25. fejezet / Csapat.

( Kattints ide, és jó olvasást. :) )  

 

 

Mottó: Egy csapat tagjának lenni jobb, mint egyedüli főszereplőként villogni valamiben, ami kevésbé lenyűgöző.

 

 

* munka után * 

Markkal azóta nem találkoztam... hála az égnek. 

Szóval ezért nem ma jött hozzánk.  - vonom le a következtetést. Most kint állok, a friss levegőn. Anthony engedett el korábban, mivel a kezem megsérült. Tessának még maradnia kell. Felhívtam Harryt, aki azt mondta, hogy egy kicsit késni fog, mert valami haverjánál van. 

Hála az égnek elállt az eső. A falnak támaszkodok, és neki döntöm a fejem.

Mögöttem kinyílik egy ajtó, és lassan be is csukódik.
Halk léptek közelednek felém, én nem fordulok meg.

- Nem gondoltam volna, hogy így fogunk találkozni. - a hang hallatára összerezzenek, de nem fordulok meg.
- Én jobban örültem volna, ha nem is találkozunk. - mondom csípősen.
- Ó. - nevet fel. - Szóval, még mindig utálsz.
- Én nem utállak... - fordulok felé, és szúrósan a szemébe nézek. - Én csak, hm...nézzük inkább így: ha esetleg lángra kapnál, és nálam lenne víz... meginnám... - gúnyosan elmosolyodok, és az utat kezdem vizslatni. HARRY!... gyere már. 
- Nem változtál semmit. - nevet fel halkan.
- Úgy gondolod?
- Igen. Ugyan olyan vagy, mint évekkel ezelőtt, mikor megismertelek. 
- Tudod. - nézek a szemébe. Azokba a szemekbe, amikbe anno beleszerettem. - Már nem vagyok ugyan az. Felnőttem, és nem. Nem utállak. Megvetlek, és szégyellem, hogy ismerlek. 
- Ezt jó tudni. - bólint elismerően. 
- Amúgy, - töröm meg a csendet, miközben a közeledő autókat nézem, de egyik sem Harry. - mi a francért jöttél ide? 
- Miattad. 
- Persze. - ennek még egyszer nem dőlök be. - És mi van azzal a, hm, hogy is hívják... Denis, Derina, Dominica. 
- Dalma. - mosolyodik el.- Szakítottunk.
- Ó. Talán találtál helyette is valakit? 
- Nem.... - hajtja le a fejét. 
- Hát akkor? 
- Őszintén? - kérdezi. Egy kis szünetet tart, és csak utána válaszol. - Miattad. Hogy bocsánatot kérjek.

MAYA! Csak tönkre akar tenni. Megint.! Kapj észhez. - mondom magamnak. Közelebb lépek.

- Tudod, miért jöttem ide?
- Miért?
- Őszintén? - kérdezem, úgy ahogy az előbb ő. Egy kis szünetet tartok, majd folytatom. - Miattad. - bökök a vállára. - Hogy elfelejtselek. Ugyanis, - a hangom megremeg az emlékre. - te voltál az aki ott hagyott. Megcsaltál, és faképnél hagytál, ezzel megaláztál. Elakartam menekülni. Messze tőled. - könnyek szöknek a szemembe.- Nem voltam boldog, pedig nekem megjárt volna, hogy az legyek. És lám, - érzem, ahogy a meleg könnyek kibuknak a szemem sarkából. - most az vagyok. Illetve voltam, amíg ide nem jöttél. Mit gondolsz? Ennyi év után megbocsájtok neked?

- Maya, - nyújtja a kezét, hogy letörölje a kifolyt könnyeket, úgy ahogy régen annyiszor tette. De most nem hagyom. Elütöm a kezét, és ahogy már rég megérdemelte volna pofán vágom. 
Ekkor egy kocsi gördül be. Végre megérkezett Harry. Kiugrik a kocsiból, és hozzánk sétál. Letörölöm a könnyeket, és megfordulok. Egy hamis mosolyt erőltetek magamra, és megcsókolom.


- Minden oké? - kérdezi tőlem, és alig észrevehetően Mark felé int a fejével. Félig oda fordulok. 
- Igen. - válaszolom, és ismét megcsókolom, most már hosszabban, hogy Mark is lássa. 
Kezemet Harry kezébe teszem és össze kulcsolom az ujjaink. 
- Mehetünk? - kérdezem. Ő bólint, és az üléshez vezet. Beszállok, és becsatolom magam. Harry is beszáll, és azonnal indul.

