Mottó: Eszembe jutott az Ezeregyéjszaka egy rég olvasott sora: " Az élet álom, melyből felébredés a halál! "
Maya szemszöge
3 hónappal később
Ahogy eltűntek a falevelek a fákról, úgy köszöntött Londonra a tél. A rengeteg levélkupacot felváltotta a hatalmas hókupac. A hideg sem kivételezett velünk.
Az eltelt idő, az a három hónap fenomenálisan gyorsan telt el, és szinte fel sem tudtam fogni, hogy mi a fene folyik körülöttem. A srácok folyamatosan koncertezni, vagy interjút adni, vagy csak mozi premiereken voltak. Ha pedig véletlenül, valamilyen csoda folytán esetleg mégis szabad idejük lett volna, akkor az új lemezen dolgoztak.
Azért valljunk be. Mit meg nem tesznek a rajongókért?
Három hónap.
Ennyi idő elég volt, hogy a világ a feje tetejére tudjon állni.
A bandában hatalmas botrányok alakultak, amivel rajongók ezreit pártoltatták el maguk mellől a fiúk. Persze minden cirkuszt és vitát ködösítettek a média előtt, ahol azonnal olyan főcímek jelentek meg, hogy például:
' Itt a vége a bandának? Ki merre megy? '
vagy:
' Louis Tomlinson és Harry Styles egymás torkának esik. Mi lesz a vége? '
De a kedvencem: ' Megunták! Harry Styles Hollywoodi színész, Niall Horan sikeres dalszerző, Louis Tomlinson leszerződtetett focista, Zayn Malik és Liam Payne visszavonul, családot alapítanak.? Mi lesz a vége a nemrég kirobbant vitáknak? ' Micsoda sikeres jövőkép!
Ezek a belső viták természetesen rányomták a bélyeget a mindennapokra is.
Harry? Mintha kicserélték volna. Sosem beszél arról, ami a stúdióban történik. Azt mondja, el akar különíteni ettől. Frusztráltan tér haza esténként, vagy van, hogy nem is jön haza. Ilyenkor egy csokor virággal lep meg, és mindent a munkájára fog.
Mindez szép és jó...lenne, ha nem hagyna ki a döntésekből. A minap például úgy állított haza, hogy töltsük a hétvégét az anyjánál. Megkérdezte, de látszott rajta, hogy ha megyek, ha nem, ő megy.
Titkolózik, semmit sem mond el.
Így aztán ezen okok érdekében még mai napig nem árultam el, hogy azon a bizonyos napon, mikor ' vásárolni voltam', hol is voltam valójában. Mert bár az eredmény negatív lett, nem hiszem, hogy ebben a pillanatban szívesen hallana ilyeneket. Kisebb dolga is fontosabb ennél.
Tessával azóta csak nagyon ritkán beszéltünk. Állítólag pszichológushoz jár. Az óta a balesete óta egyre jobban elzárkózik a külvilágtól. A mai napig tartjuk a kapcsolatot a szüleivel, akik szerint Tessa már nem önmaga.
Pont a múlt héten beszéltünk. Folyamatosan olyan dolgokról beszélt, aminek semmi köze nem volt a témához. Féltem.
Most december van. Hamarosan karácsony. Épp a bőröndömet pakolom, - természetesen Harryvel tartok a hétvégén. Ma este összeszedem azt, amit vinni szeretnék, hogy holnap ne kelljen még ezzel is szórakozni. - mikor megcsörren a telefonom.
- Igen, tessék?!
- Maya?! - egy ismerős hang szólít a nevemen.
- Igen. Te pedig...
- Kale. - a név hallatára azonnal beugrik az arca is. Hogy mikor beszéltünk utoljára? Nos, igen. Több mint egy éve, mikor még együtt voltunk Ashtonnal.
- Kale? Annyira jó hallani a hangod. Mizu? Hogy vagy?
- Fogjuk rá. Te, hogy vagy?
- Megvagyok, köszönöm. A többiek?
- Mindenki jól van. Igazából azért hívtalak, mert a segítségedre lenne szükség. - mondja. Leülök az ágy szélére, és figyelmesen hallgatom.
