70. fejezet / Mint egy Szűz.

 Mottó: Érzek irántad valamit. Mint amikor az őszi levelek elhullanak. Csak mi sosem szürkülünk meg, örökzöldek vagyunk. 

- Kimegyek a mosdóba. - felállok az asztaltól, egy puszit nyomok Harry ajkaira, aztán átszelem az éttermet. Levegőre van szükségem. Nem tudom elviselni, hogy így, ennyire semlegesen viselkedik azután, hogy azt hazudta, hogy a szülei és a húga halottak. Milyen ember az ilyen? Folyamatosan jópofizik, mosolyog és azual a libával enyeleg. Hánynom kell. 

Harry viselkedése jogos volt. 

- Ez mit keres itt? - kérdezte, miután észrevette. 

- Harry, ők Jenson szülei. 

- Miért nem szóltál, hogy ez a barom is itt lesz? 

- Én sem tudtam. Azt hittem, hogy csak a szülei lesznek itt. 

- Szétverem. - mondta, éles dühvel a hangjában. 

- Harry, kérlek. Kibírjuk, oké? - próbáltam nyugtatni. Óvatosan fogtam meg a megfeszült állát, hogy magamfelé fordíthassam. 

- Eszünk, beszélgetünk a szüleivel...1 óra. Kérlek, könyörgök, oké? Utána keresünk egy kifogást, és lelépünk.  Botrány nélkül. - szemei sötétek voltak. - Igérd meg. - tudtam, hogy csak egy rossz beszólás egy rossz pillantás választja el őt a botránytól.  - Harry...

- Igérem. - nyögte ki, de hozzá tette, hogy : - De csak egyszer szóljon be, beverem a képét. 

- Nem adunk rá neki lehetőséget. 

A mosdóban megnyitom a hidegvizet, a kezemet alá dugom és óvstosan, nehogy elkenjem a sminket, bevizesítem az arcom.  Nem sokára lelépünk. Haza megyünk, vagy sétálunk a városban. Harry és én. 

Elzárom a csapot, egy kéztörlővel szárazra törlöm a kezeimet és az arcom, és pókerarccal lépek ki az étteremhez vezető folyósóra. Kilépnék a teremhez, azonban beleütközöm valakibe. 

- Sajná... - ja nem. Mégsem sajnálom annyira. Megpróbálok ellépni mellette, de megragafja a kezemet, ezzel maradásra kényszerítve. - Engedd el a kezemet. - sziszegem a fogaim között. De neki eszeágában sincs elengedni. - Mit akarsz? 

- Tudom mit gondolsz. 

- Ó, tényleg? Figyelj, oszd már meg velem mert Én nem tudom mit gondoljak. - szúrós pillantást vetek rá.  - Te  hazdutál nekem. Milyen ember tesz ilyet?  

- Ember vagyok, vannak hibáim. 

- Hibáid? - nevetej fel keserűen. - Te magad vagy a hiba! 

- Ne merészelj így beszélni velem, megértetted? - szorítja meg a csuklómat. 

- Különben? Szólsz apucinak? 

- Egy mocskos ribanc vagy. - elengedi a csuklómat, és még ezzel egyidőben megragadj a vállaimat, és a falnak  nyom. 

- Eressz el, vagy sikítok. - figyelmeztetem. 

- Meglehet próbálni. - kinyitom a számat, hogy sikítani kezdjek, de befogja a számat, másik kezével pedig a torkomnál fogva tart a falhoz. - Harry biztos nem bánná, ha elvinnélek, egy gyors körre, ugye? - szájat az enyémre nyomja, miután kezét elveszi onnan. 

