Mottó: Tudom, néha jobb így maradni, önmagunkba fordulva, magunkba zárkózva. Mert elég egy pillantás, hogy meginogjunk, elég, ha valaki kinyújtja a kezét, és máris érezzük, mennyire törékenyek, mennyire sebezhetőek vagyunk, és minden összeomlik, akár egy gyufából emelt piramis.
A telefonom hangosan bömbölve szólal meg, amitől megijedek, és legurulok a kanapéról.
Kanapéról?
Mit kerestem én a kanapén?
A telefon után nyúlok, ami az előttem lévő asztalon van.
- Igen? - szólok bele, mire Tessa bele visít a telefonba.
- Te normális vagy? És ha lecsuknak? Belógtatok egy magánterületre?
- Neked is szia. - mondom, közben felkelek. Megdörzsölöm a szemem, majd körbe nézek. Sehol senki. A redőnyök leengedve, a szobra sötétség borul.
Tessa tovább mondja a magáét. Eltartom a fülemtől, és várom, hogy abba hagyja. Még egy kis ideig csak dumál, majd csend telepszik a szobára. A fejem lüktet, és fáj.
- Abba hagytad? - kérdezem.
- Mi az az egész Maya? Az újságok mind tele vannak a képekkel, ahol Ashton rajtad fekszik, te pedig megcsókolod. Tényleg betörtetek? Maya! Válaszolj!
- Tessa. - a redőnyhöz lépek és felhúzom. A hirtelen betörő fény elvakít. - Részegek voltunk, és nem, nem törtünk be. A tulaj fia engedett be minket.
- És a csók?
- Ismétlem, részegek voltunk! Ami azt illeti, szerintem még mindig az vagyok.
- Rendben. Hiszek neked... - pár másodperces csend követi. - Mit csinálsz ma?
- Alszok, mert még korán van, aztá...
- Korán? Délután fél három van! - akad ki.
- Jó! Attól még álmos vagyok. Lehet, hogy elmegyek, és veszek egy erős kávét. Utána pedig nagyra törő álmaimmal fogok foglalkozni.
- Nagyra törő álmok? - felnevet. - Milyen álmaid vannak? Kérlek oszd meg velem!
- Eljutni az ágyig.
- Waoo. Nos, én akkor szeretném, ha átjönnél hozzánk, hogy itt vacsorázz.
- Nálatok?
- Nem. A szomszédnénihez betörünk, és kifosztjuk az éléskamráját... Maya, neked nagyon ártalmas az alkohol!
- Mondja ezt az, aki a múlt nyáron lerészegedve, több milliót akart felvenni, kölcsönként. Egy uzsorástól.
- Jézusom. Még mindig emlékszel?
- Igen. Meg arra is, hogy anyukád bankkártyáját, oda adtad volna egy idős hölgynek, aki kutyát sétáltatott, mondván: " Gratulálunk! Ön megnyerte, a mama bankja nyereményjátékot! " - utánozom a hangját, amitől mindketten felnevetünk.
- Láttad a kutyáját? Komolyan ráfért volna, egy kutya kozmetikus! Na, de te se vagy piskóta. Felcsengettél a kémiatanárhoz, hogy a szerelemnek mi a képlete!
- Anyám! Másnap egész órán feleltetett minket! Elég gáz szitu volt!
- Az biztos! De nemsokkal később, fel is mondott az öreg. - miután sikerül abba hagynunk a nevetést, komolyan folytatja. - Szóval? Akkor átjössz?
- Hány órára?
- Hat?
- Hét?
- Fél hét!
- Rendben.
- Oké. Menjünk ki eléd, vagy ide találsz?
- Hát, ha megadod a címet akkor szerintem oda találok.
***
Miután letettem a telefont, elmentem fürödni, majd lementem a konyhában, ahol két cetlit találtam a szekrény pultra ragasztva.
" Elmentem. :) Nem volt szívem felébreszteni, ezért inkább csendben leléptem. Remélem nincs harag! :) Gyorsan rendet raktam, mielőtt elmentem. - Ashton "
" Dolgozni mentem. Legközelebb legalább egy SMS-t dobj, ha a haverod itt alszik, mert majdnem agyon ütöttem! Remélem tényleg a haverod volt, és nem egy betörőt engedtem el, csak úgy. Este jövök. - Mark. "
Remek. Már csak az hiányzott volna, hogy Mark leüsse Asht. Asht, akit az éjszaka megcsókoltam. És most az újságok mind arról szólnak, hogy bűnöző vagyok, és mindenhol az az egy kép van.
De mit érdekel engem? Én tudom az igazságot, és ennyi pont elég!
A kukába dobom a cetliket, majd tárcsázni kezdem Asht.
- Szia. - veszi fel a 6. csengésre.
- Szia. Leléptél.
- Igen. Hagytam egy cetlit is a...
- Igen. Olvastam.
- Oké. Hogy vagy?
- Olyan átlagos másnaposan, annyi különbséggel, hogy nem hánytam. Te?
- Én? - felnevet. - Szarul. Fáj a fejem, majd szét szakad, és álmos vagyok.
- Feküdj le aludni!
- Apámnál vagyok. Segítek neki a pékségben. Utána meg megígértem anyának, hogy segítek neki megetetni az állatokat.
- Ó, hát ez gáz.
- Az. Ultra gáz.
- Olvastál már újságot ma?
- Nem. Kellene?
- Akkor gondoltam szólok, mi virítunk a címlapon.
- Hogy mi van?
- Igen. Nemrég beszéltem Tessel, akitől meg is kaptam a fejmosást.
- És milyen kép?
- Ahol... szóval... megcsókollak.
- Ó. - csak "Ó"?
- Ó? - csúszik ki a számon.
- Most mi van? Engem nem érdekel ki mit gondol! Mi tudjuk az igazat! Az újságok mást írnak? És?
- Azt hittem feldühít majd.
- A 21. században nőttem fel, ahol a fontos, hogy eladható legyen a sztorijuk. Ha nem igaz, akkor szarnak rá. Már bocs.
- Rendben. - mondom megkönnyebbülten. Ashton tök jó fej. Azt hittem, hogy ezek miatt, a barátságunknak búcsút inthetek, és elkerül majd nagy ívből. De úgy tűnik nem.
- Amúgy! Pénteken visszavágó.
- Szerintem, a tegnap tökre érvényes volt! Mind a ketten nyertünk. A kezedben vittél ki, így egyszerre értünk a célba. - nevetek fel.
- Szóval te erre játszottál?
- Áááááá! Dehogy is! Úgy ismersz?
- Nem is tudom... Megijesztettél.
- Tényleg? - komolyodok el.
- Igen.
- Azért tudok úszni.
- Ezzel tisztában vagyok. Először azt hittem poénkodsz, de mikor már lassan másfél perce lent voltál, és semmi jelét nem mutattad, hogy élsz és mozogsz, na akkor megijedtem. Amúgy ittas voltál, szóval bármi történhetett volna. - a hangja megremeg, ebből tudom, hogy halál komolyan gondolja.
- De nem történt. - nyugtatom.
- Hála az égnek.
- Rendben. Többet nem csinálok ilyet.
- Esküszöl?
- Hazudtam én neked valaha?
- Hááát...
- Oké, inkább ne fejezd be... Szóval, azt mondod jövök neked egy vacsival?
- Pontosan. - vidul fel a hangja. - Én pedig bármit kérsz megteszem.
- Oké. Nem gond ha pár perc múlva vissza hívlak? - kérdezem pár másodpercet gondolkodás után.
- Nem. Most úgyis mennem kell.
- Rendben. Akkor majd hívlak.
- Várom. Szia.
- Szia.
Leteszem, majd azonnal tárcsázni kezdem Tessát.
- Nem, nem mondhatod le! - veszi fel a telefont.
- Ömm. Nem is lemondani szeretném.
- Akkor? Mizu?
- Szeretném megkérdezni, hogy nem-e lenne gond, ha egy barátom is velem jönne.
- Egy...barátod?
- Aha.
- Esetleg ismerem?
- Igen.
- Ki az?
- Meglepetés.
- Maya, én...
