2014. április 26., szombat

31. fejezet / Ilyen az élet.

Mottó: Mindig zavard össze az ellenségeidet! Ha nem biztosak benne, ki vagy, és mit akarsz, nem tudhatják azt sem, mi lesz a következő lépésed. Néha azzal lehet a legjobban félrevezetni őket, ha olyasmit teszel, aminek semmi értelme, vagy egyenesen ártasz vele saját magadnak.



* két héttel később *


- GYERTEK MÁÁÁÁÁRRR!!! - üvölti Tessa a földszintről.
- Harry, kész vagy? - kérdezem. Hazza a fürdőben van. Benyitok. Épp a tükörképéhez beszél. Kezdek komolyan aggódni érte! - Mit csinálsz?
- Épp rábeszélem magam arra, hogy a srácok után menjek, és ne veled...
- Jézusom.- nevetek fel. Megragadom a kezét és kirángatom a mosdóból. - Rosszabb vagy, mint egy lány.
- Tudod, - megfogja a derekam. - nem is értem, hogy lehetsz ennyire gyönyörű, és mégis az enyém.
- A gének. - megrántom a vállam, és ellököm magamtól. - És szeretem, a kihívásokat.
- A gének? - felnevet. Felkapom a táskát, a telefonom, és távozok a szobából, egyenesen le Tessához, aki már készen vár minket.
- Bocsi, csak nem tudtam mit húzzak.
- Semmi gond. A másik?
- Harry, szerinte...
- Itt vagyok! - szalad le Harry a lépcsőn. 
- Rendben. Akkor a terv. Te, - mutat Tes Harryre. - Elég ha kiteszel minket az épület előtt. NEM kell bekísérned! Utána, meg mehetsz a dolgodra. 
- Értettem parancsnok! - tiszteleg Harry.
- Nos, akkor ha készen vagyunk, akkor indulhatunk is!
- Indulhatunk. - mondjuk egyszerre Harryvel. Kezem a kezébe bujtatom, és együtt megyünk a kocsihoz.

* Az állatkertnél *

- Köszi. - puszilom arcon, majd kiszállok a kocsiból. - Szia!
- Csáó Harry! Kösz a fuvart! - mondja Tessa, majd becsukja ő is az ajtót. Harry int, majd elhajt.

Megveszem a jegyeket, majd elindulunk befelé.

* később *

Ez az állatkert hatalmasabb mint gondoltam! Rengeteg új állatot látok. Gyönyörű a hely.








Van amelyik állat elég közel merészkedik, és van amelyikhez beengednek minket.

 Tessa, bármelyik állatról is van szó, bármennyire is veszélyes a közelében lenni, valahogy mindig megsimogatja, vagy csak bemegy hozzá.
Találkozunk egy kisfiúval, aki jeges medve ruhába van öltözve, és a jegesmedvével beszélget, aki az üveg túl oldalán ül, és mintha értené amit a kisfiú beszél, hallgatja azt.
- Szereted a halat? - kérdezi a kisfiú, a Jegesmedvétől. - Én nem, mert kicsit büdi. Anya azt mondja egészséges, de nem tudom. Szerinted egyem meg?- a medve dobálni kezdi a fejét. - Tényleg? Jó. Akkor majd megkóstolom. Szeretsz ott bent lenni, a vízben? Én imádok.
- Andrew! Gyere már! - kiáltja egy hölgy, aki már vagy 3 állattal arrébb van.
- Most mennem kell, mert anya vár. - a kisfiú elindul, a jegesmedve pedig követni kezdi. - A te anyukád hol van? Vannak testvéreid? Nekem egy húgom van. Ő nincs itt, mert a mamával van. Most megyek. Legközelebb elhozom, és bemutatom a húgomat is jó? Imádni fogod! Mindig nevet!
- Andrew! Ne kelljen oda mennem! Hagyd már azt a z állatot! Nem tudom mit eszel rajtuk... mind gusztustalan! - mondja egy fiatal csaj, aki a kisfiú anyja mellett áll.
- Szerintem te vagy a legszebb! - mondja a medvének, majd a kis kezét az üvegre teszi. A medve ugyan így tesz. - Szia! - mondja Andrew és az anyukájához szalad.

- Gusztustalan? Ez a csaj nem normális! Mi a francért jön állatkertbe, ha nem szereti az állatokat? - háborodik fel Tessa. Mióta ismerem, az állatokkal szeretett volna foglalkozni. - Majd én megmutatom neki, mi a gusztustalan! - elindul. Megragadom a kezét, és vissza rántom.
- Hagyd már! Ne foglalkozz vele!
- Tessék?
- Hagyd! - mondom jelentőség teljesen.
- Rendben. Menjünk tovább! - rázza le a kezem a kezéről.


- Szóval, -  a parkban ülünk, kezünkben egy-egy nagy pohár üdítővel, és egy nagy csomag gumi cukorral. - mit mondtál Narináéknak?
- Miről?
- Hogy felmondtál.
- Azt, hogy nem mondtam semmit. - töm a szájába egy marék gumi macit.
- Nem mondtad el nekik? - nézek rá.
- Anyuéknak nem kell mindenről tudniuk. És amúgy is! Felnőttek vagyunk! Majd lesz valami... Viszont téged vár Anthony, szóval be kellene menned, még alá írni a szerződést.
- Majd este felhívom. - egy gumimacit dobok a számba.
- Nekem mindegy.

Csendben ülünk, és figyeljük a környező természetet. Egyszer csak kiabálásra leszünk figyelmesek.
- VIGYÁZAT! Muna, állj meg! Muna! - A hang irányába fordulok.
Ash lohol, egy kis oroszlán után.
- Muna! Gyere ide!  - a járó kelők hangos sikollyal  ugranak félre az oroszlán útjából.
Tessa felugrik a gumimacis zacskóval a kezében, majd az út közepére térdel, és rázni kezdi a zacskót.
- Tessa mit csinálsz? - kapom oda a fejem.
- Ezt figyeld! - mondja nekem, majd hívogatni kezdi Maunát. Az oroszlán felkapja a fejét, egy pillanatra megáll, majd Tessára veti magát.
- VIGYÁZZ! - kiáltja Ash, de már késő. Mauna rá veti magát Tessára, aki hátra borul. Ashton rögtön mellettük terem, és egy injekciós tűt vesz a kezébe.
- Meg ne próbáld megszúrni vele! - figyelmezteti Tessa Asht. A fiú keze megáll a levegőben. Mauna nyalogatni kezdi Tes arcát mint egy kutya. Leteszem az üdítőm, és lassan közelíteni kezdek feléjük.
- Tessa mi a fenét művelsz? És ha széttép? - a barátnőm, és Ash egyszerre fordulnak felém. Ashton halál komoly fejet vág, míg Tessa majd meg szakad a röhögéstől.
- Ez a kis oroszlán? Maximum szét nyalogat, de széttépni nem fog! - átöleli Maunát, és felülnek.
- Mi a fene folyik itt? - kérdezi lihegve egy fiatal hölgy. Sötét barna haja, és csoki színű szeme van. Kicsit mintha hasonlítana Ashtonra.
- Mauna megszökött. - kezd bele Ash. - Ahogy kinyitottam a ketrec ajtaját, kiszaladt mellettem, és...
- És be adtad már neki a nyugtatót? - térdel Tessáék mellé, pontosabban mellém a hölgy.
- Nem. Nem volt rá szükség, mert... - Tessára néz. - Hogy is hívnak?
- Tessa.
- Igen, szóval Tessa nyakába ugrott, és tök nyugisan viselkedik.
- Rendben. Fiam, most fogd meg Maunát, és vidd vissza az anyjához. - fiam? Szóval, az anyja.
- Oké. Gyere Mau...
- Had vigyem én vissza! - kérleli Tessa, Ashton anyukáját.
- Hát nem tudom...
- Kéééreeem! Nézze meg milyen nyugis. Nem lesz semmi gond!
- Nekem mindegy. Csak menjünk, mert a járókelőkre nem akarok ennél nagyobb szívbajt hozni. - lassan feláll, ahogy Tes, Ash, és én is. Én megfogom az üdítőket, és Tessáék után sietek.

- Szia Mauna! - köszön el Tessa az oroszlántól, majd az anyja mellé engedi.  Ashton becsukja a ketrec ajtót, és az anyja mellé áll.
- Anya, ők itt Maya, és...
- Tessa, igaz? - szakítja félbe a fiát. - Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt?
- Persze. - megvárom amíg kicsit távolabb mennek, aztán Ashre nézek.

- Nem is mondtad, hogy van egy állatkertetek.
- Nem kérdezted, szóval nem mondtam.
- Hát, nem is tudom. Nem úgy szoktam kezdeni az ismerkedést, hogy : " Szia. Maya vagyok. Van állat kerted? "
- Ó, értem. Pedig kezdhetnéd. - nevet fel. - Elég... érdekes lenne.
- És még bolondnak is néznének.
Elindulunk a ketrecek mellett, a többi állathoz.
- Eltűntél. Már azt hittük, hogy nem jössz több edzésre.
- Igen. Haza mentem. Magyar országra. Történt egy két dolog, és...
- Értem. A lényeg, hogy mostantól ismét lealázol minket?
- Hát igen. Azon leszek. De még nem felejtettem el, a Michaelről tett ígéretedet.
- Én sem. - nevet fel. - Beszéltem vele, és azt mondta, hogy jövő héten jön a városba. Szívesen megismerkedne veled.
- Csak ugratsz! - megállok, és halál komolyan nézek rá.
- Komolyan.
- Ne!
- Ha nem hiszed, akkor akár most is fel hívha... - a zsebébe nyúl.
- Jézus isten. - ugrok a nyakába, majd hirtelen ötlettől vezérelve arcon puszilom. - Köszönöm, köszönöm köszönöm! Egy álmomat váltod valóra!
Addig szorongatom, amíg a helyzet kissé kínossá nem válik. Elengedem, mint aki forró vízbe nyúlt, és kettőt hátra lépek. Megszeppenve áll előttem.
- Ne haragudj, én...
- Semmi gond! Örülsz. Tudom, és tényleg semmi gond. - biztatón elmosolyodik. 
- Akkor, jó. - fújom ki, az eddig észre sem vett, bent tartott levegőt.

Kínos csendben sétálunk tovább.
- Szóval, te Magyar vagy?
- Igen.
- Az... jó. - és beszélgetés vége.

Pár perccel később, újra megpróbálunk beszélgetni.
- Ő a barátnőd?
- Tessa? Igen. A legjobb.
- Aranyos.  - és beszélgetés Ismét vége.

- MAYA! - üvölti Tessa mögülünk. Végre vissza jött! Megfordulok, mire a szó nélkül a nyakamba ugrik, és ugrálni kezd. Én is így teszek. De miért is?
- Oké. - állítom le, és eltolom magamtól. - Mi van?
- Na ki dolgozik holnaptól az állat kertben?
- Ne!
- De! - sikítja, mire a járó kelők, figyelme ránk irányul.
- Szóval, akkor munka társak leszünk. - jegyzi meg Ash.
- Igen, és Emma azt mondja, kérjelek meg, hogy holnap vezess körbe.
- Nagyon szívesen. A mai után... megmentetted az életem.
- A gumi cukinak köszönd! - dobja Ashhez a cukrot.
- Hm.. Akkor lehet, hogy a gumicukrot kellene felvennünk? Megyek, be is ajánlom! - Tessa mosolya lehervad, és komolyan Ashtonra néz, aki lassú vigyorra húzza a száját. - Vicceltem.
- Seggfej. - bokszol a vállába Tes, és mind a ketten felnevetnek.

Elindulunk vissza, a kijárathoz. Én elől baktatok, és Macknek SMS-ezek.

* Szia. Ma van egy kis szabadidőm. Nem jössz át? *
Maya

* De, az király lenne. 2-ig dolgozok a fodrászatban. Ha ide jössz, akor innen mehetünk akár. *
Mack

* Rendben. Akkor hamarosan ott vagyok! *
Maya

* Várlak. :* Csáó! <3 *
Mack


- Tessa. - fordulok meg.
- Igen?
- Én még bemegyek a városba! Jössz te is?
- Nem. Haza megyek, és át öltözök, mert tiszta szőrös a ruhám.
- Rendben. Akkor én le is lépek. majd otthon találkozunk! Szia Ashton! Mi találkozunk a holnapi edzésen!
- Igen. Holnap. Szia.
- Sziasztok! - köszönök még a vállam felett, majd elmegyek.


* később *

- De király ház! - ámuldozik Mack.
- Csak kívülről ilyen nagy! Belülről nem annyira. - mondom, közben a zárral babrálva. Aztán végre sikerül kinyitnom. Beljebb megyünk. Mack becsukja az ajtót,én pedig ledobom a kulcsokat a szekrényre. - Sziasztok! Megjöttem!
- Nappali! - üvölti Tessa. Beljebb megyünk, útközben pedig levesszük a cipőt.
- Kérsz valamit inni?
- Egy pohár vizet. - bólint. Egyenesen a konyhába vezetem, ahol leültetem egy székre a bárpultnál. Töltök magunknak vizet, majd én is leülök.
- Te egy állat vagy! Említettem már?- kérdezi komolyan.
- Igen. Mintha egy hónapja k.b. mondtad volna.
- Hogy ismerted meg? - elmosolyodok és mesélni kezdek. Közben vagy 15 kérdést feltesz. Idő közben, kibontok 2 csomag chipset, egy tálba öntöm őket, és azt esszük.
- Én biztos kiborultam volna rajta. - mondja arra, hogy mennyien támadnak a dolog miatt.
- Egy ideig engem is kiborított, de mára már nem érdekel. - rántok vállat.
- Annyira jó! Tele vannak veletek az újságok, a tévé, a rádióból is ti folytok! És Tessa? Ő Liammel jár ugye?
- Igen. Az övüké, szerelem volt első látásra. - mosolyodok el. - Ha ő nincs, akkor ma nem ülök itt.
- És én sem! És jól kijönnek?
- Igen, de...

- Maya, nézd milyen jó ruhát találtam a... - lép be a konyhába Tessa. Hátra tekintek. A szeme megakadt a velem szemben ülő lányon.

