29. fejezet / Szünet.

Mottó: Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyűlölöm. Amikor ott állok, mint egy csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szűkül a gyomrod, mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most hirtelen fizikai valóságukban eltűnnek, ám virtuálisan továbbra is őrséget állítva őriznek, hogy nehogy bármi bajod essék. Hogy még véletlenül se dőlhessen össze a várad, amit olyan nagyon nehezen építettél fel.

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )
* szülinapi buli estéje *

Harry szemszöge



- Harry? - szólít meg egy lány. Épp Niallel beszélek. Hátra fordulok.

Egy lány áll mögöttem, aki valaha sokat jelentett nekem.

- Felicity? Hát..te? - kérdezem zavartan.
- Hallottam, hogy a városban vagy, és hogy ma itt leszel. Gondoltam eljövök. - ölel meg.
- Hogy vagy? - Felicity a barátnőm volt. Az iskolában ismerkedtünk meg. "Barátságosan" szakítottunk. Ugyan már rég nem beszéltünk, jó volt újra látni.
- Egész jól. Te? Látom beindult a szekér. - mosolyog rám.
- Igen. Egész jó. - hátra pillantok, de Niall már nincs itt.
- Szóval.... látom, most van egy barátnőd.
- Igen. - szememmel keresni kezdem Mayát.
- Szép lány. Hol ismertétek meg egymást?
- Repülőn. Mellé szólt a jegyem.... Neked? Van barátod?
- Nem. Pillanatnyilag nincs.
- Pillanatnyilag?
- A hét elején szakítottunk. - ránt vállat. - Egy barom volt.
- Mi történt?
- Azt akarta, hogy ne barátkozzak senkivel, csak az ő köreiből, mert az én társaságom nincs rám jó hatással. Egy ideig beletörődtem, de kezdett sok lenni. Aztán hétfőn elhagytam.
- Jól tetted. Ez tényleg egy barom. És a suli? Befejezted? - próbálok témát keresni. Sosem esett nehezemre vele beszélgetni, de már nem is tudom mik érdeklik. Régen beszéltünk. Nagyon régen.
- Igen. Elvégeztem, leérettségiztem. Most egy kávézóban dolgozom.
- Kávézóban?
- Igen. A Tree-ben. - a név hallatára felkapom a fejem. Ott volt az első randink.
- A...a Tree-ben? - dadogom.
- Igen. Sok régi, szép emlék köt oda. - célozgat.
- Szép emlék... - mormolom, és kortyolok egyet az üdítőből.
- Emlékszel, hogy mindig együtt mentünk mindenhova?
- Igen. - mosolyodok el.
- El választhatatlanok voltunk. - lép egyet felém. Mikor nem mozdulok megismétli. Már csak centik választanak el egymástól. - És távolság ide, vagy oda, én még mindig érzek valamit irántad.
- Felicity... - nézek a szemeibe.
- És arra emlékszel, mikor megígérted, hogy mindig vigyázol rám? - hajol közelebb.
- Felicity.
- Én emlékszek. Szakítás ide vagy oda, sosem felejtettem el.
Mozdulatlanul állok. Pedig cselekednem kellene.
Egyszer csak megcsókol.
Az emlékek elő törnek.
Hiszen Ő hagyott el.
És nekem ott van Maya.
Maya, akit szeretek.
Mit tettem?
- Felicity! - lököm el magamtól. - Mi a frászt művelsz?
- Én...ne haragudj.
- Nekem barátnőm van!.... - törlöm le a számat. Ránézek, ő pedig elmosolyodik. - Ezért jöttél ide, igaz? - rivallok rá.
- Harry! - fogja meg a kezem. Idegesen a hajamba túrok, és körbe nézek. Pár srác és csaj felfigyelt ránk. Megragadom a kezét, és az emelvény mögé húzom ahol nincs senki.
- Felicity! Nekem barátnőm van! És szeretem!
- Dehogy szereted! Te még mindig engem szeretsz! - feleli komolyan. Hátat fordítok neki, mielőtt olyat mondanák.
- Ide figyelj. Bármit tervezel, jegyezd meg, hogy köztünk már nem lesz semmi! Ha törik ha szakad! Ezek után pedig ne is várd!
- De mi...
- Nincs olyan, hogy... Mi! - emelem fel a hangomat.
- Megváltoztál. - mondja idegesen.
- Megváltoztam volna? Nem hiszem. Csak tudom mit akarok.
- Egy nagyképű bunkó lettél. Leszarod az embereket! Elfelejtettél mindent ami miatt most ott vagy ahol. Valaha te is egy kis senki voltál.
- Na álljon meg a menet! - fordulok felé. - Még te vagy ideges? Te vagy felháborodva? Hiszen abban a tudatban, hogy barátnőm van... rám másztál. Nem felejtettem el semmit! - hangomat lejjebb veszem. - Minden egyes pillanat bele égett az agyamba, amit itt töltöttem. Mára viszont, már nem tudom ki is vagy valójában. - elmegyek mellette, mire utánam kiált.
- A "Barátnőd" egy szajha. - nevet fel.- Csak úgy mondom.
Megtorpanok. Rám mondhat bárki bármit, de Maya? Mit ártott ő neki?
- Tessék? - fordulok vissza megfontoltan. Kezemet ökölbe szorítom, annyira, hogy elfehérednek az ujjaim.
- Jól hallottad. A rajongóitoknak igazuk van. Egy pénzéhes szajha. Szerinted tényleg szeret? - felnevet. - Vicces.
- Most fejezd be! - figyelmeztetem.
- Fáj az igazság, ugye? - mondja gúnyosan. - Rossz megtudni valakiről ilyeneket. Főleg arról akit szeretsz.
- És te, - üvöltöm. - miért vagy benne ennyire biztos?
- Elég rá nézni. - ránt vállat.
- Na most már elég legyen! - üvöltök rá, mire meghátrál, és két kezét felemeli.
- Nyugi! - mondja. Utána lépek, készen arra, hogy a következő mondatánál olyat tegyek, amit magam sem akarok.
- Harry! - szólal meg a hátam mögött Louis. Nem fordulok meg.
- Mi van? - kérdezem.
- Bocs, ha zavarok, de Maya nincs sehol. Égre földre kerestük, de senki sem látta.
- Megyek. - indulok el.
- Szia, szép fiú! - kiáltja utánam Felicity. Remélem soha többet nem találkozok vele.
- Ez mi volt, " Szép fiú "? - kérdezi Lou miután mellé érek.
- Ez a szuka... megcsókolt. Csak azért, hogy szakítsak Mayával.
- Ez nem az a lány akivel...
- De. - mondom idegesen. Ezt most azonnal meg kell vele beszélnem, mielőtt megtudja valaki mástól.
- Óóó.