Az út csendben telik. Harry, néha néha rám pillant, én viszont csak a kezemet bámulom, ott ahol elvágtam. Majd egy idő után Harry lehúzódik. Lekapcsolja a motort. Ránézek, ő viszont az előttünk lévő utat bámulja.
- Miért húzódtál le? - kérdezem. 
- Mert szeretnék kérdezni valamit. 
- Hát.. akkor, kérdezz. - felé fordulok, és ő is felém. 
- Szeretnélek elvinni valahova, jövő hét kedden. 
- Kedden?
- Igen.- bólint. 
- Hová? 
- Az meglepi. - kacsint, és elvigyorodik. 
- Rendben. - felelem. Harry ismét beindítja a motort, és máris indulunk tovább. Kezét a sebváltón nyugtatja. Kezem kezére rakom, és össze kulcsolom az ujjainkat. 

* otthon *

Rögtön a szobámba megyek, és lefürdök, ugyanis a pezsgőből végül én is kaptam. Mikor kimegyek, magamra kötve a törölközőt,  Harryvel találom magam szembe, aki az ágyon fekszik. 
- Hát te? - egy hosszú melegítő nadrág van rajta. Pólót persze megint nem húzott.

 Komolyan. Akkor minek tartjuk őket? Felesleges helyfoglalás.
A szekrényhez megyek, és a kedvenc pizsimet veszem ki. 

Vissza megyek a fürdőbe és bele bújok. A törölközőt a helyére rakva indulok kifelé. Ahogy kilépek Harry megragadja a derekam, és magához ránt.
- Kész a vacsora. - suttogj az ajkamra.
- Hmm. Had találjam ki. - karolom át a nyakát. - Gabonapehely és tej.
Halkan felnevet. Egy tincset a fülem mögé tűr, közben ujját gyengéden végighúzza az arcomon, amitől kiráz a hideg.
- Nem. - mondja még mindig vigyorogva.
- Nem? - kérdezem tőle. - Hát akkor? Mire várunk? - megragadom a kezét, és így megyünk le a konyhába, ahol tényleg nem gabonapelyhes doboz, és tej van az asztalon.
- Fánk? - vigyorgok rá.

- Aha. A többiek nem lesznek itthon egy darabig. Gondoltam filmezhetnénk. - ránt vállat. Felkapok egy dobozt, ő pedig a másikat, és a szobájába megyünk. Leengedi a redőnyt, bekapcsolja a filmet, és beül az ágyba mellém.

- ÁÁÁÁ! - mondom, mikor a film elkezdődik. - Ezt a filmet imádom.
- Láttad már?
- Aha. A kedvenc részem az, amikor...
- Ne mond el. - fogja be a számat. Megnyalom a tenyerét, mire elkapja, és kinyújtja rám a nyelvét.Mind a ketten filmre koncentrálunk.

Barátság Extrákkal

Két tucat fánkot, és 3-3 doboz üdítőt fogyasztottunk a film alatt. A végére annyira jól laktunk, hogy csak annyira volt erőnk, hogy DVD-ről, TV-re váltsunk, és hogy a dobozokat arrébb rakjuk. 
A takaró alatt fekszünk, és a híreket bámuljuk.
 
( Kattints ide, és olvass tovább. :) ) 

" London Zoo :
Napjainkban 704 állatfaj, összesen 16.802 egyede él itt, közöttük olyan különleges állatok is, mint a pingvin, a tapír, a wombat, a tazmán ördög, komodói sárkánygyík, és galapagosi óriásteknős. " - tovább lapozok.
" London Kalauz:

Királyi udvar

Hampton Court Palace (Hampton Court palota)

Hampton Court Palace a londoni paloták egyik legszebbike. Gyakran úgy emlegetik, hogy benne „két palota története" elevenedik meg. Az egyik, a korábban a máltai lovagrend tulajdonában álló majorság első híres bérlője, Wolsey bíboros által megszerzett, majd VIII. Henrik által a legfényűzőbb folyóparti palotává tett tudor épületegyüttes, a másik pedig a III. Vilmos és II. Mária által épített barokk palota.... "- lapozok tovább.  

