65. fejezet / Csak egy nap.

Mottó: Nem éltél igazán addig, amíg nem tettél valami jót olyan valakivel, aki soha nem tudja azt vissza adni neked. 

*egy héttel később*


- És az utolsó doboz. - felteszem a kamionra, ami a házunk előtt áll. Átkarolom Harry derekát, ő pedig a vállam, és szorosan megölel.
- Végre. - sóhajt. A kocsi vezetője becsukja, majd bezárja az ajtót.
- Viszlát! - int még, majd beszáll az autóba, és a kocsi, minden cuccommal elindul Londonba.

***

- Rendben... Szerintem rendben lesz... Oké... Holnap hívj...Szia. - Harry leteszi a mobilt, majd az ágyra ugrik. - Minden elrendezve. Mire 2 hét múlva megérkezünk, már minden a helyén lesz.
- Mondtad neki, hogy üdvözlöm? - egy puszit nyomok a szájára, és a vállára fekszek.
- Ő is téged. - a szobámban már csak a 2 bőrönd, az ágyam, a tévé, és az üres bútorok vannak. Nos, meg holnapig még mi. Holnap reggel, az első géppel Magyarországra utazunk.
- Anya, és apa holnap jönnek csak haza.
- Akkor nem is találkozunk velük?
- Nem. - a szobámat nézem. Minden, ami egykor fontos volt számomra, egy nagy kocsiban hajt a új életem felé. Felelevenedik bennem, amikor Tessával még iskolásak voltunk, és pizsi buliztunk. Amikor Mark miatt bőgtem, mint egy hisztis kis liba. Amikor valami történt, mindig ez a szoba volt a végállomás. Az bulik, amikor részegen estem be az ágyba. Az ágyba ahol most, életem szerelmének karjaiban fekszem.
Az éjszaka, mikor Mike felébresztett, hogy elfogok késni a Londonba tartó gépről.
Ez az a szoba, ahol minden kezdődött.
Az első közös repülőn töltött órák, melyek kész gyötrelemnek számítottak akkor, most a legszebb pillanatoknak tűnnek.
- Minden rendben? - kérdezi Harry. Szavai visszhangzanak, visszapattannak a szoba falairól.
- Csak elgondolkodtam.
- Min?
- Az első közös utunkon.
- Milyen közös utunkon? - feltekintek rá, és elmosolyodok.
- Amikor a repülőn mellém ültél.
- Ja az. - elvigyorodik, és még közelebb húz magához. - Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjam.
- Micsodát?
- Akkor aznap a jegyem nem is melléd szólt. - felemelkedek, és össze vont szemöldökkel várom a továbbiakat. - Az a kis csaj össze keverte Liam, és az én jegyemet. Igazság szerint én ültem volna Tessa mellé, Liam pedig melléd. - feldolgozom a szavakat, és átgondolom a következményeket.
Ha a kis csaj akkor nem keveri össze a jegyeket, soha nem ismerkedtem volna meg Harryvel. Tessa nem cserélt volna telefonszámot Liammel, és soha nem költöztünk volna egy házba, ami azt jelenti, hogy most nem feküdnék itt, ahol fekszem, azzal, akit szeretek. Talán még mindig magamat okolnám, hogy Mark akkor elhagyott ezért a kis ribancért, és talán, még mindig egyedül sínylődnék Londonban. Az életem biztos káosz lenne...
- Akkor azt hiszem hálásak lehetünk a lánynak. - feljebb mászok, és egy csókot nyomok a szájára. - El sem hiszem, hogy egy csaj kezében volt a jövőnk. - elmosolyodik, én pedig nevetni kezdek. - Akkor véletlenül ültél mellém, holnap pedig...
- Holnap pedig ha kell, kidobom őket a repülőből, ha nem ülhetek melléd. - jegyzi meg lazán, de komolyan.
- Ez igazán... lovagias? Kedves?
- Nem. Egyszerűen csak az elvártak. - rám vigyorog. Vissza fekszem a mellkasára, és a falat bámulom. Gondolataim ezer felé cikáznak. Elakarok még köszönni Tessától, és még néhány barátomtól is. Nem akarok búcsú nélkül eltűnni.  De van egy személy, akit tényleg nem hagyhatok itt búcsú nélkül.

- Harry?!
- Igen?
- Van egy ötletem ma estére.
- Hallgatlak.

***
- Oké. Mindenki megvan? - fordulok hátra a kormány mögül.
- Igen. - bólint Maria.
- Mindent elhoztunk? - nézek Harryre.
- Minden rendben. Mindent elpakoltam.
- Még egyszer köszönöm, hogy te is velünk jössz Cyn. - fordulok ismét hátra a húgomhoz.
- Adele büntetésben van. Úgy sem tudtam volna mit csinálni este. - ránt vállat. Maria a szemét forgatja, és elmosolyodik.
- Rendben. Akkor induljunk. - beindítom a kocsit, és már indulunk is. Egy hely van ahol a végállomáson kívül megállok. A gyümölcsös, ami pont akkor akar bezárni, mikor megérkezünk. Mögöttünk Mike, Danielle, és a kicsik jönnek külön kocsival.
- Biztos otthon lesz? - kérdezi Cyn.
- Igen. Ilyenkor általában otthon van.
- Általában?
- Igen. - ahogy befordulok az utcára, azonnal kiszúrom a házat. A villany ég, szóval itthon van. Megállok a ház előtt, és kiszállok a kocsiból. Mindenki így tesz. Bezárom, és ellenőrzöm, hogy minden megvan-e. Mikeéknál minden, és a csajok is kivettek mindent. Felszaladok a lépcsőn, becsöngetek és várok.
Senki.
Ismét csengetek. Ekkor már mindenki felér mögém.
Az ajtó túloldaláról papucs csattogás, és kulcs zörgés hangját halljuk. Aztán az ajtó kinyílik, és ő ott áll.
- Jó estét Mr. George. Remélem nem zavarunk. - rám mosolyog, és félre áll. Lassan beözönlünk.
- Nos, nem számítottam az érkezésedre, ezért nincs mivel megkínáljalak titeket. - áll meg végül előttem.
- Nem, George. Azért jöttünk, mert holnap elutazok. - Harry magához von, átkarolja a derekam, én is így teszek. Harryre nézek, és elmosolyodok. - Londonba költözök.
- Nocsak. - meglepődve néz végig rajtunk Harryvel. - Hát, akkor gratulálok.
- Köszönjük. - bólintok. - Nem akartam búcsú nélkül elmenni, és arra gondoltam, hogy elhozom magammal a családot is. Az utolsó estét szeretném magával, és velük tölteni. Had mutassam be önnek őket. Ő a barátom Harry Styles.
- Üdvözlöm. Örülök, hogy megismerhetem. - mondja Harry, és kezet fognak.
- Úgy szintén.
- Ő a bátyám Mike, a felesége Danielle, és a két gyermekük, Nina, és Peter.
- Csókolom! - lép elő Nina, és Peter.
- Szerbusztok. - George a kezét nyújtja Peternek, aki megrázza azt.
- Ő a két húgom. Maria, és Cyntia.
- Üdv. - mondják egyszerre.

