63. fejezet / Mr & Mrs.

Mottó: 

Minden jól nevelt nő leplezi az érzéseit. Ez igen hasznos, különösen a férfiakkal szemben. Ha egy férfi tudja, hogy mit érzel, hatalma van feletted! 

* 7 hónappal később *

- Peter gyere ide. - intek az unokaöcsémnek.
- Nem. - jelenti ki, és elszalad. Ledobom magam az egyik kerti székbe.  
- Mi a helyzet? - lép mögém Mike.
- A fiad egy igazi szívtipró lesz.
- Az alma nem gurul messze a fájától. - rám vigyorog, és egy pohár jeges teát nyom a kezembe.
- Tényleg? Komolyan? - kinyújtja a nyelvét, és belekortyol az ő innivalójába.
- Peter, Nina! Gyertek el a medence mellől! - kiálltja a medence mellett játszó kicsiknek.
- Mikor mennek haza?
- Holnap jön értük az öreganyjuk.
- Mi ez a kicsattanó boldogság?
- Tudod milyen a kapcsolatunk...
- Hagyd rá. Csak féltékeny, hogy a lányának összejött ami neki sosem.
- Igen? Micsoda?
- Szeretik.
- Ha-ha-ha. - nevet fel.
- Most mit nevetsz? 5 férje volt, és mindegyik elhagyta. - megrántom a vállam, és a poharam felől ránézek.
- Mi van veled és Harryvel?
- Ma éjjel ért véget a koncert. Még sajtótájékoztató, meg ilyenek vannak hátra, majd átjönnek a srácokkal. Utána elmegyünk valahova " nyaralni ". Te is elvihetnéd a kicsiket, és Danit.
- Rengeteg munkája van, vagy az anyja lebeszélné. - mondja keserűen.
- Felnőtt nő. HA-HÓ! Nem is próbáltál beszélni vele?
- Dehogynem. Még sok munka áll előtte, mire elszabadulhat. Holnap lesz a bemutató, utána pedig egy konferencia, amin a szerződésről fognak beszélgetni. - nagyot sóhajt.

   A bátyám és a felesége két külön országban kaptak állást. Daniellenek ez az egyetlen lehetősége, hogy befusson. Divattervező. Sosincs egy rendes perce a bátyámra, és a gyerekekre. Nem okolom miatta, hiszen mindent elkövet, hogy ne így legyen, de sajnos, a szakma megköveteli, hogy folyamatosan úton legyen.
Pontosan ezért döntöttek úgy, hogy a gyerekek egy ideig az apjuknál, egy ideig az öreganyjuknál lesznek.

- Szereted őt? - kérdezem.
- Milyen kérdés ez, egyáltalán? - felnevet, aztán a gyerekeket nézi ahogy játszanak. Nina tiszta anyja, míg Peter Mikera hasonlít. Mintha kicsibe lennének ők.
- Mi a téma? - ölel meg hátulról Tessa.
- Szia Tes. - köszönti Mike. - Gyere ülj ide. - ő feláll, és a gyerekek felé indul, akik a hintánál játszanak. Tessa leül mellém.
- Tök aranyosak. - bök a kicsikre, és Mikera. Én is oda fordulok. Mike felkapja a kicsiket, és szaladni kezd velük. Márciushoz képest nagyon meleg van, még úgy is, hogy már mindjárt sötétedik.
- Én is szeretnék egy kislányt. - mondom, mire Tes felnevet.
- Szólj Harrynek, hogy segítsen rajtad. Hogy dolgozzon az ügyön.
- Tessa! - kiáltok rá nevetve.
- Most mi van? - kérdi ártatlanul.

- Maya, kérlek segíts kihordani az ételt! - kérlel anya, aki a kezében egyensúlyozva egy tálcával, halad lefelé a lépcsőn.
- Én is segítek Mrs. Smith. - ugrik Tessa. - Fogadunk, hogy előbb beérek mint te? - mondja. Kihívás elfogadva. Felállok, és megiramodok.


* Harry szemszöge *

A sajtótájékoztatást lefújták, így hamarabb léphettünk le.
- El, és Perrie már úton vannak. - mondja Zayn.
- Biztos tudod, hova megyünk? - hajol előre Louis.
- Csak tudom, hol lakik, nem? Zayn Eleanorék tudják a címet?
- Igen, átküldtük nekik. Azt mondja előbb ott lesznek, mint mi.
- Mond nekik, hogy messzebb álljanak meg. 5 perc és mi is ott leszünk. Egyikőtök sem szólt senkinek, ugye? - nézek a visszapillantó tükörbe.
- Én nem. - mondja Niall.
- Én sem. - rázza a fejét Zayn.
- Nem. - biztosít Louis.
- Niall? - nem válaszol.
- Niall, alszik. - suttog Louis.
- Ébresszétek már fel!
- 3-ra. - mondja Louis Zaynnek. Közel hajolnak az alvó Liam füléhez, és 3-ra elüvöltik magukat.
- LIAM!
- MI VAN? - hangos nevetésben törünk ki. Megdörzsöli a szemét, és rendesen felül. - Azt hittem baj van.
- Nem mondtad el senkinek, hogy jövünk, ugye?
- Mégis mikorra gondoltál? Miközben aludtam?
- Miközben aludtál, és azt mondogattad, hogy " Tessa! Ó Tessa! " - cukkolja Louis.
- Fogd be! - vágja rá komolyan Liam. - Nem mondtam el senkinek. - mondja, vissza csúszik az ülésbe, és vissza hunyja a szemét.

***

- Sziasztok. - ugranak a lányok Zayn, és Louis nyakába.
- Melyik az ő házuk? - kérdezi Niall.
- A fehér. - még kivesszük a csomagokat, amiket hoztunk, a csomagtartóból, aztán mind egyszerre indulunk el a ház felé. Becsöngetünk, az ajtó pedig néhány másodperc múlva kinyílik. Egy magas, hosszú, egyenes barna hajú nő nyit ajtót. Testre feszülő, combjáig érő szoknya van rajta. Vállán táskák, és a kezében is egy csomag. Meglepődve bámuljuk egymást. Ő minket, mi pedig őt. Zayn füttyent egyet, mire Perrie vállon bokszolja.
- Biztos jó helyen járunk? - kérdezi Louis.
- Segíthetek valamiben? - mosolyog ránk.
- Ömm... Maya Smitht keressük. Lehet, hogy házat tévesztettünk. Ön itt lakik?
- Nem. Én nem itt lakom. Ez a Smith család háza. Én csak vendég vagyok. Azt hiszem beengedhetlek benneteket. - tárja kijjebb az ajtót. Lassan beljebb sétálunk.
Igen, jó helyen járunk.
- Jó helyen vagyunk? - kérdezi Niall.
- Igen. - bólintok határozottan.
- Danielle Smith vagyok. Maya bátyjának a felesége.
- Én Niall Horan.
- Louis Tomlinson.
- Zayn Malik.
- Harry Styles.
- Liam Payne.
- Szia. Perrie Edwards vagyok.
- Én pedig Eleanor Calder.
- Az a Harry Styles? Maya barátja? - rám  néz, és elmosolyodik.
- Igen. - bólintok.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket srácok. Nem is tartalak fel titeket. Azt hiszem mindenki hátul van. Kitaláltok?
- Azt hiszem igen. - bólintok. Danielle a csomagjaival együtt elsétál.
- Ha nem lenne férjnél, és persze nem lenne nekem itt El, akkor biztos ráhajtanák.
- Jó tudni, hogy ilyen hűséges vagy! - jelenti ki El.
Már majdnem elérünk a kertre nyíló ajtóhoz, mikor hangos sikítozásra leszünk figyelmesek, a konyha felől. Végül egyre erősödő lábdobogás, és további sikítás figyelmeztet emberek közeledtére.
Maya szalad kifelé csupa lisztesen, mögötte Tessa, kezében két tojás, fején pedig már megtört tojás. Amint észrevesznek minket Maya megtorpan, széles vigyor ül ki az arcára. Tessa nem sokat foglakozik velünk. Kihasználva a lehetőséget Maya fejére üti a két tojást.
- Te... - kiáltja Maya. Mind majd megszakadunk a nevetéstől.
- Most már egyenlők vagyunk. - mondja Tessa.
Felegyenesedek, és észreveszem, hogy Maya felém közelít.
- Ne. Maya! Maya, ne! - kiáltom. Hátrálni próbálok, de belebotlok a srácokba. Maya megindul, és rám ugrik. Mindenem tiszta tojás lesz.
Rendben. Ha harc hát legyen harc!
Felkapom a vállamra, - ijedtében sikolt egyet. - kinyitom a kertbevezető ajtót, lerúgom a cipőmet, és megindulok vele.
- Harry! - a hátamat csapkodja, és kiabál. Mindenki minket figyel kintről.
- Üdv Mr, és Mrs Smith! - mondom, majd ugrok egy hatalmasat.
- HARRY! - üvölti Maya a levegőben, de már késő. Beleugrok a medencébe, elsüllyedünk, ezzel elnémítva őt.

* Maya szemszöge *

A víz jég hideg. Annak ellenére is, hogy meleg van, a víz egyáltalán nem melegedett fel. Még csak langyosnak sem lehet mondani.
Amilyen gyorsan csak tudok, a víz felszínére megyek. Pont akkor érek fel, mikor Harry is.
- Te.. - mondom, de megragadja a derekam, magához húz, és megcsókol. Meleg ajkai rögtön elfelejtetik velem mindazt, amit a fejéhez akartam vágni.
- Te is hiányoztál. - szuszogja. Homlokát a homlokomnak dönti.
- Hogy jutottatok be?
- Egy nő engedett be minket. Ha jól emlékszem a bátyád felesége.
- Micsoda? Mike... Danielle itt van?
- Azt mondta így hívják. - ránt vállat Harry. Ebben a pillanatban Peter, és Nina egyszerre kiáltanak fel.
- Anya! - Mike odakapja a fejét, és lassan elmosolyodik. Dani megöleli a gyerekeket, végül Mike hoz fut, és a nyakába ugorva megcsókolja.
- Azért a miénk hatásosabb belépő volt. - jegyzi meg Harry. Hangosan felnevetek, és elindulok vele kifelé.
Felmegyünk az emeletre, és megtörölközünk.
- Nagyon hiányoztál. - ölelem át, és egy csókot nyomok a szájára.
- Tudom.
- Ne rontsd el. - suttogom, mire belemosolyog a csókba. Eltolom magamtól, és tiszta, melegebb ruhák után kutatok a szekrényben.
Mikor Harry is átöltözik, visszatérünk az udvarra, ahol már mindenki beszélget. Danielle a bátyám ölében ül, és Louisék beszámolóját hallgatja a koncertekről, míg Tessa a kicsikkel játszik.

Mindenkit üdvözlök, majd elvonulok Harryvel a konyhába hogy húspogácsát csináljunk, mert nem lesz elég a hirtelen jött vacsoravendégek létszámához az ami készítettünk. 

- Húgaid? 

- Maria Adamnél van. Cyntia meg Adelenál. Barátnője. Este jönnek majd haza. 

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

***

A vacsora egész sikeresen alakult. Liam és Tessa együtt bohóckodtak az asztalnál, ami jót jelent. 

A srácok egy szállodába mentek végül, késő este, csak Harry, és Danielle maradt itt a vendégek közül. Anya és apa elmentek lefeküdni, Dani és én felvállaltuk a mosogatást.

Őt Harry váltotta le, így Danielle végre elmehetett a bátyámhoz. 

- Egészségedre.- mondom Harrynek, mikor végre leülünk a kanapéra, egy egy pohár kakaóval.  

- Viszont. - elkezdünk tévézni, de jobban leköti a figyelmünket egymás jelenléte. Néhány percen belül az ölébe kötök ki.

- Menjünk föl. - suttogja. Felkelek és kezénél fogva felrángatom. A lépcsővel szemben észreveszem, hogy nyitva a bátyám ajtaja. Már mind a ketten pizsiben. Belépek, nyomomban Harryvel. 

- Olyan aranyosan alszanak a kicsik! - mondom.

- Nemrégen aludtak el. - mosolyog ránk Dani. 

- Épp ma beszéltük Tessával, hogy nekem is kell egy kislány. 

- Micsoda? - kérdezi Harry, meglepett hangon. - Gyereket akarsz? - felnézek rá a vállam felett. - Mert ha igen, csak szólj. Tudod, gyakorlat teszi a mestert. - mondja ezt, annyira ártatlanul.

