53. fejezet / Elmúlt.

Mottó: Azért, hogy egyszer miénk legyen a Jackpot, talán már most el kell kezdenünk játszani. 

- Jó reggelt. - sétálunk le Ashsel az ebédlőbe. Késő reggel van, de mindenki most készülődik a reggelihez.
- Szerbusztok. - mondja apa, majd leül a szokásos helyére, anya mellé. Én is helyet foglalok, mellém pedig Ash ül. Mikor mindenki megérkezik, enni kezdünk.
- Szóval, ma utazol is vissza?- kérdezi anya, Ashnek címezve a mondatot.
- Igen. - én a kenyeremet vajazom, és arra koncentrálok.
- Hogy telt az estétek? - célozgat Cyntia. A vajazó kés megáll a kezemben. A szobára csend telepszik. Leteszem a kést, és Cyntiára nézek.
- Jól. És a tiéd?
- Miután abba hagytátok a veszekedést, és tudtam aludni, egészen nagyszerűen. - elmosolyodik. Legszívesebben, az egész doboz vajat hozzá vágnám.
- Min veszekedtetek? - kérdezi Maria. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, és én is elmosolyodok.
- Tudom, mit akarsz elérni, - folytatom magyarul. - de nem fog össze jönni. Ash tudja, hogy mi a helyzet. Azt hiszed, hogy azzal, hogy felkavarod köztünk az állóvizet, majd mindent tönkre teszel?
- Reménykedtem, hogy így lesz. - bólint.
- Cyntia. - szól közbe apa.
- Hagyd csak. - mondom, de egy pillanatra sem veszem le a szemem a gonosz, álnok, kétszínű, aljas húgomról. - Hát, el kell szomorítsalak. - átváltok angolra, hogy Ash is értse, aki tudom, hogy egy kukkot sem értett az előbbiből. - Ash tegnap meg kérte a kezem. - mindenki megáll a rágással, és minket bámul.
- És... és te mit mondtál? - kérdezi Maria. Elmosolyodok, és Cyntiára nézek. Az este, csak annyit válaszoltam neki, hogy had aludjak rá egyet. Hogy ez túl hirtelen jött. Ő beleegyezett.
- Igent. - Ash, aki eddig meg sem szólalt, rám néz, és elmosolyodik.
- Igen? - vissza mosolygok rá, és határozottan válaszolok.
- Igen. - ismétlem meg. Ash feláll, és engem is felhúz. Átölel, és határozottan megcsókol.
- Álljunk meg, egy pillanatra. - szólal meg Cyn. Felé fordulok, még mindig mosolyogva. - Ha igent mondtál, hol a gyűrű? - Ashre nézek, aki azonnal hátrább lép.
- Mr. és Mrs Smith. Nagyon szeretem a lányukat. Szerettem volna először engedélyüket kérni, de este úgy éreztem nincs jobb alkalom. Szóval, tudom, egy kicsit megkésve de, szer...
- Igen. - vágja rá apám.
- Igen. - mosolyodik el anya is.
- Köszönöm. - mondja, majd felém fordul. A zsebébe nyúl, letérdel, és ismét megkérdezi azt, amit este.
- Maya. Hozzám jössz feleségül?
- Igen. - mondom, némi habozás után.

***

- Szeretlek. - puszilom szájon Asht. 20 perc múlva indul a gépe vissza Ausztráliába. Két hétig nem látom majd. Megbeszéltük, hogy én most egyedül, és 2 hét múlva együtt is el utazunk majd Londonba.
- Én is. - megcsókol, majd erősen átölel. - Majd hívlak, ha oda értem.
- Kár, hogy el kell menned.
- Két hét múlva találkozunk.
- Tudom, de az olyan messze van. - nyafogom.
- Ha ezt a hónapot kibírtuk, akkor ez a kicsi idő semmiség.
- Kérjük kezdjék meg a felszállást, a 19:35-kor induló, Ausztráliába tartó járatunkra. 
- Mennem kell. Szeretlek.
- Én is. - kapok egy utolsó puszit, majd végignézem ahogy felszáll.


***

Mielőtt haza megyek, megállok egy bevásárló központnál.
Fogok egy kocsit, és elindulok körbe. Útközben felhívom Tessát is.
- Igen? - szól bele.
- Szia. Maya vagyok.
- Szia. Na mi a helyzet? Liam hagyj! - felnevet. 
- Megzavartam valamit?
- Nem, csak nem hagy békén. LIAM! - kiáltja. 
- Kivel beszélsz? - kérdezi Liam a vonal túloldaláról. 
- Mayával. 
- SZIA! - üvölti. 
- Szia. Biztos nem zavarok? - kérdezem, közben egy táblacsokit rakok a kocsiba.
- Nem. Na mi a szitu? Már nagyon várunk titeket.
- Pont ez miatt hívlak.
- Nem jöttök?
- Csak én megyek.
- Hogy? Miért? És Ash? 
- Kutató munkát kell írnia hétfőre, különben elveszett a féléve.
- Ember. Nyár van! Miért jár még mindig suliba?
- Ash nyári kurzuson van.
- Ez ultra gáz. De legalább te jössz. 
- Úgy van. Vigyek valamit?
- Viccelsz? Te leszel a mi vendégünk, nem mi a tiéd!
- Oké.
- Történt veled valami érdekes? - hogy történt-e? Persze. Megkérték a kezem, én pedig igent mondtam.
- Semmi, azon kívül, hogy tegnap arcon csaptam a húgom egy csirke combbal. - direkt nem mondom el neki. Felemelem a kezem és a gyűrűt nézem. Most kezdem csak felfogni igazán a dolgokat. Egy ideig azt hittem, Harry lesz az akinek igent mondok majd. Sokszor elképzeltem magam, ahogy ott állok mellette, és azt mondom " Akarom ". Aztán megcsókolom, és boldogan élünk amíg meg nem halunk. De az élet nem kívánság teljesítő gyár.
Tessa hangos nevetése ránt vissza a jelenbe. A valóságba.
- Neee! Melyiket? 
- Szerinted?
- Cyntiát? 
- Gondolhatod. Szemétkedett, én pedig hozzá vágtam a vacsorámat.
- Erről is van felvétel? 
- Sajnos nincs. Pedig még anyám is beszállt a kaja csatába.
- Azt a. Anyud? 
- Úgy van. Mind meglepődtünk.
- Hiányzol csajszi. - sóhajt nagyot.
- Te is. Milyen jó is volt, mikor még együtt " bandáztunk."
- Igen. Azóta már mind megváltoztunk. Képzelted volna, hogy egy világsztár mellett töltöm majd az éjszakáimat? Hogy a legjobb barátaim világhírűek?
- Már nem tartozom a legjobb barátaid közé. Tudom. - tudom, hogy barátok vagyunk. Persze, hogy azok vagyunk. De ő már egy másik világban él. Egy olyan világba, ahol az marad állva, aki a legerősebb. Egy éve vissza mehettem volna Angliába. Munkám is lett volna, otthonom is. De megfutamodtam.
- Nem úgy gondoltam .- mentegetőzik.
 Idő közben megpakoltam a kocsit, és mivel megvettem mindent amit szeretnék, ezért elindulok, a kasszához.
- Mindegy. - egy kicsit elszomorodok.
- Maya! Esküszöm nem úgy gondoltam.
- Rendben. - mondom. - Most leteszlek, mert épp vásárolni vagyok. Holnap este későn találkozunk.
- Rendben. Puszillak. Szeretlek szivi.
- Én is. Szia.
- Szia. - mondja, majd bontja a vonalat. Elteszem a telefonom, majd kipakolok a szalagra. Egy idős hölgy ül a gép mögött.

- Jó estét Alison. - köszönök. Még Tessával kezdtünk el itt vásárolni. Már akkor is ez a hölgy volt itt.
- Jó estét. - mosolyog rám. - Hogy vagy aranyom?
- Köszönöm jól. És ön? Régóta nem láttam
- Kicsit elfáradtam. Kint voltam az unokáknál nyaralni. Az a szőke barátnőd?
- Ő most Angliában él.
- Igen. Láttam az újságokban, egy aranyos fiúcskával. Téged is láthattalak? Egy barna göndör hajú fiú oldalán?
- Megeshet. - mosolygok rá. Egészen addig, míg a pénzt át nem nyújtom neki, csak a környezet szennyezésről, és hasonló dolgokról beszélünk.
- Nocsak. - megfogja a kezem, és ahelyett, hogy a pénzt venné ki a kezemből, a gyűrűt nézegeti. - Csak nem megkérték a kezed leányom?
- De. - rámosolygok.
- Az a göndör hajú volt, ugye?
- Nem. - még mindig mosolygok, mikor kihúzom a kezem a kezéből, és a pénzt leteszem neki. Elpakolom gyorsan a kocsiba a dolgokat. - A vissza járót tartsa csak meg. - mondom, majd elindulok.
- Köszönöm, és sok boldogságot.
Gyorsan belepakolok a csomagtartóba, majd vissza tolom a kocsit a helyére.


***


Másnap hajnali fél háromkor ébreszt az óra. Gyorsan felkelek, és a fürdőbe megyek. Lezuhanyzok, megmosom a hajam. Gyorsan megszárítkozok, megmosom a fogam, felöltözök, felkapom a telefonom megkeresem a személyit, meg a fontos irataimat, majd a bőrönddel és a táskával a kezemben lemegyek. Anya és apa már lent vannak. Nem lehetett az este lebeszélni őket arról, hogy ők vigyenek ki a reptérre. Így hát, ők is jönnek. A repülő 4 órakor indul. Most 3:07-van.
- Induljunk. - mondja anya, majd elindul előttem. Körbe nézek, hogy nem-e hagyok itthon valamit. Ekkor beugrik.
- Mindjárt jövök. - mondom majd felszaladok.

***

- Majd hívj, ha oda értél, oké? - kéri anya, miközben majd megfújt.
- Oké.
- Kérjük, kezdjék meg a 4 órakor induló, Londonba tartó gépünkre a felszállást. A gép, tíz perc múlva felszáll. 
- Most megyek. - mondom, és felveszem a csomagokat.
- Rendben. Szia szívem. - elindulok, mielőtt anyám megint meg akarna ölelni. Előveszem a jegyet, és a nőhöz lépek.
Legutóbb, mikor itt voltam, akkor Tessával indultunk szerencsét próbálni. Azóta ő megtalálta az igazit, és azt hiszem én is.

- A jegyeitek az első osztályra szólnak...
- Aztán ne, hozz szégyent ránk ott kint, tücsök!
- Hahaha... Nagyon vicces vagy. Hiányozni fogsz!...
- Ha valami gond van..
- Oké, Mike. Tudom....

- Lökj fel, faszfej!
- Maya Jessica Smith! Kérem türtőztesse a száját, különben a következő órára, 10 oldalas esszében kell megfogalmaznia a középkor művészetére vonatkozó jellemzőket! ...

- A jegyét. - ránt vissza a valóságba a hölgy.

- Köszönöm. - veszem vissza, majd felszállok a gépre. A jegyem egy házaspár mellé szól. A hölgy ölében egy kislány ül. Leülök melléjük, és bekapcsolom a zenét.

Irány London.