaszkodva, össze vissza dülöngélünk. Némi képzavar történik, mert az utolsó emlékem, hogy a konyhába megyünk.

És a képzavarokat, általában olyan dolog követi, amire nem számítok.

Lásd, Harryel való első csókom. 

38. fejezet / A hírnév ára.

Mottó: Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. 

( Kattints ide, és olvass tovább! :) ) 

* este tizenegy óra *



- Nagyon jók voltatok! Holnap, és holnap után szabad napot kaptok mind! - mondja Anthony. - Rendben.  Maya, Emma, Erick, és Danielle, kérlek maradjatok egy kicsit! A többieknek jó pihenést!
- Sziasztok! - mondják a munkatársaink, majd szép lassan eltűnnek.
- Ki leszünk rúgva? - kérdezi Danielle. - Kérlek Anthony, nem tudom fizetni a lakást, ha...
- Nem. Szó sincs kirúgásról.
- Akkor? - nézünk össze Emmával.
- Nos, mielőtt elmondom, szeretném ezeket átadni. - nyújt át mindegyikünknek, egy-egy borítékot.
- Ez mi? - kérdezem.
- Nyissátok ki. - így teszünk.
- Ez...
- Ez a mai jutalmatok. - mosolyog ránk. A borítékban a fizetésünk majdnem 3*a van.
- De miért? - kérdezi Erick.
- Aki felbérelt minket, kiválóan meg volt elégedve a munkánkkal. Valami nagy szervezetnek a fejese, és az este folyamán négy dolgozónak, azaz annak akit én úgy gondolok, külön jutalmat adott. Nagyon fontos volt neki ez az este. Hogy szó szerinte idézzem, nagyon szépen köszön mindenkinek mindent. Az ügyfelei nagyon jól érezték magukat, és biztosított róla minket, hogy mostantól minden rendezvényhez minket fognak hívni!
- Ez király!
- Köszönjük Anthony!
- De jó! Végre! - mondják a srácok egymás után.
- Maya! - bök oldalba Emma.
- Ha?
- Eljössz ma velünk bulizni?
- Ma? Kicsit későre jár már, nem?
- Most kezdődik az élet!
- Talán majd legközelebb! - mosolygok rá.
- Jaj! Ne már! Múltkor is ezt mondtad!
- Tudom!  De...
- ... most nagyon fáradt vagy! Tudom! Mi is, de tök jó buli elengedni magunkat egy kicsit!
- Most tényleg nem akarok! De tudod mit? - ugrik be egy ötlet.
- Hm? - csillan fel a szeme.
- Szerdára meg vagyok hívva egy buliba. Számomra tök ismeretlenek lesznek ott. Jó lenne, ha lenne valami ismerős fej is.
- Jövő hét szerda? - kérdezi.
- Igen. - bólintok határozottan.
- Az nem jó. Az unoka tesómhoz megyek.
- Ó. Akkor ha haza jöttél, akkor esküszöm, hogy elmegyünk együtt!
- Ígéred? - emeli fel a kisujját.
- Kisujj eskü? - nevetek fel. - Rendben. Ígérem!


***

Mikor végre haza érek, lepakolom a cuccaim a fogasra, és felkapcsolom a lámpát. Gondolom Mark, vagy elment valahova, vagy alszik.
Be csoszogok a konyhába ahol egy tálba vaníliás karikát rakok, és egy bögre tejet. Majd leülök az asztalhoz, ahol egy újság van.  Leülök, és miközben eszem fellapozom.


"  Britney Spears eltörte háttértáncosa orrát "

"  Magyarok nyerték meg a brit tehetségkutatót. "

" Jennifer Lawrence szakállat növesztett! " 

" Harry Styles házat vett. Újra szingli? "
" Katy Perry... - vissza. Fellapozom az oldalt. 

Harry Styles házat vett. Újra szingli? 

Harry Styles, a One Direction énekese új házat vett Londonban. A múlt hónapban az együttes háza szerencsétlenség  miatt leégett. Liam Payne barátnője Tessa Silver ( 19 ) súlyos sérüléseket szenvedett, és hetekig kórházban volt. A környéken lakók szerint a ház, már nem lakható, ezért a banda tagjai új házakat vettek. Míg a többiek egy, kisebb házat, addig Harry Styles egy nagy, kétszintes lakást, amit - egy bennfentes szerint - barátnőjének Maya Jessica Smithnek ( 19 ) vásárolta, akivel azóta állítólag már elváltak útjaik. 

" Ők békében szakítottak. Rájöttek, hogy nem egymásnak teremtette őket a sors. Barátként váltak el. Harry túltette magát a szakításon, és egy ideig csak a csapatra fog koncentrálni! "

Az érintett nem nyilatkozik. 

Vajon tényleg szabad a világhírű szívtipró? 

Folytatás köv... 

- Folytatás köv...? - akadok ki. Felállok, és össze gyűrve a kukába hajítom az újságot. - És mi lesz a folytatás? Ide jönnek vagy 60-an, és villogó vakuk között ébresztenek? - felnevetek, majd a bögrét, tele tejjel a mosogatóba rakom, és a tálat az asztalon hagyva, ingerülten a szobába megyek.

Tanulság: Ne kiabáld el a dolgokat! 

- Maya. - kopognak az ajtón. - Maya bejöhetek? 

- Ki vagy? - körülbelül reggel fél 9 lehet. 

- Mark. 

- Mit akarsz? - húzom a fejemre a párnát. 

- Elmegyek. 

- Oké. És ezért ébresztettél fel?

- Igen, mert meg akartam kérdezni hozzak-e valamit.
- Vásárolni fogsz?
- Igen.
- Akkor tea filtert. Meg valami mentolos cukrot!
- Még valamit? 

- Menj be a zöldségeshez, és majd onnan hívj.
- Rendben. Szia.
- Szia.

Miután elmegy, megpróbálok vissza aludni, de nem sikerül. Felkelek, belebújok a papucsomba a kardigánomba, felgumizom a hajam, aztán szép lassan lecsoszogok. A konyhában egy pohárba vizet töltök, és neki dőlve a szekrénynek iszogatom.
A házban csend van, ezért mikor megszólal a csengő össze rezzenek. Fogadjunk, hogy Mark zárta ki magát...
Az ajtóhoz megyek, és nagyot sóhajtva kinyitom.
- Mit hagytál ittho... - vagy ötven vaku villan. Nem. Nem Mark az!

( Kattints ide és olvass tovább! :) )

- Miss Smith! Miért szakítottak, Harry Stylesal?

- Maya! Önnek vette a házat az énekes? 
- Itt van ő is? - kérdések hada áraszt el. Lefagyva állok az ajtóban. Se ki, se be.
- Válaszoljon! - kiáltják. Ekkor megjelenik előttem egy magas srác és a házba terel, testével eltakarva a kameráktól.

- Ezek annyira idegesítőek. - mondja. Felnézek rá. - Jól vagy? - kérdezi Ashton.
- Azt hiszem. - nyögöm. 

- Mit akarnak ezek?
 - A folytatást.
 - A micsodát? - néz rám értetlenül. Megfordulok, és elindulok a konyhába, ahol a kukában, a tegnap este eldobott újságot keresem. Ashton felnevet mögöttem.
 - Mi az? - fordulok meg. Még csak abba sem hagyja a nevetést.
 - Kint vagy 25 újságìró tanyázik, te pedig itt kukázol. - a végére már én is nevetek, majd visszafordulok, és kiszedem az újságot.

 - Ezt olvasd el. - bökök a cikkre.

