55. fejezet / Barátság extrákkal.

Mottó: Szeretem őt. Nem amiatt, ahogy táncol az angyalimmal, hanem ahogyan nevének hangzása elhallgattatja a démonjaimat!  

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )


* Harry szemszöge *


- Igen. - nevet fel a lány velem szemben. Niall egyik ismerőse, és egészen jó fej.
- A koncertek során is il.... - nem sikerül befejeznem a mondatot. Éles sikoly hallatszik a stég felől. Tessa, és a többi srác ott van. Biztos Tessát szekálják. - Hol is tartottunk? - fordulok vissza a lányhoz.
- A koncerteknél.
- Igen. Szóval a koncerteken is szokott ilyeneket csinálni.
- Ahogy elnézem, te sem panaszkodhatsz. - megböki a mellkasom, rám vigyorog.
- Én? Kiné...
- SEGÍTSÉG! - kiáltja Tessa.
- Menjünk oda. - int a fejével, oda sétálunk. Liam és Louis a vízben vannak. Tessa felém fordul. Szemében könnyek csillognak, amik hamar lekúsznak az arcán.
- Hé. - mi a baj? - Maya? - körbenézek, szememmel Mayát keresem.
- Harry, segíts. Kérlek. - zokogja Tessa. A fiúkra nézek a vízben, akik folyamatosan alá-alá merülnek.
- Tessa! - megragadom a vállát, magam felé fordítom. - Mi történt? Ki van a vízben, és Maya hol van?
- Maya. Maya van a vízben! Harry segíts neki! Kérlek. - a világ megszűnik létezni körülöttem. Még a zene is tompábban hat.
- Menj. Kérj segítséget. Csak van valaki aki orvos.
- Niall már elment.
- Menj te is. Kérdezzetek végig mindenkit. Siess! - mondom. Cipőmet azonnal leveszem, telefont kidobom a zsebemből, és azonnal beugrok. A tó tiszta kosz, így ha akarnám sem láthatnék semmit. Sötétben tapogatózva merülök egyre lejjebb, és lejjebb.

- Segíts. - mondom az egyik srácnak, aki a tó partján áll. Megfogja Maya karját, és kihúzza. A zene még mindig ugyan úgy bömböl, de fogadni mernék rá, hogy már mindenki a tó körül van. kimászok, és azonnal Maya mellé állok. Tessa, és a többiek is ott állnak már. Mivel senki sem jelentkezett aki orvos, ezért Liam, Louis, és én álljuk körbe.
- Lélegeztesd! - mondja Liam. Így teszek.

Rövid időn belül Maya köhögni kezd, kicsit felemelkedik, oldalra fordul, és vizet kezd hányni. Hátra dobja magát, ég levegő után kapkod. Felé hajolok.
Egy tincs a vizes homlokára tapadt. Óvatosan oda nyúlok, és a füle mögé tűröm.
Kinyitja a szemét. Tekintetünk összetapad. Nem szól semmit, behunyja a szemét.
- Jól vagy? - kérdem. Elmosolyodik, bólint.
- Te mindig megmented a szaros életem. - megkönnyebbülten sóhajtok fel. Felállok, és felkapom. Kezeit a nyakam köré zárja, és a mellkasomra nyomja vizes fejét.
- Harry.
- Hmm?
- Ugye tudod, hogy tudok járni?
- Persze.


***

* Maya szemszöge *

Egy sátorban ébredek. A fejem borzasztóan lüktet. Felülök, és egy idő után ki is mászok a sátorból. Sötét van, zene bömböl a távolból, fények villódznak, és emberek nevetése hallatszik. Körbenézek. A sátor mellett két napozóágy van. Harry fekszik az egyikben, alszik. A szemem elidőzik rajta. Haja kócos, göndör tincsekben hull az arca köré. Oda megyek a másik székhez, és bele fekszek. Az égen rengeteg csillag van már. Oldalra fordítom a fejem, és bámulni kezdem.
- Jól vagy? - kérdezi. Vajon mióta néz?
- Igen. - felelem. - Már kettővel jövök neked.
- Maya...
- Köszönöm. Tényleg. - nem válaszol, csak az ég felé fordítja a fejét. Én is így teszek.
- Jól vagy?
- Igen. Egy kicsit fáj a fejem, de minden oké.
- Miért nem úsztál ki?
- Nem tudtam. Miután eldobtak a fiúk és lemerültem... - a hang megakad a torkomon. Ahogy vissza gondolok, hogy meg is halhattam volna... Felé fordulok. - Minden felelevenedett előttem, ahogy beledobtak minket a vízbe Paullal. Lepergett előttem, és levegőt sem kaptam hirtelen.
- Mióta tart ez?
- Eddig nem fordult elő egyszer sem. Talán az, hogy akaratom ellenére történt mindez, és azért. Nem tudom. - a szemembe gyűlt könnyekkel küszködve fordítom el az arcomat. - Mostantól mindig ez lesz? Ha vízbe megyek, bepánikolok? Nem akarok így élni. Ez nem én vagyok. Olyan hülyén fog hangzani, de ha veled vagyok ezek a dolgok sehol sincsenek. - saját magam is meglepődök őszinteségemen.
- Hé. - kezét a szék karfáján lévő kezemre teszi, és össze kulcsolja az ujjainkat. - Nézz rám. - mondja. Nehéz perceknek  tűnő másodpercek után, felé fordulok. Szeme csillog a hold fényében. Közel hajol úgy, hogy a kifújt levegőt az arcomon érzem. - Én, mindig itt leszek. Bármi történjen, mindig számíthatsz rám. Mindig. - hangja és szemei megnyugvást ígérnek. Békét, biztonságot.
Csókold már meg. - megjelenik a vállamon az ördög.
Ne csókold meg. Mit fog szólni ehhez Ashton? - mondja rögtön az angyal.

Több mint egy éve az ördög győzött. Egy csodás randi sült ki belőle.

Megérzem Harry ajkait az ajkaimon.

- Harry. Ez nem helyes. - suttogom.
- Miért kell mindennek helyesnek lennie? - tudakolja. Már majdnem megteszi, én felugrok.
- Sajnálom. - a halántékomat dörgölöm.
- Nem. - ő is feláll. - Én sajnálom. - hátat fordítok neki, és magam köré fonom a karjaimat.
- Ashton megkérte a kezemet. - fordulok felé, karjaim még mindig a mellkasom előtt. - Igent mondtam neki. - hosszú ideig csak a cipőét nézi, majd egy mosolyra húzott szájjal tekint fel.
- Gratulálok. - istenem. Miért mondtam el neki?
- Jézus. Nem tudom miért mondtam el. - idegesen felnevetek.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Barátok vagyunk, nem? - az arcát fürkészem. Barátok, akik majdnem csókolóztak. 
- Barátok. - bólintok, és én is rámosolygok.
- Nos, akkor...
- Akkor?
- Ha esetleg jobban vagy...
- Jobban vagyok.
- Nem megyünk szórakozni? Mint barátok. - mutat a zene irányába.
- De. - bólintok, és elindulunk.


***
- Gyere táncolni! - kiabálja túl a zenét Tessa. Gyorsan megiszom a pohárban maradt piát, leteszem az asztalra, és követem.  Rengeteget nevetünk, és táncolunk


- Emberek! Egy kis figyelmet kérnék! - üvölti a már teljesen lerészegedett Harry. Mondjuk én sem panaszkodhatok. Ha valaki megkérdezi mennyit mutat, nem a helyes választ adnám. - Nagy bejelenteni valóm van. - mellém lép, átkarolja a vállam. Lehalkítják a zenét. - Mind tudjuk, hogy az élet nem áll meg. Sőt. Mondhatni rohan. Egyet tudni kell, az hatalmas vagyon. - felém fordul, és ferde mosolyra húzza a száját. - Mindent tudni kell, de aztán azt nagyon. - mindenki csendben figyel. Farkasszemet nézünk, lassan eltűnik a mosoly az arcáról, elfordul és folytatja a hegyi beszédét. - Talán itt mindenki tudja, hogy Maya vissza költözött a sztárok városába. Magányosan tengette napjait, míg rá nem talált "élete szerelmére".
- Harry. - sziszegem, figyelmeztetve, de ő csak folytatja.
- Míg mi itt, Londonban éljük mindennapjainkat, változatlan rutinban, addig Maya -  sörösüvegével rám mutat. - hamarosan férjhez megy. - na ez frankó. Köszi Harry.
- Gratulálok! - mondja mindenki, és megölel.
- Jesszusom! Gratulálok! - gratulál Eleanor. - Sok boldogságot.
- Köszi. - még vagy 20-an biztos személyesen gratulálnak. Mielőtt még bárki újra letámadhatna, gyorsan Harry után eredek, aki Liamékkel beszélget.
- Elrabolhatom egy kicsit a barátotokat?
- Persze. - egy kicsit meglököm, és egész a napozó ágyakig, ahonnan elindultunk, meg sem állok. Ezek a székek a buli helyszínétől körül belül 10 percnyire vannak.

- Mi a helyzet? - áll meg.
- Mi a fene volt ez?
- Hé-hé-hé!  Azt hittem nem titok. - a beszéde nem tiszta, de az enyémre se mernék mérget venni. - Vagy az?
- Nem, csak... - nem fejezem be a mondatot. Pár perc múlva Harry, zsebre tett kézzel rám mosolyog.
- Mi van? - kérdezem.
- Te nem szereted őt.
- Micsoda? De igen. - kelek ki magamból.
- Jó. Persze, hogy szereted. - olyan közel sétál, amennyire csak tud. Térdeink össze érnek. - De nem úgy ahogy engem szerettél. Sőt. Mondok még valamit. - még közelebb hajol, így már csak pár centi válasz el minket. Köpni nyelni nem tudok. - Még mindig szeretsz.
- Jézusom. Dehogy sze... - mielőtt befejezhetném a tiltakozást, aminek megjegyzem semmi haszna, két kezébe zárja az arcom és megcsókol. Egy idő után nem tudom mi üt belém, de viszonozom. Bele túrok a kócos hajába, és mégközelebb húzom, hogy csak egy centi se legyen köztünk. Így már mindenhol össze érünk.
Hirtelen olyan helyeken érzek dolgokat, ahol nem szabadna.
- Harry. - hajolok el. - Barátok vagyunk. - furcsa mosoly jelenik meg az arcán.
- Barátok... extrákkal. - nos, ebben az állapotban ez is megfelel. Újra megcsókol. Nem ellenkezek. A következmények várhatnak.

54. fejezet / Tábor.

Mielőtt bármit mondanák: BOLDOG 4. SZÜLETÉSNAPOT A LEGNAGYOBB, LEGARANYOSABB, LEGKITARTÓBB FIÚBANDÁJÁNAK, AKIT VALAHA ISMERTEM! *-* 

KÖSZÖNJÜK! 

HAPPY BIRTHDAY ONE DIRECTION!   

 Jay twitteren:" Ma négy éve, hogy kaptam egy hívást : " Anya! Betettek egy bandába! " 

Köszönjük fiúk, a kitartó munkátokat! ( magyar Directionerek köszönete )  

Mottó: Semmi nem tudja úgy összehozni az embereket, mint a tábor tűz. 

