26. fejezet / Ne hagyj el!

Mottó: Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.

* hétfő este *

- Például ezt rakd be. - dobja hozzám a ruhákat Harry.
- Oké. - hajtogatom be szépen a bőröndbe a ruhákat. - Szóval most már elmondod, hogy hová megyünk?
- Nem. - rázza a fejét.- Ezt is hozd.
- Meleg helyre megyünk?
- Fogjuk rá.
- Hűvös is lesz?
- Megeshet.
- Sokat segítesz.... - duzzogom. - Legalább annyit árulj el, hogy mennyi időre megyünk.
- Szombaton jövünk haza. Megfelel?
- Nagyon. - mosolyodok el.
- Akkor jó. Ezt befejezed egyedül is? Átmegyek és össze szedem a saját cuccaimat.
- Persze. - puszilom szájon. Mikor kimegy vissza fordulok a szekrényhez, és azon gondolkodok, vajon hová megyünk. Aztán, mikor nem tudok rájönni feladom, és folytatom tovább a csomagolást.



* később *

- Elmehetnénk sétálni. - mondja Harry.
- Hova? - dőlök a vállára. A szobájában ülünk az ágy előtt. Délután 1 óra van. Nem régen fejeztük be a bőröndjének a pakolását, ami egy kicsit hosszúra nyúlt, mert néha néha elkalandoztunk, vagy éppen párna csatáztunk.
- Nem tudom. - egy ideig csendben ülünk, és gondolkodunk. Harry szép lassan a fejemre teszi az állát, majd megpuszilja a hajam. - Szeretlek. - mondja.
- Én is. - nézek fel rá. A szemi fogva tartják az enyémet, majd a számra siklik, és lassan közel hajol. - Mit csinálsz? - kérdem. Két kezével megragadja a derekam, és lassan magához von. Az ölébe ülök, és az arcát fürkészem.
- Tudod. - néz a szembe. - Nem rég még azt hittem utálsz.
- Hm... Tudod. Régen én is azt hittem utállak. Aztán, kiálltál értem Jenson előtt, és azóta...
- Nem tudsz ellenállni nekem. - fejezi be a mondatom, és egy önelégül vigyor terül el a képén.
- Mi? - horkanok fel. - Hogy... Várj. Te azt hiszed, hogy ÉN nem tudok ellenállni NEKED?
- Igen. - vigyorog tovább. - Pontosan ezt mondtam. - kimászok az öléből, és elé térdelek.
- Biztos, hogy tovább bírnám nélküled. - ez kicsit kihívás gyanús.
- Óhó! - nevet fel. - Fogadni akarsz?
 - Akár. - rántom meg a vállam.
- Oké. - térdel elém. - Akkor fogadjunk. Nem fogod kibírni, hogy ne csókolj meg, vagy csak ne vallanád be, hogy kellek neked. Ellenállhatatlanul.
- És fordítva. - egészítem ki. Kinyújtom a kezem.
- Oké. - szorítja meg.
- Mikortól? - kérdezem. Hirtelen magához ránt, és megcsókol. 5 másodpercig tart a dolog. Egyikünk sem akarja befejezni, de egyszer csak elfogy a levegőnk.
- Mostantól. - jegyzi meg, és elengedi a kezem. Felállok, olyan szexisen ahogy csak tudok, és elindulok az én szobámba. - Gyerekjáték lesz. - jegyzem meg...
 Illetve, egész estig ezt hiszem.

Az ágyam egyszerűen üresnek tűnik. A szobámban alszok, hogy minél messzebb kerüljek tőle.
Egész éjszaka forgolódok, és kényelmetlennek érzem az ágyat.

* hajnali negyed egy *

- Cseszd meg Harry Styles. Akkor sem adom fel. - kelek fel az ágyamból.
Egyedül aludni szívás.
Felkapom a takarómat, és kilépek a folyosóra. Lassan a szobák felé veszem az irányt. Gondolom Mrs. Payne, Mr. Paynenel alszik. Zayn és Louis nincsenek itthon. Harry megcseszheti. Kizárásos alapon...
- Szia. - nyitok be Niallhez. Az íróasztalánál ül a gitárjával a kezében, és zenélget.
- Hali. - néz fel. - Mizu?
- Nem zavarok? - kérdezem, és beljebb lépek.
- Nem, gyere csak. - becsukom az ajtót, és lassan mellé ülök.
- Lehetne egy nagy kérésem?
- Persze.
- Nem alhatnák itt... nálad?... Veled? - az ügy érdekében, még a bociszemeket is bevetem.
- Mi van a te szobáddal? - kérdezi zavartan.
- Valami...tücsök költözött be. - hazudom. - Nem találom, és nem tudok elaludni.
- És Harry?
- Ha zavarok, akkor...- kelek fel a székről, mire megragadja a kezem.
- Csak abban az esetben ha csinálsz valami kaját.
- Most? - nézek rá.
- Aha.
- Oké. - sóhajtok nagyot. Ő elvigyorodik, és elengedi a kezem. Épp indulnák, mire ismét megragadja. - Még valamit? - nézek rá.
- Szomjas vagyok.
- Esetleg valami mást?
- Hmm... Nem. - mosolyodik el.

* nem sokkal később *
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
Niall ágyában fekszem, és azt figyelem ahogy eszik, iszik, és zenélget.
Emlékszem, ahogy egy dalt dúdolgat mielőtt elalszok. Valahogy így hangzik:

 Számtalan helyen jártam. Bejártam a világot.
Sok sok arcot láttam. Sosem tudták hol vagyok.

A horizonton, tudom, tudom, tudom, tudom.

A napsugár majd haza vezet.

Ezekből az ügyekből élek. 

Felpakolni, és elmenni. 

Számtalan dolgon változtattam.

De sosem felejtettem el ki vagyok. 

A látóhatáron, oh én tudom, tudom, tudom, tudom.

A hold majd haza vezet.

Ezekkel a gondolatokkal alszok el. 

* Harry szemszöge. * 

* reggel *

Ha azt hiszi, hogy megtörök, akkor nagyot téved. Nehezen, de muszáj lesz kibírnom. 

Épp reggelit készítek magamnak, mikor Niall álmosan beballag a konyhába. 

- Összevesztetek? - kérdezi.

- Mi? - nézek rá értetlenül. - Kivel?

- Mayával. 

- Nem. Csak fogadást kötöttünk, hogy én tovább bírom anélkül, hogy megcsókolnám, meg egyebek, mint ő. Miért?

- Csak mert az éjszaka kellős közepén, beállított, hogy velem alhat-e.

- Hogy mi? - esik ki a kezemből a kés. Gyorsan felveszem, és lemosom. - És te mit mondtál?
- Azt, hogy persze.
- Együtt aludtatok? - tátom el a számat.
- Nem, dehogy. Ahogy befejeztem a dalt, lejöttem a nappaliba. Féltékeny vagy? - mi?
- Mi? - felnevetek. - Dehogy is. Már miért lennék? Soha. Úgy nézek ki?... Pff..
- Nyugi haver. - boxol a vállamba. - Csak vicceltem. - kivesz egy üveg vizet, a hűtőből, és kimegy a konyhából.
Maya, minek ment át Niallhez?

* délelőtt 10 óra *

* Maya szemszöge.*

 Mivel az utazást nem napoltuk el a fogadás miatt, ezért bepakolunk mindent a kocsiba,  elbúcsúzunk mindenkitől, és útnak indulunk.

* jó pár óra múlva, esteledés *

Egy öreg táblánál fordulunk le, ami több hely irányát jelöli. Mielőtt mindet elolvashatnám, Harry befordul, és egyenesen megy tovább.
- Miért álltunk meg? - kérdezem, miután egy idő után egy házhoz kanyarodik be.
- Megérkeztünk. - vigyorogja. 
- Hol vagyunk? - kiszállok a kocsiból, és felmérem a terepet. Harry kiveszi, a bőröndjeimet, és elindul velük befelé.
- Gyere. - bólint a ház felé, ahova elindul.