 - Ezek nem fognak leszállni rólad, amíg valami, számukra érdekeset nem mondasz.
 - Tudom. - dőlök neki a szekrénynek. - Azt hittem, hogy mostantól normális életem lesz.
 - Elküldöm őket. - jelenti ki, ellent mondást nem tűrve. Elé állok, és határozottan a szemébe nèzek.
 - Aztán össze boronálnak minket. - már csak az kellene. Látom magam előtt a címlap sztorit. " Maya, a világsztàr egykori baratnője, elég hamar túltette magát milliók kedvencén, míg az szenved. " na nem!
 - Érdekel engem, hogy mit fognak gondo...
 - Ash! Ne. - pár máspdperces csend után, nagyot sóhajtva, szemét forgatva elmosolyodik.
 - Oké. - Köszönöm... Szerinted, sikerült rólad képet csinálnuk?
 - Nem hiszem. Végig háttal voltam nekik. Talán arról van, ahogy betuszkollak az ajtón. Miért? Szégyellsz? - a vállába bokszolok, mire felnevet.
 - Bolond. - a nappaliba megyek, ahol kilesek az ablakon. Az újság írók a lépcsőre ültek, vagy a kerítésnek dőlve beszélgetnek.
 - Legalább ők jól érzik magukat. - Ash mellé dobom magam a kanapéra. - Amúgy mi járatban?
 - Hoztam apám pékségéből, egy kis sütit.
 - Apukádnak péksége van?
 - Aha. Úgy volt, hogy utánad még beugrok hozzá, de úgy tűnik ezt el kell napolnom.
 - Szóval. A családodnak állatkertje van, és péksége. Van amit még nem tudok rólad?
 - Hát... - kényelmesen elhelyezkedik, aztán bele kezd. - Van egy üzletláncunk, egy gyermekekkel, és idősekkel foglalkozó alapítványunk. Ja, és a nagyanyám volt First Lady. - mély levegőt vesz. Azt a. - Csak ennyi. - ránt vállat. Csak? - Ja, ès miènk az Orosz olaj vállalat.
 - Ne! - ez most komoly? A szemeim elkerekednek, mire elvigyorodik. - És ebből mennyi igaz? - kérdem.
 - Az üzletláncot nővérem vezeti. Egy ideig anyu anykája, de miután ő meghalt a papa anyáèkra ruházta az egészet, ők pedig Sacira, a nővéremre.
 - Ès az alapítvány?
 - Az is igaz. - bólint. - Mi adunk otthont, a Bátor Tábornak. Ezt a két bátyám vezeti. Mind a ketten gyerek orvosok.
 - Magyarországon is van ilyen tábor. Barátnőm járt oda a szüleivel. Sokkal bátrabb volt miután eljöttek.
 - Szép és egyben szomorú hely is. Szép, mert a gyerekek boldogok, és szomorú, mert nagyon sok a beteg gyerek, akinek felnőtt élet szintű problémával kell megküzdeni.
 - Sajnos... És a mamád? Tényleg volt First Lady?
 - 2 hétig. - nevet fel.
 - Mert?
 - Mert a nagyi beleszeretett a papámba. Másfél hónapig titokban találkozgattak, majd miután az addigi férjét meg választották, a nagyanyám két hét múlva beadta a váló pert. A pasas megértette, és hagyta őt elmenni.
 - És az olaj vállalat?
 - Na, ahhoz semmi közünk. - mosolyodik el.
 - Éreztem.. Hány testvéred van?
 - 3 báty, 1 nővér.
 - És mi van a harmadik bátyáddal?
 - Ausztráliában él a feleségével, és a kislányukkal. És neked? Vannak tesóid?
 - Igen. Egy bátyám, két húgom.


 ***

 Még percekig beszélgettünk, aztán megszólalt a telefonom. Mark hívott, hogy majd csak este jön haza. Közbe Ash is felhívta a szüleit. Utána megettük a sütit. Egészen estig bent gubbasztottunk. Az újságírók egy tapottat sem mozdultak. Folyamatosan be-be csöngettek, ami rettentően idegesítő volt. Nagy izgalom támadt, mikor Tessa és Liam nem régen megérkeztek.

 - Mi a jó élet van itt? -kérdezi Tessa miután sikerül át verekedniük magukat, az izgatottan, kérdéseket kiabáló újságírókon.
 - Már reggel óta itt vannak.
 - Mit akarnak? - Pletykát. - forgatom a szemeim, közben a konyhába sétálok, ahol Ashel vacsorát csinálunk.
 - Sziasztok. - köszön Liamnek és Tessának.
 - Hát te? - kérdezi Tes.
 - Itt ragadtam. - mosolyog rám.


 ***

 - Hihetetlen, hogy még mindig itt dekkolnak. Miért nem mennek haza végre? - kérdezem.
- Mert még nem kapták meg azt, amiért ide jöttek. - mondja Liam. Hát. Nem erre a válaszra számítottam.

 * másfél óra múlva *

 - Maya. - szól Tes. Liam Ashtonnal beszélget a konyhában.
- Tessék. - fordulok felé. Egy ideig csak néz, majd elmosolyodik.
- Semmi. Csak csodállak.
- Miért?
- Mert ilyen erős vagy.
- Nos. - sóhajtok nagyot. Épp elkezdeném mondani, mikor az ajtó hangosan becsapódik.

- IDIÓTA BARMOK!
Jézusom! Felugrok, és a bejárati ajtóhoz megyek. Mark áll ott. A szemöldöke sarka fel van repedve, és vér folyik végig az arcán.
- Mi történt? - lépek elé.
- Ezek történtek! - mutat maga mögé. - Amint befordultam, azonnal körém gyűltek, és mozdulni se bírtam. Ahogy arrébb löktem őket, valamelyik fejbe vágott a gépével. - a felszakadt bőréhez emeli a kezét, majd mikor hozzá ér, felszisszen, és elkapja azt.
- Ebből elég lesz. - lépek el mellette. Mélyet sóhajtva kinyitom az ajtót, és kilépek.

 ( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

Az újságírók rögtön vagy 50 kérdést tesznek fel. Össze szedem a bátorságom, és a dühből merítve energiát belekezdek.
- Mit akarnak? Mit akarnak azért, hogy végre eltűnjenek a házamtól?
- Miért szakítottak? 
- Harry Styles magának vette a házat? 
- Mikor szakítottak? 
- Megcsalta a sztárt? 
- Ki volt az a srác aki reggel érkezett? Az igazat!
- Maguk nem az igazat akarják! Csak egy sztorit. Fognak egy normális, rendes lányt, és tönkreteszik a életét! Híressé teszik, hogy aztán tönkretegyék, azért, hogy eltudják adni az újságjaikat! Ez gusztustalan és beteges. - a hangom megremeg. A vakuk folyamatosan kattognak, és diktafonok hada sorakozik előttem, hogy minden szavamat rögzítsék. Sztorit akarnak? - Azt a házat nem nekem vette.  Maguk tönkre tették a kapcsolatunkat! Tönkretették az életünket! Most jó önöknek? Milyen érzés lenne, ha a saját lányuk életébe költöznének be a magukhoz hasonló emberek? Ha reggeltől estig, a ház előtt várnák azt, hogy az illető mikor lép ki. Mi csak egy példa vagyunk erre. Szóval gratulálok. Jól végezték a dolgukat!

Körülöttem néma csendben áll mindenki. A könnyek ki-ki szöknek a szememből. A szívem gyorsan dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Tessa lép mögém, és átkarolja a derekamat, és a bejárat felé kezd terelni.

- Tudta, hogy a sztár maga miatt keveredett verekedésbe?
Hogy mit csinált? Azonnal Tessára nézek, aki Liamre pillant. Nem hiszem el. Harry verekedésbe keveredett? Miattam? Mint aki meg sem hallotta, megyek tovább. Pedig meghallottam.

- Maya! - szólal meg mögülem, egy újság író. - Csak még egy kérdést! - lassan megfordulok. Tessa hátrább húzódik, és megfogja Liam kezét. Letörlöm a könnyeket, majd szememmel megkeresem az újság írót. Egy középmagas nő felé fordul mindenki. Bólintok, mire felteszi a kérdést.
- Mit jelentett magának, Harry Stylessal való kapcsolata? 
Hogy mit jelentett nekem a kapcsolat? Néma csend van körülöttünk, és minden szem rám szegeződik, amíg a megfelelő mondatot rakom össze magamban.
Végül végig nézek a rám váró tömegen. A kérdést feltevő nőn állapodik meg a szemem.
- Mindent. - ezt az egy szót mondom, de olyan nyomatékosan, ahogy csak tudom.
- Köszönöm. - bólint a hölgy, majd elmosolyodik.

37. fejezet / Élet, utánad.

Mottó:  Nemrég volt, hogy beköltöztél hozzám. Nem volt senkid, szükséged volt rám, a bánatból boldogság vált, mert nekem is szükségem volt rád. Jól emlékszem rá, játszottunk sokat, és nem feledem az esős napokat. A kandallónál ültünk, te meg én. Egyszer sajnos minden véget ér. A búcsú fáj nagyon, a válás oly szomorú, de szívemben él emléked, soha nem feledlek el téged.

* Maya szemszöge *


* 3 hét múlva *


- Rendben emberek! Gyertek ide! - int Anthony. Ma reggel 10-től, délután hatig volt melónk, és most már csak egy megbeszélésre kellett bent maradjunk. Mind köré gyűlünk, majd bele kezd. - Holnap mindenkire számítok. Nagy esemény lesz, ahol nincs helye hibázásnak! Azért ti maradtatok, a többi 50 közül, mert ti vagytok a legjobbak. Mayán kívül, mindegyikőtöket várom este hétre. Ennyit akartam. Sziasztok! Holnap találkozunk.

