54. fejezet / Tábor.

Mielőtt bármit mondanák: BOLDOG 4. SZÜLETÉSNAPOT A LEGNAGYOBB, LEGARANYOSABB, LEGKITARTÓBB FIÚBANDÁJÁNAK, AKIT VALAHA ISMERTEM! *-* 

KÖSZÖNJÜK! 

HAPPY BIRTHDAY ONE DIRECTION!   

 Jay twitteren:" Ma négy éve, hogy kaptam egy hívást : " Anya! Betettek egy bandába! " 

Köszönjük fiúk, a kitartó munkátokat! ( magyar Directionerek köszönete )  

Mottó: Semmi nem tudja úgy összehozni az embereket, mint a tábor tűz. 

A gép, este fél tizenkettőkor landol Londonban. Aludni nem tudtam, mert a kislány mellettem, vagy sírt, vagy énekelt, vagy kiabált. A szülei próbálták csitítani, de mindhiába.
Így hát, félholtan szállok le a repülőről.
Niall vár a reptéren.
- Szia. - ölel meg.
- Szia. Többiek?
- Alszanak.
- Király. Egyszer jövök, és akkor is alszanak.
- Hé! Nézd a jó oldalát!
- És mi a jó oldala?
- Hogy én itt vagyok.
- Hahaha. - őszintén elmosolyodok. Niall átveszi a csomagokat, és elindulunk. Kint parkolt a reptér előtt. Mire kiérünk, vagy 25 újságíró gyűl körénk.

- Miért jött vissza? - kiáltja az egyik. 
- Még mindig szereti a sztárt? 
- Ki kérte meg a kezét? - Basszus! A gyűrű!
Amint sikerül beszállnunk a kocsiba, leszedem a gyűrűt a kezemről, és a zsebembe dugom. De már késő. Niall beszáll mellém, és azonnal elindul.
- Szép gyűrű! Szerencsés a srác.
- Kérlek ne mond el senkinek, oké?
- Miért? - tényleg. Miért is?
- Nem tudom. - sóhajtok. - Csak ne mond el.
- Rendben. - bólint. - Egyébként gratulálok.
- Köszi. - rá mosolygok, majd hátra dőlök, és kényelmesen elhelyezkedek.

***

- Megjöttünk. - ráz fel Niall. Talán egy kicsit elaludtam. Megdörzsölöm a szemem, és körbe nézek. Egy fáklyákkal kivilágított erdős részre hozott.
- Hol vagyunk? - kérdezem miután kiszállunk.
- Táborozunk. - közli, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Kiszedi a táskáimat, és elindulunk befelé. Bent vagyunk a tábor közepén, ahol már fel vannak állítva a sátrak, de sehol senki.
- A többiek? - kérdezem. Ebben a pillanatban mind elő ugranak, én pedig sikítva rezzenek össze.
- SZIA! - ugrik rám Tessa. Elborulok, mire mindannyian felnevetnek.
- KICSI A RAKÁS! - üvölti Louis.
- NE! - mondom, de már késő. Mindannyian ránk fekszenek, én pedig alattuk kilapulok.
- Már hiányoztatok. - erőltetem ki magamból a mondatot.



***

Vacsora gyanánt nyársalunk. A fiúk tüzet raktak, míg Tessa, és én beszélgetünk. Végül mind a tűz köré gyűlünk, és miután kész a kaja, megesszük nevetünk, és nevetünk. Sokat.
Aztán előkerül a híres gitár.

Tes és én a fiúkkal szembe ülünk, és hallgatjuk őket, közben beszélgetünk. hiányoztak. Őszintén. 

***

- Jó éjszakát!  - üvöltjük a sátorból, majd behúzzuk a cipzárt. Tessa és én egy sátorban alszunk. 

Mivel már nagyon fáradt vagyok, ezért hamar elalszok. 

*** 

- Jóóóóóóóó reggeeeeelllltttt, álooomszuszékoooooooook! - üvölti be a sátorba Louis. - Ideje felkerekedni, és elindulni! A nap már fent van, így hát keljetek fel lustaságok! 

- 10 perc! 

- 3.

- 5. - alkudozunk. 

- 4. 

- Rendben. Most hadj! - nyögi Tes. 

- Már csak 3 perc 56 másodperc! - üvölti, már a sátoron kívülről. 

- Jó reggelt. - ülök fel. 

- Neked is. - dörmögi Tes. - Van még... 

- 3 perc 40 másodperc. - számlál vissza Louis. 

- Pontosan 3 perc negyven másodpercünk. 

- Jogos. - vissza dőlök mellé, és felé fordulok. - Hiányoztál. 