Szétszóródva keresgéljük Mayát, de senki sem találja sehol. Tessa, Eleanor, és Perrie együtt mennek, mi a fiúkkal pedig külön külön kérdezősködünk. SMS-t is írtam már neki, de nem válaszol. Biztos lemerült...
Végül anyánál kötök ki aki Robinnal ül egy padon.
- Szia, szívem.
- Helló. Mayát keresem.
- Nem rég, ő is keresett téged.
- Mikor? - húzom fel a szemöldököm.
- Amikor azzal a lánnyal beszéltél. Felicity, igaz?
- Igen. Szóval, azt mondjátok, látott mikor a csajjal beszélgettem?
- Ahogy mondod. - mondja Rob. - Majd elindult hozzád. Azóta nem beszéltünk, és nem is láttuk. - elindult, felém és azóta senki se látta...
- A rohadt életbe. - káromkodok. Előveszem a telefonom, és hívni kezdem.
- Harry! - lepődik meg anyám. Megfordulok, és a part felé kezdek szaladni.
Maya nem veszi fel. Egy üzenetet is küldök neki. A partról eltűnt a hajó.
- Mi a helyzet? Megtaláltad? - állnak mellém a srácok, és a lányok.
Ekkor végre vissza ír.


* Nos, nincs mit megbeszéljünk, és a magyarázatodra van legkevésbé szükségem. Mike holnap haza megy Magyarországra, én pedig vele megyek. Tessa majd össze szedi a cuccaimat. Köszönöm a csodás napokat amit veled tölthettem, de én innentől kiszállok! Rohadtul nem vagyok rád kíváncsi!... sőt senkire sem! Felejtsük el egymást. Mindenkinek jobb lesz így! Örülök, hogy ismerhettelek. *
Maya

- Maya elmegy. 
- Miért, itt van a szigeten még? 
- Magyarországra. - mondom remegő hangon. - Maya vissza költözik. 
- Hogy.. mit csinál? - tátja el a száját Tessa, és előveszi a telefonját. 


Maya szemszöge

* másnap reggel *

Még mindig mocskosul érzem magam. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak forgolódtam, és azon gondolkodtam, hogy az a lány, miben lehet jobb.
Most a fürdőben vagyok, és a jég hideg víz alatt állok ruhástul. Már nem tudok sírni. A szemeim a kétszeresére dagadtak. A torkomba gombóc nőtt.

Elzárom a vizet és úgy ahogy vagyok, végig sétálok a folyosón, egész a szobám ajtajáig. 
- Maya? - lép ki a szobájából a bátyám.- Mi a fenét művelsz? Hogy nézel ki? - lép mögém. Maga felé fordít. Üres tekintettel a mellkasát bámulom. - Te...te tiszta víz vagy, és jég hideg. 
- Sherlock Holmes. - mondom gúnyolodva. 
- Na jó. Indulj be. - nyitja ki mögöttem az ajtót, és lassan bevezényel a szobába. Bekapcsolja a fűtést. Egy törölközőt, és két takarót terít rám, miután leültet az ágyra. Remegő kézzel húzom magamon össze ezeket.
Felhúzza a redőnyt és elém guggol.
- Most pedig elmondod, mi a fészkes bajod van. Megőrültél? Jég hideg vízbe fürdesz, és utána így mászkálsz a házban? Mi történt tegnap? 
- Megcsalt, Mike. Megcsalt. - tör fel belőlem. Lassú, meleg könny szökik végig az arcomon. 
Mégis tudok sírni. 
- H..hogy, mi van? Harry? Harry, megcsalt? Én agyon verem! Most azonnal! - áll fel. Megragadom a kezét. 
- Mike, kérlek ne! 
- Még őt véded? Szét verem az arcát, mo...
- Mike! - üvöltöm. 
- Mi van? 
- Ne csinálj semmit! ... Kérlek. - zokogom. Elengedem a karját, és a testem mellé ejtem őket.
- Maya. Istenem. Ne haragudj. - öleli át, a zokogástól remegő vállam.
- Kérlek, ne tegyél semmit. Nem akarom, hogy bántsd! - zokogom tovább. 
- Nem fogok semmit csinálni. 

* később * 

Elmesélek mindent Mikenak. Hogy mi történt azelőtt, hogy belebotlottam a partra igyekezve. 
Egy ideig csak csöndben ülünk, aztán Mike töri meg a csendet.

- Rendben. Akkor most elmész, és meleg vízbe megfürdesz! Utána meleg ruhát húzol, és lejössz a konyhába. A nappali mellet van. Készítek kaját. - áll fel. Felhúz engem is, és bekísér a fürdőbe. Megnyitja a csapot, és csak ekkor megy ki. 

* Tessa szemszöge. *

Harry elmesélt mindent. Csak fussak össze ezzel a kis kurvával. Kikaparom a szemét! 

Mind Harry családjának a nyaralójában, aludtunk az éjjel történtek miatt. Liam nem aludt fent velem, hanem lent maradt Harryvel, aki a szülei piás szekrényét kiürítette. 
Anne, és Robin haza ment. 

Épp a fürdőbe megyek, mikor megszólal a telefonom, ami az ágyon van. Úgy ugrok rá, mint az oroszlán a zsákmányára. Abban reménykedek, hogy Maya hív, de nem ő az, hanem a bátyja. 
- Szia. - veszem fel. - Maya ott van veled? Ugye jól van!? Nincs semmi baja? 
- Neked is szia. Maya itt van, és a jól van fogalma, most nem épp Mayára illik. 
- Jézusom. Mi van? 
- Én is ezt kérdezem. Az a srác nem sokáig fog úgy kinézni, ahogy. Átrendezem a végtagjait, és a seggé...
- Mike! Kérlek! - szakítom félbe. - Nem érdekel, hogy mit akarsz kezdeni Harry seggével, de hallgass végig! 
-Rendben. 
- Harryt csókolta meg az a szajha. Harry rögtön ellökte magától, csak Maya azt már nem látta! Egész éjjel fent volt, és szerintem még egy üveg pia hiányzik neki ahhoz, hogy alkohol mérgezést kapjon. 
- Biztos vagy benne, hogy így történt? 
- Te nem láttad a nappalit, miután megérkeztünk 10 perccel.
- Miért? 
- Minden ami mozdítható, és törhető, az a földön landolt, és tört.
- Maya reggel ruhában állt be a zuhany alá. A zuhanyból jég hideg víz folyt. Utána pedig, abban a ruhában mászkált a házban.
- Jézusom. És most? 
- Épp reggelizik a konyhában. Lefürdött, immár meleg vízzel.... Bárcsak itt lenne Daniella.... Ő tudná mit kell csinálni. 
- Ma utaztok Magyarországra? 
- Igen. 14:25kor indul a gép. 
Hosszú hallgatás után eszembe jut valami. 
- Mike? 
- Igen?
- Van egy ötletem. Figyelj, mielőtt...

