6. fejezet / Régi "barát".

Mottó: Mégiscsak az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk.

Csak állok ott egyedül a park közepén. Vagy ötvenen nekem jönnek, de leszarom. Figyelem ahogy elsétál, és még annyit sem mond, hogy fapapucs. Utálom magam. Megsértettem, és most utál. Utána mehetnék, de a lábam leblokkol.  Mit mondanák neki? 
Semmit.
Vagy túl sokat. 
Haza kell mennem. 
Meg kell beszélnem vele. 
De, nem lesz otthon. 
Akkor felhívom. 
Nincs nálam a telefonom.
Nem tudom a számát.

- Maya. - zökkentenek, ki a gondolataimból. 
- Igen? - fordulok meg. Liam és Tes kéz a kézben állnak mögöttem. 
- Azt kérdeztem, nem jössz-e velünk, a sátrakhoz.
- Milyen sátrakhoz? 
- Vattacukor, nyalóka... 
- Hol van Harry? - kérdezi Liam. " Elüldöztem. Elbasztam. Ismét. " 
- Haza ment. 
- Miért? - veszi elő a telefonját. - Még csak SMS-t sem küldött. 
- Nem tudom. 
- Biztos fáradt. - mondja Tes, és közben a(z) " Ezt nem úszod meg szárazon. Tudom, hogy több van-e mögött" nézését szegezi rám. - Menjünk Maya! - kiáltja. Még utoljára Harry irányába nézek, és azt latolgatom, lépjek-e le én is. 
- Én haza megyek. - közlöm. 
- Mi..mit csinálsz? - tátja el a száját Tes. - Dehogy mész haza. A-a. - rázza a fejét.
- Nem érzem jól magam. 
- May, kérlek maradj! Csak annyit kérek, hogy... 
- Ha akar, had menjen. - öleli át a vállát Liam. 
- De...
- Hagyd Tes! 
- Oké, de hogy megy haza? - szegezi nekem a kérdést. 
- Fogok egy taxit! Nem lesz semmi gond. Az otthoni telefonról pedig majd felhívlak, hogy tudd, jól vagyok! 
- Rendben. - öleli át a nyakam, majdnem olyan szorosan, hogy megfújt. - Ezt megúsztad, de otthon beszélünk! - suttogja a fülembe. Az " Otthon ""beszélünk"" , tudom, hogy úgy hangozna igaznak, hogy Ő beszél, én meg hallgatom, és csak néha szólalok meg. 
- Szia, Maya. - int Liam, és én már el is indulok. 


*taxivárás közben* 

- Hé, taxi! - kiabálom, és intek neki, de ő nem áll meg, így hát próbálkozok tovább.

  Aztán mikor sikerül egyet leintenem, valami faszfej beugrik helyettem a hátsó ülésre.

- Hülye barom. Anyádat! - kiabálom a taxi után, megjegyzem teljesen értelmetlenül.
Egy fekete kocsi parkol be elém. Az ablak lehúzódik.  - Maya? - nem tudom hova tenni a hangot. Ismerős, még sem tudom ki az. Benézek az ablakon ekkor leesik. 
- Jenson? Te mit keresel itt? - vigyorodok el. 
Jenson A gyerekkori legjobb barátom. Általánostól kezdve. Aztán miután elköltöztünk, megszakadt a kapcsolat köztünk. ( kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Itt lakok 2 éve. Gyere, szállj be. - így teszek. - Nem vagy éhes? - kérdezi, majd kihajt az útra.
- De. Baromira. 


Jensel egy kisebb vendéglőbe térünk be, ahol eszünk egy-egy fánkot, majd elindulunk egy szórakozóhelyre. Király  végre újra a legjobb haverommal lógni ennyi év után. Felvesszük még pár haverját útközben , aztán már tényleg bulizni indulunk. Jens fizeti nekem a belépőt és az italok is. Teljesen belejövök a buliba. Összebarátkozok Jens barátaival, akikkel együtt táncolunk és szórakozunk. 

Vagy 5 koktélt, 2 vodkát és 1-1 sört is  iszunk. Különböző számokra rázzuk, és hangosan nevetünk. Ennél jobb napom eddig még nem volt mostanában. És ami még jobb végre sikerül elfelejteni, azt ami mostanában történt. 
A Buliból egy másik házibuliba megyünk, ahol ismét elég sokat iszunk. Király a szabadság. 




Reggel egy idegen lakásban ébredek Jens mellkasán.

Mikor felemelem a fejem, és felfogom, hogy hol vagyok legurulok a mellkasáról. Le a padlóra, ahol a hátamra érkezve érek földet.
- Jesszusom May. Jól vagy? - kérdezi Jens aki idő közben felpattant a kanapéról, és mellém guggolt.
- Persze. - motyogom, és a fejemhez kapok, ami irtóra elkezd sajogni. - Mi történt az este? - kérdem, közbe elfogadom a segítséget, és felülök. A hányás kerülget.
- Hát, elég jól érezted magad, ahogy mindannyian. - dobja le magát mellém a földre. 
- Mennyit ittam? - kérdezem.
- Elég sokat. Csodálkozom, hogy még nem taccsoltál...- vigyorodik. Több sem kellett. A gyomrom, mintha erre várt volna, elindította felfelé a felesleges anyagokat. 
Alig érek a vécéhez, amikor minden kijön belőlem. 