Ledermedve állok ugyan ott, ahol eddig, pedig körülöttem mindenki már elindult haza.
- Hé, Maya! - kiabál vissza Emma. - Te nem jössz?
- De. Várjatok meg kint!
- Oké, siess!
Ahogy elmennek, Anthonyhoz lépek.
- Hello, mi a helyzet? - mosolyog rám.
- Én miért ne jöjjek, holnap? - térek rá a lényegre.
- Holnapra szabadságot kapsz.
- Nem akarok szabadságra menni!
- Maya. 3 hete megállás nélkül bent vagy! Szinte mindenkit leváltottál, amikor épp neked nem lett volna műszakod! Nem is értem, hogy hogy bírod! Viszont, nem fogom hagyni, hogy rosszul legyél itt nekem!
- An..
- Maya, már így is tiszta karikás a szemed! - hát igen. Lassan 3 hete, hogy folyamatosan mindenkinek vállalom át a műszakját. Két okból. Az első mert minél kevesebbet akarok Markkal egy légtérben lenni, a másik pedig... nos, munka közben nem gondolok Harryre.
- Kérlek. - mondom remegő hangon. A szemembe könnyek gyűlnek. Anthony arca meglágyul.
- Rendben. Elkél holnapra még egy szorgos kéz!
- Köszönöm! - ugrok a nyakába. Anthony 3 évvel idősebb nálam. Szinte olyan mintha a bátyám lenne. Elég jól kijövünk egymással. - Király főnök vagy! - bokszolok bele a vállába.
- Tudom. - mosolyodik el, majd a vállamra dobja a kezét, és így indulunk ki. - Viszont jövő héten 2 napig be se teszed a lábad! Ha kell dupla műszak árát fizetem ki neked, de akkor sem akarlak itt látni, szerdán és csütörtökön!
- Micsoda? - nézek rá komolyan.
- Menj a barátaiddal vásárolgatni, menj bulizni. Fiatal vagy! Biztos van barátod is, szó....
- Nem akarok szabadságra menni Anthony! - mondom határozottan.
- Akkor kénytelen leszek addig kirúgni! De ha ezt kell tennem, akkor 2 hétig nem jöhetsz még dolgozni.
Sarokba szorított.
- És utána vissza jöhetek? Mármint az egy nap után? - nézek fel rá, megadóan.
- Kettő, és igen. - mosolyodik el.
- Rendben. Akkor szia. - köszönök el, mert már az ajtóhoz értünk.
- Szia Maya.


***

- Köszi, hogy haza hoztatok. - mondom a srácoknak.
- Biztos nem jössz velünk? - hajol ki az ablakon Emma.
- Biztos. Fáradt vagyok. Majd talán legközelebb.
- Szavadon foglak! - kacsint rám, majd vissza húzódik. - Akkor jó pihenést! Szia!
- Sziasztok! - intek, majd el is mennek. Mark, ma valami haverjánál lesz, szóval enyém a ház.

Lezuhanyozok, pizsamába bújok, és lemegyek a konyhába. Egy szendviccsel, és egy bögre tejjel a tévé elé ülök. Valami latin sorozat megy. Amíg megeszem a kaját, és megiszom a tejet, azt nézem, de amint befejezem, elkapcsolok. Egy zene csatornánál állok meg ahol üres kép mellett csak zenét adnak.
Felhangosítom, és kiviszem a tányért meg a bögrét. Kint elmosogatok, eltörölgetem az edényeket, letakarítom a szekrényt, össze söprök, kiviszem a szemetet, majd ugyan ezt megismétlem a földszinti fürdőben is. Ahhoz már késő van, hogy kint a ház előtt is rendet tegyek, vagy a kertben. A takarítás mindig segített elfelejtetni mindent. Ilyenkor nem volt más csak én és a takarító eszközök.

Le, s fel csúszkálva pakolok, és törölgetem a bútorokat a zokniban.
( Kattints ide és olvass tovább! :) )

- I'm gonna tell Aunt Mary about Uncle John
He claims he has the misery but he has a lot of fun

Oh baby, yes, baby
Ooh baby,.la-la-la-la-la-la-la-la-la-la, she's built for speed

She got everything that Uncle John need - éneklem. 

- Pontosabban : Ooh baby, havin' me some fun tonight, yeah

Well, long tall Sally, she's built for speed
She got everything that Uncle John need... Nem la-la-la - szólal meg mögülem egy mély hang. Ijedtemben felsikoltok, majd megpördülök, de a zokni megcsúszik a padlón és hanyatt vágom magam. 

- Jézusom. Nem akartalak megijeszteni. - ugrik mellém Ashton. Az arcára nézek. Épp egy mosolyt próbál elfojtani. 

- Szent szar! Azt hiszem szívinfarktust kaptam! - morgom miközben próbálok felülni.
- És még a fenekedet is eltörted! - segít felállni. A kanapéra dobom magam, és lehalkítom a még mindig üvöltő zenét.
- Csak így besétálsz mások házába? - nézek fel rá.
- És kihallgatom, ahogy más lányok percek alatt haza vágnak egy ilyen számot? Igen. Régi szokásom. - mosolyodik el. - Mellesleg, többször csengettem. Aztán, hallottam, hogy énekelsz, az ajtó pedig nincs bezárva, ezért beengedtem magam.
- Király. - dőlök hátra. - Amúgy mi a helyzet? Mi járatban?
- Gondoltam benézek. Hogy vagy?
- Komolyan kérdezed? - nyögök fel, ahogy kicsit lejjebb csúszok a kanepén.
- Remélem ez, majd helyre hozza. - egy tábla csokit vesz elő a táskájából. Leül mellém, és átadja.
- Citromos. A kedvencem. - rögtön fel is bontom.
- Hol szerezted?
- Anyu barátnője Németországban dolgozik, és onnan hozta. Gondoltam, hozok neked.
- Jól gondoltad. Köszönöm. - letörök egy csíkot és bele harapok. - Hmmmm. Ez nagyon finom.
- Örülök, hogy ízlik. - mosolyodik el. - Amúgy miért takarítsz este nyolc után?
- Mert tiszta mocsok a ház. - na persze. Ezt még én sem hiszem el magamnak.
- Aha. És nem vagy fáradt?
- Látod.... Kérsz? - dugom az orra alá.
- Nem. Én már benyomtam egyet.
- Én felajánlottam. - rántok vállat.
- Szóval... Tessa mesélte, hogy szakítottatok Harryvel. - a csoki a kezemben, félúton megakad a szám felé. Vissza rakom a csomagolásba, és az asztalra rakom.
- Nem akarok erről beszélgetni. - a térdemet felhúzom, és törökülésbe ülök. Kikapcsolom a tévét,majd hátra dőlök, és a gombokat kezdem piszkálni.
- Ne haragudj. Én nem akartalak megbántani. Én...én csak sajnálom.
- Nincs mit sajnálni Ashton. Nekünk nem működött. Majd valaki mással fog neki. - a gondolattól, hogy Harryt más lánnyal látom, megrémiszt. De mit tehetnék? Én akartam így!

Mióta eljöttem, nem hallottam felőle. Ez részben megnyugtatott, részben megrémített. Tessát megkértem ne emlegesse, ő pedig megígérte, hogy nem is fogja. Persze, mivel Londonban élek, egy városban vele, egy világsztárral, nehéz lesz ezt a tudatlan állapotot fent tartani.

- Föld hívja Mayát! ... Hahó! - integet a szemem előtt Ash.
- Mi van? - úgy tűnik elbambultam.
- Azt kérdeztem nincs -e kedved valamelyik nap eljönni velem és pár haverommal bulizni? Jövő hét szerdán, lesz egy nagy buli. Híres DJ-k meg minden. Persze, nem muszáj, ha nincs kedved... - bulizni? Kedv: 0. De miben jobb az, ha itthon gubbasztok, és gyászolom a bukott kapcsolatomat Harryvel, aminek amúgy Én vetettem véget? Ő sem hiszem, hogy otthon ül, és sirat. Amúgy is. Anthony, szerdát és csütörtököt mondott, ugye? Nos, akkor?
- De. - mondom megfontoltan. - Nagyon szívesen. - még egy mosolyt is magamra erőltetek, hogy úgy tűnjön örülök a bulinak... talán a végén még jól is elsülhet, és jól fogom érezni magam.