Mack, és Tessa ősi ellenségek voltak az iskolában. Folyamatosan szívatták egymást, meg veszekedtek. Ennek csak Mackenzie költözése vetett véget. Mivel azóta nem találkoztak, nem tudom épp hányadán állnak.

- Szia Tessa. - köszön Mack.
- Maya... beszélhetünk? - kérdezi tőlem Tessa, közben le sem veszi a szemét Mackkről.
- Persze.... Mindjárt jövök! - mondom Mackenzienek, majd követem Tessát.

- Ez mit keres itt? - áll meg a lépcső aljánál.
- "Ez"-nek, van neve. Méghozzá Mackenzie. Nem gondolod, hogy most már abba kellene hagyni a rivalizálást?
- EZ, egy hárpia! Azért jött, hogy ismét közénk álljon! De, én...
- TESSA! Ne gyerekeskedj már! Miért akarna közénk állni?
- Mert ugyan az a lány, aki az iskolában volt!
- Jézusom! - nevetek fel. - Tessa, téged megfertőztek, az állatkertben? Vagy be verted a fejed?
- Nem hiszel nekem? Akkor bebizonyítom! - lép el mellettem, és még mielőtt megállíthatnám, a konyhába megy.


* Tessa szemszöge *

Az ősi ellenségemmel akar barátkozni? Komolyan? Én jobban ismerem annál mint, hogy hagyjam, hogy közénk álljon! Maya nem hisz nekem? Akkor bebizonyítom!

- Szia. - sétálok be a konyhába. Leülök vele szembe.
- Szia. Mi a helyzet? Régen találkoztunk!
- Nos, engem nem versz át!
- Micsoda?
- Azért vagy itt, hogy össze vesszünk Mayával, igaz?
- Ne is figyelj rá! - ül mellém Maya.
- Rendben, akkor közelítsük meg így. Maya az ÉN barátnőm, ez az ÉN házam, és te kéretlen vendég vagy!
- Tessa! - háborodik fel mellettem Maya.
- Hagyd csak Maya! - mondja a velem szemben ülő hárpia. - Én már nem akarok ellenségeskedni. Az iskolai dolgokat, már rég le zártam magamban! Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam, de megváltoztam. Nem akarok senki közé állni. - feláll a székről, és ártatlan képet vág. - Ha zavarok, akkor elmehetek.
- Menj! - mondom, viszont Maya is ugyan ekkor szólal meg.
- Maradj!
Farkas szemet nézek Mayával. Végül félre pillantok, egyenesen a kétszínű csajra. 
- Én tudom az igazat! - állok fel. - Engem nem tudsz megvezetni!
- Én nem...
- Persze, persze... - forgatom a szemeim. Elindulok kifelé, akkor az ajtóban össze futok az akkor érkező Harryvel.
 Idegesen eltrappolok mellette, a lépcső felé.
- Neked is szia! - kiálltja utánam. 
 Mielőtt viszont felléphetnék az első lépcső fokra, valaki megragadja a derekam.
- Mi a baj hercegnő?
- Hagyj! - tolom el magamtól, és felszaladok a szobába. Bevágom magam mögött az ajtót, úgy ahogy csak tudom.


* Harry szemszöge *

Tessa elég idegesen távozik a konyhából, majd fellökve. Beljebb lépek a konyhába. Maya, és valami másik csaj ül a bárpultnál.
- Sziasztok! - köszönök. Megpuszilom Mayát, majd leülök mellé.
- Szia Harry. - kiveszek egy chipsdarabot, tálból, és bekapom. - Had mutassam be Mackenziet... Mackenzie, ő...
- Harry. Tudom. Vagyis, ki nem tudja. - nevet fel. Kezet fogunk, majd eszek tovább. Mielőtt a chips a számban landolna, hangos ajtó csapódás zaja jön az emeletről. 
- Ez mi...- kezdek bele, de Maya félbe szakít.
- Tessa ideges. - ránt vállat.
- Miért?
- Majd később elmesélem.
- Rendben. Szóval. - fordulok vissza a csajhoz. - Mackenzie, igaz?

* este *

* Maya szemszöge *

- Köszönöm szépen a vendég látást!
- Mindjárt kész a vacsora. Nem maradsz itt? - kérdezem. Mack elég jól kijött a srácokkal. Ugyan Liam csak párszor bukkant fel, de akkor is tök kedves volt vele, nem úgy mint a barátnőm, aki egész este a szobájában kuksolt.
- Nem akarok zavarni.
- Nem, zavarsz! - áll mellé Harry. - Gyere egyél velünk. Van elég étel!
- Biztos nem zavarok?
- Biztos! - áll mellénk Niall. - Legalább lesz egy értelmes ember is köztünk.
Niallre nézek, és kinyújtom a nyelvem.
- Rendben. Akkor maradok.

* vacsora *

* Liam szemszöge *

rám maradt a feladat, hogy Tessát le invitáljam vacsorázni. Mivel Mackenzie maradt, ezért az esély egyenlő a nullával, hogy lejöjjön.
De próba, szerencse.
- Tessa, gyere vacsorázni. - nyitok be a szobámba. Tes az ágyon fekszik, és a plafont bámulja.
- Ő itt van még?
- Mack?
- Az.
- Igen. Itt van. Velünk vacsorázik.
- Akkor engem felejtsetek el. - becsukom az ajtót, és a szemem forgatva beljebb lépek.
- Mi van veled? Mack tök jó fej csaj.
- Liam! Már mondtam, hogy mi a bajom... és várj! Te, most komolyan azt mondtad, hogy jó fej?
- Igen. Jól hallottad. Emlékszem, hogy mit mondtál. De, honnan tudod, hogy még mindig ugyan az a csaj-e mint akkor?
- És te mégis az ő lelki világát félted. Hát ez szép. - nagyot sóhajtok, és mellé ülök.
- Tessa.  Ha te azt mondod, hogy hárpia, meg az a sok másik jelző amivel illetted, akkor legyen az.  De, honnan tudod? Menj le! Derítsd ki milyen most valójában!
- Szóval azt mondod, hogy barátkozzak össze vele, hogy leleplezhessem?
- Én nem ezt mon...
- Köszönöm szívem! Adtál egy nagyon jó ötletet! - feláll, és az ajtóhoz siet. - Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet! Nagyon jó ötlet!... Nem jössz vacsorázni? - szélesen elmosolyodik.
- De. - megragadj a kezem, és kéz a kézben sétálunk le, az asztalhoz, ahol már mindenki vár minket.
Na.. Ebből mi fog kisülni?

* Maya szemszöge *

- Niall! Kérlek, had üljek Mack mellé! - érkezik meg Tessa. Elkerekedett szemmel figyelem, ahogy kiejti ezeket a szavakat.
- Miért nem ülsz a helyedre? - kérdezi Niall.
- Mert ott, most te ülsz! - néz Tessa Niallra, elég jelentőségteljesen.
- Nem. Én itt ülök. A helyemen!
- Niall, kérlek!
- Rendben. - áll fel Niall, és Liam mellé ül, Tessa helyére.
- Ennek nem lesz jó vége. - fogom az arcom, a két kezem közé.
- Szóval, Mack. - kezdi Tessa. - Mit dolgozol, most?
- Fodrász vagyok.
- Az király! És van barátod?
- Nincs.
- Miért?
- Mert szakítottunk.
- Biztos bunkó volt. Megcsalt? - Tessa úgy figyel, mintha tényleg érdekelné.
- Nem.
- Hm. Tartod valakivel a kapcsolatot Hollywoodból?
- Igen. Dominic.
- Jó fej a srác.

- Liam. - hajolok át Harryn.
- Hm?
- Mi a fenét csinál?  - Liam közel hajol, és eltakarja a száját az egyik oldalról, hogy még véletlenül se hallhassa meg más.
- Annyit kértem jöjjön le megismerni a csajt, ő pedig úgy értette, hogy barátkozzon össze vele, hogy utána leleplezhesse.
- Ez most komoly?
- Szerintem igen.

- Tessa. - mosolygok rá.
- Tessék? - néz rám.
- Segítenél nekem kihozni a vacsorát?
- Kérd meg Harryt!
- Tessa! Én szeretném, ha TE, segítenél nekem! - minden szem ránk szegeződik.
- Rendben.

Mind a ketten felállunk az asztaltól és a konyhába megyünk.

- Mi a fenét művelsz?
- Barátkozok Mackenzievel. Miért? Baj?
- Tudom mire készülsz! Nehogy bármi rosszat merj csinálni, mert nem állok jót magamért!
- Ho-ho! Semmi rosszat nem tervezek! Egyszerűen csak beszélgetünk! - felkapja a salátás tálat, és kiviszi az asztalhoz. Utána viszem a sült húst, meg a csipeszt, és lerakom az asztal közepére.
Leül Mack mellé, aki kicsit megszeppenve mosolyog rám.


* vacsora után *

Tessa ennél furcsábban nem is viselkedhetne! Egy csomót dumált, nevetett Mack történetein, bele-bele boxolt a vállába, és meghívta, hogy jöjjön el velünk a hétvégén bulizni. De előtte majd még jöjjön át, hogy tudjanak beszélgetni, meg menjenek el moziba.
Ilyenkor félek Tessától!

Harryvel elmosogattunk, amíg Tessa teázott a nappaliban Mackel. Végül Niall felajánlotta, hogy haza viszi Mackenziet, így nem kell ilyen későn buszoznia, és hamarabb otthon lesz... biztos csak ezért. Olyan aranyos!

Aztán mikor búcsúzkodtunk Tessa volt az első aki megölelte, majd az orrára kötötte, hogy holnap után jöjjön át mindenféleképpen, hogy egy csajos napot tudjanak eltölteni. Engem figyelembe se vett a tervezgetés közben. Pedig szeretném őket szemmel tartani, mielőtt valami gond lesz belőle.

Aztán Mack elment. Zayn és Louis elmentek Eleanorhoz, és Perriehez. Liam és Tessa felmentek a szobába, én pedig fürödni.

Hajamat törölgetve lépek ki a fürdőből. Harry az ágyon fekszik.
- Olyan fura volt ma Tessa.
- Igen.
- Valamit tervez, és idegesít! - leülök az ágy másik oldalára.
- Ne foglalkozz vele! Tessa tud magára vigyázni!
- Hát. - nevetek fel. - Nem is Tessát féltem!
- Hé! - mászik mellém. - Ne rád ezen magad! Mi van, ha tényleg jóba akar lenni a csajjal?
- Tessa SOHA nem akart jóba lenni a "csajjal". Ősi ellenségek!
- Adj neki egy esélyt! Majd ki sül, hogy mit tervez! - lassan csókolgatni kezdi a nyakam, amitől kiráz a hideg.
- Azt mondod?
- Igen.
- Rendben. - fordulok felé, és a következő puszit, már a számra kapom.
- Elmegyek fürödni! Te kapcsolj be valami filmet! Sietek! - ugrik le az ágyról, és eltűnik mögöttem.
A DVD-s polchoz megyek, és kiválasztok egy filmet.












( Kattints ide és olvass tovább. :) )

Megvárom míg Harry kijön a fürdőből, aztán elindítom. Lekapcsolja a villanyt, és befekszik mellém.


- Tigrist, biztos jó helyre vittétek? - kérdezem.
- Igen. Ed-nél van.  Szívesen vigyáz rá. 
- Holnap elmehetnénk érte.
- Rendben. Mit nézünk? - L'ecsó.
- Az a patkányos nem? Amikor a patkány főz?
- Igen. - bólintok és elkezdődik a mese.


Nem sikerül végig néznünk, mert közben elalszunk.
Álmomban egy kisbabát tartok a kezemben, Harry pedig mellettem áll és azt mondja;
- Gyönyörű kislány. És a miénk.
- Mi legyen a neve?
- A neve legyen...



- Maya! Kelj fel! - rázza meg a vállam valaki.
- Várj! Még 5 perc! Kérlek! - hangos szirénázás hallatszik kintről. A szemem felpattan.

A szobában füst van, és olyan fojtogató, hogy alig kapok levegőt. Kaparni kezdi a torkom, és köhögni kezdek.

- Harry!
- Itt vagyok! Gyere! Add a kezed! - kiszállok az ágyból, és megragadom a kezét. A kijárat felé húz.
- Mi történik? - kérdezem.
- Valami kigyulladt. - mondja Niall, és ő is köhögni kezd a füsttől. - Ki kell jutnunk innen. - mind egyet értünk.

Elindulunk a lépcsőn, ahol 2 tűzoltóba szaladunk bele.
- Erre. Siessenek! - terelnek minket kifelé.
Miután kiérünk, körbe nézek. Liam és Tessa sehol.
- Elnézést! - állítok meg egy tűzoltót.
-Tessék?
- Egy szőke lányt, és egy magas, barna hajú srácot keresek. Nem jöttek esetleg ki?
- Sajnálom, de nem találkoztam még senkivel. Azt mondja, hogy ők is bent vannak?
- Igen. - a pánik végig fut rajtam. 
- Nyugodjon meg hölgyem.  Mindjárt megkérdezem a többieket.
- Köszönöm. - Harry mögém áll, és átkarol.
- Tessa, és Liam? - fordulok felé.
- Nem jöttek ki? - kerekedik el a szeme. Szóval ős sem tudja, hogy hol vannak. Lassan az egész ház égni fog és ők bent vannak?
- Ugye csak szórakozol? 
- Maya, nem láttam őket sehol.
- Niall! -szaladok hozzá.
- Tessék?!
- Tessa, és Liam? - kérdem.
- Azt hittem veletek vannak. 
- Nem. - rázom a fejem.
Elindulok, a tűzoltók tábora felé. Megkérdezem mindegyiket, de senki nem látta őket.

Nem lehet.
Nem!
NEM!

