23.fejezet / Új családtag.

Mottó: Az ember legyen a saját életének a hősnője!

 ( Kattints ide, és jó olvasást! :) )


 
- Harry...- tolom arrébb.
- Hmm? - néz rám a gyönyörű szemeivel.
- Szerintem, már tudják az igazat.
- Mi?  Ez honnan veszed? - a házra mutatok. Harry azonnal megfordul.

Tessa, és a négy fiú az ablak előtt áll, és minket figyel. Aztán mikor Harry megfordul, hirtelen mind vissza húzódik, és elhúzzák a függönyt.
Hatalmas mosoly kísértetében fordul  vissza.
- Na. - kezd bele. - Legalább mondanunk nem kell semmit.
- Igen. - mosolygok rá. Leugrok a kocsiról, és elindulok befelé. Harry kicsit lemarad, de hamar beér. Megfogja a kezem, ami először furcsa, de élvezem. Felnézek rá, és elmosolyodok. Melegség önti el a szívem, és remegni kezd a gyomrom.


* később *

Épp ebédet készítek. Harryvel reggel óta nem találkoztam. Meg kell mondjam, hiányzik.  Hála az égnek a többiek nem kérdezősködnek... illetve eddig a pillanatig nem.

- Sziaaaaaaaa! - robban be a konyhába Tessa. Kezdődjék a vallatás.
- Szia. Nem akarsz segíteni?- kérdezem.
- Mit csinálsz? - megmossa a kezét, és mellém áll.
- Lasagne-t. Kérlek, reszelj sajtot. Már csak az van vissza.
- Oké... Szóval, mizu? Merre voltál este?
- Nem egyértelmű? - nem nézek fel, csak mosogatok tovább.
- Szóval randiztatok?
- Ömm... Igen.
- Együtt vagytok?
- Tessa...
- Együtt vagytok?
- Mi..- kezdek bele, de Tessa félbe szakít.
- Együtt vagytok?
- IGEN! - kilátom.
Tessa ledobja a sajtot, és a nyakamba ugrik.
- Végre, végre, végre! - kiabálja a fülembe, közben ugrál. -  Megjött az eszed!
- Tess-a! Meg-fuj-tasz!
- Ó bocsi. - enged el. - Mesélj el mindent! -kéri, és vissza tér a sajthoz.
- Hát... azt a nagy csokor rózsát tőle kaptam. Avval hívott el randira. Tegnap este oda mentem. MRS PAYNE! - mondom gúnyosan.
- És milyen volt?
- Fantasztikus. Egy gyönyörű kertben filmeztünk. Körülöttünk mindenhol gyertyák, és lámpások voltak. Annyira... csodás volt.
- Mit néztetek?
- Fogadom.
- Az a film csúcs szuper.
- Igen. Kicsit szomorú, de jó film. ... Kész a sajt?
- Kész. - nyújtja át a tálat. Rászórom a kajára, és sütőbe teszem. Gyorsan elpakolunk, aztán leülünk a nappaliba. Harry vonszolja le magát a lépcsőn.
- Sziasztok csajok. - dobja be magát közénk.
- Szia Harry. - köszön Tes, majd elvigyorodik.
- Mizu? - kérdezi. Kezét lassan kezemre teszi, én pedig megfogom, és össze kulcsolom ujjaink.
- Köszi, hogy segítettél kaját csinálni. - kacsintok rá.
- Ugyan. Nem kell megköszönni. - mondja, és arcon puszil.
- Olyan aranyosak vagytok együtt. - nevet fel Tes.
- Hol a te lovagod? - kérdezem Tessától.
- Valahol fent. Valami koncertet intéznek a menedzserükkel.
- Te nem mész, Harry?
- Onnan jövök. Csak vízért jöttem le.
- Hát... - állok fel. - Itt nem találsz. - elengedem a kezét és a konyhába megyek, hogy ellenőrizzem a kaját.

Mivel, még kell neki egy kis idő takarítani kezdem a szekrényt. Egyszer csak két kéz ragadja meg a derekam.
- Hiányoztál. - dörmögi a fülembe Harry, és közelebb von magához.
- Nem is vízért jöttél mi? - lassan megfordulok. Ő lehajol és mosolyogva megcsókol.
- De nem ám. - újra megcsókol, ezúttal én is őt. A szekrényhez tol, kezét a pólóm alá csúsztatja, és simogatni kezdi a hátam, majd felültet a szekrényre.
- Hová mentek koncertezni?  - kérdezem, miután elenged.
- Párizs, Németország, L.A., Írország.
- Mennyi időre?
- Egy hónap.
- Egy... hónap? - tátom el a számat.
- Körülbelül... - ránt vállat. - De, ti is velünk jöhettek.
- Nem tudom. Harry, ez nagyon sok idő, és a melót csak most kezdtük. Sőt. Még szinte fel sem vettek. - leugrok a pultról, és kiveszek két vizet a hűtőből. Egyiket Harrynek adom. - Elég furán nézne a főnök, ha rögtön egy hónap szabit kérnénk...
- Igaz. De amúgy nem holnap kezdjük, szóval nyugi. Majd másfél hónap múlva lesz csak esedékes. Elméletileg. Addig még van időnk.  Majd gondolkodjatok. - kacsint rám.
- Oké.
- Mi lesz a kaja?
- Lasagne.
- Az király. - ránt magához, és egy gyors puszit nyom a számra.- Most megyek, mert a fiúknak azt mondtam vízért megyek.
- Oké. Majd szólok ha kész a kaja.
- Rendben. - kiáltja még vissza az ajtóból, aztán eltűnik.

* Harry szemszöge *

-Itt vagyok! - szaladok vissza a fiúkhoz. Már Tessa is a szobában tartózkodik. Liam ölében ül. 
- Végre. - mondja Niall.
- Bocs. Szóval. Eddig ott tartunk, hogy a parton kellene tartani a bulit.
- És ha esik? - veti fel Tes.
- Igaz. - dobom be magam a fotelbe.
- Le kellene foglalni valami kis fogadót, aminek van nagy területe, ahol bulit tudunk rendezni, és ahol utána a vendégek aludni tudnak. - mondja
- May utálja, ha buli van a szülinapján. - kezdi Tes. - Jobban szereti, ha elfelejtik arra a napra.
- Nem szereti ha megünneplik a szülinapját? - tátom el a számat.
- A-a.- rázza a fejét hevesen.
- De miért? - kérdezzük egyszerre. Minden szem Tessára szegeződik.
- Mert... akkor halt meg a húga.
- Hogy mi..? - kérdezem. Szóhoz se jutok. Tegnap erről egy szót sem szólt...
- Jesszusom. - dermed le mindenki.
- Baszki. - mondja Niall.
- Mennyi idős volt?
- 4 és fél. Maya imádta a kislányt.
- Mi...Mi történt?
- Épp az óvodából tartottak haza Mayával, amikor valami elmebeteg rájuk lőtt. Azóta Maya sosem mozdul ki otthonról... vagyis csak a temetőbe megy a kislányhoz.
- Mi volt a neve? - kérdezi Liam.
- Sabine. - a szobára néma csend ül. - Maya magát hibáztatja, - töri meg a csendet Tes, mire mindenki felkapja a fejét. - hogy ez történt. A mai napig is. 
-  Miért? - kérdezi Louis.
- Mert engedte, hogy a kislány előre szaladjon.
- Az szívás. - mondjuk egyszerre. Szívem szerint leszaladnák, hogy megöleljem, de nem tehetem.
- Az. De ne mondjátok el, hogy tudjátok! Amelyiknek eljár a szája, annak rossz sorsa lesz. - figyelmeztet Tessa. Mind beleegyezünk, aztán csendben ülünk, és emésztjük a dolgokat, amikor eszembe jut valami.
- Meg van mi lesz! - jelentem ki.

* Maya szemszöge *

- Tessa! Segítenél megteríteni? - kiáltom a konyhából, de sehol senki, ezért nekiállok magam.

* később *

- KÉSZ AZ EBÉÉÉÉÉDDDDD!!!! - üvöltöm fel az emeletre, a lépcső aljáról. - SRÁCOK! GYERTEK MÁR!

Mind egyszerre szállingóznak le és ülnek az asztalhoz. Lerakom az asztal közepére a lasagnés tálat, majd én is leülök Harry mellé. Mind szedünk magunknak, és enni kezdünk.

Ebéd után Louis és Niall vállalják a mosogatást, és a pakolást, így én felmegyek a szobába és felhívom Macket, hogy mikor találkozunk.

- Szia! Épp hívni akartalak. - veszi fel. 
- Szia. Na mikor, és hol találkozunk?
- Én most végeztem. Még haza akarok menni, zuhanyozni, meg átöltözni, de utána szabad vagyok, mint a madár. 
- Oké. Hány felé?
- Olyan 3 órakor jó?
- Aha. És hol?
- Találkozzunk a Big Bennél.
- Rendben. Akkor 3-kor ott várlak. Szia!
- Szia. 

Az órára nézek, ami délután háromnegyed kettőt mutat. Mivel már zuhanyoztam, mikor reggel hazajöttem ezért csak átöltözök. Kint süt a nap ezért szoknyát húzok.

Kivasalom a hajam, egy kis rúzst viszek fel, elrakom a táskámba a tárcámat, és a telefonomat, majd lemegyek.

- Hová hová? - lép elém Harry.
- Találkozóm van. - mondom neki, mire szomorúan rám néz.
- Pasi?
- Harry! - nevetek fel, és megölelem. - Mackenzie a CSAJ neve!
- Ó. Szóval csaj. Akkor jó. - ölel meg ő is. - Mikor jössz haza?
- Nem tudom. Majd hívlak, ha elindultam, jó?
- Rendben, de ne menjek érted?
- Majd akkor megbeszéljük. - egy puszit nyomok az szájára, és elindulok a kijárat felé, de Harry visszaránt.
- A-a. Ennyivel nem úszod meg. - magához szorít és hosszan tartóan megcsókol.
- El fogok késni. - hajolok el, de nem érdekli, nem enged el. A falnak tol, két kezével elzárja az utat, így szabadulni sem tudok. 
- Be kéne tiltani az ilyen rövid szoknyákat. - dörögi a fülembe.
- Nem tetszik? - kérdezem.
- Úúúúúú. Még ha nem tetszene. - mondja és kajánul elvigyorodik. - A baj az, hogy a város tele van perverzzel.- kacsint rám.
- Ó, tényleg? Képzeld. Én személyesen ismerem a legnagyobbat!
- Egyszer mutass majd be neki. - mondja.
- Nem kell messze menned. Elég egy tükör.
- Hééé! - nevet fel. - Micsoda? Én? Soha. egyszer sem... Talán.
- Na látod. De tényleg el fogok késni.
- Jól van. Jól van. Minél előbb mész, annál hamarabb jössz.
- Igen... - egy ideig egymást nézzük. Várom, hogy elengedjen, de meg sem mozdul. - Harry.
- Hm?
- Épp az előbb beszéltük meg, hogy megyek.
- Mi tart vissza?
- Öm. Had gondolkodjak. TE! - bököm meg a vállát.
- Áuu. - kapja oda a kezét, én pedig kihasználom ezt, és elsasszézok előle.
- Szia! - kiabálom vissza az ajtóból. Aztán lelépek.