***

- Akkor majd beszélünk. Szia Ash! - köszönök el.
- Szia Maya. - végig nézem, amíg a kapuhoz ér. Kilép rajta, majd vissza fordul. - Mielőtt elfelejtem!
- Igen?
- Zárd be az ajtót! Nehogy valami magam fajta gazfickó, besétáljon, és melléd feküdjön az éjszaka!
- Hahaha. - mondom gúnyosan. - Kösz a tanácsot!
- Szia! - köszön majd beül a kocsijába. Beindítja, majd még int egyet az ablaknál. Vissza integetek, majd elhajt.



* Harry szemszöge *

3 hete, az életem fura! Maya távozása, valami zűrt hagyott bennem, és nem tudom elfelejteni. Volt, hogy esténként beütöttem a számát a telefonomba, majd kitöröltem.
Minden pillanatban dalokat írtam, vagy a munkáról telefonáltam, vagy a stúdióban lógtam.
Beköltöztem abba a házba, amit még akkor vettem meg, mikor együtt voltunk. Azt tervezem, hogy anyáméktól, rögtön az új házba megyünk, de a hadi helyzet miatt az ötletet inkább hanyagoltam.
Aztán Maya szakított.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

A zsebemben rezegni kezd a telefon.

* Mi most indulunk. Te? *
Liam
* Én is. Találkozzunk a klubban! *
Harry 

* Rendben. *
Liam. 


Felkapom a kabátom, a kocsi kulcsot, lekapcsolok, minden lámpát, bezárkózok, és már indulok is.

***

- Egy üveggel a legjobb whiskeyjükből és négy poharat! - próbálom túl üvölteni a zenét.
- Máris. - bólint a pincér. Amíg kihozza, én leülök a székre, és a táncoló embereket figyelem.
- Szia, bocsi. Csinálhatnánk egy képet? - lép mellém egy igen dögös csaj.
- Persze. - elkészíti, majd elmegy. Hála az égnek. Aztán megkapom a poharakat, és a piát, és vissza sétálok az asztalunkhoz.
- Egy Liam, egy Tessának, egy Niallnek. És egy nekem. - ülök le. Mindenki poharába töltök, majd koccintunk, és megisszuk. Liam, és Tessa lelép táncolni, Niall pedig a haverjaihoz. Egyedül maradok.
Pár csaj az egyik asztalnál felém néz, majd mikor odanézek, integetnek, hogy üljek hozzájuk. Nemet bólogatok, mire szomorú arcot vágnak.
Iszok még egy pohárral, majd eszre veszek 3 lányt, akik felém közelítenek. A középső csajt a két szélső tolja. Megállnak az asztalom előtt. A két oldalsó lány elmosolyodik.
- Sziasztok! - köszönök.
- Szia Hazza. Készítenél vele egy képet? Nagyon hálásak lennénk.
A középső lány alig észrevehetően a fejét rázza. Nem értem.
- Persze. - állok fel, mire a lánynak kitágulnak a szemei. Mellé állok, a két lány hátrébb áll, és előveszik a kamerát.
- Mi a neved? - suttogom a fülébe, amíg a másik két lány a kamerával van elfoglalva.
- K-Kataline. - dadogja.
- Szép neved van Kataline.
- Rendben. Mosolyogjatok. - mondja a vörös hajú lány a kamera mögül. Átkarolom Kataline derekát, mire ő azonnal lelöki a kezem.
A vaku villan, Kataline pedig azonnal eltűnik mellőlem a barátnőihez.
- Köszönjük szépen. - mondja nevetgélve a vörös hajú. Rájuk mosolygok, de végig Katet bámulom. Olyan furán viselkedik. Megvárom amíg távoznak, de még mindig őket figyelem. Kat, vissza- vissza pillanat, aztán megjelenik egy kigyúrt állat, és rángatni kezdi. Egyszer a srác felém mutat, mire Kat magyarázni kezd. A srác megragadja a karját, és a hátsó kijárat felé kezdi rángatni. Jézusom!

Utánuk iramodok.

Kint körbe nézek, de sehol sem látom őket, csak egy sötét utcát.
- Esküszöm, hogy semmit nem csináltam Rob!
- Persze! Meg akarsz csalni, te mocskos ribanc!
- Rob, kérlek ne! - ez Kataline.
A hang irányába szaladok. Kat a földön térdel, és az arcához szorítja a kezét, a srác pedig üvölt hozzá.
- Hé, haver! - kiáltom, és közelebb lépek. - Miért nem a saját súlycsoportoddal kezdesz?
- No, nézd csak Kat! - ragadja meg a lányt a hajánál fogva, mire az felsikít. - Itt a lovagod!
- Engedd el!
- Még utasítgat is. Nocsak, nocsak!.. Nem te vagy az aki Kat szobájának a falán díszeleg a posztereken?
- Engedd el a lányt, és gyere játszd le velem! - elengedi a lány haját, mire Kataline a földre rogy.
- Azt akarod, hogy helyre hozzam a csinos kis pofádat?
- Sokat képzelsz magadról. - lépek közelebb. - Kataline nem csinált semmit. Csak egy képet készítettünk, és ennyi.
- Te egy buzi vagy! - mondja, és még közelebb lép. - Kataline, te ezt a buzit hallgatod nap mint nap? - fordul egy pillanatra vissza a lány felé. Több se kell nekem. Rá vetem magam, mire elborul.
Valahogy alá kerültem. Ütni kezd, de én sem hagyom magam. Elég rendesen átrendezem az arcát.
Lehelete alkoholtól bűzlik.
- Hol a ribancod, buzikám? Hogy is hívják?... Ja igen. Maya.
- Őt hagyd ki ebből! - lököm le magamról. Felállok, és az ingem ujjába törlöm a véres orromat. Ez kicsit be fog dagadni holnapra.
Ő is feláll, és megragadja az ingemet.
- Őt is el fogom intézni! Beverem a szép kis száját. Úúúú, az a száj! Aztán ágyba viszem, és megkefélem. Annyira egy gerjesztő ribanc, hogy... - nem hagyom, hogy befejezze. Állba verem, amitől elterül a földön.

- Mi folyik itt? - lép ki a bár tulajdonosa.
- Hívjon rendőrt! Bántalmazta a lányt! - mutatok Katalinre, aki egy kuka mellett zokog.
- Rendben. - mondja a tulajdonos, és előveszi a mobilját.
Én Kathez megyek. Leguggolok elé, és meg fogom a kezét.
- Minden rendben lesz! - biztatom.
- Köszönöm! - nyögi. Elmosolyodok, és segítek neki felállni.
- Az orrod...
- Majd rendbe jön! Te jól vagy?
- Igen. - remeg meg, az egész testében.
- Menjenek be. - mondja a tulaj. - Mindjárt itt lesz a rendőrség. és elviszik ezt a barmot.
Így teszünk. Kataline, egész addig mellettem marad, amíg a másik két lányhoz nem érünk. Ekkor oda rohan a vöröshöz, és megöleli, majd zokogni kezd.
- Mi történt? - kérdezik tőlem, mert Katalinet nem lehet szóra bírni.
- A barom pasija történt! Önök a rokonai?
- Én a nővére vagyok. Elee. - mondja komolyan.
- Soha többet ne engedjék a lány közelébe! - mondom, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy Kataline jól van, hátat fordítok, és vissza indulok a helyünkre.
Út közben össze futok Tessával.
- Te jóságos szent isten! Mi a...
- Haza megyek! Mond meg kérlek a többieknek is!
- Harry, várj! Így nem mehetsz egyedül!
- Semmi bajom Tessa! - mondom határozottan. - Csak mond meg, hogy haza mentem!
- Harry! - ragadja meg a kezem, mikor ki akarnám kerülni. - Minden rendben?
- Igen. Csak had menjek haza!
- Írj, ha otthon vagy Harry!
- Rendben.
- Ígérd meg!
- Ígérem. - mondom a szemem forgatva.
- Rendben. Szia.


***

Miután haza érek rögtön dobok egy SMS-t Tessának, és rögtön jön kettő. Egy Liamtől, egy pedig Nialltől.
Lényegében ugyan azt írták, hogy most azonnal feljönnek megnézni, hogy hogy vagyok, meg ilyenek, de azonnal le is beszélem őket.

A fürdő szobában lemosom a száraz vért az arcomról, majd lezuhanyzok, átöltözök, és bebújok az ágyba. Bekapcsolom a TV-t, de nem köt le.

