31. fejezet / Ilyen az élet.

Mottó: Mindig zavard össze az ellenségeidet! Ha nem biztosak benne, ki vagy, és mit akarsz, nem tudhatják azt sem, mi lesz a következő lépésed. Néha azzal lehet a legjobban félrevezetni őket, ha olyasmit teszel, aminek semmi értelme, vagy egyenesen ártasz vele saját magadnak.

* két héttel később *


- GYERTEK MÁÁÁÁÁRRR!!! - üvölti Tessa a földszintről.
- Harry, kész vagy? - kérdezem. Hazza a fürdőben van. Benyitok. Épp a tükörképéhez beszél. Kezdek komolyan aggódni érte! - Mit csinálsz?
- Épp rábeszélem magam arra, hogy a srácok után menjek, és ne veled...
- Jézusom.- nevetek fel. Megragadom a kezét és kirángatom a mosdóból. - Rosszabb vagy, mint egy lány.
- Tudod, - megfogja a derekam. - nem is értem, hogy lehetsz ennyire gyönyörű, és mégis az enyém.
- A gének. - megrántom a vállam, és ellököm magamtól. - És szeretem, a kihívásokat.
- A gének? - felnevet. Felkapom a táskát, a telefonom, és távozok a szobából, egyenesen le Tessához, aki már készen vár minket.
- Bocsi, csak nem tudtam mit húzzak.
- Semmi gond. A másik?
- Harry, szerinte...
- Itt vagyok! - szalad le Harry a lépcsőn. 
- Rendben. Akkor a terv. Te, - mutat Tes Harryre. - Elég ha kiteszel minket az épület előtt. NEM kell bekísérned! Utána, meg mehetsz a dolgodra. 
- Értettem parancsnok! - tiszteleg Harry.
- Nos, akkor ha készen vagyunk, akkor indulhatunk is!
- Indulhatunk. - mondjuk egyszerre Harryvel. Kezem a kezébe bujtatom, és együtt megyünk a kocsihoz.

* Az állatkertnél *

- Köszi. - puszilom arcon, majd kiszállok a kocsiból. - Szia!
- Csáó Harry! Kösz a fuvart! - mondja Tessa, majd becsukja ő is az ajtót. Harry int, majd elhajt.

Megveszem a jegyeket, majd elindulunk befelé.

* később *

Ez az állatkert hatalmasabb mint gondoltam! Rengeteg új állatot látok. Gyönyörű a hely.

Van amelyik állat elég közel merészkedik, és van amelyikhez beengednek minket.

 Tessa, bármelyik állatról is van szó, bármennyire is veszélyes a közelében lenni, valahogy mindig megsimogatja, vagy csak bemegy hozzá.

Találkozunk egy kisfiúval, aki jeges medve ruhába van öltözve, és a jegesmedvével beszélget, aki az üveg túl oldalán ül, és mintha értené amit a kisfiú beszél, hallgatja azt.

- Szereted a halat? - kérdezi a kisfiú, a Jegesmedvétől. - Én nem, mert kicsit büdi. Anya azt mondja egészséges, de nem tudom. Szerinted egyem meg?- a medve dobálni kezdi a fejét. - Tényleg? Jó. Akkor majd megkóstolom. Szeretsz ott bent lenni, a vízben? Én imádok.
- Andrew! Gyere már! - kiáltja egy hölgy, aki már vagy 3 állattal arrébb van.
- Most mennem kell, mert anya vár. - a kisfiú elindul, a jegesmedve pedig követni kezdi. - A te anyukád hol van? Vannak testvéreid? Nekem egy húgom van. Ő nincs itt, mert a mamával van. Most megyek. Legközelebb elhozom, és bemutatom a húgomat is jó? Imádni fogod! Mindig nevet!
- Andrew! Ne kelljen oda mennem! Hagyd már azt a z állatot! Nem tudom mit eszel rajtuk... mind gusztustalan! - mondja egy fiatal csaj, aki a kisfiú anyja mellett áll.
- Szerintem te vagy a legszebb! - mondja a medvének, majd a kis kezét az üvegre teszi. A medve ugyan így tesz. - Szia! - mondja Andrew és az anyukájához szalad.