Mind felnevetünk, én pedig megszorítom Harry kezét.
Elő törnek a rossz emlékek. A veszekedések, amik a baba miatt voltak. Vajon most komolyan gondolja, vagy csak szórakozik?
Biztos csak szórakozik.
- Hé. - bök oldalba Harry. Kicsit elbambultam.
- Micsoda?
- Azt kérdeztük mikor lesz esküvő. - esküvő? Felnézek Harryre, akinek az áll a vállamon pihen. Ő is rám néz, és elmosolyodik.
- Ha rajtam múlna, akkor már holnap Mrs Styles lenne a neve. - ránt vállat.
- Ó, tényleg? És mi tart vissza? - kérdem, de az esküvő gondolatára görcsbe rándul a gyomrom. Jó értelemben!
- Semmi. - rázza a fejét. Egy édes mosoly ül az arcára. Kérdőn nézek rá, de ő már máshol jár.
- Szóval azt mondjátok, hamarosan már kicsi Maya, és kicsi Harryk fognak szaladgálni a házban?
- Anya biztos kitérne a hitéből. - vigyorgok Danira. - És mikor lesz újra Kicsi Mike, vagy kicsi Danielle? Ezek annyira tökéletesen sikerültek. - Mike a feleségére tekint. Büszke mosoly ül ki az arcára.
- Hát, nem is tudom. - ránt vállat a bátyám. - Te szeretnél még?
- Tőled? - kérdezi Danielle. - Ha ez boldoggá tesz, akkor ezret is. - csókot váltanak, majd Mike magához öleli Danit.
De édes!
- Hát, akkor jó éjszakát!
- Jó éjt! - int Harry.
- Sziasztok! - mondják egyszerre. Becsukom az ajtót, és Harryvel kéz a kézben sétálok a sötét folyóson.
- Itt vagy? - szorítja meg a kezem.
- Persze. - dehogy! Az eszem az előbb hallottakon jár. " Ha rajtam múlna, akkor már holnap Mrs. Styles lenne a neve. "

Belépünk a sötét szobába, Harry becsukja a szobaajtót, megragadja a derekam, magához von, és a nyakamat kezdi csókolgatni. 

- Te nem itt jársz. - állapítja meg. Felkapcsolja a villanyt, és leül az ágyra. Az ölébe ültet, és a vállam felett néz rám. 

- De. Miért? 

- Azt kérdeztem, hogy kiugrunk-e a csukott ablakon, te pedig azt válaszoltad " Csodás lenne. " Min töröd a szép fejedet? - keze a pólóm alá " téved ", és a hasamat kezdi simogatni.  

Mi van ha csak szórakozott? Márpedig biztos, hogy csak szórakozott. Ha megemlítem neki, hogy min is jár a fejem azt hiszi komolyan vettem, kinevet. - gondolom magamban.

- Kicsit elfáradtam. Csak örülök, hogy itt vagy. - hazudom. 

- Menj fürödj le, addigra megcsinálom az ágyat. 

- Köszönöm. - egy gyors puszit nyomok a szájára, felállok, és a törölközőmmel a kezemben a fürdőbe megyek, és mire vissza érek Harry már tényleg megcsinálta. 

- Menj te is. Megvárlak. 

- Oké. - mondja, és eltűnik az ajtó mögött. Megtörlöm a hajam, és megfésülködök. Pizsibe bújok, és befekszek az ágyba. 

Sokáig azon gondolkodok, hogy vajon Harry valaha megfogja-e kérni a kezem. Vagy addig el sem jutunk majd? Vajon meddig leszünk együtt? Megint szakítani fogunk? 

Végül arra jutok, hogy ha megkéri a kezem, határozott igen lenne a válaszom. És igen. Talán még egy gyereket is szeretnék tőle. 

Akárhogy erőlködök a szemem, lassan leragad. Még hallom ahogy nyílik, és csukódik a szobám ajtaja, és érzem ahogy Harry bemászik mellém az ágyba. 

- Megakartalak várni. - morgom. 

- Jó éjszakát. - mondja, és egy puszit nyom a fejemre. Közel bújok hozzá, ő pedig még közelebb von magához. Lekapcsolja a lámpát, és betakar mindkettőnket.  

Nem tudom álmodtam-e valamit, de amikor felkelek Harry már nincs mellettem. 

62.fejezet / Adósság.

Mottó: Sosem megfelelő a hely és az idő a szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban. 

Mosolyogva tekintek a tükörképemre, majd a vállam felett eltekintve, az ágyon fekvő srácra. Az ingemet gombolom, mikor mögém lép, és magához szorít. Ajka a nyakamra csúszik, és csókolgatni kezdi azt.
- Nem akartalak felébreszteni. - suttogom,és a hasamon nyugvó kezére teszem a kezem.
- Gyönyörű vagy. - morogja a hajamba. Megfordulok - így keze a derekamra kerül. - és a hajába túrva magamhoz húzom. Gyengén megcsókolom. A csók hamar elmélyül.
- Túl sok. - morogja.
- Mi? - kérdezem.
- A ruha. - rajta csak az alsónadrágja van, én pedig teljesen fel vagyok öltözve. Elkezdi kigombolni az ingemet, de egy pillanatra sem engedjük el egymás ajkát.
- Cyntia, kérlek! - hallatszik a folyosóról. 
- Hagyj lógva! Kérj meg mást! Árulókat nem áll módunkban fuvarozgatni. - bunkó! Eltolom magamtól Harryt és fülelek.
- De már elment a busz is! - könyörög Maria. 
- Kérd meg a nővéredet. 
- Mayánál... 
- Mi van Mayánál? 
- Semmi. - feleli Maria egy idő után. - Egyszerűen csak nem akarom felkelteni. 
- Márpedig mi nem fogunk elvinni! Chad ma velünk jön, szóval nem férsz be. - Cyntia ezzel lezártnak tekinti az ügyet.
- De akkor nem fogok beéérni! 
- Egyéni probléma. - halljuk még, majd csapódik egy ajtó, és csend telepedig a házra. 

- Ezt nem hiszem el. - ellépek a zavart Harrytől, összegombolom az ingem, és felkötöm a hajam.
- Mi volt ez? - kérdezi. Oda dobom neki a pólóját és a nadrágját.
- Cyntia egy totálisan nagy bunkó! - felelem. Miután Harry felöltözik, megfogom a kezét, és úgy indulunk le. Apa már elment melóba, anya pedig biztosan alszik, mert mikor leérünk csak Maria szipogását, és szitkozódását halljuk.
- Hé.- lépünk be a nappaliba. Maria felnéz, és mikor észreveszi a mögöttem álló Harryt azonnal elfordul, és a szemét törölgeti.
- Hé. - mondja végül. Feláll, és a telefonját babrálja.
- Mi történt?
- Elaludtam. Tönkre ment az ébresztőm, és lekéstem a buszt. Megkértem Cyntiát, hogy vigyen be, de lerázott.
- Hallottuk.
- Hívtam minden barátunkat, hátha valamelyik betudna vinni, de mindegyik vagy kinyomta vagy arra fogta, hogy már bent van. Elfogok késni, lemaradok az előadásról, ami elégtelen lesz, anya pedig kicsinál. - igen. Maria szereti túl parázni a dolgokat, ha a suliról van szó.
Anno én és Tessa nem paráztunk néhány perc, vagy akár néhány tanóra kihagyásért.
- Ha gondolod elvihetünk. - szólal meg mögülem Harry. Egyszerre nézünk rá.
- Mi.. nem...- dadogja Maria.
- Tartozok neki ennyivel. - magyarázza nekem. Gyors puszit nyomok az arcára.
- Rendben. Akkor meg van oldva. Én is megyek. Be kell vásárolnom. - jelentem ki.


***

10 perccel később Harry már az iskolához fordul be. A diákok még kint beszélgetnek az udvaron, ezért Harryt megkéri Maria, hogy messzebb álljon meg, mert nem akar neki bonyodalmakat.
- Köszönöm. - mondja, mikor kiszáll. - Sziasztok. - int, becsapja a ajtót, és elszalad.
- Nagyon jó fej vagy. - mondom, miután előremászok a két ülés közül. Lehuppanok, és észreveszem, hogy Maria a kocsiban hagyta a mappáját.
- Jaj ne! - mondom. Sajnos már jó pár perce elhagytuk a suli környékét is.
- Mi az? - pillant rám Harry
- Mariának előadása lesz, és itt van az anyag. Muszáj vissza menjünk.
- Rendben - feleli, és egy éles kanyart vesz. Páran rádudálnak, de nem érdekli. - Miért ilyen vele a testvére?
- Mert Maria megunta, hogy egy bizonyos "klikkhez" tartozzon. A testvére egy vérig rosszindulatú kis pióca. Meg aztán, Cyntiával ellentétben, Maria egyetemre szeretne menni, így a tanulás teszi ki minden idejét. Azóta Cyn folyton megalázza, a közös barátok, már nem közösek... Cyntia a "menő, népszerű " csaj a suliban. És mióta nem igazán vannak jóban, Mariát mindenki levegőnek nézi.  - Harry csak megértően bólint, és az utat figyeli.

( Kattints ide, és olvas tovább! :) )

Mikor a sulihoz érünk, már egy diák sem tartózkodik kint. Harry leállítja a kocsit, és kiszáll.
- Mit csinálsz? - kérdezem. Ő csak megfogja a kezem, és elindul befelé. Nem beszéltünk olyanról, hogy újra együtt lennénk, de az éjszaka után, talán nem is kell ilyenről beszélni.
- Teljesítem a tartozást. Add csak azt a mappát. - nyújtja a kezét. Oda adom. Rám mosolyog. Erőlködnöm kell, nehogy összeessek. Ha még egyszer így néz rám, én nem tudom...
- Milyen tartozást? - kérdezem.
- Szerinted az ablakodon másztam be? - hát persze. Akkor ezen mosolyogtak annyira apámmal az éjszaka...
Azaz, apa is tud róla.
- Hát... elég romantikus dolog lett volna. - vigyorgok rá. Közben belépünk az iskolába. A folyósok már üresek. Az órák elkezdődtek.
Csöndben megyünk végig a folyóson.
 Mikor megérkezünk a teremhez, Harry bekopog, majd benyit. Egy pillanatra sem engedi el a kezemet. Belép, és behúz magával engem is.
- Elnézést az óra zavarásáért, tanárnő. - mondja. A diákok sorai közül egy csomó " Aww. " meg, " Úr isten! ", vagy " Emberek, ez Harry Styles! " hallatszik. Még jó, hogy tilos az iskolában való telefon használat, különben, már biztos, hogy mindenki kezében az lenne, és a fényképek kattognának.
- Jó napot. - üdvözlöm a volt osztályfőnökömet.  Közelebb lép hozzánk.
- Üdv. Miben lehetünk a segítségükre? - Maria felé fordulok, aki középen ül egyedül, és kikerekedett szemekkel figyel.
- Maria Smithhez jöttünk.
- Maria, egy pillanatra. - int a tanárnő. Maria feláll, és hozzánk sétál. Mindenki őt figyeli. A szemem egy pillanatra Cyntiára téved. Irigykedve, tátott szájjal bámul ránk.
- Ezt, - nyújtja a mappát Harry Mariának. - a kocsiban hagytad. - úgy mondja, hogy mindenki hallja.
- A prezentációm. Jézusom! Nagyon szépen köszönöm! Megmentettél. - a húgom lábujjhegyre áll, és egy puszit nyom az arcára. Ez már mindenkinek sok. Tátott szájjal figyelik, ahogy a húgom visszasétál a helyére.
Elvigyorodok, és megszorítom Harry kezét.
- Köszönjük szépen. - mondj a tanárnő. Még intünk Mariának, aztán távozunk az osztályból.
- Te őrült vagy! - mondom, már kint a kocsinál. Nekitámaszt az ajtónak, és lehajol. Néhány göndör tincs a szemébe hullik. Lassan megcsókol.
- Ezért szeretsz.
- Nagy az egód. - vigyorgok.
- A vonzerőm része. - ránt vállat, és megint megcsókol. - Mond, hogy nem emiatt szeretsz. - Egója növelésének elkerülése érdekében kerülöm a választ, és belemosolygok a  csókba.
- Lenyűgözted.
- Kicsodát?
- A húgom. Még sosem volt ennyire boldog.
- Sokkal tartoztam neki. - most én csókolom meg.
- Hiányoztál.
- Pótoljunk be mindent.
- Mire gondolsz? - gyönyörű, - most mélyzöld - szemébe nézek.
- Például kezdjük egy közös ebéddel.
- Nem akarok rajtad osztozni.
- Ó. - elvigyorodik. - A kis irigy. - kinyújtom rá a nyelvem, és eltolom.
- Mikor mész vissza?
- Az éjjel induló járattal kell.
- Akkor ne pazaroljuk az időnket.