" Sztár hírek.: " -erre Harry kikapja a kezemből a távkapcsot, hogy elkapcsolja.
- VÁRJ! - kérlelem, ő pedig nem kapcsolja el.

 - Friss hírekkel üdvözöljük önöket. - jelentkezik be a bemondó csaj.
  

" Halála előtti pillanataiban énekelt rajongójának Ed Sheeran "

" Harry Styles, ismét elkelt? " - tátott szájjal bámulom a TV-t.

Harry kicsit feljebb ül, és feljebb hangosítja.

- Ed Sheeran, nemrégiben egy 15 éves lány, Triona Priestley kívánságát teljesítette, amikor felhívta telefonon, és elénekelte a Little Bird című dalát percekkel a halála előtt.... - sajnálom a kislányt, és a szüleit.
- Istenem. - mondom.
- Holnap fel hívom. - jegyzi meg Harry. 

 Rögtön ezután, jön a fekete leves.

- Harry Styles, már nem a szinglik táborát erősíti?
 A One Direction göndör hajú énekesét többször is együtt látták a hetekben egy lánnyal. Nemrégiben szárnyra kapott a pletyka miszerint egy ideje randizgatnak. Együtt látták őket a Roomor's étteremben, majd a Funky Buddhát is együtt hagyták el, a One Direction másik két tagjával, Liam Paynnel, Niall Horannel és egy másik csinos lánnyal, aki Liam Payne barátnője. Egy bennfentes szerint taxit fogtak, és úgy hagyták el a szórakozó helyet.
A héten több forrás is megerősítette, miszerint a kis gerlepár Péntek reggel együtt reggelizett, az egyik gyorsétteremben. 
" A lány, meghívatta magát a fiatalemberrel, és kissé nehezen érintette, mikor Harry rajongók hadával beszélgetett, és fényképezkedett. Lenéző tekintettel bámult a sztár rajongóira, és többen állítják, hogy sértegette is őket." Nyilatkozta az egyik dolgozó. 
Úgy tűnik, az új 1D barátnőnek nincs ínyére, hogy "kedvesét" ennyi lány veszi körül. 

A gyomrom görcsbe rándul, és hányingerem támad... bár lehet, hogy a sok kaja miatt.

- Most pedig jöjjön a film aján...-Harry kikapcsolja a TV-t, és a földhöz vágja a távkapcsolót.

- Ami sok az sok! - üvölti, és felkel az ágyból. Fel alá kezd járkálni a szobában. Én csak ülök, és hagyom, had folyjanak a könnyeim. - Hé. - térdel az ágyam mellé. Megragadja a kezem, és  rám szegezi a szemét. - Mind a ketten tudjuk, hogy ebből egy szó sem igaz! Ugye, tudjuk?
- Harry. - rántom ki a kezem a kezéből. - Persze, hogy tudjuk. De mindenki más nem. - felkelek, és az ágy szélére ülök. Harry mellém ül, és megölel. Eltolom magam, és a saját szobámba szaladok. Egyedül akarok lenni.
Bemegyek a fürdőbe, bezárom az ajtót, és anélkül, hogy lámpát kapcsolnák, a sarokba ülök, és zokogni kezdek.


* Harry szemszöge. *

A francba.
Mindennek van határa!

Amint Maya a szobájába szalad, tudom, hogy egyre nehezebben viseli ezt a dolgot. Nem megyek utána, mert az csak rontana a helyzeten, inkább felhívom Louist.
- Helló tesó. - veszi fel. - Mi a helyzet?
- Merre vagytok? - idegesen a hajamba túrok.
- Én Elnél. Zayn azt hiszem Perrihez ment, Niall meg az 5SOS-es srácokkal nyomul.
- Liam?
- Liam elvitte Tessát vacsorázni. Azt hiszem kivettek valahol egy szobát. Miért? Minden OK?
- Lehetne egy kérésem?
- Persze, mond csak.


* Maya szemszöge *

* 1 órával később. *

Egy ideje, már itt ülök. Hála az égnek eddig még senki sem kopogott... eddig.