* 3 óra után *

Egy padon ülök a Big Ben előtt, és Macket várom. Már tíz perccel múlt 3.

- Sziaa! - érkezik meg végre, úgy fél órás késéssel.
- Szia. - felállok és megölelem. - Azt hittem nem jössz el.
- Bocsi, csak lekéstem a buszt. Nem megyünk fagyizni? A vendégem vagy!
- Rendben.

* a fagyizóba. *

Rengeteg fajta fagyit lehet kapni.

 Én viszont maradok a megszokottnál.

- Egy gombóc Sztracsatellásat kérek. - a hölgy kiszedi, tölcsérbe teszi, majd átadja.

- Köszönöm. - veszem át. Mack egy mangósat, és egy citromosat kér. Kifizeti, aztán elindulunk sétálni. 

- Szóval van már melód? - kérdezi. 

- Igen. Holnap kezdek. 

- Az király. És mit dolgozol?

- Felszolgáló. Most lesz az üzlet megnyitója. Ez a próba időszakunk.
- Időszakunk?
- Ó, igen. Tessával fogok ott dolgozni.
- Ja. Most már értem.  - húzza el a száját.

 Megesszük a fagyikat, és betérünk egy butikba, ahol ruhákat nézegetünk. Majd egyet kettőt fel is próbálunk. Egyetlen egy össze állítást veszek meg. Barack színű gatya, kardigán, barna cipő, és fehér top.

 

A bolt után Mackhez megyünk fel,  ahol először csak beszélgetünk, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy ruhákat próbálunk egymás után, és zenére felvonulunk benne a szobájában. 

- Hé, csinálnál rólam képet? - adom neki a telefont. 

- Persze.- a képeket elküldöm Harrynek. 

* Melyik teszik? :* Szeretlek, hamarosan megyek! *

Maya

Nem sokkal később megkapom a választ.

* Direkt kínzol?... Hiányzol!... Amúgy az összes király. ;) 

U.I.: Tessa üzeni, hogy lenyúlta, a fehér fölsődet!

SIESS HAZA! <3 * 

Harry

Segítek elpakolni Macknek a ruhákat, aztán vacsorázunk. Fel se tűnt, hogy ilyen gyorsan elrepült az idő! Már negyed 8 van! Jesszusom. 

Kopognak. 

- Egy pillanat és jövök. - áll fel Mack, és az ajtóhoz siet. Nem soká vissza is jön. Egy halom újságot dob az asztalra. - Bocsi, csak a szomszéd csaj, mindig hoz nekem újságot. 

- Meg nézhetem őket? - kérdezem.

- Persze, csak tessék. Én addig elmosogatok. - veszi el előlem a tányért. Amíg mosogat, én bele olvasok egy két újságba. Egy ideig semmi érdekeset nem találok, aztán meglátom az utolsó újság címlapján magam, és Harryt, ahogy elázva ülünk a gyorskajáldában. 

- Azt, a...- mondom halkan. 

- Mi? - fordul felém Mack. - Találtál valamit?

- Nem. - csukom be gyorsan az újságot. - Ezt, - emelem fel. - elkérhetem? 

- Persze. Vidd csak. Nekem minden nap hozzák. - ránt vállat. 

- Kösz. - gyorsan a táskámba rakom. 

( Kattints ide, és olvass tovább :) )

Még körülbelül nyolcig beszélgetünk, aztán elköszönök, a közeli buszmegállóhoz sétálok, és tárcsázni kezdem Harryt.
A harmadik csörgésre fel is veszi.
- Szia cica.
- Szia.
- Merre vagy?
- Épp a buszmegállóba. Elméletileg mindjárt itt lesz a busz.
- Menjek eléd?
- Hát, a Big Bennél van a végállomás. Ha esetleg oda kijössz, akkor oké.
- Akkor máris indulok. Amúgy, hogy érezted magad?
- Hiányoztál. Amúgy egész jó volt miden. Vásárolgattunk Mackkel, meg fagyiztunk, aztán kajáltunk. - az újságról direkt nem szólok neki.
- Legközelebb velem jössz vásárolni.
- Huuh. Elég érdekes vásárlás lesz. - nevetek fel.
- Most mi van? - kérdezi, és ő is elneveti magát.
- Várom azt a napot, amikor te beülsz egy női butikba, hogy velem vásárolgass. - közben megérkezik a busz. Gyorsan jegyet veszek, kilyukasztom, és leülök egy üres helyre. A busz rögtön indul.
- Várhatod is!
- Merre vagy? - kérdezem.
- Mindjárt ott vagyok. Te?
- Még körülbelül 2 megálló.

Egész végig tartjuk a vonalat, majd megáll a busz az utolsó megállónál.

- Én megjöttem. - mondom Harrynek.
- Mindjárt ott leszek. Addig gyere oda, ahol múltkor találkoztunk.
- Rendben. - elindulok. Közben megbeszéljük, hogy holnap este szívesen elvisz dolgozni minket, és haza is hoz. Bele egyezek.

Épp az üzletek mögött sétálok el, mikor halk hangokat hallok egy kis dobozból. Oda sétálok a dobozhoz, és kinyitom.

- Harry?
- Hmm? Valami baj van?... Maya! Mayaaa!!!!! - letérdelek, és kiszedem az apró kis csöppséget a dobozból.
- Harry.
- Mi van?
- Azt hiszem, valaki családra vágyik.
- Jesszusom megijesztesz. Remélem nem egy csövest találtál!... Merre vagy?
- Egy saroknyira, attól a helytől ahol a múltkor találkoztunk. - Harry két percen belül meg is érkezik. Kiszáll a kocsiból, és mellém térdel. - Harry! Nem hagyhatjuk itt! Nézd! - dugom az orra alá. - Kérlek! - nézek rá boci szemekkel, mire megsimogatja a picurkát.
- Rendben. Azt hiszem, nem lesz belőle gond. - ránt vállat, és elmosolyodik.
- Ez az! - ugrok a nyakába, majd megcsókolom. - Szeretlek.
- Menjünk. Szerintem éhes. - segít felállni, majd beszállni. Ő is beszáll, és indulunk is.

Útközben egy pillanatra sem engedem el.

* otthon *

Mivel mindenkit a nappaliban találunk, ezért mi is oda megyünk. Harry arrébb tolja az asztalt, kikapcsolja a tévét, és megkér mindenkit, hogy üljön a szőnyegre. Miután így tesznek ( vagy ezer " Miért? " után ) a dobozt magam elé rakom, és kiszedem a kis lényt, majd középre rakom.
- Awww. - mondja mindenki egyszerre.

Közös szavazás alapján, megtartjuk. Persze kijelentik, hogy nem fogják az almot takarítani, demég ez sem érdekel.

Miután mindenki, köztük Harry is elmegy valamerre a házba, én ott maradok a szőnyegen, és  játszani kezdek vele.

Hozzám bújik, hízelegni, majd dorombolni kezd.

- Aki kitett, nem tudja mit veszített... Legyen a neved.. Tigris. - erre szóra, még hangosabban dorombol. 

Este megfürdetem egy kicsit, hogy a mocskot lemossam róla. Harry is segít. Megtörölgetjük aztán Harry ágya mellé, a kis kosárba egy pokrócot teszünk, és abba bele Tigrist. Harryvel megbeszéltük, hogy mostantól együtt alszunk, így miután lefürdök és pizsibe bújok, bemászok mellé az ágyba. 

- Üdv a családban kicsikém. - nézek a macskára, aki felnéz rám, az apró pici szemivel, majd mélyet sóhajtva leteszi kicsi fejét és elalszik.
- Jó éjt Maya. - kapcsolja le a villanyt Harry. Felé fordulok, és közel húzódok hozzá.
- Jó éjt Harry. - egy puszit nyomok a szájára, majd lehunyom a szemem, és én is elalszok.

22. fejezet / Randiztam egy sztárral.

 ( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

Mottó: Első randevú! Az már valami, nem igaz? Vagy parfüm, vagy méreg, nincs középút.

* este háromnegyed 8 * 

- Lazát... - a szekrényem előtt állok, és a ruháimat vizslatom. Vagy 6 ruhát felpróbálok, de egyik sem tetszik, ezért leveszem. Végül, egy virágos, ujjatlan felsőnél, egy farmer kabátnál, egy farmer nadrágnál, és egy topánkánál döntök.

Felhúzom a Harrytől kapott kar láncot, felteszek egy kicsi szájfényt, hajamat kontyba fogom és egész addig bámulom magam a tükörben, amíg a telefonom meg nem szólal.

- Szia Mack! - veszem fel.
- Szia csajszi. Mizu? Régen beszéltünk.
- Semmi különös. Veled?
- Fáradt vagyok. Nem lenne kedved valamelyik nap találkozni?
- De ez király ötlet. Mikorra gondoltál?
- Hmm. Holnap sok meló lesz, de a péntek az jó lenne. - mondja.
- Oké. Azt hiszem a péntek az jó lesz. De most, - nézek az órára. - mennem kell, mert elkések.
- Hová mész? - kíváncsiskodik.
- Találkozóm lesz valakivel. - végül is nem hazudtam...
- Akkor jó szórakozást.
- Köszi. Akkor pénteken találkozunk. Szia! - köszönök el.

- Szióóka!

Miután leteszem a telefont rögtön egy SMS-em érkezik.

* Mindjárt ott leszek. Siess, ha még nem vagy kész! *

Harry

Aztán rögtön jön a következő SMS.

* Ja. Mielőtt elfelejtem. Hozd le kérlek a kabátom! Ott van a szobámban a szekrénybe. Kösz. *

Harry

Egy szemforgatás után felkapom a táskám, és átmegyek Harry szobájába. Kinyitom a szekrényt, ahol van vagy 7-8 kabát.

- Kösz Harry. Tényleg. - mondom magamnak, aztán kiszedek egyet, a vállfát vissza akasztom, lekapcsolom a villanyt, becsukom az ajtót, és lemegyek, kezemben Harry kabátjával. A többiek épp vacsorához készülődnek. Niall és Louis a nappaliban játsszanak valamit a TV-n.

- Hová, hová? - kérdi Louis, közbe le se veszi a szemét a TV-ről.
- Találkozok valakivel. - mondom lazán, és tovább sétálok.
- És miért van Harry kabátja a kezedben?
- Mert... mert.. - na ebből most hogy vágom ki magam? - Mert ő itthon hagyta... útközben vette észre, és... megkért vigyem... magammal!? - ez inkább kérdésnek hangzott.
- Találkoztok?
- Mi? Dehogy! - tagadok.
- Akkor, hogy adod oda neki? - Basszus! Basszus, basszus!
- Mindegy. Nekem mennem kell. Sziasztok! - szaladok ki, magam mögött becsapva az ajtót. Harry pont ekkor parkol le. Beugrok mellé az anyósülésre.
- Neked is szia. - vigyorog.
- Ne vigyorogj! Mi az istennek nem tudsz itthonról elindulni? - kérdezem idegesen, majd Harry elindul.
- Volt egy kis elintézni valóm. Elhoztad a kabátom?
- El. - dobom az ölébe.- Jó ez? - lepillant a kabátra, majd rám mosolyog.
- Aha.
- Akkor jó. - bólintok, és magam elé nézek.