 "Őt is el fogom intézni! - visszhangzik a fejemben. - Beverem a szép kis száját. Úúúú, az a száj! Aztán ágyba viszem, és megkefélem. Annyira egy gerjesztő ribanc.. "

Még most is elkap az ideg. A kezemet ökölbe szorítom. Bármit mondhat rólam, de a szeretteim tabu!







Közérdekű! ^_^

Kedves olvasó! ^_^ 

Most épp olyan felmérést végzek, hogy honnan hallottál a blogomról? :) Kommentbe írd meg ezt is! ^_^
Nagyon jó lenne, és nagyon szépen megköszönném! :)




 Húgom is vezet egy blogot, és gondoltam megosztom veletek. Egész jó szerintem! 

Szóval ez lenne az! : Move
Főszereplő : Liam James Payne, és Avril Ross :) 


További jó olvasást! :)

*Emily*

36. fejezet / Azok a bizonyos barátok.

Mottó: Ez a legnehezebb történet, amiről valaha meséltem. Úgy kell tegyek, hogy ne tudjak rólad! Nincs remény, nincs szeretet, nincs dicsőség. A boldog befejezések már réges-régen nem léteznek. 

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

* Harry szemszöge *

Elengedni? Hiba volt. Maradásra kényszeríteni? Őrültség lett volna. Csak még jobban eltaszítottam volna magamtól.
Amint a taxi elhajtott, megszűnt a világ forogni. A ház üres lett, a szoba óriási, és nyomasztó. Mindenhol őt láttam. Hallom ahogy a nevem mondja. Pedig nincs is itt.
Nem tudom felfogni, hogy ez megtörténik. Anyának igaza volt. Elveszítettem őt. Nem voltam jó hozzá. Egy barom voltam, és elüldöztem.
Mivel nem tudtok megmaradni a házban, felkapok egy pulóvert, a kocsi kulcsot és elindulok. Egyelőre még nem tudom, hogy hova, csak el innen.

***

- Hozhatok még valamit? - próbálja túlharsogni a pincérnő a zenét.
- Még egy ilyet. - emelem fel az üres poharat.
- Máris hozom. - mosolyog rám, majd elmegy. Hátra dőlök a boxban, és üres tekintettel nézek előre. Hat pohár whiskey után is, csak a múlni nem akaró ürességet érzem.
A telefon megrezzen a zsebemben. Lassan előhúzom.
Anya.
Kinyomom, és lenémítom, majd az asztalra teszem. Nincs kedvem az " Én megmondtam " szöveget hallani. Mert megmondta. Ő tudta előre, hogy ez lesz.
- Parancsoljon. - érkezik meg, a pincérnő, még mindig mosolyogva, de a szeme ragyog.
 Maya jut eszembe róla.
- Kösz. - bólintok. Elveszem a poharat és bele kortyolok.
Ő elmegy én pedig folytatom az előre bambulást, amit órákkal ezelőtt már annyiszor tetem.


* Maya szemszöge *

Remegő kézzel próbálom a zárba dugni a kulcsot, de már vagy ezredszerre nem sikerül.
- Hülye ajtó! - szidom, pedig ez a szerencsétlen nem tehet semmiről. Ekkor belülről kattan a zár, és kinyílik az ajtó.
- Maya!? - ugyan úgy megdöbben ahogy én. El is felejtettem, hogy itt lakik. Tessa addig győzködött, míg bele nem egyeztem. Bár, azt a kis jelenetet Holmes Chapel-ben nem felejtettem el neki!
- Szia Mark. Segítenél, ha...
- Persze! - lép mellém, és felemel két táskát. Én addig a bőröndökkel beljebb lépek Jessica néniék házába. Ugyan olyan mint ahogy itt hagytam.
- Mindent ugyan úgy hagytam. Nem nyúltam semmihez.
- Rendben. - bólintok. - Vissza költözök ide.
- Akkor, én pedig költözzek ki?
Költözzön? Hiszen, talán nem leszünk annyit itthon, ugye? Nem fogjuk sokat egymást látni.
Ugye?
- Nem kell. - közlöm, és elindulok, az emelet felé.
- Hé, Maya! - szól utánam.
- Igen?
- Örülök, hogy együtt lakunk.
Hát még én. - gondolom magamban. Bár az öröm, most messze elkerül.

* Később *

A telefonom a taxiban kikapcsoltam, így mikor az emeleten bekapcsolom két hang üzenetem is érkezik Tessától.

- Első hang üzenet. - mondja a géphang, majd bekapcsolja a hangot.

- Szia Maya. Gondolom lemerültél. Szeretnélek elinvitálni ma este titeket vacsorázni hozzánk, az új házba! Én főzök! Ha megkaptad az üzenetet hívj fel! Pusz. 

Hát ebből a vacsorából már nem lesz semmi, és lefogadom, hogy már a szakításról is tud.

- Második hang üzenet. 

- Jézusom! Maya, mi a franc történt? És miért Liamtől kell megtudjam, hogy szakítottatok? MAYA, hívj fel, vagy csak írd meg, hogy hol vagy, és oda megyek! Kérlek! Szeretlek édes! HÍVJ!



*Vissza költöztem Jessica néniék házába.*
Maya


* De hát Mark is ott lakik!? Máris megyek. Itt vagyok  környéken! *
Tessa

* Tessa. Most legkevésbé sem érdekel Mark! :'( Kulcsot találsz a lábtörlő alatt! *
Maya

Tessa tényleg a környéken lehetett, mert az  SMS után 10 percre, meg is érkezik. Épp fent pakolom a ruháim a szekrénybe, mikor beront.
- Szia. - köszön, majd meg is ölel. Ennyi épp elég ahhoz, hogy eltörjön a mécses. Amit eddig vissza tartottam könnyeket, most mind kijött. Erősen öleltem Tessát. Ő most az egyetlen ember, akit el tudtam viselni a közelemben. A legjobb barátom.
- Jézusom. Mi történt? - eltol magától, én pedig letörlöm a könnyeket, de azok megállíthatatlanul elő-elő törnek. A zokogástól nem tudok megszólalni. - Rendben. - terel az ágyhoz, ahol leültet, egy zsepit vesz elő a táskájából, majd mellém ül.
- Tessék. Most pedig mesélj el mindent!
Így teszek.
- Te...te terhes voltál? - ja igen. Tessa nem tudott róla.
- Nem. Vagyis igen. A szülők után akartuk nektek elmondani, de úgy tűnik már mindegy. - szipogom.
- És ezen vesztetek össze?
- Igen.
- Jaj.- ölel meg. - És nem fogtok...
- Kibékülni? Ezek után? - felnevetek, de nem örömömben. - Nem Tessa. -rázom a fejem, közben az orrom törölgetem. - Tovább akarok lépni.
- Biztos? Biztos ezt akarod?
- Szeretnék! - mondom azonnal.
- Sajnálom.... pedig annyira ara...
- Tessa. Kérlek!
- Rendben. Akkor felhívom Liamet, hogy nálad alszok! - áll fel a telefonjával a kezében.
- Nem ke...
- De én szeretnék! - mondja ellenállást nem tűrően. Én csak bólintok, mert nem tudok mást csinálni.


***


- Biztos nem vacsorázol velünk? - kérdezi Tessa már vagy századszorra.
- Köszi, de nem vagyok éhes. - felelem.
- Rendben. Akkor én lemegyek, mert farkas éhes vagyok. Nagyon sietek!
- Nem kell! Egyél nyugodtan!
- 5 perc és itt leszek. - dob egy puszit, majd eltűnik.

Lezuhanyzok, pizsamába bújok, lekapcsolom a nagy villanyt, és bebújok az ágyba. Magamra húzom a takarót, mert elég hűvös a szoba. Lehunyom a szemem.
Könnyek szöknek ki a szemem sarkából, ezzel eláztatva a párnám.


( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

* Niall szemszöge *

Este fél 12. Már egy ideje az új házamban élek egyedül. Körülbelül negyed órája mentek el a 5SOS-es srácok. Zenélgettünk, meg hülyéskedtünk, aztán vacsoráztunk, majd ismét hülyéskedtünk, majd elköszöntünk egymástól, és elmentek.