***

- Hahó, Tessa! - kiáltom. A szülei ma dolgozni vannak, ha minden igaz.
- Nappali! - kibújunk a cipőnkből, és besétálunk. Tes épp tévézik.
- Heló. - lépek mellé. Hátra tekint, szeme megakad Harryn, majd köztem és közte jár.
- Sziasztok. - nyögi végül.
- Elmegyek vécére. - közlöm, és elszaladok. 2 percen belül vissza is térek. Harry a kanapén ül, és Tessával beszélget. Ledobom magam Hazza mellé a kanapéra.
- Egyébként, hogy-hogy itt vagy? - kérdezi Harrytől.
- A barátnőmhöz jöttem. - megdermedek. A barátnője vagyok. 
Ugyan tegnap szakítottam Ashssel, és nem helyes amit csinálok, de szerelmes vagyok, az ég szerelmére! És nem veszítem el még egyszer!
Megfogom a kezét, és összefonom az ujjainkat.

A Barátnője vagyok. 

61. fejezet / Ajándék.

Mottó: Ugorj - és útközben lefelé növessz szárnyakat! 

* egy héttel később *

* hajnali 2 *

- Találkozzunk.
- Mikor?
- Holnapra szakítok vele.
- Foglalok jegyet.
- Rendben. Majd beszélünk... Harry?
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is. Holnap látjuk egymást.
- Holnap.


***

* reggel negyed 7 *

- Szia Ash. - nyit ajtót. Az elmúlt héten veszekedést, veszekedésre halmoztunk, és kaptam egy hét gondolkodási időt. Eldönteni, tényleg akarom-e az esküvőt, vagy vissza lépek.  
- Szia. - csókol arcon. A csókot a számra szánta, de elfordulok, így az arcomra érkezik.
- Bemehetek?
- Persze. - mosolyog rám. A nappaliig meg sem állok. Leülök a kanapéra, mellém pedig Ash. - Hiányoztál. - mondja.
- Gondolkodtam. - vágok bele a közepébe.
- Ó, istenem. - feláll, és beletúr sötét, már így is kócos, hajába. - Most jön a fekete leves.
- Hé. - felállok, és megfogom a kezét.
- Mire jutottál? - néz a szemembe.
- Arra, hogy szeretlek.
- Akkor...
- Szeretlek, ezért nem csaphatlak be. Én nem úgy szeretlek, ahogy egy menyasszonyhoz illő lenne.  - kihúzza kezét az enyémből, és hátra lép. Kezeit, a melegítőjének zsebébe dugja.
- Beszéltél vele?
- Igen. - bólintok.
- És őt jobban szereted. - bólintok, és kínos csend telepedig a szobára. - Köszönöm. - mondja.
- Mit?
- Hogy nem hazudsz.
- Nem tudtam volna megtenni. Ash, - lassan leveszem a gyűrűt az ujjamról, és óvatosan a kezébe adom. - te jobb lányt érdemelsz nálam.
- Azt hiszem, már az elejétől fogva tudtam, hogy eljön ez a perc.
- Sajnálom, hogy én voltam a legrosszabb barátnő a világon.
- Megpróbáltuk. De, mindig őt szeretted.
- Igen. - vallom be.
- Akkor mostantól... - kezd kínossá válni.
- Gondolom a barátok, kicsit korai lenne, igaz? - kérdezem.
- Nem. Azt hiszem. Barátok. Rendben leszünk. - a meglepettségtől, egy másodpercig elakadnak a szavaim.
- B..barátok. - dadogom. Még megbeszéljük, hogy a szülőknek, külön - külön mondjuk majd el, így nem lesz kínos. Megbeszéljük, hogy a cuccaimat a szülei házából, majd elküldi nekem ide, a mi házunkból pedig este elvisz mindent ami nálam maradt. Amit a szülei elintéztek az esküvőből, majd ő lemondja.
Csodás srác, ezért megérdemli, hogy boldog legyen. Egy olyan lány mellett, aki megadja neki, amit érdemel. Boldogságot.

*Ash szemszöge*

Már rég nem volt önmaga, mikor megismert. Rájöttem, hogy mindenki rajtam nevet. A barátaim figyelmeztettek. Egy olyan lány, aki ennyire szerelmes volt előttem, sosem lesz többé önmaga.
Hagynom kell. Nem erősködhetek.


* Maya szemszöge. *

Barátokhoz méltón, elköszönünk egymástól, és kikísér az ajtóhoz.
- Akkor este találkozunk. - mondja. Megfordulok, és mielőtt bármit tehetne, megölelem.
- Köszönöm. - a kezeit lassan a hátamra teszi, és magához ölel. - Miért nem utálsz? - teszem fel a kérdést, némi gondolkodás után. - Annyira megérdemelném. Megcsaltalak, becsaptalak...
- Ha szerelmes vagy, akkor nem tudsz haragudni. Egy idő után biztos lehetsz benne, hogy elönt majd a dolog. A felismerés. De most még nem tudlak. Amíg közel vagy hozzám, nem megy. Mutogathatok az ujjammal, de attól nem lesz jobb.
- Csodállak. Ha egyszer lesz valaki, biztos vagyok benne, hogy ő lesz a legboldogabb ember a világon. Boldoggá fogod tenni. Te vagy a legjobb ember a világon. - mondom, és elengedem.
- Köszönöm. - bólint.
- Este találkozunk.
- Szia. -  mondja, én pedig elsétálok.

***

Mivel csak reggel 7 óra múlott, ezért az első utam egy pékség. Majd éhen halok. Veszek magamnak kakaós csigát, egy lekváros táskát Mariának, két Islert, anyának és apának, majd egy egy csokis csigát Mikenak, és Cyntiának. Még egy pár tábla csokit, és indulok haza.

***

Ma anya egész napos, és Cyn, meg Maria suliban vannak. Mike nemrég lépett le dolgozni.

- Mikor jönnek az ikrek? - kérdezem apát, a kanapén ülve.
- A hétvégén, Danielle anyja átutazik velük.
- Nem akarnak kibékülni?
- Mind a kettőjüket, helyhez köti a munka. Sosem tudnak beszélgetni.
A gondolataimba, és a második tábla csokimba merülve, a tévében játszódó krimit próbálom követni.
- Szakítottunk. - nyögöm ki.
- Igen. Tudom. - mondja. Mégis honnan tudja?
- Honnan..? - felé fordulok, ő pedig elmosolyodik.
- A gyűrű. Mit gondolsz? 26 év házasság után nem következtetem majd ki? - az üres gyűrűs ujjamra tekintek. - Miért?
- Mást szeretek, apa.
- Azt a zenész fiút?
- Ennyire kiszámítható vagyok?
- Mindig ezt a fiút szeretted. Ő tudja?
- Mármint?
- Az Hanson gyerek...
- Harry. - javítom ki.
- Harry. Igen. Ő lesz az. Ő tudja, hogy szereted?
- Igen. És holnap átjön. Nem haragszol? - apa mindig nagyon fontos volt nekem. Az ő szava, mindennél többet ér.
- Figyelj. Ha szereted, és ő boldoggá tud tenni téged, akkor én is boldog leszek. Csak vigyázz, nehogy megbánd a dolgokat.
- Apu. Mikor velem van, akkor olyat érzek, amit Ash mellett sosem. Szerettem, és tisztelem őt. De még Mark mellett sem voltam ennyire boldog, mint Harry mellett. - apa átkarol, magához húz, és egy puszit nyom a fejemre, majd össze kócolja a hajam.
- Ne! - húzódok el tőle.
- A kislányom felnőtt. - mosolyog rám. Meghatódottság könnyei csípik a szemem. Apához bújok, és ezúttal az sem érdekel, ha összekócolja a hajamat.
- Mindig a kislányod maradok. Örökké. Oké?
- Oké.

***

Este a család együtt vacsorázik anyát leszámítva. Ash másfél órája ment el. Összeszedte a maradék ruháját, és cuccait.
- Ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem. - mondja Mike, és felkel az asztaltól.
Apa, Maria, és én csináltuk a vacsorát. Sült csirkemáj, csirkecomb, és rizs. Salátával. Desszertnek, barackkrémes sütit csináltam. Barack ízesítésű piskóta, baracklekvárra, baracklekváros krémmel, és a tetején barack.

- Maria, elmosogattok? - állok fel az asztaltól.
- Persze. Miért? El mész?
- Elmegyek sétálni. - mondom a konyhába menet.
- Rendben. - mondja túlzott lelkesedéssel.
Szedek egy kis dobozba a sütiből, veszek ki két villát a fiókból, majd elmegyek öltözni. Kint hűvös van, ezért mielőtt elindulok egy üvegbe töltök meleg teát, és leveszek a szekrényből, két papírpoharat.
- Későn jövök.
- Oké. - mondja Maria a konyhából. Cyntia természetesen már lelépett, így apa segít neki rendet tenni.

***

Csak remélni tudom, hogy megtalálom akit keresek. Hátamon a táskával, amibe a teát és a sütit raktam, a parkban sétálok.
Egy padon találom meg őt.
- Csókolom. - köszöntöm. A bácsi felnéz, és egy idő után elmosolyodik.
- Maya, ugye? - kérdezi.
- Igen. - bólintok. - Szabad maga mellé üljek?
- Persze. - mosolyog rám, majd megpaskolja maga mellet a padot. A táskát az ölembe véve ülök le. - Azt hittem többet nem látlak gyermekem. Mi járatban?
- Én csak kijöttem sétálni. És csak reménykedni tudtam, hogy újra találkozok önnel. - mondom őszintén.
- Velem?
- Igen. Hogy van?
- Köszönöm, jól. Te? Kibékültetek a barátoddal?
- Szakítottunk. Ma reggel.
- Sajnálom. - paskolja meg a vállam.
- Hoztam önnek valamit. - terelem a témát. Kinyitom a táskát, és előveszem a dobozt, meg a villákat. - Én sütöttem. Barackos süti. Nem ér fel a felesége süteményével, de...
- Elég legyen. - int a bácsi, és elfogadja a villát. Kinyitom a dobozt, és közénk rakom. A bácsi megkóstolja. Öreg szemeiben könnyek csillognak, ahogy feltekint rám. - Köszönöm. Nagyon finom.
- Tényleg? Biztos nem finomabb...
- Ugyan olyan finom mint a feleségemé. - bólint. - Ugyan azzal készítitek.
- Tényleg? - kérdezem teli szájjal.
- Szeretettel. És ettől olyan finom. - mondja. Amíg megesszük mindenről szó kerül, majd valahogy ismét kilyukadunk a szakításnál.
- Én mást szeretek. Nem tudtam hazudni neki. - vallom be.
- Azt a fiút, akit két hete említettél?
- Igen. Holnap iderepül. Kér teát?
- Igen. Köszönöm. - töltök neki, és magamnak is. Már nem olyan meleg, mint mikor kitöltöttem, de még mindig melegebb, mint a kinti időjárás.
- Az unokája, és a lánya?
- Ők haza mentek, a kislány apjához.
- Nagyon aranyos unokája van.
- Köszönöm.

***

Még sokáig, hosszasan beszélgetünk, majd hazakísérem a bácsit, aki nem messze lakik innen.
- Hát megérkeztünk. - egy szerény kisebb házról beszélünk. A belső udvarban hinta, és csúszda az unokájának, elöl pedig virágoskert.
- Nagyon szép a háza.
- Köszönöm. Kerülj beljebb. - mondja, én pedig követem. Becsukom magam után az ajtót, ettől vak sötét lesz. Aztán pár másodpercen belül fény borítja be a szobát. - Gyere csak be. - leveszem a cipőm, és mellé rakom a táskát.
- Ez a felesége? - az egyik szekrényen találok egy képkeretet. A bácsi megfordul, és büszkén bólint. - Az a kép akkor készült, mikor a lányom megtanult biciklizni.
- Gyönyörű asszony volt. - mondom, majd beljebb lépek. Amíg ő begyújt a kandallóba, én körbenézek a szobában. Rengeteg könyv van.
- Imádott olvasni. - mondja, mikor észreveszi, hogy egy könyvet veszek a kezembe.
- Nagyon szép a mosolya. - mutatok az egyik képre, ami a falon lóg.
- Folyamatosan mosolygott. Ő volt az én mindig mosolygós kincsem. Soha nem volt szomorú.
- Ha jól emlékszem, azt mondta a katonaságban szolgát, ugye?
- Azok voltak az évek. - dobja le magát az egyik székbe. Én az egyik szék karfájára ülök, és hallgatom, ahogy hol vicces, hol szomorú sztorikat mesél.
Idő közben főz egy adag teát, és tölt nekem is egy bögrébe.
- Köszönöm. - veszem át. Már nem a karfán, hanem a székben ülök, ami a tűzre néz.
- Hol is tartottam..? - leül. - Ja igen. Szóval, mentünk a terepen. Az egyik társamnak az volt a feladata, hogy fedezzen minket. Nem volt senkije. Ezért jelentkezett a katonaságra. Egy csapatban hatan voltunk.  Mind az ötünknek volt családja. Neki nem. Mindenkit megöltek. Ettől függetlenül, mindig nevetett, és viccelődött. Sosem volt egyetlen unalmas pillanatunk sem. Bármilyen helyzetben voltunk, ő mindig megnevettetett minket. Aztán az egyik bevetés során rám lőtt az ellenfél. Ő elém ugrott, így a golyó, az ő szívét fúrta át. Ha ő nincs, akkor ma nem beszélgethetnénk.
- Miért tette? - kérdezem, közben a fotelben helyezkedek, és a meleg teásbögrét szorongatom. A szoba már éppen eléggé felmelegedett.
- Azt mondta, hogy neki már nincs miért a földön maradnia. Várják ott fent, engem viszont itthon a feleségem és a gyermekem.
- Ez nagyon megható.
- Igen. A feleségem, minden hónapban egyszer friss virágot vitt a sírjához. Egyfajta köszönetképpen. Mióta meghalt ő, már csak itthon köszönöm meg minden reggel, és minden este neki.
- Ön azóta nem járt kint?
- Nem.
- Ha gondolja, a hétvégén kimegyek önnel.
- Tényleg megtennéd?
- Most már én is köszönettel tartozok neki, hogy itt ülhetek önnél, és beszélgethetek. Ha maga nincs akkor ott a parkban, akkor most még mindig elhitetném magammal, hogy Asht szeretem... Mármint szeretem, csak...
- Csak nem úgy ahogy a másik srácot. Értem én. - átnyúl a kezemért, és megszorítja azt.