Zokogva szaladok befelé. Többen megpróbálnak megállítani, de mindegyik keze elől elugrok, és szaladok tovább.
- Hölgyem nem mehet be! A ház veszélyes!
De nem érdekel. Végül, a lépcső aljánál fognak meg, és a derekamnál fogva rángatnak ki az égő házból.
- Tessa! - üvöltöm, ahogy a torkomból kifér. - Tessa, és Liam még bent van!
- Kihozzuk őket hölgyem, csak maradjon nyugton. - a tűzoltó csak kint enged el, én pedig rögtön vissza akarok szaladni, de valaki megragadja a derekam.
- Maya, nyugodj le! - mondja határozottan, de rángatózni kezdek, és üvölteni.
- Hogy a francba nyugodjak le, mikor a barátnőm, és a barátja bent vannak, és ég a ház?  Mégis hogy? - zokogom.
- Minden rendben lesz! - szorít magához. Fejemet a vállába fúrom, és zokogok tovább.
- Hívjanak mentőt! - üvölti az egyik tűzoltó, aki épp ebben a pillanatban lép ki. Felkapom a fejem. - Hívjanak mentőt!
Liam lép ki az ajtón, kezében Tessa. Kezei teste mellett lógnak, élettelenül.

Kitépem magam Harry szorításából, és hozzájuk szaladok. Liam tiszta korom, és Tessa is.
Liamre nézek, aki teljesen komoly arccal teszi le lassan Tessa testét a fűbe, ahova a tűzoltó mutat.Körbe állják, és megkérnek minket, hogy távozzunk.
- A barátnőm! Engedjenek oda! - üvöltöm, de semmi haszna. Liam rángat el mellőle, át az úttest másik oldalára. - Engedj el! ENGEDJ EL! - üvöltöm, de hasztalanul. Magához szorít, testével eltakarva a házat, és Tessát. Feltekintek az arcára. Egyenesen előre bámul, és engem szorongat. Könnyek szöknek ki a szeméből.

- Nem. - mondom elszörnyedve. Ha Liam sír akkor... - TESSA! - üvöltöm, mire mégerősebben szorít magához.

2014. április 22., kedd

30. fejezet / Záróbuli.

Mottó: Az emberek azt mondják, nem kéne együtt lennünk. Túl fiatalok, hogy tudják mi az hogy örökké. De én azt mondom, nem tudják miről beszélnek! Ez a szerelem csak erősödni fog, ezért nem akarok tovább várni. Csak elakarom mondani a világnak, hogy az enyém vagy! Ők nem tudják mit csinálunk, Ők nem tudják mi a "Szeretlek", de lefogadom, ha tudnák, féltékenyek lennének ránk! Ők nem tudják, milyen fent lenni egész éjjel. Ők nem tudják, hogy  egész életemben vártam! Találni egy szerelmet, miben így érzel. Bébi, ők nem tudnak rólunk! Egy érintés, és hívő lettem. Minden csók, egyre édesebb lesz.  Egyre jobb lesz! Ők nem tudják mennyire különleges vagy. Ők nem tudják mit tettél a szívemmel. Mondhatnak bármit, mert ők nem ismernek minket. Ők nem tudják, mihez értünk a legjobban. Ez közted, és köztem marad. A mi kis titkunk. De el akarom mondani, elmondani az egész világnak, hogy az enyém vagy!     




( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

* egy hónappalkésőbb *


Az elmúlt egy hónap rosszabb volt mint gondoltam, hogy lesz. Persze nem Magyarországgal van a baj, hanem velem. Az első pár hétben 20 liter fagyit biztos megettem egyedül. Ha leültem filmet nézni, ha újságot olvastam, vagy ha éppen este nem tudtam elaludni.
Folyamatosan kattogott az agyam.
Volt mit átgondolnom, és végül döntést hoztam.

Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk több újságíró keresett fel, hogy mi van köztem és Hazza között. Általában mindegyiknek megköszöntem, hogy vette a fáradtságot és felkeresett, majd elköszöntem. Kész zűrzavar az életem. Az angol hírportálok, már azt pletykálják, hogy zátonyra futott a kapcsolatunk, és hogy Harry dobott ki.
Minden nap úgy ébredtem, hogy ez egy új nap arra, hogy még többet törjem a dolgokon a fejem.
Tessa felmondott az étteremben, mert nem tudott beilleszkedni. Anthony nagyon jó fej volt, mert megértett mindent.
A fiúk elindultak a koncert sorozatra.
Elős koncertjük L.A-ben volt, majd Párizs. Most épp Írországban vannak, és holnap lesz a Németországi, záró koncert. Tess velük ment, és minden este küldött képeket a srácokról.
























Természetesen hosszú-hosszú beszámolókat is olvashattam tőle.
Nagyon hiányzik a csaj, és a srácok is, de jó végre kicsit kiszellőztetni a fejem.
Anyáék megtudták, hogy egy hónapra leköltöztem Magyarországra. Pár napra rá, meg is érkeztek. Jó kis agymosást kaptam. Maria, és Cynita KEDVESEK VOLTAK VELEM! Vajon miért...?

Anyuék 1 hetet maradtak, és rám bízták a döntés súlyát, hiszen már " felnőtt vagyok". Miután elmentek Mike és Daniella ikrei a nyakamon maradtak, mert a bátyámék pár napra ország járó körútra mentek. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
Volt, hogy videó chateltünk Tessával, ilyenkor csak Liam volt jelen. Többször is említették, hogy Harry teljesen maga alatt van, és hogyha van pár nap pihenőjük, akkor elvonul.
A szívem szakad meg érte, de ő is tudja, hogy ez a pár hét döntő lehet.

Most már tudom mit akarok.

- Maya! - kiálltja Maria. A ház melletti kis tónál ülök.
- Tessék? - fordulok hátra.
- Indulunk! Kész vagy?
- Igen! - sóhajtok nagyot.
- Oké, akkor gyere! - felkelek, és a házba megyek. Cintya, Maria, anya és apa, már útra készek. Tegnap jöttek vissza.
- Indulhatunk. - kapom fel a táskámat.
- Rendben. Sziasztok! - köszönünk egyszerre.
- Szia nagyi! Holnap után találkozunk!
- Igen. - ölel meg. - Vigyázz magadra kis unokám! Aztán egy kalappal holnapra!



* másnap este, 5 óra *


- Mindjárt mi jövünk! - ugrál Cyn. Ahelyett, hogy én is örülnék a dolognak egyre idegesebb leszek.
A tenyerem izzad, és szédülni kezdek.
A francba! Nem lehet rám ilyen hatással...vagy mégis?

* 2 óra múlva *

Cyntia mindent rögzít ami eddig történik.
- Maya, integess a kamerába!
- Cyntia, tedd már le! - tolom el az arcomtól. Már egy ideje bent vagyunk szóval, most már ideje lenne, hogy elkezdődjön. A stadion már cuftig tele, már csak a főszereplőket várjuk. A húgaim az első sorba vetettek jegyet, utána pedig találkozhatnak a srácokkal is. Szívesen cseréltem volna, valakivel a leghátsó sorból, de anya az orromra kötötte, hogy maradjak a húgaimmal.
Így teszek.
Még 10 percet kell várnunk, mire a lámpák elsötétülnek, és elindul a kezdő videó. A rajongók megőrülnek. Visítozni kezdenek, még a húgaim is.
(Nézd végig.!)

* koncert végén *

- Köszönjük nektek srácok, hogy eljöttetek ma este! Jó éjszakát DENMARK!

Most már értem miről beszélt Tessa, mikor azt írta, hogy nagyon király a hangulat! A srácok oltárian jó fejek. Folyamatosan bohóckodnak, és szekálják egymást. Hát az égnek egyik srác sem vett észre, illetve Niall azt hiszem, de nem szólt senkinek. Folyamatosan rám rám mosolygott, amitől a húgaim teljesen kikészültek. 

- Maya, igyekezz már! - sürgetnek a húgaim. Most fognak először találkozni a srácokkal, én pedig újra. Kicsit fura...
- Jó, rendben. Amúgy nem mindegy, hogy mikor érünk oda? 
- Nem! És végre te is találkozni fo...
- Maria, nézd, ott vannak! - rángatja Cyn előre. Kicsi a sor, így hamar sorra kerülünk. Mi vagyunk az utolsók.


- Sziasztok! - köszönnek a fiúk nekik. Egyenlőre velük vannak elfoglalva. Én megállok szembe velük, és előveszem a táskából a fényképező gépet.  Feltekintek, és Niall vigyorog rám. Én is elmosolyodok. Mintha haza érkeztem volna. 
- Szóval, hogy hívnak titeket? - tudakolja Zayn. 
- Én Maria vagyok. 
- Én pedig Cyntia. 
- Szép nevek. 
- Köszönjük szépen. - mondják egyszerre. A szemem forgatom, és megvárom amíg a srácok alá írják a lányok pólóját. 
- Rendben, akkor csináljuk a képet. - mosolyog a lányokra Harry. 
- Oké! - a lányok beállnak a fiúk közé, és mind felém fordulnak. Hazza egy ideig nem tekint fel, csak akkor mikor megszólalok. 
- Mosolyogjatok! Hazza, kérlek! - felkapja a fejét, és mint aki szellemet lát, úgy néz, aztán végre elmosolyodik. Melegség önti el a szívem. Megcsinálom a képet, és elteszem a kamerát. 
- Harry! - állnak elé a lányok. - Te tényleg jártál a nővérünkkel? - érzem ahogy elpirulok. Harry felnevet, és lehajol hozzájuk. Eltakarom az arcomat.
- Rendben. - mondják egyszerre Cyntiájék. - Most te jössz Maya! - fordulnak felém.- Állj a srácokhoz, és add ide, a kamerát! - így teszek. 
- Szia Maya! - ölelnek meg a srácok, kivéve Harry, aki arrább áll.
- Annyira hiányoztál! 
- Ti is.
- Rendben! - kiabálja Maria. - 3...2... - mind megfordulunk, és a kamerába nézünk. Harry is közelebb jön, és átkarolja a derekam. Rápillantok és elmosolyodok. - 1.. - a vaku villan. 
- Köszönjük szépen srácok! - mondom és átveszem a kamerát.
- Vissza jössz, ugye? - tér a lényegre Louis. 
- Nem sze...
- Paul azt mondta jöjjek be, - lép be Tessa a szobába. - de nem értem miért! Szia Maya! Szóval mi... - felém fordul, és visítozni kezd. - Maya! - ugrik a nyakamba. - Te mikor, és... Jézusom. Annyira jó, hogy itt vagy! Hiányoztál! 
- Te is! - ölelem meg. 
- Annyi mindent el kell meséljek! 
- Először szeretnék Hazzával beszélni. - suttogom a fülébe. 
- Rendben. - enged el. - Mi megyünk! Lányok! - fordul az ikrekhez, és az ajtó felé tolja őket. - Gyertek, megmutatom nektek a legjobb helyet a világon!... srácok elkísértek minket? 
- Persze! - mondják egyszerre, és elindulnak ők is. 

Megvárom amíg becsukódik az ajtó, majd Harryre nézek. 
Idegesen a hajába túr. 
- Szóval... - mondja. 
- Rengeteget gondolkodtam. - ülök fel a szobában lévő egyik asztalra. 
- És? Mire jutottál? 
- Tudod, mikor mellém ültél a repülőn, a pokolba kívántam magam, hogy egyáltalán szóba álltam veled. Aztán egyre jobban megkedveltelek, végül beléd szerettem. Addig a kis incidensig, ami a szigeten történt, rendületlenül hittem, hogy minket nem szakíthat szét semmi! Muszáj volt elmeneküljek, mert úgy éreztem, hogy ha nem teszem, akkor összetörök. Egy kis levegőre volt szükségem. Aztán, mikor felszálltam a repülőre a szívem 1000 darabra tört, hogy itt kell hagyjam azt, amit eddig felépítettem. És egyáltalán nem könnyítetted meg azzal az öleléssel a dolgomat. - elmosolyodok. - Végül mikor Magyarországra értünk, vagy 25 újság írón, és fényképező barmon kellett átverekedjük magunkat. Mind azt ismételgette, hogy " Miért jött haza? ; Miért szakított a világ sztárral? " Akkor tudtam, hogy ebből én nem kérek. - Harry arcára nézek. Teljesen elszomorodott képet vág.  Leszállok az asztalról, és le, s fel kezdek sétálgatni.
 
- Ezt meg tudjuk olda... 

- Még nem fejeztem be!.... - szakítom félbe - Szóval. Hol is tartottam? - állok meg egy pillanatra. - Ja igen. - újra járkálni kezdek. - De mikor már 2 hete távol voltunk egymástól, valami más lett. Nem tudtam aludni, és nappal is folyamatosan egyedül éreztem magam. Pedig velem voltak a szeretteim. Ekkor jöttem rá, hogy ha kell akkor megküzdök a világ összes újság írójával, és a rajongókkal is!
- Szóval, akkor... 
- Nem tudok, úgy elaludni, hogy te ne lennél ott, és úgy egy új napra ébredni, ha valami csoda folytán mégis sikerül elaludnom, hogy nem te vagy mellettem. Ez már nem megy. 
- Akkor vissza költözöl, és minden a régi lesz? - állít meg. 
- Nem. Soha nem lesz semmi a régi. 
- Mi? - néz rám értetlenül.
- Sokkal jobban szeretlek, mint akkor. És kész vagyok arra, hogy megküzdjek érted, a világ összes rajongójával!
- Jézusom! - kap fel, és pörögni kezd velem, közben megkönnyebbülten felnevet. - Annyira megijedtem! - letesz, és erősen megölel. 
- Ha...Harry! - nevetek én is. - Elengednél? 
- Nem! Soha többet nem engedlek el! Érted? Soha, de soha! 
- Oké, de meg fojtasz! - kicsit lazít az ölelésen, és fölém tornyosul.
- Igazán, őrülten, mélyen beléd szerettem. - mondja komolyan. - Ez volt életem leghosszabb, és legrosszabb egy hónapja! Sose engedlek 50 méternél messzebb magamtól! 
- Jézusom! - nevetek fel. - Az örültbe fogsz kergetni? - elmosolyodik. 
- Az enyém vagy, angyalom. - lassan az ajkaimhoz érinti az övét, majd folytatja. - És ha bárki, csak egy újjal is hozzád ér, annak annyi! 
- Harry! 
- Nem engedlek el....  Szeretlek. - könnyek gyűlnek a szemembe. 
- Én is. - homlokát a homlokomnak dönti, és lassan megcsókol.
Ez az érzés hiányzott nekem, az elmúlt hónapban.
Szeretném ha mindenki tudná, Ő az Enyém! Eljött az idő, hogy végre a saját lábamra álljak.  Ki kell álljak magamért és magunkért! Mostantól nem leszek az a sebezhető kismadár, akinek a bátyja segítségére van szüksége, és folyamatos vissza szalad anyuhoz, meg apuhoz! 
Forduló ponthoz érkeztem, és most kell döntenem, ki marad az életemben, és ki megy. 