- Hagyj békén... - . fordítom  a fejem, és megpróbálom
alrébb lökni. Messze magamtól. De nem sikerül.
- Emlékszel, amikor...
- Jenson...- figyelmeztetem újra.
- ... Londonban, te, meg én...
- Jenson! - mondom, már egyre ingerlékenyebben. Tovább beszél, mintha meg se szólaltam volna. Hirtelen eszembejut a film amit még otthon néztünk. A nő hasonló helyzetben volt, mint én. Felfedezte a férfi gyenge pontját, az ágyékát.
Visszaemlékszek mit csinált a színésznő és igyekszem utánozni. Lábamat behajlítom és úgy bele térdwlek a gyenge pontjába, hogy ab szó a torkán akad, kezét lábai közé kapja és térdre esik.
- Mi a... - motyogja miközben a mogyoróit markolja. Nem várok , azonnal elindulok azonban megragadja a bokámat és nem ereszti.
Ahogy sikerül kibújnom kezei közül, ő ismét megpróbálja megfogni. ,egpördülök és orrba rugom.
- Te mocskos lotyó. Aú! -morogja miközben hátrazuhan.  - Baszódj meg.
- Felejts el! Értetted? - pár lépésre tőle guggolok le. Szánalmasan fetreng a földön.- Fogd fel, hogy egy nyomorult féreg vagy. Kiváncsi vagyok mit fog szólni apád, ha megtudja mi a fenét műveltél Londonban. Biztos nem tudja, hogy lányokat, köztük engem is, megpróbáltatok bedrogozni. Vajon mit fog szólni? - néhány pillanatig nézem, ahogy a vért törölgeti orra alól.- Tudod mit? - felállok. - Van egy ötletem. Elmesélem neki.
- Maya. - morogja. Elindulok vissza az asztalhoz. Kezem remeg, szívem hangosan és hevesen ver a történtektől. Ahogy az asztalhoz érek mindenki felnéz rám, majd mögém.
- Mi történt veled, fiam? - ugrik fel az asztaltól Jenson apja. Anyja a szája elé kaoja a kezét ahogy feláll az asztaltól. Megfordulok és Jensonnal találom magam szembe.
- Jézusom, veled mi történt? - játszom a meglepettet. Színésznői alakítás. Szúrós pillantást vet rám, majd azt anyjára néz.
- Én csak ...- vajon mit fog mondani? Az életem teszem rá, hogy hazudni fog. - ahogy jöttem kifelé a mosdóból valaki benyitott és az ajtó orrba vert. - Így legyen ötösöm a lottón!
- Maya? -fogja meg a kezemet Harry.  - Mi történt? Bántott? Megölöm! - morogja. Mégegyszer hátra tekintek a vállam felett. Mindenki körülötte sürög forog.
- Lépjünk le. - mondom és mielőtt bármit mondhatna vagy reagálhatna megcsókolom. Nem havesen, de épp elég ahhoz, hogy megnyugodjak, és hogy őt pedig elhallgattassam.
- Maya? - lép mögénk a nagyanyám.
- Mi elmegyünk. Reggel még találkozunk otthon. Kérlek köszönd meg a nevünkben a vacsorát. Szeretlek. - megölelem, majd Harryvel távozunk az étteremből.


***

- Mi ez a hely? - próbálja Harry túl kiabálni a zenét.
- Ez egy szórakozóhely. Ismerek mindenkit. Haverok mindannyian. Mikor hetekre hazajöttem mindig itt kötöttem ki.

Harry szemszöge

Maya valami régi szórakozóhelyre hozott be, ahol régen nagyon sokat bulizott.
- Maya? - kiáltja túl mellettünk a zenét egy szőke kiscsaj. Egyszerre fordulunk felé, majd  Maya visítva a nyakába veti magát.

- Annyira gyönyörű lettél. Mi a helyzet? Hogy hogy itthon vagy? - hadarja a lány. Amíg ők beszélgetnek, én körbenézek a klubban. Akárhogy keresem, sehol nem látok székeket, vagy asztalt, csak egy bárpultot, ahol minden hely el van foglalva. Körülöttünk mindenhol emberek   "táncolnak". Nem látom honnan, de örítően hangosan szól a zene. Mire ismét magam mögé tekintek, oda ahol egy pillanattal ezelőtt még Maya, és a barátnője állt, már nincsenek ott. 

- Szia, szépfiú. - lép elém egy alacsony csaj, és elkezd beszélni. Természetesen nem értek belőle semmit, de a lányt ez nem zavarja, vagy csak nem tudja. Hátát a mellkasomnak nyomja, és táncolni kezd nekem. 

    Volt idő, mikor még talán társ is lettem volna ebben a dologban. Megfogtam volna a derekát, hogy mégközelebb legyen hozzám, aztán néhány perc múlva már az adott csajhoz tartottunk. Sosem vittem fel lányokat a lakásba. Amíg együtt laktunk a srácokkal, sosem fordult elő. Aztán találkoztam Mayával, aki felborította az egész életemet. Az édes mosolyával, csillogó szemeivel. Sok "barátom" - érdek brátok.- azt mondja, ő elgyengít, tönkre tesz. Erre én csak azt kérdezem : ' hé, ember. Ki vagy te, hogy ezt eldöntsd? " 

Egyéjszakás kalandok után, kielégíteve éreztem magam. Megadtuk egymásnak azt amit akartuk, elvettük azt amit akartunk egymástól, majd mindenki ment tovább a saját útján. Sosem ébredtem a lány mellett. Amint ő elludt, szedtem a holmim és leléptem.

    De Ő más. Mellette ébredni csodás. Mondják, hogy gyenge vagyok vagy, tönkretett. 

Nem. Abba mennék tönkre ha ő nem lenne. Mindent felfotgatnák, hogy megtaláljam őt. 

Eltolom magmtól a lányt, aki értetlenül mered rám, majd szinte azonnal megtalálja az új áldozatát. Én a pulthoz megyek, és próba szerencseként, angolul szólok a pultoshoz. 

- Egy pohár whiskeyt kérek. 

- Máris. - mondja. Hála az égnek tud angolul. Leülök az egyik székre, és a helyet pásztázom, Maya után kutatva. Sehol sem látom, biztos a barátnőjével van. Minden esetre engem itt megtalál.  

- Az italod. 

- Kösz. 

- Gondolom nem ide valósi vagy. 

- Nem. - mondom, miközben lehúzom az italt. 

- Amerika? 

- Anglia. 

- Anglia? És mit keresel itt Magyarországon? 

- Barátnőm öregannyát látogatjuk. 

- Annyira ismerős vagy nekem. 

- Igen, vannak ezzel többen is így. - motyogom az orrom alatt. 

- Tudom, hogy ki vagy te. - még mielőtt bármit mondhatna, a zene elhallgat,  és egy srác szól bele a mikrofonba. Egy kukkot sem értek bekőle, ezért csak az ujjabb adag piával törődök. 

- Hölgyek és urak, fiúk és lányok, fiatalok és idősebbek, újak és régiek. Régi barátunkat köszönthetjük köztünk. Kérlek gyere ide, és állj fel Maya. - a név említésére felemelem a fejemet, és körbenézek. A pult mellett, egy kis emelvényen találom a srácot, és a narancssárga ruhájában szinte hanyatt esve felérkező Mayát. 

Ezek leitatták? 

- Nos, néhányan ismeritek már. Angliában él, de megtisztelt minket egy látogatással. Amit nem tudtok, az az, hogy Maya megígérte, hogy legközelebbi látogatása során énekelni fog nekünk. Szóval, készüljetek fel, mert pár perc múlva megérkezik. - a srác elemeli a mikrofont a szájától, majd a zene ismét felhangzik. 

- Mit mondott? - fordulok a pincérhez. 

- Az a lány, a narancssárga ruhában. Énekelni fog. Ez nálunk hagyomány. 

Maya énekelni? Ekkora közönség előtt? Biztos, hogy részeg! 

Felkelek, hogy keresésére induljak, de a felszolgáló utánam szól. 

- Várd meg! Ne lépj le! Maya egy állat. Imádni fogod!

Maya szemszöge

Már el is felejtettem, hogy ha egyszer iszok ezekkel a srácokkal, akkor abból jól nem jövök ki. Harryt még a legelején elveszítettem, mikor elrángattak hátra, szóval csak remélni tudom, hogy nem hagyott itt. 

- Húzd fel ezt. 

- Ezt biztos, hogy nem húzom fel. Kizárt. - tiltakozok, megjegyzem feleslegesen. Ez már most felesleges a részemről. Valamilyen utómódon mindig sikerül rá vennie. Úgy mint most is. Szóval épp a legrövidebb ruhában sétálok kifelé a tömegbe. 