Az út egész csöndesen telik, egészen addig amíg be nem kanyarodik egy hatalmas kapuhoz.
- Hol vagyunk? - kérdezem.
- Majd meglátod. - leengedi az ablakot, és egy kis kártyát dug a gépbe, mire az ajtó kinyílik, és Harry ismét elindulhat. Persze csak azután, hogy kivette a kártyát.
Egy hosszú felhajtón megyünk fel. Háta pillantok. A kapu már be is csukódott. Sötét van, csak egy két lámpa világít.

Harry leállítja a motort, kiszáll, kinyitja az én ajtóm, segít kiszállni, majd felkísér a házhoz. Egy kis fa házról van szó, amit rengeteg fajta növény vesz körbe. Bemegyünk a nappaliba.
- Maradj így. - mondja. Mögém lép, és egy fekete kendőt tesz a szemem elé.
- Mit csinálsz? - kérdezem, de nem ellenkezek.
- Semmi rosszat. - köti meg. - Bízz bennem. - fogja meg a kezem, amitől kiráz a hideg. Megszorítom a kezét, és lassan követni kezdem, ezzel megbízva benne. 
- Én, bízok. - mondom megfontoltan. - De ne játszd el az esélyed.
- Nyugi.... - nevet fel. -  Lassan lépj, lépcső... még egy... és még egy. Oké, már nincs több. - tizenhat lépéssel később ( igen... számoltam. Mást mit csinálhat az ember, ha be van kötve a szeme? ) megállunk. Harry elengedi a kezem, mögém lép, és a fülemhez hajol.
- Majd akkor nyisd ki a szemed, ha szólok. Oké?
- O..Oké.
- Megígéred?
- Igen.- lassan kiköti a kendőt, én pedig csukva tartom a szemem pedig legszívesebben kinyitnám. Érzem, ahogy mellém lép. Kezünk össze ér, majd lassan belecsúsztatom, a kezem a kezébe.
- Kész vagy? - kérdezi.
- Hát.. nem tudom. - válaszolom az őszintét. - Kinyithatom?
- Igen. - mondja, én pedig lassan ki is nyitom.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Harry. - tátom el a számat. - Ez...ez... gyönyörű. - nézek körbe. Egy hatalmas kert közepén állunk. Fejünk felett lámpások világítanak, és halvány égősorok. Egy vetítő vászon van kifeszítve, és egy vetítő áll készenlétben. Lent a földön matracok vannak leterítve. Egy hatalmas tálban kukorica van. A földön minden felé gyertyák égnek.  

- Reméltem, hogy tetszeni fog. - túr bele szabad kezével a hajába idegesen, mire még jobban össze kócolja.
- Ez csodás. Te csináltad? - nézek rá.
- Igen. - bólint.
- Szóval ezért nem voltál otthon egész nap. - mosolyodok el.
- Pontosan. Azt mondtad, nem sablon randit akarsz.
- Fantasztikus. - puszilom meg az arcát, majd elengedem a kezét, levetem a topánkát, és lassan leülök a matracra. Harry egy ideig engem néz, aztán össze kapja magát, és a vetítőhöz szalad. Beteszi a filmet, elindítja, leveszi a cipőjét  majd ő is le ül mellém.
- Mit nézünk? - kérdezem, miután sikerült elhelyezkednünk.
- Filmet. - vigyorog rám.
- Na nem mondod? - nevetek fel. - De milyen filmet?
- Majd mindjárt meglátod! - mondja, és a vásznat kezdi bámulni. Egy ideig az arcát fürkészem, majd a kezdődő filmre vetem a figyelmem.

Megdöbbenve nézem végig a filmet. Még sosem láttam, és úgy tűnik Harry sem. Idő közben fejemet a mellkasára hajtom, ő pedig átkarol, és ránk terít egy pokrócot. Eléggé leült az idő.
A " Fogadom " c. filmet néztük meg ami valljuk meg. Nem egy leány álomról szól.

Az őrülten szerelmes ifjú házaspár, Paige  és férje Leo  éppen csak elkezdik élvezni közös életüket, amikor váratlan dolog történik. Egy autóbaleset következményeként az ifjú ara kómába esik, azonban miután felébred, amnéziába esik. Nagyon kevés emléke van az addigi életéről, így szerelméről sincsenek emlékképei. Leonak erősnek és kitartónak kell lennie, hogy élete párja újra belészeressen.Mikor már azt hinné, hogy Page ismét emlékezni kezd rá kell jönnie, hogy soha többé nem jön vissza az amit elfelejtett.

- Ez...
- ... durva. - fejezi be Harry.
- Az.... Szegény csaj. Én nem élném túl, ha annyi emléket elveszítenék.
- Én sem. - rázza a fejét. Egy ideig csendben fekszünk. A vetítő kikapcsol, így már csak a gyertyák, és az égő sor világít körülöttünk.
- Nézd. -mutat az égre. - Hulló csillag. - feltekintek. Szép lassan vonszolja lefelé magát, mintha arra várna, hogy kívánjunk. Harryre nézek, aki becsukta a szemét. Felnézek az égre, és azon gondolkodok mit kívánjak.

Végül becsukom a szemem, és kívánok.

- Egyszer megkérdeztem a mamámat, hogy miért fényesek a csillagok. Azt felelte, azok éjjeli lámpák, hogy az angyalok éjjel is lássanak a mennyben.- mondom.
- Te hiszel, a hulló csillag erejében? - kérdezi. Felemelem a fejem, a hátamra fordulok, és ez eget nézem.

- Kiskoromban, mikor még Magyarországon éltünk, - kezdek bele. - sötétedés után észre vettem, egy vörösen fénylő pontot fent az égen. Kivittem egy kis pokrócot az udvar közepére, és ráültem. Ott ültem, kötve az ebet a karóhoz, hogy az egy hulló csillag. Anyukám és apukám is győzködött, hogy az nem hulló csillag, hanem egy repülő, és menjek be. De nem tettem. Ott feküdtem egész éjszaka, és azt az egyetlen kis pontot bámultam folyamatosan. Aztán anyuék megunták a könyörgés, és rám parancsoltak, hogy induljak el befelé, különben rosszba leszünk. Ekkor Mike elém állt, és azt mondta anyáéknak: " Az egy hulló csillag. Én kint maradok vele, és megvárjuk amíg lehullik. Utána bemegyünk. " Anya nagy sóhaj kísértében belement. Végül, mikor kezdtem álmosodni, és éreztem, hogy el fogok aludni, behunytam a szemem, és kívántam egyet.
- És valóra vált?
- Épp valóra válik. - fordulok felé lassan. Kezemmel megkeresem az övét és belebújtatom. Harry felém fordul. Közelebb hajol, majd elengedi a kezem, teljesen felém fordul, és lassan megcsókol. Én pedig vissza.

( Kattints ide és olvass tovább! :) )

 Egész éjjel beszélgetünk. Harry mesél a családjáról. Az anyjáról, hogy mennyire szereti, és hogy még a mostoha apjával sincs baja. Mesél a Gemmával való sok bohóckodásáról, és hogy menyire szeret mindenkit. Megígérte, hogy amint lehet, bemutat mindenkinek. Aztán megkért, hogy meséljek a családomról.
- Anya, és apa orvosok. Imádom őket. Van egy bátyám, akit ismersz már, Mike. Ő a leges-leges-lelgjobb testvér a világon. Imádom. A felesége Daniella, olyan mintha a nővérem lenne. Kicsit nehéz volt megszokni, hogy Mike már nem él velünk, és nem baromkodhatunk, de már fősuli óta szerelmes volt Daniellába. Nekik van két gyerekük. Ikrek. Peter, és Nina. Most 2 évesek. Tiszta olyanok mint Mike és Én voltunk régen.
Aztán van két húgom. Na ők a leggonoszabb, legkiállhatatlanabb testvérek a világon.
- Ők mennyi idősek?
- 16 évesek.

- 16 évesen képesek kikészíteni téged? - vigyorodik el.
- Ha legalább egy napot eltöltöttél volna velük, nem vigyorognál.

* reggel. *

Kint ébredek, Harry mellkasán. Most nem ugrok el onnan, hanem még közelebb húzódok, és beszippantom parfümje illatát.
- Jó reggelt cica.
- Szia Harry. - mondom lassan.
- Jól aludtál?
- Igen.
- És jól érezted magad? - felemelem a fejem, és közel hajolok az arcához. Egy gyors puszit nyomok az arcára, és elvigyorodok.
- Nagyon.
- Ez nem ér! - jelenti ki.
- Mi a gond? - kérdezem még mindig vigyorogva.
- Csak ennyit érdemlek?
- Miért? Mit akarsz még? - könyökére támaszkodik, így csak centik választanak el minket. Lassan, de határozottan, megcsókol. Két kezébe zárja az arcom, lefektet, rám mászik és úgy folytatja tovább.
Hideg kezét a pólóm alá bujtatja, amitől megugrok, ő pedig felnevet.
- Ne nevess! - figyelmeztetem, de végül én is elnevetem magam.
- Oké. - tapasztja ismét a számra a száját. Lelököm magamról, és felülök. Előveszem lehalkított telefonom a
 zsebemből. 11 nem fogadott hívás, és 3 SMS. 
11 nem fogadott hívás: Tessa.
3 SMS: Tessa


* Hová mész? *
Tessa

* Hahóóóó!!!!!! Mi van? Miért nem válaszolsz? Randid van Harryvel? VÁLASZOLJ MÁR! *
Tessa
 
* Jó reggelt Mrs. Styles. Remélem, még ma hazajöttök, mert nem akarok egyedül lenni ennyi idiótával!!!! Remélem jó volt a éjszakád! Az enyém király! ÍRJ VISSZA! *
Tessa

Egy SMS-t kezdek küldeni Tessának amikor halk kattogásra leszek figyelmes.


- Harry..?
- Hmm? - fordul felém.
- Mi ez? - kérdezem.
- Mi?
- Ez a kattogás. - ismét a könyökére támaszkodik, és hallgatózni kezd. Nem kell sokat várnunk, mire kiderül, hogy mi ez.
Beindult a locsoló rendszer.
Egyszerre ugrunk fel. Megragadom a cipőm, és rohanni kezdek a házhoz, át a kerten. Mire beérünk mind a kettőnkről folyik a víz. Teljesen eláztunk. Nekidőlünk a falnak, és hangosan nevetni kezdünk.
- Kié ez a ház? - kérdezem, miután sikerül abba hagyni a nevetést.
- Egy haveromé. Ed Sheeran.
- Komolyan? - nézek rá.
- Aha. Pihenő házként használja.



* később *

Egy gyorskajáldába megyünk, mivel csurom vizesen nem hiszem, hogy engedtek volna minket egy étterembe beülni reggelizni. Harry egy baseball sapkát húz, hogy a rajongói ne ismerjék meg, de még ez sem segít.

 Egy csomó rajongó ide jön hozzánk, hogy autogramot kérjen, ill. közös képet csinálhassanak.  Szinte mindegyik rám fintorog, vagy megjegyzést tesz, hogy elhúz mellettem.

" Ribanc. ; Pénzéhes kurva. ; Szajha; Tök ronda vagy! Mit akarsz te Harrytől? ; Dagadt; Biztos csak a pénzére hajtasz.! ; Hírnév éhes, ribanc! "

...és, egyéb nekem szánt sértések. Harry hála az égnek nem hallotta őket, viszont Engem nagyon bánt. Nem is ismernek, és mégis ilyen szavakkal illetnek? Legszívesebben felálltam volna, hogy menten elbújhassak, de nem teszem. Egyre kisebb lesz a sor. A további rajongók sem hagynak szó nélkül, így mire a sor végére ér Harry, már annyira kikészülök, hogy sírni kezdek.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

* Harry szemszöge. *

Sajnos a sapka ellenére is felismernek a rajongók, ezért képeket készítünk, és autogramot osztogatok. Mikor végre végzek és a rajongók elmennek, vissza fordulok Mayához, aki épp a szemét törölgeti.
- Mi a baj?
- Én ezt nem tudom, megszokni.
- Mit? - nem értem...-  Mi történt?
- A rajongóid... Gyűlölnek.
- Jesszusom. - ettől tartottam. Jobb ha teszek valamit, különben ez miatt elveszíthetem, pedig csak most kezdünk összemelegedni... hogy úgy mondjam. - Mi... mi van?
- "Szajha", " Pénz és hírnév éhes kurva" ? Harry, engem nem érdekel se a pénzed, se a hírneved, se...
- Maya! - fogom meg a kezét. Ekkor egy kislány áll elém, mögötte az anyukája. Olyan 5-6 évesnek nézem.

- Szia. - köszönök neki, egy mosolyt erőltetek magamra, hogy a képen ne a morcos én szerepeljen.  
- Ő a barátnőd? - mutat Mayára. Félig oda fordulok. A szívem szakad meg, hogy ilyen ocsmányságok kikészítik.
- Igen. - válaszolom, és vissza fordulok a kislányhoz.
- És miért sír?
- Mert csúnyákat mondtak neki. - a kislány a fülemhez hajol, és suttogni kezd.
- Szerintem nagyon szép barátnőd van! -  suttogja, majd vissza húzódik, és elmosolyodik. Mayára nézek, aki a villájával piszkálja az ételt a tányérján, közben a könnyeit törölgeti.
- Megkérdezhetem a neved? - kérdem a kislánytól.
- Emilia.
- Emilia, gyönyörű neved van!... Megkérhetlek valamire?
- Aha. - bólogat hevesen. Közelebb hajolok, és suttogóra fogom.

* Maya szemszöge *

A kajámat piszkálom, mikor a kislány, aki az előbb Harry előtt állt, mellém áll, és kis kezével gyengéden meg bököd, hogy figyeljek rá.Gyorsan letörlöm a könnyeket, és felé fordulok. Egy mosolyt erőltetek magamra.

- Szia. - mondom.
- Szerintem gyönyörű vagy! - jelenti ki. A megdöbbenéstől nem tudok mit szólni, csak Harryre sandítok, aki a kislányt és engem figyel, közben vigyorog.
- Tényleg? - kérdezem Emiliától.
- Igen. És ne sírj! - kacsint rám. Most már igazából elmosolyodok. 
- Köszönöm szépen. - ölelem meg.

 Mikor elengedem vissza megy Harryhez, aki csinál vele egy közös képet, alá írja a pólóját, majd megöleli.

- Szia Emilia.
- Szia Harry! - köszönnek el egymástól. A kislány az első aki elmegy mellettem, és nem szól semmit.
Harryre nézek, aki ismét enni kezd. 
- Köszönöm. - mondom neki, mert tudom, hogy ő küldte a kislányt. Ő csak elmosolyodik, és rág tovább. - Mit suttogott a füledbe?
- Hogy szerinte, nagyon szép barátnőm van.
- Komolyan? - húzom fel a szemöldököm. Honnan veszi, hogy Harry barátnője vagyok?
Ekkor ismét egy kis kéz érinti meg a kezem. Oldalra fordulok, és lenézek. Emilia áll mellettem.
- Tőled elfelejtettem elköszönni. - mondja.
- Jaj, de édes vagy. - ölelem meg ismét. Mielőtt elmegy, kapok egy puszit is tőle.
- Szia Maya!
- Szia Emlilia! - köszönök, és végig figyelem ahogy az ajtóban álló anyukájához szalad.

* Később *

Végre haza értünk. Harry leparkol, majd kiszáll, és kinyitja az én ajtómat. Segít kimászni. Hátra szalad a csomagtartóhoz, hogy kivegye a vásárolt hamburgert és egyebeket. Én a motorház tetőre ülök, és ott várom.

- Szóval? - lép elém. A szatyrot a kocsinak dönti. - Mit mondunk a többieknek?
- Nem tudom... - Harry közelebb lép, annyira, hogy a lábunk össze ér.  Lehajol, és homlokát a homlokomnak dönti. - Harry...
- Mi lenne ha az igazat mondanánk?
- Milyen igazat? - kérdezem, bár magam is tudom
- Hogy a csajom vagy. - mondja, és megcsókol. Lábamat a dereka köré fonom és vissza csókolok.

A " csaja " vagyok.

 Ő pedig a " pasim ".

Azt hiszem... Szerelmes vagyok.

21. fejezet / Éjféli emlékek.

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

Mottó:  Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög.

Nem mozdulok, csak a nyakamig húzom a takarót, és a fejfájás ellenére, próbálom felidézni magamban, hogy mi történt az éjszaka.
Egyszer csak Harry hasra fordul. Egy ideig csak szuszog, majd kezét a csupasz hasamra csúsztatja, és simogatni kezdi. Pár másodpercig tűröm, aztán mikor keze feljebb vándorol a melleim felé, lelököm azt, és felülök az ágyban.
- Jó reggelt. - mondja közben vigyorog.

- Nagyon jó. - egyik kezemmel a fejem szorongatom, a másikkal a takarót húzom fel magamra, majd vissza dőlök. - Hogy kerültem ide? 

- Nem emlékszel? - kérdezi, és vissza fordul a hátára. 

- Nem. 

- Én sem. - nevet fel, és egy ideig egymást nézzük. 

- De... ugye nem.. csináltuk...

- Nem. Arra biztos emlékeznék. - rázza a fejét, közben a plafont nézi, és vigyorog mint a tejbe-tök.

- Mi van? - kérdezem. 

- Semmire nem emlékszel? 

- Nem nagyon. Annyi még rémlik, hogy  eljöttünk a Funky Buddhából, és... üvegeztünk? - nézek hirtelen Harryre. 

- Igen. És mi ebben olyan szörnyű? 

- Mark egy üvegezés alkalmával ismerte meg az a lotyót, akivel később mint kiderült lelépett. 

- Óóó. Hát. Most nem lépett le senki senkivel... 

- Milyen megnyugtató. Komolyan. De, ha nem haragszol, akkor elmennék fürödni,mert gondolom, odáig nem jutottunk el az este. - kiszállok az ágyból, és felveszem a földről az első pólót ami a kezembe akad és magamra húzom.

- Az a kedvencem. - ül fel. 

- Visszakapod nyugi, csak átmegyek benne a szobámba! - mosolygok rá. Lassan kinyitom a szoba ajtót, és kinézek. Senki. Kilépek, és mielőtt becsuknám az ajtót, Harry utánam szól. 

- Azért az a csók nem volt semmi. 

CSÓK? 

Nem. Nem zuhanyozni mentem, hanem Tessához. Bekopogok az ő szobájába. 

- Gyere. - mondja morcosan. Rögtön berontok, és miután becsukom az ajtót neki dőlök, és bezárom. - Jézusom. Baj van? - fordul felém. 

- Csókolóztam este Harryvel? - esek neki rögtön.

- Este? Dehogy is. - a szívem kezdett megnyugodni, ekkor Tessa arcán szélesen terült szét egy vigyor, mire kitágult pupillával nézek rá. - Éjfélkor? Óóóóóóóó, igeeeeeeeeennn! - nevet fel. 

- Neeeee! - sápadok el.

- Deeeee. Van róla videó is. - lengeti a telefonját. Gyorsan oda szaladok, leülök mellé az ágyra, ő pedig máris kapcsolja be. 

- Felelsz, vagy mersz? - teszi fel a kérdést Tessa a videóban. Lassan mintha kezdene rémlen valami.

- Merek. - válaszolom bátran, hiszen már jócskán az alkohol hatása alatt járhattam ez idő tájt... Körülöttünk mindenhol üres piás üvegek, és feldöntött poharak.  

- Akkor... csókold meg.... Harryt! 
- Hát, ez miatt nem fogok  veszteni.- hajolok át Harryhez. Ajkam az ajkára nyomom, és csókolni kezdem. 

Eltátom a számat, és érzem ahogy elpirulok.

- MENJETEK SZOBÁRA GYEREKEK! - kiáltja Tessa mire mindenki felnevet a videóban, és én elmászok Harrytől, aki meg sem mozdul egy ideig. 

- Okéé! Most én pörgetek.! - mondom  és megpörgetem az üveget. 
- Liaaaam! - üvöltjük egyszerre. 
- Felelsz, vagy mersz?
- Felelek.
- Oké.... hmm... Megvan! - jelentem ki büszkén, mire a kamera rám irányul - Tessát legszívesebben csókolnád, egész nap szexelnél vele, vagy feleségül ven...
- Feleségül venném. - vágja rá gondolkodás nélkül, mire mindenki elhallgat.

És videó vége. 

Tessára nézek, aki a videó befejeztével is ugyan úgy nézi a telefont.
- Tes... Tess!
- Igen? - néz fel.
- Még nem láttad ezt a felvételt? - kérdezem.
- N..nem. - rázza a fejét. - Azzal tisztában voltam, hogy készült, de, hogy mit tartalmaz, az... Nekem, most van egy kis... dolgom. - áll fel, és kiszalad a szobából, át a szemközti szobába. Én az ágyon ülök, és emésztem a dolgokat. Ekkor beugrik minden.

Az ajka íze. A pillantása, mikor megcsókoltam. A szívem, ahogy vert. Az érintése, miközben csókolóztunk.
 A szívem hirtelen megugrik. Hatalmas vágyat érzek, hogy újra csináljuk.

Muszáj kiszellőztetnem a fejem!

Felugrok, és a szobámba szaladok, útközben, majd fellökve a másnaposan, épp szobájából előbújó Niallt.
Levetem magamról a pólóját és a sarokba dobom. Majd a fehérneműt is leveszem, és beállok a zuhany alá. Elsőnek csak a hideg vizet nyitom meg, ami kicsit észhez térít, aztán a meleget is mellé engedem. Gyorsan lemosakodok, megmosom a hajam, aztán kiszállok, megtörölközök, megszárítom a hajam, és a törölközőbe tekerőzve kisétálok a szobámba. De nem vagyok egyedül...

