52. fejezet / Múlt, jelen.. jövő?

Mottó: Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg!

- Te...

- Én.- vigyorog rám. 

- Nem úgy volt, hogy csak holnap jössz? 

- Ez egy kicsit bonyolult. - mondja. - Bejöhetek? 

- Ja. Persze. Gyere. - átveszem tőle az egyik táskáját, és beljebb tessékelem. Bezárom az ajtót, és utána megyek. 

- Jó estét Mr és Mrs Smith. - üdvözli a szüleimet. 

- Szerbusz Ash! - int anya. 

- Hello. - fog kezet apámmal. - Csak holnapra vártunk. 

- Holnap már vissza kell utaznom. 

- Micsoda? De már lefoglaltam a jegyeket. - lépek mellé. 

- Nem beszélhetjük meg, valahol máshol? - hajol közel. 

- De. - bólintok, majd megragadom a kezét, és felrángatom a szobámba. Becsukom az ajtót, ő pedig azonnal magához ragad, és megcsókol. Az ágyhoz vezetem, és rá lököm. Megragadja a kezem, és maga után ránt. 

- Szóval? - ülök az ölébe. 

- Hiányoztál. 

- Te is. Miért kell holnap vissza menned? 

- Kaptunk egy csomó házi dolgozatot, kutató munkát, amit hétfőre ki kell dolgozni, különben elveszettnek tekintik a félévemet. 

- A szüleid már tudnak róla?

- Beszéltem anyuval. Azt mondta semmi gond. 

- És a jegyek? Már nem mondhatom le őket.

- Menj el. Már egy éve nem láttad az ottani barátaidat. Vidd el a húgodat, vagy valakit. 

- Nélküled? - vágok szomorú fejet. 

- Nélkülem.- bólint, és mosolyra húzza a száját.- Majd írunk egymásnak. 

- Az nem ugyan az, mintha te is ott lennél.

- Tudom. De most itt vagyok. És szeretlek. 

- Én is. - nyomok egy puszit a szájára. Hátra dől, én pedig mellé fekszek. 

- Miért van a hajadban... kukorica? - kiszedi és a kezembe adja.

- Hosszú történet. 

- Itt vagyok, és hallgatlak. - mosolyog le rám.

- Vacsora közben Cyn beszólt, - azt nem mondom el neki, hogy mi akasztott ki konkrétan. Kicsit furán venné ki magát. - én pedig felhúztam magam, és az első kezembe akadó dolgot hozzá vágtam. 

- Mi volt az? 

- Egy csirke comb. - hangosan felnevet. 

- Hozzá vágtál a húgodhoz egy csirkecombot? 

- Igen. Ő pedig párolt zöldséggel hálálta a dolgot. Aztán kaja csatáztunk egy jót. 

- Bárcsak előbb jöttem volna. 

- Bárcsak ne kellene vissza menned holnap. 

- Jó lenne. 

- Nem vagy éhes? - csak most esik le, hogy még meg sem kínáltam semmivel. 

- Nem. 

- Szomjas?

- Az igen. 

- Rendben. Akkor hozok inni. 

- Én addig elmegyek lezuhanyozni. - felkelünk az ágyról és egyszerre indulunk el, kéz a kézben. Én elmegyek a konyhába, Ash pedig a táskájáért. 

- Tessék. - térek vissza a kezemben egy pohár narancslével. Ash megissza, és vissza adja, egy puszi kíséretében. 

- Köszi. - mondja, majd elmegy fürdeni. Én elmosogatom a poharat, és egy tálba csokis kekszet öntök. Így megyek vissza a szobába. Bekapcsolom a TV-met, és így várom, hogy Ash vissza jöjjön. 

* Ashton szemszöge. * 

Lefürdök, felöltözök, és a törölközővel a kezemben indulok vissza Mayához. Út közben kinyílik Maya szobája mellett egy ajtó. Az egyik iker lép ki rajta. A szoba ajtajára "CYN SZOBÁJA" van írva, ebből gondolom, hogy a gonosz kislány az. 

Szembe fordul velem. Rögtön eszembe jut amit Maya mesélt. 

- Szia Ash. - állja el az utamat. Akaratom ellenére is elmosolyodok.

- Te vagy a csirke combos lány, ugye? - vigyorgom. 

- Nagyon vicces gyerek vagy. 

- Igazad van. Bocsánat. Hallom sikerült felhúznod a nővéredet. - ravaszul elvigyorodik. 

- Azt is elmondta, hogy mivel? 

- Nem. De ha nem haragszol most megyek. - mutatok Maya szobájára. Ellépek mellette, de megragadja a kezemet. Megfordulok. Ez a kis csaj tényleg olyan idegesítő mint ahogy a nővére mesélte. 

- Maya nem szeret téged. - mondja kisvártatva. 

- Te tényleg olyan vagy mint ahogy a nővéred leírt. 

- Akármit mondhat rólam, de ő nem szeret. Ha szeret is nem úgy ahogy te akarod. 

- Őrülök, hogy találkoztunk. - intek, és ismét kikerülve őt a szoba felé megyek. 

- Várj! 

- Jó éjszakát! 

- Maya elmondta, hogy min kaptunk össze? Hogy mitől készült ki? - nem állok meg, csak megyek előre. - Harryn. Megemlítettem neki, hogy húzzam az agyát. Azon kapta fel a vizet. Téged is sértegettelek, de az nem nagyon érdekelte. Viszont mikor Harry szóba került, ő azonnal kiabálni kezdett, majd dobálózni. - megállok, és emésztem a hallottakat. Végül megfordulok, és a lányt figyelem. 

- Maya eleget mesélt rólad, hogy tudjam, szereted keverni a levest. - mondom. - Szóval, jó éjszakát. És egy jó tanács! Változz meg, mert nem sokáig bírják majd melletted az emberek! - gúnyos vigyorra húzza a száját, és keresztbe fonja maga előtt a kezeit. 

- Rendben. Akkor ringasd magad egy álom világba, de ha szombaton elutazik,és minden újság arról ír majd megint, hogy együtt vannak, akkor most mondom. Én szóltam! - elindulok, és ezúttal meg sem állok a szobáig. Bemegyek, becsukom az ajtót. Maya az ágyban fekszik már, és tévézik. Ledobom a törölközőt a táskámra, amit Maya hozott fel, és leülök az ágy szélére. 

* Maya szemszöge. * 

Ash teljesen furán viselkedik, mióta bejött. 

- Mi a baj? - kikapcsolom a tévét, lerakom a tálat, és mellé mászok. Egy hamis mosolyt erőltet magára. Hogy honnan tudom, hogy hamis?
Miután vissza költöztünk, Ashsel nem szakítottam meg a kapcsolatot. Az elején, csak hamis mosolyokra voltam képes. De most, hogy úgy érzem végleg túlléptem Harryn, már őszintén tudom értékelni a vele kapcsolatos dolgokat. 

- Semmi, csak elgondolkodtam. - egyik kezével végig simít az arcomon, míg a másikkal a kezembe bújtatja az övét.

- Min? 

- Rajtunk. 

- Kezdesz megijeszteni. Mi történt? 

- Az előbb össze futottam a húgoddal. Elmondta, hogy min vesztetek össze. 

- Cyntia. - suttogom, undorral a hangomban. Ash felkel, és járkálni kezd a szobában. 

- Elmondta, hogy mikor engem sértegetett félvállról vetted, viszont mikor azt a Harry gyereket, akkor kiakadtál. 

- És most az a bajod, hogy nem akadok ki a hülyeségein? 

- Nem. Az a bajom, hogy a volt pasiddal kapcsolatban vagy sérthető. 

- Na jó. Várj! Te... te féltékeny vagy? - elmosolyodok, amitől még idegesebb lesz.
- Látod? Megint tereled a témát!
- Nem terelem. - megfogom a karját, és közelebb húzom magamhoz. Felnézek rá, és elkomolyodok. - Ő a múltam érted? Persze, hogy idegesít, hiszen még mindig ezzel piszkálnak. Az utcán úgy neveznek " Harry ex csaja. " Idegesít. De nem. Nem szeretem. Mert te vagy az akinek most a kezét fogom. Te vagy az, akit most, - közel hajolok, és megcsókolom. - megcsókolok. - nem szól semmit. A táskájához fordul, leguggol és kutatni kezd benne. - Mondj valamit! Kérlek. - a szemembe könnyek gyűlnek. Kivesz egy inget, és lerakja maga mellé. Elmegy.
Felkapom az inget, és hátrébb lépek, hogy még véletlenül se tudja felhúzni.
- Maya. - feláll, és utánam jön. - Add vissza, kérlek.
- Ne menj el! - kérlelem.
- Micsoda? - felnevet. - Nem megyek sehova, csak add ide azt. - bök a ruhára. Így teszek. Ash átveszi, és elfordul. Vissza pislogom a könnyeket, és várok. Egy idő után az inget a táskához dobja, és felém fordul. Kezét a háta mögé rakja, és elém sétál.
- Sok mindenen mentünk már át, és totál beléd szerettem. Voltak vitáink, nézeteltéréseink, de végül is mindig kibékültünk. Bírom a családodat, és akárki akármit mond, akkor is te vagy az, aki a legfinomabb citromos süteményt csinálja. Még ha a piskóta kicsit rágós, és ehetetlen. - elvigyorodik.
- Tudod, jól, hogy az a...
- Tudom. - szakít félbe. - De most maradj csöndben, oké?
- Oké.
-  Hol is tartottam?...
- A citromos sütinél.
- Igen. Szóval, tudom, hogy nem vagyok hibátlan, és hogy baromi messze lakunk egymástól, de szeretném, ha ma, minden rólunk szólna. Szerettem volna engedélyt kérni édesapádtól, de nincs még egy ilyen pillanat.   És tudod mit? Már az sem érdekel, ha ez miatt megharagszik.  - lassan letérdel elém, és előre rakja a háta mögül a kezét.
A szívem egyre hevesebben ver. A kezében egy doboz van. Lassan felnyitja.
- Maya Jessica Smith. Hozzám jössz feleségül?