- Te is. - végig nézek magamon. Még mindig ugyan az a ruha van rajtam. Este csak úgy lefeküdtünk, és elaludtunk. 

- 2 perc 57. 

- Mennyi az idő? - kérdezi Tes. A zsebembe nyúlok, hogy elővegyem a telefont. 

- 7:26. 

- Jesszusom. Ilyenkor még az elsőt fordulom! - felül, és végig túr a haján. - Ez mi? - vesz fel valamit, a két hálózsák közül. Egy ideig nézegeti, majd felém fordul. Szemöldöke a magasba szökik. 

- Mi van? - a könyökömre emelkedek. A kezében lévő tárgyat felemeli, hogy én is lássam. 

A gyűrű.

- Esküszöm el akartam mondani. - azonnal felülök, és kiszedem a kezéből. 

- Me-megkérték a kezed? 

- Halkabban! - fogom be a száját. Megnyalogatja a tenyerem, mire azonnal elrántom. 

- Miért nem mondtad az este? - fordul felém, és török ülésbe ül. 

- 1 perc 30 másodperc!  

- Mert nem tudtam, hogy hogy. Nem szeretnék veszekedni Tessa. 

Csend telepszik a sátorra, de nem az a megnyugtató, kellemes fajta. A kínos csend. 

- Megértem. És örülök nektek. - mondja, megtörve a csendet. 

- Tényleg? - elmosolyodok. Tessa sosem kedvelte igazán Asht. Így aztán igazán meglep, hogy ezt mondja. 

- Igen. Felfogtam mindent. Nem fogok akadékoskodni. Csak örülök nektek. Gratulálok. 

- Te vagy a leges legjobb. - ugrok a nyakába. - Köszönöm. Sokat jelent. 

- 30 másodperc. 

- Mondjuk el a többieknek. - elindul kifelé, de megragadom a kezét. 

- Ne! -  mondom határozottan. Nem szól csak bólint. 

- 3,2,1. - kiáltja Louis. Lassan mind a ketten kimászunk. A gyűrűt a telefonommal együtt a sátorban hagyom. Tes azonnal Liamhez szalad, aki a sátor mellett csinál valamit. Olyan édesek együtt! 

***

- Indulunk! - üvölti Zayn. Tes és én gyorsan átöltöztünk. 

Úgy dél felé járhat. Sétálni megyünk. 

Egy idő után Tessa és én előrébb megyünk, hogy beszélgetni tudjunk. A fiúk mögöttünk lemaradva nevetgélnek. 

* Liam szemszöge * 

A lányok előre mentek. Tessa kissé felszabadult lett, mióta Maya megjött. 

A telefonom rezegni kezd a zsebemben. 

- Igen? - veszem fel. 

- Szia. Megérkeztünk. Merre vagytok? 

- Csáó. Eljöttünk sétálni. 

- Kezdjük el szétpakolni a cuccokat? 

- Igen. Mindjárt vissza megyünk mi is. 10 perc és ott vagyunk. 

- Oké. Helló. 

- Srácok! - halkítok. Egyszerre megfordulnak. 

- Igen? 

- Josh hívott. Itt vannak a cuccokkal. Várjuk meg amíg a csajok elmennek, aztán húzzunk vissza segíteni. Most jobban érdeklik egymást. 

- Oké. - mondják egyszerre. Nem is kell sokat várnunk, míg Tessáék arrébb mennek. Teljesen elvannak tájolódva. Lökdösik egymást, nevetgélnek, és jól érzik magukat. Így vissza fordulunk. Sietős léptekkel távozunk. 

***

Egy óra múlva megrezzen a telefon a zsebemben. Tessa hív. 

- Igen? 

- Hová tűntetek? 

- Jó, hogy egy óra elteltével leesik, hogy eljöttünk. 

- Hol vagytok? 

- Vissza jöttünk a táborba. Ti? 

- Most indultunk vissza. Azért annyit mondhattatok volna, hogy fapapucs. Egyébként még egy másfél óra, és ott leszünk. Körül-belül. 

- Rendben. Vigyázzatok magatokra. Szeretlek. Puszi. - mondom, aztán kinyomom.

- MÁSFÉL ÓRA MÚLVA ITT LESZNEK! - üvöltöm, hogy mindenki meghallja. 

***

* Maya szemszöge. * 

Az út felénél járhatunk vissza felé. Még vagy fél órát kellene gyalogolnunk. 

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Az mi? - bök az előttünk lévő messzeségbe Tessa. Egy fekete pont halad felénk sebesen, maga mögött hatalmas por felhőt hagyva. 

- Mintha egy kocsi jönne, nem? 

- Lehet. - mondja, majd egy vállrándítással el is felejtjük. Egészen addig amíg közelebb nem ér az a bizonyos fekete pont. 