A gép, este fél tizenkettőkor landol Londonban. Aludni nem tudtam, mert a kislány mellettem, vagy sírt, vagy énekelt, vagy kiabált. A szülei próbálták csitítani, de mindhiába.
Így hát, félholtan szállok le a repülőről.
Niall vár a reptéren.
- Szia. - ölel meg.
- Szia. Többiek?
- Alszanak.
- Király. Egyszer jövök, és akkor is alszanak.
- Hé! Nézd a jó oldalát!
- És mi a jó oldala?
- Hogy én itt vagyok.
- Hahaha. - őszintén elmosolyodok. Niall átveszi a csomagokat, és elindulunk. Kint parkolt a reptér előtt. Mire kiérünk, vagy 25 újságíró gyűl körénk.

- Miért jött vissza? - kiáltja az egyik. 
- Még mindig szereti a sztárt? 
- Ki kérte meg a kezét? - Basszus! A gyűrű!
Amint sikerül beszállnunk a kocsiba, leszedem a gyűrűt a kezemről, és a zsebembe dugom. De már késő. Niall beszáll mellém, és azonnal elindul.
- Szép gyűrű! Szerencsés a srác.
- Kérlek ne mond el senkinek, oké?
- Miért? - tényleg. Miért is?
- Nem tudom. - sóhajtok. - Csak ne mond el.
- Rendben. - bólint. - Egyébként gratulálok.
- Köszi. - rá mosolygok, majd hátra dőlök, és kényelmesen elhelyezkedek.

***

- Megjöttünk. - ráz fel Niall. Talán egy kicsit elaludtam. Megdörzsölöm a szemem, és körbe nézek. Egy fáklyákkal kivilágított erdős részre hozott.
- Hol vagyunk? - kérdezem miután kiszállunk.
- Táborozunk. - közli, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Kiszedi a táskáimat, és elindulunk befelé. Bent vagyunk a tábor közepén, ahol már fel vannak állítva a sátrak, de sehol senki.
- A többiek? - kérdezem. Ebben a pillanatban mind elő ugranak, én pedig sikítva rezzenek össze.
- SZIA! - ugrik rám Tessa. Elborulok, mire mindannyian felnevetnek.
- KICSI A RAKÁS! - üvölti Louis.
- NE! - mondom, de már késő. Mindannyian ránk fekszenek, én pedig alattuk kilapulok.
- Már hiányoztatok. - erőltetem ki magamból a mondatot.



***

Vacsora gyanánt nyársalunk. A fiúk tüzet raktak, míg Tessa, és én beszélgetünk. Végül mind a tűz köré gyűlünk, és miután kész a kaja, megesszük nevetünk, és nevetünk. Sokat.
Aztán előkerül a híres gitár.

Tes és én a fiúkkal szembe ülünk, és hallgatjuk őket, közben beszélgetünk. hiányoztak. Őszintén. 

***

- Jó éjszakát!  - üvöltjük a sátorból, majd behúzzuk a cipzárt. Tessa és én egy sátorban alszunk. 

Mivel már nagyon fáradt vagyok, ezért hamar elalszok. 

*** 

- Jóóóóóóóó reggeeeeelllltttt, álooomszuszékoooooooook! - üvölti be a sátorba Louis. - Ideje felkerekedni, és elindulni! A nap már fent van, így hát keljetek fel lustaságok! 

- 10 perc! 

- 3.

- 5. - alkudozunk. 

- 4. 

- Rendben. Most hadj! - nyögi Tes. 

- Már csak 3 perc 56 másodperc! - üvölti, már a sátoron kívülről. 

- Jó reggelt. - ülök fel. 

- Neked is. - dörmögi Tes. - Van még... 

- 3 perc 40 másodperc. - számlál vissza Louis. 

- Pontosan 3 perc negyven másodpercünk. 

- Jogos. - vissza dőlök mellé, és felé fordulok. - Hiányoztál. 

- Te is. - végig nézek magamon. Még mindig ugyan az a ruha van rajtam. Este csak úgy lefeküdtünk, és elaludtunk. 

- 2 perc 57. 

- Mennyi az idő? - kérdezi Tes. A zsebembe nyúlok, hogy elővegyem a telefont. 

- 7:26. 

- Jesszusom. Ilyenkor még az elsőt fordulom! - felül, és végig túr a haján. - Ez mi? - vesz fel valamit, a két hálózsák közül. Egy ideig nézegeti, majd felém fordul. Szemöldöke a magasba szökik. 

- Mi van? - a könyökömre emelkedek. A kezében lévő tárgyat felemeli, hogy én is lássam. 

A gyűrű.

- Esküszöm el akartam mondani. - azonnal felülök, és kiszedem a kezéből. 

- Me-megkérték a kezed? 

- Halkabban! - fogom be a száját. Megnyalogatja a tenyerem, mire azonnal elrántom. 

- Miért nem mondtad az este? - fordul felém, és török ülésbe ül. 

- 1 perc 30 másodperc!  

- Mert nem tudtam, hogy hogy. Nem szeretnék veszekedni Tessa. 

Csend telepszik a sátorra, de nem az a megnyugtató, kellemes fajta. A kínos csend. 

- Megértem. És örülök nektek. - mondja, megtörve a csendet. 

- Tényleg? - elmosolyodok. Tessa sosem kedvelte igazán Asht. Így aztán igazán meglep, hogy ezt mondja. 

- Igen. Felfogtam mindent. Nem fogok akadékoskodni. Csak örülök nektek. Gratulálok. 

- Te vagy a leges legjobb. - ugrok a nyakába. - Köszönöm. Sokat jelent. 

- 30 másodperc. 

- Mondjuk el a többieknek. - elindul kifelé, de megragadom a kezét. 

- Ne! -  mondom határozottan. Nem szól csak bólint. 

- 3,2,1. - kiáltja Louis. Lassan mind a ketten kimászunk. A gyűrűt a telefonommal együtt a sátorban hagyom. Tes azonnal Liamhez szalad, aki a sátor mellett csinál valamit. Olyan édesek együtt! 

***

- Indulunk! - üvölti Zayn. Tes és én gyorsan átöltöztünk. 

Úgy dél felé járhat. Sétálni megyünk. 

Egy idő után Tessa és én előrébb megyünk, hogy beszélgetni tudjunk. A fiúk mögöttünk lemaradva nevetgélnek. 

* Liam szemszöge * 

A lányok előre mentek. Tessa kissé felszabadult lett, mióta Maya megjött. 

A telefonom rezegni kezd a zsebemben. 

- Igen? - veszem fel. 

- Szia. Megérkeztünk. Merre vagytok? 

- Csáó. Eljöttünk sétálni. 

- Kezdjük el szétpakolni a cuccokat? 

- Igen. Mindjárt vissza megyünk mi is. 10 perc és ott vagyunk. 

- Oké. Helló. 

- Srácok! - halkítok. Egyszerre megfordulnak. 

- Igen? 

- Josh hívott. Itt vannak a cuccokkal. Várjuk meg amíg a csajok elmennek, aztán húzzunk vissza segíteni. Most jobban érdeklik egymást. 

- Oké. - mondják egyszerre. Nem is kell sokat várnunk, míg Tessáék arrébb mennek. Teljesen elvannak tájolódva. Lökdösik egymást, nevetgélnek, és jól érzik magukat. Így vissza fordulunk. Sietős léptekkel távozunk. 

***

Egy óra múlva megrezzen a telefon a zsebemben. Tessa hív. 

- Igen? 

- Hová tűntetek? 

- Jó, hogy egy óra elteltével leesik, hogy eljöttünk. 

- Hol vagytok? 

- Vissza jöttünk a táborba. Ti? 

- Most indultunk vissza. Azért annyit mondhattatok volna, hogy fapapucs. Egyébként még egy másfél óra, és ott leszünk. Körül-belül. 

- Rendben. Vigyázzatok magatokra. Szeretlek. Puszi. - mondom, aztán kinyomom.

- MÁSFÉL ÓRA MÚLVA ITT LESZNEK! - üvöltöm, hogy mindenki meghallja. 

***

* Maya szemszöge. * 

Az út felénél járhatunk vissza felé. Még vagy fél órát kellene gyalogolnunk. 

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Az mi? - bök az előttünk lévő messzeségbe Tessa. Egy fekete pont halad felénk sebesen, maga mögött hatalmas por felhőt hagyva. 

- Mintha egy kocsi jönne, nem? 

- Lehet. - mondja, majd egy vállrándítással el is felejtjük. Egészen addig amíg közelebb nem ér az a bizonyos fekete pont. 

- Jézusom. - nevetünk fel egyszerre. Louis ül a volán mögött, mögötte pedig a négy srác nyomul. Elhaladnak mellettünk, majd egy hajtű kanyar bevétele után vissza fordulnak, ezzel hatalmas port kavarva. Végül megállnak mellettünk. 

- Hölgyeim. - száll le Harry a kocsiról. - A hintójuk elő állt. 

- Köszönöm. - pukedlizek neki, mint ahogy a hercegnők szoktak, majd felugrok Niall mellé, mellém pedig Tessa. Louis azonnal el indul. 100 méterrel később satuféket nyom. Hátra fordul és számolni kezd. 

- Úgy tűnik mind megvagyunk! - ismét elindul, majd megáll. - Nem. Valaki hiányzik. - kiszáll, és körbe járja az autót. Végül vissza ugrik.

- Emberek! Fürtöst elhagytuk! - kiáltja, majd tolatni kezd. Mi már majd megszakadunk a nevetéstől, mikor végre meglátjuk Harryt. 

- Ne haragudj haver. - szabadkozik Louis. Harry felugrik, és bedobja magát Lou mellé. - A legénység ezen tagjai nem tudnak számolni. - hátra fordul, majd kinyújtja ránk a nyelvét. 

- Nem is igaz! - lököm meg Louist, majd átkarolom Harry vállát. - Mi sosem hagytunk volna itt! Viszont őt... Hááááááát... - nézek Louisra. 

- Látod? Lázadó népség! - kiáltja Lou. Mind nevetni kezdünk. Mikor Louis végre elindul, - most már Harryvel kiegészülve -, elengedem Hazza vállát és hátra dőlök. 

A helye ahol reggel ébredtünk, felismerhetetlenné vált. Sátrak mindenhol, medence a tér közepén. Magas hangszórókból bömböl a zene. Mindenhol emberek, és asztalok vannak felállítva, telepakolva étellel itallal. A medencében és nagy csúszda van beleállítva. 

Leszállunk a kocsiról, és azonnal Tessához megyek, aki ugyan úgy meg van lepődve, mint én. 

- Te tudtál erről? - lököm oldalba. 

- Nem. Ez még nekem is új. - mondja. 

- KEZDŐDHET A BULI! - üvölti Louis. A tömeg kiabálni kezd, és a már így is hangos zenét, még jobban felhangosítják. 

Mind szétszóródunk a tömegben. Én össze futok Eleanorral. Perrienek koncertje van, így sajnos nem tudott eljönni. El-lel beszélgetek, amíg meg nem érkezik Tessa. 

- Tessék. - nyom a kezünkbe egy-egy poharat. 

- Ez mi? - beleszagolok, majd köhögni kezdek. Már a szaga is rossz. 

- Hangulat kezelő. 