Kopognak.
- Harry! - szipogom. - Kérlek, hagyj. - kifújom az orrom, és eldobom a zsepit.
- Szia. Mi nem Harry vagyunk. - mondja két női hang. Kit küldött Harry? - Be engedsz minket? - lassan felállok, megmosom az arcom, abban a reményben, hogy kevésbé fog látszani hogy sírtam.
De persze ez sem segít. Lassan kinyitom az ajtót, közben pedig villanyt kapcsolok.
Egy barna hajú, és egy szőke, nálam idősebb csaj áll velem szemben. Mind a ketten mosolyognak.
Miért?

- Szia. - köszönnek egyszerre.  Miért olyan ismerősek?
- Én Perrie Edwards vagyok. - ölel meg.

- Én pedig Eleanor Calder. - ő is megölel.

- Ti, nem...
- Én Zayn, ő pedig Louis barátnője.... Harry kérte, hogy beszéljünk veled.
- Nos, nem értem miért. - rántok vállat, mintha minden rendben lenne. De persze mind tudjuk, hogy nincs. Az ágyam kezdem igazgatni.
- Erről a sajtós dologról. - egy ideig tartom magam,aztán megtörök, és az ágy elé ülve ismét sírni kezdek. Mind a ketten rögtön mellém ülnek, és megölelnek.

* később *

Rengeteget meséltek nekem a csajok. Elmesélték, hogy hogy ismerték meg a fiúkat, és, hogy mit szeretnek bennük. Végül jött a sajtós dolog.
- Tudod, - kezdi Perrie.- Én egy " ribanc "- a levegőben macskakörmöt mutat, és forgatja a szemit, amitől elmosolyodok. - vagyok, az újságok, és a pletykarovatok szerint.
- Én pedig, - mondja Eleanor - "kamu barátnő". - ránt vállat.
- Én pedig, - sóhajtok nagyot. A gondolatra, hogy ennyi hazugságot terjesztenek, megremeg a hangom. - pénz, és hírnév éhes kurva.  - az eddigi halvány mosoly is eltűnik az arcomról. Perrie a térdemre teszi a kezét, és azt kérdezi:
- És igaz?
- Nem. Dehogy. - vágom rá rögtön. - Én szeretem őt. Akkor is szeretném, ha azelőtt találkoztunk volna, hogy híres lett. Ha nem lenne pénze, és ha az ég világon senki, csak én tudnám, hogy ki ő. Akkor is.
- Akkor? Ezek mind féltékenyek. - kacsint rám Perrie. - Ezzel keresik a kenyerüket, hogy ilyen baromságokat találnak ki.
- Pontosan. - bólint Eleanor, és egy kicsit meglök. - Ne hagyd, hogy tönkretegyenek.
- Harry még sosem volt ilyen boldog. Illetve, mióta ismerem még nem. - Perrie szélesen elmosolyodik, amitől melegség önti el a szívem.
Egy ideig az imént hallottakat emésztem, aztán megkérdezem. :
- Ti, hogy fogadtattátok el magatokat a rajongókkal?
- Sehogy. - felelik egyszerre.
- Nem igazán törődünk ezzel.
- Egy ideig minden Tweet arról szól, hogy mennyire nem illünk össze, és biztos csak a pénz és a hírnév kell nekünk, aztán lehiggadnak. - mondja El. - Mint a tűz. Egy ideig lángol, aztán fokozatosan, szépen lassan elalszik. Persze mindig marad parázs, ami miatt újra lángra kaphat minden, de nem érdekel minket. Szeretjük egymást. Azt hiszik kamu barátnő vagyok? Higgyék csak. A fontos, hogy mi tudjuk az igazat.
- Köszönöm, hogy elmondtátok nekem ezeket.
- Ugyan. - ölelnek meg egyszerre. - Mostantól egy "csapatban" játszunk.- mondja Perrie.
- Igen. - bólintok határozottan.


* Hétfő reggel, uszoda *
A vasárnapot végig Tessával töltöttem, mert a fiúknak próbára kellett menniük. A koncertek, és az, hogy el kell menniük egy hónapra vészesen gyorsan közeledett. Perrie, és Eleanor aznap este a házban aludt a fiúkkal, viszont mire reggel felébredtem, már nem volt otthon senki. Vasárnap reggel hívott Anthony is, a munka miatt. Mind a kettőnket szeretne felvenni, már csak a szerződést kellene aláírni. A péntekben egyeztünk meg, hogy bemegyünk.

Most épp az uszodában vagyok, a megbeszélt időre. már átöltöztem, és épp melegítek be.

