6. fejezet / Régi "barát".

Mottó: Mégiscsak az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk.

Csak állok ott egyedül a park közepén. Vagy ötvenen nekem jönnek, de leszarom. Figyelem ahogy elsétál, és még annyit sem mond, hogy fapapucs. Utálom magam. Megsértettem, és most utál. Utána mehetnék, de a lábam leblokkol.  Mit mondanák neki? 
Semmit.
Vagy túl sokat. 
Haza kell mennem. 
Meg kell beszélnem vele. 
De, nem lesz otthon. 
Akkor felhívom. 
Nincs nálam a telefonom.
Nem tudom a számát.

- Maya. - zökkentenek, ki a gondolataimból. 
- Igen? - fordulok meg. Liam és Tes kéz a kézben állnak mögöttem. 
- Azt kérdeztem, nem jössz-e velünk, a sátrakhoz.
- Milyen sátrakhoz? 
- Vattacukor, nyalóka... 
- Hol van Harry? - kérdezi Liam. " Elüldöztem. Elbasztam. Ismét. " 
- Haza ment. 
- Miért? - veszi elő a telefonját. - Még csak SMS-t sem küldött. 
- Nem tudom. 
- Biztos fáradt. - mondja Tes, és közben a(z) " Ezt nem úszod meg szárazon. Tudom, hogy több van-e mögött" nézését szegezi rám. - Menjünk Maya! - kiáltja. Még utoljára Harry irányába nézek, és azt latolgatom, lépjek-e le én is. 
- Én haza megyek. - közlöm. 
- Mi..mit csinálsz? - tátja el a száját Tes. - Dehogy mész haza. A-a. - rázza a fejét.
- Nem érzem jól magam. 
- May, kérlek maradj! Csak annyit kérek, hogy... 
- Ha akar, had menjen. - öleli át a vállát Liam. 
- De...
- Hagyd Tes! 
- Oké, de hogy megy haza? - szegezi nekem a kérdést. 
- Fogok egy taxit! Nem lesz semmi gond. Az otthoni telefonról pedig majd felhívlak, hogy tudd, jól vagyok! 
- Rendben. - öleli át a nyakam, majdnem olyan szorosan, hogy megfújt. - Ezt megúsztad, de otthon beszélünk! - suttogja a fülembe. Az " Otthon ""beszélünk"" , tudom, hogy úgy hangozna igaznak, hogy Ő beszél, én meg hallgatom, és csak néha szólalok meg. 
- Szia, Maya. - int Liam, és én már el is indulok. 


*taxivárás közben* 

- Hé, taxi! - kiabálom, és intek neki, de ő nem áll meg, így hát próbálkozok tovább.

  Aztán mikor sikerül egyet leintenem, valami faszfej beugrik helyettem a hátsó ülésre.

- Hülye barom. Anyádat! - kiabálom a taxi után, megjegyzem teljesen értelmetlenül.
Egy fekete kocsi parkol be elém. Az ablak lehúzódik.  - Maya? - nem tudom hova tenni a hangot. Ismerős, még sem tudom ki az. Benézek az ablakon ekkor leesik. 
- Jenson? Te mit keresel itt? - vigyorodok el. 
Jenson A gyerekkori legjobb barátom. Általánostól kezdve. Aztán miután elköltöztünk, megszakadt a kapcsolat köztünk. ( kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Itt lakok 2 éve. Gyere, szállj be. - így teszek. - Nem vagy éhes? - kérdezi, majd kihajt az útra.
- De. Baromira. 


Jensel egy kisebb vendéglőbe térünk be, ahol eszünk egy-egy fánkot, majd elindulunk egy szórakozóhelyre. Király  végre újra a legjobb haverommal lógni ennyi év után. Felvesszük még pár haverját útközben , aztán már tényleg bulizni indulunk. Jens fizeti nekem a belépőt és az italok is. Teljesen belejövök a buliba. Összebarátkozok Jens barátaival, akikkel együtt táncolunk és szórakozunk. 

Vagy 5 koktélt, 2 vodkát és 1-1 sört is  iszunk. Különböző számokra rázzuk, és hangosan nevetünk. Ennél jobb napom eddig még nem volt mostanában. És ami még jobb végre sikerül elfelejteni, azt ami mostanában történt. 
A Buliból egy másik házibuliba megyünk, ahol ismét elég sokat iszunk. Király a szabadság. 




Reggel egy idegen lakásban ébredek Jens mellkasán.

Mikor felemelem a fejem, és felfogom, hogy hol vagyok legurulok a mellkasáról. Le a padlóra, ahol a hátamra érkezve érek földet.
- Jesszusom May. Jól vagy? - kérdezi Jens aki idő közben felpattant a kanapéról, és mellém guggolt.
- Persze. - motyogom, és a fejemhez kapok, ami irtóra elkezd sajogni. - Mi történt az este? - kérdem, közbe elfogadom a segítséget, és felülök. A hányás kerülget.
- Hát, elég jól érezted magad, ahogy mindannyian. - dobja le magát mellém a földre. 
- Mennyit ittam? - kérdezem.
- Elég sokat. Csodálkozom, hogy még nem taccsoltál...- vigyorodik. Több sem kellett. A gyomrom, mintha erre várt volna, elindította felfelé a felesleges anyagokat. 
Alig érek a vécéhez, amikor minden kijön belőlem. 

* 20 perc múlva *

Azt hiszem minden kijött belőlem az előbb, de a fejem még mindig sajog. Kint a konyhában Jens egy pohár vizet és egy Algopyrint nyom a kezembe. 
- Jobb ha beveszed. - mondja egy sanda vigyor kíséretében. 
- Kössz. - mondom, aztán a nyelvemre rakom a gyógyszert, és egy korty vízzel leküldöm. - mi történt éjjel? 
- Hát, egy csomó minden... 
- Komolyan? És például? - dobom le magam mellé a székre. 
- Először is, mint már mondtam, jó sokat ittál. 
- Igen- vigyorgok - még?
- Leöntötted magad valami cuccal. Dominica adott új ruhát. - magamra nézek. Most tűnik fel, hogy más ruha van rajtam. - Aztán vízi csatáztatok kint a hátsó udvaron. Jó volt nézni.
- Nem mondod? - nevetek fel. 
- De.
- És? 
- Mit és?
- Én miért feküdtem rajtad? - szegezem neki a kérdést. 
- Nem emlékszel? 
- Ömm. Figyu... Most soroltad fel TE, ismétlem TE , hogy mit csináltam ÉN az éjjel... Akkor nem tudom, talán logikus, hogy nem...
- Csókolóztunk. 
- Igen? - kérdezem higgadtan, aztán leesik a tantusz. - HOGY MIT CSINÁLTUNK?