Épp a konyhában takarítok, mikor csengetnek.
Vajon mit hagyhattak itt?
Az ajtóhoz sietek. Felkapcsolom a kinti villanyt, majd kinyitom. A mosoly az arcomra fagy.
Harry ül a lépcsőn, és az eget bámulja.
- Hé tesó. - lépek mellé.
- Ó, hello. - áll fel. Ha nem kapom el a karját, akkor előre borul.
- Te.. részeg vagy? - kérdezem, miután megbizonyosodtam róla, hogy biztosan áll a lábán. Egyik kezét a vállamra dobja, és rá nehezedik.
- Te, egy igazi Sherlock vagy! - vigyorog rám, majd mint ahogy a nagymamák szokták, megcsipkedi az arcom.
- Oké. Szóval részeg vagy! - lassan elindulunk befelé. Végig rám támaszkodva sétál be. Bent leül a kanapéra, én pedig elmegyek a konyhába, ahonnan egy pohár vízzel térek vissza. Felé nyújtom, mire felnevet.
- Valami ütősebb piád nincs? - kérdi, és lejjebb csúszik.
- Menj zuhanyozz le! - mondom, de nem teszi. - Harry! Kelj fel, és menj zuhanyozni!
- Hagyj békén! Inkább adj valami normális piát!
- Rendben. Te akartad! - mondom, majd a vizet az arcába öntöm.
- Te normális vagy, ember?! - ugrik fel. Végig néz magán, majd letörli az arcáról a vizet.
- Rendben. Most, hogy észhez tértél, mond már el mi a fészkes fenéért vagy ennyire részeg!
- Itt aludhatok nálad? - tereli a témát.
- Harry, ne tereld a témát! Mi a fészkes fenéért áztál el ennyire?
- Mert az előbb leöntöttél.
- Nagyon humoros! - kezdek aggódni. Egy ideje... körülbelül azóta, hogy Mayával együtt van, nem láttam ilyennek.
- Nekem jó a kanapé is. - mutat rá.
- Figyelj...
- Jó. - indul el a kijárat felé.
- Harry! - szólok utána. - Mi ütött beléd? Mi bajod van? - nem válaszol, ezért tovább nógatom, aztán egyszer csak megfordul, és elkiáltja magát.
- Szakított! Szakítottunk! - üvölti, és idegesen a hajába túr.
Nos, erre nem számítottam.









Közérdekű! :)

Sziasztok! :) Először is szeretnék köszönetet mondani nektek mindenért! Komolyan mindenért! :) Csodásak vagytok! :) 
Másodszor. Mivel már a 36. résznél tartok, ezért szét vet a kíváncsiság, hogy ki honnan olvas! Lehetne egy olyat kérjek, hogy kommentbe írd meg, az országot, illetve ha Magyarországról olvasod, egy várost is kérjek hozzá?
Nagyon jó lenne, és nagyon szépen megköszönném! :)
Harmadszor. Húgom is vezet egy blogot, és gondoltam megosztom veletek. Egész jó szerintem! 

Szóval ez lenne az! : Move
Főszereplő : Liam James Payne, és Avril

További jó olvasást! :) <3
*Emily*

35. fejezet / Sosem felejtelek.

Mottó: Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

( Kattints ide, és jó olvasást! :) ) 


Harryvel való tegnapi kirohanás, és a kórházban tett látogatás után, már kételkedek benne, hogy jó szülők lettünk volna. Hatalmas falat lett volna, amire egyikünk sem készült fel.

Hajnali 4 óra. Az eső kopogására ébredek. Harry mellettem fekszik, és a másik irányba fordulva alszik.
Egy kardigánt húzok, halkan távozok a szobából, és a konyháig meg se állok. Egy bögrébe vizet töltök, megmelegítem, és teát csinálok belőle. Ezt kortyolgatom, közben ki-ki szalad a szemem sarkából egy-egy könny. Harry vajon komolyan gondolt mindent amit tegnap mondott? Rohadt rosszul esett, és elég komolynak tűnt. Anne bocsánatot kért a fia viselkedésért mielőtt eljöttünk, de nem igazán hatott meg.
Harrynek kellene, de egész visszafelé csak annyit nyögött ki, hogy " Kapcsoljam be a fűtést? Nem fázol? " .

 Szeretem, de jó ez így? Neki a karrierje rovására fog menni, és pedig megőrülök. A történtek után, már csak a gondolat is őrjítő, hogy vissza feküdjek mellé.
Egész végig azt mondogatta, hogy szeretné a gyereket. Szeretne családot alapítani.
Tegnapi szavai tisztán csengenek a fejemben.
" Fiatalok vagyunk!;  Nem akartam gyereket még! De itt van! Már nem tudunk mit csinálni! Azt hiszed csak téged gyötörnek álmatlan éjszakák? " 
A sötét, szinte fekete szemek, még most is megrémítenek, és kiráz a hideg. Látom magam előtt, ahogy a mosogatóba vág egy tányért, és az széttörik.

- Miért nem alszol? - szólal meg egy hang mellőlem. Összerezzenek, és elejtem a bögrét, ami a lábam elé érkezik, és apró darabokra törik. A meleg folyadék szétfolyik, és beteríti a padlót. Azonnal rongyért nyúlok, letérdelek és törölgetni kezdem.
- Nem akartalak megijeszteni. - mondja, de nem nézek fel. Elém térdel, és segít felszedegetni a szilánkokat. Egyszerre nyúlunk egy darabért. Megfogja a kezem, és megszorítja azt. - Egy barom voltam.
- Tudom.
- Ne haragudj rám! Ideges voltam, én nem tudtam mit beszélek. - könnyek gyűlnek a szemembe. Kiveszem a kezem a kezéből, majd felállok, és elfordulok tőle a konyha ablakhoz.
- Maya. Beszélj hozzám. Kérlek. - mögém lép, de nincs sok mondani valóm neki. A megbántottság lyukat égetett a lelkemre, és nem gyógyul.
- Maya..
- Nem tudom mit mondhatnák. - megköszörülöm a torkom, a könnyeket vissza pislogom és felé fordulok. Egy lépésnyire áll tőlem.
A szemébe nézek, majd rögtön el is kapom róla a szemem.
- Túl reagáltam a tegnapi témát. - túr bele idegesen a hajába.
- Nem reagáltad túl. Igazad volt. Kicsit kemény, de igaz. Még nem álltunk készen rá. - néhány másodperces kínos csendet megtörve folytatom, mielőtt igába száll a bátorságom. - Ahogy arra se, hogy együtt éljünk.
- Hogy, mi...
- Igen. - lépek el mellette. - A tegnapi séta után rájöttem, hogy nem hogy egy gyerekre, de arra sem vagyunk készen, hogy együtt éljünk.
- Maya, kérlek ne tedd ezt!
- Harry! - emelem fel a hangom, majd rögtön le is halkítom, mert Ed még alszik. - Ezen én nem tudok csak úgy hipp-hopp tovább lépni. Ezentúl majd folyamatosan veszekszünk, és bántjuk egymást, ha nem is tettekkel, de szavakkal? Neked a karriered rovására fog menni, én pedig megőrülök.
- A karrierem akkor fog tönkremenni, ha elveszítelek. - mondja komolyan. Nem könnyíti meg a dolgom. Hátat fordítok neki, és keresztbe fonom a karomat.
- Folyamatosan az jár a fejemben, hogy szeretlek, és, hogy nem akarlak elveszíteni. De nagyon megbántottál, és nagyon rossz volt ezeket pont tőled hallani. Szerintem az lesz a legjobb ha...
- Ki ne mond azt a szót! - figyelmeztet.
- Szakítunk. Végleg. - nem fordulok meg, mert félek a következményektől.
- Maya...
- Mackhez fogok költözni. - mondom figyelembe sem véve az előzőket. - Nem megyek el a városból.
- Kérlek, hallgass meg.
- Nincs mit hallanom. Harry, nem tudsz maradásra bírni. Ez nekünk nem fog menni. - elég erőt gyűjtök, és felé fordulok. Összezuhanva áll a konyha közepén. Még sosem láttam ilyennek.
NEM! Nem gyengülhetek el! Most nem! Így lesz a legjobb! Ha nem is most, de valamikor majd biztos!
- Most pedig, - veszek mély levegőt. - felmegyek és össze pakolok.
És így is teszek, állva hagyva Harryt.


* később *

A taxi megérkezett vagy 5 perce. Harry egyszer  jött fel, hogy megállítson. Elmondtam neki még egyszer az indokaimat, hogy nagyon haragszok rá, és, hogy nagyon megbántott a tegnap este, és, hogy én is szeretem, de nem akarom tönkretenni az életét. Márpedig ha együtt maradunk akkor az övé is, és az enyém is tönkre megy. Egy részem, mikor Harry benyitott, rögtön a nyakába akart ugrani, és azt mondani " Sosem hagynálak el! ". Viszont a másik részem erősebb volt, és több volt az indoka.
Ha egy kapcsolatban a szerelem nem elég ok, hogy együtt maradjatok, akkor jobb ha azonnal véget vettek neki, ezzel megkímélitek attól a másikat, hogy szenvedjen.
Ezért én ezt a stratégiát választottam.
  Azt hiszem minden cuccom össze szedtem, így a táskát a vállamra dobom, és a két bőröndömmel indulok el.
Épp Ed szobája előtt haladok el, mikor eszembe jut, hogy illene tőle is elköszönnöm, ezért megállok, és bekopogok, remélve, hogy nem ébresztem fel. Halkan benyitok. Az ágyán fekszik, és laptopozik. Egy szürke folt ül a hátán.
Ed felnéz, és a folt is feláll.
- Tigris. - mosolyodok el. Az elmúlt időben, amíg itt laktam nem láttam, mert Ed folyamatosan vitte magával mindenhova, annyira megszerette.
- Szia. Mi a helyzet? - mosolyodik el Ed.
- Csak szeretnék elköszönni.
- Elmentek?
- Csak én.
- Munka?
- Harry és én... - nagyot nyelek. - szakítottunk.
- Jézusom. Mi történt? Minden rendben? - elkerekedett szemekkel néz rám.
- Úgy döntöttünk, hogy jobb ha külön utakon folytatjuk.
- És ez végleges?
- Úgy tűnik...- idegesen a körmömet piszkálgatom. Kintről a taxis idegesen dudálni kezd, ezért össze szedem magam. Előveszem a telefonom, és bekapcsolom a kamerát. - Nem gond, ha.. ha csinálok egy képet róla? - bökök a kismacskára.
- Nem. Gyere cica. - szól neki, mire a cica a vállára áll, és engem figyel.

Megcsinálom a képet, majd megsimogatom a kicsi fejét, és elköszönök Edtől. 

- Sok sikert a továbbiakhoz! - feláll, és megölel. 

- Köszönök mindent! Tényleg!  

- Bármikor szívesen látlak!

- Rendben. - engedem el, és kilépek az ajtón. - Ja! Mielőtt elfelejtem! - fordulok vissza. 

- Igen? 

- Jövök egy bögrével. Reggel szét törtem egyet. Ne haragudj.  

- Behajtom! - vigyorodik el, majd kacsin egyet. 

- Szia. - mondom és elindulok. 

- Szia, Maya. 

( Kattints ide, és olvass tovább. :) ) 

Kilépek az ajtón, és belebotlok a lépcsőn ülő Harrybe. Ő azonnal feláll, és rám néz. 

A szemei vörösek. Sírt. Jézusom! Miért kell megnehezítenie? 

- Szóval... - dugja zsebre a kezeit. - biztos, hogy elmész? 

- Igen. - bólintok. Majd meg szakad a szívem, hogy azt akit szeretek így kell látnom. De túl kell lépnem rajta. Ha most nem tudom meg tenni akkor mikor? Egy ideig szemezünk, majd nagyot sóhajtok. - Néhány cuccom lehet, hogy itt maradt. Ha megtalálod, akkor küld el Tessával kérlek. 

- Rendben. 

- Én most... megyek, mert a taxis már egy ideje vár. - mondom - Gondolom, Tessáék miatt még össze fogunk futni. 

Erre nem mond semmit, csak a földet bámulja, ezért erőt veszek magamon, és elbúcsúzok. 

- Szia Harry. - és elindulok. Épp a taxiba szállok be, mikor utánam szól. 

- Barátok maradunk? 

- Barátok. - bólintok, majd beülök. Őt nézem ahogy ott áll. Minden kép beugrik. A bohóckodások, a sírás, a nevetés. Az együtt, és külön töltött idők. A sok vita.
Könnyek folynak le az arcomon.

- Hölgyem. - zökkent vissza a valóságba a taxis. - Hova vigyem? 

Megadom a címet, és többet nem nézek vissza. Magam mögött hagyok mindet ami eddig számított. 

De sosem felejtem el. 

34. fejezet / Fájdalom.

Mottó: A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé.

( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

* Liam szemszöge *

- Nicole, oda adod a villákat?
- Persze. - nyújtja őket a nővérem.
- Kösz.
Hajnali 4 óta nem tudok aludni. Voltam kocogni, voltam edző teremben, rendet raktam a házban, és segítettem anyunak főzni.
- Vittél poharakat?- kérdezi anya.
- Igen. Apa merre van?
- Azt hiszem focit néz. - kimegyek a nappaliba. Épp, hogy leülök mikor csengetnek.
- NYITOM! - kiabálja Nicole.

- Liam. Téged keresnek. - lép be a szobába a nővérem.
- Ki az?
- Menj és nézd meg magad! - fogadjunk, hogy rajongó.
Felállok, és az ajtóhoz kullogok, útközben felkapok egy tollat.
Kilépek az ajtón, és rögtön bele is ütközök a várakozó lányba. De ő nem rajongó.


* Tessa szemszöge *

Apa azt mondta anyának, hogy eljön velem vásárolni. Ehelyett Harryhez mentünk, aki meg adta Liam pontos címét.
Szóval, most itt állok a küszöbön és várom, hogy Liam ajtót nyisson. Megzörren a zár, majd nyílik az ajtó... de nem Liam áll ott.
- Szia, én Tes...
- Tudom ki vagy. - mosolyog rám. - Egy pillanat és szólok neki.
- Köszönöm. - honnan tudja, hogy ki va... ja. Gondolom ő Liam nővére volt.

Idegesen várom, hogy Liam kijöjjön, közbe hátra fordulok, és a kocsit kezdem bámulni, hátha attól megnyugszok, de nem igazán hatásos.
Ekkor ismét kinyílik az ajtó, és most ő áll az ajtóban.

- Szia. - mondom, közben zavartan elmosolyodok.
- Szia. Hát te...
- Apa elhozott. Harry adta meg a címet. - kijjebb lép, és becsukja maga mögött az ajtót.
- Hogy vagy?
- Emlékszek mindenre.
- Hogy mit csi...
- Igen. - könnyek gyűlnek a szemembe.
- Mindenre? - kezemet bátortalanul a kezébe bújtatom.
- Mindenre. - bólintok, mire megkönnyebbülten felnevet, és hosszan megcsókol. Ha tehetném soha nem engedném el, de elfogy a levegőnk.
- Hogy..? És, mikor? - kérdezi.
- Tegnap este, 11 órakor felhívtalak. Akkor még nem rémlett semmi, csak egyszerűen úgy éreztem muszáj hallanom a hangod.
- Te hívtál?
- Igen. Szóval, azt mondtad,hogy " Jó éjszakát. ", és erről beugrott minden. - dől belőlem a szó. - A tánc, a bowling, az első éjszaka, a bohóckodások. Már tegnap este el akartam menni hozzád, de apa felajánlotta, hogy ma reggel elhoz, és azt mondta, hogy amúgy sem vagy a városban, ezért át kellett mennem Harryhez, aki mega...- aztán megcsókol, ezzel félbe szakítva azt amit épp mondok.
A szemem megtelik könnyekkel, és lassan végig is folyik az arcomon.
- Annyira hiányoztál. - arcomat két keze közé zárja, homlokát a homlokomnak dönti, és a szemembe néz. - Soha, de soha többet nem engedlek el!
- Ne is! - mosolygok rá.


* Maya szemszöge *

A hetet nehezen, de kihúztam. Tessa hála istennek, végre emlékezni kezdett. Mivel a szülei egész héten itt maradtak, ezért nem maradhatott Liam szüleinél.
Narinának, Tessa anyukájának, egyáltalán nemvolt szimpatikus, hogy az egyetlen kislánya egy világsztárral kavar, de végül a férje, Tessa apja meggyőzte, hogy biztos kezekben van, így Tessa maradhatott, a szülei pedig tegnap vissza utaztak.
Liammel vettek egy házat, ahova már ma be akarnak költözni. Harryvel mi is lefoglaltuk azt a házat, amit voltunk még múltkor megnézni, és úgy tűnik, hogy a miénk lesz.
Én pedig találkoztam, egy példaképemmel Michael Phelp-el, aki egy oltári jó fej gyerek. Teljesen jól el tudtunk beszélgetni, és megbeszéltük, hogy  jövő héten az egyik edzésen szívesen részt venne.
Most épp Holmes Chapelbe tartunk. Harry szüleihez vagyunk hivatalosak ebédre.
- A bort is elraktad? - kérdezem idegesen. Harry arra készül, hogy elmondjuk a szüleinek, hogy terhes vagyok.
- Igen. - feleli. - Hé. - fordul felém, majd megfogja a combomon nyugvó kezemet, és kicsit megszorítja.- Nyugi, minden rendben lesz. Kapunk egy kis fejmosást, és ennyi.
- Biztos?
- Száz százalék!
- Rendben. - erőltetek magamra egy mosolyt. Így egészen kis dolognak hangzik, de a valóságban egyáltalán nem az!

- Hogy... ne haragudjatok, de ugye nem jól hallottam!?
- De anya. - feleli Harry, és megfogja az asztal alatt a kezem.
- És úgy döntöttetek, hogy megtartjátok? - emeli fel a hangját Anne.
- Hát...- kezdek bele, de Harry félbe szakít.
- Igen.
- És mégis miért? Eszednél vagy fiam?
- Anne, nyugodj le! - teszi Anne vállára a kezét Robin.
- Nem! Harry, - áll fel az asztaltól. - beszélhetnénk négyszemközt a nappaliban? - ezt igazán szerintem, nem is kérdésnek szánta. Harry egy puszit nyom a homlokomra, majd felkel, és követi az anyját.
- Hányadik hónapban vagy? - kérdezi Gemma, és elmosolyodik.
- Első.
- És biztos, hogy... szóval...
- Igen. Szeretnénk megtartani.
- Jézusom. - nevet fel. - El se hiszem, hogy lesz egy kis unokatesóm. - feláll, és Harry székére ül. Beszélgetünk egy ideig, majd megérkezik Harry. Ezzel egy időben, az emeleten becsapódik egy ajtó.
- Felmegyek, megnézem mi a helyzet. - mondja Robin, és távozik. Én is felkelek, és idegesen elpakolom a tányéromat.
- Hé. - karolja át a derekam Harry. - Majd lenyugszik.
- Még sosem láttam anyudat ilyen idegesnek.
- Váratlanul érte. - megfordulok,és látom, hogy már Gemma is elhagyta a helyiséget. Nem először, de most a legjobban kerít hatalmába a félelem.
- Harry, biztos, hogy ezt akarjuk? - nézek fel rá.
- Hééé! Ne csináld már! - könnyek gyűlnek a szemembe.
- Hiszen te, - kezdek bele remegő hangon. - te neked most ott a banda. A világot fogod járni, és sosem leszel itthon. - a könnyek kifolynak a szememből. Elmegyek mellette, és a szekrényre támaszkodok.
- May...
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- És mi van ha már nem fogsz szeretni?
- Maya! Én szeretlek!
- Most igen. - fordulok felé könnyes arccal. - És ha már nem? Ha találsz valaki mást? Mi lesz velem? Mi lesz velünk? - teszem a kezem a hasamra. - Biztos, hogy akarjuk mi ezt? Kész vagyunk mi erre?
- Maya, a rohadt életbe is! - üvölti el magát. - Soha sem fogok kiszeretni belőled! Ha ezt hiszed akkor tévedsz! Mit tudom én! Amíg mi turnén vagyunk, te átköltözhetnél majd vele anyáékhoz. Anya és Gemma is segítene! És ott van Tessa, meg...
- Harry! - kiáltok rá. - Nem támaszkodhatunk rájuk folyamatosan! Mindegyiknek van külön élete!
- Veszek egy házat, ahol majd nyugodtan élhetünk, élhettek, ha nem vagyok a városban. - kiabál tovább. Ilyenkor igen ijesztő!
- Gondolkodjunk már! - mondom határozottan. - Eddig csak a te szüleidről beszéltünk! Az enyémek még csak nem is tudnak még róla. Ott lesz egy nagy ház, én és a pici. Szerinted nem lesz szüksége apára? Aki felneveli majd? Nem vagyunk mi ehhez fiatalok?
- De. Fiatalok vagyunk! - üvölt egy hatalmasat, és egy tányért vág a mosogatóba, ami apróra törik. - Szerinted, nekem nem kattog minden egyes nap ezen az agyam, hogy mi lesz veletek, Ha? Éjjel nappal ezen jár a fejem. Nem gondolok másra sem! - össze vissza csapkod, és üvölt, amitől megijedek. Ezt a Harryt még nem ismertem eddig. És rémisztő.
 Lélegzetvisszafojtva, tágra nyílt szemekkel figyelem ahogy őrjöng.
- Nem akartam gyereket még! De itt van! Már nem tudunk mit csinálni! Azt hiszed csak téged gyötörnek álmatlan éjszakák? - rivall rám. Farkas szemet nézünk, közben megpróbálok messzebb húzódni tőle. Az eddig, az ijedségtől bent rekedt könnyek, előtörnek. Remegve állok előtte. A szeme szinte fekete.
Még sosem láttam ilyen dühösnek.

- Harry! - lép be az anyja. - Mi a...
- De tudunk mit csinálni! - köpöm az arcába, majd zokogva ellépek előle. Megfogja a csuklómat.
- Maya. - lágyul el a hangja.
- Engedj el! - figyelmeztetem.
- Kérlek...
- Harry engedj el a büdös életbe is! - üvöltök rá, mire elenged, én pedig zokogva elszaladok az ajtóban álló Anne mellett.


* Harry szemszöge *

Abban a pillanatban ahogy kimondtam meg is bántam mindent. A düh elborította az eszemet, s nem tudtam mit beszélek.
- Mi a franc ütött beléd fiam? Normális vagy te? - rivall rám anya. Jogosan. - Szegényt halálra ijesztetted!
Elindulok Maya után.
Kint az utcán már nem látom sehol. Bármerre nézek. Beszállok a kocsiba, és elindulok körbe járni a környéket.

* este 7 óra *

Maya egyetlen üzenetet küldött mióta elment. Ennek már vagy 4 órája. Azóta nem tudunk róla semmit.
Anyától, és Robintól is megkaptam a fejmosást, miszerint egy barom vagyok... bár ezt egyikük sem mondta ki szó szerint, de a lényege ez volt.
Egy taxi parkol le a ház előtt. Rögtön az ajtóhoz szaladok. Maya száll ki belőle. Azon nyomban oda sietek elé.
Az arca holt sápadt.
- Minden rendben? - kérdezem idegesen. Megfogom a derekát, de ő rögtön lelöki a kezem.
Lassan a hasát fogva elindul felfelé, én pedig szorosan a nyomában haladok utána.

- Minden rendben? - kérdezi anya, mikor beérünk. - Mi a baj?
- A hasam. Valami... valami baj van.
- Görcsölsz?
- Igen. És nagyon fáj.
- Rendben. Harry, indulj el a kocsihoz. Gyere Maya! - így teszek. Anya, és Maya a hátsó ülésre ülnek. Beülök előre, és hátra fordulok.
- Hova?
- A kórházba! Gyorsan! - utasít anya. Kórház?
Már csak a gondolatától is elfog a borzongás.
Rögtön indulok.

* este 11 óra *

Anya és Maya egy jó ideje bent vannak a kórterembe. Engem viszont már nem engedtek be.
 Kint rázendített az eső.

Az egyik ital automatából veszek egy pohár forró teát és azt kortyolgatom.
Pár perc múlva, Maya kisírt szemekkel, anyám támogatásával kilép a folyosóra. Rögtön mellé lépek, és megfogom a kezét, de lerázza magáról.
- Harry, szerintem most hagyd! - mondja anya. Így teszek.

Anya segít beülni Mayának a kocsiba, majd megkerüli, és az anyós ülésre ül.
Az út felénél hazafelé, Maya elalszik.
- Mit mondtak az orvosok? - kérdezem, közben az útra koncentrálok.
- Hogy vigyáznia kell magára egy ideig.
- De miért? - nézek anyára. Egy darabig engem néz, majd vissza fordul előre.
- Majd otthon, rendben?
- A fenéket! Jogom van tudni, hiszen a barátnőmről van szó!
- Hát ha így folytatod édes fiam, akkor nem sokáig örvendhetsz a jelenlétének!
- Mi volt a baja? - nem válaszol. - Anya kérlek.
- Komolyan tudni akarod? - néz rám szigorúan. Bólintok, és a csúszós utat vizslatom. - Maya... Maya elvetélt!
Hirtelen, nem tudom, hogy köpjek vagy nyeljek. Ami biztos, hogy legszívesebben üvöltenék. Olyannyira szorítom a kormányt, hogy elfehérednek az ujjaim.
- Minden rendben lesz! - teszi anya a kezét a vállamra.
- Nem lesz rendben semmi. - mondom könnyes szemekkel.
És félek, hogy tényleg nem lesz.