- Szia.- köszön valaki a hátam mögül, mikor vissza érek a medence széléhez. Gyorsan megfordulok.
- Ó, szia Ash.. igaz?
- Igen.... Tök királyul úszol.
- Kösz. Te is jössz? - nézek rajta végig. Egy úszónadrág, egy úszósapka a fején, és a kezében az úszó szemüveg.
- Igen. - ledobja az egyik székbe a törölközőjét, és a papucsát is leveszi, majd a startkőre áll, és felteszi a szemüveget. - Szóval azt mondod, hogy régóta úszol?
- Aha.
- Akkor nem bánod ha kihívlak egy versenyre, amíg nem jön az edző?
- Versenyre? ... Engem?
- Igen. Mást nem látok a teremben.- ránt vállat.
(Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- Ömm, oké. - a medence széléhez úszok, kimászok, és én is felállok a startkőre. - Mennyit? És ki indítja?
- Várj. - leugrik , és kiszalad. Megigazítom a szemüveget, és a a sapkát. Egy percen belül Ash meg is érkezik, egy másik srác kíséretében. Ash vissza mászik a kőre, és beáll a kezdő pozícióba. - 2* oda vissza.- bólintok
- 10, 9,8...- kezdi a vissza számlálást a srác, aki Ashsel jött be. Én is elfoglalom a helyem, és beállok a kezdő pozícióba.
- Ha nyerek, - kezdi Ash, mire felé fordulok. - akkor eljössz velem a következő edzés után, ha persze felvesznek, ebédelni.
- És ha én nyerek?
- 5,4,3...
- Akkor bemutatlak Michael Phelpsnek.
- 2,1...- a kong megszólal, és csak annyit látok, hogy Ash leugrik. Azonnal ugrok utána, és úszni kezdek.
Kemény hajtás árán, de sikerül annyira behozzam a lemaradást, hogy a túloldalon egyszerre fordulunk meg. A karom fáradni kezd, de nem adom fel.  Michael Phelps? Egy álmom válna valóra.

 Az első kör végén Ash egy kicsit gyorsabban fordul meg, és kezdi a másodikat. Mivel eddig mindig úgy győztem, otthon is, hogy nem adtam ki minden energiát az első körbe, hanem mindent a másodikra tettem fel, ezért most is így  teszek. Közel maradok Ashez, de csak a fordulás után adok bele apait anyait, aminek meg is lesz az eredménye.

Hangos taps vihar közepette dugom ki a fejem a vízből. oldalra nézek, ahol Ash még csak most jön fel a víz tetejére.
A lelátón egy csomó velünk egy idős srác állva tapsol. Eddig még nem volt itt senki.
Átúszok Ashtonhoz.
- Szóval. Én jövő héten, bármikor ráérek. - elvigyorodok.
- Szép volt. - lihegi, leszedi a sapkát, és a szemüveget.
- Kik ezek? - kérdezem és fejemmel a tapsoló csapatra biccentek.
- Az úszócsapat. - vigyorodik el ő is.

- Szép volt kislány!
- KIKAPTÁL ASH!
- Úgy tűnik végre ellenfélre találtunk Ashton! - kiabálják a lelátóról, közben fütyülnek, és tapsolnak.

- Maya! - szólal meg egy ismerős hang. Hátra fordulok, és az edzővel találom magam szembe, aki a csapat mellett áll. - Kérlek, kijönnél egy percre a vízből? - Ashre sandítok, aki csak megrántja a vállát.
Gyorsan kimászok, leveszem a sapkát és a szemüveget, kiengedem a hajam. Gyorsan magam köré tekerem a törölközőt, papucsba bújok, és követem az edzőt, ki a folyosóra.
- Jónapot. - köszönök.
- Beszélni szeretnék az előbb látottakról. - mondja fa pofával. .. Vajon bajban vagyok?
- Tessék. - mondom megszeppenve. Az edzővel egy ideig farkas szemet nézünk, majd elvigyorodik, és csak annyit mond:
- Üdv a csapatban. Jövőhét hétfőtől, szívesen látunk folyamatosan az edzéseken, ha elfogadod.
- Elfogadom. - vágom rá gondolkodás nélkül.

Kezdem otthon érezni magam, itt Londonban. És ez..
Király érzés.