- De nincs benne semmi illegális, ugye? - kérdezem komolyan. 

- Jesszusom! Ha drogra gondolsz, akkor nem. Nincs.  

- Rendben. Akkor egészségünkre! - emelem a poharat. Tessa és El is így tesz. Végül belekortyolunk. Ahhoz képes, hogy a szaga borzalmas, az íze nem rossz, de ütős! 

***

Harryre, Louisra, és Zaynre, a matracoknál találunk. Ledobjuk magunkat melléjük, és elterülünk. Nem sokkal később valami nedveset érzek a pólómon, majd az arcomon. Felülök, és a fiúkra nézek. Vízipisztoly?  Komolyan? 

 

- Hé! - ugrik fel Tessa, mikor őt is eléri a víz. - Nem ér! - Zayn, és Louis nem hagyja abba. Harry csak nevet. - Gyertek. - mondja Tessa, majd elindul. 

- Hová megyünk? - kérdezem. 

- Mielőtt piát vittem volna nektek, felfedeztem, hogy van egy medence, tele vízibombával. Ha harc, hát legyen harc. - az én barátnőm. Mind felveszünk egy párat, és a pólónkba is rakunk. Közelebb osonunk, majd lerakjuk őket a földre, és célozni kezdünk. Ahogy Tessa felemeli a kezét, hogy eldobja, Harry felénk fordul. 

- Futás! - üvölti, és azonnal felugrik. Zayn, és Lou nem tudja mire vélje. Ez a mi szerencsénk. Felugrok, és a gyáva Harry után szaladok. Idő közben Tessáék elkezdik Louisékat dobálni. 

Harryt a medence szélénél érem be. Megcsúszok a vizes füvön, és egy akkorát tanyálok, hogy elmondani nem lehet. Hazza kihasználva az alkalmat felkapja a vízibombáimat, és megdobál velük. Elkapom a lábát, és kirántom alóla. Egyetlen egy utolsó bomba maradt a kezében. Elterül a földön, én pedig azonnal rávetem magam. Megpróbálom kivenni a kezéből a lufit, de nem sikerül. Nem adja könnyen magát. Hosszú harc után sikerül megfogni a lufit. Ahogy megpróbálom kivenni a kezéből, az kidurran. A víz kifolyik a kezei közül. Belenézek gyönyörű smaragdzöld szemébe, és elmélyedek benne. Egyikünk sem mozdul. 

Egy hangos sikítás, ránt vissza minket a földre. 

- Bocs. - szállok le róla. Felállok, és felrántom őt is. 

- Kösz. - mondja. Végig néz rajtam, és önelégült mosoly ül ki arcára. 

- Hagyd abba! - lököm meg. 

- Mit? - kérdezi, még mindig vigyorogva.

- Ezt...ezt a vigyorgást! 

- Nem vigyorgok. - mondja, már fülig érő szájjal. 

- Aha, persze. - egy újabb, hosszabb sikítás jön a tó felől. Harryvel azonnal oda megyünk. Liam, és Louis áll a stégen. Liam Tessa kezét, míg Lou Tes lábát fogja, és hintáztatják. 

- Engedj el! - kiáltja Tessa. Liamék így tesznek. Tessa hatalmasat röpül a vízbe, közben sikítozik. Mindannyian nevetni kezdünk. Tessa hamar felbukkan a vízből. 

- Szemetek! - mondja, majd ő is nevetni kezd. Louis egy fára erősített kötélhez megy, majd mint Tarzan himbálózni kezd rajta. Végül beleugrik a vízbe. 

- EZ AAAAAAAAZZZ!!!!!- kiáltja. Liam egy, a víz szélé lebegő kis ladikra ugrik, és beljebb evezi magát. 

Közben Tessa kimászik a vízből. 

Louis felmászik a ladikra Liam mellé, majd lelöki Liamet. 

Tessa hangos nevetésben tör ki. A víz széléhez megyünk, és segítünk kimászni a fiúknak. 

- Majom. - lök egyet Liamen Tes, utána rögtön megcsókolják egymást. Ismét csak azt tudom mondani: Isten egymásnak teremtette őket!

Megfordulok, hogy elinduljak vissza felé. Rögtön szemet szúr, hogy Harry egy csajjal beszélget, és nevetgél. Egy ideig őt figyelem, nem is értem miért. 

Az a mosoly egykor az enyém volt. - mondom magamban. 

Mélyet lélegzek, és elfordulok. Rögtön kiszúrom Niallt a vízen egy  hatalmas zöld labdában. Próbál egyről a kettőre jutni, de nem sikerül neki. A gravitáció erősebb. Elesik benne, és nevetni kezd. 

Elindulok vissza a sátrakhoz. 5 lépés után viszont feltartóztatnak. 

- Jézusom Zayn! Olyan meleg van ma, nem? - mondja Louis.

- Igen! Nem is értem, hogy hogy lehet kibírni víz nélkül! - helyesel Zayn.

- Srácok, kérlek titeket. - rögön veszem a lapot. Hátrálni kezdek, ők pedig követnek. 

- Jesszus Maya! Hiszen neked nagyon meleged lehet! 

- Nincs! Esküszöm! 

- Tiszta száraz vagy! Louis. Te is arra gondolsz amire én? 

- Azt hiszem egyre gondolunk haver. - ebben a pillanatban mind a ketten rám vetik magukat, és felkapnak. Egyik a lábaim, másik a kezeimet fogja. Épp úgy, ahogy az előbb Tessáét. Rángatózni kezdek, de semmi haszna. Kivisznek a stég szélére, és lóbálni kezdenek. 

A vízre nézek, és elképzelem ahogy elmerülök benne. 

A torkom elszorul, és hirtelen nem kapok levegőt. Szédülni kezdek, és légszomjam van. 

Felelevenül bennem a kép, amikor Paullal belöktek minket a jéghideg folyóba. Kővel a lábunkon süllyedtünk. Végül elfogyott minden levegőm, és majdnem megfulladtam. Ha Paul nem lélegeztet kint a parton, akkor ott halok meg. 

Lepereg előttem mindez, és nyelni sem tudok. Kiáltani akarok, de egy hang sem jön ki a torkomon. A fiúk eleresztenek, és pedig repülök. Végül megérkezek a vízbe, ahol azon nyomban elmerülök. Levegő után kapok, de csak vizet nyelek.  

SEGÍTSÉG! - kiáltom magamban. Hasztalan. Csak süllyedek, és süllyedek. 

53. fejezet / Elmúlt.

Mottó: Azért, hogy egyszer miénk legyen a Jackpot, talán már most el kell kezdenünk játszani. 

- Jó reggelt. - sétálunk le Ashsel az ebédlőbe. Késő reggel van, de mindenki most készülődik a reggelihez.
- Szerbusztok. - mondja apa, majd leül a szokásos helyére, anya mellé. Én is helyet foglalok, mellém pedig Ash ül. Mikor mindenki megérkezik, enni kezdünk.
- Szóval, ma utazol is vissza?- kérdezi anya, Ashnek címezve a mondatot.
- Igen. - én a kenyeremet vajazom, és arra koncentrálok.
- Hogy telt az estétek? - célozgat Cyntia. A vajazó kés megáll a kezemben. A szobára csend telepszik. Leteszem a kést, és Cyntiára nézek.
- Jól. És a tiéd?
- Miután abba hagytátok a veszekedést, és tudtam aludni, egészen nagyszerűen. - elmosolyodik. Legszívesebben, az egész doboz vajat hozzá vágnám.
- Min veszekedtetek? - kérdezi Maria. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, és én is elmosolyodok.
- Tudom, mit akarsz elérni, - folytatom magyarul. - de nem fog össze jönni. Ash tudja, hogy mi a helyzet. Azt hiszed, hogy azzal, hogy felkavarod köztünk az állóvizet, majd mindent tönkre teszel?
- Reménykedtem, hogy így lesz. - bólint.
- Cyntia. - szól közbe apa.
- Hagyd csak. - mondom, de egy pillanatra sem veszem le a szemem a gonosz, álnok, kétszínű, aljas húgomról. - Hát, el kell szomorítsalak. - átváltok angolra, hogy Ash is értse, aki tudom, hogy egy kukkot sem értett az előbbiből. - Ash tegnap meg kérte a kezem. - mindenki megáll a rágással, és minket bámul.
- És... és te mit mondtál? - kérdezi Maria. Elmosolyodok, és Cyntiára nézek. Az este, csak annyit válaszoltam neki, hogy had aludjak rá egyet. Hogy ez túl hirtelen jött. Ő beleegyezett.
- Igent. - Ash, aki eddig meg sem szólalt, rám néz, és elmosolyodik.
- Igen? - vissza mosolygok rá, és határozottan válaszolok.
- Igen. - ismétlem meg. Ash feláll, és engem is felhúz. Átölel, és határozottan megcsókol.
- Álljunk meg, egy pillanatra. - szólal meg Cyn. Felé fordulok, még mindig mosolyogva. - Ha igent mondtál, hol a gyűrű? - Ashre nézek, aki azonnal hátrább lép.
- Mr. és Mrs Smith. Nagyon szeretem a lányukat. Szerettem volna először engedélyüket kérni, de este úgy éreztem nincs jobb alkalom. Szóval, tudom, egy kicsit megkésve de, szer...
- Igen. - vágja rá apám.
- Igen. - mosolyodik el anya is.
- Köszönöm. - mondja, majd felém fordul. A zsebébe nyúl, letérdel, és ismét megkérdezi azt, amit este.
- Maya. Hozzám jössz feleségül?
- Igen. - mondom, némi habozás után.

***

- Szeretlek. - puszilom szájon Asht. 20 perc múlva indul a gépe vissza Ausztráliába. Két hétig nem látom majd. Megbeszéltük, hogy én most egyedül, és 2 hét múlva együtt is el utazunk majd Londonba.
- Én is. - megcsókol, majd erősen átölel. - Majd hívlak, ha oda értem.
- Kár, hogy el kell menned.
- Két hét múlva találkozunk.
- Tudom, de az olyan messze van. - nyafogom.
- Ha ezt a hónapot kibírtuk, akkor ez a kicsi idő semmiség.
- Kérjük kezdjék meg a felszállást, a 19:35-kor induló, Ausztráliába tartó járatunkra. 
- Mennem kell. Szeretlek.
- Én is. - kapok egy utolsó puszit, majd végignézem ahogy felszáll.