- Gusztustalan? Ez a csaj nem normális! Mi a francért jön állatkertbe, ha nem szereti az állatokat? - háborodik fel Tessa. Mióta ismerem, az állatokkal szeretett volna foglalkozni. - Majd én megmutatom neki, mi a gusztustalan! - elindul. Megragadom a kezét, és vissza rántom.
- Hagyd már! Ne foglalkozz vele!
- Tessék?
- Hagyd! - mondom jelentőség teljesen.
- Rendben. Menjünk tovább! - rázza le a kezem a kezéről.


- Szóval, -  a parkban ülünk, kezünkben egy-egy nagy pohár üdítővel, és egy nagy csomag gumi cukorral. - mit mondtál Narináéknak?
- Miről?
- Hogy felmondtál.
- Azt, hogy nem mondtam semmit. - töm a szájába egy marék gumi macit.
- Nem mondtad el nekik? - nézek rá.
- Anyuéknak nem kell mindenről tudniuk. És amúgy is! Felnőttek vagyunk! Majd lesz valami... Viszont téged vár Anthony, szóval be kellene menned, még alá írni a szerződést.
- Majd este felhívom. - egy gumimacit dobok a számba.
- Nekem mindegy.

Csendben ülünk, és figyeljük a környező természetet. Egyszer csak kiabálásra leszünk figyelmesek.
- VIGYÁZAT! Muna, állj meg! Muna! - A hang irányába fordulok.
Ash lohol, egy kis oroszlán után.
- Muna! Gyere ide!  - a járó kelők hangos sikollyal  ugranak félre az oroszlán útjából.
Tessa felugrik a gumimacis zacskóval a kezében, majd az út közepére térdel, és rázni kezdi a zacskót.
- Tessa mit csinálsz? - kapom oda a fejem.
- Ezt figyeld! - mondja nekem, majd hívogatni kezdi Maunát. Az oroszlán felkapja a fejét, egy pillanatra megáll, majd Tessára veti magát.
- VIGYÁZZ! - kiáltja Ash, de már késő. Mauna rá veti magát Tessára, aki hátra borul. Ashton rögtön mellettük terem, és egy injekciós tűt vesz a kezébe.
- Meg ne próbáld megszúrni vele! - figyelmezteti Tessa Asht. A fiú keze megáll a levegőben. Mauna nyalogatni kezdi Tes arcát mint egy kutya. Leteszem az üdítőm, és lassan közelíteni kezdek feléjük.
- Tessa mi a fenét művelsz? És ha széttép? - a barátnőm, és Ash egyszerre fordulnak felém. Ashton halál komoly fejet vág, míg Tessa majd meg szakad a röhögéstől.
- Ez a kis oroszlán? Maximum szét nyalogat, de széttépni nem fog! - átöleli Maunát, és felülnek.
- Mi a fene folyik itt? - kérdezi lihegve egy fiatal hölgy. Sötét barna haja, és csoki színű szeme van. Kicsit mintha hasonlítana Ashtonra.
- Mauna megszökött. - kezd bele Ash. - Ahogy kinyitottam a ketrec ajtaját, kiszaladt mellettem, és...
- És be adtad már neki a nyugtatót? - térdel Tessáék mellé, pontosabban mellém a hölgy.
- Nem. Nem volt rá szükség, mert... - Tessára néz. - Hogy is hívnak?
- Tessa.
- Igen, szóval Tessa nyakába ugrott, és tök nyugisan viselkedik.
- Rendben. Fiam, most fogd meg Maunát, és vidd vissza az anyjához. - fiam? Szóval, az anyja.
- Oké. Gyere Mau...
- Had vigyem én vissza! - kérleli Tessa, Ashton anyukáját.
- Hát nem tudom...
- Kéééreeem! Nézze meg milyen nyugis. Nem lesz semmi gond!
- Nekem mindegy. Csak menjünk, mert a járókelőkre nem akarok ennél nagyobb szívbajt hozni. - lassan feláll, ahogy Tes, Ash, és én is. Én megfogom az üdítőket, és Tessáék után sietek.

- Szia Mauna! - köszön el Tessa az oroszlántól, majd az anyja mellé engedi.  Ashton becsukja a ketrec ajtót, és az anyja mellé áll.
- Anya, ők itt Maya, és...
- Tessa, igaz? - szakítja félbe a fiát. - Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt?
- Persze. - megvárom amíg kicsit távolabb mennek, aztán Ashre nézek.