Nos. Harry marad!





Sziasztok mindenki, világ szerte, aki olvassa az én kicsi blogomat!  Jézusom!!! A 30. rész is felkerült! *-* ^_^ Nagyon nagyon köszönök mindent! A kommenteket, a +1-ezéseket, és a rengeteg szám szerint +13000 (  IGEN ÁTLÉPTÜK! *-* ) megtekintést! Fantasztikus! Tényleg! :3 
Most viszont egy kéréssel fordulok hozzátok! :)
Barátnőmnek az egyik ismerőse lájkokat gyűjt, az egyik facebookos képre! A tét 150E Ft. amire nagyon szüksége lenne! Nem sokkal van lemaradva, ezért megkérem azokat, akiket még nem kértem személyesen, hogy szavazzon: 
erre a képre. Nagyon nagyon hálásak lennénk mind! Csak egy lájk!
Köszönöm mindazoknak, akik megteszik! :)  Akinek valami kívánsága van cserébe,  ( persze nem olyan, hogy juttassam be valahova, vagy intézzem el, hogy találkozzon a fiúkkal.... :D ),  azon szívesen segítek. 

* Emilie

2014. április 21., hétfő

29. fejezet / Szünet.

Mottó: Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyűlölöm. Amikor ott állok, mint egy csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szűkül a gyomrod, mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most hirtelen fizikai valóságukban eltűnnek, ám virtuálisan továbbra is őrséget állítva őriznek, hogy nehogy bármi bajod essék. Hogy még véletlenül se dőlhessen össze a várad, amit olyan nagyon nehezen építettél fel.



( Kattints ide, és jó olvasást! :) )
* szülinapi buli estéje *

Harry szemszöge



- Harry? - szólít meg egy lány. Épp Niallel beszélek. Hátra fordulok.

Egy lány áll mögöttem, aki valaha sokat jelentett nekem.

- Felicity? Hát..te? - kérdezem zavartan.
- Hallottam, hogy a városban vagy, és hogy ma itt leszel. Gondoltam eljövök. - ölel meg.
- Hogy vagy? - Felicity a barátnőm volt. Az iskolában ismerkedtünk meg. "Barátságosan" szakítottunk. Ugyan már rég nem beszéltünk, jó volt újra látni.
- Egész jól. Te? Látom beindult a szekér. - mosolyog rám.
- Igen. Egész jó. - hátra pillantok, de Niall már nincs itt.
- Szóval.... látom, most van egy barátnőd.
- Igen. - szememmel keresni kezdem Mayát.
- Szép lány. Hol ismertétek meg egymást?
- Repülőn. Mellé szólt a jegyem.... Neked? Van barátod?
- Nem. Pillanatnyilag nincs.
- Pillanatnyilag?
- A hét elején szakítottunk. - ránt vállat. - Egy barom volt.
- Mi történt?
- Azt akarta, hogy ne barátkozzak senkivel, csak az ő köreiből, mert az én társaságom nincs rám jó hatással. Egy ideig beletörődtem, de kezdett sok lenni. Aztán hétfőn elhagytam.
- Jól tetted. Ez tényleg egy barom. És a suli? Befejezted? - próbálok témát keresni. Sosem esett nehezemre vele beszélgetni, de már nem is tudom mik érdeklik. Régen beszéltünk. Nagyon régen.
- Igen. Elvégeztem, leérettségiztem. Most egy kávézóban dolgozom.
- Kávézóban?
- Igen. A Tree-ben. - a név hallatára felkapom a fejem. Ott volt az első randink.
- A...a Tree-ben? - dadogom.
- Igen. Sok régi, szép emlék köt oda. - célozgat.
- Szép emlék... - mormolom, és kortyolok egyet az üdítőből.
- Emlékszel, hogy mindig együtt mentünk mindenhova?
- Igen. - mosolyodok el.
- El választhatatlanok voltunk. - lép egyet felém. Mikor nem mozdulok megismétli. Már csak centik választanak el egymástól. - És távolság ide, vagy oda, én még mindig érzek valamit irántad.
- Felicity... - nézek a szemeibe.
- És arra emlékszel, mikor megígérted, hogy mindig vigyázol rám? - hajol közelebb.
- Felicity.
- Én emlékszek. Szakítás ide vagy oda, sosem felejtettem el.
Mozdulatlanul állok. Pedig cselekednem kellene.
Egyszer csak megcsókol.
Az emlékek elő törnek.
Hiszen Ő hagyott el.
És nekem ott van Maya.
Maya, akit szeretek.
Mit tettem?
- Felicity! - lököm el magamtól. - Mi a frászt művelsz?
- Én...ne haragudj.
- Nekem barátnőm van!.... - törlöm le a számat. Ránézek, ő pedig elmosolyodik. - Ezért jöttél ide, igaz? - rivallok rá.
- Harry! - fogja meg a kezem. Idegesen a hajamba túrok, és körbe nézek. Pár srác és csaj felfigyelt ránk. Megragadom a kezét, és az emelvény mögé húzom ahol nincs senki.
- Felicity! Nekem barátnőm van! És szeretem!
- Dehogy szereted! Te még mindig engem szeretsz! - feleli komolyan. Hátat fordítok neki, mielőtt olyat mondanák.
- Ide figyelj. Bármit tervezel, jegyezd meg, hogy köztünk már nem lesz semmi! Ha törik ha szakad! Ezek után pedig ne is várd!
- De mi...
- Nincs olyan, hogy... Mi! - emelem fel a hangomat.
- Megváltoztál. - mondja idegesen.
- Megváltoztam volna? Nem hiszem. Csak tudom mit akarok.
- Egy nagyképű bunkó lettél. Leszarod az embereket! Elfelejtettél mindent ami miatt most ott vagy ahol. Valaha te is egy kis senki voltál.
- Na álljon meg a menet! - fordulok felé. - Még te vagy ideges? Te vagy felháborodva? Hiszen abban a tudatban, hogy barátnőm van... rám másztál. Nem felejtettem el semmit! - hangomat lejjebb veszem. - Minden egyes pillanat bele égett az agyamba, amit itt töltöttem. Mára viszont, már nem tudom ki is vagy valójában. - elmegyek mellette, mire utánam kiált.
- A "Barátnőd" egy szajha. - nevet fel.- Csak úgy mondom.
Megtorpanok. Rám mondhat bárki bármit, de Maya? Mit ártott ő neki?
- Tessék? - fordulok vissza megfontoltan. Kezemet ökölbe szorítom, annyira, hogy elfehérednek az ujjaim.
- Jól hallottad. A rajongóitoknak igazuk van. Egy pénzéhes szajha. Szerinted tényleg szeret? - felnevet. - Vicces.
- Most fejezd be! - figyelmeztetem.
- Fáj az igazság, ugye? - mondja gúnyosan. - Rossz megtudni valakiről ilyeneket. Főleg arról akit szeretsz.
- És te, - üvöltöm. - miért vagy benne ennyire biztos?
- Elég rá nézni. - ránt vállat.
- Na most már elég legyen! - üvöltök rá, mire meghátrál, és két kezét felemeli.
- Nyugi! - mondja. Utána lépek, készen arra, hogy a következő mondatánál olyat tegyek, amit magam sem akarok.
- Harry! - szólal meg a hátam mögött Louis. Nem fordulok meg.
- Mi van? - kérdezem.
- Bocs, ha zavarok, de Maya nincs sehol. Égre földre kerestük, de senki sem látta.
- Megyek. - indulok el.
- Szia, szép fiú! - kiáltja utánam Felicity. Remélem soha többet nem találkozok vele.
- Ez mi volt, " Szép fiú "? - kérdezi Lou miután mellé érek.
- Ez a szuka... megcsókolt. Csak azért, hogy szakítsak Mayával.
- Ez nem az a lány akivel...
- De. - mondom idegesen. Ezt most azonnal meg kell vele beszélnem, mielőtt megtudja valaki mástól.
- Óóó.


Szétszóródva keresgéljük Mayát, de senki sem találja sehol. Tessa, Eleanor, és Perrie együtt mennek, mi a fiúkkal pedig külön külön kérdezősködünk. SMS-t is írtam már neki, de nem válaszol. Biztos lemerült...
Végül anyánál kötök ki aki Robinnal ül egy padon.
- Szia, szívem.
- Helló. Mayát keresem.
- Nem rég, ő is keresett téged.
- Mikor? - húzom fel a szemöldököm.
- Amikor azzal a lánnyal beszéltél. Felicity, igaz?
- Igen. Szóval, azt mondjátok, látott mikor a csajjal beszélgettem?
- Ahogy mondod. - mondja Rob. - Majd elindult hozzád. Azóta nem beszéltünk, és nem is láttuk. - elindult, felém és azóta senki se látta...
- A rohadt életbe. - káromkodok. Előveszem a telefonom, és hívni kezdem.
- Harry! - lepődik meg anyám. Megfordulok, és a part felé kezdek szaladni.
Maya nem veszi fel. Egy üzenetet is küldök neki. A partról eltűnt a hajó.
- Mi a helyzet? Megtaláltad? - állnak mellém a srácok, és a lányok.
Ekkor végre vissza ír.


* Nos, nincs mit megbeszéljünk, és a magyarázatodra van legkevésbé szükségem. Mike holnap haza megy Magyarországra, én pedig vele megyek. Tessa majd össze szedi a cuccaimat. Köszönöm a csodás napokat amit veled tölthettem, de én innentől kiszállok! Rohadtul nem vagyok rád kíváncsi!... sőt senkire sem! Felejtsük el egymást. Mindenkinek jobb lesz így! Örülök, hogy ismerhettelek. *
Maya


- Maya elmegy. 
- Miért, itt van a szigeten még? 
- Magyarországra. - mondom remegő hangon. - Maya vissza költözik. 
- Hogy.. mit csinál? - tátja el a száját Tessa, és előveszi a telefonját. 


Maya szemszöge

* másnap reggel *

Még mindig mocskosul érzem magam. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak forgolódtam, és azon gondolkodtam, hogy az a lány, miben lehet jobb.
Most a fürdőben vagyok, és a jég hideg víz alatt állok ruhástul. Már nem tudok sírni. A szemeim a kétszeresére dagadtak. A torkomba gombóc nőtt.

Elzárom a vizet és úgy ahogy vagyok, végig sétálok a folyosón, egész a szobám ajtajáig. 
- Maya? - lép ki a szobájából a bátyám.- Mi a fenét művelsz? Hogy nézel ki? - lép mögém. Maga felé fordít. Üres tekintettel a mellkasát bámulom. - Te...te tiszta víz vagy, és jég hideg. 
- Sherlock Holmes. - mondom gúnyolodva. 
- Na jó. Indulj be. - nyitja ki mögöttem az ajtót, és lassan bevezényel a szobába. Bekapcsolja a fűtést. Egy törölközőt, és két takarót terít rám, miután leültet az ágyra. Remegő kézzel húzom magamon össze ezeket.
Felhúzza a redőnyt és elém guggol.
- Most pedig elmondod, mi a fészkes bajod van. Megőrültél? Jég hideg vízbe fürdesz, és utána így mászkálsz a házban? Mi történt tegnap? 
- Megcsalt, Mike. Megcsalt. - tör fel belőlem. Lassú, meleg könny szökik végig az arcomon. 
Mégis tudok sírni. 
- H..hogy, mi van? Harry? Harry, megcsalt? Én agyon verem! Most azonnal! - áll fel. Megragadom a kezét. 
- Mike, kérlek ne! 
- Még őt véded? Szét verem az arcát, mo...
- Mike! - üvöltöm. 
- Mi van? 
- Ne csinálj semmit! ... Kérlek. - zokogom. Elengedem a karját, és a testem mellé ejtem őket.
- Maya. Istenem. Ne haragudj. - öleli át, a zokogástól remegő vállam.
- Kérlek, ne tegyél semmit. Nem akarom, hogy bántsd! - zokogom tovább. 
- Nem fogok semmit csinálni. 

* később * 

Elmesélek mindent Mikenak. Hogy mi történt azelőtt, hogy belebotlottam a partra igyekezve. 
Egy ideig csak csöndben ülünk, aztán Mike töri meg a csendet.

- Rendben. Akkor most elmész, és meleg vízbe megfürdesz! Utána meleg ruhát húzol, és lejössz a konyhába. A nappali mellet van. Készítek kaját. - áll fel. Felhúz engem is, és bekísér a fürdőbe. Megnyitja a csapot, és csak ekkor megy ki. 

* Tessa szemszöge. *

Harry elmesélt mindent. Csak fussak össze ezzel a kis kurvával. Kikaparom a szemét! 

Mind Harry családjának a nyaralójában, aludtunk az éjjel történtek miatt. Liam nem aludt fent velem, hanem lent maradt Harryvel, aki a szülei piás szekrényét kiürítette. 
Anne, és Robin haza ment. 

Épp a fürdőbe megyek, mikor megszólal a telefonom, ami az ágyon van. Úgy ugrok rá, mint az oroszlán a zsákmányára. Abban reménykedek, hogy Maya hív, de nem ő az, hanem a bátyja. 
- Szia. - veszem fel. - Maya ott van veled? Ugye jól van!? Nincs semmi baja? 
- Neked is szia. Maya itt van, és a jól van fogalma, most nem épp Mayára illik. 
- Jézusom. Mi van? 
- Én is ezt kérdezem. Az a srác nem sokáig fog úgy kinézni, ahogy. Átrendezem a végtagjait, és a seggé...
- Mike! Kérlek! - szakítom félbe. - Nem érdekel, hogy mit akarsz kezdeni Harry seggével, de hallgass végig! 
-Rendben. 
- Harryt csókolta meg az a szajha. Harry rögtön ellökte magától, csak Maya azt már nem látta! Egész éjjel fent volt, és szerintem még egy üveg pia hiányzik neki ahhoz, hogy alkohol mérgezést kapjon. 
- Biztos vagy benne, hogy így történt? 
- Te nem láttad a nappalit, miután megérkeztünk 10 perccel.
- Miért? 