***

Mielőtt haza megyek, megállok egy bevásárló központnál.
Fogok egy kocsit, és elindulok körbe. Útközben felhívom Tessát is.
- Igen? - szól bele.
- Szia. Maya vagyok.
- Szia. Na mi a helyzet? Liam hagyj! - felnevet. 
- Megzavartam valamit?
- Nem, csak nem hagy békén. LIAM! - kiáltja. 
- Kivel beszélsz? - kérdezi Liam a vonal túloldaláról. 
- Mayával. 
- SZIA! - üvölti. 
- Szia. Biztos nem zavarok? - kérdezem, közben egy táblacsokit rakok a kocsiba.
- Nem. Na mi a szitu? Már nagyon várunk titeket.
- Pont ez miatt hívlak.
- Nem jöttök?
- Csak én megyek.
- Hogy? Miért? És Ash? 
- Kutató munkát kell írnia hétfőre, különben elveszett a féléve.
- Ember. Nyár van! Miért jár még mindig suliba?
- Ash nyári kurzuson van.
- Ez ultra gáz. De legalább te jössz. 
- Úgy van. Vigyek valamit?
- Viccelsz? Te leszel a mi vendégünk, nem mi a tiéd!
- Oké.
- Történt veled valami érdekes? - hogy történt-e? Persze. Megkérték a kezem, én pedig igent mondtam.
- Semmi, azon kívül, hogy tegnap arcon csaptam a húgom egy csirke combbal. - direkt nem mondom el neki. Felemelem a kezem és a gyűrűt nézem. Most kezdem csak felfogni igazán a dolgokat. Egy ideig azt hittem, Harry lesz az akinek igent mondok majd. Sokszor elképzeltem magam, ahogy ott állok mellette, és azt mondom " Akarom ". Aztán megcsókolom, és boldogan élünk amíg meg nem halunk. De az élet nem kívánság teljesítő gyár.
Tessa hangos nevetése ránt vissza a jelenbe. A valóságba.
- Neee! Melyiket? 
- Szerinted?
- Cyntiát? 
- Gondolhatod. Szemétkedett, én pedig hozzá vágtam a vacsorámat.
- Erről is van felvétel? 
- Sajnos nincs. Pedig még anyám is beszállt a kaja csatába.
- Azt a. Anyud? 
- Úgy van. Mind meglepődtünk.
- Hiányzol csajszi. - sóhajt nagyot.
- Te is. Milyen jó is volt, mikor még együtt " bandáztunk."
- Igen. Azóta már mind megváltoztunk. Képzelted volna, hogy egy világsztár mellett töltöm majd az éjszakáimat? Hogy a legjobb barátaim világhírűek?
- Már nem tartozom a legjobb barátaid közé. Tudom. - tudom, hogy barátok vagyunk. Persze, hogy azok vagyunk. De ő már egy másik világban él. Egy olyan világba, ahol az marad állva, aki a legerősebb. Egy éve vissza mehettem volna Angliába. Munkám is lett volna, otthonom is. De megfutamodtam.
- Nem úgy gondoltam .- mentegetőzik.
 Idő közben megpakoltam a kocsit, és mivel megvettem mindent amit szeretnék, ezért elindulok, a kasszához.
- Mindegy. - egy kicsit elszomorodok.
- Maya! Esküszöm nem úgy gondoltam.
- Rendben. - mondom. - Most leteszlek, mert épp vásárolni vagyok. Holnap este későn találkozunk.
- Rendben. Puszillak. Szeretlek szivi.
- Én is. Szia.
- Szia. - mondja, majd bontja a vonalat. Elteszem a telefonom, majd kipakolok a szalagra. Egy idős hölgy ül a gép mögött.

- Jó estét Alison. - köszönök. Még Tessával kezdtünk el itt vásárolni. Már akkor is ez a hölgy volt itt.
- Jó estét. - mosolyog rám. - Hogy vagy aranyom?
- Köszönöm jól. És ön? Régóta nem láttam
- Kicsit elfáradtam. Kint voltam az unokáknál nyaralni. Az a szőke barátnőd?
- Ő most Angliában él.
- Igen. Láttam az újságokban, egy aranyos fiúcskával. Téged is láthattalak? Egy barna göndör hajú fiú oldalán?
- Megeshet. - mosolygok rá. Egészen addig, míg a pénzt át nem nyújtom neki, csak a környezet szennyezésről, és hasonló dolgokról beszélünk.
- Nocsak. - megfogja a kezem, és ahelyett, hogy a pénzt venné ki a kezemből, a gyűrűt nézegeti. - Csak nem megkérték a kezed leányom?
- De. - rámosolygok.
- Az a göndör hajú volt, ugye?
- Nem. - még mindig mosolygok, mikor kihúzom a kezem a kezéből, és a pénzt leteszem neki. Elpakolom gyorsan a kocsiba a dolgokat. - A vissza járót tartsa csak meg. - mondom, majd elindulok.
- Köszönöm, és sok boldogságot.
Gyorsan belepakolok a csomagtartóba, majd vissza tolom a kocsit a helyére.


***


Másnap hajnali fél háromkor ébreszt az óra. Gyorsan felkelek, és a fürdőbe megyek. Lezuhanyzok, megmosom a hajam. Gyorsan megszárítkozok, megmosom a fogam, felöltözök, felkapom a telefonom megkeresem a személyit, meg a fontos irataimat, majd a bőrönddel és a táskával a kezemben lemegyek. Anya és apa már lent vannak. Nem lehetett az este lebeszélni őket arról, hogy ők vigyenek ki a reptérre. Így hát, ők is jönnek. A repülő 4 órakor indul. Most 3:07-van.
- Induljunk. - mondja anya, majd elindul előttem. Körbe nézek, hogy nem-e hagyok itthon valamit. Ekkor beugrik.
- Mindjárt jövök. - mondom majd felszaladok.

***

- Majd hívj, ha oda értél, oké? - kéri anya, miközben majd megfújt.
- Oké.
- Kérjük, kezdjék meg a 4 órakor induló, Londonba tartó gépünkre a felszállást. A gép, tíz perc múlva felszáll. 
- Most megyek. - mondom, és felveszem a csomagokat.
- Rendben. Szia szívem. - elindulok, mielőtt anyám megint meg akarna ölelni. Előveszem a jegyet, és a nőhöz lépek.
Legutóbb, mikor itt voltam, akkor Tessával indultunk szerencsét próbálni. Azóta ő megtalálta az igazit, és azt hiszem én is.

- A jegyeitek az első osztályra szólnak...
- Aztán ne, hozz szégyent ránk ott kint, tücsök!
- Hahaha... Nagyon vicces vagy. Hiányozni fogsz!...
- Ha valami gond van..
- Oké, Mike. Tudom....

- Lökj fel, faszfej!
- Maya Jessica Smith! Kérem türtőztesse a száját, különben a következő órára, 10 oldalas esszében kell megfogalmaznia a középkor művészetére vonatkozó jellemzőket! ...

- A jegyét. - ránt vissza a valóságba a hölgy.

- Köszönöm. - veszem vissza, majd felszállok a gépre. A jegyem egy házaspár mellé szól. A hölgy ölében egy kislány ül. Leülök melléjük, és bekapcsolom a zenét.

Irány London.

52. fejezet / Múlt, jelen.. jövő?

Mottó: Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg!

- Te...

- Én.- vigyorog rám. 

- Nem úgy volt, hogy csak holnap jössz? 

- Ez egy kicsit bonyolult. - mondja. - Bejöhetek? 

- Ja. Persze. Gyere. - átveszem tőle az egyik táskáját, és beljebb tessékelem. Bezárom az ajtót, és utána megyek. 

- Jó estét Mr és Mrs Smith. - üdvözli a szüleimet. 

- Szerbusz Ash! - int anya. 

- Hello. - fog kezet apámmal. - Csak holnapra vártunk. 

- Holnap már vissza kell utaznom. 

- Micsoda? De már lefoglaltam a jegyeket. - lépek mellé. 

- Nem beszélhetjük meg, valahol máshol? - hajol közel. 

- De. - bólintok, majd megragadom a kezét, és felrángatom a szobámba. Becsukom az ajtót, ő pedig azonnal magához ragad, és megcsókol. Az ágyhoz vezetem, és rá lököm. Megragadja a kezem, és maga után ránt. 

- Szóval? - ülök az ölébe. 

- Hiányoztál. 

- Te is. Miért kell holnap vissza menned? 

- Kaptunk egy csomó házi dolgozatot, kutató munkát, amit hétfőre ki kell dolgozni, különben elveszettnek tekintik a félévemet. 

- A szüleid már tudnak róla?

- Beszéltem anyuval. Azt mondta semmi gond. 

- És a jegyek? Már nem mondhatom le őket.

- Menj el. Már egy éve nem láttad az ottani barátaidat. Vidd el a húgodat, vagy valakit. 

- Nélküled? - vágok szomorú fejet. 

- Nélkülem.- bólint, és mosolyra húzza a száját.- Majd írunk egymásnak. 

- Az nem ugyan az, mintha te is ott lennél.

- Tudom. De most itt vagyok. És szeretlek. 

- Én is. - nyomok egy puszit a szájára. Hátra dől, én pedig mellé fekszek. 

- Miért van a hajadban... kukorica? - kiszedi és a kezembe adja.

- Hosszú történet. 

- Itt vagyok, és hallgatlak. - mosolyog le rám.

- Vacsora közben Cyn beszólt, - azt nem mondom el neki, hogy mi akasztott ki konkrétan. Kicsit furán venné ki magát. - én pedig felhúztam magam, és az első kezembe akadó dolgot hozzá vágtam. 

- Mi volt az? 

- Egy csirke comb. - hangosan felnevet. 

- Hozzá vágtál a húgodhoz egy csirkecombot? 

- Igen. Ő pedig párolt zöldséggel hálálta a dolgot. Aztán kaja csatáztunk egy jót. 

- Bárcsak előbb jöttem volna. 

- Bárcsak ne kellene vissza menned holnap. 

- Jó lenne. 

- Nem vagy éhes? - csak most esik le, hogy még meg sem kínáltam semmivel. 

- Nem. 

- Szomjas?

- Az igen. 

- Rendben. Akkor hozok inni. 

- Én addig elmegyek lezuhanyozni. - felkelünk az ágyról és egyszerre indulunk el, kéz a kézben. Én elmegyek a konyhába, Ash pedig a táskájáért. 

- Tessék. - térek vissza a kezemben egy pohár narancslével. Ash megissza, és vissza adja, egy puszi kíséretében. 

- Köszi. - mondja, majd elmegy fürdeni. Én elmosogatom a poharat, és egy tálba csokis kekszet öntök. Így megyek vissza a szobába. Bekapcsolom a TV-met, és így várom, hogy Ash vissza jöjjön. 

* Ashton szemszöge. * 

Lefürdök, felöltözök, és a törölközővel a kezemben indulok vissza Mayához. Út közben kinyílik Maya szobája mellett egy ajtó. Az egyik iker lép ki rajta. A szoba ajtajára "CYN SZOBÁJA" van írva, ebből gondolom, hogy a gonosz kislány az. 

Szembe fordul velem. Rögtön eszembe jut amit Maya mesélt. 

- Szia Ash. - állja el az utamat. Akaratom ellenére is elmosolyodok.

- Te vagy a csirke combos lány, ugye? - vigyorgom. 

- Nagyon vicces gyerek vagy. 

- Igazad van. Bocsánat. Hallom sikerült felhúznod a nővéredet. - ravaszul elvigyorodik. 

- Azt is elmondta, hogy mivel? 

- Nem. De ha nem haragszol most megyek. - mutatok Maya szobájára. Ellépek mellette, de megragadja a kezemet. Megfordulok. Ez a kis csaj tényleg olyan idegesítő mint ahogy a nővére mesélte. 

- Maya nem szeret téged. - mondja kisvártatva. 

- Te tényleg olyan vagy mint ahogy a nővéred leírt. 

- Akármit mondhat rólam, de ő nem szeret. Ha szeret is nem úgy ahogy te akarod. 