***

- Megjött a taxi. - mondom, és felkelek a székből. Kint szakadni kezdett az eső, amíg mi itt bent beszélgettünk. Gyorsan felhúzom a cipőm, a kabátot,  a táskát a hátamra kapom, és elköszönök. - Köszönöm szépen a teát, és a sütit. Nagyon finom volt.
- Ó, nem. - rázza a fejét. - Aki itt hálával tartozik, az egyedül én vagyok. Köszönöm a teát, és azt az isteni süteményt.
- Nagyon szívesen. Akkor hétvégén találkozunk.
- Nagyon várom. - megölelem, aztán elindulok. - Viszlát. - kiáltom a taxitól, mielőtt beülnék.
- Viszlát! - int. Még integetek neki a Taxiból. Megadom a címet, a taxi pedig elindul, magunk mögött hagyva a bácsit.

***

- A visszajárót tartsa meg.
- Köszönöm. További szép estét. - mondja a taxis. Kiszállok, és beszaladok a házba, de még így is elázok. Nagy meglepetésemre apa, és Maria még fent vannak, és nappaliban nevetgélnek. Már éjfél is elmúlt. Apa reggel dolgozni megy, Mariának pedig reggel suli.
- Sziasztok. - köszönök be.
- Szia. - vigyorognak rám mind a ketten.
- Cyntia?
- Adelenál alszik.
- Neked holnap nincs suli? - kérdezem.
- De, csak beszélgettünk apuval. Te hol voltál? - egymásra néznek, és vigyorogni kezdenek.
- Egy barátomnál. Én elmegyek lezuhanyozni.
- Ó! Várj! Jött egy csomag. Felvittem a szobádba.
- Csomag? Este?
- Látod. - ránt vállat.
- Oké. Mindegy. Jó éjszakát.
- Jónak jó lesz... - nevetgél apával együtt. - Csak nem nekem.
- Mi?
- Semmi.
- Ittatok vagy szedtetek valamit? Kérlek, osszátok már meg velem... - nem szólnak, ezért intek, majd felmegyek az emeletre. Először a fürdőbe. Meleg vízzel lezuhanyzok, majd egy törölközőt magamra tekerve, a hajamat kiengedve a szobámba sietek. Egész véletlenül becsapom magam mögött az ajtót, reflex szerűen a tükör elé megyek, és fésülködni kezdek. Ahogy felnézek a vállam fölött egy alakot látok állni a tükörrel szembeni falnál. Megfordulok, és hatalmasat sikítva hozzá vágom a fésűt. Szerencséjére eltud hajolni.
Ahogy jobban szemügyre veszem a behatolómat, azonnal megfagy bennem a vér.

Micsoda szerencse, hogy nem talált célba az a fésű!

- Sokan mondták, hogy kócos vagyok. De hé! Ilyen durván még nem céloztak rá! - vigyorog rám, angyali mosolyával.
- Harry. - suttogom, és a szívem ugrálni kezd.

60. fejezet / Alkohol.

Mottó: Az időt nem lehet feltartani, de a szerelem kedvéért olykor megáll. 

* Harry szemszöge *

- Hé, haver. - bök oldalba Ed. Házi bulit rendezett. Egy ideje már a kanapén ülök, mikor Ed leül mellém.
- Mi a helyzet?
- Egyre többen vannak.
- A házibuli átka. - gyorsan megiszom a poharam alján maradt piát, felállok és egy újabb pohárért sétálok. Épp töltöm magamnak, mikor egy szőke kis csaj áll meg mellettem a poharával.
- Töltsek? - emelem felé az üveget.
- Aha. - bólint. Töltök a poharába, ő pedig azonnal megissza, és felém nyújtja.
- Waoo!. - mondom csodálkozva, de töltök még neki.
- Köszi. - mosolyog rám. Belekortyol, de most nem issza meg az egészet. - Amanda vagyok.
- Harry. - harsogom túl a zenét.
- Tudom ki vagy!
- Mi? - a zene miatt nem értem. Lábujjhegyre áll, belekapaszkodik a szabad kezével a vállamba és a fülemhez hajon.
- Sokat hallottam rólad, a barátaimtól.
- Ó, igen? És miket?
- Csupa jó. - mosolyog rám kacéran. - Nem jössz táncolni? - kérdezi.
- Miért is ne. - rántok vállat. Megiszom a piát a poharamból, ő is így tesz, majd elindulunk a másik szobába, ahol vagy ötvenen táncolnak.
- Miért nem láttalak a múltkori bulin? - kérdezi, túl harsogva a a zenét.
- Talán mert nem voltam ott. - megfordul, és hozzám dörgölőzik. Megragadom a csípőjét , és még közelebb húzom, és együtt mozgunk a zenére.
- Egyedül jöttél?
- A haverjaimmal. Te?
- A barátnőmmel. Nézd, ott. - az egyik sarokban ülő csajra bök.
- Miért ül, egyedül?
- Most dobta a pasija. Egy gyökér volt, ha engem kérdezel. Ed meghívott engem, én pedig elrángattam őt is.
- Értem. Hol dolgozol?
- Suliba járok. Fősuli. Mellette apám cégének dolgozok. Dög unalom.
- Nem lépünk le?
- Hova? - néz rám.
- Ahol nincs ennyi ember.
- De. Pillanat és jövök. - a lány elszalad, én pedig Edet keresem a szememmel. A kerti ajtó bejáratánál találom.
- Hé.
- Hé.
- Lelépek. Majd holnap beszélünk.
- Oké.
- Hello. - lép mellénk egy szőke szépség.
- Harry, Ellie. Ellie Harry.
- Szia. - köszöntöm, szemem kettejük közt jár.
- Szia, Harry. Le is lépsz?
- Ja. Majd beszélünk. - intek, és elindulok. Amanda, már az ajtóban vár.

***

Egy parkban kötöttünk ki. Csendes, és a szabadban van.
- Anyám halála után, nekem csak ő maradt. Nem akarom őt is elveszíteni.
- Sajnálom, ami anyukáddal történt. - mondom őszintén.
- Még kicsi voltam. Apám szerinte, ő volt a legboldogabb ember, amíg anya élt. Sosem volt vita abban a házban. Aztán anya halála után, beköltözött ez a pióca, és mindent tönkretett. Folyamatosan kiabálás, veszekedés, és viták övezte területté vált. Végül Én voltam a legboldogabb ember, mikor felvettek a fősulira, és beköltözhettem.
- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Apám cégét vezetem majd tovább. - sóhajt. A telefon rezegni kezd a zsebemben. Előveszem, és ránézek.

SMS.
Megnyitom.

* Arra vágyom, hogy mindent eldobva fussak hozzád. De mintha ólomsúly lenne a lábamon, és nem tudom, hogy dobjam le. Igyekszem. Próbálok nem gondolni rád. De nem megy. Bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni a arcodat. Olyankor kétségbeesem, megrémülök. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla. Most már én is tudom mit jelent az, hogy " Bárcsak ". Akarlak Harry. Téged akarlak. * 

 * Maya. *

Mi a... 

Kétszer is leellenőrzöm, az SMS feladóját. 

- Valami baj van? - kérdezi Amanda. 

- Nem. - ekkor megcsörren az ő telefonja is. 

- Bocsi, de ezt fel kell vennem. - mondja, elfordul, és felveszi. Megvárom, míg távolabb nem kerül, aztán én is telefonálni kezdek. 

* Maya szemszöge * 

Még mindig a fűben fekszek, mikor megcsörren a telefonom. Anélkül, hogy megnézném ki az, felveszem. 

- Tudás központ. - szólok bele. 

- Maya? - szól bele Harry. Mint akit rugóval lőttek hátba, úgy ülök fel. 

- Harry? 

- Megkaptam az SMS-t. Mit jelentsen ez?
- Azt amit leírtam.
- Te... te részeg vagy?
- Egy kicsit. És te? Részeg vagy?
- Egy kicsit.
- Akkor ez az este mindkettőnknek jól sikerült.
- Minden rendben veled meg a barátoddal?
- Nincs. Fasírtban vagyunk. De nem baj. Találkozzunk.
- Részeg vagy! Nem tudod mit beszélsz. Holnap emlékezni sem fogsz erre az egészre.
- Mindig tudom, hogy mit akarok. És az te vagy. Mond azt, hogy te már nem akarsz. - nem szól bele sokáig. - Hallod?
- Holnap hívlak. Majd akkor beszélünk. Jó éjszakát Maya.
- Válaszolj! - mondom, de a telefon megnémul.

***

A másnap reggel, egy jókora hányással kezdődik. A smink szétkenődött a fejemen, és a hajam is ezerfelé áll.
- Maya? - kopog a húgom az ajtómon, miután végeztem a zuhanyzással, és sikerül visszatalálnom a szobába.
- Gyere.
- Szia. Hoztam vizet, meg gyógyszert a fejfájásodra. Advil.
- Köszönöm. Rendes vagy. - átveszem, és azonnal lenyelem.
- Anyék, melózni vannak, holnap reggel jönnek, Cyntia pedig a barátnőjénél lesz egész nap.
- Miért mondod most ezt? - nézek rá, a szekrényajtó mögül.
- Hát... gondoltam áthívom Adamet.
- Azt a srácot, akibe...
- Igen, azt. - szakít félbe. - Szabad?
- Hé! - emelem a kezemet a magasba. - Ez a te házad is. Bízok benne, hogy nem csináltok semmi.. Olyat. És amúgy is szombat van. Azt csinálsz amit akarsz!
- Király vagy! Köszi! - kiáltja már a háta mögül. Kimegy a szobámból, és becsukja maga mögött az ajtót. Felkapom magamra a fekete farmeromat, egy fehér pólót, fölé egy kockás inget, és zsebre dugva a  telefonomat, mezítláb megyek le reggelizni.
A tegnap éjjel egy kicsit durva volt. Már rég nem fogyasztottam ennyi alkoholt. A dolgok 73 százaléka kiesett, de azért néhány dologra emlékszem.
A gabonapelyhem kanalazva nézegetem a képeket, amik az este készültek.
2 új SMS.


1:

* Jó reggelt. Hívj, ha felkeltél. Szeretlek. *
Ash

2:

* Beszélhetünk? Hívj. *
Harry


A gabonapelyhem hirtelen pontosan annyira érdekessé válik, mint a fürdőszobai csempe színe.

A 17 százalékba, amire emlékszem, határozottan nem tartozik bele az, hogy Harry miért is akar velem beszélni. Ellenőrzöm a híváslistám, amiben egyszer szerepel Harry. Az üzeneteknél is szerepel. Dátum tegnap este.

Minden beugrik. Minden!

Ha Asht hívom előbb, össze vissza fogok beszélni a zavarodottságtól, és rögtön kiszúrja, hogy történt valami. Ha Harryt hívom, akkor az azt jelentené, hogy őt fontosabbnak tartom, mint Asht. Viszont beszélnem kell vele.


- Szia.
- Szia. - veszi fel.

59. fejezet / Üzenet a jövőnek.

Mottó: Sokan azt gondolják, hogy a képzelet csak arra jó, hogy az ember elmeneküljön a valóság elől, pedig a legtöbbször ahhoz kell, hogy jobban megértsük és átlássunk rajta. 