***

- Nem. - kezd el magyarázni Cyntia. - Ott az a kis bábú alul. Azt kell, és a képernyőn lévő bábút követni.
- És erre mi szükség van? - emeli magasba a kezében lévő szerkezetet George. A csajok elhozták a Just Danc-es gépet, és befogták egy áncra Georgeot.
- Ez által fogja a mozdulatait elfogadni a gép.
- Rendben. - bólint. - Hát akkor vágjunk bele.
- Mit szeretne táncolni?
- Rád hagyom a választást. Bármi jöhet. Megbirkózok vele.
- Rendben, akkor legyen... Calvin Harris - Summer.
- Indítsd! - mondja türelmetlenül George. Cyntia elindítja, és megjelenik a képernyőn a figura. Mindenki a kanapéról figyeli őket. A vacsora már sül.
- Gyerünk George! - kiáltom. Harry átkarolja a vállam, és magához húz. A zene megtölti a szobát. Mindent szétpakoltak, - természetesen George engedélyével. - hogy táncolni tudjanak. Az öreg nagyon jól nyomja. Természetesen nem tudja utánozni Cyntiát, de hát ő szinte minden este ezt csinálja.
- Elég jól nyomja az öreg! - súgja Harry a fülembe. Rávigyorgok, és egy csókot nyomok a szájára, majd minden figyelmemet rájuk fordítom.

A szám végére George elfárad, de még mindig mosolyogva fordul felénk.
- Lehet, hogy én is beszerzek magamnak egy ilyen masinát. Hogy miket ki nem találnak manapság.
- Mehet még egy? - kérdezi Cyn.
- Persze. - mondja határozottan.
- Cyn, valami olyat, amit ő is tud követni! - mondom.
- Ne is hallgass rá! - int le George. - Rakd be, amit te szeretnél. - Cyntia hátra fordul, és kinyújtja rám a nyelvét.
- Lady Gaga - Bad Romance. Maria gyere.
- Mi leszünk az ön háttértáncosai Mr George. - Maria felugrik, felkapja a harmadik konzolt, és beáll Cyntia mellé.
- Megnézem a vacsorát. - mondom Harrynek, felállok, és a konyhába megyek. Még néhány perc szükséges a kajának, ezért vissza csúsztatom a sütőbe. A maradék tálat elmosogatom, és pakolni kezdek.
- De jó illata van. - megfordulok. Cyntia sétál be. Felkap egy rongyot, és mellém állva törölgetni kezdi az edényeket.
- Ömm... köszi? ... Miért nem táncolsz?
- Danielle leváltott. Azt mondtam, hogy vécére kell mennem.
- Jobbra az első...
- Rendben. Amit most mondok, nem mondod el senkinek, oké? Letagadom! Esküszöm.
- Mi van? - megáll a kezemben a rongy, és értetlenül bámulok a húgomra.
- Én nem... én nem azért bunkózok veled, mert utállak. Mert nem utállak. Sőt, egészen bírlak.
- Akkor? Mert eddig nem úgy tűnt, hogy így gondolnád.
- Maya neked minden kapóra jött.
- Dehogy!
- Dehogy nem! Mindig voltak barátaid. Sosem kellett azért küzdened, hogy barátkozzanak veled. Minden buliba kérdés nem volt, hogy elmehetsz. Meghívni sem kellett. elutazhattál Londonba, ahol ismét barátokat szereztél. És nézd kivel alszol minden éjjel! - a szoba felé bök.
- Te... féltékeny vagy? - nehezen veszem magam rá, hogy nehogy elnevessem magam. A húgom, aki az iskola hírnévi lista csúcsán áll, féltékeny rám?
- Nem!... vagyis igen! Te mindig megkaptál mindent. Minden csak úgy az öledbe hullott...
- Nem, dehogy kaptam meg mindent! Én küzdöttem azért, hogy mindenem meglegyen! - szögezem le. - Azért, hogy most itt vagyok, azzal a személlyel akit szeretek, tudod mennyit szenvedtem? Mert szenvedtem. - egy egész picit felemelem a hangom. Ideges leszek. - Rengeteget. Tudod, te milyen volt lent rohadni abban a pincében? Dehogy tudod. Ezeket nem veszed észre. Folyamatosan csak a szád jár.
- Én nem... sajnálom. - Cyntia olyan arcot vág, amit még sosem láttam. Bűntudat, és megbánás fut át az arcán. A harag kicsit oldódik bennem.
- Nem. - megdörzsölöm a homlokom. - Én sajnálom. Nem tudhattad. Egyébként miért mondtad el ezt?
- Mert tudom, hogy nem jössz vissza többet.
- Miért ne jönnék?
- Miért jönnél? Össze házasodtok Harryvel, gyereketek lesz... Minden oda köt majd.  Egyébként ezért jöttem ma el ide. Adele, nincs büntetésben. - ránt vállat.
- Azért ne siessük el ezt a dolgot! Ezek még jóval arrább vannak! - felnevetek, de köhögésbe török ki.
Megfázhattam, mikor Harry beugrott a kezében velem a medencébe. A reggel az orrom is folyt.
- Jól vagy? - kérdezi Cyn.
- Persze csak egy kicsit megfáztam. - egy vállrándítással lerendezem, és folytatom a törölgetést.
- Egy kicsit... talán egy kicsit hiányozni fogsz... - felé fordulok, és megölelem. Nem sokkal később ő is engem. - Tényleg!
- Te is nekem. - motyogom.
- Minden rendben? - lép be Harry. Cyn azonnal ellök magától.
- Lefogom tagadni! - suttogja úgy, hogy csak én halljam.

Hölgyei, és uraim: Cyntia Smith!

- Persze. - felelem Harrynek. - Csak beszélgettünk. George?
- Most épp a történeteit meséli. - Cyntia hangtalan vissza siet a szobába. Letekintek a sütőre. Amíg mi Cyntiával " beszélgettünk ", az megsült.
- Segítesz megteríteni? - a kezébe nyomom a tányérokat, és az asztal felé terelem. Én viszem a szalvétát, és a poharakat. Végül középre teszem a pizzát. Út közben kicsit köhécselve térünk vissza a szobába.
- Minden rendben? - kérdezi Harry.
- Persze, csak hideg volt a víz, amibe beleugrottunk,és egy kicsit megfáztam. Semmiség.
- Biztos?
- Aha. - belépünk a szobába. Nina haját épp Danielle fonja. Peter az apja öléből próbálja kiszabadítani magát, de Mike nem engedi. Maria és Cyntia Georggal társasoznak.
- Kész a vacsora! - mondom.
- Apa! Engedj el! - kiáltja Peter, mire Mike elengedi. Peter elszalad tőle, egészen hozzám.
- Együnk! - rángatja a pólóm alját. Ekkor Mike felkapja.
- Apa! Apa, ne!
- Rendben. - teszi a földre. - Na gyerünk vacsorázni. - Harryre nézek, aki mosolyog. Megpuszilom az állát, majd vacsorázni rángatom. Mind leülünk, és épp neki kezdenénk, mikor egy kislány hangjára leszünk mind figyelmesek az ajtóból.
- Anya. Miért van ennyi ember nagypapa asztalánál? - kérdezi.
- Nem tudom kicsim. - mondja az anyja. Jobban megnézem, és rájövök ki az. George lánya, és unokája. Angel, és Dee.
- Angel. - áll fel George.
- Szia apa. - lép be a hölgy, de egy pillanatra sem veszi le rólunk a szemét.
- Nem is tudtam, hogy ma jöttök.
- Nos mi sem. Dee akarta, hogy átjöjjünk.
- Gyertek. Foglaljatok helyet. - mutat az asztalra. Megtalálom Angellel a szemkontaktust.
- Sziasztok. - köszönök.
- Szia. Maya, ugye?
- Igen. - felkelek. - Hozok nektek is tányért.
- Köszönjük. Elég lesz egy is kettőnknek. - mondja.
- Rendben. - elszaladok a konyhába egy tányérért, és szalvétáért, majd az utolsó üres helyre teszem az asztalnál. Ekkorra már nincs rajtuk kabát. Felkapja az ölébe a kislányt, egy szelete tesz a tányérjára, és enni kezdenek.

Vacsora közben mindenki feloldódik. Még Angel is nevet, és néha közbeszól, történeteket mesél.
- Te énekes vagy, ugye? - bök Harryre.
- Igen. Egy bandában éneklek...
- A One Direction-ben. Tudom. A férjem unokatesói megvesznek értettek. Megvallom, én is bírom egy két dalotokat.
- Ó. Nos, örülök, hogy megismerhetlek. - mondja Harry teli szájjal. Oldalba bököm, mert a kicsik azt figyelik, hogy gusztustalanodik.


***

Vacsora után Angel is segít elpakolni, míg George Mariával, és Cyntiával vissza vonul társasozni. A kicsik Deet követik, és együtt játszanak. Mike, és Danielle a kanapéról figyeli őket.

- Apám folyamatosan azt emlegeti, hogy milyen finom a süteményed.
- Tényleg? Most is csináltam. Bent van a hűtőben.
- Tényleg? Nos, akkor szabad megkóstolni? - kérdezi, és elmosolyodik. Megtörlöm a kezem, leveszek nyolc tányért, és óvatosan szedek mindenkinek.
- Tessék. - nyújtom át neki villával együtt. - Jó étvágyat.
- Köszönöm szépen. - megvárom a reakcióját. - Hmm. Ez tényleg isteni. Mielőtt elmész, egy receptet kérhetek?
- Majd elküldöm az egyik csajjal apudnak.
- Köszönöm.
- Semmiség. - szép lassan behordjuk mindenkinek a tányérokat.
- Parancsoljon George. - nyújtom át neki. Átveszi, és enni kezdi. Én leülök Harry mellé, és nézem ahogy eszik. Én jóllaktam a pizzával, ezért nem eszek. A vállára hajtom a fejem, és nézem őket. A három kicsit, - Ninát, Petert, és Deet. - a szüleik etetik.
- Minden oké? - karol át Harry.
- Aha. Csak elfáradtam.
- Ne! Pedig még ki akartalak hívni egy Just Dance 2015 bajnokságra!
- Majd otthon, Londonban játszunk.
- Imádom, hogy Londont az otthonodnak hívod! - fáradtan elmosolyodok. Egy gyors puszit nyomok a szájár.
- Fújj! - kiáltja Peter. Mind felé fordulunk. Ránk bök. - Csókolóznak!
- Peter, ők nem csókolóznak, csak suttognak! - javítja ki Nina. Meglepetésünkben mind felnevetünk.
- Gyerekek! - szól rájuk Mike, de közben ő is vigyorog, mint a tejbe-tök.
Az unokatesóim érettebbek, mint azt gondoltam.


***

- Nos, köszönünk szépen mindent. - kísér ki Angel, Dee, és George az ajtóhoz. Már nagyon későre jár, és a gyerekeknek is le kell feküdni.
- Mi köszönjük, hogy eljöhettünk. - mondja Mike. - Mi elmegyünk, mert a gyereknek már aludniuk kellene.
- Persze. Örülök, hogy megismerhettelek titeket. Sziasztok gyerekek!
- Viszlát! - int Peter, és egy puszit nyom Dee arcára.
- Na gyere te kis hős szerelmes. - felkapja Mike, és elindulnak a kocsihoz.

Mi is elbúcsúzunk, majd követjük Mikékat. A csajok hátul majdnem bealszanak, és én is az anyósülésen. Harry vállalta, hogy hazafelé vezet. Megállunk egy áruháznál.
Amint hazaérünk Maria, és Cyntia fürdeni mennek, majd el is alszanak azonnal. Mi is így teszünk. Lefürdünk, és lefekszünk. Mike, Dani és a kicsik már akkor aludtak mikor hazaértünk.
- Kapcsold be az ébresztődet. - mondom már félálomba. Hogy beállította -e csak reggel tudom meg, mikor hangosan zenélve ébreszt fel.