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Jesszusom! Te mit csinálsz itt? - kapok a szívemhez.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy...
- Hogy? - húzom fel a szemöldököm.
- ... hogy kérsz-e... - végig mér szemeivel.
- Mit, Harry?
- ... Reggelit. - nyögi ki végre, és a szemembe néz.
- Attól függ, mi a reggeli.
- Zabpehely. - mosolyodik el.
- Hmm. Nem is tudom. Tök nehéz lenne elkészíteni, szerintem neki se állj! - kacsintok, majd elindulok a szekrényemhez, ezzel hátat fordítva neki.- Tudod, - folytatom. - sokkal jobban esne egy kávé, vagy tea, ami, - kiveszem a felhúzásra szánt ruhákat, és megfordulok, mire Harryvel találom magam szembe. - ami... - nyelek nagyot, és látom magam előtt az estét, ahogy megcsókolom. - ami felébresztene. - fejezem be, de nem mozdulok.

Az istenit, Maya! Nem olyan nehéz elmenni mellette! Egyik láb, másik, majd ugyan így egészen addig, amíg MESSZE nem kerülsz tőle! - mondom magamban. Lelki szemeim előtt látom a vállamon ülő angyalt, és ördögöt. 
- Csókold meg! Te is akarod! A lágy ajkai, és az érintése.. - mondja az ördög.
- Jajj, fogd be! Maya, ne hallgass rá! Csak egy éjszakára akar! - mondja az angyalka, két kezét összetéve.

Harry egyre közelebb kerül hozzám. Már majdhogy nem a szekrényhez érünk, amikor megfogom meztelen ( persze. Minek a póló? Pénz pocsékolás... ) mellkasát, és szemébe nézek. Kezét lassan végighúzza csupasz nedves karomon, mire kiráz a hideg. ( jó értelemben. )
- Harry. - szinte nyögöm.
- Tessék? - hajol közel, és ezzel hozzá lök a szekrényhez. Kezével megsimogatja az arcom, majd a hajamat kezdi birizgálni. Letekint a kezemre, majd vissza rám, és annyira közel hajol, hogy érzem a leheletét.  - Szóval? Csak ha te is akarod! - mondja érzékien.

A fenébe az angyalokkal! 

Hirtelen elejtem a ruhákat, átkarolom a nyakát, és megcsókolom. Ő azonnal viszonozza. Derekamnál megragad, az ágy felé fordít, és elindulunk. Útközben egy pillanatra sem engedjük el egymás ajkát. Leültet az ágyra és hátra dönt. Rám mászik, és úgy csókol tovább. Beletúrok göndör hajába, mire, ajkát a nyakamra nyomja, és végig puszilja a fülemig, majd visszatér a nyakamhoz, és szívni kezdi.
- Harry! - szólok rá, mikor érzem a fájdalmat.
- Már az enyém vagy. - fordul az arcomhoz, és kajánul rám mosolyog.
- Bunkó! - boxolok a vállába, és felnevetek. Erre újra a számra tapasztja a száját, és mosolyogva megcsókol.

- Maya! - kopognak az ajtón. - Maya, bent vagy? - kiabálja Tes. Harryvel rémülten egymásra nézünk.
- Menj! - suttogom szigorúan, és lökök rajta egyet. - Menj, Harry! - a fürdőbe lököm és becsapom az ajtót.
- Persze. Egy pillanat, és felöltözök! - válaszolom.
- Miért zártad be? - bezártam volna?  Nem hiszem, ugyanis Harry is betu... - Harry... - morgom halkan.
Gyorsan felöltözök, és a törölközőt a fürdőbe dobom, ezzel egyenesen eltalálva az erre nem számító Harryt.
- Mi van? - csattan fel halkan.
- Minek zártad be az ajtót? Majom. - mondom, és becsukom a fürdő ajtót.
- Bocs. - mondom Tessnek miután beengedem. - Szóval.. Mizu?
- Liammel elmegyünk kondiba. Nem jössz velünk?
- Hmm. Nem tudom. Azt terveztem, hogy keresek valami uszodát.
- Elvihetünk. - ajánlja fel.
- Nem kell. Menjetek csak! - mosolygok rá.
- Biztos?
- 1263 %.
- Oké. Majd hívj, hogy mire jutottál!
- Rendben van. Szia.
- Szia.
Megvárom amíg elmegy. Egy ideig hallgatózok, és figyelem, hogy mikor mennek el, majd kihívom Harryt, aki rögtön ott akarja folytatni ahol abba hagytuk.
- Ne! - mondom.
- Miért? Már a csajom vagy! - nevet fel.
- Nem Harry! Ez így nem jó. Még nem is randiztunk, meg hasonlók. - tolom el magamtól.
- Randizni akarsz?
- Hát, nem is tudom... Úgy lenne a normális nem? Bizonyítsd be, hogy szeretsz!
- Oké. - sóhajt nagyot majd közel hajol, hogy meg csókoljon. Kezemet a szájára nyomom így azt csókolja meg.
- A-a. - bólogatok. - Semmi csók, meg hasonlók.
- Meddig? - lép hátrébb.
- Egy ideig. És ne szóljunk erről senkinek. Oké?
- Rendben. Még valamit, hölgyem?
- Hmmm. Igen!... Nem étterembe akarok vacsorázni az első randin. Legyen különleges, de ne túl giccses. Megegyeztünk? - nyújtom a kezem.
- Mit meg nem teszek érted. -  felnevet, fogja meg a kezem, és magához ránt. Száját a számhoz szorítja, és hosszan megcsókol.
- Harry.! - lököm el magamtól. - Ez volt az utolsó!
- Egy ideig. - kacsint rám, majd gyorsan lelép, maga után hangosan becsapva az ajtót.


* délután *

Ahogy mondtam Tessának, délután elmentem uszodát keresni a városban.Valami közelit, olcsót, de normálisat. Betaxiztam a városba, ahonnan gyalog mentem tovább.
Most épp az egyik uszodának az aulájában állok. Egyenlőre egész elfogadhatónak tűnik.
- Jó napot. Az edzőt keresem. - megyek a portára.
- Jobbra az első ajtó.
- Köszönöm. - követem az utasítást, és bekopogok.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
* később *

- Akkor hétfőn  várjuk az edzésen.
- Rendben. Viszontlátásra.- becsukom az ajtót, megfordulok, s épp lépni akarok, mikor beleütközöm valakibe.  Hirtelen elvesztem az egyensúlyomat, és elborulok.
- Bocs! Ne haragudj! Jól vagy? - ugrik mellém, én pedig mint aki meghalt fekszek a földön. Felém hajol, és a fejem alá teszi táskáját. Arcát fürkészem. Tiszta ijedt fejet vág. - Hallod? Szólalj már meg! - teszi két ujját a nyakamhoz, hogy megnézze van -e pulzusom.
- Nyugi, - mosolyodok el. - semmi bajom. - ülök fel lassan.
- Biztos? - segít felállni.
- Aha, csak megijedtem. - nevetek fel.
- Hát még én.... Ashton Tompson vagyok. - nyújtja a kezét.
- Maya Jessica Smith. Szólíts csak Mayának.
- Rendben. Szóval Maya. Nem ütötted meg magad?
- Nem, csak váratlanul ért.
- Sajnálom!
- Semmi gond.
- Te is az úszó csapatban vagy?
- Hétfőn kiderül. Te? Te is úszol? - veszi fel a táskáját, amit az előbb a fejem alá tett.
- Igen. - elindulunk kifelé, közben a könyököm dörzsölöm, mert bevertem.
- Mennyi ideje?
- Lassan 10 éve. Voltam már olimpián is...
- Waoo. Tényleg? És, hogy végeztél?
- A 200 m vegyesen 4. lettem. Előttem végzett Cseh Laci, Ryan Lochte, és az első...
- Michael Phelps lett. - mondjuk egyszerre. - Te együtt úsztál, velük?
- Nem. Dehogy. Én a gyerekmedencében úsztam, közvetlen mellettük. - nevet fel.
- Tudod, hogy értettem. - lököm meg, és én is nevetni kezdek. Idő közben kiérünk a buszmegállóhoz, ami közvetlen az uszoda előtt van. - Köszönöm, hogy... elkísértél. 
- Ez volt a legkevesebb azok után, hogy fellöktelek.
- Azt felejtsük el.
- Rendben. Akkor hétfőn találkozunk újra.
- Igen. Hétfőn. - mosolygok rá, aztán felszállok a buszra, ami pont ebben a pillanatban érkezik meg. Veszek egy jegyet, kilyukasztom, és bedobom magam egy idős hölgy mellé.
Mikor elindul a busz, kinézek az ablakon. Ash integet, én pedig elmosolyodok, és vissza intek.

- Aranyos fiú. - néz rám az idős hölgy. - Talán a barátod?
- Nem. Nem a barátom. - mosolyodok el.
- Kár. Pedig, nagyon illene hozzád aranyom. - érzem ahogy elpirulok. Illene hozzám? Mikor már azt hiszem, hogy nem beszélgetünk tovább a néni ismét megszólal. - Van barátod?
- Nincs. Vagyis van... vagyis nem tudom, épp hányadán állunk. - Tényleg nem tudom. Harry aranyos, és azt hiszem szeretem, de szeretném ha bizonyítana.
- Ó, jaj. Ez a legrosszabb.
- Igen.


* otthon. *

- Sziasztok. - dobom be magam Tessa és Liam mellé a kanapéra.
- Sziaaaa! - ölel meg Tes.
- Mit csináltok? - kérdezem.
- Pizzát sütünk, és fát vágunk. Szerinted? - mutat a TV-re, mire Liammel felnevetünk.
- Oké. Rendben. Akkor, mit néztek?
- A rádiót.... Van még egyéb fölösleges kérdésed?
- Hát, ha útban vagyok, akkor bocs. - állok fel, és a konyhába sétálok, ahol kiveszek, egy ásványvizet a hűtőből, és a szobámba indulok.

Csengetnek.

Megfordulok, és vissza indul..nák, de Tessa elüvölti magát.

- NYITOOOOOOOOOOM!!! - megrántom a vállam, és ismét a szobámba tartok.

Ledobom magam az ágyra, és tárcsázni kezdem Mikeot.

- Szia. - veszi fel. - Mi történt, hogy kivételesen felhívsz?

- Nem zavarok?

- Dehogy. Szóval, mizu? A lábad, hogy van? 

- Fáj a fejem, szédülök, és a lábam kösz jobban van. Tegnap kiszedték a varratot.

- Az király. Mit csináltál ma? 
 
- Próbáltam észhez térni. - dőlök hátra, közben a homlokom masszírozom.

- Miért? Mit csináltál? 

- Igen. Ezt szeretném tudni én is.

- Ez vicces sztorinak hangzik. Mesélj! - nevet fel. 