Ahogy csak lábam bírja, szaladok végig a folyóson, egészen Tessa szobájáig. Feltépem az ajtót, de már késő. Liam Tessa ágya mellett ül, az egyik széken, s Tessel társalog.
- Mit csinálsz itt? - esek neki.
- Maya. - szól Tessa, de nem figyelek rá.
- Neked is szia. - áll fel a székről Liam.
- Mi folyik itt? Ide nem jöhetsz be!
- Maya, csak öt percet kérek, utána lelép. - mondja Tessa.
- Tessa...
- Esküszöm.
- Biztos?
- Aha.
- Kint leszek, ha szükséged lenne rám.
- Oké.

* Tessa szemszöge *

Miután Maya távozik a szobából, Liam először lassan, majd egyre gyorsabban kezd járkálni a szobában, le, s fel.
- Miért jöttél?
- Hiányoztál. - feleli egy idő után.
- Eltudom képzelni.
- Hogy vagy?
- Őszintén? Voltam már jobban. Fáj...mindenem. Ég, mintha még mindig a tűz égetne.
- Sosem bocsájtom meg magamnak.- suttogja.
- Hallom turnéra mentek. - terelem a témát. Nem tudom még egyszer végighallgatni.
- Igen. - bólint és végre leül. Már egészen beleszédültem.
- A többiek?
- A turnéra készülnek.
- Neked is ott lenne a helyed.
- Amikor megtudtam, hogy melyik kórházban vagy, nem tudtam tovább ott maradni. - a szemébe nézek. Még mindig gyönyörű, de már nem csillog mint régen. - Még mindig szeretlek. - Jaj! Csak ezt ne mondta volna!
Tekintetem a plafonra vándorol. Az ajkamra harapok, hogy nehogy sírni kezdjek.
- Ezért jöttél ide, hogy ezt elmond?
- Kérlek értsd meg, hogy nem tudok nélküled élni. Hiányzol. Hiányzik, hogy éjszaka hozzám bújj. Hogy várj este, mikor későn érek haza. Üres a ház nélküled.
- Mit vársz mit mondjak? Hogy nekem is hiányzik mindez? Igen, hiányzik. Persze. De csak nem gondolod, hogy becsörtetsz, elmondod... mindezt, és minden rendbe jön?
- Nem. Erre nem gondoltam.
- Akkor mégis mire számítottál?
- Nem tudom. - rázza a fejét. Egy perc néma csendet megtörve szólal meg, könnyes szemekkel.  - Szeretsz?
- Igen. - felelem némi habozás után. Az kezem, az ő, az ágyon pihenő kezére teszem. Nem mozdul. - De...
- Tudtam, hogy lesz egy "de".- feleli, egy hamis mosollyal.
- Időre van szükségem Liam. Kérlek, ezt te értsd meg. Ha nekünk együtt kell lennünk, az utunk újra össze fog futni. - Jézus! Ezt tényleg én mondtam? - Lehet, hogy idő közben beleszeretsz egy másik lányba.
- Nem. Nem fog megtörténni!
- Próbálj boldog lenni. Én is törekszem majd rá. De ne keress. Ne írj, ne üzenj, ne kerestess. - kicsit kegyetlenül hangzik, de így lesz a legjobb, szerintem.
- Komolyan kéred? - hangja hideg, semmi kedvesség nincs benne. Elhúzza a kezét, és feláll.
- Igen. - felelem habozás nélkül. Farkas szemet nézünk, majd elindul minden szó nélkül.- Liam! - szólok utána, mikor már az ajtóhoz ér. Megfordul, és kérdőn néz rám.
- Emlékszel, mikor a táborozásánál kérdezni akartál valamit, mielőtt Maya elrángatott volna tőled?
- Természetesen. - bólint, és szomorúság fut át az arcán.
- Mit akartál kérdezni? - tudnom kell.
- Hogy leszel-e a feleségem. - feleli azonnal. - Igent mondtál volna? - kérdezi. Hátradőlök, és ismét a plafont fürkészem.
- Uram. Távoznia kell a szobából. - nyit be egy nővér.
- Tessa, igent mondtál volna?
- Igen. - felelem. Ekkor megjelenik, két biztonsági őr is mögötte, és a karjánál fogva kivezetik a szobából.
Majdnem a felesége lettem.

* Maya szemszöge *

- Ott maradsz a szállodában?
- Igen.
- Rendben. Akkor jó éjszakát.
- Neked is. Szia. Jó szórakozást.
- Szia. - teszem le a telefont.

A kórházból, azonnal vissza mentem Ashhez, akivel, megpróbálkoztunk, egy érett felnőttekhez méltó beszélgetéssel. Minden beszélgetés ott lyukadt ki, hogy még mindig szeretem Harryt.

Pár iskolás baráttal ma este találkozót beszéltünk meg, így gyorsan lefürdök, begöndörítem a hajam.
- Bejöhetek? - kérdezi Maria, behajolva a félig nyitott ajtón.
- Szia. Gyere.
- Elmész? - kérdezi. Beljebb lép, és becsukja maga mögött az ajtót.
- Aha. Találkozom Natettel, Saraval, meg még pár volt osztálytársammal. Mi a helyzet?
- Kérdezni szeretnék valamit.
- Igen? Hallgatlak. - felé fordulok, ő pedig leül az ágyamra, velem szembe.
- Szóval... te... áh. Mindegy. - feláll, és az ajtóhoz megy.
- Mi? Állj! Ne csináld már!
- Rendben. Kérlek, senkinek se mond el, főleg ne Cyntiának!
- Micsodát?

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Te mikor mikor jöttél rá, hogy szerelmes vagy? - az állam, a földhöz koppan. A húgom szerelmes? Felállok, és az álló tükörhöz megyek.
- Amikor megérintett. Olyan volt, mintha az angyalokkal táncoltam volna. Amikor megcsókolt. Olyan volt, mintha a szívem egyszerre megakart volna állni, és kiugrani a helyéről. - minden erőlködés ellenére, nem Asht látom képzeletemben magam mögött, ahogy átkarol, hanem Harryt. És valami érthetetlen oknál fogva még helyesnek is tartom. Pedig nem az. - Amikor a nevemet suttogta. Olyan volt, mintha ő irányítana. Elvesztettem az irányítást a testem felett. Amikor azt mondta, hogy szeret. Kérdések, és feltevések nélkül hittem neki. - a képzelt Harry, a fülemhez hajol, és a fülembe suttogja a nevem, és hogy szeret, majd lassan végig futtatja kezét a jobb kezemen, én pedig megpróbálom megérinteni. Ekkor eltűnik, és olyan érthetetlen űrt hagy maga után, ami fáj.
- Te most kiről beszélsz? - szólal meg a húgom, össze rezzenek, és eltűnik a világ amiben csak én és ő létezünk.
- Természetesen Ashről. - hazudom zavartan, és ellépek a tükörtől.
- Maria. Gyere le egy kicsit! - kiálltja anya. Ahogy Maria kimegy, bezárom az ajtót, és az új telefonkártyámat, kicserélem a fiókban pihenő régire. Amíg vissza kapcsol a telefon gyorsan felöltözök, utána az ágy szélére ülök, letiltom a számot, hogy ne ismerje fel, majd tárcsázni kezdem.

Már kezdek aggódni, hogy az ismeretlen szám miatt nem veszi fel, ezért majdnem leteszem, mikor felveszi, és beleszól. Hangja fáradt, rekedtebb, mint valaha. Lehet, hogy felkeltettem?
- Haló. - szól bele. Én csak hallgatok. A szívem megáll, majd hevesebben kezd verni. - Haló!? - nem szólalok meg. Még a lélegzetem is vissza fojtom.
- Maya! Megjöttek Nateék! - kiáltja az ajtóm elől Cyntia.
Össze rezzenek, és azonnal kinyomom. Remélem nem hallott semmit, Harry. Ennek az istenvertének is kiabálnia kell az ajtóm előtt!
Gyorsan a zsebembe csúsztatom a telefont, és a másik kártyát, gyorsan felhúzom a cipőt, és lesietek.
- Miért üvöltesz a szobám előtt? - szidom le Cyntiát, már az alsó szinten.
- Bocs, az én... - apa jelentőségteljesen tekint rá, ezért nem fejezi be a mondatot.
- Hajnalban jövök. - mondom, majd elindulok.

***

Pár órával később, és jó pár itallal később jut eszembe, hogy bekapcsolva hagytam a hajsütővasat. Gyorsan felhívom Mariat.
- Igen? 
- Szia húgi. Maya vagyok.
- Szia . Miért van letitkosítva a számod? 
- Nem tudom. Figyi, a szobámban bekapcsolva hagytam egy hajsütővasat. Kapcsold ki, kérlek.
- Rendben. 
- Szereeeetleeeeeeek!
- Ittál? 
- Dehogy. - hazudom. - Na pusziii!
- Szia. - leteszi.

- Na? - ugrik mellém Sara.
- Azt mondja le van titkosítva a számom. - a pia miatt eszembe sem jut, hogy nem az a kártya van benne. Vissza csinálom, hogy látható legyen a szám hívás közben.
- Hé, Maya! - kiáltja Nate.
- Igen? - egy szabad gördeszka pályánál vagyunk. Sokat jártunk ide még Tessával.
- Megyünk egyet?
- Persze. - felpattanok, és a gördeszka elejére ülök, mögém pedig Nate.
- Mehetünk?
- Indulj már! - meglöki a deszkát, mi pedig száguldani kezdünk lefelé. A végén hatalmasat bukunk, de ezt a kockázatot, mindig felvállaltam és ez, az évek múltán sem változott. Egymás mellett fekve hangosan röhögünk.
- Vigyázz! - kiáltják Saraék, épp, hogy csak felugrunk, mikor megérkezik Joshssal.

***

- Kísérj el pisilni. - kéri Sara. Bólintok, és megpróbálok felállni. Az az utolsó ital már nem kellett volna. A beszédem zavaros, és járni is alig tudok. Egy közeli erdőhöz megyünk, ahol Sara bemegy egy bokor mögé, én pedig kifekszek a fűre. Előveszem a telefonom, és alkohol hatása alatt cselekszem.
Abban a tudatban, hogy ez az új számom, és úgy sem tudja ki vagyok gondolkodás nélkül leírom az érzéseimet, és az első gondolatot, ami eszembe jut.

* Arra vágyom, hogy mindent eldobva fussak hozzád. De mintha ólomsúly lenne a lábamon, és nem tudom, hogy dobjam le. Igyekszem. Próbálok nem gondolni rád. De nem megy. Bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni a arcodat. Olyankor kétségbeesem, megrémülök. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla. Most már én is tudom mit jelent az, hogy " Bárcsak ". Akarlak Harry. Téged akarlak. * 

 * Maya. *

58. fejezet / Váratlan barát.

Mottó: A segítség mindig onnan jön, ahonnan nem számítunk rá. 

* Ashton szemszöge *

Még a este vissza mentem Mayáék házába, és összeszedtem a cuccaimat. Szerencsémre a szülei már lefeküdtek, de útközben összefutottam, azt hiszem Mariával. 

 Egy közeli motelben szálltam meg. Amikor Maya elmondta, hogy lefeküdt azzal a barommal, olyan érzés volt, mintha hátba támadtak volna.

 Éjszaka egy percet sem tudok aludni. 

Hajnali fél három van, és még mindig ébren vagyok. Bekapcsolom a tévét, hogy majd miközben nézem, elalszok. De nem. 

Három negyed 3, a pár perce bekapcsolt telefonom megszólal. Megnézem, hogy ki az.  

Maya anyukája. 

- Üdv Mrs. Smith. Miben segíthetek? 

- Szerbusz Ash. Maya ott van veled? 

- Nem, nincs. Az este kicsit összevesztünk, és külön jöttünk el. Miért? Nincs otthon? 

- Jesszusom. Nem. Nem jött haza. Maria szólt, hogy látott téged elmenni, azóta nem tudunk róla semmit. Próbáltuk elérni, de a telefonja nincs bekapcsolva. Nem tudod merre lehet? - felülök az ágyban, és gondolkodni kezdek. 

- Egy parkban sétáltunk, talán 600 méterre az önök házától. Ott láttam utoljára. Azóta nem beszéltünk. 

- Rendben. Indulunk is. Köszönöm. Ne haragudj, hogy zavartalak. - mondja.

- Kérem. 

- Viszont hallásra Ash. 

- Viszont hallásra. - mondom, majd bontja a vonalat. Maya nem ment haza az éjjel. Akkor valahol az utcán van. 

Kikapcsolom a tévét, felhúzom a pólóm, a cipőm, és egy pulcsit, mert nagyon lehűlt a levegő, aztán el is indulok. Kint fogok egy taxit, és megkérem, hogy vigyen a parkhoz. 