- Hallgatlak.
- Szervezünk egy jótékonysági estet. Hamarosan karácsony, és próbálunk minél több figyelmet felhívni arra, hogy emberek ezreinek ilyenkor nincs mit az asztalra tenni. Adományt gyűjtünk, amiből élelmiszert vásárolunk, amit majd személyesen adunk át azoknak az embereknek, akik rászorulnak. Lesznek különböző programok, Diana tervezett ruhákat, amiből divatbemutató lesz. Később ezeket meg is lehet majd vásárolni. Aztán kiállítjuk Brandon rajzait, amiket úgyszintén meglehet vásárolni.
- És én miben tudnék segíteni. Persze adományozok, ez nem kérdés, de azon kívül?
- Nos, szeretnénk téged és a barátodat meghívni. Lesz vacsora meg ilyenek. Caren már felvette a kapcsolatot a polgármesterrel, meg néhány híresebb személlyel, - Rita Ora, Ed Sheeran, meg sokan mások, akik ott lesznek. - Caren? Ashton édesanyja!? A francba, hogy ez hogy nem jutott eszembe. Ashton még említette is, hogy szoktak ilyeneket rendezni, de isten a tanúm rá, hogy eddig eszembe sem jutott.
- Ash...
- Rendben lesz. Vendégek lesztek, ő pedig a házigazda. Már beszéltünk róla. Oké lesz. Rendben? - hogy oké lesz, meg, hogy rendben? Nem! Ez egy rohadt nagy, durva helyzet. A volt barátom, akit a mostaniért hagytam el? Oltári gáz helyzet! - Maya?
- Figyi, még hívlak, oké? Nem ígérek semmit. Mikor lenne a rendezvény?
- Jövő héten szombaton.
- Még szerdáig visszajelzek, az jó?
- Igen. - egyezik bele.
- Rendben. Akkor hamarosan. Szia.
- Hamarosan. És, Maya!?
- Hmm?
- Örülök, hogy beszéltünk. - mondja őszintén. Kalet már a parton megkedveltem, mikor először bemutattak minket.
- Én is. - lent egy ajtó csapódik. Harry haza ért. - Most megyek. Szia.
- Szia. - alig teszi le a telefont, én már az ágyra dobom, és az alsó szintre szaladok. Harryt keresve szelem át a nappalit, majd az átkötő folyosót. A konyhában találom, félig a hűtőbe mászva.
- Szia. - köszönök neki, mire megugrik, és épphogy csak nem veri be a fejét az egyik polcba. Mosoly ül ki arcára. Olyan, amilyet már rég nem kaptam tőle.
Őszinte.
- Szia. - teli kézzel mászik ki a hűtőszekrényből. Egymás hegyén-hátán egyensúlyozva a vajat, a sajtot, a háromféle szalámit.
- Csináljak neked is egy szendvicset?
- Milyen?
- Meleg szendvics.
- Aha. - bólintok, és közelebb sétálok hozzá. Elveszem a vajat mag a szalámikat.
- Segítek, oké?
- Rendben.
Elővesz hat szelet kenyeret, és amíg én megvajazom őket, ő lereszeli a sajtot.
- Milyen volt a napod? - kérdezem tőle. Általában ködösít, éppen ezért meglepődök, mikor beszélni kezd. - Hosszú. Voltak megbeszélések, kiderültek az új turné helyszínei. Jó volt.
- Igen? És mitől?
- Talán az, hogy tudtunk üvöltözés nélkül kommunikálni.
- Az jó. Végre.
- És a te napod? Mit csináltál ma?
- Voltam sétálni, meg kicsit bevásároltam, mert kiürült a hűtő. Megvettem Maria és Cyn ajándékát.
- Igen? - egy darab sajtot dob a szájába.
- És mit vettél?
- Egy - egy nyakláncot.
- Az jó. Te mit szeretnél karácsonyra? - kérdezi. Megáll a kés a kezemben, és felé fordulok.
- Azt, hogy maradj itthon egész nap. Maradj velem. - ellop egy szalámit, amit azonnal az arcába töm.