- Jézusom. - nevetünk fel egyszerre. Louis ül a volán mögött, mögötte pedig a négy srác nyomul. Elhaladnak mellettünk, majd egy hajtű kanyar bevétele után vissza fordulnak, ezzel hatalmas port kavarva. Végül megállnak mellettünk. 

- Hölgyeim. - száll le Harry a kocsiról. - A hintójuk elő állt. 

- Köszönöm. - pukedlizek neki, mint ahogy a hercegnők szoktak, majd felugrok Niall mellé, mellém pedig Tessa. Louis azonnal el indul. 100 méterrel később satuféket nyom. Hátra fordul és számolni kezd. 

- Úgy tűnik mind megvagyunk! - ismét elindul, majd megáll. - Nem. Valaki hiányzik. - kiszáll, és körbe járja az autót. Végül vissza ugrik.

- Emberek! Fürtöst elhagytuk! - kiáltja, majd tolatni kezd. Mi már majd megszakadunk a nevetéstől, mikor végre meglátjuk Harryt. 

- Ne haragudj haver. - szabadkozik Louis. Harry felugrik, és bedobja magát Lou mellé. - A legénység ezen tagjai nem tudnak számolni. - hátra fordul, majd kinyújtja ránk a nyelvét. 

- Nem is igaz! - lököm meg Louist, majd átkarolom Harry vállát. - Mi sosem hagytunk volna itt! Viszont őt... Hááááááát... - nézek Louisra. 

- Látod? Lázadó népség! - kiáltja Lou. Mind nevetni kezdünk. Mikor Louis végre elindul, - most már Harryvel kiegészülve -, elengedem Hazza vállát és hátra dőlök. 

A helye ahol reggel ébredtünk, felismerhetetlenné vált. Sátrak mindenhol, medence a tér közepén. Magas hangszórókból bömböl a zene. Mindenhol emberek, és asztalok vannak felállítva, telepakolva étellel itallal. A medencében és nagy csúszda van beleállítva. 

Leszállunk a kocsiról, és azonnal Tessához megyek, aki ugyan úgy meg van lepődve, mint én. 

- Te tudtál erről? - lököm oldalba. 

- Nem. Ez még nekem is új. - mondja. 

- KEZDŐDHET A BULI! - üvölti Louis. A tömeg kiabálni kezd, és a már így is hangos zenét, még jobban felhangosítják. 

Mind szétszóródunk a tömegben. Én össze futok Eleanorral. Perrienek koncertje van, így sajnos nem tudott eljönni. El-lel beszélgetek, amíg meg nem érkezik Tessa. 

- Tessék. - nyom a kezünkbe egy-egy poharat. 

- Ez mi? - beleszagolok, majd köhögni kezdek. Már a szaga is rossz. 

- Hangulat kezelő. 

- De nincs benne semmi illegális, ugye? - kérdezem komolyan. 

- Jesszusom! Ha drogra gondolsz, akkor nem. Nincs.  

- Rendben. Akkor egészségünkre! - emelem a poharat. Tessa és El is így tesz. Végül belekortyolunk. Ahhoz képes, hogy a szaga borzalmas, az íze nem rossz, de ütős! 

***

Harryre, Louisra, és Zaynre, a matracoknál találunk. Ledobjuk magunkat melléjük, és elterülünk. Nem sokkal később valami nedveset érzek a pólómon, majd az arcomon. Felülök, és a fiúkra nézek. Vízipisztoly?  Komolyan? 

 

- Hé! - ugrik fel Tessa, mikor őt is eléri a víz. - Nem ér! - Zayn, és Louis nem hagyja abba. Harry csak nevet. - Gyertek. - mondja Tessa, majd elindul. 

- Hová megyünk? - kérdezem. 

- Mielőtt piát vittem volna nektek, felfedeztem, hogy van egy medence, tele vízibombával. Ha harc, hát legyen harc. - az én barátnőm. Mind felveszünk egy párat, és a pólónkba is rakunk. Közelebb osonunk, majd lerakjuk őket a földre, és célozni kezdünk. Ahogy Tessa felemeli a kezét, hogy eldobja, Harry felénk fordul. 

- Futás! - üvölti, és azonnal felugrik. Zayn, és Lou nem tudja mire vélje. Ez a mi szerencsénk. Felugrok, és a gyáva Harry után szaladok. Idő közben Tessáék elkezdik Louisékat dobálni. 