* Maya szemszöge *

A telefonom lemerült, én pedig nem akartam hazamenni. Ash nélkül nem. Így hát, a padon ülve maradtam, és hagytam, hogy a magány, és a szégyen könnyei távozzanak a szememből. 

- Szabad? - kérdezi egy idő bácsi. Bólintok, mire leül. - Hüvös van ma éjjel. Maga nem fázik? - nemet bólogatok. Pedig nagyon fázok. - Kér? - nyújtja felém a kis dobozkáját, amiben sütik vannak. 

- Nem, köszönöm. - magamra erőltetek egy mosolyt, és letörlöm a könnyeket. 

- Na. Kóstolja meg! A feleségem kedvence. - veszek egyet, de csak forgatom. Az úr is kivesz egyet, leteszi maga mellé a dobozt, és bele harap a sütibe. 

- A felesége hol van? - kérdezem. 

- Ó, nyugodjék békében. Szegényem 2 éve meghalt. 

- Sajnálom. Részvétem. 

- Oda fent már nem szenved tovább. - egy kicsit beleharapok a sütibe és rágni kezdek. 

- Nagyon finom. - mondom. 

- Imádta a barackos süteményeket. - mondja, és nagyot harap. - Mit keres itt, ilyen kései órán? És miért sír? 

- Azt hiszem épp most dobott a leendő férjem. 

- Ne. Mi történt, ha szabad kérdezni? - elmosolyodok a bácsi kedvességén. A gyengédség ahogy beszél, valahogy lenyűgöz. 

- Megcsaltam. Egy önző dög voltam. Nem bírtam tovább. Nem tudtam tovább hazudni neki. Egyszerűen nem megy. És itt hagyott. - meglepődök saját reakciómon, de ennek a bácsinak, valahogy olyan könnyen tudok beszélni, mint ahogy másnak nem.  

- Szereti? 

- Kit? 

- A fiút. 

- Persze. 

- És azt akivel megcsalta? 

- Vele...vele bonyolult a kapcsolatunk. 

- De szereti? 

- Nem tudom, hogy mit érzek vele kapcsolatban. Amikor ott voltam, akkor nagyon is szerettem. 3 teljes hónapja azt hittem szeretem, de ma mérhetetlen gyűlöltet éreztem vele szembe. Érti? Mintha nem is róla lenne szó. 

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Értem. - tényleg? Mert én nem. Nem értem magam. A Harryvel való érzelmeimet. 

- Egyszerűbb lenne csak úgy elfelejtetni. 

- Hát az nem olyan egyszerű. Én tudom. 2 éve próbálom elfelejteni, de sehogy sem sikerül. 

- Ön miért van itt? Nagyon késő van már. 

- Pontosan ezért, lányom. Mert nem tudom elfelejteni. Két éve, minden éjjel kijárok ide mikor nem tudok aludni, és vissza emlékszek azokra a napokra, mikor még köztünk volt. - erre nem tudok mit mondani. A bácsi kitartása, és hűsége lenyűgöz, és elnémít. 2 éve minden éjszaka kijön, és az elhunyt feleségére emlékszik vissza. Normális ez? Ez a dolog? 

Nem, de manapság ki szereti a normális dolgokat? Mindennek meg kell bolondulni, hogy azt higgyük, minden rendben van. 

- Milyen volt? - kérdezem. 

- Csodás. Olyan hosszú volt a haja mint önnek. Imádta a zenét. Amikor csak főzött, mosogatott, mindig szólt a zene. Szerette a színes dolgokat. A barackos sütit. 

- Mi történt vele?

- Egy nap görcsölni kezdett a hasa. Kiderült, hogy vastagbélrákja van. Menthetetlen volt. Azt mondták hónapjai vannak vissza. Egy hét múlva meghalt. Előtte azonban köszönetet mondott. Mind az 56 évért. Ott feküt az ágyon, az utolsó együtt töltött esténken, és azt mondta : " Köszönök mindent. A csókokat, amikkel elvarázsoltál, a boldog pillanatokat, azt, hogy voltál nekem. Hogy voltunk egymásnak. Bármi történjék is, soha jobb életet nem kívánhattam volna. " Megérezte. Megérezte, hogy meg fog halni. Az élet rövid gyermekem. Töltsd hasznosan. Legyél azzal akit szeretsz, ne hagyd, hogy bárki vagy bármi utadba álljon. A halál kegyetlen. Elveszi azt, akit szeretsz. Nem válogat. 

- Apu? - lép a padhoz, egy 30 év körüli nő. Mögötte egy kislány.  

- Szia Angel. 

- Mit keresel itt ilyen későn? 

- Csak kijöttem sétálni. Kérlek, - rám néz - mi is a neved? 

- Maya. 

- Maya. Had mutassam be az egyetlen lányomat Angelt. 

- Szia, Angel Blunt. 

- Maya Smith. 

- Ő pedig, - felkapja az ölébe a kislányt. - a kis unokám, Dee. 

- Szia. - köszön a kis törpe. 

- Szia. - mosolygok rá. 

- Apu, gyere menjünk haza. Hüvös van. 

- Rendben. - a bácsi feláll. Megfogja kezem, és kezet csókol. - Örültem a találkozásnak. 

- Megkérdezhetem a nevét? 

- George. 

- Örülök, hogy megismerhettem George! 

- Aztán ne pityeregjen. Mosolyogjon, és létezzen. 

- Apu. 

- Megyek, megyek. 

- Viszlát! - köszönök. Végig nézem, ahogy elsétálnak, majd utána is csak a mindensége bámulok. Aztán oldalra nézek, és észreveszem, hogy itt hagyta a sütis dobozt. Mivel elmentek, már nem tudok mit tenni, ezért lezárom a dobozt, és elindulok haza, egy hatalmas kerülővel, a másik irányba. A ház, és köztem, kb egy kilométer lehet, mikor egy autó lassít le mögöttem. Hátra pillantok. Egy taxi az. Kinyílik az ajtó, és Ashton száll ki belőle. 

- Maya. - szalad felém. A szemem ismét megtelik könnyekkel. - Jesszusom. - átölel, és szorosan magához húz. - Azt hittem valami bajod esett, mikor nem találtalak a parknál. Minden rendben? Nem esett bajod?

- Sajnálom. - zokogom a pólójába. Ez az egyetlen szó, amit mondani tudok neki. - Sajnálom. - az egy időre elapadt könnyeim, most újra előtörnek, és eláztatják Ash pólóját. 

- Rendben. Most menjünk. Gyere. - rám teríti a pulcsiját, megfogja a kezem, és a taxihoz vezet. Beszállunk, Ash megad egy címet, de nem az otthonit, majd hátradől. A kis dobozt az ölembe rakom, és a vállára hajtom a fejemet. Néma könnyek folynak az arcomról. Már majdnem magába ránt az álom, mikor megérzem Ashton karját a vállamon, ahogy közelebb húz magához. Aztán végleg elnyel a sötétség, és elalszok Ash vállán. 

***

Egy szállodai szobában ébredek, egy hatalmas franciaágyban. Egyedül. Felülök, és Asht keresem. Nincs a szobában. Az erélyre nyíló ajtó azonban nyitva. Azon nyomban felkelek, és kimegyek. Ash az erkélyen ül, és a tájat nézi, ami gyönyörű. Az erkély a HOLLYWOOD felirat felé nyílik.
- Jó reggelt. - mondom.
- Szia. Hogy aludtál?
- Fogjuk rá. Te? - leülök mellé, a másik székre.
- Nem aludtam. - igen, ezt azonnal kiszúrtam. Karikás, vörös, kialvatlan szemek, nagyadag kávé. Pedig ő soha nem kávézott. Hosszú néma perceket megtörve szólal meg. - Nem vagy éhes?
- Nem. - felé fordulok, de ő kerüli a tekintetem. - Beszéljük meg. - szakad ki belőlem.
- Mit szeretnél megbeszélni?
- Ash, tudom, hogy mit tettem...
- És?
- Szégyenlem magam. Borzasztóan! Ha lehetne, nem tenném meg újra, de....
- De. - végre rám néz. Elhúzza a száját, ezzel valami mosolyfélét kényszerítve az arcára. - De, megtennéd.
- Miből gondolod?
- Nem gondolom. Tudom. Maya. Emlékszem mennyit szenvedtél, hogy elfelejtsd. Ennyire hülyének tartasz? Te szereted még. - feláll, és járkálni kezd. - Eddig próbáltam meggyőzni magam, hogy nem, már tovább léptél, és tényleg szeretsz, de tegnap világossá vált minden.
- Szeretlek.
- Ne! - megáll előttem, és a szemembe néz.- Ne dobálózz olyan szavakkal, amik hamisak! Kérlek. - felállok, és az idegességtől remegve, én is belenézek a szemébe.
- Mit akarsz? Azt, hogy bebizonyítsam, szeretlek? Nem fogok olyan dolgokat bizonygatni, amiket tudok. - mondom ingerülten.
- Mégis lefeküdtél vele.
- Részeg voltam!
- Ez nem kifogás! Ezzel csak nyugtatni szeretnéd magad, hogy... - ekkor megcsörren a telefonja. - Igen, tessék? - felveszi. - Igen. Máris adom. - mondja és felém nyújtja a telefont. - A kórház az. Téged keresnek.
- Maya Smith. - veszem át a telefont.
- Jó napot kisasszony. Amanda Jackson vagyok, és az édesanyja adta meg ezt a számot.
-  Mi a gond?
- Tessa Silver betegünk miatt hívom. A szüleit nem lehet elérni, akik azt mondták, senki sem léphet a kisasszony szobájába, önön, és a családján kívül.
- Igen, tudok róla.
- Nos, most itt egy fiatalember, és az mondja, hogy a barátja, hogy messziről jött, és muszáj meglátogatnia.
- Micsoda? És beengedték?
- Nem. De azt mondja, addig nem megy innen, amíg nem láthatja a beteget.
- Rendben. Máris indulok. Addig be ne engedjék hozzá! Semmi áron nem mehet be abba a szobába! Értette?
- Igen, asszonyom. Viszont hallásra.
- Viszont hallásra. - leteszem, és kikerekedett szemekkel Ashre nézek.
- Mi a baj? - kérdi.
- Liam a városban van. Megtalálta Tessát.

57. fejezet / Majd az idő megoldja.

Mottó: Senki sem mondta, hogy könnyű lesz! 

- Nézd meg hol vagyunk. Ahonnan indultunk.
- Stsssss! Most ne beszélj!
- Mindjárt kész. - mondja az ápolónő. Most szedik le Tes kötéseit. Harmadfokú égési sérüléseket szerzett. Szerencséjére Liam azonnal a tóba ugrott vele, ezzel magának is szerezve pár sérülést.
3 hónapja kórházban van.
A sebei szépen gyógyulnak, éppen ezért, a szülei közrejárásával, hétfőn hazamehet.
A telefonom megcsörren a zsebemben.
Ash hív.
- Mindjárt jövök. - mondom, és kisietek. - Szia. - veszem fel.
- Szia. Mi a helyzet? Merre vagy?
- Bent vagyok Tessánál a kórházba. Ma szedik le a kötéseket.
- Hogy van?
- Nem beszél, csak néha néhány mondatot.
- Istenem. Te jól vagy?
- Fogjuk rá. Mikor landol a géped?
- Másfél óra múlva.
- Kimegyek eléd.
- Rendben. Szeretlek.
- Én is. Szia.
- Szia. - bontom a vonalat, és vissza megyek a szobába. A nővér az utolsó kötésnél tart. Az arcán lévőn.

***

- Egy tükör. - nyújtja át a nővér nekem.
- Köszönjük. - bólintok, és a hölgy kimegy. Tessa arca vörös és hólyagos.
- Csúnya, ugye?
- Hülyeséget csináltál! Rohadt nagy hülyeséget! - lehunyja a szemét, és mintha nem is mondtam volna semmit, hallgat. - És mi van ha meghalsz akkor?
- Biztos jobb lett volna. - suttogja.
- Fogd be! Önző vagy Tessa. Nagyon önző. A szüleiddel mi lett volna utána? Arra már nem is gondolsz, ugye? Nézd meg, mit tettél magaddal. - elé tartom a tükröt. - Nyisd ki a szemed, és nézd meg mit tettél magaddal.
- Hagyj békén.
- Tessa. Nyisd ki a szemed! - nem tesz semmit egy ideig, aztán  nyel egy nagyot, és lassan kinyitja a szemét. Az arca tényleg nagyon csúnya, a többi testrészéről nem is beszélve. - Ezt csináltad. Mit gondoltál akkor mikor megtetted?
- Meg akartam halni. - hangja megremeg, és könnyek gyűlnek a szemébe. - És ha lenne választásom, újra megtenném.
- Tessa, nem teheted! Szükségem van rád! Te vagy a legjobb barátnőm. A testvérem vagy. Nem veszíthetlek el!
- Soha többet nem akarom látni. - mondja hosszú hallgatás után.
- Tudom. És nem is kell. Viszont nekem most el kell mennem. Ashtonnak lassan leszáll a gépe. Megígértem neki, hogy kimegyek elé. Rendben leszel addig míg meg nem jövünk? - válaszul csak bólint. Az ágya mellett álló kis szekrényre rakom a tükröt. - Sietünk. Szia. - köszönök el, és már szaladok is.

