7. fejezet / Cselszövés a négyzeten

Mottó: A cselszövések révén csiszolhatjuk kreativitásunkat.

- Hogy, mit csináltunk?- kérdezem ismét.
- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni.. - erőltet magára egy mosolyt. - Mit éreztél miközben..
- Én.. - elhallgatok
- Ne erőltesd. - áll fel, miközben a műmosoly is eltűnik az arcáról.
- Jenson. Nem emlékszek semmire, szóval, még csak azt sem tudom mit mondjak.

- Akkor csókolj meg. - vetette fel.
- Mi? Én, nem... - aztán Ő csókol meg engem.

- Ez... -  kapkodom a levegőt.

- Ez? - néz rám nagy szemekkel.
- Király volt. - mondom.
- Szerintem is - vigyorodik el.

* otthon *

- Sziasztok. - kiabálok be, közben becsukom az ajtót, magam mögött.
- Maya? - több láb dobog felém sebesen. Beljebb lépek, ekkor Tesbe botlok, aki majd fel borít.Megölel, és rögtön el is lök magától.
- Arról volt szó, hogy hívsz ha haza érsz! Mégis hol a fenében voltál? - Harryn kívül ( amit rögtön ki is szúrok ) mindenki Tessa mögé áll.
- Jensonnal voltam, egész éjjel. - sétálok beljebb.
- Ki az a Jenson, és miért nem voltál képes felhívni minket?
- Hosszú volt az éjszaka. Nem bánjátok ha felmegyek inkább, és alszok? Köszi. - intetek vissza, aztán felszaladok a lépcsőn be egyenesen a szobámba.

*  párperc múlva  * 

Kopognak.

- Nem volt szándékos. A telefonom nálad van Tes, és most hagyj mert fáradt vagyok! - kiabálom.
- Nem Tes vagyok. - jön be Louis.
- Ó Szia Louis. Mizu?
- Velem? Inkább veled!
- Fáradt vagyok! Hulla fáradt!
- Beszéltem tegnap Harryvel.
- Leszarom. - kezelem le.
- Várj. Hallgass végig.
- Jó. - ülők le az ágyra, mellém pedig Louis.
- Szóval. Harry teljesen beléd van habarodva. 
- Tényleg? - pislogtam. Hát nem igazán köntörfalaz...
- Igen. És valami, parkról beszélt, de annyira ideges volt, hogy nem tudott rendes mondatokat összerakni.
- És... Ő... Jól van?
- Harry? Persze, csak tegnap le kellett vezetni a feszültséget és egy konditeremből hívott fel, aztán este meg semmit nem beszéltünk.
- Háát. Oké. Akkor jó. Mindent megbeszéltünk?
- Ő.. Nem tudom.. Te mit érzel Iránta?
- Mármint? - állok fel, és a szekrényhez megyek, ahonnan előveszem a pizsamámat, és a törölközőt.
- Harry iránt. - Harry iránt? Minden olyat amit nem akarok...
- Semmit. - felelem.
- Tényleg?
- Komolyan. Van egy srác, akivel kicsit komoly a kapcsolatom, és Ő nem Harry. - rántok vállat.
- Nála töltötted az éjszakát?
- Igen.. - hangos trappolásra, majd egy kis idő múlva ajtó csapódásra voltunk figyelmesek.

Harry szemszöge


Tudom nem szép dolog hallgatózni, de... Nincs de... Kibaszottul kíváncsi  vagyok mit mond Maya Louisnak, akit mellesleg én küldtem, hogy kérdezze meg mit gondol. Tudom, hogy Louis vissza mondaná de, én szerettem volna hallani magamtól is. Még jó, hogy Louis résnyire nyitva hagyta az ajtót.

- Ő.. Nem tudom.. Te mit érzel Iránta? - kérdi Louis.
- Mármint? 
- Harry iránt.
- Semmit. - feleli. 
- Tényleg?
- Komolyan. Van egy srác, akivel kicsit komoly a kapcsolatom, és Ő nem Harry. - mondja Maya a " most inkább tűnj innen, mert nincs kedvem beszélgetni"  stílusában.
- Nála töltötted az éjszakát?
- Igen.. - teljesen kiborultam. Muszáj elmennem itthonról, különben valamit még összetörök. Letrappolok a lépcsőn, át a nappalin, ki az ajtón. Kocsiba szállok, felbőgetem a motort, és tövig nyomva a gázt elindulok itthonról.

Tessa szemszöge

Haragszom Mayára, amiért nem hívott. Egész éjszaka azért aggódtam, hogy mi van vele, ő pedig csak félvállról veszi az egészet, és le se szarja, hogy mi aggódunk érte?
Liam szobájában fekszem, Liam vállán.