- Találtunk munkát tegnap Tessával, és a fiúk kitalálták, hogy menjünk megünnepelni.

- Milyen melót? 

- Felszolgáló. Szombaton kezdünk.

- Az király. 

- Szóval, mi belementünk. - mesélem tovább. - Elmentünk a Funky Buddhába, és buliztunk egy jót... na meg teljesen full részegre ittuk magunkat.... Legalábbis én. Aztán hazajöttünk, és üvegezni kezdtünk. Tessa rám pörgetett, én pedig mertem....

- Mit kellett csinálnod? 

- ...megcsókolni Harryt. - mondom ki gyorsan.

- Hogy mi... Szóval, most együtt vagytok? - kérdezi izgatottan. 

- MIKE!... Nem tudom. Én azt hiszem szeretem, de... - kopognak. - Várj egy pillanatot. - az ajtóhoz futok, és kinyitom. Tessa áll az ajtóban.



- Téged keresnek.
 - Oké. - kilépek, becsukom az ajtót, és elindulok Tessa után a lépcsőn.


- Itt vagyok. - szólok bele a telefonba. Hol is tartottunk?
- Szereted, de...
- Ja igen... de nem tudom, mennyire gondolja ő ezt komolyan. - lassan az ajtóhoz lépek, és kinyitom.

- Küldemény Maya Jessica Smithnek.
- Én vagyok.
- Itt írja alá. - bök a papírra. A telefont a vállammal a fülemhez szorítom, és gyorsan alá firkantom, mire a fickó vissza szalad a kocsihoz.  Mikor meglátom, hogy mit vesz ki, a szívem hirtelen ugrik egyet.

- Parancsoljon. - adja át.

- Mike.? - szólok ismét a telefonba, miután egy kicsit magamhoz térek a látványtól.
- Mond Tücsi. 
- Mindjárt vissza hívlak. - bámulok bambán a szállítmányra. Kinyomom a telefont, zsebre teszem, és átveszem.

Ez... ez... erre nincsenek szavak. Egyszerűen gyönyörű.

- Vi...viszlát. - dadogom. Becsukom az ajtót, besétálok a nappaliba. Tes és Liam már nincsenek itt. Leülök a kanapéra, és kinyitom a kis borítékot.

 

* Este húzz valami lazát. Nyolcra, érted jövök. Kint várlak majd. Ne késs!  *

 Harry. X

20. fejezet / Felelsz vagy mersz?

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

Mottó: "Megérteni annyi, mint megbocsátani." Ami megfordítva is igaz. Megbocsátani annyi, mint megérteni.

Még alszok, amikor hirtelen fény tölti be a szobát.
De nem az én szobám.
Nem is Harryé.
Körbenézek, és felmérem a helyzetet.
Ruhák szanaszét. Az ágy mellett a szekrényen egy képkeret lefelé fordítva. Lassan felkelek, és megnézem a képet.
- Az a kedvencem. - megdermedek a hang hallatán. - Anya készítette, mikor először voltál nálunk.
- Emlékszem. - mosolyodok el, de nem fordulok meg. - Nekem is ez a kedvencem.... - könnyek gyűlnek a szemembe. - Akkora barom voltam. Nem tudtam mit beszélek, és soha nem fogom megbocsájtani magamnak.
- Nos... - ül le mellém. - Szakítottunk.
- Tudom. - még mindig a képet szorongatom, és erősen koncentrálok rá. Nem bírok a szemébe nézni. Ég a pofámon a bőr, hogy miattam legyen boldogtalan.
- El mondta?
- Nem. Mindent láttam, és hallottam.
- Hát, akkor nincs mit mesélnem. - áll fel. Megfogom a kezét, ránézek, és ő is rám.
- Tessa... Én annyira, de annyira sajnálok mindent amit mondtam, hogy elmondani nem tudom. Soha nem akartam ilyet mondani, csak kicsit nehezen tudtam feldolgozni, hogy Jess néniék meghaltak, te pedig oda akartad, hogy költözzön. - feltápászkodok, és elé állok.
- Én csak azért mondtam, hogy ne ide kelljen költöznie. Hozzánk. Hogy ne tegyen mindent tönkre.
- Tudom. - hajtom le a fejem. Kínos csend ül közénk.
- Nem haragszok. - szólal meg egy idő után.
- Tessék? - nézek fel.
- Nem haragszok. - rázza a fejét.
- Tényleg?
- Aha. Kicsit... rosszul esett amiket mondtál, de  megértem, és szerintem, én is így viselkedtem volna, ha azt kérik bocsássak meg annak az embernek, aki elárult.
- Jaj, Tes. - ölelem meg. - Te vagy a legjobb.
- Tudom. - nevet fel, és ő is megölel.
- Ne rontsd el a pillanatot.

Tessa elmesélte, hogy miután elaludtam az ajtaja mellett, ő elment és megkérte Harryt ( persze... ki mást? ), hogy vigyen be Tes szobájába.

Mivel még mindig a tegnap esti ruhámban vagyok, ezért gyorsan elmegyek, és átöltözök. Egy rövidnadrágot, egy Batmen-es laza pólót, és Harry ingét kapom magamra, ami nem tudom, hogy került az én szobámba.

A hajamat igazgatom, amikor kopognak.
- Tessék. - fordulok az ajtóhoz.
- Szia. Indulnunk kellene. - mondja Harry.
- Hová?
- A lábad miatt a dokihoz. - Ú tényleg. El is felejtettem.
- Most? Mennyi az idő?
- Negyed 10. 10-re van időpont. Jössz?
- Elviszel?
- Persze. - mondja, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. 
- Köszi. Mindjárt megyek, csak cipőt húzok.
- Oké. - bólint és elindul kifelé, majd mielőtt becsukná az ajtót visszafordul, és annyit mond. - Jól áll az ing, de kérem vissza, ha hazaértünk!
- Hát azt elfelejtheted. Ez már az enyém...
- Rendben. Erről még beszélünk. Na siess!

Harry becsukja az ajtót, és elmegy le. Én gyorsan cipőbe bújok, és én is lemegyek.
- Indulhatunk? - áll fel a kanapé karfájáról.
- Igen. Sziasztok srácok! - intek Liamnek, Louisnak, és Zaynnek. Niall gondolom megint  hűtőt fosztogatja. - Szia. - köszönnek vissza, kivéve Liamet, aki telefonozik.
Harry, segít bemászni a kocsiba, majd átrohan a másik oldalra, és beszáll ő is. Beindítja a kocsit, és kitolat az útra.

( Kattints ide, ha még indig megy az előző zene az kapcsold ki, és olvass tovább! :) )
* később * 


Kaptam érzéstelenítőt, szóval nem éreztem semmit, miközben kiszedték a varratot. Harry kint várt a folyóson, amíg én bent voltam, aztán segített kimenni a kocsihoz, segített beszállni, és elindultunk.

Most épp egy üres helyet keres ahova leparkolhat a szupermarket előtt. Gyors bevásárlást terveztünk. Megegyeztünk, hogy csak a legfontosabbakat vesszük meg.
Zöldség.
Gyümölcs.
Hús.
Fogkrém.
Tej.
Joghurt..
.. és egyebek.
Végül is ezek közül, nem igazán vettük azt amit elhatároztuk, hogy akarunk, mert leragadtunk a gabonapelyhes sornál.

 - Szerintem, csokidarabkásat vegyünk. - mondja Harry.
- Oké, de sima csokisat is!
-Rendben... nézd. Sima gabonapehely.
- Fúj.
- Mi van?
- Íztelen.
- Én szeretem.
- Vegyünk ilyen csigásat is! - mutatok egy dobozra.
- Epreset?
- NE.
- Oké. Itt van ilyen drazsés. - mutatja fel.
- Az finom. Csoki bevonatút?
- Abból 3 dobozzal!
Egy jó darabig csak ebben a sorban voltunk, aztán átmentünk a csokikhoz, és chipsekhez.
- Nápolyit is vegyél. - mondom. - És Chipset.
- Milyen chipset?
- Sajtosat, wasabisat és chili lime-osat. 
- Waoo. 
- Mi a gond?
- Az ég világon semmi.. - vigyorog rám. 

Miután megpakoltuk a kocsit rágcsálni valóval, elindulunk az eredeti célunkhoz. 
Be pakolunk a bevásárlókocsiba mindent, amire úgy gondoljuk szükségünk van, és elmegyünk a kasszához. Nem nagy a sor, de vannak előttünk. Egy kislány ujjal mutogat ránk. Szerintem felismerte Harryt.
- Harry. - lököm meg alig észrevehetően a könyökömmel. 
- Hmm? 
- Szerintem a rajongók felismertek téged. 
- Honnét veszed? - néz rám ijedten.
- Nézz át a vállam felett. A kislányt a két tesóval.
- Azok akik ide tartanak? - óvatosan hátra fordulok, és megnézem. 
- Ó igen. - fordulok vissza Harryhez. - Én elmegyek veszek újságot. Addig intézd el őket. Ok? 
- Rendben. - ebben a pillanatban megérkeznek a lányok. 
- Szia. Csinálhatnánk egy képet? - kérdezi a legkisebb. Én gyorsan eliszkolok, mintha ott se lennék. Út közben visszafordulok És látom, hogy Harry tök aranyosan viselkedik a kicsikkel.   

Összeszedek pár újságot ami állás hirdetéseket hirdet, és még pár bulvárt.

Mielőtt elindulnák, az egyiknek a címlapján szereplő képen, és a címen megakad a szemem. 

 Harry Styles becsajozott? - áll a címlapon. 

Azonnal kikapom a helyéről, és fellapozom. 

Egy hatalmas kép arról, ahogy Harryvel besétálok az étterembe, és több kisebb ahogy Gemmával vacsorázunk. 

" Kéz a kézben sétáltak az asztalhoz, majd Harry Styles mint az úriemberek úgy viselkedett a hölggyel egész este. A vacsora jó hangulatban telt. - mondja egy bennfentes.- Vacsoráztak, nevetgéltek, beszélgettek, és jól érezték magukat. Majd miután a fiatalember nővére távozott a társaságuktól, ők még egy ideig itt maradtak az étteremben. A vacsora végeztével mosolyogva, egy kocsival hagyták el az éttermet."

 Ezt nem hiszem el. Hirtelen köpni nyelni nem tudok. Én nem vagyok a "csaja"!
Harryre nézek, aki éppen dedikálja a lányok ruháját, újságját, és egyéb dolgait. Gyorsan visszafordulok, és körbenézek az újságok között, hogy vajon még hány újságban van benne. 
Még öt ilyen újságot találok, ahol mi vagyunk a címlapon. Mindegyiket rápakolom az eddigiekre, és visszaindulok Harryhez. Idegesen bedobom az újságokat a kocsiba, és előrébb tolom. Harry végre abba hagyja a fényképezkedést és visszafordul hozzám. 
- Mi a baj? 
- Majd otthon oké?. - mondom, és kipakolom a cuccokat a futószalagra.  Ő csak bólint  és segíteni kezd.