- Minden ami mozdítható, és törhető, az a földön landolt, és tört.
- Maya reggel ruhában állt be a zuhany alá. A zuhanyból jég hideg víz folyt. Utána pedig, abban a ruhában mászkált a házban.
- Jézusom. És most? 
- Épp reggelizik a konyhában. Lefürdött, immár meleg vízzel.... Bárcsak itt lenne Daniella.... Ő tudná mit kell csinálni. 
- Ma utaztok Magyarországra? 
- Igen. 14:25kor indul a gép. 
Hosszú hallgatás után eszembe jut valami. 
- Mike? 
- Igen?
- Van egy ötletem. Figyelj, mielőtt...

* Maya szemszöge *

Mike elment a ruháimért Anneékhoz, és megmondta nekik, hogy köszönök szépen mindent. 
Épp a szoba ablakban ülök, és üres tekintettel bámulok kifelé. Rettentően fáj a fejem, és fázok. Szerintem kezdek lázasodni. Magamra húzok egy takarót, és a fejemet az ablak üvegnek döntöm. A szemem szép lassan lecsukódik, aztán elalszok. 



- Maya. - rázza meg a vállam Harry. - Kelj fel. El fogunk késni. 
- Mennyi a idő? - dörzsölöm a szemem. 
- Negyed tíz. Mindjárt indul a repülő. 
- Hová megyünk? 
- Nyaralni. Hát nem emlékszel? 
- De, de... persze. - ülök fel az ágyba. - Mindjárt megyek. Leviszed a bőröndöt?
- Persze. - puszil arcon. - Siess. - ragadja meg a bőröndöt, és már el is tűnik. 
Gyorsan felöltözök, és leszaladok az emeletről. 
- Megjötte...m. - torpanok meg. Harry egy lánnyal csókolózik, majd mikor észre vesz elmosolyodik. 
- Nem gond,  ha Felicity is velünk jön? 


- Maya! Maya kelj fel! 
- Nem akarom, hogy velünk jöjjön! - üvöltöm. 
- Őőőő, oké, de kicsoda? - kérdezi Mike. 
- Ne haragudj... Csak álmodtam. Mennyi az idő? - húzom magamra a takarót. 
- Negyed egy. Elhoztam a ruháidat. El kellene kezdened készülődni.... várj. - teszi a kezét a homlokomra. - Te mindjárt kigyulladsz. Lázas vagy? Hogy érzed magad? 
- Jól vagyok. - tolom el a kezét. Pedig egyáltalán nem vagyok. 
- Biztos? Tiszta forró a tested. 
- Igen, biztos. - szállok le lassan a párkányról. - Kimennél? Készülődni szeretnék. 
- Persze. - túr bele a hajába. Úgy ahogy Harry szokott.
Harry. - visszhangzik a fejemben. 

A bőröndhöz fordulok, hogy Mike ne lássa a szemebe gyűlő könnyeket. 
- Rendben. Akkor siess! - mondja és távozik. Letérdelek a bőrönd elé, és kinyitom. A ruhák tetején az összes ajándék, amit a srácoktól kaptam. Egy külön táskában pedig a laptop. Kiveszem a ruhát, amit fel szándékozok húzni, és lecsukom. 


* a reptéren *

- Két jegyet szeretnék, Magyarországra. 
- Rendben, az iratokat szeretném kérni. 

Miután Mike megvette a jegyeket leültünk a várakozóba. 


- Minden oké? - kérdezi. 
- Persze, csak egy kicsit fázok. 
- Tiszta sápadt vagy. Biztos, hogy nem vagy lá...
- Biztos. Igen. 
- Rendben. - megszólal a telefonja. - Bocsi de ezt fel kell vennem. - feláll és arrább megy. - Szia...Igen... 14:25-kor... Rendben, siessen... Szia. 


( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- Ki volt az? 
- Őőőőő... Daniella. Kijön elénk. 
- Rendes tőle. 
- Igen. - ül vissza mellém. - Ha felszálltunk, már nincs vissza út. Biztos, hogy velem jössz? 
- Igen. - felelem rövid hezitálás után. 
- Hát. Ez nem volt valami túl meggyőző.
- Mike, én...
- Kérjük, kezdjék meg a 14:25-ös, Magyarországba tartó járatra a felszállást. A gép 20 perc múlva felszáll.
- Menjünk. - kelek fel lassan. Mike bólint, és ő is felkel.

- Következő....Jó utat.... Következő...Jó utat. - ismételgeti a hölgy, aki a jegyeket nézi beszállás előtt. Épp Mike következik, mikor hangos dobogásra leszek figyelmes. Hátra pillantok. 
- Maya! - kiáltja valaki.
Na ne! 
- Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? - sürgetem a hölgyet. 
- Jó utat. - mondja Miknak, és mióta itt állok, most először elmosolyodik. - Következő. - gyorsan a hölgy kezébe nyomom a jegyem. 
- MAYA VÁRJ! - kiáltja mögülem.- Bocsánat, ne haragudjon... Maya. - lép mögém Harry.
- Hé, fiatalember! Várja ki a sorát! - mondja egy idős hölgy.
- Maya, kérlek! Beszéljük meg! 
- Nincs mit megbeszéljünk. - mondom neki. A jegyes hölgy furcsán néz rám, majd ismét a jegyemmel kezd el foglalatoskodni. 
- De van! 
- Harry! Te megcsókoltad azt a lányt! - fordulok hátra idegesen. A gombóc, megnő a torkomban, és könnybe lábad a szemem. 
- Nem csó...
- Nehogy azt mond, hogy nem csókoltad meg, mert akkor megütlek! Láttam mindent! 
- Nem! Te csak azt láttad, hogy Ő, csókol meg engem. A kettő nem ugyan az! Kérlek, had magyarázzam el! 5 percet adj kérlek. - Mike mögém áll, és kiveszi a kezemből a bőröndöt. 
- Menj. Én addig elfoglalom a helyünket. - bólintok, kiállok a sorból és elsétálok Harry mellett. Vagy 10 méterrel arrébb állok meg.
- 5 perc. - fordulok Harryhez. 
- Az a lány, akit láttál, hogy megcs...
- Igen. A lényeg? - nem bírom elviselni, hogy azt a szót kimondja. 
- Szóval, ő a volt barátnőm. Már nagyon régen nem találkoztunk, és azért jött, hogy elintézze, hogy szakítsunk. 
- Ó, milyen jól végre hajtotta a feladatát. - fordítok hátat Harrynek.
- Maya! A rohadt életbe is. Beléd szerettem. 
- Én is beléd. Jobban mint kellene. - a könnyeim folyni kezdenek. - Még soha, soha nem voltam ennyire boldog. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de eljön az a rádöbbenős pillanat. Mi nem lehetünk együtt soha úgy, hogy azt ne vesézné ki a világ, vagy ne kapnák fenyegető üzeneteket, ha nyilvánosan megcsókollak. Én... szeretlek, de - fordulok felé. - ... de ez nekem már sok. Időre van szükségem.
- Elutazunk. Ketten, egy isten háta mögötti hely...

- Harry! Nem. Az egyetlen hely, ahova én most megyek, az Magyarország! - a könnyek folyamatosan elő elő jönnek. 
-  Esküszöm, hogy semmi nincs köztem és Feli...
- Ki ne mond! - szakítom félbe. - Át kell gondolnom, hogy mit is akarok valójában, mert ha ez így folytatódik, én megőrülök. - kezemet a homlokomra szorítom, mert egyre jobban lüktet. Szédülni kezdek, és rázni kezd a hideg. Hirtelen gyengének érzem magam. 
- Maya, én... 
- Ti úgyis fellépni mentek! - nyugtatom magam, de a könnyek nem apadnak el. - Addig úgy se találkoznánk. 
- Rendben. - túr bele idegesen a hajába. - Akkor...
- Tartsunk szünetet. 
- Igen. Szünetet. - hajtja le a fejét.
- Rendben. - bólintok. 
- Kérjük szálljanak fel a Magyarországra tartó, 14:25-kor induló járatunkra. 

- Ez nekem szól. - mondom zavaromban. - Szia, Harry. - búcsúzom, majd zokogva elindulok. Elmegyek... illetve mennék Harry mellett, de megragadja a derekam, és szorosan magához ölel. Nem lököm el.
Szükségem van arra, hogy a karjaiban tartson, mielőtt elbúcsúzunk. Átkarolom a derekát, és a szíve fölé teszem a fejem. 
- Vigyázz magadra.... Borzasztóan fogsz hiányozni. 
- Muszáj, Harry. 
- Tudom, de ettől még nem lesz könnyebb elengedjelek..
- Szeretlek. - suttogja a fülembe, majd elenged.
- Szia Harry. - mondom, és erőt veszek magamon, ahhoz hogy felszálljak a repülőre. 

Ne nézz hátra, ne nézz hátra. - mondogatom magamban. Szükségem van erre az időre, hogy tudjam mire vágyok, hogy mi lenne a legjobb. 
Bár már így is tudom. 


Felszállok a repülőre, és leülök Mike mellé. 
- Minden oké? - kérdezi. Rá nézek, és megpróbálok elmosolyodni, de a mosoly sírásba fullad. Hozzá bújok, ő pedig átölel. - Minden rendben lesz. - ölel szorosan. 
De ez nem az az ölelés, amire szükségem lenne.
Amire vágyok.


Nehéz egy hónap lesz, az egyszer biztos...

2014. április 18., péntek

28. fejezet / Elengedni és elmenni.

( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

Mottó:

 Rájöttem néhány dologra. Ha az életünk pontosan úgy alakul, ahogy szerettük volna - és állítólag ez a sikeres élet ismérve - nos, ebben az esetben néhányan azt gondolhatják, hogy kudarcot vallottam. Egyvalami számít. Hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. Tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe: csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok, és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor éppen az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. Ki tudja, kit hová sodor az élet. Az út hosszú, de végül is... maga az utazás a cél.




- Maya.. Előre mehetek megfogni azt a galambot? 
- Óvatosan, és maradj a járdán!  - engedem el a kislány kezét. Hangosan kacagva szalad a galambok után.
 Egy fickó lép ki az egyik boltból, egyenesen velem szemben. Fekete pulóvert, egy tréning nadrágot, és egy papucsot visel. 
Jobb kezében egy fekete fegyvernek látszó tárgy van. Nem látom tisztán. Aztán a férfi előre lép, és felemeli a kezét. 
Kezében egy pisztoly van. 
Részegen előre dülöngél, és elsüti a fegyvert.
Majd még egyszer.   

Sabine nevetése abba marad, majd összerogy. 
Lefagyok. 
Nem lehet.
- SABINE! - sikítom, és könnyes szemmel a kislány mellé térdelek. Az ölembe veszem a kis testét. A pulzusát keresem, de nincs. 
 Elszörnyedve a fickóra nézek, aki ebben a pillanatban magára irányítja a fegyverét, és fejbe lövi magát. 

Egy hideg kéz ragadja meg a vállam.  
- Jó reggelt. - suttogja a fülembe.
- SABINE! - üvöltve ülök fel. Könnyek gördülnek ki a szemem sarkából.  
 - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. - mondja a mellettem térdelő Harry. Aggódó tekintettel fürkészi az arcom. Letörlöm a könnyeket, és egy mosolyt erőltetek magamra. Rajta már nem pizsi van. Egy fekete pólót, egy laza nadrágot, és zoknit visel. - Te mióta vagy ébren?
- Már egy ideje.
- Miért nem ébresztettél fel? - dőlök vissza, majd felé fordulok. - Miért lisztes a pólód.., és miért van krém az arcodon? - az arcához kap, és letörli a kék krémet.
- Meglepi. Kelj fel, és öltözz át. Gyorsan! Kint megvárlak.... Ott a bőröndöd. - bök az ágy elé. - Áthoztam a cuccaidat. Remélem nem bánod. - hadarja.  Olyan furi...
Miután Harry kimegy még vagy 5 percet az ágyban fekszek, aztán felkelek és átöltözök. Egy inget, és egy farmert húzok. Megcsinálom az ágyat, aztán a mosdóban egy copfba fogom a hajam, megmosom az arcom, majd megtörölöm, és kimegyek a folyosóra.
 Harry tényleg megvárt.
- Gyere. - ragadja meg a kezem és lefelé kezd húzni. A lépcső alján mögém áll, és két kezével eltakarja a szemem.
- Harry... - mondom, közben óvatosan lépdelni kezdek abba az irányba amerre Hazza irányít.
- Bízz bennem. - suttogja a fülemben.
- Eddig azt tettem... de ha...
- Nyugi. - szakít félbe, majd megállít. - Majd ha szólok akkor nyisd ki a szemed. Oké?
- Ömm.. Oké. - vajon mire készülhet?

Lassan elveszi a kezét a szemem elől, ellép mögülem és ismét megfogja a kezem. .

- 5 ig számolok, majd nyisd ki a szemed, rendben?
- Harry, mi a fene tör...
- 1,2,3,4...5! - lassan, kicsit idegesen, de kinyitom a szemem.
- MEGLEPETÉS! - mondják egyszerre. Körbenézek.
Az asztalon nagy dobozok, ajándékként becsomagolva. Egy laptop az asztal közepén. Anne, és Robin az asztal mögött állnak.
- Boldog születésnapot. - mondja Harry.

Boldog születésnapot.  - cseng a fülemben ez a két, számomra sokat jelentő szó. Csak a gond, hogy számomra nem azt jelenti, mint bárki másnak.
A szívverésem felgyorsul.


* Harry szemszöge *

Remélem tetszeni fog Mayának a meglepetés. Reggel 5 óta sütünk anyával.

- Boldog Születésnapot. - mondom neki, a konyhaajtóban állva. Elmosolyodok, de az arcát látva, letörlöm azt is az arcomról. Kirántja a kezét a kezemből, és zokogva az emeltre szalad. - Maya! - indulok... illetve indulnák utána, de egy kéz ragadja meg a vállam.
Hátra fordulok.
- Majd én. - mondja anya, és lassan Maya után indul.
 Robin áll mögém, és a vállamra teszi a kezét.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

* Maya szemszöge. *

Zokogva Harry szobájába megyek. Becsukom az ajtót, és a fal mellett, arcomat eltakarva csúszok le.
Halkan kopognak, majd a választ meg sem várva benyitnak.
Nem nézek fel. Az ajtó becsukódik, és egy meleg kéz karol át.
- Mi a baj? - kérdezi Anne, és közben a hátamon nyugtatja kezét. Én csak megrázom a fejem. Anne elenged, és leül mellém. - Harry elmondta, hogy mi történt régebben a születésnapodon. Őszinte részvétem a húgod miatt.

Micsoda? Harry honnan tudja?... Tessa.

Felemelem a fejem és hagyom, hogy a könnyek végig folyjanak az arcomon. Államat a felhúzott térdemre hajtom. Nem mondok semmit, csak előre bámulok.
- Tudod, Harry rengeteget készült a mai napra. Mielőtt idejöttetek már elkezdett szervezni mindent. - Ledöbbenve Annere nézek. Mivel még mindig nem válaszolok, Anne folytatja. - Mind tudjuk milyen érzés neked ünnepelni ezen a gyászos napon. Egyáltalán nem lehet könnyű.
- Nem az. - rázom a fejem.
- Mikor történt? - kérdezi tapintatosan.
- 5 éve. - törölgetem a folyamatosan elő-elő bukkanó könnyeket. - Épp indultunk haza, mikor egy elmebeteg, részegen kijött egy boltból, majd... lelőtte, utána pedig végezni akart magával is. Nekem kellett volna meghaljak. Ő... ő még nagyon fiatal volt.
- Hé. Ami történt okkal történt.- lassan maga felé fordít. Gyengéden letörli a maradék könnyet. - A múltat sajnos nem lehet megváltoztatni. De most a jelenben élünk. Nem mondom, hogy lépj túl rajta. Ezen senki sem tudna. Nem. Egyszerűen csak hagyd, hogy folyatódjon az életed. Ne hagyd, hogy az utadba álljon.
- Igen. - mondom hosszas hallgatás után. Ami történt megtörtént... sajnos. De akkor is fáj.
- Akkor azt mondom, hogy most menjünk le. Csomagold ki a barátaid ajándékát, és beszélj velük. Később pedig elmegyünk együtt sétálni. Fiú mentesen. Rendben? - mosolyodik el.
- Rendben. - sóhajtok.
- Akkor, - áll fel. - gyere. - én is felállok. - Menj, mosd meg az arcod. Lent találkozunk. - bólintok, és bemegyek a mosdóba. Megmosom az arcom. A zsebemben zizegni kezd a telefon.

- Szia. - veszem fel.

- Szia csajszi! Boldog születésnapot!- üvölti a telefonba Mack.

- Köszönöm szépen.

- Most, hogy vonalban vagyunk, te egy állat vagy! 

- Mi van? - kérdezem értetlenül.

- Haragszok rád!

- Jézus. Mit csináltam?

 - Mit nem, édes. - nevet fel. - Miért nem mondtad, hogy kavarsz Harry Stylessal? 

- Ja. Szóval erről van szó? Hát, nem kérdezted, így nem mondtam.

- Hiszen az ilyet kérdezni se kellene! - a telefon csipogni kezd. Elemelem a fülemtől és a képernyőre nézek. " Várakozó hívás : anya. "

- Mack, ne haragudj, de le kell tennem. Nem gond, ha később vissza hívlak?

- De nagyon is az! Találkoznunk kell valamelyik nap! 

- Rendben.

- Ígéred? 

- Ígérem.

- Oké, akkor nem gond. Na szia. Érezd jól magad! Ez a te napod!

- Köszi. Szia.

- Szia.- teszi le.


Gyorsan fogadom anya videó hívását.



- Sziasztok! - intek a kamerába. Anya, és apa van a vonal túlsó oldalán.

- Szia kicsim! Boldog születésnapot! 

- Köszönöm szépen!

- Hogy vagy?

- Jól. Egész jól. Nem régen keltem fel.Ti? Lányok merre vannak?

- Mi jól vagyunk. Mára szabadnapot vettünk ki. A lányok az egyik barátnőjüknél vannak. - mondja anya. 
 - Merre vagy? - kérdezi apa.

- Az egyik barátomnál. - mondom. - Itt töltöm a hétvégét. - meg már az előző pár napot is... de erről nem mondok nekik semmit.

- Esetleg ismerjük? - nem csak ti, de az egész világ is. -gondolom magamban.

-  Lehet.

- Hogy hívjá...

- ANYA! - üvölt Maria és Cyntia egyszerre a vonal túlsó végéről. Mikor beérnek a helyiségbe, figyelembe sem veszik, hogy anyáék beszélgetnek... nem újdonság ez nálunk. - Tudjátok kivel randizgat Maya? - na ne!

- Anya! - szólok bele a telefonba, hogy rám figyeljenek.

- Kivel beszéltek? - kérdezi Maria, és átveszi a telefont. - Maya!? Szia! Nem hiszem el! Te komolyan együtt vagy vele? - irányítja a kamerát a kezében lévő újságra. Egy hatalmas kép van Hazzáról, meg rólam a címlapon,amikor a vendéglőben csókolózunk.

- Szia Maya! - vigyorog a kamerába Cyntia. - Tök jó a hajad! Fodrásznál voltál? - állj. Cyn, most komolyan kedves volt velem? Ne!

- Őőőő.. nektek is szia..? - hangzik inkább kérdésnek. 

- Most is ott van? - kérdezik egyszerre.
- Kiről beszéltek Cyn? - kérdezi apa. 
- Harry...
- a legszexibb...
- legdögösebb...
- legjobb hangú énekes..- mondják az ikrek felváltva. Idegesítőek! 
- Styles...
- a One Directionből. - felelik egyszerre. 

- Maya! Mi ez a kép rólad, meg erről a srácról az újságban? - veszi át a telefont anya. Szigorú arckifejezésével néz bele a kamerába. 

- Anya, én elakartam mondani, de... - ebből sehogy sem jövök ki jól.

- Mutass be neki minket, kérlek! - kiabálják a lányok. Nagyot sóhajtok, közbe a szememet forgatom.

- Maya, válaszolj! - mondja anya. 

- Nekem mennem kell! - mondom, és mielőtt még bárki bármit mondhatna még, kinyomom a telefont, és kikapcsolom.




Hát gratulálok Maya. Mindig megtalálod az olyan srácokat, akik mellett nem piskóta az élet.- gondolom magamban. - Lehet azért mert szeretem a kihívást? Vagy csak vonzom az ilyeneket?


* a konyhában. *


( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

Lassan sétálok le. Harry a falnak támaszkodva áll egy csokor virággal a kezében, amit a teste mellett tart lógatva. Anna és Robin pedig a konyhában beszélgetnek. Harryhez lépek,és mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne átkarolom a derekát és megcsókolom.
Szabad keze a hátamra kúszik, és magához von. Mikor elfogy a levegőnk elengedem, és a mellkasába fúrom az arcom.
- Én nem akartalak megbántani. - mondja.
- Tudom, hogy tudsz Sabineről, és arról is, hogy miért nem ünnepelem a szülinapom.
- Ha gondolod lemondhatok mindent, amit mára terve..
- Ne. Nem szeretném. A múltat nem változtathatom meg. - nézek egyenesen a szemébe. - Kezdhetnénk előröl?
- Mármint? - lép egyet hátra
- Mondjuk onnan, hogy - vissza állok oda ahol reggel álltam. Lehunyom a szemem és megfogom Harry kezét. - én itt állok, kéz a kézben veled, te pedig 5-ig számolsz.
- Bizto..
- Igen. Szóval, 1...
- Hát, oké. 1,2,3,4... Várj. - áll meg - Egy pillanat. - engedi el a kezem. Félszememet nyitom csak ki, és Harryt nézem.  Anne meg Robin is vissza sétál oda, ahol az előbb állt. Majd megfordul, és a virággal a kezében vissza siet mellém.
- 1,2,3,4...5. - bizonytalanul kinyitom a szemem, és most nem szaladok el.
- MEGLEPETÉS! - kiáltják mind egyszerre.
- Boldog születésnapot! - fordul felém Harry, és átadja a csokor rózsát.
- Köszönöm szépen. - puszilom meg gyorsan, és átveszem a csokrot. Annehoz megyek, és megölelem. - Köszönöm. - suttogom.
- Boldog születésnapot szívem.- majd Robint is megölelem.
- Boldog születésnapot Maya. - mondja, és kapok két puszit. Ezután Harry a laptop elé vezet, és leültet egy székre.
Belép a Skypba, és videó hívást indít rajta. Harryre sandítok, aki arcon puszil, majd mellém ül, a másik székre.

- SRÁCOK! GYERTEEEEK! - üvölti egy hang a vonal túlsó végéről. Kik ezek? Egyenlőre csak sötétséget látok, aztán 7 fej jelenik meg a képernyőn.
- BOLDOG SZÜLETÉS NAPOOOT! - mondja egyszerre Zayn, Perrie, Louis, Eleanor, Liam, Tessa, és Niall. Elmosolyodok, őszintén.
- Köszönöm szépen. - kínos csend következik, amit Perrie tör meg.
- Nyisd ki az ajándékokat! - mondja izgatottan, mire mindenki helyeselni kezd. Harry felugrik, és az asztal széléről, a rengeteg dobozt megfogja, és elém rakja. A csokrot a laptop mellé teszem, és leveszem az első dobozt.
Zayn és Perrie ajándéka.
- Köszönöm, nagyon tetszenek!- mondom miután megnéztem.
- Szívesen. - felelik.

- Most a miénket! - mondja Tessa.
- Oké. Melyik az?
- Barnás lila doboz.
- Tessék. - adja a kezembe Harry. Rámosolygok és átveszem.

 - Tessa. - nevetek fel, miután meglátom az ajándékukat.

- Van még. Nézd tovább.
- Oké. - leteszem a telefon tokot, és tovább bontom. Egyszer csak egy képkeret akad a kezembe. Külön van becsomagolva, így ki kell azt is csomagolnom.
- Tessa. - hatódok meg. Az utolsó olyan kép, amikor Amerikában laktunk még. 
- Emlékszel amikor Danielt beküldtük a vízbe, hogy csinálja meg ezt a képet? - kérdezi.
- Igen. Utána meg ki akart mászni, mi meg elvettük a telefont őt meg vissza löktük.
- Igen. - nevet fel.
- Köszönöm Tes, és Liam. - mondom már-már a könnyekkel küszködve.
- Szeretünk. - felelik egyszerre. - Az a nagy csomag is a tiéd. - mondja még Tessa, mire Harry rámutat az asztalon lévő csomagra.
- Köszönöm.

- Most az enyémet! - kéri Niall.
- Oké. - Harry a kezembe adja. Van egy kis súlya. - Ugye nem kaja van benne?
- Nem lövöm le a poént.... Óvatosan bontsd ki, mert sokáig csomagoltam!
- Késő.. már letéptem. - mondom, és leveszem a doboz tetejét. - Jézus isten. - nevetek fel. - Édesség mérgezést fogok kapni!  A karkötő nagyon szép. Nagyon tetszik.



- Boldog szülinapot!
- Köszönöm szépen!

- Most jövünk mi. - mondja izgatottan Eleanor.

Harry az utolsó dobozt is a kezembe adja. Óvatosan kinyitom.
- Azt a.
- Tessa mesélte mennyire szereted a filmet és, hogy szeretted volna elolvasni is. A medál meg könyv jelzőnek jó, ha nem akarod használni. - hadarja El.

 - Köszönöm! Nagyon jó. És a ruha is fantasztikusan
- Örülünk, hogy tetszik. Jó olvasást, és használd egészséggel. - mondja Lou.

Még egy ideig beszélgetünk, majd elköszönünk tőlük. Ekkor Anne és Rob is átad egy dobozt.
- Boldog születés napot!

Kinyitom.
- Anne. - tátom el a számat. - Ezt nem kellett volna!

Egy laptopot kaptam tőlük, ami fantasztikusan néz ki.
- Minden program előre fel lett telepítve, szóval azzal sem kell vesződnöd. - mondja Robin. Felkelek és ismét megölelem őket. Rengeteget tettek értem, és ezért nagyon hálás vagyok.

* később *

Harry segít mindent felvinni a szobába, majd lemegyünk, és leültet az asztalhoz.  Anna és Robin elmentek bevásárolni, így csak ketten vagyunk.
Hazza egy nagy tányért vesz ki a hűtőből és elém teszi.

A kedvenc sütim.
- Ezt... ezt te sütötted?
- Igen. - feleli büszkén. - Kóstold meg.
Kiveszek egyet, és óvatosan beleharapok.
- Harry! Ez nagyon finom! ... Honnan van meg a recept? - kérdezem teli szájjal.
- Tudod, erre jó, ha a barátnőd barátnője tudja a kedvenc sütidet, és annak a receptjét.
- Tessa.
- Igen. - mosolyodik el, mire megjelennek a gödröcskéi.
- Te ettél már? - török le egy darabot, és felé nyújtom.
- Nem.
- Akkor nyisd ki a szád. - így tesz, mire a szájához indítom a krémes sütit, de véletlenül a szája és az orra közötti rész találom el. Csupa krém lesz.
Hangosan nevetek, mire megragadja a derekam, és csikizni kezd.
- Harry!... Harry, hagyd abba! - de nem így tesz, hanem folytatja tovább. Leteszem a sütit, és a nappaliba szaladok. A kanapé felé megyek, mire megbotlok, és beesek az egyik fotelbe. Harry azonnal lecsap és átvisz a kanapéra, ahol letesz, és rám mászik.
- Te még tiszta vagy, és ez így nem érvényes! - mondja, és krémet ken az arcomra.Eltudom képzelni hogy nézhetek ki...
- Ez nem volt szép tőled!
- Ó, igen? Kérsz még?
- NEM! Ne kenj össze!
- Biztos? - kérdezi komolyan.
- Tökéletesen biztos! - lassan lemászik rólam, és segít felkelni. A konyhába indulunk, egymás mellett, majd szaladni kezdek. - Verseny a konyháig! - kiabálom a hátam mögé.
Én érek először a csaphoz. Megnyitom, és mosni kezdem a kezem.
- Csaló. - jelenti ki nevetve, miután beér.
- Nem én vagyok a csaló, hanem te vagy a lassú. - fröcskölöm le.
- Mi a... - lepődik meg. Kezeit a csap alá tartja, és rám dobja a kezéből a vizet, ami az egész pólómat beteríti. Tátott szájjal bámulok rá. Majd meg szakad a röhögéstől.
- Harry... - indulok el felé. - Edward... Styles. - tagolom halál komolyan. A csapból még mindig folyik a víz. Megragadom a pólóját, magamhoz rántom, és a csapból folyó vizet, kezemmel rá irányítom. Mivel közel állok hozzá, ezért én is csurom víz leszek.
Elképedve nézi a pólójára folyó vizet.
 Nem mozdul, és nem is ellenkezik.
Egyszeriben csak magához von és megcsókol. Kezemet a vizes pólójára helyezem.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )


Nem akarom, hogy valaha is véget érjen.
Soha.
A falhoz tolom, de előtte még az egyik kezemmel megkeresem a csapot, és elzárom.
A falnál megfordít és neki nyom. Két lábam a dereka köré fonom.
- Tudod, mi jár a fejemben már 2 napja? - kérdezi, miután kifogyunk a szuszból.
- Mi? - karolom át a nyakát.
- A tegnap előtt este. 
- Disznó! - nevetek fel.
- Meg kellene ismételni.
- Hmm. Nem rossz ötlet. - vigyorodok el. Az órájára néz, és lassan letesz a földre.
- Nekem el kell menjek. - siet ki a konyhából.
- Tényleg? - kiáltom utána.
- Ne haragudj! - szalad le az emeletről egy idő múlva. Már tiszta, száraz ruha van rajta. - El fogok késni. - csókol homlokon. Felkapja a kulcsait és a telefonját a pultról, majd sietve távozik a konyhából. - Majd jövök! Szeretlek! Érezd magad otthon! - kiáltja vissza már a bejárati ajtóból. Mire válaszolhatnák becsapja az ajtót, és elmegy.
Komolyan? Képes így lelépni?
Frankó.