- Mit énekelsz? - kérdezi egy srác. Józan állapotban eszem ágában sem lenne, hogy ennyi ember előtt énekeljek. De mint mondtam, nem jövök ki jól a velük együtt való pilásból. 

*** 

- ... Szóval itt van most, és énekel nekünk. Köszöntsétek nagy tapssal. - közvetlenül a bárpult mellett lévő kis színpadra lépek. Kissé émelygek, de a helységben szinte semmi levegő. Harryt keresem a tömegben. Épphogy csak meglátom a zene elindul. Harry a pult mellett áll és engem figyel, én pedig énekelni kezdek. 

 

I made it through the wilderness

Somehow I made it through

Didnt know how lost I was

Until I found you

A zene hangosan szól. Szememet végig Harryn tartom. Jelenléte némi megnyugvást okoz. Mosoly játszik ajkán. Mocskos fantáziám életre kel, minnél közelebb akarom hozzá tudni magam. 

I was beat incomplete

Id been had, I was sad and blue - a pultos segítségével átmászok a pultra.

But you made me feel

Yeah, you made me feel

Shiny and new

 Harry elé érve, amennyire csak tudok olyan erotikusan guggolok le. 

Like a virgin

Touched for the very first time

Like a virgin

When your heart beats (after first time, with your heartbeat)

Next to mine

Zsebredugott kézzel, mosolyogva figyeli, hogy mit művelek. Felugrik mellém a pultra egy srác. Őt ismerem. Táncos. 

Megragadom a pólóját és drámaian magamhoz húzom. Megragadja a derekam, és a zenére táncolunk. Elököm magamtól, és keresem Harryvel a szemkontaktust. Még mindig vigyorog. 

Ahogy éneklek tovább feltekintek az emberekre. Megszédülök, de a srác megragad és nem hagy elesni, az ő támogatásával állok a pulton, és próbálom összeszedni magam. A gyomrom összeszűkül, nem hányhatok! Ahogy annó megénekelték : ' A shownak mennie kell tovább! ' 

 Gonna give you all my love, boy - lehunyom a szemem, annak reményében, hogy jobb lesz. 

A szívem egyre erősebben ver a mellkasomban. 

My fear is fading fast - a zene egyre tompáb. Alig kapok levegőt. Kétségbeesetten tekintek Harryre. Már nem mosolyog. A tömegbe szorult, az emberek egyre közelebb jönnek. 

- Minden rendben? - suttogja a fülembe a srác. Szabad kezemmel megragadom a karját, és olyan erősen szorítom, ahogy csak lehet. De a levegő nem jön, a gyomrom mogyorónyira szűkült, mintha gyomron vágtak volna. 

Been saving it all for you

cause only love ca... 

Harryre pillantok, aki próbálja átverekedni magát a tömegen. Összeakad a tekintetünk. 

- Ne engedj el. 

A világ elsötétül, a zene elnémul. 

Harry szemszöge

Nem hiszem el, hogy Maya komolyan ki mert állni Madonna - Like a Virgin című számával. Büszkeség önti el a szívem, ahogy ezt az egészet előadja. Büszke vagyok rá, és boldog vagyok, hogy ő Hozzám tartozik. 

A pult tetején bohóckodik egy másik sráccal, amikor valami történik. Hangja elgyengül, megbotlik, és a srác tartja. A tömeg idő közben a pulthoz gyűl, én pedig hátrább kerülök. A zene még mindig szól, de Maya már nem énekel. Pillantásunk egy pillanatra még találkozik. Valamit mond, aztán szemi fentakadnak és többet nem néz rám. 

*** 

Hajnali 3 óra. Úgy egy órája , hogy Maya magáhoztért. Hányt és mocskosul érezte magát. Két korty vizet sikerült itatni vele, ami szinte azonnal ki is jött, majd vissza aludt. Egy ágyon fekszik, már egy laza pólóban és a pulcsimban. Én a szobában lévő egyetlen kanapén fekszem, és a fekete plafont bámulom. Annak a szórakozó helynek a felső szintjén vagyunk, ahol rosszul lett. Egy lány néhányszor bejött és ránézett, hogy mi a helyzet, de semmi sem változott. 