- Össze kellene valahogy hozni Harryt, és Mayát. - vetem fel az ötletet.
- Igen. De hogy?
- Mondjuk... nem, az nem jó... talán... nem az sem hiszem...
- Talán ha megosztanád velem is a gondolataid gyönyörűm, akkor még többre mennénk. - nevet fel Liam.
- Ó, bocsi. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk, illetve azt mondjuk, hogy elmegyünk, görkorcsolyázni, az egyik beltéri pályára, aztán ők elmennek mi meg elfelejtünk ott lenni.
- Ez jó. Be kellene avatni a többieket is. - mondja Liam, és turkálni kezd a nadrágja zsebében. Előveszi a telefont, majd pötyög rajta egy pár sort.


- Megjötttttttüüüüüüüüüüüünnnnnnnnkkkkkk!!!!!!! - kiabálják a többiek.
- Stsssssss!!!!!! - mondjuk egyszerre Liammel.
- Oké, oké. Mi a gond? - kérdezi Niall.
- Van egy tervünk, hogy hozzunk össze Harry-t, és Mayát.
- Épp most jövök Mayától. - mondja Louis
- Éééés? - kérdezzük egyszerre.
- Látszik rajta, hogy teljesen oda van Harryért.
- Mondtam! - csapok bele Liam kezébe.
- De van valami Jeisson, vagy, Jesnon, vagy...
- Jenson. - mondom, mire mindenki rám néz.
 - Tökmindegy! - forgatja a szemit Louis.

- Már kölök koruk óta barátok. May, mindig róla mesélt. Ha őket akarod elválasztani egymástól, főleg most, hogy ennyi év után újra látják egymást, akkor ahhoz sok sikert..- rántok vállat
- Állítólag együtt vannak. - mondja Louis, egy hatalmas  grimasz kíséretében.

- Mármint úgy együtt, vagy csak barátilag? - kérdem.
- ÚGY, együtt.
- Akkor el kell távolítanunk a színről.
- Mégis hogyan? - kérdi Zayn.
- Ezt bízzátok ide. Sok kéretlen idegent távolítottam el a környékünkről, még Hollywoodban. Jenson még nem Ismeri Tessa Monica Silver-t! - állok fel, és egy mosoly kíséretében, a fiúk mellé állok, Liamet egyedül hagyva ezzel az ágy szélén ülve. - Ti intézzétek el, hogy Harry ott legyen a Rock Queen-ben, holnap este 7kor. A többit bízzátok rám! - zárom le a beszélgetést, majd távozom a helyszínről.


Maya szemszöge

Nem bírok elaludni. Lelkiismeret furdalásom van a Tessel folytatott beszélgetés miatt. Kikecmergek az ágyból, és elindulok a szobája felé. Bekopogok, de nem felel senki.
 Ismét kopogok.
 Ismét semmi.
- Hééé, May. - szólal meg Tes.
- Szia Tes. Pont téged kereslek. - mondom. - Te, Li...
- Igen, Liam szobájából jöttem ki. Na mond, mi a szitu?
- Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért az előbb úgy viselkedtem veled. Én nem...
- Semmi gond.
- Tényleg? - pislogok. Általában egy órát kéreti magát, csak aztán bocsájt meg.
- Aha. Tényleg. - ölel meg. FURAAAAAAAAAAAAAAAA!! - Szóval, holnap görkorcsolyázni megyünk. Louis, Zayn, Liam, Harry, Niall, és persze én. Gyere el, te is. És ez alkalommal, ne lépj le.
- Holnap? A holnap nem jó.
- Mert miért is nem? - emeli, szinte az egekbe a szemöldökeit.
- Mert találkozóm van.
- Jensonnel?
- Igen.
- Akkor nem áll a megbocsájtás. - ránt vállat, bemegy a szobájába, és az orrom előtt becsapja az ajtót.
- Mi a bajod? - kérdem.
- Az, hogy miatta, hanyagolod, a legjobb barátnődet.
- Ha holnap vele megyek, akkor még jobban megharagszol?
- Igen. - mondja kertelés nélkül.
- Meeeeerrttt???? - kezdek kiakadni.
- Randiztok? - kérdezi. Hmm... Ez egy jó kérdés.. Randizunk? Végül is nem mondta ki egyikünk sem, szóval...
- Tessa, én...
- Randiztok Maya? - kérdezi az ajtó túloldaláról.
- Igen. - nyögöm ki.
- Akkor felejts el!
- Kéérlek, Tes!
- Nem. Majd csak akkor szólj, hozzám, ha úgy döntesz velünk jössz.
- Miért csinálod ezt?
- Nem érdekeeeeeelllssszz!
Most mit csináljak? Tess mindig ott volt mellettem, mikor szükségem volt rá, akár a programjait is lemondta értem. Viszont Jensont, már 4 éve lassan, hogy nem láttam, nem hallottam felőle, és azt hiszem most több van köztünk mint akkor.
De ő nem volt ott mellettem 4 évig. Nem hívott, nem keresett, pedig lett volna rá lehetősége.
- Oké. Lemondom a holnapi "randit". - nyögöm ki kicsit mérgesen.  Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, és Tes hatalmas vigyorral a képén áll a közepén.
- Tudtam, hogy meggondolod magad.