Lassan követni kezdem. Elővesz egy kulcsot a zsebéből, kinyitja az ajtót és a bőröndökkel együtt belép.
- Sziasztok! - üvölti. - Gyere már! - néz rám, és leteszi a bőröndöket. Lassan beljebb lépek, és becsukom magam mögött az ajtót.
- Hol vagyunk? - kérdezem ismét. Hangos lábdobogás hallatszik a lépcső felől.
- Holmes Chapelben. A szüleimnél.
- A kicsodádnál? - kérdezem elkerekedett szemekkel. Hirtelen a feszültségem a tetőfokára hág.
Mi van, ha a szülei nem fognak elfogadni? Ha nem leszek szimpatikus nekik? Mi lesz akkor ha...- gondolom magamban. Épp megemlíteném Harrynek, hogy menjen a francba, mikor Gemma jelenik meg a lépcső aljában.
- Öcsi. - ugrik a nyakába.
- Szia Gem.
- Szia Maya! - ölel meg engem is. - Örülök, hogy újra látlak.
- Én is... mármint, hogy láthatlak, téged. - Gemma halkan felnevet. Legszívesebben homlokon vágnám magam.
- Anyáék? - kérdezi Harry, közben egy mosolyt folyt el.
- Anya a konyhában, Rob pedig a városban.
- Köszi. - Harry mögém áll, és a konyhába vezet.

- Mi lesz, ha nem vagyok szimpatikus? - suttogom Harrynek útközben.
- Hé. Nyugi. - megállok a konyha ajtóban, Harry kikerül, és a tűzhely előtt álló, nőhö9z, gondolom az édesanyjához, siet. Hátulról megöleli, mire, a nő ugrik egyet.
- Szia anya. - a nő megfordul. Csoda szép. Most már értem. A gének...
- Már azt hittem sosem értek ide. - ölelik meg egymást. Másodpercekig így állnak, majd elengedik egymást. - Ő hol van? - kérdezi a nő. Mindketten felém fordulnak.

 

- Anya, ő Maya. - mosolyog rám biztatóan Harry.- Maya, ő az édesanyám. 

- Jó napot. - lépek beljebb.

- Tegeződjünk, oké? - mosolyodik el. - Anne Cox. - nyújtja a kezét.
- Maya Jessica Smith. - kezet fogunk, majd Anne megölel. Vajon ez valami családi vonás?



( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

* később *

Gemma segített felcipekedni a szobámba, ami az övével szemben, és Harryé mellett van, majd lementünk vacsorázni. Addigra Robin Twist, Harry mostoha apja is megérkezett.
 Mind leültünk vacsorázni. Engem Harry mellé ültettek.
Miután megvacsoráztunk segítettem Annenak elmosogatni, közben beszélgettünk. Megkérdezte, hogy hogy ismertem meg a fiát. Én pedig elmeséltem.  Megkérdezte, hogy mi a hobbim, és hogy mi a kedvenc sportom.
Majd Gemma felkísért a szobába, és megmutatta, hogy hol tudok fürödni. Gyorsan lezuhanyoztam, és pizsibe bújtam.

Most épp a nappaliban ülök, Anne mellett, és Harry gyerekkori képeit nézegetem.

  