Kifizetünk mindent, és a kocsihoz megyünk. Bepakoljuk a dolgokat a szatyorba, majd be a hátsó ülésre, és beülünk. Kezemben tartom azokat az újságokat ahol mi vagyunk a címlapon. 
Beül Harry, és elindulunk. Út közben idegesen szorongatom az újságokat. 
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )


- Mi van? - kérdezi, és rám pillant. - Mi a baj?
- Harry, otthon kérlek. 
- Nem lehet akkora a baj, hogy nem mondatod el itt a kocsib..
- Szinte az összes pletykalap a csajodnak állít be. - dobom az ölébe az újságokat. Hirtelen lefékez, mire többen dudálni kezdenek körülöttünk. Persze le se szarja. 
Kezébe veszi az újságokat, és fellapozza oda ahol szerepelünk. 

- A picsába. - dobja hátra az újságokat idegesen. 
- " Nem lehet akkora nagy baj.." - utánozom Harryt. Rám pillant. Elég idegesnek tűnik. - Szóval? Mit csinálunk? 
- Nem tudom. - túr bele a már így is kócos hajába. Jobb lesz ha erről leszokik, mert ilyenkor még helyesebb mint általában. 
- Az király mert én sem, de nem lehetne, hogy elinduljunk? 
- Téged nem is zavar? 
- Már hogyne zavarna, de nem itt kellene megbeszéljük az út közepén azt, hogy mit csináljunk. Nem? 
- Igaz. - bólint és ismét sebességbe teszi a kocsit, és már indulunk is. 

* otthon * 

Bevisszük a konyhába a szatyrokat, és némán elpakoljuk őket. 
- Sziasztok! - robban be a konyhába Tessa. - Mizu? - ölel meg hátulról, mire Harry kérdő pillantást vet felém. 
- Ti... 
- Igen. Kibékültünk. - szakítja félbe Tes.
- Akkor te és Li..
- Nem. Vele nem. - rázza a fejét. Harry rám néz, mire csak megrántom a vállam, és felkapok két doboz zabpelyhet és a helyére rakom.
- Hoztam újságokat. - mutatok a nappali felé. - Állás miatt. Találtam pár jót.
- Oké. 
- Mindjárt jövök, és átnézzük őket együtt. 
- Rendben. Kint leszek. - szalad ki. Harryvel gyorsan elpakolunk mindent, majd egy csomag chipsszel a kezemben kimegyek Tessához. 


* később*

Órákon keresztül elemezgetjük az újságot. Közben ki-ki írogatunk helyeket, amit jónak találunk. 
- Jó napot kívánok. Az állásra szeretnénk jelentkezni ami... Ó szóval már betelt. Értem. Köszönöm. Viszont hallásra.... Már nem aktuális. - fordulok Teshez. 
- Akkor hívd fel... ömm... őket. - bök a lapra.
- Oké. - bepötyögöm a számot a telefonomba, és tárcsázni kezdem. Az 5. csörgésre fel is veszik. 


- Anthony Stone. Miben segíthetek? 
- Jó napot kívánok. Jessica Smith vagyok, és az állás miatt hívom. 
- Milyen állás? 
- A pincér meló miatt. 
- Ó, igen. Tudom. 
- Hány embert vennének fel? 
- Az üzletet most nyitottuk szóval, most keressük az embereket. 
- Értem. A barátnőmmel jelentkeznék.
- Mennyi idősök vagytok? 
- A barátnőm 19 én pedig jövő hónapban töltöm be.
- Rendben. Ha gondoljátok szombaton lesz a megnyitó. Akkor kezdhettek is. 
- Ó. Az jó lenne. 
- Akkor számíthatunk rátok? 
- Egy pillanat. - eltartom a számtól a telefont és Tessára nézek. - Szombaton kezdhetnénk. - Tessa hevesen bólogat. - Igen. Számíthat ránk. - válaszolom. 
- Rendben. Kérhetném a neveteket még egyszer? 
- Tessa Silver, és Jessica Smith. 
- Köszönöm. Akkor szombaton este 6-kor találkozunk a megadott címen. Ruhát, kaptok, az miatt ne aggódjatok. 
- Szombat este 6. - jegyzetelem a papírra. - Ott leszünk. 
- Jól van. Akkor sziasztok. Várunk titeket.
-Viszonthal....
- Szia. Csak szia. 
- Rendben, akkor szia. 

Leteszem a telefont, és Tessára nézek. 

- VAN MELÓNK! - ugrunk fel egyszerre. Tessel egymás nyakába borulunk, és ugrálni kezdünk. 
- Jézus. Mi a fene folyik itt? - Lép be a szobába Louis. Egyszerre szaladunk hozzá, és megöleljük. - Oké. Tudom, hogy szerettek, de kérlek. Megfojtotok.
- Bocsi. - eresztjük el. 
- Szóval, miért fojtottatok majdnem meg? 
- Van..
- Melónk. - fejezi be helyettem Tessa. 
- Az király. Mi? 
- Mit mi? - kérdezi Tes. 
-Mit fogtok melózni? 
- Pincérkedünk, valami új üzletben. Most nyílt. Szombaton lesz a megnyitója. 
- Ó. Az király. Ezt meg kell ünnepelni. - Louis megfordul, és üvölteni kezd. - SRÁCOK. MA ÜNNEPLÜNK! 


( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
* Este 7 óra *

A fiúk úgy döntenek, hogy a Funky Buddhába menjünk. Mivel Tessával még nem ismerjük a helyet, ezért belemegyünk. Gyorsan mindenki átöltözik.

Én egy rövid, rózsaszín fekete egybe szoknyát húzok.

Tessa egy még rövidebb egybe ruhát húz.

Niall, csak egy fehér inget és egy farmert rángat magára. Harry egy fekete pólót, és egy farmert.

 Liammel pedig egész a szórakozóhelyig nem találkozunk, ugyanis ő külön érkezik.

Louisnak és Zaynnek közbe jön valami így nem jönnek velünk mégsem. 





* Funky Buddhában *

Mind egy kocsival megyünk. A fiúk beterelnek minket, és mind egy asztalhoz ülünk. Egyetlen egy pohár wiskeyvel kezdjük az egészet, aztán bedurvul a buli. 
A srácok találkoznak a barátaikkal, és szanaszét szóródnak.

Tessával táncolni kezdünk, de az idő múlásával egyre jobban zavarja, hogy különböző csajok pózolgatnak Liammel, ezért egyszer csak, miközben Liam egy lánnyal fényképezkedik, oda megy, és simán lesmárolja, ezzel jelezve, hogy az övé. 

Az este további részében el sem lehet őket szakítani egymástól.

Aztán Harry bedobja magát mellém az asztalhoz. 
- Jól érzed magad? - kiabálja túl a zenét. 
- Aha, csak kicsit kezd sok lenni a pia. 
- Hiszen még nem is ittál sokat. - nevet fel. - Nem jössz táncolni? - rövid gondolkodás után válaszolok. 
 - De. Mehetünk. 

További öt pohár piát iszunk, mire mindenki teljesen K.O. lesz.  Taxit fogunk, és mind haza megyünk, ahol üvegezni kezdünk a nappaliban. 

Tessa pörget. 

Az üveg rám mutat. 

- Felelsz, vagy mersz? 
- Merek. - nevetek fel. 
- Akkor... csókold meg.... Harryt! 
- Hát, ez miatt nem fogok  veszteni.- hajolok át Harryhez. Lassan közelebb mászok, és a szemébe nézek, aztán gondolkodás nélkül teszem amit tennem kell. Ajkam az ajkára nyomom, és csókolni kezdem. Egy ideig nem mozdul, aztán vissza csókol. Lassan kezét felcsúsztatja a hátamra, majd megállapodik az arcomnál. Egyik kezével a hajamba túr, másikkal még közelebb von magához. Szinte már a földön fekszik, mikor Tessa szakít meg minket. 
- MENJETEK SZOBÁRA GYEREKEK! - erre mindenki felnevet.


Úgy tűnik így is tettünk, mert reggel Harry mellett ébredek.
Fehérneműben. 
És Harryn is csak a boxerja van. 

Atya isten. Mi történt az éjszaka?

19. fejezet / Bűntudat

( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

Mottó: Letaglózó érzés a bűntudat. Megpróbálhatsz hátat fordítani neki, de hangtalanul mögéd lopakodik, hogy aztán elevenen felfalhasson.

Egész délután a szobámban vagyok. Nem akarok lemenni. A telefonom is kikapcsolom. Lehúzom a redőnyt, és behúzom a sötétítőt.
Így ülök a szoba sarkában, egész addig amíg nem kopognak.
- Maya. - nem válaszolok. - Maya, kérlek engedj be.- lassan felállok, és az ajtóhoz megyek. Útközben letörlöm a könnyeim.
- Mond.
- Engedj be.  
- Miért?
- Mi történt odalent?
- Semmi. - lassan kinyitom, és kinézek rajta.
- Te sírtál?
- Nem.. - rántok vállat - csak allergiás vagyok, és nincs gyógyszerem.
- Na persze. Gyere ide. - tárja szét a karját Lou, és megölel. Nem érdemlem meg, hiszen én voltam az egész cirkusz oka. - Mi történt? - Ó csupán a volt pasim. Még nincs is itt, máris mindent megkevert.
- Összevesztünk Tessával.
- Ez miatt? Majd kibékültök! - paskolja a hátam.
- Most biztos nem.
- Miért?
-  Olyat mondtam amit sosem bocsájt meg. - a könnyeim akaratom ellenére kitörnek belőlem. - Most Liam is haragszik, sőt, még Harryt is sikerült magamra haragítanom. - zokogom.
- Ó.... Stssss... Tessa majd megbékél. Liamről nehezen tudom elképzelni, hogy haragszik... Harry pedig. Jaj. - sóhajt nagyot.
- Mi van? - emelem fel a fejem, így az arcával egy szintbe kerülök.
- Harry nem haragszik rád.
- Ezt honnan veszed?
- Beszéltem vele telefonon.
- Tessék?
- Igen. Ő nem haragszik.
- Akkor miért lépett le?
- Mert volt egy kis dolga.
- Hát, - engedem el, hátralépek, és letörlöm a könnyeket. - ezt mondhatta volna, ahelyett, hogy" Hát bocs, hogy segíteni akartam" meg  " Többet nem fordul elő. " - utánozom Harry hangját, mire Lou hangosan felnevet. - Hagyd abba! - csapom meg a vállát.
- Bocs. - próbálja komolyra venni a figurát.
- Tényleg nem haragszik? - kérdezem a kezemet tördelve.
- Nem. Sőt, - veszi fel a szatyrot a földről. - ez a tiéd. Ő küldi.... Vedd el. Gyerünk.
- Mi ez? - veszem át lassan a szatyrot.
- Menj be a szobádba, és nézd meg. Na szia. - int aztán lesiet a földszintre.
Így teszek. Becsukom magam mögött az ajtót, és az ágyhoz megyek, ahol felkapcsolom a lámpát, ugyanis a szobában vak sötét van.
Lassan bele nyúlok a szatyorba, és egy csomagot veszek ki, rajta egy ráragasztott cetlivel.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

* Kérlek ezt húzd az estére. Fél nyolckor találkozzunk a feljárónál. *

Harry

Óvatosan kicsomagolom, és az ágyra rakom. Egy ruhát vett nekem. Csodásan néz ki. 

