41. fejezet / Elrabolva. / első rész.

Mottó: Ott álltam és néztem csak őt, bámultam fel se tűnt, hogy csak futnak a percek a lejtőn. Bárhogy fékezek a két kezed még nem hagy, mindig húz. Lehet képzeletben létezel, mégis érzem hogy felém nyúlsz. Karomba bújsz, ismét úgy mint volt az rég, de álmomból ébredek, és sehol az a kéz...

 

 

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

* Harry szemszöge *


 A pillanat tört része alatt több dolog is történik.

 1; Rájövök, hogy nem szabad túl sok olajat önteni a palacsinta tésztához.

 2; Louis lespricckel a habverővel.

 3; SMSem érkezik.

 4; Liam magyaráz össze vissza.

 5; Maya, nevetve beesik a konyhaajtón.

 6; Maya mögött egy idegen srác áll.

7; Az idegen srác Maya derekát fogja.

 8; Elfog a féltékenység.

 Lélegzet vissza fojtva nézzük egymást, majd a szemem a srác kezére siklik. Maya azonnal kapcsol. Lefejti magáról a kezeket, majd a torkát megköszörülve beljebb lép.

 - Sziasztok. - mondja. Innentől, csak egy pillanatra sem tekint felém.
Liam megöleli, majd Louis is. Végül feszélyezve engem is.
Sosem volt ennyire szar érzés megölelni. Most, hogy újra a karjaimban van legszívesebben soha többet nem engedném el. De hirtelen elenged és a sráchoz lép, aki már most kibaszottul unszimpatikus.

 - Srácok ő Ashton. Ashton, ő Louis, Liamet ismered, ő pedig Harry. - mutat ránk. Mielőtt a srác kezet foghatna velem Maya elrángatja.
 - Azt hiszem Tessa nekünk szólt! - mondja majd távoznak.
 - Ez mi volt? - fordulok a srácok fele, akik ugyan úgy meg vannak lepődve mint én.
 - Szerintem, -kezd bele Lou. - nem akarja, hogy közelebbről megismerkedjetek.
Szóval erről van szó. Semmi gond. Ezt a játékot ketten játsszák. Leteszem az olajat, és utánuk indulok. Épp beszélgetnek, mikor oda lépek kezemben egy csomag chipsszel.
 - Sziasztok. Az előbb nem tudtam bemutatkozni. - nyújtom a srác felé a kezem. - Harry Edward Styles.
 - Tudom ki vagy. - mondja. Mekkora egy hólyag... Pff. Mayára tekintek aki ugrásra készen áll a gyerek mellett.
 - Maya mesélte, hogy együtt jártunk?
 - Nem kellett mesélnie. Minden pletyka címlap tele van a képetekkel.
- Maya. - lép a szobába Tessa.
- Szia Tes! - mondom vidáman.
- Ti... - néz Mayára, majd rám, majd Adamre.... azt hiszem így hívják...
- Mi. - bólintok.
- Hát oké. Maya. Gyere. Megmutatom a házat.
- Én ne...
- Ők ellesznek. - gondol rám, és az unszimpatikus gyerekre. - És nem lesz SEMMI, gond! Ugye? - fordul felém. Én csak elmosolyodok, és bólintok. Maya megadóan elmegy, de vissza-vissza fordul.
- Szóval. Mi a helyzet? Honnan ismered?
- Együtt járunk edzésre.
- Úszás, igaz?
- Igen. - ez a gyerek olyannyira irritál, hogy nehezen tudom türtőztetni magam. És állítólag járnak is.
- Király.
- Aha. - bólint majd elfordul.

***

Vacsora közben végig a srácot stresszelem. Mindenféle hülye kérdést felteszek neki, és próbálom kihozni a sodrából. Maya nem igazán nézi jó szemmel. Légy közel a barátaidhoz, de még közelebb az ellenségeidhez.

Márpedig, ha vissza akarom szerezni Mayát, akkor el kell takarítanom az útból ezt a gyereket.

- Harry. - szakít félbe Maya, miközben épp a srác agyát húzom.
- Igen? - fordulok felé, egy mosoly kíséretében.
- Beszélhetnénk?
- Nem ér rá később? Még ne...
- Nem. - áll fel az asztaltól. Ajaj...
- Rendben. - bólintok, majd utána megyek.