- Nem is mondtad, hogy van egy állatkertetek.
- Nem kérdezted, szóval nem mondtam.
- Hát, nem is tudom. Nem úgy szoktam kezdeni az ismerkedést, hogy : " Szia. Maya vagyok. Van állat kerted? "
- Ó, értem. Pedig kezdhetnéd. - nevet fel. - Elég... érdekes lenne.
- És még bolondnak is néznének.
Elindulunk a ketrecek mellett, a többi állathoz.
- Eltűntél. Már azt hittük, hogy nem jössz több edzésre.
- Igen. Haza mentem. Magyar országra. Történt egy két dolog, és...
- Értem. A lényeg, hogy mostantól ismét lealázol minket?
- Hát igen. Azon leszek. De még nem felejtettem el, a Michaelről tett ígéretedet.
- Én sem. - nevet fel. - Beszéltem vele, és azt mondta, hogy jövő héten jön a városba. Szívesen megismerkedne veled.
- Csak ugratsz! - megállok, és halál komolyan nézek rá.
- Komolyan.
- Ne!
- Ha nem hiszed, akkor akár most is fel hívha... - a zsebébe nyúl.
- Jézus isten. - ugrok a nyakába, majd hirtelen ötlettől vezérelve arcon puszilom. - Köszönöm, köszönöm köszönöm! Egy álmomat váltod valóra!
Addig szorongatom, amíg a helyzet kissé kínossá nem válik. Elengedem, mint aki forró vízbe nyúlt, és kettőt hátra lépek. Megszeppenve áll előttem.
- Ne haragudj, én...
- Semmi gond! Örülsz. Tudom, és tényleg semmi gond. - biztatón elmosolyodik. 
- Akkor, jó. - fújom ki, az eddig észre sem vett, bent tartott levegőt.

Kínos csendben sétálunk tovább.
- Szóval, te Magyar vagy?
- Igen.
- Az... jó. - és beszélgetés vége.

Pár perccel később, újra megpróbálunk beszélgetni.
- Ő a barátnőd?
- Tessa? Igen. A legjobb.
- Aranyos.  - és beszélgetés Ismét vége.

- MAYA! - üvölti Tessa mögülünk. Végre vissza jött! Megfordulok, mire a szó nélkül a nyakamba ugrik, és ugrálni kezd. Én is így teszek. De miért is?
- Oké. - állítom le, és eltolom magamtól. - Mi van?
- Na ki dolgozik holnaptól az állat kertben?
- Ne!
- De! - sikítja, mire a járó kelők, figyelme ránk irányul.
- Szóval, akkor munka társak leszünk. - jegyzi meg Ash.
- Igen, és Emma azt mondja, kérjelek meg, hogy holnap vezess körbe.
- Nagyon szívesen. A mai után... megmentetted az életem.
- A gumi cukinak köszönd! - dobja Ashhez a cukrot.
- Hm.. Akkor lehet, hogy a gumicukrot kellene felvennünk? Megyek, be is ajánlom! - Tessa mosolya lehervad, és komolyan Ashtonra néz, aki lassú vigyorra húzza a száját. - Vicceltem.
- Seggfej. - bokszol a vállába Tes, és mind a ketten felnevetnek.

Elindulunk vissza, a kijárathoz. Én elől baktatok, és Macknek SMS-ezek.

* Szia. Ma van egy kis szabadidőm. Nem jössz át? *
Maya

* De, az király lenne. 2-ig dolgozok a fodrászatban. Ha ide jössz, akor innen mehetünk akár. *
Mack

* Rendben. Akkor hamarosan ott vagyok! *
Maya

* Várlak. :* Csáó! <3 *
Mack


- Tessa. - fordulok meg.
- Igen?
- Én még bemegyek a városba! Jössz te is?
- Nem. Haza megyek, és át öltözök, mert tiszta szőrös a ruhám.
- Rendben. Akkor én le is lépek. majd otthon találkozunk! Szia Ashton! Mi találkozunk a holnapi edzésen!
- Igen. Holnap. Szia.
- Sziasztok! - köszönök még a vállam felett, majd elmegyek.