* 20 perc múlva *

Azt hiszem minden kijött belőlem az előbb, de a fejem még mindig sajog. Kint a konyhában Jens egy pohár vizet és egy Algopyrint nyom a kezembe. 
- Jobb ha beveszed. - mondja egy sanda vigyor kíséretében. 
- Kössz. - mondom, aztán a nyelvemre rakom a gyógyszert, és egy korty vízzel leküldöm. - mi történt éjjel? 
- Hát, egy csomó minden... 
- Komolyan? És például? - dobom le magam mellé a székre. 
- Először is, mint már mondtam, jó sokat ittál. 
- Igen- vigyorgok - még?
- Leöntötted magad valami cuccal. Dominica adott új ruhát. - magamra nézek. Most tűnik fel, hogy más ruha van rajtam. - Aztán vízi csatáztatok kint a hátsó udvaron. Jó volt nézni.
- Nem mondod? - nevetek fel. 
- De.
- És? 
- Mit és?
- Én miért feküdtem rajtad? - szegezem neki a kérdést. 
- Nem emlékszel? 
- Ömm. Figyu... Most soroltad fel TE, ismétlem TE , hogy mit csináltam ÉN az éjjel... Akkor nem tudom, talán logikus, hogy nem...
- Csókolóztunk. 
- Igen? - kérdezem higgadtan, aztán leesik a tantusz. - HOGY MIT CSINÁLTUNK? 

5. fejezet / Korai búcsú

Mottó: Sokan élnek, akik halált érdemelnek, és néhányan meghalnak, akik élhetnének.

* reggel 8 után *

- Maya! - ráz meg Tes.
- 10 perc! - húzom a takarót a fejemre.
- Maya, kérlek. - a hangja elcsuklik. Felé fordulok, és észreveszem a szeméből dőlő könnyeket. Az otthoni telefont tartja felém.

- Maya Jessica Smith. - ülök fel, és átveszem a telefont.  Tes arcát fürkészem, de ő a kezébe temeti azt, és zokogni kezd. Megijeszt.

- Jó reggelt kívánok kisasszony. Donat nyomozó vagyok. Holly Josephine Smith, és Brad Willson, az ön rokonai? 

- Igen. Valami történt velük? - a szívem megugrik.

- Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm önnel, de az éjjel autóbalesetet szenvedtek.

- És... - nyelek nagyot. - és jól vannak? - kérdezem. Belül érzem, hogy nem, nincs semmi rendben, de a remény hal meg utoljára.

- Őszinte részvétem, kisasszony. A rokonai, az éjjel életüket vesztették. 

* délután 14 óra *

- May.. - Tessa már órák óta könyörög a fürdőszoba ajtóm előtt, hogy menjek le enni, vagy legalább menjek ki hozzá, de nincs erőm. - Fel kellene hívnod a szüleidet. - igaza van. Letörlöm az arcom, majd megmosom. Mély lélegzetvétel után kinyitottam az ajtót. Tes rögtön a nyakamba ugrik.
- Annyira sajnálom! -zokogja. Erősen megölelem, és én is sírni kezdek. Egész nap így maradnák, ha lehetne, de csengetnek. - Majd én kinyitom. - suttogja Tes. Letörli az arcát, és elindul lefelé. Ajtóból még vissza fordul. - Öltözz fel. Biztos a zsaruk lesznek azok. - bólintok, mire ő eltűnik.
Egy ideig az ágyamon ülök, aztán ráveszem magam, hogy felöltözzek.

-  Ezt húzom. 

Lassan elindulok lefelé. Tes a nappaliban van. Nem egy zsaruval, hanem Liammal ülnek a kanapén. Liam Tessát vigasztalja. Olyan édesek együtt. Ha ezt elcseszi az én barátnőm, hát nem tudom mit csinálok vele!

- Szia. - köszönök oda. Tes és Liam felkapja a fejét.
- Szia. - ölel meg Liam. - Őszintén sajnálom. Részvétem a nagynénédék miatt.
- Köszönöm. - szipogom.


* este *

Délután felhívtam anyáékat, és elmondtam nekik a rossz hírt. Megígérték, hogy amint tudnak átrepülnek ők is. Igyekeznek. Azt kérték ne hagyjuk el a házat. Vigyázzunk egymásra. De egyszerűen itt megfulladok. Minden rájuk emlékeztet, és ez kibírhatatlan.

- Gyertek át hozzánk. Lakjatok ott nálunk. - veti fel az ötletet Liam. Velünk maradt, Ő csinál nekünk vacsorát, amihez én egy ujjal sem nyúlok hozzá, csak lökdösöm a villámmal, mintha egy darab szar lenne a tányéromon.
- Tényleg? - néz fel Tes.
- Igen. Nem lennétek egyedül, és nálunk van még üres szoba.
- Biztos? - kérdezem.
- Természetesen. Még ma este. Segítek átvinni a cuccokat. Oké? - néznek rám mind a ketten.
- Oké. - bólintok.


* később * 

Csak pár ruhát pakoltunk össze Tessel. Nem terveztük, hogy sokáig itt maradunk. Aztán mégis itt ragadtunk. Már lassan 2 hete, hogy itt lakunk. A fiúk annyira kedvesek velünk, és szívesen látnak. Jó a hangulat is, amitől nem jut eszembe folyton Holly néni. Ha mégis kiborulok Mindig valaki megvigasztal.