* később *

Amíg senki sem volt itthon, megkerestem a felmosót, és feltakarítottam a konyhában, majd mikor rendet raktam felmentem a szobába, és bekapcsoltam a laptopot.
- Harry a háttérkép? Tényleg? - gondolkodok hangosan. Tényleg sok program van rajta.
Skype is.
Gyorsan bejelentkezek. Mivel már régóta van, ezért nem kell azzal vesződjek, hogy regisztrálni, meg ismerősöket keresgéli.
Rögtön két üzenetem érkezik.

 Dominic:
- Maya! Jézusom, nem is tudtam, hogy Angliába költöztél. Mi a helyzet? Tessa? Jól vagytok? 

Dominic a szomszédom volt Amerikában. Nagyon jóban voltunk... mármint nem úgy, ugyanis ő meleg.

- Szia Dom. Igen, ide költöztünk. Mi jól vagyunk, zajlik az élet. És te? Mi a helyzet? Felvettek a Művészetire?

- Várj!

- Oké.- addig megnézem a másik üzenetet.


Amanda Speelberg

Mekkora rohadt nagy szuka vagy. Jobb lesz, ha lekopsz Harryről! Mind tudjuk, hogy csak a pénze érdekel, és ezt neki is be fogjuk bizonyítani!
#riherongyribancvagy

Ki ez? És mit képzel magáról?
 Írjak vissza?... dühtől vezérelve inkább a nemet választottam. Nem fogja elrontani valami féltékeny kis tyúk a napomat.

Gyorsan kilépek és várom, hogy Dom írjon.

* várakozó videó hívás. *
Dominic.

- Látsz? - kérdezem, miután fogadom a hívást.

- Igen, és hallak is.Te látsz? Hallasz? 

- Igen, éés igen.

- Akkor jó. Mizu veled?  Milyen a sztár élet?

- Micsoda? - nevetek fel. - Miről beszélsz?

- Csak nem előlem akarod letagadni, hogy egy világsztárral vagy együtt?

- Ó, szóval erről van szó.

- Igen. Szóval, milyen híresnek lenni? - kérdezi izgatottan.

- Őszintén? Szar. Az előbb lettem megfenyegetve. " Mind tudjuk, hogy csak a pénze kell!; meg " Le fogunk
buktatni"

- Neeee! - tátja el a száját.

- De! És ez még semmi. Megkaptam, hogy egy riherongy ribanc vagyok!

- Ki az a mocskos szájú?- nevet fel.

- Nem tudom, valami Amande Speelberg. - rántok vállat. Dom pötyögni kezd a gépén. - Mit csinálsz?

- Te fent vagy Twitteren?

- Regisztrálva vagyok, de nem nagyon használom. Miért?

- Csak kérdeztem. - mondja gyorsan, és egy mosolyt erőltet magára. 

- Aha persze. Nekem te nem hazudsz édes. Szóval mi van?

- Semmi, csak kér..

- Az igazat Dom!

- Jó. Biztos hallani akarod?

- Igen. - bólintok, de máris rájövök, hogy jobb lett volna, ha nem teszem.

- Minden Directioner! Buktassuk le Harry "barátnőjét"! Mind tudjuk, hogy csak érdekből van vele! Harry nélkül sehol sem lenne. Csak a pénze kell, és mi ezt nem hagyhatjuk! Ahogy bebizonyítottuk, hogy Paige is csak érdekből van együtt vele, most bizonyítsuk be, hogy ez a lány se akar többet tőle! Gyerünk fiúk lányok! Ne hadjuk, hogy megismétlődjön az ami 2013 nyarán! 




- Ezt tweetelte valaki?

- Nem. One Direction Detectives néven van egy profil.

- És hány követője van?

- 2.491.

- Annyira.... idegesítőek! Én szeretem őt. Nem tudom mit akarnak bizonyítani, de már nem bírom ezt sokáig! Folyamatosan támadnak, és ez.... - mondom remegő hangon.

- Hé! Nekem nem kell semmit bizonyítanod! Ha azt mondod szereted elhiszem! Szerintem csodásak vagytok együtt!

- Köszönöm! Annyira hiányzol! - Dominic és Tessa mindig mellettem állt amikor szükségem volt támogatásra. Ők azok, akikre az életem is rá merném bízni. Igaz barátok.

Kopognak.

- Dom nekem mennem kell! Majd még esküszöm beszélünk!
- Rendben! Szeretlek csajszi! Puszilom Tessát.
- Átadom! Szia.
-Szi...Várj! Még mielőtt elfelejtem!
- Igen?
- Boldog születésnapot!
- Köszönöm szépen!
- Szia.
- Szia! - megszakítom a vonalat, elrakom a laptopot és az ajtóhoz szaladok.

- Szia.- lépek ki a szobából.
- Szia. Bejössz velem a városba?- kérdezi Anne.
- Persze, csak húzok valami melegítőt, meg cipőt.
- Rendben, lent megvárlak. -mosolyog rám, majd lemegy.
Én gyorsan bele bújok egy kardigánba, sportcipőt húzok és a táskámba dobva a személyes tárgyaimat lemegyek. Anne már készen vár.
- Mehetünk. - mondom mosolyogva.
- Rendben. Gyere. Szia Rob. Majd hívlak! - kiabál a konyhába.
- Sziasztok! - jön a válasz. 

* Később*


Anne kocsijával jöttünk be a városba. Egy ruha bolt előtt álltunk meg, és be is mentünk.
Ennek már 1 órája.
Azóta is itt ülünk, és katalógusokat nézegetünk. Ann kedves ismerőse az eladó nő, így amíg én nekem egy kupac újságotadnak, hogy nézzem át ők beszélgetnek.

* 20 perc múlva *

- Szóval? - ül le mellém Harry édesanyja. Délután 4 óra. - Találtál már magadnak valamit?
- Nem, de mire kell keressek? - kérdezem meg már vagy századszorra.
- Ilyen ünneplőset. - mondja Ann. Ez volt az első irányt adó válasza. Szóval ünneplőset? Milyen ünneplőset?
- Nem tudom Anne. - rakom le az utolsó magazint is.
- Na megvagyunk? - kérdezi a hölgy tőlem.
- Azt hiszem nem tudom merre is induljak neki. - mosolygok rá.
- Majd akkor mi segítünk. - mondja Anne és lekap egy újságot. A hölgy a másik oldalamra ül, és ő is lapozgatni kezdi az újságokat.
Egy két képet meg is mutatnak, ami szerintük jól állna nekem.Végül meg jelőljük az oldalt, ami esetleg szóba jöhet. Végül 14 ruha volt az amire letudtuk szűkíteni a kör a több ezer közül.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14
Lesa, - mint kiderült ez az eladó hölgy neve. - kirakja egymás mellé a képeket.
Legvégül az 1, 2, 4, 8, 10 ruha kerül be a legjobb 5be.
- Akkor ezeket próbáld fel! - mondja Anne. Ugyan nem sok erőm van hozzád, de követem Lesaát.

Felpróbálom őket egymás után, de végül mind egyetértünk az egyik ruhában.
- Csodás vagy benne. - ölel meg Anne. - Tekintsd ezt is a szülinapi ajándékodnak.
- Nem! - rázom a fejem. - Már így is rengeteget kaptam tőlet...
- Nem hagyom, hogy te fizesd ki. - jelenti ki Anne, ellentmondást nem tűrve és már megy is a kasszához, amíg én vissza öltözök.
Végül az egyes mellett voksoltunk.

* este *

 Új üzenetem érkezik. 
  Harry.

* Szia, édes. 
Hallom voltatok ruhát vásárolni anyával. 
Remélem valami sexit vettetek. Sajnos csak reggel tudok haza menni, mert itt ragadtam egyik haveromnál. 
Menj el anyuékkal vacsizni, és kérlek ne haragudj rám! Szeretlek. És még egyszer Boldog születésnapot! :) <3 :/
Harry xx*

 Komolyan képes a haverjánál éjszakázni a születésnapomon? Na, most haragszok Harryre! 
Hogy egy Kicsit?
Na az nem kifejezés.
Ha csak kicsit haragudnék...

Épp fent vagyok a szobában, mikor kopognak. 
- Tessék!? - fordulok az ajtó felé.
- Szia. - nyit be Anne. - Szeretnénk elhívni magunkkal vacsorázni.
- Köszönöm szépen, de inkább itthon maradnék.
- Ne! Ma van a szülinapod! Gyere, és élvezd ki! - nógat Ann. Harry egész jól érezheti magát most.
Akkor én miért ne tegyem?
- Rendben.
- Na! Ez az! - örvendezik, mintha azt  mondtam volna, hogy megnyertem a lottót... - Rendben. Akkor zuhanyozz le, és húzd azt a ruhát, amit ma vettünk, oké?
- Ömm. Oké, rendben. - bólogatok. Anne egész feldobva elhagyja a szobát.
Tiszta Harry...
Ez az! Olyan mint Harry, mikor tervez valamit.

Azon gondolkodva, hogy mit tervezhet, lezuhanyzok, a hajamat felfogom kontyba, egy alap sminket teszek fel, ami nagyon extra halvány pirosítóból, és szájfényből áll.

Felhúzom a ruhát, egy topánkába bújok.

* később *

Hogy képes Harry a szüleivel hagyni, mikor azért jöttünk ide, hogy együtt legyünk? Nem holmi kisgyerek vagyok, akit akkor passzol le a nagyszüleihez, amikor bulizni akar.... - rágódok magamban egész úton az étteremhez.

Egész úton csönd van az autóban, csak a rádió szól, majd megcsörren Anne mobilja.

- Szia. -veszi fel. Kinézek az ablakon. Egy rakpart mellett megyünk el, majd Robin lelassít, és leparkol. - Nem, miden rendben.... Jó, rendben, ott leszünk... Vigyázz magadra... Én is... Helló. - teszi le a telefont, és hátra fordul. - Megérkeztünk.

Miután Rob bezárja az autót, elindulunk egyenesen a kikötőig vezető úton. Egy kicsit kiöltöztek, de ezt az étterem számlájára írom, hiszen oda nem mehetünk foltos ruhában..

 Anneék elől mennek én pedig egy kicsit lemaradva mögöttük sétálok, és egy SMS-t pötyögök Tessának.

* Mizu? Mit csinálsz? *
Maya

A válasz szinte azonnal érkezik. 