* később *

- De király ház! - ámuldozik Mack.
- Csak kívülről ilyen nagy! Belülről nem annyira. - mondom, közben a zárral babrálva. Aztán végre sikerül kinyitnom. Beljebb megyünk. Mack becsukja az ajtót,én pedig ledobom a kulcsokat a szekrényre. - Sziasztok! Megjöttem!
- Nappali! - üvölti Tessa. Beljebb megyünk, útközben pedig levesszük a cipőt.
- Kérsz valamit inni?
- Egy pohár vizet. - bólint. Egyenesen a konyhába vezetem, ahol leültetem egy székre a bárpultnál. Töltök magunknak vizet, majd én is leülök.
- Te egy állat vagy! Említettem már?- kérdezi komolyan.
- Igen. Mintha egy hónapja k.b. mondtad volna.
- Hogy ismerted meg? - elmosolyodok és mesélni kezdek. Közben vagy 15 kérdést feltesz. Idő közben, kibontok 2 csomag chipset, egy tálba öntöm őket, és azt esszük.
- Én biztos kiborultam volna rajta. - mondja arra, hogy mennyien támadnak a dolog miatt.
- Egy ideig engem is kiborított, de mára már nem érdekel. - rántok vállat.
- Annyira jó! Tele vannak veletek az újságok, a tévé, a rádióból is ti folytok! És Tessa? Ő Liammel jár ugye?
- Igen. Az övüké, szerelem volt első látásra. - mosolyodok el. - Ha ő nincs, akkor ma nem ülök itt.
- És én sem! És jól kijönnek?
- Igen, de...

- Maya, nézd milyen jó ruhát találtam a... - lép be a konyhába Tessa. Hátra tekintek. A szeme megakadt a velem szemben ülő lányon.

Mack, és Tessa ősi ellenségek voltak az iskolában. Folyamatosan szívatták egymást, meg veszekedtek. Ennek csak Mackenzie költözése vetett véget. Mivel azóta nem találkoztak, nem tudom épp hányadán állnak.

- Szia Tessa. - köszön Mack.
- Maya... beszélhetünk? - kérdezi tőlem Tessa, közben le sem veszi a szemét Mackkről.
- Persze.... Mindjárt jövök! - mondom Mackenzienek, majd követem Tessát.

- Ez mit keres itt? - áll meg a lépcső aljánál.
- "Ez"-nek, van neve. Méghozzá Mackenzie. Nem gondolod, hogy most már abba kellene hagyni a rivalizálást?
- EZ, egy hárpia! Azért jött, hogy ismét közénk álljon! De, én...
- TESSA! Ne gyerekeskedj már! Miért akarna közénk állni?
- Mert ugyan az a lány, aki az iskolában volt!
- Jézusom! - nevetek fel. - Tessa, téged megfertőztek, az állatkertben? Vagy be verted a fejed?
- Nem hiszel nekem? Akkor bebizonyítom! - lép el mellettem, és még mielőtt megállíthatnám, a konyhába megy.


* Tessa szemszöge *

Az ősi ellenségemmel akar barátkozni? Komolyan? Én jobban ismerem annál mint, hogy hagyjam, hogy közénk álljon! Maya nem hisz nekem? Akkor bebizonyítom!

- Szia. - sétálok be a konyhába. Leülök vele szembe.
- Szia. Mi a helyzet? Régen találkoztunk!
- Nos, engem nem versz át!
- Micsoda?
- Azért vagy itt, hogy össze vesszünk Mayával, igaz?
- Ne is figyelj rá! - ül mellém Maya.
- Rendben, akkor közelítsük meg így. Maya az ÉN barátnőm, ez az ÉN házam, és te kéretlen vendég vagy!
- Tessa! - háborodik fel mellettem Maya.
- Hagyd csak Maya! - mondja a velem szemben ülő hárpia. - Én már nem akarok ellenségeskedni. Az iskolai dolgokat, már rég le zártam magamban! Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam, de megváltoztam. Nem akarok senki közé állni. - feláll a székről, és ártatlan képet vág. - Ha zavarok, akkor elmehetek.
- Menj! - mondom, viszont Maya is ugyan ekkor szólal meg.
- Maradj!
Farkas szemet nézek Mayával. Végül félre pillantok, egyenesen a kétszínű csajra. 
- Én tudom az igazat! - állok fel. - Engem nem tudsz megvezetni!
- Én nem...
- Persze, persze... - forgatom a szemeim. Elindulok kifelé, akkor az ajtóban össze futok az akkor érkező Harryvel.
 Idegesen eltrappolok mellette, a lépcső felé.
- Neked is szia! - kiálltja utánam. 
 Mielőtt viszont felléphetnék az első lépcső fokra, valaki megragadja a derekam.
- Mi a baj hercegnő?
- Hagyj! - tolom el magamtól, és felszaladok a szobába. Bevágom magam mögött az ajtót, úgy ahogy csak tudom.


* Harry szemszöge *

Tessa elég idegesen távozik a konyhából, majd fellökve. Beljebb lépek a konyhába. Maya, és valami másik csaj ül a bárpultnál.
- Sziasztok! - köszönök. Megpuszilom Mayát, majd leülök mellé.
- Szia Harry. - kiveszek egy chipsdarabot, tálból, és bekapom. - Had mutassam be Mackenziet... Mackenzie, ő...
- Harry. Tudom. Vagyis, ki nem tudja. - nevet fel. Kezet fogunk, majd eszek tovább. Mielőtt a chips a számban landolna, hangos ajtó csapódás zaja jön az emeletről. 
- Ez mi...- kezdek bele, de Maya félbe szakít.
- Tessa ideges. - ránt vállat.
- Miért?
- Majd később elmesélem.
- Rendben. Szóval. - fordulok vissza a csajhoz. - Mackenzie, igaz?

* este *

* Maya szemszöge *

- Köszönöm szépen a vendég látást!
- Mindjárt kész a vacsora. Nem maradsz itt? - kérdezem. Mack elég jól kijött a srácokkal. Ugyan Liam csak párszor bukkant fel, de akkor is tök kedves volt vele, nem úgy mint a barátnőm, aki egész este a szobájában kuksolt.
- Nem akarok zavarni.
- Nem, zavarsz! - áll mellé Harry. - Gyere egyél velünk. Van elég étel!
- Biztos nem zavarok?
- Biztos! - áll mellénk Niall. - Legalább lesz egy értelmes ember is köztünk.
Niallre nézek, és kinyújtom a nyelvem.
- Rendben. Akkor maradok.

* vacsora *

* Liam szemszöge *

rám maradt a feladat, hogy Tessát le invitáljam vacsorázni. Mivel Mackenzie maradt, ezért az esély egyenlő a nullával, hogy lejöjjön.
De próba, szerencse.
- Tessa, gyere vacsorázni. - nyitok be a szobámba. Tes az ágyon fekszik, és a plafont bámulja.
- Ő itt van még?
- Mack?
- Az.
- Igen. Itt van. Velünk vacsorázik.
- Akkor engem felejtsetek el. - becsukom az ajtót, és a szemem forgatva beljebb lépek.
- Mi van veled? Mack tök jó fej csaj.
- Liam! Már mondtam, hogy mi a bajom... és várj! Te, most komolyan azt mondtad, hogy jó fej?
- Igen. Jól hallottad. Emlékszem, hogy mit mondtál. De, honnan tudod, hogy még mindig ugyan az a csaj-e mint akkor?
- És te mégis az ő lelki világát félted. Hát ez szép. - nagyot sóhajtok, és mellé ülök.
- Tessa.  Ha te azt mondod, hogy hárpia, meg az a sok másik jelző amivel illetted, akkor legyen az.  De, honnan tudod? Menj le! Derítsd ki milyen most valójában!
- Szóval azt mondod, hogy barátkozzak össze vele, hogy leleplezhessem?
- Én nem ezt mon...
- Köszönöm szívem! Adtál egy nagyon jó ötletet! - feláll, és az ajtóhoz siet. - Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet! Nagyon jó ötlet!... Nem jössz vacsorázni? - szélesen elmosolyodik.
- De. - megragadj a kezem, és kéz a kézben sétálunk le, az asztalhoz, ahol már mindenki vár minket.
Na.. Ebből mi fog kisülni?

* Maya szemszöge *

- Niall! Kérlek, had üljek Mack mellé! - érkezik meg Tessa. Elkerekedett szemmel figyelem, ahogy kiejti ezeket a szavakat.
- Miért nem ülsz a helyedre? - kérdezi Niall.
- Mert ott, most te ülsz! - néz Tessa Niallra, elég jelentőségteljesen.
- Nem. Én itt ülök. A helyemen!
- Niall, kérlek!
- Rendben. - áll fel Niall, és Liam mellé ül, Tessa helyére.
- Ennek nem lesz jó vége. - fogom az arcom, a két kezem közé.
- Szóval, Mack. - kezdi Tessa. - Mit dolgozol, most?
- Fodrász vagyok.
- Az király! És van barátod?
- Nincs.
- Miért?
- Mert szakítottunk.
- Biztos bunkó volt. Megcsalt? - Tessa úgy figyel, mintha tényleg érdekelné.
- Nem.
- Hm. Tartod valakivel a kapcsolatot Hollywoodból?
- Igen. Dominic.
- Jó fej a srác.