Szóval tényleg nem haragszik, és szeretné, ha vacsorázni mennénk. 

A szívem hatalmasat dobban. 

Gyorsan ( már amennyire gyorsan tudok ) átöltözök. A hajammal nem csinálok nagyon semmit.

Az órára nézek ami 19:22-őt mutat. Lekapcsolom a villanyt a szobámban és elindulok az ajtóhoz. Épp lépnék ki, mikor hallom, hogy valaki.. vagyis inkább valakik trappolnak felfelé. Résnyire nyitva hagyom az ajtót, és kilesek rajta.
- Tessa, kérlek beszéljük meg! - Tessa siet el az ajtóm előtt, rögtön mögötte Liam. - TESSA!
- Liam, nincs mit megbeszélnünk. - zokogja Tessa. Megáll, és Liam felé fordul. Szemi kisírtak, és vörösek.
- Szakítanunk kell. Nem érdemellek meg. - Istenem. Mit tettem?
- És ezt ki mondja? - harsan fel Liam. Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom.
Mike.
Mivel nem bujkálhatok tovább, ezért kilépek, és úgy teszek, mint aki most veszi észre őket. Tessa rám néz , ebben a pillanatban pedig Liam is. Tes kihasználja a pillanatot, beszalad a szobájába, és bezárja az ajtót. Liam egy ideig engem néz, majd annyit mond.:
- Szép vagy ma este. - aztán mielőtt még annyit mondhatnák " Kösz. "  ő is bemegy a szobájába, és bevágja az ajtót. Ebben a pillanatban elmegy minden kedvem a vacsorától.
Levegőre van szükségem, de nem akarok lemenni.
Viszont Harry szobájában van erkély.
Gondolkodás nélkül beszaladok a szobájába, és az erkélyre megyek, ahol ismét elkap a sírás. Sosem akartam, megbántani Tessát. A barom unoka testvére ront el mindent. Tönkre teszi az életem.
SMS-em érkezik.

* 40 van. Merre vagy? Lent várlak. Siess! * 

Harry

* Nekem ez nem megy. Sajnálom. *

Maya

5 perce sem telik, mire Harry beront a szobájába, és megáll mögöttem.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezem anélkül, hogy hátra fordulnák.
- Nyitva volt az ajtó.... Mi a baj?
- Harry, kérlek...
- Miért sírsz? - lép közelebb. Hirtelen megfordulok, és tökéletesen szembe találom magam vele.
- Tessáék szakítottak. - nyögöm ki.
- Mi..?
- Igen. Miattam.
- Miért miattad?... Hé. Ne sírj!... Gyere ide. - ölel meg.- Mi történt?
- Amikor... amikor lent veszekedtünk... Én azt mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy sokáig fogja bírni mellette Liam, mert irányítás mániás, és mindenbe beleszól.
- Ezért ütött meg?
- Igen. De én nem akartam megbántani, egyszerűen csak felbosszantott ezzel a Markos dologgal.
- Várj. Ki az a Mark? - Jézusom, el sem hiszem, hogy pont neki mondom el.
- A volt pasim... és Tessa unoka testvére. 2 évig együtt jártunk.
- És miért szakítottatok?
- Mert valami ribi bekavart, ő pedig ott hagyott engem.
- Ide fog költözni Londonba?
- Igen.
- Jó, nyugi. - simogatja a hátam. - Menjünk vacsizni, utána pedig alszunk rá egyet, és holnap megoldjuk.
- Megoldjuk? - nézek fel rá. Egy ideig csak néz, eztán megszólal.
- Együtt.Oké?
- Nem érdemlem meg.
- Hát...
- Ne rontsd el a pillanatot! - figyelmeztetem.
- Rendben. - enged el, és bele túr egyik kezével a már így is szanaszét álló hajába. - Indulhatunk?
- Igen. - sóhajtok, és lábam miatt sántikálva elindulok.

* az étteremben. *

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

A kocsiban végig azon gondolkodtam, hogyan hozhatom ezt rendbe valaha is. Hiszen Tessa sosem volt még ennyire boldog, én pedig elcsesztem.
Aztán nyolc után megérkezünk az étteremhez.
Roomor's.
Várjunk.
 "  Nem vacsizunk együtt valamelyik nap? Aha... Az tuti lenne.... Azt az új pólót húzd, amit együtt vettünk, tudod azt a pandásat... * felnevet * Oké....  Akkor Hétfő este a Roomor's-ban 8 kor?... Király... Akkor ott találkozunk... Szia... Szeretlek... Puszi... " - elevenítem fel a beszélgetést, amit Harry folytatott a kertben.

- Harry... Hol vagyunk? - kérdezem miközben leparkol.
- Az étteremnél. Miért? - nem tudom, hogy hogy hozzam elő, ezért mielőtt még gondolkodtam volna kinyögöm.
- Nem mással lenne itt találkozód? Mondjuk, egy csajjal? - Harry érdeklődve rám néz, és látom, hogy egy mosolyt próbál visszatartani.
- Ezt honnét veszed? - leállítja a motort, és máris az én oldalamon terem, hogy kinyissa az ajtót, és kisegítsen. Elfogadom a segítséget, és kimászok. Bezárja a kocsit, és el is indulunk befelé. - Szóval? Miből gondolod, hogy mással lenne találkozóm?
- Jó. - csattanok fel. - Hallottam, ahogy telefonon beszélgetsz egy nővel, és olyanokat mondogatsz neki, hogy szereted, és, hogy szeretnéd, ha ma este 8-kor találkoznátok itt...
- Ó szóval erről van szó. - vigyorodik el.
- Hagyd abba. - lököm meg.

- Jó estét. - köszönt minket a recepciós hölgy.
- Jó estét. Egy asztalt foglaltam...
- Igen. Kövessenek. - lép elénk a hölgy és gyors léptekkel, kisétál a kültéri asztalokhoz. Gyönyörű a hely.

- A nyolcas asztal az önöké. A hölgy már egy ideje várja önöket.- a "HÖLGY"?
- Köszönjük. - mondja Harry és elindul az asztalhoz, de én nem mozdulok. - Na mi van? Le ragasztották a lábad?
- Randid van, és ide rángatsz? - kérdezem idegesen.
- Micsoda? - felnevet. - Gyere.
- Az egyetlen hely ahova most, megyek, az a kocsi. - jelentem ki és már fordulnák is meg, ekkor Harry megragadja a kezem.
- Ne csináld. Kérlek gyere. Nem arról van szó amire gondolsz. - aha, persze!
Mondhatni oda vonszolom magam az asztalhoz, ahol a csaj ül. Szikrákat szóró szemmel nézek Harryre, aki, tök lazán viselkedik.
- Szia Gem.
- Harry! - áll fel "Gem". Hosszú haja, több színben pompázik. Tökre bejön a stílusa. Feláll, megöleli Harryt, és egy puszit nyom az arcára. Harry ugyan így tesz, aztán rám néz.

- Gemma, ő itt Maya Jessica Smith. Maya, ő itt Gemma.
- Szia. - nyújtja a kezét. - Gemma Styles. - STYLES? - Harry nővére.
- Szia. - kapom össze magam. - Maya. - Harry kihúzza nekem a széket mint valami úriember, és mielőtt helyet foglalna, a fülembe suttogja. - Király a szerelésed. Többször kellene velem vásárolnod... - aztán ledobja magát.

Nem sokkal később megjön a pincér is és felveszi a rendelésünket. Harryvel ugyan azt kérjük, Gemma viszont valami turmixot, és a konyha különlegességét kéri.
Hamar meg is hozzák az ételeket. 

.

Vacsora közben eléggé jól érezzük magunkat, de egy pillanatra sem tudom kitörölni a bűntudatot. Aztán mikor már teljesen felhúzom magam ez miatt, felállok és arra hivatkozva, hogy WC-re kell mennem ( amúgy tényleg oda megyek.... ) elmegyek, és megmosom az arcom.  Még jó, hogy nem sminkeltem.
Előttem tükör van. Bele nézek, és mielőtt vissza indulok megigazítom a hajam

Harry szemszöge

Mayán látszik, hogy próbálja jólérezni magát, de rosszul érzi magát, hogy Ő itt van, és " vidám " miközben Tessáéknál áll a bál. Magát hibáztatja.
- Szóval.- kezdi Gem. - Tök jó fej, és csinos.
- Igen. Az, csak ma nincs jó hangulatban.
- Mi a baj?
- Tegnap össze vesztek a barátnőjével.
- Azzal aki együtt van Liammel?
- Már nincs. Szakítottak. Maya magát hibáztatja.
- Úúúú.
- Ja. Szerintem most is ezért lépett le.
- Bejön? - húzza mosolyra a száját Gem.
- Mond, hogy költői kérdés volt! - dőlök hátra és én is elmosolyodok.
- Hajts rá.
- Ó, már  rajta vagyok. 
- Min vagy rajta? - jelenik meg Maya mellettem, amitől majdnem leugrok a székről.
- Semmin. - vágom rá. - Épp arról beszélgettünk Gemmel, hogy munkát keresel.
- Igen? - néz rám a kedves nővérem.
- Igen. - lököm meg a lábammal a lábát.
- Jaaaa. Igen. Már emlékszem. - bólogat.

* vacsora után *

Maya szemszöge

Miután befejeztük a vacsorát, Gemma hamar távozott. Harryvel kicsivel tovább maradtunk, és beszélgettünk. Most épp hazafelé tartunk. A kocsiban néma csönd van. Én épp azon kattogok, hogy mit mondjak Tessának. Harry pedig... Őszintén? Nem tudom mire gondol.
- Jól érezted magad? - töri meg a békés csendet.
- Igen. Köszönöm, hogy bemutattál neki.
- Nagyon bír téged.
- Én is őt. - ezzel ismét néma csend települ közénk, amit megint Harry tör meg.
- Min gondolkodsz?
- Hogy, hogyan békíthetném ki őket. - mondom az őszintét.
- Egész este ezen kattogtál mi?
- Igen. - bólintok.

Hamar hazaérünk. Mikor bemegyünk, az egész ház csendes. Már mindenki lefeküdt. Mi is a saját szobáinkhoz megyünk. Megvárom amíg bemegy, aztán Tessa ajtajához sétálok, és halkan bekopogok. Próbálok benyitni de az ajtó zárva van.
- Tessa. - suttogom elcsukló hangon. - Tes. Annyira sajnálom. Én nem gondoltam komolyan semmit! Hallod? Kérlek, had magyarázzam meg! - de nem válaszol. Lecsúszok az ajtaja mellet a falnál, fejemet a fajnak döntöm. Egy idő után elönt a fáradtság, és szemeim le-le ragadnak, de már nincs erőm felállni, és a szobámba menni, ezért itt ér az álom Tessa ajtajánál.