* Épp az ágyban fekszek, és spenótos falatkákat eszek. Te? Hol a lovagod? 
Tessa

* A lovagom lepattintott pár haverja miatt, így most a szüleivel megyek valahova vacsorázni... várj. Te utálod a spenótot... ? o.O *
Maya

* Spenótot írtam? sajtot akartam... Biztos jó oka volt, hogy lelépett nem? o.O * 
Tessa

* Tessa a sajtot cuccokat is utálod... Mi van veled? Jól vagy?... Amúgy nem tudom... mi számít jó oknak...:/ ? * 
Maya

Erre viszont már nem érkezik válasz. Mi is megérkezünk. Anne és Robin egy hajóra szállnak fel, követem őket. Nem sokkal később, ahogy helyet foglalunk a hajó elindul. Már vagy tíz perce megy a hajó, mikor felállok, a hajó széléhez sétálok és a vizet nézem.
Egyszer csak, nem is olyan messze meglátok sok kicsi világító foltot a vízen. Kiegyenesedek, és erre koncentrálok. Gyorsan közeledünk a pontok felé. 
Nem sokkal később megérkezünk. Egyenesen Annek után leszállok a hajóról, és körbe nézek. A hajó elmegy. 
A víz szélénél állok, és egyszer csak egy kéz takarja el a szemem.
- Szia tücsök. - suttogja a fülembe. Gondolkodás nélkül megfordulok.
- Mike! - ugrok a nyakába. A sírás kerülget. - Te... hogy...mikor...?
- Tegnap jöttem. - mosolyog rám. - Boldog Születésnapot.
- Jaj, Mike! - ölelem meg ismét. Mikor elengedem a vállamra dobja a kezét és elindulunk az ösvényen. - A többiek is itt vannak? Mármint Danielle, és a kicsik? 
- Nem, sajnos ők nem értek rá, de üdvözölnek. Viszont van itt valaki, aki már rég látni akar. - tol maga elé. Egyetlen irányba, ki van világítva az út. Egy ideig megyünk, majd egy hatalmas térre érkezünk, ahol rengetegen vannak. Ahogy belépünk mindenki elhallgat, és felém fordul. 
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOOT! - üvöltik egyszerre. A volt osztálytársaim Magyarországról, és Amerikából, a barátaim, Tessa, Perrie, Eleanor. Mindenkit akit tudok megölelek, aztán mire Tessáékhoz érek a mécses eltörik. Zokogva borulok a nyakába. 
- Hé! - szorítanak erősen. - Ne sírj! - könnyű ezt mondani... 
- Annyira köszönök mindent. - törölgetem a szememet. - Annyira örülök, hogy itt vagytok ma velem. - bárcsak Harry is itt lenne. 
- Gyere. - ragad kézen Tessa, és át tuszkolja magát a tömegen. Útközben meg meg állítanak, és felköszöntenek. Annyira jó újra látni mindenkit. 
- Ülj le. - mondja Tes és leültet egy székre. Előttem egy kivilágított kis emelvény van , és egy fekete vásznat húztak ki mögé. Perrie, Eleanor, Mike, és Tessa mögém állnak. 
- Mi törté...- nézek hátra Tessára, aki megragadja az arcom, rám vigyorog, majd előre fordítja azt. Szép lassan mindenki körénk gyűl, és elhalkulnak.
Kigyúlnak a fények, és elkezdődik a zene. 
Megszólal egy ismerős hang. És az ismerős hangot, egy ismerős  fej követi a fekete akármicsoda mögül. Hangos ujjongás lesz úrrá a téren, majd elhalkulnak. 
Szóhoz sem jutok.
Szép lassan mind felsorakoznak. A végére hagyva azt akit csak remélni tudtam, hogy most nem hagy cserben. 
Harry. 
A szívem 200-zal dobog. Ismét folyni kezdenek a könnyeim. Csontig hatódok. Az iménti harag, amit egész idáig éreztem iránta, mintha sosem létezett volna. Helyette öröm, és boldogság költözik a lelkembe. 
Guess this means you're sorry
You're standing at my door
Guess this means you take back
All you said before
Like how much you wanted
Anyone but me
Said you'd never come back
But here you are again
'Cause we belong together now, yeah
Forever united here somehow, yeah
You got a piece of me
And honestly,
My life (my life) would suck (would suck) without you...
Maybe I was stupid for telling you goodbye
Maybe I was wrong for tryin
g to pick a fight
Cause we belong together now yeah
Forever united here somehow yeah
You got a piece of me
And honestly,
My life (my life) would suck (would suck) without you...

A dal végére, mindenki tapsol, éljenzik és fütyül. Én is felállok, és tapsolni kezdek. A fiúk egyszerre rohannak le a színpadnak kinevezett emelvényről, és megölelnek. 
- Boldog Születésnapot! - mondják egyszerre. 
- Köszönöm szépen. - ölelek meg mindenkit, majd mikor Harryhez érek, először is belebokszolok a vállába. 
- Áucs! Ezt miért kaptam? 
- Mert tényleg azt hittem képes lenél egy haverodnál aludni!- átkarolom a nyakát, és a vállába fúrva az arcomat sírni kezdek. Kezét a hátamra teszi, és szorosan magához von.
- Sosem tennék ilyet. - suttogja a fülembe. Felemelem az arcom. Két kezébe zárja az arcom és hüvelykujjával letörli a könnyeket.
- Csókot, csókot, csókot! - skandálja a tömeg.
Elvigyorodok. Egyenesen a szemébe nézek, majd az ajkára. Egy pillanatra még a szemébe nézek, majd mikor az ajka az ajkamra tapad lehunyom azt, és átengedem magam a vágynak. 
Hangos éljenzést kapunk. 
Soha nem akarom, hogy elengedjen. 
Aztán egy kéz ragadja meg a vállam, és hátra húz. 
- Köszönjük a bemutatót, de a többit tartogassátok későbbre! - mondja Tessa, és bevezet a tömegbe. Harry felnevet, majd a srácokhoz megy.

Az este folyamán nagyon jól érzem magam. Évek óta először. Végre találkozok régi barátokkal is, és olyanokkal, akiket mióta elköltöztünk Magyarországról nem láttam. 

Aztán mikor már azt hinném, hogy a srácok nem tudják felülmúlni a dolgokat, egy tortát tolnak be. 
Már nagyon késő este van szóval fantasztikus látványt nyújt, mikor meggyújtják a gyertyát és a csillag szórókat. 
Az egész tömeg, a fiúk vezénylésével a tömeg énekelni kezd, egész addig amíg el nem fújom a gyertyákat. Mivel a tömeg nagy ezért dupla tortát osztunk szét. 
Majd leülök Harry mellé. Neki dőlök a vállának, és úgy eszek. Majd mikor végeztünk közel hajolok hozzá, hogy megcsókolhassam, de a fiúk megjelennek mögötte és elrángatják. Egy sajnálomot motyog a válla felett majd a színpad tetejére áll. 
- Sziasztok! - szól bele a mikrofonba. -Egy kis figyelmet szeretnénk kérni! - a tömeg elhalkul. Tessa mögém settenkedik, és hátulról megölel. Állát a vállamra rakja és neki dönti a fejét a fejemnek. Rámosolygok.A zene megszólal.
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttetek ma!



You're insecure,
Don't know what for,
You're turning heads when you walk through the door,
Don't need make-up,
To cover up,
Being the way that you are is enough,

Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you,


Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
Oh, oh,
You don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'd understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh, oh,
You don't know you're beautiful,
Oh, oh,
That's what makes you beautiful

So c-come on.
You got it wrong.
To prove I'm right
I put it in a song.
I don't know why
You're being shy,
And turn away when I look into your eye-eye-eyes,


Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you,


Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
Oh oh,


That's what makes you beautiful

Na na na na na na na na na na
Na na na na na na [x2]


Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell...

Harry egy lámpással a kezében elém sétál miközben énekel. Tessa elenged, és egyet hátra lép. Körbe nézek, és mindenki kezében egy lámpást vélek felfedezni.
Miközben a fiúk tovább énekelnek, Harry leengedi a mikrofont és felemeli a lámpást, amire írva van. 
- Sabine. - suttogom. 
- Érte.- mondja Hazza, és felém nyújtja. Könnyek gyűlnek a szemembe. Megfogom a kezét, és rámosolygok. 
- Érte. - aztán elengedjük a lámpást.
Felpillantok az égre, ahol rengeteg lámpás repül, köztük a miénk.
A miénk. 




Észreveszem, hogy messze is, rengeteg folt jelenik meg az égen. Harryre nézek aki csak elmosolyodik.
Gondolkodás nélkül átkarolom a nyakát, és megcsókolom. 

* később *

A srácok egy lemezt raktak be amiről szól a zene. Nagyon jó a buli. Harryvel rengeteget táncolunk, és rengeteg kép készül. A barátokkal beszélgetek, és sokat nevetünk. Épp egy poharat rakok le, mikor egy ismerős hang szólít meg. 
Lassan fordulok meg. 
- Szia. - mosolyog rám bárgyún. 
- Szia. Mi a helyzet? - dőlök az asztalnak. 
- Csak... Boldog születésnapot szerettem volna kívánni. 
- Köszönöm szépen. - tűrök a fülem mögé egy tincset. 
- Ezt... ezt neked hoztam. - nyújt át egy dobozt. 
- Köszönöm. - veszem át, és a többi közé rakom. Elrugaszkodok az asztaltól, és elmegyek mellette, de megfogja a kezemet. 
- Várj. - a kezére nézek. 5 másodpercet adok neki, hogy elengedje a kezemet. Ebből már 3 letelt. Észre vehette, ugyanis el enged. 
- Mi van? - lépek hátra. 
- Hiányzol. - mondja komolyan. Szememet forgatva megfordulok. - Komolyan! 
- Mark! - fordulok vissza. - Nem tudom mit akarsz ezzel elérni, de Kérlek! Ne rontsd el ezt az estét!
- Nem akarom elrontani Maya. Egyszerűen hiányzol! 
- Ne ismételgesd ezt! Nekem van barátom, és boldog vagyok vele!
- Megöl a féltékenység, hogy vele látlak csókolózni. Mardos a bűntudat, hogy hagytalak elmenni. - lép közelebb. Hátrálok, de ismét megragadja a kezemet. - Sosem voltam boldog mellette. 
- Én viszont most az vagyok. - köpöm az arcába. - És te, mindent elrontasz!
- Én... egyszerűen mindent sajnálok. 
- Mi mindent? Hmm? Hogy lyukra mentél? 
- Maya. - hajol közel. - Tudom, hogy te is ugyan így érzel irántam, ahogy én irántad. - már csak centik választják el a szánkat egymástól. Aztán mielőtt megcsókolna, kirántom a kezemet a kezéből, és lepofozom. 
- Köztünk már soha, jegyezd meg SOHA nem lesz semmi! Undorodom tőled! Hagyj békén! És tünj el az életemből!- megfordulok, és összezavarodva vissza szaladok a tömegbe.
- Ezt a barmot ki hívta meg? - húzom el Tessát Liamtől. 
- Miről beszélsz?
- Mark.
- M...Mark itt van? - néz körbe. 
- Igen. Épp az előbb akart a régi idők kedvéért lesmárolni. 
- És te...
- TESSA! - háborodok fel azon, hogy már csak eszébe jut az ilyesmi... 
- Jó bocs. Szóval mit csináltál? 
- Kapott egy hatalmas pofont!
- Tőlem meg mindjárt a másodikat. - indul el Tessa, de megragadom a kezét. 
- Hagyd! Nem éri meg! Menj szórakozz! - egy ideig farkas szemet nézünk, majd meglágyul a tekintete, bólint, és vissza megy Liamhez. 
Én keresni kezdem Harryt, de csak a szüleire bukkanok az egyik asztalnál. 
- Szia. - mosolyog rám Anne, mikor feltekint. 
- Harry? - kérdezem. 
- Az egyik barátjával beszélget... az előbb láttam valahol. - néz körül. - Á, igen. Ott van. - bök a színpad mellett álló Harryre. Egy lánnyal beszélget. 
- Ki az a lány? 
- Azt hiszem Felicitya neve. - mosolyog rám. 
- Rendben. Köszönöm. Sziasztok. 
- Szia. 
Elindulok Harryékhez. Útközben többen meg állítnak, hogy szót váltsanak velem. Próbálom minél kedvesebben leszerelni őket. Már majdnem oda érek hozzájuk, ekkor a lábam földbe gyökerezik a látványtól.
A csaj rámászik Harryre, és megcsókolja. 
Ledöbbenve nézem őket. A könnyek ismét záporozni kezdenek a szememből.
Hányinger kerülget. 

Elfordulok, és a partra szaladok... illetve szaladnák, de beleütközök a bátyámba. 
- Mi a baj tücsök? 
- Semmi. - próbálok elmenni mellette, de megállít. 
- Aha persze. Nekem nem hazudsz. Szóval mi a baj?
- Vigyél el innen. - könyörgök neki, zokogás közben. - Kérlek. 
- Mi a ba...
- Kérlek, Mike! 
- Harrynek szól...
- Ne! Senkinek, csak menjünk el innen! Jó? 
- Rendben gyere. - karol át. 

Hajóra szállunk, ami egészen a túlpartig nem is áll meg.  
Egy padra ülök, hogy sikerüljön lenyugodni, de nem megy. A megbántottság szét tép. Egyszerűen nem lehet igaz. Hogy tehette ezt velem? 
- Na jó. - ül le mellé Mike. - Most már ideje lenne elárulnod, hogy mi is a gond. 
- Semmi. - szipogok, de ismét látom magam előtt, ahogy Harry megcsókolja azt a csajt. Ettől ismét felzokogok. Mike magához húz, és rám teríti a pulcsiját. 
- Rendben. Úgy látszik nem fogod elárulni. - áll fel. - Akkor haza viszlek. Hol lakik Harr...
- Ne! - tiltakozok. - Nálad szeretnék aludni... ha nem gond. - állok fel lassan. 
- Mit csinált? - kérdezi fenyegető hangon. - Én kinyí...
- Semmit Mike, csak menjünk haza.. Rendben?... Autóval vagy? - húzom magamon szorosabbra a pulcsit.
- Igen. - sóhajt nagyot. - De a másik irányba! - upsz.... Megfordulok, és elindulok a másik irányba. Mike a vállamra teszi a kezét, és így megyünk a kocsijához. 

Egész úton bőgök mint egy csecsemő. Mike összes zsebkendőjét felhasználom.
Otthon aztán lezuhanyozok, és az egyik pólójába, és nadrágjába bújva fekszek be a vendég ágyba.
Arra számítva, hogy majd a csend és a magány megnyugtat, fekszek a sötét szobában. De egyáltalán nem jön be. Az agyam kattogni kezd. És ismét meglátom magam előtt őket. 
A sírás ismét rám tőr. 
Utálom! Gyűlölöm! 
"Boldog" szülinapot nekem....

* egy órával később *

Még mindig nem tudok elaludni. Az ember azt hinné ennyi sírás után végre elapadnak a könnyei, de nem.
11 óra van. A telefonom folyamatosan cseng. A földön van a táskámban. Vagy már fél órája hívogatnak, de csak most kelek fel megnézni ki az. 

27 nem fogadott hívás.
3 SMS.

Az ágy szélére ülök, és megnyitom az SMS-eket. 

* Merre vagy? Mindenki téged keres! * 
Tessa 22:34

* Maya merre vagy? * 
Harry 22:35
 * Maya, kérlek vedd fel a telefont, és beszéljük meg!... Meg tudom magyarázni! Kérlek válaszolj, vagy vedd fel! *
Harry 22:43


* Nos, nincs mit megbeszéljünk, és a magyarázatodra van legkevésbé szükségem. Mike holnap haza megy Magyarországra, én pedig vele megyek. Tessa majd össze szedi a cuccaimat. Köszönöm a csodás napokat amit veled tölthettem, de én innentől kiszállok! Rohadtul nem vagyok rád kíváncsi!... sőt senkire sem! Felejtsük el egymást. Mindenkinek jobb lesz így! Örülök, hogy ismerhettelek. *
Maya
Kikapcsolom a telefonom, és vissza fekszek az ágyba.

Hosszú éjszakánk nézek elébe.







Megjegyzés:

 Köszönöm az Új fejlécet Lizának. :) Nagyon király lett! :)