Harryt a medence szélénél érem be. Megcsúszok a vizes füvön, és egy akkorát tanyálok, hogy elmondani nem lehet. Hazza kihasználva az alkalmat felkapja a vízibombáimat, és megdobál velük. Elkapom a lábát, és kirántom alóla. Egyetlen egy utolsó bomba maradt a kezében. Elterül a földön, én pedig azonnal rávetem magam. Megpróbálom kivenni a kezéből a lufit, de nem sikerül. Nem adja könnyen magát. Hosszú harc után sikerül megfogni a lufit. Ahogy megpróbálom kivenni a kezéből, az kidurran. A víz kifolyik a kezei közül. Belenézek gyönyörű smaragdzöld szemébe, és elmélyedek benne. Egyikünk sem mozdul. 

Egy hangos sikítás, ránt vissza minket a földre. 

- Bocs. - szállok le róla. Felállok, és felrántom őt is. 

- Kösz. - mondja. Végig néz rajtam, és önelégült mosoly ül ki arcára. 

- Hagyd abba! - lököm meg. 

- Mit? - kérdezi, még mindig vigyorogva.

- Ezt...ezt a vigyorgást! 

- Nem vigyorgok. - mondja, már fülig érő szájjal. 

- Aha, persze. - egy újabb, hosszabb sikítás jön a tó felől. Harryvel azonnal oda megyünk. Liam, és Louis áll a stégen. Liam Tessa kezét, míg Lou Tes lábát fogja, és hintáztatják. 

- Engedj el! - kiáltja Tessa. Liamék így tesznek. Tessa hatalmasat röpül a vízbe, közben sikítozik. Mindannyian nevetni kezdünk. Tessa hamar felbukkan a vízből. 

- Szemetek! - mondja, majd ő is nevetni kezd. Louis egy fára erősített kötélhez megy, majd mint Tarzan himbálózni kezd rajta. Végül beleugrik a vízbe. 

- EZ AAAAAAAAZZZ!!!!!- kiáltja. Liam egy, a víz szélé lebegő kis ladikra ugrik, és beljebb evezi magát. 

Közben Tessa kimászik a vízből. 

Louis felmászik a ladikra Liam mellé, majd lelöki Liamet. 

Tessa hangos nevetésben tör ki. A víz széléhez megyünk, és segítünk kimászni a fiúknak. 

- Majom. - lök egyet Liamen Tes, utána rögtön megcsókolják egymást. Ismét csak azt tudom mondani: Isten egymásnak teremtette őket!

Megfordulok, hogy elinduljak vissza felé. Rögtön szemet szúr, hogy Harry egy csajjal beszélget, és nevetgél. Egy ideig őt figyelem, nem is értem miért. 

Az a mosoly egykor az enyém volt. - mondom magamban. 

Mélyet lélegzek, és elfordulok. Rögtön kiszúrom Niallt a vízen egy  hatalmas zöld labdában. Próbál egyről a kettőre jutni, de nem sikerül neki. A gravitáció erősebb. Elesik benne, és nevetni kezd. 

Elindulok vissza a sátrakhoz. 5 lépés után viszont feltartóztatnak. 

- Jézusom Zayn! Olyan meleg van ma, nem? - mondja Louis.

- Igen! Nem is értem, hogy hogy lehet kibírni víz nélkül! - helyesel Zayn.

- Srácok, kérlek titeket. - rögön veszem a lapot. Hátrálni kezdek, ők pedig követnek. 

- Jesszus Maya! Hiszen neked nagyon meleged lehet! 

- Nincs! Esküszöm! 

- Tiszta száraz vagy! Louis. Te is arra gondolsz amire én? 

- Azt hiszem egyre gondolunk haver. - ebben a pillanatban mind a ketten rám vetik magukat, és felkapnak. Egyik a lábaim, másik a kezeimet fogja. Épp úgy, ahogy az előbb Tessáét. Rángatózni kezdek, de semmi haszna. Kivisznek a stég szélére, és lóbálni kezdenek. 

A vízre nézek, és elképzelem ahogy elmerülök benne. 

A torkom elszorul, és hirtelen nem kapok levegőt. Szédülni kezdek, és légszomjam van. 

Felelevenül bennem a kép, amikor Paullal belöktek minket a jéghideg folyóba. Kővel a lábunkon süllyedtünk. Végül elfogyott minden levegőm, és majdnem megfulladtam. Ha Paul nem lélegeztet kint a parton, akkor ott halok meg. 

Lepereg előttem mindez, és nyelni sem tudok. Kiáltani akarok, de egy hang sem jön ki a torkomon. A fiúk eleresztenek, és pedig repülök. Végül megérkezek a vízbe, ahol azon nyomban elmerülök. Levegő után kapok, de csak vizet nyelek.  

SEGÍTSÉG! - kiáltom magamban. Hasztalan. Csak süllyedek, és süllyedek.