* Maya szemszöge *

Bunkó.
Ez az első szó ami eszembe jut Harry viselkedéséről.
A hátsó kertbe megyek, ahol egy székre támaszkodok, és össze szedem a gondolataimat.
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- Nagyon csinos vagy. - mondja.
- Hagyd abba. - fordulok meg. Meglepődve néz rám.
- Oké, de mégis mit?
- Tudod te nagyon jól! Ezzel, hogy bunkózol vele, nem érsz el semmit!
- Kivel? Azzal a gyerekkel ott bent?
- Harry, fogd fel, hogy nincs köztünk semmi! Szakítottunk, de barátok maradtunk. Mit akarsz elérni? Hm?
- Barátok? - nevet fel. - Hát, elég pocsék barát vagy, ha úgy nézzük...
- Tessék? - ugye rosszul hallottam, és az imént nem azt mondta, hogy pocsék barát vagyok!?
- Tudom, hogy nincs köztetek semmi. Bosszant az a gyerek. Rohadtul!
- Miből gondolod, hogy nincs köztünk semmi? - hiszen Ashel nincs köztünk semmi... mármint mi tudjuk. De Harry nem. Felbosszantja? Az király.
- Mert tudom, hogy nincs.
- Úgy gondolod?
- Nem gondolom. Tudom. - kacsint rám. Idegesít, hogy a kezébe vette az irányítást, hogy ezt a beszélgetést Ő irányítja.
- És mégis miből tudod?
- Akik együtt járnak nem így viselkednek...
- Hát jó. Megmutassam, hogy hogy viselkedünk?

* Harry szemszöge *

- Hát jó. Megmutassam, hogy hogy viselkedünk? - kérdezi, majd megragadja a kezem, és magával vonszol.
Az ebédlő ajtajánál elenged, és az asztalnál ülő sráchoz megy. Tessa rám néz majd Mayára, aki eközben már felrángatta a gyereket a helyéről.

* Maya szemszöge. *

Eddig ő bosszantott minket, most eljött a mi időnk.
- Ash, egy picit fel tudnál állni?
- Persze. - feláll. - Mi a gond? - Harryre néz, majd rám. Mindenki minket figyel. Harry vigyorogva zsebre dugja a kezét. A fenébe is! Nagyon jól ismer, mert tudja, hogy nincs köztünk semmi. A régi Maya, senkivel sem tett volna ilyet.
De megváltoztam.
Harry változtatott meg. És ha most azt hiszi, hogy nem merem megtenni, akkor mégsem ismer eléggé.
Ashton felé fordulok. Két kezem közé zárom az arcát, majd ajkaim az ajkára nyomom.
Még mindig csókolózva Harry felé nézek, de ő már nem áll ott. Ekkor döbbenek rá, hogy mit teszek. Egy ajtó csapódik be. Nem sokkal később rájövök, hogy Harry ment el.

Egyet háta lépek, és anélkül, hogy Ashtonra néznék az ajtóhoz szaladok. Megragadom a kilincset, de nem nyitom ki. Mi a fene történik? Egy órát töltünk össze zárva, és megőrülök tőle.
Megőrülök érte.
Csak bajt hoz rám. Bajt hoz magunkra.
Miért kell ennek így történnie?
Miért szeretem még mindig?


***



* másnap *

Ashton, és én hamar leléptünk az este. Tessa kicsit haragudott... na jó. Nagyon. De nem tudtam volna tovább maradni.

Az úton nem beszélgettünk. Csak elköszöntünk, majd mindenki ment a saját útjára. Azóta nem beszéltünk.

Ma reggel a telefonom csipogása ébreszt. Kitapogatom a szekrényen, és mielőtt megtalálom, leverem a lámpát, az órát, és a naptárat.
SMS-em érkezett.


* Azt hiszem beszélnünk kellene. Hívj ha ráérsz. *
- Ashton. 

Igen. Azt hiszem beszélnünk kellene.

* Szerintem is. Ma dolgozol? *
- Maya.

* Nem. Egész nap ráérek. * 
- Ashton. 

* Rendben. Akkor egy óra múlva átjössz? *
- Maya.