Egy kocsi fényszórója világítja be a szobát. Előveszem a mobilom, és halkan pötyögni kezdek. 

Én: 

* úgy tűnik hamarabb megyünk haza. Mennyire van kész a ház? H.x. " 

03:26

Gemma:

* Jelenleg is dolgozok. Minden rendben? Mi van Franciaországgal? *

03:31

Én:

* Azt hiszem, az most kimarad. Majd mesélek... Nagyon sokkal tartozok neked. Menj haza, és aludj, majd én befejezem a napokban. Szeretlek. H.x. * 

03:34

Gemma:

* Haz...? Minden oké? *

03:38

- Harry? - a telefont a kanapéra dobom, és szinte azonnal mellette termek. Szemei csukva, alszik. 

- Maya? - pár tincset kisimítok az arcából, majd óvatosan megfogom a kezét. Annyira aggódom érte. Holnap az első géppel haza megyünk, és elviszem orvoshoz. Valami nincs rendben. Csak remélni tudom, hogy semmi komoly. 

*** 

Maya szemszöge

A szobába betűző napsugarak melegére ébredek. Megpróbálok felülni, de rám tör az émelygés. Mély levegőt veszek. Halk hangokat hallok az ajtó elől. Nem illik, de olyan csend van, hogy ez az egyetlen amit hallok. 

- ... Egy akkora barom vagy! És ha nagyobb baja lesz? 

- Ennek csak akkor van ilyen hatása, ha terhes. 

- És ha az? Ha megölted a gyereket? 

- Csak szívességet tettem neki. - hangos csattanás hallattszik. Ez egész biztos fájhatott. 

- Ezt rohadtul megérdemelted! Mégis... Mégis, hogy mondhatsz ilyet? Egyáltalán Maya tudta, hogy tudatmódosító van az italában? 

- Nikol...

- Nem! Tudta, vagy nem? 

- Nem! Természetesen nem tudta. 

Bármiről is beszélgetnek innentől kezdve, nem figyelek rá. A szívem hevesen ver és remeg a kezem. Időröl időre ugyan az jár a fejemben. 

"- Ennek csak akkor van ilyen hatása, ha terhes. 

- És ha az? Ha megölted a gyereket? 

- Csak szívességet tettem neki. " 

Hirtelen forró vízként borul rám a rémület, három okból is. 

Első: Terhes vagyok... Voltam!?

Másodszor: Bedrogoztak.? 

Harmadszor: Harry. Harry ki fog akadni. Nem csak az utóbbiért, hanem mert... 

Istenem. Nem lehetek terhes! Nem! Ki fog borulni. 

Nem tudhatja meg. 

Mély levegőket véve bámulom a plafont, mikor kinyílik az ajtó és Harry lép be rajta. 

Megkönnyebbülten mosolyog rám. 

- Jó reggelt. Hogy vagy? - mellém sétál, és leül az ágy szélére. 

Nem tudhatja meg! Kiborulna, és akkor megint elveszítem. Nem veszíthetem el! 

- Maya..? 

- Igen!? Mit kérdeztél? - egy mosolyt erőltetek magamra. 

- Azt, hogy jól vagy-e. 

- Igen, csak... - találja ki valamit! Gyerünk már! - azt hiszem a kaja, amit ettem az étteremben... Gyomorrontás. 

- Ugyan azt ettük. - ráncolja a homlokàt. - Biztos jól vagy? 

- Igen. Jobban vagyok. Csak... Csak menjünk haza.

- Oké. A nagyanyád... 

- Nem nem oda. Angliába. Menjünk haza. 

Hosszú másodpercig csak néz, én pedig azo gondolkodok, mikor jött meg utoljára. Jézusom! El kell menjek egy orvoshoz. De ezt szeretném otthon elintézni. Addigis, vennem kell egy terhességi tesztet. 

- Oké. - egy tincset kisöpör az arcomból, és rám mosolyog. - Menjünk haza.

Boldog Új  esztendőt kívánok mindenkinek.  

E.x.