A kórház előtt rengeteg újságíró tanyázik, friss pletykára várva.
- Hogy van Liam Payn barátnője? 
- Milyen az állapota? 
- Miért nincs itt az énekes? 
- Szakítottak? 
- Tényleg felgyújtotta magát, vagy csak véletlen baleset volt? 
- Mi van ön és Harry Styles között? Barátok? Tartják még a kapcsolatot? 

Amit megtanultam ezalatt az idő alatt, hogy a kérdéseket el kell ereszteni a fülünk mellett, és nem kell rá válaszolni. Egyszerűen csak be kell szállni a kocsiba, és elhajtani.
Úgy ahogy most én is teszek.
Azért a kocsiban megválaszolom a kérdéseket, persze csak magamban.

Hogy van Liam Payne barátnője? 

Nos. Már nem a barátnője. Mióta eljöttünk Tessát nem tudja elérni, se engem. Telefonszámot cseréltem, ahogy Tessa is, és a családon, és szűk baráti körön belül senki sem tudja. Twitterről is töröltük magunkat, és e-mail címet váltottunk. Minden olyat megváltoztattunk amit ismertek. Hála az égnek Tessa nem hozta még ide Hollywoodba Liamet, ezért a lakcímet nem tudja.

Milyen az állapot? 

Szar!

Miért nincs itt az énekes? 

Első kérdés, első válasza.

Szakítottak? 

Ismétlem. Első kérdés első válasza.

Tényleg felgyújtotta magát, vagy csak véletlen baleset volt? 

Tökéletesen szándékos.

Mi van ön és Harry Styles között? Barátok? Tartják még a kapcsolatot? 

Teljesen jól kijövünk. Három hónapja találkoztunk utoljára, amikor megcsókolt, és majdnem levetkőztetett a konyhában miközben engem eljegyeztek. Előtte pedig lefeküdtünk. Igen. Barátok vagyunk, akik nem tartják a kapcsolatot. 

A szívem, és a gyomrom is össze szűkül ahogy visszaemlékszem arra a napra. Bűntudat mardossa a lelkem. Szeretem Asht. Napról napra egyre jobban.

***

Asht azonnal észreveszem, és ő is engem. Rám mosolyog, és integet. Én is vissza intek neki, és elé szaladok. 

- Szia. - ugrok a nyakába. 

- Szia. - mondja majd megcsókol. Próbálok komolyan viselkedni, de a póló ami raja van, egyszerűen nevetésre késztet, éppen ezért belemosolygok a csókba. 

- Mi van? - kérdezi. 

- Mi ez a póló rajtad? 

- Nem tetszik? 

- Rózsaszín, mellesleg hosszú ujjú. 

- Piros, mellesleg félhosszú. Hiányoztál. 

- Te is. Nagyon. Mehetünk? - egy gyors puszit nyom a számra, és már indulunk is. 

- Ennyire szörnyű a póló? - kérdezi, már kint az autónál. Átható szemivel néz rám.

Amíg ő a csomagjait pakolta a kocsiba, én eltűnődtem rajta, hogy micsoda mázlista ember vagyok. 2 hónap múlva, Novemberben összeházasodunk. Már a buli szervezésének felével megvagyunk. 

- Nem. Csak eltűnődtem rajta, hogy lehet, hogy az esküvőn is ilyen zakót kellene viselned... 

- Szeretnéd? Te pedig bevonulhatnál bikiniben. - sétál át mellém. Megfogja a derekam, és magához húz. - Különleges esküvőt akartunk.- mondja. Kezemet a mellkasára teszem, és a szemeibe nézek. Ő mosolyog, nekem pedig ismét előtör a bűntudatom.  

Megcsaltam. 

A szívem gyorsabban kezd verni a kelleténél, és még a mosoly is lefagy az arcomról. El kell neki mondanom. Ha szeretem elmondom neki. 

- Hé. Minden rendben? Csak vicceltem. 

- Én... - kezdek bele remegő hangon, majd a hangom elcsuklik. 

- Maya. Megijesztesz. 

- Én csak boldog vagyok, hogy a feleséged leszek. - egy könnycsepp szökik ki a szememből, akaratom ellenére. Gyors mosolyt erőltetek magamra. 

- Én vagyok a világ legszerencsésebb embere. - mondja, már az ajkamra. Hüvelykujjával letörli a szemtelen könnycseppet, amit még vagy 10 követ. - Holnap elmehetnénk házakat nézegetni. - micsoda? 

- Micsoda? Ausztráliába?

- Dehogy. Itt. 

- Te... de hát úgy volt, hogy Ausztráliába költözünk az esküvő után. 

- Tessának jobban szüksége van rád, mint valaha. Nem engedem, hogy itt hagyd. Ezek után nem. 

- Annyira szeretlek. - szorosan átölelem. - Tényleg ezt akarod? 

- Szerintem a part mellett vegyünk egyet, nem? - szóval komolyan gondolja. Ezek után az eddigi bűntudat a kétszeresére dagad, a torkomban pedig egy gombóc növekedik. Utálom ezt a helyzetet, és utálom magam amiért ezt tettem. 

- Bemegyünk Tessához? 

- Igen. Viszek neki gyümölcsöt. 

- Vezessek? - kérdezi. Átadom neki a kulcsokat, és az anyósülésre ülök. 

*** 

- Szia. - lépek be a szobába, mögöttem Ash. Egy nővér épp valami gyógyszert ad Tesnek, aki azonnal, anélkül, hogy megnézné mi van benne, lenyeli őket. 

- A gyógyszer pereken belül hatni fog. - mondja a hölgy. - Utána kába lesz, és nem kiszámítható, hogy mit beszél.   

- Rendben. Köszönjük. - amint a nővér elmegy, megfogom Ash kezét, és közelebb sétálunk hozzá. 

- Szia. - köszönök neki. 

- Ő mit keres itt? - mivel a gyógyszer még nem hathat, ezért tudom, hogy ezt az igazi Tessa mondja. 

- Csak jöttünk meglátogatni. - mondom. - Meg, hoztunk gyümölcsöt. 

- Nem kellett volna. 

- De mi hoztunk. 

- Komolyan mondtam. Nem kell. 

- Hát oké. - lenyelem a szitkot, ami lassan kiköpeti magát, és Ashre mosolygok, aki biztatásképpen megszorítja a kezem. Vagy 5 percen át csak pakolgatom a gyümölcsöt, meg az ásványvizet, amit hoztunk, aztán még a szobában is rendet rakok, amíg Tessa alvást szimulál. 

- Mikor mehet haza? - kérdezi Ashton, mikor leülök mellé. 

- Hétfőn. 

- Az jó. - bólintok. Néma percekig csak ülünk, és nézzük, ahogy Tessa fekszik, és néha néha megrándul az arca. 

- Fájdalmai vannak? - kérdezem. Most Ash bólint. 

- Orvos palánta. - szólal meg Tes. - Mi ez a buzis póló rajtad? 

- Tessa! - szalad ki a számon. 

- Komolyan úgy nézel ki mint egy homoszexuális. - tudatában annak, hogy a gyógyszer miatt beszél így, felveszem a táskám és turkálni kezdek benne. 

- Hát..ömm. Kösz, a bókot. - mondja Ash. 

- Ne köszönd. Menj és nyírasd le a szakállad. Tudtad, hogy Maya utálja ha valakinek szakálla van? Rajtad pedig még csak jól sem áll. Egyébként van már munkád? 

- Nincs. Suliba járok. 

- Emlékszem. Nem vagyok amnéziás. Egyébként Maya szereti, ha olyan barátja van akinek vannak céljai, és...

- Tessa, most már elég lesz! - bököm ki. Gyógyszer hatása ide vagy oda, nem hagyom, hogy Ashtont szekálja tovább. 

- Mit szeretsz benne? Tele van azokkal a hibákkal, amiket utálsz egy fiúban. 

- Azt hiszem indulnunk kellene. - felkelek, és jelentőségteljesen Ashtonra nézek. 

- Igen. - ő is feláll. - Jobbulást.

- Jobban leszek, ha nem lesz ilyen meleg a szobában. - mondja, utalva arra, hogy Ash meleg.  

- Szia Tessa. - köszönök el. - Holnap benézek. 

- Őt ne hozd! - jelenti ki. Tessához sétálok, közel hajolok a füléhez, és suttogni kezdek. Ezzel túllépett egy határt!

- Ő a férjem lesz. Ha ő nem jön, már ha akar ezek után, akkor rám se számíts! - erre már nem szól semmit. Ash és én azonnal távozunk. 

*** 

- Szerintem Tessa még mindig nem kedvel. - jegyzi meg a kocsiban.
- Tessa, most semmilyen fiút nem kedvel. Ne vedd személyeskedésnek.  

***

- Köszönöm szépen a vacsorát Mrs. Smith. Nagyon finom volt. 

- Egészségedre. 

- Segítek elmosogatni. - ajánlja fel Ash. 

- Hagyd csak. Menjetek pihenni. 

- Biztos? 

- Igen. 

- Rendben. - megragadom Ashton kezét, és felrángatom a szobába. 

- Jézusom. Annyira jóllaktam! - mondja és kidől az ágyon. 

- Anya jól bánik a fakanállal. 

- Szerencséje van vele édesapádnak. 

- Hé! Csinálok én is annyira jó kaját, mint anya! 

- Tényleg? - gúnyolódik. - Citromos süti?

- FOGD BE! - ugrok rá. Befogom a száját, és felnevetek. Ő megfogja a derekam, és átfordul velem, így most én kerülök alulra. Rá ül a derekamra, és csikizni kezd.

- Ne! Kérlek! Hagyd abba! - üvöltöm nevetés közben. Addig csikiz, míg a hangom rekedt nem lesz az üvöltéstől. Egy pillanatra abba hagyja, majd megcsókol. 

- Boldoggá teszel. - mondja. A gombóc és a bűntudat újabb nagyságban tér vissza. - Soha nem foglak elengedni. - mondja majd újra megcsókol. 

- Bármi történt, az elmúlt. Ugye? - felemelkedik, és kérdőn néz rám. 

- Igen, miért? Történt valami? - Itt az idő, hogy elmondd! Soha vissza nem térő alkalom. 

- Nem megyünk sétálni? - kérdezem. - Idebent megállt a levegő. 

- Minden oké? 

- Persze. Csak sétálni szeretnék. 

- Rendben. Menjünk sétálni. - leszáll rólam, és mind a ketten öltözködni kezdünk. Felhúzom a cipőm, és egy pulcsit. Ő is így tesz. 

Megfogom a kezét, és nem engedem. Egy pillanatra sem. 

- Elmentünk sétálni! - mondom anyuéknak, akik a nappaliban teáznak. 

- Rendben. Vigyázzatok magatokra. 

***

- Minden oké veled? Ma egy kicsit szétszórt vagy. - ha csak szétszórt lennék...

- Nem ülünk le? - egy padhoz megyek. Leülünk, de még most sem engedem el a kezét. 

- Oké. Most már sétáltunk, és ülünk is. Mi a baj? - a szemem megtelik könnyekkel, és lassan le is folynak. 

- Emlékszel, mikor... mikor elmentem Londonba? 

- Persze. Amikor táboroztatok, vagy amikor Tessa cuccaiért voltál? 

- Amikor táboroztunk. Szóval... akkor kicsit mind sokat ittunk. Én talán még a kelleténél is. Harry.. -folyamatosan előtörő könnyeim törölgetem, és próbálom rávenni magam, hogy kinyögjem. - Harry köszöntőt mondott ránk, amin kiakadtam, mert olyan... olyan flegma szöveggel kerítette az egészet.. és ideges lettem. Félre rángattam, és beszélgetni kezdtünk, ő pedig kinyögte, hogy nem szeretlek. Mondtam neki, hogy de... aztán megcsókolt...

- És te vissza csókoltad. - mondja belenyugodott hangnemben. 

- Lefeküdtünk. - bököm ki. A szívembe, mintha egy kést forgattak volna meg. 