* Igen. * 
- Ashton


***

Mielőtt Ash megérkezik, gyorsan lezuhanyzok, és megreggelizek. Épp a teámat kortyolgatom, mikor megszólal a csengő.
- Nyitom. - kiáltja Mark. - ... A konyhában van. - hallom ahogy bevezényli.
- Kösz. - mondja Ash, aztán feltűnik az ajtóban.
- Szia. - köszönök neki.
- Szia. - mosolyog rám.
- Kérsz egy teát?
- Igen. Köszi. - felállok és a mikróba teszek egy bögre vizet.
- Hogy vagy? - töröm meg a kínossá váló csendet.
- Jól. Te?
- Fáradt vagyok.
- Értem. - és ismét kínos csend, amit a mikró jelzése tölt meg. Kiveszem a mikróból, egy filtert teszek bele, majd Ashton elé teszem, mellé pedig citromlevet, cukrot, és tejet. Ő elkészíti magának, majd belekortyol.
- Köszönöm. - mondja. Leülök vele szembe és bíbelődni kezdek az én bögrémmel.
- Szóval...
- Szóval, arról akartam beszélni, ami az utóbbi időben történt.
- Oké. Kezd te.
- Azt hiszem, beléd szerettem. - azt a! Hát nem kertel!
- Hogy...belém? - nyelem félre a teát.
- Igen. - a teájára koncentrál, közben pedig elmosolyodik.
- És..és mégis mikor? ... Mármint m-mióta?
- Már azt hiszem azóta mióta találkoztunk. De igazán akkor, mikor csókolóztunk. Mármint először.
- De hát akkor részegek voltunk.
- Attól még nem lesz más. - mondja.
- Én... én nem tudom, hogy mit érzek. - felelem, hosszas hallgatás után.
- És mi volt az a tegnapi? - kérdezi.
- Nem tudom. - rázom a fejem. - Azt hiszem csak ki akartam akasztani a volt pasim.
- Úgy tűnt, hogy sikerült. - mosolyodik el. - Egy igazi seggfej az a gyerek.
- Ő is pontosan ugyan ezt mondta rólad.
- Wao. Akkor kölcsönös az érzelem. - nevet fel. - Mondott még valamit, amit tudnom kellene? - persze, egyéb szép dolgokat, de inkább nem fokozom a helyzetet, ezért nem válaszolok neki, csak megrázom a fejem.
- Rendben. Szóval a helyzet az az, hogy te még mindig szereted őt.
- Én...
- Ne is tagadd. Miért akartad volna idegesíteni, ha nem így lenne?
- Ashton...
- Tudom. Hagyjalak békén. Értem. De te jobbat érdemelsz. - jobbat? És ezt ki mondja? - Ha te nem érzed ugyan azt amit én, hát így jártam. Elő fordult már... - feláll, és felveszi a táskáját. - De gondoltam tudnod kell az igazat.
- Ashton!
- Köszönöm szépen a teát... Most megyek, mert sok dolgom van.
- Ashton, várj már egy percet! - ugrok le a székről. Elé állok, és felnézek rá. Amikor a szemébe nézek fájdalmat, és egy kis reményt is látok.
- Hát nem vicces, hogy az érzéseinket nem tudjuk megtagadni, és, hogy nem tudunk tovább lépni, bárhogy is próbálunk? Hát nem furcsa, hogy olyan dolgokat érzünk, amit nem kellene? Hát nem vicces, hogy akár egy pillanat is megváltoztathatja az életed? És, hogy nem akarsz szembenézni az igazsággal sem a hazugsággal? Hát nem furcsa, hogy mekkora szerepe van a sorsnak a szívünk történetében? - kérdezi lassan.

Tovább lépést akartam. Azt akartam, hogy az életem végre rendbe jöjjön. Boldog akartam lenni. Még mindig szeretem Harryt. Sőt... De Ashton valahogy olyan más. Persze jó értelemben...Az ő élete rendezett. Sosem kell attól félnem, hogy mi lesz a következő lépése. Nem kellene attól féljek, hogy megcsal, hogy elhagy.
Ashton feltétel nélkül szeret.
Az ő életét nem lengi körül folyamatos fényűzés, vakuk, kamerák és nem szerepel a címlapokon. Erre van szükségem, ugye? Hiszen Harry élete tiszta zűrzavar. És az én életem sem piskóta.

- Próbáljuk meg.
- Mármint mit?
- Próbáljuk meg együtt. - forgatom a szemeimet.
- És te ezt komolyan is gondolod?
- Igen. - bólintok, de egy percre sem veszem el a tekintetem róla.
- Ezt azért mondod, mert idegesíteni akarod azt a seggfejet, vagy komolyan is gondolod? Mert én nem akarok...
- Komolyan gondolom. - szakítom félbe. Először tényleg csak Harry bosszantása volt a cél, de rájöttem, hogy Ashton mellett elfelejthetem őt. És szeretem őt... azt hiszem.
- Maya, nem muszáj sajnálatból.
- Te most le akarsz beszélni? - kérdezem.
- Nem. Soha, de komolyan nem akarom, hogy... - nem hagyom, hogy befejezze. Ajkam az ajkaira nyomom, és megcsókolom.

- Oké. Most már elhiszem. - vigyorog rám.