Harry 3 pohár kakaóval sétál be a nappaliba. Egyiket nekem, a másikat Annenak adja, majd a harmadikat inni kezdi.
- Köszi. - mondom.
- Mit néztek? - kérdezi.
- Téged. - nézek rá. Csillogó szemivel feltekint a pohár mögül.
 - Hogy, kit? - nyeli le a kakaót.
- A gyerekkori képeidet.
- Anya!- szól rá Harry.
- Most mi van? - kérdezi Anne, és elvigyorodik.
- Ugye nem mindegyiket?
- Miért? - kérdezzük egyszerre Annel.
- Csak.
- Jól van. Tessék. - áll fel Harry anyukája, és az ölembe teszi az albumot. - Jó éjszakát gyerekek. Felmentem. Aztán ne maradjatok fent sokáig.
- Szia anya. - puszilja meg Harry.
- Jó éjszakát. - mondom, majd Anne eltűnik a lépcsőn.
Kettesben maradtunk.
Harry, én, és a fotó album.
Leteszem az asztalra a kakaót, és kinyitom... illetve csak szeretném, mivel Harry kikapja a kezemből.
- Harry! - nyúlok a könyv után, de gyorsan leteszi a kakaóját, és felugrik. A feje felé emeli. Ugrálni kezdek, majd csikizni. Sikerül egy kicsit lejjebb küzdenem a könyvet. Ám, ahogy leengedi azt, megragadja a derekam és magához von. - Miért nem akarod, hogy megnézzem őket? - kérdezem.
- Csak úgy. - teljesen magához szorít. Érzem, ahogy forró levegő fut végig a nyakamon. - Szóval. Gondolkodtál a fogadáson?
- Arra célzol, hogy feladom-e?
- Igen.
- Hát, azt lesheted édes. Miért? Te talán szándékodat látod a dologban?
- Szeretnéd, igaz? De, nem. Nem fogom feladni. - dörmögi rekedtes hangján a fülembe. Erősen megmarkolom az albumot, kiszedem a kezéből, ellököm magamtól, és a kakaóval együtt a szobám felé szaladok.
- Hé! - szól utánam. - Ez nemvolt fer!
- Szeretlek! - mondom, mielőtt becsuknám az ajtót.
- Én is... - mondja az ajtó előtt állva. - Jobban, mint azt eltudnád képzelni.
- Csáó! - kacsintottam rá, és még mielőtt becsukhattam volna az ajtót, Harry megállította azt.
- Holnap szeretnélek elvinni. Megmutatnám a várost.
- Rendben. - bólintok, majd megpróbálom ismét becsukni, de Harry még mindig nem enged.
- Valami szépet húzz!
- Rendben. Még valamit?
- Hmm. - gondolkodik. - Nem. Semmi. Jó éjszakát.
- Szia Harry. - elemeli a kezét az ajtótól, én pedig azonnal becsukom. Bemászok az ágyba, betakarózok, és a kakaót kortyolgatva nézegetem tovább a képeket.
Hamar elalszok, kezemben az albummal.

* másnap délután 3 óra *

Reggel nagyon korán keltünk. Gyorsan átöltöztem, és már indultunk is.

Reggeli gyanánt csak egy egy diós kiflit ettünk, szóval kezdek éhes lenni.
Harry megmutatta a város jelentős részét. Megmutatta, hogy hová járt iskolába, és hogy suli után hová járt a haverokkal. Útközben összefutunk pár rajongóval, akik képet készítenek vele. Én addig tovább megyek, és lehajtom a fejem, hogy minél kevesebben ismerjenek fel.
 Elég gáz a dolog, de meg kell szokjam ha Harryvel akarok lenni.
És én ezt akarom, még ha több millió rajongóval is kell szembeszállnom.

Márpedig ezt akarom... ugye?

- Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak valakinek? - ér be Harry.
- Attól függ kinek.
- Bírni fogod. - kacsint rám, majd a kocsihoz megyünk, és elindulunk.

Egy közeli pékségnél állítja le a motort. Kiszállunk, bezárja a kocsit, majd bemegyünk.
- Jó napot. - köszönök. Harry azonnal megöleli az eladókat, és beáll a pult mögé.
- Debora, ő Maya. Maya, ő a volt munkatársam. - egy idős hölgyről beszélünk. Közelebb lépek, és kezet fogok vele. Harry magára kap egy kötényt, és kiszolgálja a vevőket.Én kicsit beljebb sétálok, hogy ne az ajtóban álljak.
Ahogy végez Harry a kiszolgálással, mellém sétál, és neki dől az egyik asztalnak.
- Tessék. - tép ketté egy zsemlét. Egyik felét enni kezdi, a másikat nekem adja. Elfogadom, és beleharapok.
- Köszönöm.
- Jól érzed magad? - kérdezi teli szájjal. Elmosolyodok, és bólintok.

- Harry! - lép be a hátsó ajtónál egy hölgy.

- Barbara! - ugrik fel Harry.

- Hogy vagy szívem? Mi járatban? 

- Szeretnék neked bemutatni valakit! 

- Kit, kicsim? 

- Barbara. Ő a barátnőm, Maya Jessica Smith. - a " barátnőm " szóra melegség terjed szét a mellkasomban, és bizsergést érzek a gyomromban... Nos, ez már mindig így lesz?

- Szerbusz. - lép közel hozzám. - Szóval te vagy az a lányka akiről a város beszél? - elmosolyodik, majd megölel. - Örülök, hogy megismerhetlek. - paskolja meg a hátam, majd elenged, és visszalép Harryhez.
- Vigyázz rá. Nagy kincs az ilyen lány! - érzem, hogy csontig pirulok, de Harryre nézve látom, hogy ő is elpirult egy kicsit. Közel hajol Barbarához, és a szemét le sem véve rólam, valamit a fülébe súg, amire Barbara felnevet, és annyit mond:
- Jól teszed. - értetlenkedve nézek Harryre, aki csak elmosolyodik.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
* este *

A család úgy döntött, hogy vacsorázni megyünk így valami szépet kell felhúzzak.
Gemma nem jön, mert valami barátnőjével találkozik, ezért csak négyen, Rob és Anne, Harry és Én megyünk.
Egy kékes szoknyát húzok, és egy topánkát, majd egy kis szájfényt kenek az ajkaimra.

 Lekapcsolom a lámpát, és lesietek a nappaliba, ahol Harryn kívül már mindenki készen várakozik. 

- Gyönyörű vagy. - mondja Anne. Robin helyeslően bólogat.
- Köszönöm szépen. - mosolyodok el.

10 perc múlva Harry rohan le a lépcsőn.

- Kis fiam. Egyszer a fejedet is elhagyod! - korholja Anne.
- Tudom, tudom, tudom! - egy fekete pólót, kardigánt, és egy farmert visel. - Csak a srácokkal beszéltem.
- Meló?
- Ömm... Igen... igen. Persze. - mondja zavartan.

Kint szétválunk, mert külön-külön megyünk.
Harry kitolat, és indulunk is. Mögöttünk Harry szülei jönnek.
Út közben eszembe jut a fogadás. Itt az ideje, hogy dolgozzak rajta egy kicsit.
- Szóval. - teszem a kezem, a sebváltón lévő kezére, majd lassan simogatni kezdem.
- Szóval. - ismétli meg, és egy pillanatra a kezemre tekint.
Kezem a lábára vándorol, és most ott kezdem el simogatni, egyre feljebb és feljebb haladva.
- Maya. - figyelmeztet.
- Tudod, - nyúlok a pólója alá, és most a hasa alját simogatom. - van az a dolog. - aztán egyre lejjebb csúszik a kezem.
- Mi..milyen dolog? - dadogja zavartan. Egyik ujjammal a nadrágja szélénél kezdem piszkálni, mire hatalmasat fékez.  A mögöttünk jövő Robin dudálni kezd. Elrántom a kezem, és az idegesen engem figyelő Harryt nézem.  Az ajkamba harapok, hogy nehogy elnevessem magam.
Harry épp szóra nyitja a száját, ekkor megszólal a telefonja.
- Igen?- veszi fel.

* Harry szemszöge *


- Megőrültél kisfiam? - szól bele ingerülten a telefonba anya.

- Bocs. Azt hiszem valami macska szaladt át az úttesten. - mérgesen Mayára nézek, aki önelégült arccal ül, mellettem. Szóval így akar játszani?

- Figyelj egy kicsit jobban!

- Rendben. Ne haragudj.... Figyu, induljatok előttünk. Mindjárt megyünk mi is.

- Rendben. Vigyázz magatokra! 

- Oké. Szia. - teszem le a telefont. 

Megvárom amíg anyuék elmennek mellettünk majd kikapcsolom a biztonsági övet, kiszállok, és Maya oldalára megyek. Kinyitom az ajtaját, és megvárom míg kiszáll. Idegesen a hajamba túrok.
- Egy macska, mi? - vigyorog rám Maya.
- Játszani akarsz? - lépek közel hozzá. - Szép csel volt.
- Csel? Miről beszélsz? - értetlenkedik. Még közelebb lépek. Megfogom a derekát, és felültetem, a kocsi motorház tetőjére. Csomó ötletem támad, hogy hogy tudnám kicsit húzni az agyát. Lassan magamhoz húzom, mire szétnyitja a lábát, így még közelebb mehetek. A füléhez hajolok, kezemmel a szoknyája alá nyúlok, és a csupasz combját kezdem simogatni.
- Tudod, - kezdem. - nem fogsz nyerni. Bárhogy próbálkozol. - eltol magától, és a szemembe néz.
- Jól van édes. - mondja - Szedd csak az egó növelőidet!- közel hajolok, olyannyira, hogy a szánk majdhogynem összeér, és kicsit feljebb tolom a kezem a combján.
Ez halk nyögést vált ki belőle.
Elmosolyodok, és hátra lépek egyet.
- Aha. Nem az én egóm, cica. - kacsintok rá. - Na szállj be, és induljunk. - engedem el, és a vezető üléshez megyek.



* Maya szemszöge *

A franc essen beléd Harry Edward Styles!

Beugrok mellé  a kocsiba, és azonnal indul is.

Az út visszalévő részében meg sem szólaltunk. Mind a ketten az utat néztük.

Egy vendéglő féleségnél állunk meg. Tartva a tisztes távolságot sétálunk be a vendéglőbe, ahol Robin, és Anne már vár. Leülünk az asztalhoz, és mintha semmi sem történt volna, mosolygok rá a szülőkre.
Anne kicsit csúnyán nézett először Harryre, aztán megenyhült a tekintete.

- Szóval, - kezdi Anne, miután elkezdjük enni a vacsorát. - Mielőtt Londonba költöztél hol éltél?
- Hollywoodban.
- És miért költöztél ide?
- Mert elakartam szakadni a szüleimtől.
- 18 évesen elengedtek ide?
- Itt éltek a nagynénémék. Amúgy nem egyedül jöttem, hanem a barátnőmmel.
- Ismerem őt? - néz Harryre.
- Liam barátnője. - feleli Harry két falt között.
- Ó. Az a szőke leányzó? Liam teljesen bele van bolondulva.
- Igen. - mondjuk egyszerre Harryvel.
- Harry valami másik országot említett. - mondja Robin, és nagyot kortyol az ásványvizéből. - Hogy nem Amerikában születtél.
- Nem, nem ott. Magyarországon.
- Az hol van? - kérdezi Anne.
- Németország alatt. Szép ország.
- Egyszer ellátogathatnánk oda. - fordul Harryhez Ann.


* később *

A vacsora végeztével, Harryvel felkért egy táncra.
Valami pörgős zenét tettek be, amire alig tudtuk tartani a tempót, de végig táncoltunk. Ugyan néhányszor a lábára léptem, de mentségemre legyen szólva, nem állt szándékomban.

Aztán a zenekar vissza vonult egy kicsit pihenni. Épp a helyünkre tartunk vissza, mikor egy hölgy állít meg minket.
- Ne haragudjanak a zavarásért. Az étterem tulajdonosa vagyok, és szívességet szeretnék öntől kérni.
- Hol írjam alá? - kérdezi reflexből Harry.
- Ó, nem. Nem erről van szó. - nevet fel a hölgy. - Amíg a zenekar pihen, nem énekelne egy dalt? - Harry rám néz, majd vissza a tulajdonosra.
- De. Miért is ne.
- Megmentette az életem. - hálálkozik a tulajdonos.
Elindulnak a színpad felé, engem egyedül hagyva. Lassan visszasétálok a helyemre, ami a színpaddal szemben van. Leülök, és a színpad felé fordulok.
- Nagyon szépen táncoltatok. - mosolyog Anne. - Harry? - mielőtt válaszolni tudnák, Harry egy székkel a kezében felmegy a színpad közepére, meg igazítja profihoz méltón a mikrofont, majd beleszól.


- Jó estét kívánok mindenkinek! - hatalmas tapsot kap. - Egy szám erejéig, átveszem a színpadot a remek zenészektől. Remélem nem bánják. - mosolyodik el. Miután ismét egy  hatalmas tapsvihar végét kivárta, folytatja. - Ezt a dalt, most írtam nem rég, egy lánynak, aki a szerencsémnek köszönhetően ma itt van velem. - rám néz egy pillanat erejéig. Érzem, hogy Harryén kívül minden más szem is rám szegeződik. Annera nézek, aki rám mosolyog.-  Még senki sem hallotta, szóval, maguk lesznek az elsők. Remélem tetszeni, fog. - ismét rám pillant.- ... Hát akkor kezdjük.... - törli idegesen a tenyerét a farmerjába, ami nem jellemző rá. - A szám címe: Ne hagyj el! - a terem elcsendesül, a zene szép lassan felerősödik.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

Majd Harry énekelni kezd.

"Te most előttem állsz...
Rémült vagyok, és nehezebben veszem a levegőt
Hirtelen megvakít egy fény
Soha nem vettem észre, hogy milyen fényesek is lennénk

Látok a sarkon egy fotóst
Ez kétségtelenül egy kép lesz rólad
Egyedül fekszem az ágyon törött üvegek között
Ebben az ágyban mi ketten sosem voltunk

A szememet tágra nyitom
A karomat kitárom

Ne hagyj
Ne hagyj

Ne hagyj el
Mert belefáradtam az egyedül létbe

Ne hagyj
Ne hagyj
Ne hagyj el
Mert belefáradtam abba, hogy egyedül érezzem magam

Megígérem, egy nap vissza hozom neked a csillagokat
Elértem egyet, és lyukat égetett a kezembe OH
Ezekben a napokban távolról nézlek téged
Csak próbállak megérteni
Tágra nyitom a szemeimet, YEAH

Ne hagyj
Ne hagyj
Ne hagyj el
Mert belefáradtam az egyedül létbe
Ne hagyj
Ne hagyj el

Ne hagyj
Ne hagyj
Ne hagyj el
Mert belefáradtam abba hogy egyedül érezzem magam

Ne hagyj
Ne hagyj
Ne hagyj el
Mert belefáradtam abba hogy egyedül érezzem magam

Ne hagyj
Ne hagyj el.. Mert belefáradtam abba hogy egyedül aludjak"

 

A szám végére mindenki állva tapsol.  Harry meghajol, és lesétál a színpadról, egyenesen hozzám. 

Elém áll. 

- Ezt nekem írtad? - kérdezem. 

- Öm.. igen. - mondja zavartan. Még mindig mindenki körülöttünk áll, és Harryt tapsolja. Még Anne és Robin is. Egyszer csak, valami érzelmi roham tör rám,amitől úgy érzem nem tudom máshogy megköszönni...

 

Ezért megcsókolom. 

 

A taps egyre hangosabb körülöttünk. 

Harry megfogja a derekam, és magához von. Így csókol tovább.

Csak akkor engedjük el egymást, mikor elfogy a levegőnk. 

- Nyertem. - jegyzi meg. 

Miért kell minden tönkretennie? 

- Nem érdekel. - mondom, és ismét megcsókolom. 

 

- Lépjünk le. - suttogja az ajkamra. Bólintok egyet, és megfogom Harry kezét. 

Harry az anyjához fordul, aki már Robin mellett ül szorosan, és ránk vigyorog, majd bólint egyet. 

- Csak okosan! - jegyzi meg, de mi már el is indulunk. 

* Otthon * 

- Nem tudom kinyitni! - mondja Harry, az ajtóval cseszekedve. 

- Add ide a kulcsokat! - kiveszem a kezéből. Kinyitom az ajtót, és beszaladok. Hangos puffanással csukódik be. A lépcsőn szaladok felfelé, mikor Harry megragadja a derekam. A falhoz nyom, és csókolni kezd. Lábamat a dereka köré fűzöm, és a nyakába kapaszkodva, elindulunk az emeletre. Csak annyira engedjük el egymást, hogy le tudjuk venni a pólóját, és az én szoknyám, amiket a folyosón dobálunk szét.  Harry egy szobába visz. Becsukja mögöttünk az ajtót, és lassan letesz a sötét szobában az ágyra. Épp csak annyi fényt ad a hold, hogy lássuk egymást. Lassan kigombolja a nadrágját, és leveszi. 

Már csak fehérnemű van rajtam, és rajta is. 

Csakhogy, ő úgy gondolja, hogy rajtam így is több a ruha mint rajta, ezért a melltartómat kezdi csatolgatni.

Majd mikor végre sikerül neki, elengedi az ajkaimat, és felém hajol. 

Határtalan vágyat érzek az ő ajkai iránt. 

- Csak ha te is akarod. - zihálja. 

Akarom? ... 

- Akarom. - nyögöm. A hajába túrok, és magamhoz húzom. A melltartóm a földön landol. 

 

Innentől nincs megállás. 

Imádlak Holmes Chapel.