- Tessa! Mielőtt bármit mondanál. Nem. Nem Mack az. És kérlek!
- Hát, oké. Legyen. Azt hiszem egy fő még elfér az asztalnál.
- Imádlak csajszi.
- Tudom. - fújja ki a levegőt. - Rendben. Akkor fél hétre gyertek!
- Oké. Ott leszünk. Szia!
Ahogy leteszem, rögtön tárcsázom Asht. Jézusom. A telefonszámlám az egekbe fog járni, és félhavi fizetésem rá fog menni!
- Ash? Szia. Hánykor végzel körülbelül?
***
Negyed hat körül lehet, mikor megérkezek az Állatkerthez. Mivel ma is nagyon meleg van ezért, nem öltöztem túl.
- Jó napot. - köszönök a pénztárosnak. - Ashtonhoz jöttem. Azt mondta szól önnek, hogy vár.
- A keresztnevét megkérdezhetem?
- Maya.
- Rendben. Mehet. - bólint a hölgy majd elmosolyodik.
- Köszönöm.
Bemegyek, és elindulok körbe. Egy kis raktárnál beszéltük meg, hogy találkozunk. Épp az épülethez tartok, mikor az út közepén egy félmeztelen testbe ütközök.
- Bocs. - nyögöm, majd mikor felnézek, rájövök, hogy Ash az. Épp iszik. Mikor befejezi rám mosolyog, és leveszi a napszemüvegét.
- Épp eléd indultam.
- Honnét tu..
- Hívott a portás. - ránt vállat.
- Oké. Végeztél, vagy...
- Aha. - bólint. - Gyorsan haza megyek lezuhanyzok, utána indulhatunk.
- Rendben.
Először hátra megy, és elköszön az anyjától, és elhozza a cuccait, majd indulunk is.
- Busszal jöttél?
- Igen.
- Akkor most kocsival megyünk! - előkapja a slussz kulcsokat, majd maga elé terel.
- Viszlát Telka! - köszön a hölgynek a portán.
- Szerbusztok!
Kinyitja az ajtót, megvárja míg beszállok, becsukja, és átsiet az ő oldalára.
***
A ház gyönyörű!
A szülők gyönyörűen berendezték. Mindenhol méregdrága szobrok díszelegnek, és vázák. Viszont Ashton szobája a legnagyobb mértékben megdöbbent.
- Gyere. - int, majd felszalad egy lépcsőn. Szép lassan elindulok utána. A lépcső szélénél, végig könyvek vannak, majd ahogy felérek, először balra fordulok. A falak fehérek, és mindenhol, de tényleg mindenhol könyvek vannak!
Amíg a lenti részek a pompát sugallták, addig Ashton szobája, valahogy lenyűgöz. Ezerszer másabb. Mintha egy másik dimenzióba léptem volna.
Jobbra fordulva, néhány lépcső fokkal feljebb, egy nagyobb szoba fogad.
A falak az "előszobához" képest, megváltoznak. Itt igazából csak a gerenda van. Olyan mintha valami régi filmbe pottyantam volna.
- Szóval. Ott, - mutat az előző szobába. - szoktam tanulni, meg bíbelődni a dolgaimmal. Ez, - fordul az aktuális szobában körbe. - Az én birodalmam. A szobám a hátsó kertre néz. Én festettem a gerendákat, a kis asztalt, azt a létrát ott. - mutat a létrára, ami még egy szinttel feljebb visz. - Nos, azt is én csináltam.
- És hol alszol? - kérdezem, mert ágyat eddig nem nagyon láttam.
- Oda fent. - mutat fel. A létra az ágyához vezet. - Én elmegyek fürdeni. Öt perc és leszek. Érezd otthon magad! - szól vissza, majd eltűnik egy fa ajtó mögött.
Öt percnél kicsit tovább tartott, de nem hibáztatom, hiszen egész nap egy percet sem aludt, ezért be van lassulva. Megértem. Az én fejem is még mindig lüktet!
Ash, egy farmert, és egy laza pólót kapott fel.
Hat óra múlott, mikor elindulunk.
***
- Szerinted ez lesz az? - kérdezi, miközben a házat nézzük.