***

A nap további részében Ashtonnal együtt lógunk. Megcsináljuk az ebédet, ami barackkrém leves, és somlói galuska. Mark is lejön segíteni, de őt elküldjük boltba.

Megterítünk, ekkor megérkezik Mark is. 

Markkal békét kötöttünk. Bár nyomatékosítottam, hogy soha, de soha nem felejtem el neki amit felem tett anno, de tovább léptem, és mivel egy háztartásban élünk, ezért muszáj lesz békében élnünk. Elmondta, hogy már beletörődött, hogy nem lehetünk együtt, és nagyon sajnálja, hogy anno elcseszte ezt az egészet, de ő is szeretné, ha barátok lennénk, ezért belement. 

- Mark, azt hiszem ti már ismeritek egymást. - mutatok Ashtonra. 

- Igen. - bólint, majd kezet ráz Ashel. - Te vagy az a srác aki valamelyik nap reggel távozott, igaz? 

- Igen. 

*** 

Ash és Mark össze barátkoztak. 

Ebéd után, amíg én fagyit szedtem a kis tálakba, ők teljesen jól elvoltak. 

- Tessék. - adom át, a fiúknak a tálat. 

- Köszi. 

- Köszönöm. - mosolyog rám Ash, ekkor megszólal Mark telefonja. 

- Bocsi, ezt fel kell vennem. - mondja, majd ugrik is. 

- Nincs kedved ma bejönni velem a bátyámékhoz?

- Hova? 

- A gyerekekhez. Viszünk nekik fagyit, meg játékokat. 

- Ez király ötlet. - bólintok. Mindig is imádtam a gyerekeket, és az hogy örömet okozhatunk nekik, az még felemelőbb érzés. 

- Rendben. Akkor írok neki, hogy vendégünk is lesz. 

*** 

Gyorsan bepakolunk a mosogatógépbe, elpakolunk az asztalról, és a maradékot a hűtőbe pakoljuk. Én elmegyek átöltözök, addig Ashton beszél a bátyjával.

Egy fekete nadrágot, egy fehér laza pólót, és egy farmer inget húzok, majd egy hozzá illő cipőt. Felkapom a táskám, és lemegyek. Ash már az ajtóban áll.
- Mark üzeni, hogy el kellett mennie, de hoz vacsorát. Indulhatunk?
- Persze. - bólintok, majd követem a kocsihoz.

* Harry szemszöge. *

* 2 hónappal később *

Az újságok 87 %-a képekkel töltötte meg a címlapokat, amelyek Mayáról, és arról a másik gyerekről szólnak. Az utcán sétálgatnak, csókolgatják egymást, egymás kezét fogják és egyebek. Maya tényleg tovább lépett. Oké. Én is így tettem.

Most egy stúdióban ülünk a srácokkal és a dalokat vesszük fel az új lemezünkre, melyre mi írtuk a dalok nagy részét. Én is írok egyet, de még nincs teljesen kész.

***

- Tessa meg én megyünk este bulizni. Nem jössz?
- De. - mondom.
- Rendben. Akkor még este hívlak.
- Oké, csáó.
- Hello haver!

***
- Szia Tessa. - köszöntöm, majd bemegyünk. A Funky Buddhába jöttünk.
Mikor beérünk, már rengetegen vannak, ezért át kell verekedjük magunkat a tömegen. Közben szememmel a haverokat keresem. A bárpulthoz megyünk, ahol piát rendelünk, majd elfoglaljuk az egyik asztalt.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

* Maya szemszöge *

Már két hónapja együtt vagyunk Ashtonnal, és boldog vagyok. A munkahelyemen előléptettek, így most már műszak vezető vagyok. A héten csak 3-szor kell bemenjek dolgozni. Az eddig megtakarított pénzemből kibéreltem egy kis üzletet, és nyitottam egy virágboltot, ahol Brittanyval dolgozok együtt. Tessával annyira össze vesztünk a vacsora utáni este, hogy azóta nem beszéltünk. Még mindig együtt vannak Liammel. Azóta nem beszéltem senkivel. Se Liammel, se Niallel, se Louissal, se Zaynnel. Harryről nem igen hallottam azóta.
Most épp Ashtonnal közös barátainkkal indultunk el bulizni. Nagyon jóba lettem azzal a kis csapattal, akit még anno a parton ismertem meg.
Ashtonnak el kellett utaznia Ausztráliába a bátyjához. Engem is hívott, de az üzlet most indult csak be igazán, és nem hagyhattam az egészet Brittany nyakára.

- Megjöttünk. - parkol le Brandon.
- Funky Buddha? - kérdem, miután látom, hogy hova hozott.
- Aha. Voltál már bent? - hogy voltam-e? Persze. És az éjszaka végkimenetele fejfájás, emlékezet kiesés, és egy csók.
- Nem. - hazudom.
- Akkor tetszeni fog. - kiszállunk, majd mind bemegyünk. Hatalmas a tömeg. Mindenki táncol, és szórakozik. Mi leülünk egy asztalhoz, amíg Kale elmegy piáért.

***
- Nem megyünk táncolni? - kérdezi Emilie.
- De. Mehetünk. Srácok ti nem jöttök? - próbálom túlkiabálni a zenét.
- Mindjárt csatlakozunk! Menjetek csak! - így teszünk. Elmegyünk az asztalok mellett, egészen a táncparkettig.

Tánc közben megakad a szemem egy srácon. Magas, barna haj, laza viselet. És végig minket figyel.
- Em. Lassan fordulj meg, és mond meg, az a srác minket figyel?
- Az amelyik elindult felénk? - feltekintek, és látom, hogy tényleg jön.
- Sziasztok lányok. - lép mellénk. - Szabad egy táncra? - néz rám.
- Foglalt. - vágja rá Emilie. A srác elmosolyodik.
- Kár. Legalább egy táncra az enyém lennél? - Emiliere nézek, aki vigyorog mint a tejbe-tök.
- Rendben. - bólintok. Emilie ellép, és elindul vissza a srácokhoz.

- Szóval, mi a neved? - kérdezem.
- Rob. Jól nézel ki ma este Maya. - álljunk meg. Honnan tudja a nevemet?
- Honnan tudod a nevem? - nézek fel rá.
- A barátnőd mondta az imént. - az megeshet... Jó, hogy legalább ő oda figyelt, mert én nem emlékszek ilyenre.
- Ó. - zavartan elmosolyodok.

* Harry szemszöge *

Épp teli pohárral tartok vissza a srácokhoz, mikor össze ütközök egy csajjal.
- Ó, bocsi. - mondja.
- Semmi gond. - megyek el mellette.
- Várj! - szól utánam. - Te Harry Styles vagy, ugye? - Ó a francba. Hát felismert...
- Igen. Autogram, fénykép?  - egy mosolyt erőltetek magamra.
- Most már értem, hogy mit szeretett benned annyira.
- Ismerjük egymást? - ez a csaj nagyon furi!
- Ja, nem. Emilie vagyok. Maya Smith barátnője. - mondja.
- M-Maya? -dadogom.
- Aha. A volt barátnőd.
- Igen, tudom ki ő. Itt van?
- Igen. Ott táncol, egy magas sráccal. - bök a tömegbe. - Illetve eddig ott volt. - szememmel keresni kezdem. Mikor megpillantom, az említett magas sráccal tart kifelé a tömegből.
Azzal a sráccal, akit a múltkor agyon vertem hátul.
Rob.
 - A picsába! - megfordulok, és az egy asztallal arrébb lévő srácokhoz megyek. Az asztalra teszem... illetve dobom. A pia kifröccsen.
- Mi a... - kezdi Tessa, aki Liam mellett ül. A szavába vágok.
- Maya kibaszott nagy bajban van. - nyögöm, és már indulok is.
- Mi van? - ugrik fel Tessa, de már Mayáék után tartok.
Még látom, hogy a hátsó kijáraton keresztül mennek ki, és hogy nem Maya szabad akaratából. Felgyorsítom a lépteimet.

Kilépek a hátsó bejáraton, és szerte nézek. Maya a bejárattól jobbra ül, egy kocsinak támaszkodva. Kezeit, és a lábait megkötözték. Egyedül van, és a száját is bekötötték. Elindulok felé, de sikítozni kezd, és a fejét rázza.
- Ne félj. - lépek közel hozzá. Sír, és remeg. A kendőért nyúlok a szájánál. Kikötöm, mire felkiált.
- Harry, mögötted! - megfordulok, de még mielőtt bármit reagálhatnák, éles fájdalmat érzek a tarkómon, majd minden elnémul és elsötétül a világ körülöttem.

* Maya szemszöge *

- NE! - üvöltöm, ahogy csak a torkomból kifér, közben zokogok. Harry az ütéstől elborul, és nem mozdul. - Te idióta barom! - üvöltök tovább, mintha ettől jobb lenne. - Mi bajo...
- Kussolj ribanc! - mondja Rob, majd arcon vág, amitől a világ forogni kezd. Beverem a fejem a kocsiba, majd megszűnik a világ létezni.