- Liam. - hajolok át Harryn.
- Hm?
- Mi a fenét csinál?  - Liam közel hajol, és eltakarja a száját az egyik oldalról, hogy még véletlenül se hallhassa meg más.
- Annyit kértem jöjjön le megismerni a csajt, ő pedig úgy értette, hogy barátkozzon össze vele, hogy utána leleplezhesse.
- Ez most komoly?
- Szerintem igen.

- Tessa. - mosolygok rá.
- Tessék? - néz rám.
- Segítenél nekem kihozni a vacsorát?
- Kérd meg Harryt!
- Tessa! Én szeretném, ha TE, segítenél nekem! - minden szem ránk szegeződik.
- Rendben.

Mind a ketten felállunk az asztaltól és a konyhába megyünk.

- Mi a fenét művelsz?
- Barátkozok Mackenzievel. Miért? Baj?
- Tudom mire készülsz! Nehogy bármi rosszat merj csinálni, mert nem állok jót magamért!
- Ho-ho! Semmi rosszat nem tervezek! Egyszerűen csak beszélgetünk! - felkapja a salátás tálat, és kiviszi az asztalhoz. Utána viszem a sült húst, meg a csipeszt, és lerakom az asztal közepére.
Leül Mack mellé, aki kicsit megszeppenve mosolyog rám.


* vacsora után *

Tessa ennél furcsábban nem is viselkedhetne! Egy csomót dumált, nevetett Mack történetein, bele-bele boxolt a vállába, és meghívta, hogy jöjjön el velünk a hétvégén bulizni. De előtte majd még jöjjön át, hogy tudjanak beszélgetni, meg menjenek el moziba.
Ilyenkor félek Tessától!

Harryvel elmosogattunk, amíg Tessa teázott a nappaliban Mackel. Végül Niall felajánlotta, hogy haza viszi Mackenziet, így nem kell ilyen későn buszoznia, és hamarabb otthon lesz... biztos csak ezért. Olyan aranyos!

Aztán mikor búcsúzkodtunk Tessa volt az első aki megölelte, majd az orrára kötötte, hogy holnap után jöjjön át mindenféleképpen, hogy egy csajos napot tudjanak eltölteni. Engem figyelembe se vett a tervezgetés közben. Pedig szeretném őket szemmel tartani, mielőtt valami gond lesz belőle.

Aztán Mack elment. Zayn és Louis elmentek Eleanorhoz, és Perriehez. Liam és Tessa felmentek a szobába, én pedig fürödni.

Hajamat törölgetve lépek ki a fürdőből. Harry az ágyon fekszik.
- Olyan fura volt ma Tessa.
- Igen.
- Valamit tervez, és idegesít! - leülök az ágy másik oldalára.
- Ne foglalkozz vele! Tessa tud magára vigyázni!
- Hát. - nevetek fel. - Nem is Tessát féltem!
- Hé! - mászik mellém. - Ne rád ezen magad! Mi van, ha tényleg jóba akar lenni a csajjal?
- Tessa SOHA nem akart jóba lenni a "csajjal". Ősi ellenségek!
- Adj neki egy esélyt! Majd ki sül, hogy mit tervez! - lassan csókolgatni kezdi a nyakam, amitől kiráz a hideg.
- Azt mondod?
- Igen.
- Rendben. - fordulok felé, és a következő puszit, már a számra kapom.
- Elmegyek fürödni! Te kapcsolj be valami filmet! Sietek! - ugrik le az ágyról, és eltűnik mögöttem.
A DVD-s polchoz megyek, és kiválasztok egy filmet.












( Kattints ide és olvass tovább. :) )

Megvárom míg Harry kijön a fürdőből, aztán elindítom. Lekapcsolja a villanyt, és befekszik mellém.


- Tigrist, biztos jó helyre vittétek? - kérdezem.
- Igen. Ed-nél van.  Szívesen vigyáz rá. 
- Holnap elmehetnénk érte.
- Rendben. Mit nézünk? - L'ecsó.
- Az a patkányos nem? Amikor a patkány főz?
- Igen. - bólintok és elkezdődik a mese.