- Hmm. Még meglátjuk, mit tehetek. - rám mosolyog, majd ad egy puszi és lop még egy szalámit.
- Hagyd abba, különben nem marad! - védekezőn emeli maga elé a kezeit, miközben pimaszul rág.
Amint végzek a vajazással, félretol az útból és utasít, hogy üljek le, amíg ő elkészíti. Mivel háttal áll nekem, nem látom, hogy mit művel, de folyamatosan beszél, és mesél, és nevet, és mindezt annyira jó hallgatni, és nézni, hogy egy pillanatra elfelejtem az elmúlt három, magunk mögött hagyott hónapot.
- Azt hiszem készen van. - kiveszi a sütőböl a tepsit, ahonnan átpakolja egy tányérra.
- Egészségedre.
- Köszi, neked is. - mielőtt leülne, még tölt két pohár narancslevet, és az egyiket elém teszi.
- Szóval, - vágok bele két falat közt.
- Mikor akarsz holnap indulni?
- Jössz? - kérdezi, mintha nem lenne természetes, hogy vele tartok.
- Igen. Már a ruhákat is összeszedtem.
- Kész vagy mindennel?
- Aha.
- Akkor, ha gondolod, már ma mehetünk. - ma este?
- Ma este?
- Igen. - mondja teli szájjal. Komolyan. Mi ez a rossz szokása újabban?
- De hát már mindjárt éjfél! Anyukád..
- Van kulcsom a lakáshoz, és reggel meglepjük. Egyébként Gem is hazamegy holnapra, este pedig visszajön. - éjszakai kocsikázás? Jobban tetszik, mint hogy nappal kövessen még vagy háromautónyi fotós, újságíró, plusz még egy-két rajongó is átkiabáljon az autóból a miénkbe. Nincs gondom a rajongókkal, de ez már kezd idegesítővé válni! Viszont Harry napok óta alig aludt. Biztos most kellene neki vágni?
- Harry. Talán először ki kellene pihenned magad. Hosszú az út, és alig a...
- Sokszor vezettem hazafelé így, és még itt vagyok, nem igaz? - bizonytalanul bólintok. - Meglepjük őket?
- Biztos... - kezdem, de belém folytja a szót.
- Nem bízol bennem? - ugye most csak ugrat? Hogy bízok-e benne? Az életemet is rá bíznám, nem hogy... Jesszusom!
- Rendben. - egyezek bele. Mosolyra húzódnak ajkai, majd harap egy nagyot a kenyeréből. Egy ideig még tanulmányozom őt, amíg a telefonján babrál valamit. A szemei táskásak, az arca pedig sápadt. Nem annyira, mint mikor valaki elájulni készül, de éppen eléggé, hogy észrevehető legyen azok számára, akik nap, mint nap látják őt. Amikor felnéz rám, csak rámosolygok és újra a szendvicsekkel foglalkozok, amik lassan, de biztosan kihűlni készülnek.
- Megfognád ezt egy pillanatra? - nyújtom felé a táskám. Egy pillanatra megáll, hátra fordul és átveszi, majd leszögdel a lépcsőről a kocsiig. Bezárom az ajtót, amit kétszer ellenőrzök, mielőtt az autóhoz kocogok.
A kapu már nyitva és a kocsi is csak arra vár, hogy beszálljak és induljunk.
- Nagyon hideg van. Remélem a főutak azért takarítva vannak.
- Minden bizonnyal. - feleli. Megvárjuk, amíg bezárul a kapu és lassan elindulunk. Útközben nem sokat beszélünk, a szóló rádiót hallgatjuk. Úgy az út negyedénél járunk, amikor a hó rázendít, és szakadni kezd. Hatalmas pelyhekben esik. Az utat takarították egykor, de a víz kissé ráfagyott és a ráhulló hó is megmarad rajta. Harry a zene ütemére dobol egyik kezével a lábán, míg másikkal a kocsit kormányozza.
- Van valami terved a jövőhétvégére?
- Egyelőre azt hiszem szabad vagyok. Miért? - figyelmét rám irányítja, majd vissza az útra.