Épp a szobámban ülök, mikor kopogás nélkül rontanak be mindahányan vannak.
- Mi van? - kérdezem.
- Menjünk vidámparkba. - dobja fel az ötletet Niall.
- Most? - nézek rá.
- Nem. Kedden. Vajon? ... Igen most. Kérleeek! Nélküled nem megyünk sehova...
- Maya. - rebegteti a pilláit Tes.
- Ezt hagy abba. - mutatok rá.
- Akkor szedd össze a seggedet, és gyere velünk!
- Nem tudom. - rántok vállat.
 - Tök jól fogjuk magunkat érezni.
- Veszünk olyan nagy nyalókát. - mondja Niall.
- És vatta cukrot is. - vigyorodik el Harry. Egyszerűen elolvadok mikor rám mosolyog.
- Akár, még fánkot is. - rántja meg a vállát Louis.
- Vagy csokis pitét.
- Vagy sült krumplit, kolbásszal.- jönnek az ötletek sorba.
- Oké. Oké. Már a nyalókával meggyőztetek. - vigyorodok el.
- EZAAAZZZ!... IGEEEEN! ... VIDÁMPAAARKKK!! - kiabálják, és kiszaladnak. Egyedül Tes marad bent, de őt is elküldöm átöltözni.

- Maya, kész vagy? - ront rám Harry. - Waoo. - tátja el a száját, majd végigmér.
- Szia Hazza. - fordulok meg.
- Mióta hívsz te Hazzanak? - vonja fel a szemöldökét.
- Mióta rontasz rám kopogás nélkül?  - viszonozom a nézést.
- Ott a pont. - vigyorg.
- Mit bámulsz? - kérdezem.
- Gyönyörű vagy. - mondja. Közben érzem, hogy belepirulok.
- Köszönöm. Csak felrángattam pár holmit... - szerénykedek. Egy kék inget, egy farmert, és egy szandált húzok, hajamat pedig kontyba fogom, és egy szalaggal kötöm össze.

- Csukd be a szád Harry, mert bele repül valami. - löki rajta egyet Zayn.
- Kussolj Zayn! - löki vissza.
- Kész vagytok? Indulhatunk?
- Igen. - válaszoljuk egyszerre Harryvel. Aztán egyszerre fel is nevetünk.
- Na ebből még lesz valami. - jegyzi meg mellékesen Zayn, aztán elindul lefelé.

Harry szemszöge

Maya, baromira vadító. Meg akarom szerezni magamnak. Tudom, nem egy tárgy, de akkor is birtokolni akarom! Már az első pillantástól kezdve érezem azt a " Waoo, a picsába, kell nekem ez a lány " érzést.
 Külön kocsival megyünk a parkba, és én direkt Liamet választom.

- Láttam van köztetek valami. - mondom.
- Tessával?  - néz rám a kormány mögül.
- Ó, igen.
- Igen. Remélem van. Bele szerettem.
- Hogy csinálod? - kérdezem.
- Van 3 lépés.
- Hátrom lépés? Jézus. - nevetek fel.
- Az első. Nevettesd meg.
- Aha.
- Második. Mond, hogy szép a mosolya.
- Igen.
- A harmadik. Azon nyomban hívd randira, amint csillogó szemekkel nézett fel rád!
- Ennyi? - kérdem.
- Igen. Ilyen egyszerű. Kiről van szó?
- Konkrétan senkiről, csak érdekelt a technikád.
- Maya?
- Talált süllyedt.
- Hát, tesó. Nagy fába vágod a fejszéd.
- Tudom, de egyszerűen annyira vadító, hogy legszívesebben, ma fent a szobájában megcsókoltam volna. Sőt, akár többet is.
- Próbálkozni lehet.

Tessa szemszöge

- Igen. Nagyon aranyos. Teljesen belé szerettem. - mondom.
- Belém? - ölel meg Niall.
- Igen. teljesen, kezelhetetlenül, beléd zúgtam, szőkeség.- ölelem vissza.
- Akkor elmegyünk holnap kajálni?
- Bocsi, de fogyózom... - rántok vállat.
- Micsoda? Sajnálom, de nem vagy az esetem... - húzódik arrébb tőlem.
- Szóval. Ti? - fordulok vissza Mayhez.
- Nincs semmilyen "TI". Olyan van, hogy Ő, és Én, de olyan, hogy " TI " még álmaidban sem.. - kacsint rám.
- Te hülye vagy. - dörrenek fel. - Nem látod mennyire, bejössz neki? - veszek vissza.
- Hát ez van. Nem leszek egy újabb strigula, a kis "VELÜK MÁR MEGVOLT" naplócskájában.... Ami gondolom nem is olyan kicsi...
- Adj neki esélyt!
- Kiről van szó? - fordul hátra Louis.
- Ti kihallgattátok a beszélgetésünket? - csattanok fel.
- Hát ezt, még a süketet is mind meghallotta volna. - vigyorog.
- Oké. Akkor... - fordulok Mayához, és magyarra váltok - komolyan!
- Nem akarok tőle semmit.
- Ezt mondod, most.
- Tessa! - kel ki magából Maya. - Ezt már megtárgyaltuk! Ő és én nem, leszünk együtt soha! És ha, most nem bánod...
- Niall! What time is it? - vált vissza angolra, és engem figyelmen kívül hagy. Tudja, hogy ezzel fel tud húzni, ezért csinálja
-  8 lesz 3 perc múlva. - válaszolja Niall.

Maya szemszöge

Végre valahára megérkeztünk a vidámparkba, nyomunkban Harry és Liam.
Megvesszük a jegyeket, illetve, a fiúk fizetik nekünk is, aztán be megyünk. Csodás a látvány.