* Maya szemszöge *

Mike elment a ruháimért Anneékhoz, és megmondta nekik, hogy köszönök szépen mindent. 
Épp a szoba ablakban ülök, és üres tekintettel bámulok kifelé. Rettentően fáj a fejem, és fázok. Szerintem kezdek lázasodni. Magamra húzok egy takarót, és a fejemet az ablak üvegnek döntöm. A szemem szép lassan lecsukódik, aztán elalszok. 



- Maya. - rázza meg a vállam Harry. - Kelj fel. El fogunk késni. 
- Mennyi a idő? - dörzsölöm a szemem. 
- Negyed tíz. Mindjárt indul a repülő. 
- Hová megyünk? 
- Nyaralni. Hát nem emlékszel? 
- De, de... persze. - ülök fel az ágyba. - Mindjárt megyek. Leviszed a bőröndöt?
- Persze. - puszil arcon. - Siess. - ragadja meg a bőröndöt, és már el is tűnik. 
Gyorsan felöltözök, és leszaladok az emeletről. 
- Megjötte...m. - torpanok meg. Harry egy lánnyal csókolózik, majd mikor észre vesz elmosolyodik. 
- Nem gond,  ha Felicity is velünk jön? 


- Maya! Maya kelj fel! 
- Nem akarom, hogy velünk jöjjön! - üvöltöm. 
- Őőőő, oké, de kicsoda? - kérdezi Mike. 
- Ne haragudj... Csak álmodtam. Mennyi az idő? - húzom magamra a takarót. 
- Negyed egy. Elhoztam a ruháidat. El kellene kezdened készülődni.... várj. - teszi a kezét a homlokomra. - Te mindjárt kigyulladsz. Lázas vagy? Hogy érzed magad? 
- Jól vagyok. - tolom el a kezét. Pedig egyáltalán nem vagyok. 
- Biztos? Tiszta forró a tested. 
- Igen, biztos. - szállok le lassan a párkányról. - Kimennél? Készülődni szeretnék. 
- Persze. - túr bele a hajába. Úgy ahogy Harry szokott.
Harry. - visszhangzik a fejemben. 
A bőröndhöz fordulok, hogy Mike ne lássa a szemebe gyűlő könnyeket. 
- Rendben. Akkor siess! - mondja és távozik. Letérdelek a bőrönd elé, és kinyitom. A ruhák tetején az összes ajándék, amit a srácoktól kaptam. Egy külön táskában pedig a laptop. Kiveszem a ruhát, amit fel szándékozok húzni, és lecsukom. 


* a reptéren *

- Két jegyet szeretnék, Magyarországra. 
- Rendben, az iratokat szeretném kérni. 

Miután Mike megvette a jegyeket leültünk a várakozóba. 

- Minden oké? - kérdezi. 
- Persze, csak egy kicsit fázok. 
- Tiszta sápadt vagy. Biztos, hogy nem vagy lá...
- Biztos. Igen. 
- Rendben. - megszólal a telefonja. - Bocsi de ezt fel kell vennem. - feláll és arrább megy. - Szia...Igen... 14:25-kor... Rendben, siessen... Szia. 


( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
- Ki volt az? 
- Őőőőő... Daniella. Kijön elénk. 
- Rendes tőle. 
- Igen. - ül vissza mellém. - Ha felszálltunk, már nincs vissza út. Biztos, hogy velem jössz? 
- Igen. - felelem rövid hezitálás után. 
- Hát. Ez nem volt valami túl meggyőző.
- Mike, én...
- Kérjük, kezdjék meg a 14:25-ös, Magyarországba tartó járatra a felszállást. A gép 20 perc múlva felszáll.
- Menjünk. - kelek fel lassan. Mike bólint, és ő is felkel.