Nem sikerül végig néznünk, mert közben elalszunk.
Álmomban egy kisbabát tartok a kezemben, Harry pedig mellettem áll és azt mondja;
- Gyönyörű kislány. És a miénk.
- Mi legyen a neve?
- A neve legyen...



- Maya! Kelj fel! - rázza meg a vállam valaki.
- Várj! Még 5 perc! Kérlek! - hangos szirénázás hallatszik kintről. A szemem felpattan.

A szobában füst van, és olyan fojtogató, hogy alig kapok levegőt. Kaparni kezdi a torkom, és köhögni kezdek.

- Harry!
- Itt vagyok! Gyere! Add a kezed! - kiszállok az ágyból, és megragadom a kezét. A kijárat felé húz.
- Mi történik? - kérdezem.
- Valami kigyulladt. - mondja Niall, és ő is köhögni kezd a füsttől. - Ki kell jutnunk innen. - mind egyet értünk.

Elindulunk a lépcsőn, ahol 2 tűzoltóba szaladunk bele.
- Erre. Siessenek! - terelnek minket kifelé.
Miután kiérünk, körbe nézek. Liam és Tessa sehol.
- Elnézést! - állítok meg egy tűzoltót.
-Tessék?
- Egy szőke lányt, és egy magas, barna hajú srácot keresek. Nem jöttek esetleg ki?
- Sajnálom, de nem találkoztam még senkivel. Azt mondja, hogy ők is bent vannak?
- Igen. - a pánik végig fut rajtam. 
- Nyugodjon meg hölgyem.  Mindjárt megkérdezem a többieket.
- Köszönöm. - Harry mögém áll, és átkarol.
- Tessa, és Liam? - fordulok felé.
- Nem jöttek ki? - kerekedik el a szeme. Szóval ős sem tudja, hogy hol vannak. Lassan az egész ház égni fog és ők bent vannak?
- Ugye csak szórakozol? 
- Maya, nem láttam őket sehol.
- Niall! -szaladok hozzá.
- Tessék?!
- Tessa, és Liam? - kérdem.
- Azt hittem veletek vannak. 
- Nem. - rázom a fejem.
Elindulok, a tűzoltók tábora felé. Megkérdezem mindegyiket, de senki nem látta őket.

Nem lehet.
Nem!
NEM!

Zokogva szaladok befelé. Többen megpróbálnak megállítani, de mindegyik keze elől elugrok, és szaladok tovább.
- Hölgyem nem mehet be! A ház veszélyes!
De nem érdekel. Végül, a lépcső aljánál fognak meg, és a derekamnál fogva rángatnak ki az égő házból.
- Tessa! - üvöltöm, ahogy a torkomból kifér. - Tessa, és Liam még bent van!
- Kihozzuk őket hölgyem, csak maradjon nyugton. - a tűzoltó csak kint enged el, én pedig rögtön vissza akarok szaladni, de valaki megragadja a derekam.
- Maya, nyugodj le! - mondja határozottan, de rángatózni kezdek, és üvölteni.
- Hogy a francba nyugodjak le, mikor a barátnőm, és a barátja bent vannak, és ég a ház?  Mégis hogy? - zokogom.
- Minden rendben lesz! - szorít magához. Fejemet a vállába fúrom, és zokogok tovább.
- Hívjanak mentőt! - üvölti az egyik tűzoltó, aki épp ebben a pillanatban lép ki. Felkapom a fejem. - Hívjanak mentőt!
Liam lép ki az ajtón, kezében Tessa. Kezei teste mellett lógnak, élettelenül.

Kitépem magam Harry szorításából, és hozzájuk szaladok. Liam tiszta korom, és Tessa is.
Liamre nézek, aki teljesen komoly arccal teszi le lassan Tessa testét a fűbe, ahova a tűzoltó mutat.Körbe állják, és megkérnek minket, hogy távozzunk.
- A barátnőm! Engedjenek oda! - üvöltöm, de semmi haszna. Liam rángat el mellőle, át az úttest másik oldalára. - Engedj el! ENGEDJ EL! - üvöltöm, de hasztalanul. Magához szorít, testével eltakarva a házat, és Tessát. Feltekintek az arcára. Egyenesen előre bámul, és engem szorongat. Könnyek szöknek ki a szeméből.

- Nem. - mondom elszörnyedve. Ha Liam sír akkor... - TESSA! - üvöltöm, mire mégerősebben szorít magához.