- Mi felülünk a hullámvasútra. - közli Liam, és kézen ragadja Tessát. Ti nem jöttök? - kérdezi
- Én biztos nem. - emelem az égbe a kezem.
- Én sem. - közli Harry, mire Liam elmosolyodik. Vajon miről folyt a beszélgetés a másik kocsiban?
- Mi igen. - állnak Liamék mellé a többiek.
- Majd találkozunk srácok. - köszönnek el, és el is indulnak a kijelölt cél felé.
- Miért maradtál itt?? - kérdezem, Harryt mikor a többiek halló távolságon kívül vannak.
- Mert utálom a hullám vasutat.
- Ó, igen? És miért?
- Mert... mert..
- Szóval, nincs rá okod... - indulok el.
- De van.
- Na! Erre kíváncsi vagyok.
- Szerettem volna veled lógni. A múltkor jól éreztem magam veled.
- Hát, az cool, mer én nem.
- Nem? - mi a büdös francot csinálok? Az volt az eddigi legjobb napom az eddigi kibaszott ittlétem alatt...Érzem, hogy vérig sértem.
- Nem.
- Ohh. Értem.

Maya, te egy idióta, balfasz vagy! - jegyzem meg magamban. Legszívesebben pofán vágnám magam. Harry szó nélkül hátat fordít, és elindul a kijárat felé. Útközben meg-meg állítják rajongók, hogy közös képet csináljanak vele, de ő nem hajlandó ezt megtenni, hanem csak megy tovább.

Tényleg elbasztam.

4. fejezet / "Terepszemle"

Mottó: ~ Londonom, Londonom, Második otthonom... ~

- Neeeem. - vigyorodok el. -  Számot cseréltetek?
- Öhöm. - bólogat hevesen. - Azt mondta, szeretne még látni.
- Igazán mázlista vagy! - lököm meg.
- Hát, te is számot cserélhettél volna Hazzaval.
- Normális vagy? - kelek ki magamból.
- Én? Persze... Elméletileg... De most komolyan... Nem láttad, hogy nézett? - érzem, hogy csontig pirulok.
- En-engem?
- Igen. Téged.
- Nem érdekel. - ásítok nagyot.
- Hát jó. Akkor oké. Reggel nem megyünk be várost nézni? - kérdezi még, mielőtt elmegy.
- De, ez király ötlet! - bólintok, aztán lejjebb csúszok az ágyon, be a takaró alá.
- Oké. Akkor jó éjt. Reggel beszélünk.Szia. - megy ki a szobából. Lekapcsolom a lámpát, és elhelyezkedem.

*reggel*

- MAYAAAAAAAAAAA!!!!!!!!! KELJ FEL!!! - kiabál Tes.
- Mennyi az idő? - húzom magamra a takarót.
- 9 óra. 
- Még egy órát! Kérlek! - könyörgök neki.
- Nem! Most! Gyere!
- Mi ennyire sürgős? - ülök fel. Az ágyam végén ugrál.
- Nem leszünk egyedül! - ugrál tovább.
- Mi? Hol? Tessa, még reggel van. Ilyenkor tudod... még nem vagyok egészen magamnál.
- Te. Én. Liam. Hollyék, el. Mi város... GYERE MÁÁÁR! - mi a baja? Liam?
- Liam? ÜLJ MÁR LE! - rántom meg a kezét, amitől, elborul az ágyon, a telefon pedig kiesik a kezéből. Hangos koppanással ér földet. Egyszerre ugrunk fel. Tes felkapja a darabjaira esett telefont.
- MAYA! - üvölt, rám. - Maya, a telefonom szét tört, teljesen. Használhatatlan.!
- Sajnálom.
- Most, hogy fogom vele tartani  kapcsolatot? Azt mondta hív.
- Ki?
- Liam! - egy O-t formázok a számmal, és leülök az ágy szélére. Ő sírva próbálja bekapcsolgatni a telefonját. Percekig hozzám sem szól, még vigasztalni sem engedi magát.
- Tessa. Kérlek, ne haragudj. - suttogom.
- Add ide a te telefonod! - jelenti ki.
- Micsoda? - szökik a homlokomra a szemöldököm.
- A telefonod! Add oda.
- Ő... Oké. Rendben. - ez a legkevesebb amit tehetek érte. Előkotorom a párna alól a telefonom és kiszedem a kártyát. Tes belerakja az övét, és felül az ágyra.

- Na hívott? - kérdezem.
- Nem. - sóhajtok.
- Akkor jó.
- Maradhat nálam? - kérdezi nagyra nyílt szemmel.
- Persze. Igen. - bólintok nagyot. - Szóval, most mond el, amit az előbb annyira nagyon akartál! De ne ugrálj!


*déli 12 óra*

Rengeteget sétáltunk Tessel, és eléggé el is fáradtunk. Mázlinkra éppen elállt az eső, mikor elindultunk otthonról.

Tes

Idő közben Tessa végig a telefont lesi. Alig bírja letenni. Várja, hogy megcsörrenjen. Aztán, épp a London Eye-nál járunk, amikor meg is szólal. Sikítozva ugrál, konkrétan leszarva azt, hogy hányan figyelnek minket. 
- Vedd már fel! - szólok rá.
- Ja, jó... Szia. - veszi fel.
- Szia Tes. Merre vagytok? 
- London Eye előtt. Te? - kérdezi.
- Itt vagyok, a Big Ben-nél. Maradjatok, ott ahol vagytok, mindjárt ott leszek.
- Oké.
- Szia. 
- Szia.

*10 perccel később*

- Kicsit hűvös van. - mondom.
- Igen. Ez még meg kell szokni... - bólint.
- Sziasztok lányok. - köszönnek, ránk hátulról.... Várj. Köszönnek?
Tessel együtt fordulunk meg.
 Zayn, Louis, Niall, Liam, és... HARRY áll mögöttünk.
- Ugye nem gond, hogy eljöttek Ők is? - mutat a srácokra. 
- Hát.. - nézünk össze Tessel. Zayn, és Lou szélesen elmosolyodi.

- Nem. Különösképp, nem baj. - mondja Tes és rám kacsint, mire kérdőn ránézek.
- Nem szállunk fel? Vagy voltatok már? - kérdezi Liam, és felmutat. Mellettünk a London Eye van.

London Eye

- Nem, nem voltunk még, de mehetünk. Mindig is kíváncsi voltam rá. - vágja rá Tes.
- Én, nem. - mondom, mire mindenki rám néz. - Tériszonyos vagyok...
- Óóó. Kár. - mondják egyszerre.
- Ti mehettek. Én addig csinálok képet.
- Biztos? - kérdezi Zayn.
- Aha. - bólintok. Mindenki felszáll, kivéve Harryt, aki ugyan ott áll ahol eddig. - Te nem mész? - kérdem.
- Nem. Már egy csomószor voltam.  - ránt vállat.
- Felőlem. - egy ideig Tessát figyelem, ahogy a fiúkkal felszállnak az egyik " kapszulába " aztán, mikor elindul a kerék, és már látóhatáron kívül van, a szemem vissza vándorol Harryre. Mikor rám néz, elfordulok, és elindulok a boltok irányába.


- Miért követsz? - kérdem, a mögöttem sétáló Harrytől.
- Nem követlek, csak elkísérlek. - mondja.
- Ahha. De már nem vagyok gyerek.
- London nagy.
- Én is az vagyok... - mondom flegmán. A sorok között sétálva, meglátok egy karkötőt. Oda szaladok a kirakathoz, és mint a kisgyerekek, két kezemmel, a kirakat ablakát támasztom, miközben a láncot nézem.
- Istenem de gyönyörű. - suttogom. Aztán meglátom az árát, és rögtön tovább állok. - Szóval.. - szólalok meg újra, hosszú idő után, de Harry nincs a nyomomban.

Megrántom a vállam, és tovább megyek.

- Várj. - kiabálnak utánam. Illetve kiabál... Harry. Sétálok tovább a folyó mellett. De utol ér. - Gyere velem. - mondja.
- Hova? - vonom fel a szemöldököm.
- Mutatni szeretnék valamit.
- És mi okom lenne veled menni?
- Jesszusom. Te mindig ezt csinálod? - csattan fel.
- Mit? - mit sem törődök azzal, hogy sikerült kiakasztanom.
- Hogy flegmázol.
- Ja... Nem, dehogy.
- Azt gondolom, azért vagy ilyen elutasító, mert...
- Leszarom, mit gondolsz! - jesszusom, ezt én mondtam?
- Őőőő... Okééé. Akkor én...
- Ne. - fordulok meg. Tudom, hogy később megbánom. - Kérlek, gyere velem....sétálni.
- Biztos? - kérdezi. Egy ideig hezitálok, aztán rávágom:
- Igen.
- Akkor mutathatok valamit?
- I...gen.
- Jó, akkor gyere. - kézen ragad, és elindulunk. Egy ideig csak megyünk, aztán megáll, egy vatta cukrosnál, és vesz két hatalmas vattacukrot. Az egyiket nekem adja a másikat, elkezdi enni Ő.

Aztán egy buszmegállóba érkezünk.

- Waoo. Ez aztán a.... buszmegálló...?? Várj. Had fényképezzem le! Az otthoniak biztos odáig lesznek érte! Előkapom a fényképezőgépem, és Harryre irányítom.

- Nem. - vigyorodik el - Mindjárt jön. - mondja.


- Egy busz? - kérdezem, miután felszálltunk egy hatalmas piros buszra.

- Várj, majd szólok, mikor megéreztünk, és akkor nem lesz egy csomó fölösleges képed.. - vigyorog. - Megnézhetem azt a képet, amit a buszmegbe csináltál rólam?
- Ahhm. - megmutatom.
- Jézus. Töröld, ki. - nevet fel.
- Nem. - tiltakozok. - Miért törölném? Ezt megtartom.
- Tetszik, hogy rajta vagyok? - kérdezi.
- Azt várhatod szivi. - kacsintok rá.

- Megjöttünk. - tárja szét a karját.
- Waoo. Ez gyönyörű.
 Egy parkban hozott.

- Ez... gyönyörű Harry.
- Ugye? Mindig idejövök, ha gondolkodni akarok.
- Csodás.- leülünk egy padra.