- Őrülök, hogy találkoztunk. - intek, és ismét kikerülve őt a szoba felé megyek. 

- Várj! 

- Jó éjszakát! 

- Maya elmondta, hogy min kaptunk össze? Hogy mitől készült ki? - nem állok meg, csak megyek előre. - Harryn. Megemlítettem neki, hogy húzzam az agyát. Azon kapta fel a vizet. Téged is sértegettelek, de az nem nagyon érdekelte. Viszont mikor Harry szóba került, ő azonnal kiabálni kezdett, majd dobálózni. - megállok, és emésztem a hallottakat. Végül megfordulok, és a lányt figyelem. 

- Maya eleget mesélt rólad, hogy tudjam, szereted keverni a levest. - mondom. - Szóval, jó éjszakát. És egy jó tanács! Változz meg, mert nem sokáig bírják majd melletted az emberek! - gúnyos vigyorra húzza a száját, és keresztbe fonja maga előtt a kezeit. 

- Rendben. Akkor ringasd magad egy álom világba, de ha szombaton elutazik,és minden újság arról ír majd megint, hogy együtt vannak, akkor most mondom. Én szóltam! - elindulok, és ezúttal meg sem állok a szobáig. Bemegyek, becsukom az ajtót. Maya az ágyban fekszik már, és tévézik. Ledobom a törölközőt a táskámra, amit Maya hozott fel, és leülök az ágy szélére. 

* Maya szemszöge. * 

Ash teljesen furán viselkedik, mióta bejött. 

- Mi a baj? - kikapcsolom a tévét, lerakom a tálat, és mellé mászok. Egy hamis mosolyt erőltet magára. Hogy honnan tudom, hogy hamis?
Miután vissza költöztünk, Ashsel nem szakítottam meg a kapcsolatot. Az elején, csak hamis mosolyokra voltam képes. De most, hogy úgy érzem végleg túlléptem Harryn, már őszintén tudom értékelni a vele kapcsolatos dolgokat. 

- Semmi, csak elgondolkodtam. - egyik kezével végig simít az arcomon, míg a másikkal a kezembe bújtatja az övét.

- Min? 

- Rajtunk. 

- Kezdesz megijeszteni. Mi történt? 

- Az előbb össze futottam a húgoddal. Elmondta, hogy min vesztetek össze. 

- Cyntia. - suttogom, undorral a hangomban. Ash felkel, és járkálni kezd a szobában. 

- Elmondta, hogy mikor engem sértegetett félvállról vetted, viszont mikor azt a Harry gyereket, akkor kiakadtál. 

- És most az a bajod, hogy nem akadok ki a hülyeségein? 

- Nem. Az a bajom, hogy a volt pasiddal kapcsolatban vagy sérthető. 

- Na jó. Várj! Te... te féltékeny vagy? - elmosolyodok, amitől még idegesebb lesz.
- Látod? Megint tereled a témát!
- Nem terelem. - megfogom a karját, és közelebb húzom magamhoz. Felnézek rá, és elkomolyodok. - Ő a múltam érted? Persze, hogy idegesít, hiszen még mindig ezzel piszkálnak. Az utcán úgy neveznek " Harry ex csaja. " Idegesít. De nem. Nem szeretem. Mert te vagy az akinek most a kezét fogom. Te vagy az, akit most, - közel hajolok, és megcsókolom. - megcsókolok. - nem szól semmit. A táskájához fordul, leguggol és kutatni kezd benne. - Mondj valamit! Kérlek. - a szemembe könnyek gyűlnek. Kivesz egy inget, és lerakja maga mellé. Elmegy.
Felkapom az inget, és hátrébb lépek, hogy még véletlenül se tudja felhúzni.
- Maya. - feláll, és utánam jön. - Add vissza, kérlek.
- Ne menj el! - kérlelem.
- Micsoda? - felnevet. - Nem megyek sehova, csak add ide azt. - bök a ruhára. Így teszek. Ash átveszi, és elfordul. Vissza pislogom a könnyeket, és várok. Egy idő után az inget a táskához dobja, és felém fordul. Kezét a háta mögé rakja, és elém sétál.
- Sok mindenen mentünk már át, és totál beléd szerettem. Voltak vitáink, nézeteltéréseink, de végül is mindig kibékültünk. Bírom a családodat, és akárki akármit mond, akkor is te vagy az, aki a legfinomabb citromos süteményt csinálja. Még ha a piskóta kicsit rágós, és ehetetlen. - elvigyorodik.
- Tudod, jól, hogy az a...
- Tudom. - szakít félbe. - De most maradj csöndben, oké?
- Oké.
-  Hol is tartottam?...
- A citromos sütinél.
- Igen. Szóval, tudom, hogy nem vagyok hibátlan, és hogy baromi messze lakunk egymástól, de szeretném, ha ma, minden rólunk szólna. Szerettem volna engedélyt kérni édesapádtól, de nincs még egy ilyen pillanat.   És tudod mit? Már az sem érdekel, ha ez miatt megharagszik.  - lassan letérdel elém, és előre rakja a háta mögül a kezét.
A szívem egyre hevesebben ver. A kezében egy doboz van. Lassan felnyitja.
- Maya Jessica Smith. Hozzám jössz feleségül? 

51. fejezet / Zene, szabadság, Grease!

Mottó: Erre valók a testvérek. Hogy szekálják egymást, hogy megnehezítsék egymás életét. A gyerekek ebben nőnek fel, és ettől edzőnek meg. Ez adja az alapot a felnőtt élethez. 

* * *



Reggel a húgom bejött, és tök normálisan megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele strandra. Nemet mondtam. Utána a bátyám rontott be, hogy arra gondolt elmehetnék vele délután az órájára. annyit mondtam, még elgondolkodok rajta. Később felkeltem, és rávettem magam, hogy elmenjek vele. A bátyám "színjátszó" kört vezet a helyi középiskolában. Én a leghátsó sorban meghúzódva figyeltem őket, közben a fülembe folyamatosan zene bömbölt, hogy elfelejtsem a tegnap esti dolgot. Nem hiszem el, hogy dalt írt belőle. Nem mintha nem tetszene meg ilyenek, mert tetszik, csak... W.A.O!

Egészen addig meghúzódva figyeltem a többieket fent a színpadon, míg egy srác rám nem bökött. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem ment. Folyamatosan a fejemet ráztam, de továbbra is engem hívtak  színpadra. A bátyám pedig még tette alá a lovat. Kiszedtem a fülemből a fülest, leraktam a mellettem lévő üres székre, és felvonszoltam magam a színpadra, Mike mellé.

- Szia. John vagyok. - nyújt kezet. A bátyámra nézek, aki elmosolyodik.
- Nem arról volt szó, hogy csak nézem?
- Azt mondtam, hogy én nem foglak felhívni. - lesétál a színpadról, és helyet foglal a többi fiatal között. - Rendben. Akkor a szituáció a következő. John, te sétálsz az utcán, Maya te pedig késésben vagy munkahelyedről. Össze ütköztök, és innen kezdődik a dal. John! Valami olyat amit a húgom is ismer, oké?
- Rendben.
- Én nem fogok énekelni! - közlöm.
- Most igen! - mondja Mike. - Rendben, mehet!
- Mit ismersz? - kérdezi John.
- Nem fogok énekelni. Ha a bátyám azt hiszi, hogy igen, akkor - a bátyámra nézek és hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondom. - TÉVED!
- Bízz bennem.
- Nem is ismerlek!
Megragadj a kezem, és kihúz a függöny mögé.
- John vagyok. 21 éves. Ohioban születtem, a szüleim 13 éves koromban költöztek ide. 15 éves koromba jöttem utánuk. A nagyszüleim meghaltak. Folyamatos nélkülözésben éltünk. Apám alkoholista volt, ezért anyám elhagyta. Amíg anya dolgozott én vigyáztam a 2 éves húgomra. Imádok énekelni, és színészkedni. Kedvenc kajám a spagetti. Sorozatok közül a kedvencem a Glee. Kedvenc filmem a Grease. Kedvenc színészem John Travolta. Zenéből meghallgatok mindet. Imádok táncolni. 17 éves koromban jártam társastáncra, és 3 évig balettoztam is. Tavaly hagytam abba, hogy több időm legyen erre a sulira. A lányokat szeretem, nem vagyok gyilkos, nincs priuszom, soha nem volt dolgom a hatósággal.
- Oké. És ezt miért mondod el?
- Azt mondtad, nem ismersz. Nos, most már igen.
- Mit vársz? Hogy most én is mondjam el milyen nyomorúságos az életem?
- Arra kérlek, hogy énekelj velem. - hosszú gondolkodás után, beadom a derekam.
- Nem tudok énekelni. És ez a téma, hogy "véletlenül" összeütközünk, majd dalra fakadunk kicsit lapos... Amúgy a Grease-t én is imádom.
- Tudom, és van egy ötletem.

***

- Rendben. - sétálunk a színpad közepére. - Mivel a bátyám egy szava hihetetlen ember, ezért rákényszerülök, hogy itt legyek veletek. Nem mintha olyan rossz lenne. Szóval megkérnénk mindenkit, aki jelen van, a bátyámon kívül, hogy jöjjön fel a színpadra. - nem kell könyörögni nekik. Minden srác felsiet. Körénk állnak, mi pedig elmondjuk mit kellene tenniük.
- Akkor mi kezdjük. Dominica, és Tony tiétek a második rész.- mondja John.
- Rendben.
- Vannak jelmezek is. - ajánlja fel az egyik csaj.
- Király. - mondják egyszerre. Én csak állok ott, amíg ők teljesen beleélve magukat a szervezésbe, megbeszélik, hogy ki mit fog csinálni. Gyilkos tekintettel a bátyámra nézek, aki csak vigyorog, és kényelmesebben elhelyezkedik a székében. Vissza fordulok a srácokhoz, akik már arról beszélnek, ki-kivel fog táncolni. Végül mikor úgy érezzük, hogy minden megvan a színpad mögé sietnek.
- 5 perc! - mondom Mikenak, majd eltűnök.

Tök király ruhákat találunk a raktárban. A lányok szoknyát, én egy bőr nacit húzok, és egy fekete pólót, a fiúk pedig farmert és pólót, - szinte mindegyik abban marad, mint amelyikben volt - visel. John beállítja a laptopot karaokére, majd megkéri az egyik takarítót, aki épp takarít, hogy ha jelez indítsa el. A színpadon sötét van. Nem látok semmit, ezért Johnba kapaszkodva megyünk a színpad közepére.
- Kész vagy? - kérdezi John.
- Soha nem leszek kész. Akkora égés lesz az egész.
- Jó leszel.
- Nem is ismersz.


* Tessa szemszöge *

- Majom! - üvölti Niall.
- Nem. - mondom.
- Akkor gorilla.
- Nem. Gyerünk már!
- GODZILLA! - kiáltja.
- Igen! - A srácokat meghívtuk ebére. Addig amíg kész nem lesz Activityzni kezdtünk.  A változatosság kedvéért Louis Perrivel, Zayn Harryvel, én Niallel, Liam Eleanorral van. Eddig Louis és Perrie állnak nyerésre.
- Rendben mi jövünk. - mondja Liam. Megcsörren a telefonom. Felugrok, és a szekrényhez megyek. Mike az, és videóhívást kér.
- Szia. -veszem fel. Remélem nincs semmi gond.
- Szia. Ráérsz?
- Igen. Mi a helyzet? Minden rendben? Maya? Hol vagy?
- A suliban. Maya kiválóan van. Reggel elrángattam magammal. Az egyik srác a csoportból felkérte, hogy legyen a partnere. Gondoltam érdekel.
- Maya felfog lépni? - tátom el a számat. A srácok felé fordulok. Minden szem rám szegeződik.
- Igen. MEHET! -  kiáltja valaki a túloldalról. - Kezdődik. - mondja Mike, majd elfordítja a kamerát. Gyorsan a srácok közé ugrok, leülök, és kinagyítom a képernyőt. Mindenki körém gyűlik.
- Mit nézünk? - kérdezi Niall.
- Mike rávette Mayát, hogy lépjen fel a Művészetis srácokkal.
- Maya énekelni fog?
- Igen. De stsssss! Kezdődik! - a szobára csend telepszik. A másik oldalon felcsendül a zene, kigyúlnak a fények, és meglátjuk az embereket.

* Maya szemszöge *


( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- MEHET! - üvölti John. A zene elkezdődik, a fények kigyúlnak. A srácok táncolni kezdenek. Mivel már vagy ezerszer láttam azt a filmet, ezért én is így teszek. Követem Johnt.

- 

John: 

I got chills, they're multiplying

And I'm losing control

'Cause the power, you're supplying

It's electrifying!

Én: 

 You better shape up, 'cause I need a man

And my heart is set on you

You better shape up, you better understand

To my heart I must be true

John: - Nothing left, nothing left for me to do

Együtt : 

You're the one that I want

           You are the one I want

Oo,Oo,Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo, the one that I need

Oh yes indeed

Dominica:

 If you're filled with affection

You're too shy to convey

Meditate in my direction

Feel your way

Tony:

 I better shape up, 'cause you need a man

Dom:

 I need a man who can keep me satisfied

Tony: 

I better shape up, if I'm gonna prove

Dom: 

You better prove that my faith is justified

Tony: 

Are you sure? Yes I'm sure down deep inside

Együtt: 

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo, the one that I need

Oh yes indeed

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo, the one that I need

Oh yes indeed

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo, the one that I need

Oh yes indeed

You're the one that I want

You are the one I want

Oo, Oo, Oo honey

You're the one that I want

  

- Ez király volt! - lihegem. A tánctól, és az "énekléstől", teljesen kifulladtam. Nem is értem, hogy lehet órák hosszat ezt csinálni. 

- Az volt! - mondja John. Közben vigyorog. 

* Tessa szemszöge * 

- Azt a.. - mindenki éljenez, és tapsol. 

- Nem is tudtuk, hogy tud énekelni. - mondja Perrie. 

- Én sem! - mondom őszintén. - Mike! ... Mike! 

- Igen? Sziasztok!- fordítja maga felé a kamerát, és köszön a mögöttem ülő srácoknak. Büszke vigyor terül el az arcán.  

- Ez lenyűgöző volt! - mondjuk egyszerre. 

- Igen.  Várjatok egy kicsit! - a kamera megmozdul, és Mike elindul. 

* Maya szemszöge * 

Épp csoportos ölelést tartunk, mikor a bátyám közbeszól. 

- Srácok! Egy picit gyűljetek körém! - mellé állok, ő pedig felemeli a telefont. A képernyő közepén Tessa vigyorog, körülötte pedig Perrie, Eleanor, és a One Direction tagjai. Az arcomról lefagy a mosoly. 

- Ő-ők... Ők látták? -  szemeim kikerekednek, és érzem, hogy elpirulok. 

- Igen. 

- Szia! - integetnek. - Király volt! 

- Azok ott a One Direction tagjai? - kérdezi egy lány a hátsó sorból. - Úr isten! 

- Maya király voltál! - mondja Lou. 

- Nagyon jó volt! Legközelebb szeretnénk elmenni, és élőben megnézni! Kérlek szólj előtte, oké? - mondja Eleanor.

- Ember ez jobb volt, mint a film! - mondja Niall. 

- Én is vevő lennék, egy első soros jegyre. - mászik a képernyőbe Harry. 

- Ránk is gondoljatok! - int Zayn.

- Nem!- elvigyorodok. Idegesen a szoknya szélét birizgálom. - Nem lesz több alkalom.

- Ne máááár! - kiáltják egyszerre a vonal túlsó végéről.  

- De. 

- Ha mégis meggondolod magad, akkor mi mindenképpen ott leszünk! 

- Rendben. - bólintok. - Ha most nem haragudtok, ezt - bökök a ruhára. - leveszem, majd kicsinálom a bátyám.
- Sziasztok! - mondják egyszerre. Kiveszem a bátyám kezéből a telefont, és bontom a vonalat.


***

- Szuper voltál. - mondja a bátyám, aki a kocsinak támaszodva vár rám.
- Nem állok szóba veled. - közlöm, és beszállok a kocsiba. Bekötöm magam, és várom, hogy elinduljunk. Mike is beszáll, beindítja a kocsit, kitolat és már el is indulunk.
Egész úton zenét hallgatok, így nem hallom, ha Mike mond valamit. Hazáig meg sem állunk. Otthon kipattanok a kocsiból, és a hátsó kertbe megyek.

***

- És annyira jól nézett ki!
- Tényleg fantasztikus! Tudtam, hogy csodálatos a lányunk.
- Melyik lányotok? - lépek be a konyhába, ahol anya, apa, és Mike egy rakáson ülnek.
- Te. - mondja büszkén anya. - Fantasztikusan néztél ki fent a színpadon.
- Te felvetted? - nézek a bátyámra.
- Igen. - mondja kertelés nélkül.
- De nem küldted el senkinek. - nem mond semmit. - Ugye nem küldted el senkinek?
- Csak Daninak.
- Király. - megfordulok és szembe találom magam Mariával.
- Nagyon jól énekelsz! - micsoda?
- Csak Daniellanak mi?
- Jó. Lehet, hogy neki is elküldtem. - emeli fel égnek a kezét. Kikerülöm Mariát, és a szobámba megyek, ahonnan egészen estig ki sem mozdulok.

- Vacsora. - jön fel Cyn. Ahogy jött úgy megy is. Becsapja maga mögött az ajtót, és eltűnik.

***

- Akkor szombaton utaztok? - kérdezi anya vacsora közben. Sült csirkecomb van, párolt zöldséggel.
- Igen, reggel. - mondom két falat között.
- És mikor jössz?
- Szerintem kedd környékén. Nem tudom. Még nem beszélem Tessával. Ashnek már vasárnap vissza kell utazni. Én szeretnék tovább maradni.
- Minek? - kérdezi Cyn. Nem figyelek rá, csak lenyelem a kaját.
- Ash azt akarja, hogy oda költözzek hozzá. - mondom a témát terelve. Anyám nem szól semmit.
- És mit válaszoltál? - kérdezi apa.
- Hogy semmi értelme nem lenne. Ő folyamatosan suliban van, és ha otthon van, akkor is tanul. Én csak feltartanám.
- Mit szeret benned az a srác? - kérdezi Cyn fintorogva.
- Cyntia. - figyelmezteti apa.
- Most mi van? - csattan fel. - Csak az igazat mondom.
- Hagyd apa. Keserű a szőlő.
- Csak kihasználja Asht. Ahogy eddig minden srácot. Nem csoda, hogy Harry kidobta. - na eddig tartott nálam a tűrés. Lerakom a villát, és felkapom az első kezembe akadó dolgot, ami a csirkecomb, és gondolkodás nélkül hozzá vágom. A hús az arcán csattan.
A helyiségbe csend telepszik. Cyntia rám néz. A szemei tűzben égnek. Körbe nézek az asztalnál. Anyámon kívül, mind a nevetéssel küzdünk. Felmarkol egy marék párolt zöldséget, és hozzám vágja. A hajam tiszta zöldség darabos lesz. És is így teszek, és felé hajítom, de elhajol, így az Mariát találja el. Ő is felmarkol egy adaggal, és felém dobja. Hátra lököm a széket, így ez az adag Mikeot találja el.
- KAJA CSATA! - üvölti.

- Elég! - kiáltja anya, miután már apa is beszáll. A szoba padlója, párolt zöldséggel van beterítve. Még a tálból is eltüntettük. Anya teljesen kiakadva, áll az asztal végénél. - Mégis mi a fene ütött belétek? Normálisak vagytok?
- Drágám! - lép mellé apa. Mind ledermedve figyeljük, hogy mi történik. Ha egyszer anya ideges, akkor kő kövön nem marad. - Engedd el magad egy kicsit! - apa belemarkol az asztalon szanaszét heverő zöldség halomba, és anya arcára keni. Mind lélegzet visszafojtva várjuk a következményt. Anya idegesen apára néz.
Apának annyi.
Ehelyett anya is belemarkol a zöldségbe, és apám fejére nyomja.
- Szeretlek titeket! - mondja, majd egy puszit nyom apám szájára.

***
Közös erővel takarítunk össze. Anya csoportokra osztott minket. Engem Mike Mariával, anya apával, én pedig Cynnel. Utálom!
- Megmozdulnál? - kérdezem idegesen. A zöldség közepén áll, és telefonozik. Nem csinál semmit, ezért egy kicsit meglököm.
- Normális vagy? - akad ki, mintha olyat tettem volna, amivel az életét kockáztatom.
- Örülök, hogy Maria észhez tért. - jegyzem meg.
- Az egy kis áruló.
- Te meg egy bunkó vagy.
- Te meg egy szajha.
- Tudod mit? Mi lenne, ha elhúznál innen, ha már nem segítesz semmit?
- Nem fogok elmenni. Nem mondod meg, hogy mit csinálok.
- Cyntia. - figyelmeztetem.
- Szajha?! Harry is csak lyukra ment nál...- nem hagyom, hogy befejezze. Ezúttal nem csirke comb csattan az arcán. - Mocskos ribanc! - kap az arcához.
- Kérsz még egyet?
- Mi folyik itt? - lép közbe apa.
- Ez a ri...
- Türtőztesd a szádat kisasszony! Maya add neki a seprűt, meg a lapátot. Majd ő megcsinálja. A telefonodat kérem Cyn.
- Micsoda? De hát, ez ütött meg!
- 2 hét szoba fogság. Holnaptól érvényes. Na kezdj neki, ha még ma le akarsz feküdni. Gyere Maya. - átadom a seprűt meg a lapátot, és hátat fordítok neki. Elmegyek fürdeni. Kihámozom a hajamból a zöldséget, majd megmosom.

Lent tévézünk Mikekal, mikor csengetnek.
- Nyitod? - néz rám.
- Nyitom. - tápászkodok fel. Az ajtóhoz vonszolom magam. Megkeresem a kulcsot, és kinyitom.
- Meglepetés! 

50. fejezet / Boldogan.

Mottó: Ha nem szól sehol sem dal, dúdolj, s ha szürke az ég, hát fesd kékre. 

* Egy év múlva *


- Maya! - ront be a húgom a szobámban.
- Nem! Nincs. Nem megyek. Nem kapsz. Nem tudom. - mormogom a párnámba.- Most pedig. Keresd meg az ajtót, menj ki, és csukd be magad után.
- Anya azt mondta kérjelek meg, hogy kísérj el.
- Hova?
- Vásárolni.
- Jesszusom. 17 vagy!
- Jó. De kocsim még nincs. Te pedig már tudsz vezetni.
- Miért nem mész Cyntiával? - rövid hallgatás után halkan megszólal.
- Cyn lerázott magáról. Elment valami csajjal a plázába. Azt mondta, hogy tök gáz, hogy folyamatosan együtt lógunk.
- Kapok 10 percet? - mondom egy idő után megadóan. Cyntia húgom, egy szemét láda lett. Nagyobb, mint valaha volt.
- Kint megvárlak. - mondja, majd kiszalad, és becsukja maga mögött az ajtót.

- Jó reggelt. - megyek ki a konyhába. Anya és apa újságot olvasnak és beszélgetnek.
- Jó reggel angyalom. - mosolyog rám apa.
- Elviszem Mariat vásárolni. Kapok pénzt?
- Persze.
- Ha már bent vagytok a városba akkor vegyél valami gyümölcsöt is kérlek. - nyújtja át a pénzt anya.
- Rendben. - kiveszek egy üveg narancslevet a hűtőből, átveszem a pénzt, zsebre vágom és máris indulok. Maria kint vár a lépcsőn ülve.
- Indulhatunk?
- Aha.

***

- Rendben. Akkor én elmegyek zöldségeshez.
- Én pedig a lemez boltba.
- Tíz perc múlva itt találkozunk a kocsinál.
- Oké.
- Oké.

Megvárom míg eltűnik a sarkon, majd én is elindulok megkeresni a legközelebbi zöldségest.

- Jó reggelt. - lépek be az üzletbe. 

- Mindjárt jövök! - szól valahonnan egy srác. Fogok egy kosarat, és pakolni kezdem a gyümölcsöt. Veszek almát, körtét, szőlőt, limemot, narancsot, barackot, avokádót, epret, kivit és banánt. Remélem megfelel majd anyámnak. Leteszem a pultra, és miközben a srácot várom érkezik egy SMS-em. 

* KELL VALAMI? * 

Maria

* Nem. Kész vagy? * 

Maya

* MINDJÁRT FIZETEK! VÁRJ MEG! * 

Maria

* Miért írsz nagybetűkkel? *

Maya

* Bocsi. Eddig fel se tűnt. Sietek! :) *

Maria. 

- Bocsi. - siet be a pult mögé egy, majd' két méter magas, barna hajú, kicsit borostás srác. 

- Tessék? - bámulok rá bambán. Az előbb egy kicsit elbambulhattam. Elvigyorodik. 

- Azt kérdeztem hozzám jössz-e.

- Mi? - akadok ki. 

- Csak vicceltem. Azt kérdeztem, hogy kér-e valami mást is. 

- Nem. Nem kérek. - mondom zavartan. Úgy tűnik tényleg elbambultam. 

***

- Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! - mondja halálosan unalmas hangon. 

- Oké. - veszem le a szatyrokat a pultról. - Először is. Nem lesz túl sok visszatérő vendégetek, ha ennyire megmutatod, hogy unod az egészet! - a választ meg sem várva távozok a boltból. Egészen a kocsiig meg sem állok. Bepakolok a hátsó ülésre, és várom, hogy jöjjön Maria. 

* 15 perc múlva * 

* Merre vagy? Nem várok tovább! Ha nem jössz, itt hagylak. * - pötyögöm, miközben elindulok a lemez bolt felé. Befordulok a sarkon, és észreveszem Mariát, aki egy nála magasabb sráccal beszélget. Egyik kezében a szatyrot tartja, a másikkal a füle mögé tűri a haját.  

Szóval erről van szó?!

Kitörlöm az előző üzenetet, és újat írok. 

* Várok még 5 percet. Ha nem jössz, haza kell sétálnod. * 

Maya

Vissza megyek a kocsihoz és várok. Eltelik az öt perc, és Maria megjelenik. Beugrik a kocsiba, és szótlanul becsatolja a biztonsági övet. 

Egészen az út feléig nem szólal meg egyikünk sem. 

- Szóval ki a srác? - kérdezem. 

- Milyen srác? - pirul bele. 

- Reggel még nem volt rajtad pirosító. - bosszúsan rám néz, majd elfordul és az ablakon kezd kibámulni. 

- Tudod. - szólal meg. - Tavaly még te lettél volna az utolsó akinek elmondom. 

- Úr Isten! Te most egy titkot készülsz megosztani velem? - tövig nyomom a féket. Színpadiasan felé fordulok, és a szempillámat rebegtetem. - Maria Phobe Smith egy titkot oszt meg velem, amiről még senki sem tud? Főleg nem az ikertestvére? Micsoda megtisztelés! Ez megér egy tweetet! - felveszem a telefonom, de kikapja a kezemből. 

- Húsz éves vagy, de hülyébb mint én. - közli. 

- Ezért szeretsz! - kacsintok rá. - Szóval? Mi a helyzet? 

- Nem. Már semmi. - rázza a fejét. Mögöttünk dudálni kezdenek. Egy záróvonalas résznél álltam meg. A másik irányba pedig folyamatos fogalom van.  

- Ne csináld már! - lököm meg. Rám néz, majd mosolyra húzza a száját. 

- Indulj el, mert mindjárt megvernek minket! 

- INDULJ MÁR, TE BAROM! - üvölti, egy a mögöttünk álló autóban ülő pasas. A nyomaték kedvéért még a dudáját is kiakasztja. 

- Ez az első eset, hogy valamit nekem mondasz el először. Szerinted elronthatja valami idegbeteg majom? - felnevet. 

- Adam. A neve Adam. - mondja. - Már egy ide...

- KIHÍVJAM A ZSARUKAT? - üvölti megint. Idegesen kikapcsolom a biztonsági övet, és kiszállok. 

- Kussolj már! Mindjárt elindulok! Ha viszont nem fogod be tesó, akkor oda megyek, és bele verem a fejed a dudába! Faszfej! - üvöltöm vissza, majd vissza szállok a kocsiba. Maria meglepődött arccal néz rám.
- Szóval? - kérdezem, mintha semmi sem történt volna az előbb.
- Már egy ideje tetszik, de nem beszélgettünk. Évfolyam társam a suliban.
- És most mit akart?
- Lesz valami buli a parton. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele menni.
- Erre te..?
- Azt mondtam, hogy nem tudom. Számot cseréltünk, majd eljöttem. Most már indulhatunk? - belenézek a visszapillantó tükrömbe. A csávó idegesen mutogat. Sebességbe teszem a kocsit. A csávó mögöttem lenyom egy duda szólót. Elindulok, de előtte a leengedett ablakon kidugom a kezem, és kinyújtom neki a középső ujjam. Maria felnevet.
- Mi van? - nézek rá, miután ismét csak a vezetésre koncentrálok.
- Teljesen megváltoztál.
- Jó, vagy rossz irányba?
- Azt hiszem jó.
- Például miben?
- Magabiztosabb vagy. És nagyobb a szád. És jó fej vagy.
- Ezek most bókok voltak? Tőled? Esküszöm, rád sem ismerek.
- Fogd be! - mondja, majd elmosolyodik.


***

* Elmentünk. Estefelé jövünk! Cyn a barátnőjénél alszik, Mike dolgozni van. Puszi.
 Anya & Apa *

- Maria! - kiáltom a konyhából.
- Mond! - jön le.
- Anya, apa este jönne haza, Cyn a barátnőjénél alszik Mike dolgozni ment! Miénk a lakás!
- Király!
- Filmezzünk! Besötétítjük a nappalit, és nézünk valami filmet!
- Oké. Van valami nasi?
- Süssünk? - ajánlom.
- Rendben.
- Mit?
- Ömm. Van gyümölcs.
- Jó észrevétel Sherlock!
- Nagyiféle almás pite?
- Legyen almás, de ne azt! Anya a héten már sütött. - körbenézek a konyhában. - Valaki eszi még ezt a kiflit?
- Nem hiszem.
- Rendben. Akkor ebből csinálunk.
- Kifliből? Mit tudunk csinálni kifliből, meg almából?
- Máglyarakást! A nagyi sokat csinált régen.
- Rendben.

A süti egy óra alatt elkészül.

Felszeletelem, kistányérra rakom és bemegyünk a nappaliba.

- Finom lett. - mondja az első falat után Maria. 

- Köszönöm. Azért a nagyié finomabb szokott lenni. 

- Szerintem a tiéd is jó. 

- Megtisztelő. 

A film halál unalmas! 

- Anyuék komolyan ezeket nézték, amíg nem voltam itthon? - kérdezem Mariától. 

- Igen. Ezért nem filmeztünk velük. 

Kikapcsolom a tévét, és kiviszem a tányérokat. Két üveg vízzel térek vissza. Maria már laptopozik, fülhallgatóval a fülében. 

- Köszi. - veszi át a vizet. 

- Mit hallgatsz? - kérdezem. 

- A lemezt amit vettem. 

- Tényleg Mit vettél? - maga mellé nyúl, és egy CD tokot vesz fel, amit a kezembe nyom. 

One Direction. Midnight Memories. 

- Ezt most vetted? 

- Igen. Meghallgatod őket? Tegnap előtt adták ki. 

- Igen. - megkapom az egyik fülest. A fülembe rakom, ő pedig azonnal elindítja. 

- Ezt Niall írta. - vágom rá az egyik dalra. 

- Honnan tudod? 

- Ott voltam mikor megírta. - csak bólint, majd erősen a zenére koncentrál. Már akkor is király volt a dal, de most még jobban tetszik. Kicsit szomorú fejet vág. A régi Mariánál nem nagyon hatott volna meg, de az új, akit egyre jobban csípek, valahogy zavar, ha szomorú. 

- Mi a baj? - állítom le a zenét.

- Cyn. 

- Csinált valamit? - egy ideig maga elé bámul, majd megrázza a fejét. A szeméből könnyek csordulnak ki. - Hé. Mi a baj? - az asztalon nyugvó telefonja után nyúl. Felveszi, pötyögni kezd rajta, végül felém fordítja. 

* Megvettem az új 1D CD-t! :3 *

Maria

* Nőj már fel! Úgy viselkedsz, mint egy gyerek! Kit érdekelnek már? Lejárt lemez! -_-" *

Cyn  

Mekkora egy tahó! 

- Tudod mit? - veszem elő a telefonom. Átkarolom Maria vállát, és közelebb húzom. Kezembe veszem a lemezt, és úgy tartom, hogy látszódjon. - Mosolyogj! - mondom, megvárom amíg így tesz, aztán rögtön csinálok egy képet. Ezután magunk felé fordítom, és megnézzük. - Szerinted jó? Látszik a lemez is, meg mi is. 

- Tök jó kép. - mondja. 

- Biztos? 

- Aha. Miért? 

- Ha Cyntia szerint lejárt lemez, akkor nem fogja bánni ha ezt el SMS-ezem Niallnek, utána pedig ki tweetelem.

- Komolyan? 

- Aha. - bólintok, és már pötyögöm is. Először SMS-ben küldöm el. 