- 17-est mondott. Ez pedig a tizenhetes. Gondolom jó helyen járunk.
- Rendben. Akkor leparkolhatok?
- Szerintem igen. - beáll a ház elé, és leállítja a motort. Kiszállunk, majd az ajtóhoz sétálunk. Megnyomom a csengőt, és várom, hogy ajtót nyissanak. Fél perc múlva a zár megzörren, és az ajtó kinyílik. A gyönyörű barátnőm áll ott.
- Szia. - mosolygok rá, de a szeme kiakad Ash láttán. Hogy miért Asht hoztam? Nos azért, mert így a vacsorát is letudjuk, és a kérésemet is, ami megillet a verseny után. - Mondom szia. - ismétlem meg, mire végre felém fordul.
- Sziasztok. - mosolyodik el tettetett boldogsággal.
- Bemehetünk? - kérdezem.
- Ja, persze. Gyertek. - áll el az útból. Beljebb sétálunk. ő pedig az irányt mutatva beljebb vezényel.
- Ez a háziasszonyé. - nyújtja át a csokrot Ash, ami miatt muszáj volt megálljunk. Lényegében ezért késtünk.
- Köszönöm. - veszi át Tessa, majd gyors puszit nyom Ash arcára.
- Gyönyörű vagy! - ölelem meg.
- Köszönöm, te is.
- Szóval ez az a ház, amiről annyit áradoztál.
- Igen. - mondja büszkén. - Azt az asztalt, együtt választottuk ki. Rögtön bele szerettem. Gyere megmutatom. - ragadja meg a kezem, és arrébb rángat. Asztalt? Persze!
- Mi a fene volt ez? - kérdezem mikor hallótávolságon kívülre kerülünk.
- Miért hoztad el?
- Azt mondtad hozhatok valakit! Nos, én Őt hoztam! Miért mi gond van? Azt hittem bírjátok egymást.
- Nem is ezzel van gond, csak...
- Tessa! - szól ki Liam a konyhából.
- Mindjárt!
- Tessa.
- De valamit el akarok mondani...
- Kérlek, ne most! Érezzük jól magunkat oké? A mondandód pedig várhat a vacsora végéig!
- Ne...
- Kérlek! - lehajtja a fejét, majd a kezét babrálva bólint. - Köszönöm. - ölelem meg ismét.
- Mindjárt jövök. - mondja, majd elszalad. Én vissza megyek Ashez.
- Gyere. Liam a konyhában van. - elindulok arra, amerről az imént a hangját hallottam. Még jó, hogy Ashton mellettem van, mert a konyha ajtótól egy lépésnyire megbotlok. Megragadja a derekam, és nem enged elesni. Nevetve fel egyenesedek, és a derekába kapaszkodva, megigazítom a nadrágom szárát. Ekkor érünk az ajtóhoz. Még mindig mosolygok, mikor betekintek. Először Liamet, veszem észre, aki a konyha pultnak támaszkodva magyaráz.
Aztán mikor meglátom, hogy kinek is magyaráz, a mosoly lefagy az arcomról. Megdermedve állok, és őt bámulom mint egy idióta. Louissal kotyvasztanak éppen valamit, mikor feltekint.
A pillantásunk egybe fonódik. Az idő megáll, és a levegő elfogyni készül. A szívem hirtelen vad táncba kezd.
- Harry. - suttogom úgy, hogy csak én hallom.
Vajon Tessa erre akart figyelmeztetni?
A francba is!
Miért nem ilyenkor nagy a szája? Miért nem ilyenkor szakít félbe?
A szemei fogva tartják az enyémet, és elveszek benne.
Egy pillantás, és újra beleszerettem.
Imádom annyira jó!! Nagyon tehetséges vagy!! Alig várom a folytatást!
VálaszTörlésJajj, ne már:((((
VálaszTörlésMiért most hagytad abba?:(((
Gyorsan hozd a kövi részt:*
Gyorsan hozd a kövit!! :DD
VálaszTörlésNagyon nagyon joooo:) ugyiii vagy :) hamar kooooviiitt
VálaszTörlés