*este*

- Sziasztok! - lépek be a házba, mire a kedvenc sütim illata csapja meg az orrom. - Holly néni. Itthon vagy? - semmi válasz.  - Hahó!- megyek körbe a lakásba, utolsóként a konyhába. De ott nem Holly néni sütött, hanem Liam, Zayn, Niall, és Louis.
- Szi...asz..tok?! - mondom bizonytalanul. - Tessa beszélhetnénk? - kérdezem, közben le sem veszem a szemem a négy fiúról.
- Persze szivi. - szalad felém

* fent a szobámban*

- Ők - mutatok az alsó szint felé. - mit keresnek itt?
- Unatkoztunk a városba. - rántja meg a vállát. - Gondoltam, eljöhetnénk ide sütni, úgyis mindenki éhes volt.
- Tessa, nem élhetünk vissza Holly néniék vendégszeretetével! Egy spontán ötlettől vezérelve felhozol a házba, mellesleg Holly néniék házába, 4 srácot?...
- Mire hazaérnek, elpakolunk elmosogatunk, esküszöm May. Gyere le te is. Öltözz, át, és gyere le!
- Nem. Engem ugyan nem rángatsz ebbe bele!  - teszem fel a kezem. - Én most, elmegyek, és átöltözök, pizsibe. Mire kijövök, te már nem leszel itt. Nem tudtam semmiről. Értetted? Reggelre pedig elpakolsz!
- Imádlak, May.
- Tudom...

Tes leszalad hangosan becsapva maga mögött az ajtót. Nem azért mert ideges, vagy haragszik, hanem mert boldog. Én lezuhanyzok, felöltözök, fogat mosok, megfésülködök, aztán máris az ágyba fekszek. Elfáradtam. És Harry jó oldalát is megismertem ma... Legalábbis, egy kicsit biztos..

May pizsije.

3.rész / Go home!

 Mottó: A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!

 

 

Bekapcsolom a zenét, és max. hangerőre kapcsolom. Várom, hogy megszólaljon, P!nk, vagy a F.U.N vagy valamelyik kedven előadóm, de csak a One Direction-től a Strong című szám kezd el szólni a fülembe.
A francba! Húgom memóriakártyája van a telefonomban!

És a francba MÁSODSZOR IS! Kikerekedett szemmel nézek a mellettem ülő srác irányába.
Maga, Harry Edward Styles ül mellettem!


*1 új üzenet*

~NEM FOGOD ELHINNI, DE LIAM JAMES PAYNE ÜL MELLETTEM! TUDOD KIKKEL UTAZUNK? :D :* :3 <3 ENNÉL ROSSZABB NAPOM SOSE LEGYEN!
SZERETLEK.~
 TES


~ JÉZUSOM TES! SOSEM MONDTAD, HOGY BEJÖNNEK NEKED... ~
 MAYA

~ MERT SOSEM KÉRDEZTED! AMÚGY NEHOGY AZT MOND, HOGY NEM JÖN BE, NEKED, HARRY egyemacukipofádat STYLES!? ~
 TES

A választ egy kicsit váratva küldtem el. Szemem sarkából, a mellettem ülő srácra sandítottam. Klassz göndör haja, gyönyörű arcába lóg.

~ NEM! EGYÁLTALÁN! ~
MAYA

- MAYA! Te normális vagy? - kiabál fel Tes, mire minden szem rá szegeződik. Megfordul a székébe, és nagy kerek szemit rám szegezi. Mindenki minket figyel, még Liam is megfordul. Tes ezzel mit sem törődve folytatja a mondandóját.
- "Egyáltalán"? Komolyan? - a minket figyelő Harryre nézek, majd vissza Tesre. Tudtam, ha most azt mondom, "JÓ. TALÁN" akkor sosem hagy békén.
- Nem. EGYÁLTALÁN. - szeme szája elkerekedik, majd angol helyett magyarul folytatja. ( Tessáék előttünk egy évvel költöztek ide. )
- Te, - szegezi rám az ujját - te egy zavarodott kis lányka vagy, érted? Mennyien ölnénk a helyzetünkért, ember! - kezeit az égre szegezi - Ez, maga a mennyország.
- Már akinek.- forgatom a szemeim.
- Maya! - dobja nekem a nyakpárnáját. - Nézz rá!
- Switch their belts on. We start the take-off!
- Most, az egyszer megmenekülték rajongói haragom elől. - vált át angolra. - Most az egyszer Maya Jessica Smith. Ezt köszönd, a hangnak, a dobozból! - ezzel elmosolyodik, elveszi a nyakpárnáját, és vissza ül a helyére, mintha semmi sem történt volna. Megdöbbenve figyelek magam elé. ( WAOO ) Szerényen körbenézek. Harry, Niall, Louis, és Zayn, még mindig le vannak fagyva attól, amit az előbb Tes előadott. Liam viszont előre néz, és tovább foglalkozik azzal, amit az előbb csinált.

* felszállás után egy órával *

- Hé. - rázza meg a vállam egy idegen kéz... Harry
- Mi van? - nézek rá.
- Elnézést hölgyem.- szólal meg az utaskísérő hölgy Harry mellett. - Ezen a csomagon az ön neve áll.
- Az hogy került önhöz? - kérdezem.
- A kollégáim most találták. - ahogy a táskáért nyúlok, át kell hajoljak Harry, ami egy kicsit zavaró, másfelől nem érdekel. Átveszem a táskát, és ezzel ki is borítom a tartalmát. Harryvel egyszerre hajolunk le, hogy össze szedjük. Jól le is fejeljük egymást.
- Jesszusom. - kapja fel a fajét rögtön - jól vagy?
- Persze, csak megfájdult a fejem.
- Sajnálom. Ne haragudj!
- Semmi gond.
- Biztos? - mered rám a boci szemivel. ( *-* URAM ISTEN! Azok a szemek. :3 )
- Igen.
- Mi van? Csajozgatunk? - hajol az ülés közé egy szőke fej.
- Fogd be Niall! - csapja homlokon Harry.
- Áucs! FÁJ, Harry, amikor így viselkedsz velem! - sírást utánozva visszaül a székébe.
- Harry Styles vagyok. Zenész. - nyújtja a kezét, miután elpakoltam a szétszóródott cuccaimat.
- Tudom, ki vagy. - fogok vele kezet. Nem fáj, de elég erős a szorítása. Férfias. - Maya Jessica Smith. Úszó.
- Talán rajongó vagy?
- Én nem. De a húgaim igen, és mindenhol az idegesítő fejed díszeleg. A mindenhol alatt a mindenhol -t értem.
- Aranyos hú... Várj. Te azt mondtad idegesítő?
- Igen. Miért nem tudod mit jelent?
- De csak eddig mindenki olyanokat mondott, hogy : cuki, sexy, helyes...
- Hát... Az élet nem habos torta.

Egy idő után, mikor már azt hiszem nem akar társalogni, ismét megszólal.

- Milyen nyelven... kelt ki magából a barátnőd?
- Magyar.
- Magyar? - tátja el a száját.
- Betűzzem le?
- Mindig ilyen csípős nyelvű vagy?
- Nem, dehogy. Csak azokkal akit nem kedvelek. - vonom meg a vállam.
- Ho-ho-ho! - fordul felém egész testtel. - Te nem kedvelsz?
- Hát fogjuk rá.
- Miért? - teszi fel a kérdést. Magyarul kezdem sorolni az okokat.
- Öntelt, Nagyképű, nőcsábász.
- Mindig ezt csinálod?
- Mit? - kérdezem reflexből magyarul. - Oh Sorry... - váltok vissza angolra. - Mit?
- Hogy úgy beszélsz, hogy mások ne értsék.
- Nem. De tényleg érdekem mit mondtam?
- Aha. - egy ideig az arcán legeltetem a szemem, aztán nagy sóhaj kíséretében, elkezdem:
- Tényleg? Hát oké. Szerintem te egy...

* 1 új üzenet *

~ Ő NEM, DE ÉN ÉRETTEM MIT MONDASZ! NE LEGYÉL BUNKÓ! SZINTE NEM IS ISMERED! ADJ NEKI EGY ESÉLYT! ~
TES

Ezt vajon, Ő mondja vagy a rajongói én-e?

- Elég jó fejnek tűnsz. - fejezem, be a mondatot. Egy önelégül mosoly ül ki az arcára.

A további úton már nm igen beszéltünk, csak néha néha egy-egy mondatot.

* Londonba *

Már este van mikor megérkezünk.

Holly néni, és Bard bácsi a reptéren várnak minket.

- Sziasztok. - köszönök. - Hiányoztatok!
- Te is. Na gyertek menjünk!

* otthon *

Holly nénikémék háza

Tesával, mind a ketten külön szobát kapunk.
Egymás mellett vagyok, ami jó, de jobb lett volna ha egy szobába raknak minket!
Mióta leszálltunk a gépről Tessával nem sokat beszéltünk, mert Holly nénikémék, végig dumáltak, ezért este, lámpa oltás után, Tes átjött, hozzám. Beugrott mellém az ágyba, és hatalmas mosoly kíséretémben, nagyot sóhajtott. Ez azt nála, hogy történt valmi, csak arra vár, hogy rákérdezzek.
- Mi történt? - mosolyodtam el.
- Na kinek a száma van meg? - lebegteti előttem a telefonját.

Maya szobája

Tessa szobája

  

 

 

 

 

 

2. rész / Irány London!!

 <3 Tessa <3

Mottó: Véletlen találkozások nincsenek!

Tessával, a legjobb barátnőmmel ma Londonba utazunk. A szüleink nagyon jóban vannak. Közös megegyezés alapján, beleegyeztek, hogy egy időre Angliába költözzünk. Persze nem leszünk egyedül.
Holly nagynénikémnél fogunk lakni, addig amíg munkát, és saját otthont nem találunk.

* a reptéren *

- A jegyeitek az első osztályra szólnak.... Tessék. - nyújtják át őket a szüleink.
-Köszi. Szeretlek titeket! - puszilom végig a családot.
- Aztán ne, hozz szégyent ránk ott kint, tücsök! - ölel meg Mike.
- Hahaha... Nagyon vicces vagy. Hiányozni fogsz!! - mondom, és szorosan hozzá nyomom a fejem a mellkasához. Gyerekkorunkban mindig így vigasztalt meg, mikor valami bántott, vagy rosszat álmodtam. Nagyon nehéz volt elengednem őt, mikor elköltözött Daniellával, hogy családot alapítsanak. Nem rég ő is bevallotta, hogy eleinte neki is fura volt, hogy nem tudjuk egymást szívatni, de felnőttünk. Most is bármikor hozzá fordulok, ha valami gondom van. Ő egy tipikus " Bántottad a húgomat? Szét rúgom a seggedet! " testvér.
- Azon leszek! - enged el. - Ha valami gond van..
- Oké, Mike. Tudom.
Miután Tessa is elbúcsúzott a családjától, hátra se nézve indultunk el. Épp a jegyeket indultunk csekkolni, mikor egy gyerek, majd fel lökve minket, szaladt.
- Lökj fel, faszfej! - kiabálom utána.
- Maya Jessica Smith! Kérem türtőztesse a száját, különben a következő órára, 10 oldalas esszében kell megfogalmaznia a középkor művészetére vonatkozó jellemzőket! - utánozza Tes a volt történelem tanárunk, Mr. Hawman hangját, mire mind a ketten hangos nevetésben törünk ki. Utáltam a palit. Mondjuk ő is engem... Kölcsönös, az érzés! Jó, hogy megszabadultam tőle.

*repülőn*

- Ez egy nagy baromság! Hiszen a szüleink egymásmellé kérték a jegyet!
- Ülj le Tes! - suttogom oda neki.
- Sajnálom hölgyek erről nem én tehetek! A jegyek erre az ülésre szólnak, és a kavarodás elkerülése érdekében, be is kell tartanunk.- mondja az utaskísérő hölgy. Tes farkasszemet nézett a fiatal hölggyel, majd
a muattó ujját rászegezve összehúzta a szemét.
- Mázli, hogy ma jó napom van. - ezzel ledobta magát a számára kijelölt ülésre. Egy sajnálomot tátogtam a hölgynek, és én is leültem. Tes egy sorral előrébb ült.

- A gép 15 perc múlva felszáll. - mondta be a hangos.
- Biztos jó gépre szálltunk? - kérdezem. 15 perc múlva felszáll a ép és még mindig csak 2-en voltunk itt az első osztályon.
- A jegy ide szól.  15 perc múlva felszállunk. Csak jó helyen vagyunk. - rántja meg a vállát Tes.

- A gép 5 perc múlva felszáll. Kérjük a kedves utasokat foglalják el a helyüket!
- Tes. Nálad van a fülesem?
- Nem, May... De már az agyamra mész! Komolyan! Nem először ülsz repülőn! Szedd össze magad! - igaza van. Rosszabb vagyok mint, ő, és ahhoz nagy tehetség kell! De az, hogy csak ketten ülünk itt, és még csak egy utaskísérő sem jön erre, az már aggasztó. Felhúzom a lábaim, és úgy várom az indulást.

 



Aztán, már csak kettő perc van vissza, mikor a kedves utaskísérő hölgy egy csapat fiúval jelenik meg a háta mögött. Hála az égnek.

- Öné a 4-es szék. - mutat a Tes mellett lévő ülésre.
- Ez pedig az öné. A 6-os. - egy göndör srác dobja le magát mellém. Egy igen helyes göndör srác.
Végig mérem, aztán mikor rám néz, és elmosolyodik. Elfordulok zavaromban, és a fülhallgató után kezdek kutatni. Érezem magamon a tekintetét, és rohadtul idegesít ha bámulnak!
- Mi van? - nézek fel a táskától. - Valami gond van? Mit bámulsz? - kérdezem.
- Semmi. - rázza meg a fejét, amitől a göndör fürtjei az arcába hullanak.
Megrántom a vállam, és ismét a táskával vagyok elfoglalva. Ennyi kacatot. Aztán végre megtalálom, a fülest, és a telefonhoz csatlakoztatom. Bekapcsolom a zenét, és max. hangerőre kapcsolom. Várom, hogy megszólaljon, P!nk, vagy a F.U.N vagy valamelyik kedven előadóm, de csak a One Direction-től a Strong című szám kezd el szólni a fülembe.
A francba! Húgom memóriakártyája van a telefonomban!

És a francba MÁSODSZOR IS! Kikerekedett szemmel néztek a mellettem ülő srác irányába.
Maga, Harry Edward Styles ül mellettem!

1. rész / STRONG

Maya Jessica Smith

Strong

Mottó: A JÓ KISLÁNYOK NAPLÓT ÍRNAK, ÉN TÖRTÉNELMET!!

- Tovább. Gyerünk, ne álljunk meg. Lányok melegítsetek be 10 hosszal. Maya. Kérlek gyere mutasd meg nekik a pillangót.
- Rendben. - feleltem. Maya Jessica Smith a rendes nevem. 18 éves vagyok, Hollywoodban élek a szüleimmel, és 2 húgommal Maria(ejtsd: mörájá) -val, és Cyntia-val. Ikrek, és mikor azt mondom, hogy a legrosszabb gyerekek, akkor az komolyan úgy is van! Van egy bátyám Mikelson Smith, ő Magyarországon él a családjával. 2 éve kôltoztek vissza nagymamám egészségi állapota miatt. Neki is van két gyereke, ők is ikrek. Nina és Peter. Anya és apa orvosok. A kórházban ismerték meg egymást. 3 évig jártak, majd összeházasodtak. Apa egy sikeres műtét után kérte meg anya kezét. Magyarországon születtem, majd apát az egyik barátja kihivta az egész családjával Hollywoodba. Mivel Mike és én jól beszéltük az angolt, Maria és Cyntia pedig meg kissebbek voltak semmi akadályát nem látták, így kiköltöztünk. Az ikrek most 16 évesek, és imádják Hollywoodot. Az itteni emberek élete rendszertelen, és én ezt utáltam. Az iskolát 2 hét múlva fejezem be.

3 hónap múlva

- Maya... Maya kelj fel, mert el fogsz késni.
- Mennyi az idő?
- Negyed nyolc.
- Micsoda? - pattantam ki az ágyból. - miért nem ébresztettél előbb? - Mike 2 hete hazajött.Végre. Imádom. A legjobb tesó, akit eltud  képzelni magának az ember.
- Mert én is most ébredtem tücsök.
- Mindegy. Most menj, mert fel akarok öltözni.
- Jó, de siess, mert elkésed az indulást.
- Oké, oké, menj már!