- Hogy... tessék? - nos a nyugodt, beletörődött hangnem eltűnt, és mintha soha nem is létezett volna. Helyette ideges lett. Kezét kihúzza a kezemből, és feláll. 

- Nem jelentett semmit. És rögtön meg is bántam. - mondom. Próbálom visszatartani a zokogást de kitör belőlem. - Esküszöm. 

- Szóval, azt mondod, hogy miután eljegyeztelek, rá két napra megcsaltál. Méghozzá a volt pasiddal. 

- Sajnálom. - nem mond semmit, csak áll ott, és figyeli a környezetet. 

- Nem értelek. - mondja hosszú hallgatás után. - Az egyik pillanatban még szeretsz, és minden tök jó, a másikban megjelenik ez a barom, és mindent felborít. És mindig ez van. Mindig, érted?  

- Ash. - zokogom. - Szeretlek. Ő nem jelent már nekem semmit. Esküszöm. Hiba volt. Baromi nagy hiba! Szeretném visszacsinálni, de nem tudom. - nem szól semmit, csak beletúr a hajába, és a tarkóján össze fonja az ujjait. - Kérlek mondj valamit. 

- Időre van szükségem. Időre, hogy átgondoljam... mindezt. 

- Kérlek. - kiáltom már utána. De ő csak sétál tovább - tovább, míg végül el nem tűnik. 

Leülök a padra, és össze húzom magamon a pulcsit. Hívni próbálom, de nem veszi fel. A második hívás után kikapcsolja a telefonját. 

Szívem szerint üvöltenék, de nem old meg semmit. Felhúzom a lábaimat a padon, és a térdemre hajolva sírni kezdek. 

Utálom Harry Stylest! U-TÁ-LOM! 

56. fejezet / Hűtlen.

Mottó: Egy a gond a hűtlenséggel. Kéz a kézben jár a lebukással. Sosincs kivétel! 

- Csak egy csók volt.
- És? Változtat ez valamin?
- Semmit sem jelentett neki.
- Neki nem. De nekem igen. Megcsalt.
- Tessa részeg volt. Ilyenkor az ember tesz olyat, amit nem akar. - vagy legalábbis nem mondja ki. Én már csak tudom. Azon az éjszakán lefeküdtem Harryvel. Aztán mielőtt beszélni tudtunk volna a dolgokról, Tessa megkért, hogy vigyem haza. Ez volt hétfő reggel. Ma csütörtök van. Kedd reggelig terveztem a maradást, de nem hagyhatom Tessát ilyen állapotban itt. Egyedül. Ő is velem volt, mindig. Szóval, most a Liammel közösen vásárolt nyaralójuk hálószobájában ülünk, az ágyon. Tessa, már az én doboz fagylaltomat eszi. Valami török sorozatot nézünk a tévében.
- Tessa.
- Hmm? - kisírt szemivel rám néz.
- Csörög a telefonod. Nem veszed fel?
- Nem. - fordul vissza a tévéhez. Minden bizonnyal Liam hívja.
- Rendben. - elveszem a távirányítót, kikapcsolom a tévét, és felállok.
- KAPCSOLD VISSZA!
- Nem. Majd ha felveted a telefonodat.
- Nem fogom felvenni. Nem vagyok kíváncsi a magyarázatára. Láttam amit láttam. Nem kell még belemagyarázni a hülyeségeit. Most pedig. Add. Ide. Különben... - esküszöm, ha nem ismerném, megijednék tőle. De mivel tudom, hogy üres fenyegetés, így félvállról veszem.
- Vedd fel. - bökök a telefonra.
- Rendben. - lekapja a szekrényről a telefont, felveszi, majd maga mellé dobja.
- Tessa. Hála az égnek, hogy felvetted.... Tessa... Tessa, itt vagy? - nem szólal meg. Pillanatokon belül Liam lerakja.
- Tessék. Felvettem. Most pedig, kérem.
- Isten csapása. - dobom neki, majd távozok a szobából. Végül is teljesen logikus. Csak annyit mondtam, hogy vegye fel. Semmi konkrétat. Hát persze.
Kiérek a konyhába, mire csengetnek. Az ajtóhoz csoszogok, és kitekintek a kukucskálón. Azonnal hátralépek. A szívem gyorsabb ütemet kezd diktálni. A gyomrom megremeg. A francba is! Nem érezhetek mindig így, mikor meglátom! Összeszedem magam, és ajtót nyitok.
- Szia Harry.
- Szia Maya. - pillanatokig csak állok, és bámulom. - Bejöhetek? - repít vissza.
- Ja. Persze. - odébb állok, hogy be tudjon jönni. Parfümjének illata azonnal megcsapja az orrom, és másvilágba kerülök.
- Minden oké? Olyan mintha nem lennél a toppon. - nem vagyok!
- Aha. - meglendítem az ajtót, ami hatalmas csattanással zárul be. - Hoppá. - rezzenek össze.
- Beszélnünk kell.
- Igen. - vágom rá azonnal. - Azaz. Igen. - mondom már nyugodtabban. - Kellene. Menjünk a konyhába.
- Tessa? - kérdezi, pontosan a nyomomban haladva.
- Tévézik. Valami török sorozatot néz. - a konyhában egy pohárba vizet töltök, és helyet foglalok a pultnál, Harryvel szemben. Várom, hogy megszólaljon, de nem teszi. Én csak a pohár vízzel vagyok elfoglalva, míg ő a kocsikulcsaival babrál. Aztán percek múltával feláll, és mögém sétál. Megfordulok a széken. Lassan közelebb lép, és lassan megsimogatja az arcom. Akaratom ellenére a kezébe hajtom az arcom. Érintésétől kiráz a hideg.
- Harry. - nyögöm, már az ajkára. Mikor kerültünk ennyire közel? - Tessa...
- Tévézik. - suttogja, és lassan megcsókol. - Ha pedig majd jön... - ajka a nyakamra siklik, és puszilgatni kezdi. - Abba hagyjuk.
- Nem akarom abbahagyni. - suttogom, miközben a kezem a pólója alatt jár, és felfedezi a testét.
- Hülyeség lenne. - felállít, és a szekrénynek dönt. Az ő keze is felfedező útra megy. Megcsókolom, ő pedig felkap, és felültet a szekrényre.
- Hiányzol. Minden nap, minden éjjel, minden percében. Hiányzik a nevetésed. Sőt néha a kiabálásod is. Hiányzik, hogy megérintselek. Hogy az enyém legyél. És te ahelyett, hogy velem lennél, azzal a barommal vagy. - mondja és megcsókol. Az a barom Ashton. Ashton, aki a férjem lesz. Akit megcsalok. Vagyis már megcsaltam.
- Harry. - tolom el. - Harry, kérlek. Nem tehetem ezt vele. - Harry szemi elsötétülnek, arca elkomolyodik. - Mit csináltam? - leugrok a pultról, és azonnal a vécébe rohanok.
- Maya. - szól utánam Harry. Becsapom az ajtót, és bezárom. - Maya nyisd ki. - megnyitom a csapot, és hideg vízzel lemosom az arcom. - Kérlek.
- Menj el. Kérlek Harry.
- Beszéljük meg.
- Az lesz a legjobb ha most lelépsz! Tessának szólok, hogy itt jártál, csak most menj!
- Rendben. - hallom alig hallhatóan az ajtó másik oldaláról.

***

- Tessa, kapcsold ki a telefonodat! - hajnali három óra van, de Tes telefonja még mindig csörög. Mit ne mondjak. Liam elégkitartó.
Tessa felkel, és kisétál a szobából, kezében a telefonnal.

***
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
* Liam szemszöge *

Hajnali három óra. Nem tudok elaludni. A bűntudat nem hagy. Egy kibaszott nagy barom vagyok! Már épp kinyomnám, hogy újra hívjam, mikor abba marad a csörgés, és Tessa beleszól.
- Mit akarsz? 
- Tessa. Kérlek hallgass végig!
- Nincs mit hallanom. Mindent láttam. Vagy van még valami? Esetleg le is feküdtetek? 
- M...
- Tudod mit? Nem érdekel. Felőlem felcsinálhatod újra, meg újra. Engem felejts el. - mondja már-már zokogva.
- NEM VOLT KÖZTÜNK SEMMI!
- Az a csók nem tűnt Semminek! - zokogja a telefonba. Istenem. Mit tettem.
- Saj...
- Ne! Mondj bármit, csak azt ne, hogy sajnálod! Hánynom kell tőled! A One Direction apukája? Nem ismernek téged rendesen! Egy kis alkohol, és megmutatod a valódat!? Ez vagy te? Ez vagy te valójában? Pedig én azt hittem, hogy más vagy. Hogy más vagy mint a többiek. Ha nem szeretsz már, akkor elmondhattad volna. Én sajnálom, hogy rám kellett pazarolnod ezt a drága idődet. Ezer bocs. 
- Tessa! - szólok a telefonba, de az már süket. Azonnal újratárcsázom, de a szám már nem elérhető. - Bassza meg! - a telefont a falhoz vágom, ahonnan sértetlenül pattan vissza.

***

* Maya szemszöge. *

Tessa távozását követő 10 percben csak néhány szót tudok kivenni. Beszélgetnek.
Ez jó.
Aztán Tessa üvöltésére, és egy üveg törésére teljesen felébredek. Kiugrok az ágyból, belebújok a papucsomba, és a hang irányába szaladok. Tessa továbbra is keservesen üvölt, és az üvegek továbbra is törnek.
- TESSA! - üvöltöm. Kezében egy üvegpoharat tart. Rám néz, és zokogva megszólal.
- Azt mondta nem történt köztük semmi. - a falhoz vágja a poharat, majd kivesz a szekrényből egy újabb áldozatot. - Aztán azt akarta mondani, hogy Sajnálom. - a Sajnálom szóra, ismét a falhoz csapja a poharat. Mielőtt még valamit széttörhetne, mellé lépek és megragadom a kezét.
- Tessa! Hagyd abba! Elég lesz, hallod?! - egész testében remeg. Végig nézek rajta. A lábát az apró szilánkok felvagdosták, vékony vércsíkok haladnak lefelé lábán.
- Azt akarta, hogy hallgassam végig! Hogy hallgassam végig, érted? - zokogja. Megpróbálom megölelni, de ellök magától, és sírva a kert felé szalad. A kertben van egy kis tó, és a ház mellett egy kis raktárhelyiség. Tessa után szaladok. Előtte azonban a telefonomért megyek, rögtön tárcsázni kezdem az első elérhető számot akit utoljára hívtam.

- Ha...
- Niall! Azonnal gyere Liamék nyaralójához!
- Mi...
- MOST! Kérlek! Siess!
- Azonnal ott leszek! - mondja, majd bontom a vonalat.
- Tessa! - kiáltom, mert a sötétben nem látok. Rendesen lehűlt a levegő. Egy villany ég a ház melletti raktárban. Bekopogok.
- Hagyj! - üvölti.
- Ne csinálj semmi butaságot! Kérlek, figyelj rám! Elmegyünk innen. Elmegyünk jó messzire, ahol elfelejthetjük... elfelejthetünk mindent!
- Hagyj egyedül! - hangos csörömpölést hallok, ami azonnal abba is marad.
- Itt vagyok, oké? Beszéljük meg! Gyere. Menjünk be, és együnk sok-sok fagyit! - nem válaszol. Az ajtóra dőlök, és beszélek hozzá, egészen addig míg ki nem gyúlnak a fények a kertben. Végül megjelenik Niall.
- Megvannak! - üvölti, és felém szalad. - Mi történt? Hol van?
- Tes.. Tessa bent van. Bezárkózott. - mutatok az ajtóra.
- Tessa! - veri az ajtót Niall. - Niall vagyok. Engedj be. - az ég dörögni kezd, és azonnal esni kezd az eső. A házból kifelé szaladva megjelenik egy alak.
Liam.
Azonnal tigrisüzemmódba kapcsolok, elé állok, és amekkorát csak tudok, lekeverek neki. A tenyerem zsibbadni kezd. Liam nem szól semmit, de a szemembe sem néz.
- Gyerekek gáz van! - mondja Niall, az ajtó előtt guggolva, az ujját szagolgatja. - Benzin. Benzin folyik az ajtó túloldaláról.
A szívem megáll.
Innentől minden olyan gyorsan történik, hogy követni alig tudom.
Liam nekiront az ajtónak, és keservesen ütni kezdi, közben valami olyat kiabál, hogy ne csináljon ostobaságot. Niall megpróbálja betörni a ház ablakát, ami sikerül is neki, de feleslegesen, mert az ajtó kinyitódik, és Tessa áll az ajtó közepén csontig átázva. Még ebben a pillanatban felfedezem a kezében a gázgyújtót, ami egy kattanással meggyullad.
- NE! - üvöltöm, de már késő.

Tessát elnyelik a lángok.