- Következő....Jó utat.... Következő...Jó utat. - ismételgeti a hölgy, aki a jegyeket nézi beszállás előtt. Épp Mike következik, mikor hangos dobogásra leszek figyelmes. Hátra pillantok. 
- Maya! - kiáltja valaki.
Na ne! 
- Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? - sürgetem a hölgyet. 
- Jó utat. - mondja Miknak, és mióta itt állok, most először elmosolyodik. - Következő. - gyorsan a hölgy kezébe nyomom a jegyem. 
- MAYA VÁRJ! - kiáltja mögülem.- Bocsánat, ne haragudjon... Maya. - lép mögém Harry.
- Hé, fiatalember! Várja ki a sorát! - mondja egy idős hölgy.
- Maya, kérlek! Beszéljük meg! 
- Nincs mit megbeszéljünk. - mondom neki. A jegyes hölgy furcsán néz rám, majd ismét a jegyemmel kezd el foglalatoskodni. 
- De van! 
- Harry! Te megcsókoltad azt a lányt! - fordulok hátra idegesen. A gombóc, megnő a torkomban, és könnybe lábad a szemem. 
- Nem csó...
- Nehogy azt mond, hogy nem csókoltad meg, mert akkor megütlek! Láttam mindent! 
- Nem! Te csak azt láttad, hogy Ő, csókol meg engem. A kettő nem ugyan az! Kérlek, had magyarázzam el! 5 percet adj kérlek. - Mike mögém áll, és kiveszi a kezemből a bőröndöt. 
- Menj. Én addig elfoglalom a helyünket. - bólintok, kiállok a sorból és elsétálok Harry mellett. Vagy 10 méterrel arrébb állok meg.
- 5 perc. - fordulok Harryhez. 
- Az a lány, akit láttál, hogy megcs...
- Igen. A lényeg? - nem bírom elviselni, hogy azt a szót kimondja. 
- Szóval, ő a volt barátnőm. Már nagyon régen nem találkoztunk, és azért jött, hogy elintézze, hogy szakítsunk. 
- Ó, milyen jól végre hajtotta a feladatát. - fordítok hátat Harrynek.
- Maya! A rohadt életbe is. Beléd szerettem. 
- Én is beléd. Jobban mint kellene. - a könnyeim folyni kezdenek. - Még soha, soha nem voltam ennyire boldog. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de eljön az a rádöbbenős pillanat. Mi nem lehetünk együtt soha úgy, hogy azt ne vesézné ki a világ, vagy ne kapnák fenyegető üzeneteket, ha nyilvánosan megcsókollak. Én... szeretlek, de - fordulok felé. - ... de ez nekem már sok. Időre van szükségem.
- Elutazunk. Ketten, egy isten háta mögötti hely...
- Harry! Nem. Az egyetlen hely, ahova én most megyek, az Magyarország! - a könnyek folyamatosan elő elő jönnek. 
-  Esküszöm, hogy semmi nincs köztem és Feli...
- Ki ne mond! - szakítom félbe. - Át kell gondolnom, hogy mit is akarok valójában, mert ha ez így folytatódik, én megőrülök. - kezemet a homlokomra szorítom, mert egyre jobban lüktet. Szédülni kezdek, és rázni kezd a hideg. Hirtelen gyengének érzem magam. 
- Maya, én... 
- Ti úgyis fellépni mentek! - nyugtatom magam, de a könnyek nem apadnak el. - Addig úgy se találkoznánk. 
- Rendben. - túr bele idegesen a hajába. - Akkor...
- Tartsunk szünetet. 
- Igen. Szünetet. - hajtja le a fejét.
- Rendben. - bólintok. 
- Kérjük szálljanak fel a Magyarországra tartó, 14:25-kor induló járatunkra. 

- Ez nekem szól. - mondom zavaromban. - Szia, Harry. - búcsúzom, majd zokogva elindulok. Elmegyek... illetve mennék Harry mellett, de megragadja a derekam, és szorosan magához ölel. Nem lököm el.
Szükségem van arra, hogy a karjaiban tartson, mielőtt elbúcsúzunk. Átkarolom a derekát, és a szíve fölé teszem a fejem. 
- Vigyázz magadra.... Borzasztóan fogsz hiányozni. 
- Muszáj, Harry. 
- Tudom, de ettől még nem lesz könnyebb elengedjelek..
- Szeretlek. - suttogja a fülembe, majd elenged.
- Szia Harry. - mondom, és erőt veszek magamon, ahhoz hogy felszálljak a repülőre. 

Ne nézz hátra, ne nézz hátra. - mondogatom magamban. Szükségem van erre az időre, hogy tudjam mire vágyok, hogy mi lenne a legjobb. 
Bár már így is tudom. 

Felszállok a repülőre, és leülök Mike mellé. 
- Minden oké? - kérdezi. Rá nézek, és megpróbálok elmosolyodni, de a mosoly sírásba fullad. Hozzá bújok, ő pedig átölel. - Minden rendben lesz. - ölel szorosan. 
De ez nem az az ölelés, amire szükségem lenne.
Amire vágyok.

Nehéz egy hónap lesz, az egyszer biztos...