* Most hallgatjuk az új lemezt, a legnagyobb rajongótokkal. Eddig nagyon tuti! Rögtön felismertem a dalt amit írtál aznap este! Szupi! *

Maya

- Éééés Küldés! Kész! - ezután ki is tweeteltem.  

- Olyan szerencsés vagy. - mondja Maria. 

- Mert? 

- Egy világsztárral jártál! 

- Nem volt mindig annyira tuti! A sok utálkozó, meg az ilyenek. 

- Mesélj róla! 

- Miről? - fordulok felé. 

- Hogy milyen volt. Hogy mit csináltatok. Milyen volt az első randi? 

- Jó volt. -  vágom rá. - Egy csomót bohóckodtunk. Az első randi csodás volt! Megmondtam neki, hogy normális kapcsolatot akarok. Randival meg ilyenek. Azt akartam, hogy bizonyítsa, hogy szeret. Ő elhúzott, és ott hagyott. Később csengettek. Tessa nyitott ajtót. Én a szobámban voltam. Feljött szólni. Én lementem, a futár pedig vagy százötven szál rózsát hozott. Egy kis kártya volt benne azzal a szöveggel, hogy: " Este húzz valami lazát. Nyolcra érted jövök. Kint várlak majd. Ne késs. Harry "

- És hova vitt?

- A legjobb barátjának a pihenőjébe. - Maria tátott szájjal bámul rám. 

- Jártál Ed Sheeran pihenőjében? 

- Igen. 

- És mit csináltatok ott? 

- Harry kölcsönkérte a kulcsot Edtől. A hátsó kertet gyönyörűen feldíszítette. Felhúzott egy vásznat, és beállított elé egy laptopot, és egy vetítőt. Gyönyörű volt. Mindenhol lámpások, meg égők. Gyönyörű volt. 

- Mit néztetek? 

- Fogadom. 

- Az király film. 

- Az bizony. 

- És ezután? 

- Beszélgettünk. Ő mesélt a családjáról, majd én is. Végül kint aludtunk el. Reggel a mellkasán ébredtem. Egy ideig ott feküdtünk egymás mellett, - a részletekbe direkt nem megyek bele. Megtartom magamnak. - aztán kattogásra lettünk figyelmesek. 

- Mi volt az? 

- Beindult a locsoló rendszer. 

- Ne! 

- De. - mesélem nevetve. - Berohantunk a házba, de már késő volt. Folyt rólunk a víz. Onnan egy gyors kajáldába mentünk, mert csapzottan nem engedtek volna be rendes étterembe. - az emléktől lefagy a mosoly az arcomról. Ezt Maria is észreveszi. 

- Mi történt ott? 

- Megkaptam, hogy egy pénz, és hírnévéhes ribanc vagyok. 

- Hülye lotyók. - vágja rá a húgom. Azonnal ránézek szigorú tekintettel. - Bocs. - vigyorodik el. Megrántom a vállam.  

- A mai után nem szólhatok semmit. - felnevet. 

- Milyen volt mikor hazavitt Holmes Chapelbe? 

- Fura. Nem tudtam, hogy hova megyünk. Aztán mikor megérkeztünk a szüleihez, és megtudtam, hogy hol vagyunk teljesen elkapott a rettegés. Mi lesz ha az anyukája, vagy a mostoha apja nem kedvel majd? Ha nem tetszem majd nekik. De a szülei nagyon jó fejek! Gemma is csúcs szuper csaj! 

- És az a dal? 

- Milyen dal? - kérdezem.

- Don't let me go. 

- Ja, az a dal. 

- Ja. Az a dal! Annyira irigyellek!  - mondja. 

- Nincs miért. 

- De van. Hahó! Van egy saját dalod, amit egy világsztár írt!- nem felelek, csak magam elé bámulok. Van egy saját dalod. - Amúgy miért szakítottatok? - kérdezi. Itt a vége a kérdezz-feleleknek. 

- Azt hiszem, anyuék jöttek meg. - felállok, és az ablakhoz sétálok. Felhúzom a redőnyt, majd kinyitom az ablakot. Természetesen senki sem jött meg.

 A telefonom csipogni kezd. SMS-em érkezett. Vissza megyek, felveszem a kanapéról, majd megnyitom. 

* Köszönöm. Hiányzik az éjféli szendvicsed! :( Jössz valaha még Angliába? *
Niall

* U.I. : Ő melyik húgod? Add át neki üdvözletem. *

Niall

- Ki írt? 

- Ni...

- És mit? - szakít félbe. 

- Üdvözöl. - mondom, miközben írom a választ. 

* Csak a szendvicsem hiányzik? Cö. Hát így biztos, hogy nem! :D Komolyra fordítva. Nem tervezem. Nincs miért vissza menjek. A boltot Emilie vette át. A volt munkahelyemre már biztos vettek fel valakit. Anyuék eladták a nagynéném, házát Tessa nagynénjének. :/ Hogy vagy? Többiek? :) * 

Maya

* U.I: Ő Maria. :) A kedvesebbik. *

Maya

Mariara nézek, aki teljesen bele van merülve a laptopjába. Vissza dugta a fülébe a felhallgatót, és teljes erővel arra koncentrál.

Pár perc múlva ismét csipogni kezd a telefon. SMS-em érkezik, de nem attól akitől várom.

* Hiányzol. Már várom a hétvégét, hogy lássalak! Anyuék szeretnék, ha náluk töltenénk a hétvégét. Benne lennél? Szeretlek. *
Ash

* Este megbeszéljük! Majd hívj ha hazaértél! Szeretlek. *
Maya


***

Késő este van. Maria már elment aludni. Én még mosogatok magunk után, mikor megérkezik a bátyám.
- Konyha! - mondom neki. Bejön és ledobja magát az egyik székre. - Mi a helyzet?
- Elfáradtam. Anyuék?
- Valami ismerősüknél.
- Kérsz szendvicset?
- Aha.
- Rendben. Felszeleteled a paradicsomot?
- Persze. Dobd ide.

***

- És ekkor az egyik srác úgy döntött, hogy kicsinálja a másikat.
- És ilyeneket beengednek az óráidra?
- Ő volt az egyetlen ilyen. Nem tudtuk róla, egészen idáig.
- Durva.
- Az. - harapok egyet a szendvicsből, közben felmegyek Twitterre. 13 értesítés.

*  niallhoran, és további 11 személy kedvencelte a képet *
*  niallhoran retweetelte a képet *

Elmosolyodok, és még egyet harapok a szendvicsből.
- Mit mosolyogsz? - lök meg Mike.
- Délkörül megosztottam egy képet Twitteren. Maria teljesen ki volt készülve a bunkó tesója miatt, ezért gondoltam feldobom. Elküldtem Niallnek, aki vissza írt, most pedig megosztotta a képet. Maria teljesen odáig lesz holnap, ha megtudja, hogy az egyik kedvence kitette őt az eredeti oldalára. Remélem Cyn megeszi majd a méreg!
- Várj! A lányok össze vesztek? - ugyan úgy meglepődik, mint én a délelőtt folyamán.
- Aha. Cyn szerint a One Direction már lejárt lemez, és gyerekes ahogy Maria viselkedik.
- Szegény Maria.
- Ja. De nem baj. Úgy tűnik bepasizott.
- Micsoda?
- Aha. A lemezboltnál elhívták valami buliba. A parton lesz. Gondolom első randi, meg ilyenek. Tök cuki volt. - megcsörren a telefonom. - Ne haragudj, - felállok. - de ezt fel kell vennem. Van süti a sütőben. Én felmentem. Ezt elpakolod? - mutatok a tányérra.
- Persze, menj csak. Jó éjt!
- Jó éjszakát! - mondom, már a lépcső aljáról.

- Szia. - veszem fel.
- Szia. Szóval? Elmegyünk a hétvégén?
- Miért is ne. Ha már ott vagyunk akkor meglátogatom Tessát.
- Rendben. Milyen volt a napod?
- Jó. Mariaval egész jól kijöttünk ma.
- Igen? Mi történt?
- Össze veszett a tesójával. Neked? Milyen volt a napod?
- Nehéz. A tanár kiszemelt magának. A teljes órát nekem szentelte. Megkért, hogy fejtsem ki részletesen amit a múlthéten tanultunk.
- És ment?
- Fogjuk rá.
- Büszke vagyok rád!
- Én pedig szeretlek.
- Engem ki nem? - felnevet, majd hangosan sóhajt egyet.
- Olyan rossz, hogy ilyen messze vagyunk egymástól.
- Igen. De ez volt az egyetlen lehetőséged. Később már nem vettek volna fel.
- Tudom, mégis jobb lenne, ha itt lennél velem. Esetleg ide költözhetnél.
- Nem tudom. Mégis mi a fenéhez kezdenék ott?
- Segíthetnél felkészülni a vizsgákra.
- Szerintem jobban megy, ha nem vagyok ott.
- Ne vegyél rá mérget.
- Én szerintem most elmegyek aludni. - mondom, közben ásítok egy nagyot. - Előtte akkor lefoglalom a jegyeket.
- Péntek este érkezem.
- Kimegyek eléd.
- Már várom. Aludj jól. Álmodj rólam.
- Mindig azt teszem. Te pedig rólam.
- Senki másról. Jó éjszakát.
- Pihenj sokat. Szia. - leteszem, és az ágyra dobom a telefont. Elmegyek fürdeni. Megmosom a hajam a kedvenc samponommal, majd felöltözök, és megszárítom. A szobámba menet észreveszem, hogy Maria szobájának ajtaja nyitva. Benyitok. Ő alszik, a laptopja viszont megy. Halkan közelebb megyek, és elemelem mellőle. A szekrényére teszem, és kilépkedek a programokból. Utoljára a zenelejátszó marad. A Midnight Memories CD-t hallgatta. Leállítom, és abból is kilépek. Kiszedem a lemezt, és kikapcsolom. Megvárom míg kikapcsol, majd a lemezzel a kezemben távozok. Becsukom magam után az ajtót, és vissza megyek az én szobámba. Ott előveszem a laptopom, amit még Anne-éktól kaptam, belerakom a CD-t, a füles a fülembe dugom, és elindítom a zenét.

Annyi sok jó szám van a CD-n. Don't forget where you belong, Something Great, Right now, Little Balck dress, és a többi.
Zenehallgatás közben elkezdem lefoglalni a jegyeket.

***

A jegyek lefoglalva, a zene még mindig megy. Kezdek elbóbiskolni, mikor megszólal egy dal. Maga a dallam nem ismerős, viszont a szöveg igen.
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
Miközben hallgatom, csukott szemmel azon gondolkodok, hogy honnan ismerős.
Egy idő után beugrik. A szemeim felpattannak, és látom magam előtt magunkat. Hallom a hangját, ahogy fájdalmak közt azt mondja:

- Te egyszerűen nem érted, hogy milyen fájdalmat okozol, mikor az ő kezét fogod.... Régebben voltak céljaink, de ez már a múlté. És most hozzá sétálsz. Amikor hajnalban felébredek, és tudom, hogy vele vagy, azon gondolkodok, hogy vajon ő tudja-e, hogy én már megérintettem a bőröd, és hogy érzi-e a nyomaimat a hajadban. 
- Harry ő szeret. 
- És te? Te szereted?