- Öm. Hát, mielőtt hazaértél, én beszéltem egy barátommal. Lesz valami hatalmas rendezvény, amin adományokat gyűjtenek a rászoruló családok számára. Ott lesz a miniszterelnök, és még sokan mások. Azt hiszem Ed-et is említette. - hadarom gyorsan. - Szóval, azt szeretné tudni, hogy nincs-e kedvünk elmenni. Szombaton lesz, ha jól emlékszem. Szerintem jó lenne egy kicsit kikapcsolódni, nem?
- Ki a házigazda? Ismerem?
- Hát, nos... Azt hiszem... igen. - dadogom.
- Ki az? - érdeklődve tekint rám.
- Öm..- vajon hazudjak? Mondjam azt, hogy valamelyik közös ismerősünk? Felesleges, és ostobaság! Így is annyi titkom van már előtte. - Ashton szülei. - a szemét az útról rám emeli, és nem is tudom, talán meglepettség, vagy ledöbbentség az amit felfedezni vélek az arcán.
- Ez most komoly? - kérdezi... Jesszus istenem! Miért ilyen nehéz felismernem, hogy mit érez?
- Harry...
- Azt hittem, hogy végeztél vele. - hogy micsoda? Ugye csak poén volt?
- Te most... Na várj. Tisztázzuk a dolgokat. - kicsit felé fordulok, ő pedig végig az utat figyeli. - Nem Ashton miatt mennék oda, hanem mert segíteni szeretnék. Felőlem akár rendezhetné Gandhi is, akkor is ott lennék, és segíteni szeretnék, érted? A feltevésed színtiszta baromság. Vagy talán nem bízol bennem? - szegezem neki a kérdést, amit az este folyamán ő egyszer már feltett számomra.
- Tudod mit? - felém fordul, és kicsit felemeli a hangját. - Benned bízok. Most kérdezd meg, hogy abban a rohadékban bízok-e. A válaszom pedig nem! Kibaszottul nem, érted?
- Harry, - én is emelkedett hangszínnel kezdem. - én nem azt kérem, hogy benne, vagy a szüleiben, vagy másban. Rohadtul azt kérem, hogy bennem bízz! - rám pillant, majd az útra. Állkapcsa megfeszül, és mindkét kezével erősen szorítja a kormányt. Rendesen visszaülök az ülésbe, és ingerülten kémlelem az utat.
Nagyon kevés autó halad el mellettünk. Alig néhány perc múlva, a kocsi hírtelen gyorsulni kezd. A táj elmosódik, ami arra utal, hogy rettentően nagy sebességgel haladunk.
- Harry. - a kezei egyre inkább szorítják a kormányt, szinte már teljesen elfehérültek. Nem figyel rám, a kocsi azonban egyre csak gyorsul. - Harry?! - emelem feljebb a hangomat, megjegyzem feleslegesen, mert rám se hederít. A szívem már a torkomban dobog. - Harry! A rohadt életbe! - üvöltök rá. Elveszi lábát a gázról, és felém kapja a fejét.
Elvesztette a kontrollt.
Rémülten tekintek rá, ő pedig én rám.
- A rohadt életbe. - akkorát sóz a kormányra, hogy félő, hogy eltört a keze. Az autó innentől kezdve normális tempóban halad tovább, azonban ez is kevésnek bizonyul.
Hiába vannak az autón téli abroncsok, az megcsúszik, és irányíthatatlanná válik. Akárhogy igyekszik Harry, nem tudja korrigálni. A kocsi egyre csak a szalagkorlát felé halad. Megperdül az úton, és menet iránnyal szembe fordulva, a vezető felőli oldal, neki csapódik a szalagkorlátnak.
Amire még emlékszem, hogy Harry nevét üvöltöm, aki rémülten fordul felém. Innentől kezdve, azonban képszakadás. Az élet csúf fintora. Hiába a tiéd a legszebb gyémánt, egy rossz játékkörben simán elbukhatod.
Ugyanis rohadtul nem kell hozzá sok, hogy elveszítsd mindened, amid van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése