| <3 Tessa <3 |
Mottó: Véletlen találkozások nincsenek!
Tessával, a legjobb barátnőmmel ma Londonba utazunk. A szüleink nagyon jóban vannak. Közös megegyezés alapján, beleegyeztek, hogy egy időre Angliába költözzünk. Persze nem leszünk egyedül.
Holly nagynénikémnél fogunk lakni, addig amíg munkát, és saját otthont nem találunk.
* a reptéren *
- A jegyeitek az első osztályra szólnak.... Tessék. - nyújtják át őket a szüleink.
-Köszi. Szeretlek titeket! - puszilom végig a családot.
- Aztán ne, hozz szégyent ránk ott kint, tücsök! - ölel meg Mike.
- Hahaha... Nagyon vicces vagy. Hiányozni fogsz!! - mondom, és szorosan hozzá nyomom a fejem a mellkasához. Gyerekkorunkban mindig így vigasztalt meg, mikor valami bántott, vagy rosszat álmodtam. Nagyon nehéz volt elengednem őt, mikor elköltözött Daniellával, hogy családot alapítsanak. Nem rég ő is bevallotta, hogy eleinte neki is fura volt, hogy nem tudjuk egymást szívatni, de felnőttünk. Most is bármikor hozzá fordulok, ha valami gondom van. Ő egy tipikus " Bántottad a húgomat? Szét rúgom a seggedet! " testvér.
- Azon leszek! - enged el. - Ha valami gond van..
- Oké, Mike. Tudom.
Miután Tessa is elbúcsúzott a családjától, hátra se nézve indultunk el. Épp a jegyeket indultunk csekkolni, mikor egy gyerek, majd fel lökve minket, szaladt.
- Lökj fel, faszfej! - kiabálom utána.
- Maya Jessica Smith! Kérem türtőztesse a száját, különben a következő órára, 10 oldalas esszében kell megfogalmaznia a középkor művészetére vonatkozó jellemzőket! - utánozza Tes a volt történelem tanárunk, Mr. Hawman hangját, mire mind a ketten hangos nevetésben törünk ki. Utáltam a palit. Mondjuk ő is engem... Kölcsönös, az érzés! Jó, hogy megszabadultam tőle.
*repülőn*
- Ez egy nagy baromság! Hiszen a szüleink egymásmellé kérték a jegyet!
- Ülj le Tes! - suttogom oda neki.
- Sajnálom hölgyek erről nem én tehetek! A jegyek erre az ülésre szólnak, és a kavarodás elkerülése érdekében, be is kell tartanunk.- mondja az utaskísérő hölgy. Tes farkasszemet nézett a fiatal hölggyel, majd
a muattó ujját rászegezve összehúzta a szemét.
- Mázli, hogy ma jó napom van. - ezzel ledobta magát a számára kijelölt ülésre. Egy sajnálomot tátogtam a hölgynek, és én is leültem. Tes egy sorral előrébb ült.
- A gép 15 perc múlva felszáll. - mondta be a hangos.
- Biztos jó gépre szálltunk? - kérdezem. 15 perc múlva felszáll a ép és még mindig csak 2-en voltunk itt az első osztályon.
- A jegy ide szól. 15 perc múlva felszállunk. Csak jó helyen vagyunk. - rántja meg a vállát Tes.
- A gép 5 perc múlva felszáll. Kérjük a kedves utasokat foglalják el a helyüket!
- Tes. Nálad van a fülesem?
- Nem, May... De már az agyamra mész! Komolyan! Nem először ülsz repülőn! Szedd össze magad! - igaza van. Rosszabb vagyok mint, ő, és ahhoz nagy tehetség kell! De az, hogy csak ketten ülünk itt, és még csak egy utaskísérő sem jön erre, az már aggasztó. Felhúzom a lábaim, és úgy várom az indulást.
Aztán, már csak kettő perc van vissza, mikor a kedves utaskísérő hölgy egy csapat fiúval jelenik meg a háta mögött. Hála az égnek.
- Öné a 4-es szék. - mutat a Tes mellett lévő ülésre.
- Ez pedig az öné. A 6-os. - egy göndör srác dobja le magát mellém. Egy igen helyes göndör srác.
Végig mérem, aztán mikor rám néz, és elmosolyodik. Elfordulok zavaromban, és a fülhallgató után kezdek kutatni. Érezem magamon a tekintetét, és rohadtul idegesít ha bámulnak!
- Mi van? - nézek fel a táskától. - Valami gond van? Mit bámulsz? - kérdezem.
- Semmi. - rázza meg a fejét, amitől a göndör fürtjei az arcába hullanak.
Megrántom a vállam, és ismét a táskával vagyok elfoglalva. Ennyi kacatot. Aztán végre megtalálom, a fülest, és a telefonhoz csatlakoztatom. Bekapcsolom a zenét, és max. hangerőre kapcsolom. Várom, hogy megszólaljon, P!nk, vagy a F.U.N vagy valamelyik kedven előadóm, de csak a One Direction-től a Strong című szám kezd el szólni a fülembe.
A francba! Húgom memóriakártyája van a telefonomban!
És a francba MÁSODSZOR IS! Kikerekedett szemmel néztek a mellettem ülő srác irányába.
Maga, Harry Edward Styles ül mellettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése