24. fejezet / Ezek vagyunk mi.

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

Mottó: Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.

* hajnali 3 *


- Harry! - mondom lassan.
- Hmmmm? -dörmögi. 
- Azt hiszem Tigris éhes.
- Mi?
- Tigris éhes. - a szekrényhez nyúlok, és felkapcsolom a lámpát. Egy ideig így fekszek, majd ledobom magamról a takarót, és felülök. Ölembe veszem a kiscicát, és simogatni kezdem. - Van itthon tej? - kérdezem Harrytől, de nem felel. - Kösz... Hagyd csak. Majd én adok neki kaját. - lököm meg a vállát, amire felugrik.
- Mi a baj? - kérdezi ijedten. Felállok és lemegyek a konyhába, kezemben a kiscicával. Egy kis tálba kevés tejet rakok, és berakom a mikróba melegíteni.

Tessék.- teszem a langyos tejet nappaliba a kanapé elé, és elé rakom Tigrist is, aki rögtön inni kezd. Az órára nézek, ami hajnali 3 óra 17 percet mutat.
Leülök a kanapéra, és nagyot ásítok. Tigrist figyelem ahogy lepetyeli a tejet. Egyszer csak egy kéz karolja át a nyakam.
- Eszik? - kérdezi Harry, álmosan.
- Aha. - nézek fel rá. Leül mellém. - Olyan aranyos. - mondom.
- Igen. De ha még egyszer felébreszt, - hajol le hozzá. - kidobom a szűrét.
- Hagyd már! - dőlök neki. - Még pici.
- Amúgy fiú vagy lány? - húz magához közel Harry.
- Ömm.. Nem tudom. - rántok vállat, majd felkapom a cicát, és megvizsgálom. - Büszkén jelentem, hogy kislány. - leteszem, és rögtön vissza bukdácsol a tálhoz. Halkan felnevetünk, majd tovább nézzük, ahogy eszik.

* reggel *

Harry mellkasán ébredek, a kanapén. Pontosan a fejem mellett, összekuporodva Tigris alszik. Egy pokróc van ránk terítve. Lassan megsimogatom, ő pedig nyújtózik egyet.

- Harry!... Harry, nézd! - lassan felemeli a fejét, és a mellkasára tekint.
- A két legszebb csajjal ébredni, a világ legjobb dolga. - mondja, közben elvigyorodik, és vissza dobja a fejét a kanapé karfájára.
- Pff. - bököm meg az oldalát, amitől ugrik egyet, a macskával együtt. A kiscica úgy ugrik le róla, mint akit seggbe lőttek, és a TV-s szekrény mögé szalad. Hangosan felnevetünk, aztán rögtön oda megyünk, hogy kicsalogassuk.

Csak kajával tudjuk kihívni onnan. Rakunk neki tejet, aztán felmegyünk az emeletre. Ketten.
Harry rögtön bevágja magát az ágyába. Sötét van a szobában, ezért engem is csábít az ágy. Ledobom magam Harry mellé.
- Mennyi az idő? - kérdezi, és teljes testtel rám mászik. Megnézem a digitális órát a szekrényen.
- Negyed 7.
- Csak?  Aludjunk még. - dönti homlokát a homlokomnak. Haja az arcomat cirógatja.

- Hát, - teszem kezeimet a mellkasára. - így nehéz lesz. - kezem lassan a pólója alá vezetem. Mikor a bőréhez érek, hírtelem megmerevedik rajtam.

- Mit csinálsz? - kérdezi. Időközben kezemmel felderítő körútra indulok a mellkasán. Fejem lassan elfordítom, és lassan megcsókolom.- Maya.- nyög fel.
- Hmm? - nézek rá.
- Szeretlek. - mondja, és ismét megcsókol.


Egy idő után, nem tudom, hogy mikor de lekerül róla a póló. Most már csak a boxerja van rajta. Egy pillanatra sem engedjük egymást. A hátára fordítom, és rámászok. Kezemmel a hajába túrok, mire még erősebben csókol. Megragadja a pólóm, és még mielőtt sikerülne levennie, Tessa tépi fel az ajtót.
Annyira megijedünk, hogy én rögtön leugrok Harryről, és leesek a földre.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )


- AJTÓ, KOPOGÁS, MAGÁN ÉLET!- üvöltöm. Felállok, és az ablakhoz lépek. Felhúzom a redőnyt, és kinyitom, hogy friss levegő jöjjön be.
- Tudom, tudom, éééééés tudom. Ne haragudjatok, hogy csak így rátok török. De anya most hívott, hogy Mark csak holnap jön.
- Nem ma érkezik? - fordulok felé. Harry hasra fordul, és a fejére szorítja a párnáját.
- De, de ma valami barátjánál fog aludni, mert valami fogadásra megy. - ránt vállat.
- És meddig akar maradni?
- Állítólag 2 hónap.
- Két hónap? - kapom fel a fejem.
- Igen.
- Neeeem! - tiltakozok. - Egy hét? Oké... Két hét? Rendben legyen... 1 hónap? Miért?... KÉT HÓNAP? NEM!
- Maya, még mindig ott a lehetőség, hogy..
- Na azt felejtsd el! - csapom be a fürdő ajtót magam után. Gyorsan be is zárom, mielőtt Tessa utánam jönne. Megnyitom a zuhanyt, hogy ne halljam, amit Tessa mond. Levetkőzök, és beállok a zuhany alá.  Megmosom a hajamat, majd elzárom, óvatosan kilépek, megtörölközök, magam köré tekerem a törölközőt  és megszárítom a hajam.

Harry nincs a szobában, mikor kilépek. Átugrok az én szobámba ruháért, és gyorsan fel is öltözök. Mielőtt kilépnék az ajtón, megszólal a telefon.
- Igen? - veszem fel.
- Szia. Anthony Stone vagyok, Mayával beszélek?
- Szia, igen.
- A meló miatt hívlak. Rá érsz?
- Igen. Mond csak. - elindulok lefelé.
- Este, negyed hétre kellene jönnötök.
- Arra a címre amit megadtál? - kérdezem.
- Igen. Munkaruhát kaptok, szóval ez miatt ne aggódjatok. Ha pedig az este úgy alakul, akkor alá írhatjuk a szerződést, a munkáról. Így jó?
- Szóval, - lépek be a nappaliba, és rögtön megakad a szemem a kanapéval szembeni asztalon.-... Kérlek tartanád egy kicsit.? - meg se várom a válaszát, eltartom a fülemtől a telefont, és az asztalhoz szaladok. - Tigirs! Nem szabad! Ki adta ezt neked? - egy táblacsokit majszol éppen. Elveszem előle, amitől sírni kezd. A kezembe veszem, és a konyhába megyek.

- Itt vagyok. Bocsánat, csak a kismacskám egy egész csokit tolt éppen a fejébe. - hadarom. - Hol is tartottunk?...
- Ott, hogy az estén múlik, hogy felveszünk -e titeket, vagy sem.
- Ja igen. - teszem a pultnál ülő Zayn ölébe a kismacskát. - Szóval ez olyan próba este?
- Igen.
- Rendben. Számíthatsz ránk. Negyed hétre ott is leszünk.
- Oké. Várunk titeket. Sziasztok.

- Szia. - leteszem, és a hűtőhöz megyek. Kiveszek egy üveg vizet, és figyelem ahogy Zayn a macskával játszik. - Tessa? - kérdezem, és belekortyolok a vízbe.
- Elmentek valahova.
- Kivel?
- Liam, Louis, Niall Harry.
- És te?
- Én maradtam. - ránt vállat.
- Veszem észre. - eltolom magam a szekrénytől, és az emelet felé indulok. - Rád bízhatom? - bökök a fejemmel a macska felé.
- Persze. Jól elleszünk. - simogatja meg. - Hova mész?
- Fel. Rendet teszek a szobámban. - kiabálok vissza a lépcsőről, aztán beszaladok a szobámba, és tényleg így teszek. Közben elküldöm SMS-ben Tesnek, hogy negyed 7-re kell bemenjünk dolgozni.

Felporszívózok, lemosom az ablakot, lemosom a szekrényeket, összeszedem a szennyest, és a mosógépbe rakom.  Kitakarítom a fürdőt is.
Mire észbe kapok, már három óra.
Elpakolom a takarításhoz használt eszközöket, megmosom a kezem, lemegyek enni valamit, mert a hasam már kong az éhségtől. Zaynt nem találom sehol. Biztos felmentek a szobájába a törpivel. Kinyitom a hűtőt.
Üres.
- De hát most vásároltunk be nem régen. - nyafogom. Becsukom a hűtő ajtót, és előbányászom a zsebemből a telefont. Beütöm a kedvenc pizzázom számát, és tárcsázni kezdem.


( Kattints ide, és olvass tovább :) )

* később *

- Köszönöm. - veszem át a megrendelt pizzámat. Kifizetem, és miután becsuktam az ajtót, elindulok fel Harry szobájába. Lepakolok az ágyra, és a TV-jéhez megyek, ami az ággyal szemben van. Rengeteg DVD-t és CD-t találok.

 One Direction - Up All Night album
One Direction - Live While We're Young CD.
One Direction - Take Me Home album.
One Direction - Up all night The Live Tour DVD
One Direction - This is Us DVD.

Hmm. Hogy én ezen miért is nem lepődök meg?

Mivel filmezni akarok, ezért az egyik DVD-t teszem be, aztán elhúzom a sötétítőt, és leülök az ágyra, ahol enni kezdek. 

A film elkezdődik. 

Van amikor sírok, van amikor meg jókat röhögök, máskor ledöbbenve figyelem őket. 

A film végére, vegyes érzésekkel kapcsolom ki a TV-t. Csodás amit a rajongókért tesznek.
A kólámat kortyolgatom, mikor a telefonom hívást jelez.
Mike az, és videó hívást kér. Elfogadom, mire Daniellával mosolyognak bele a telefonba. 

Mike és Daniella

- Szia! - köszönnek egyszerre Magyarul, nagy mosollyal az arcukon. Reflexből magyarul válaszolok nekik.
- Sziasztok. - integetek a kamerába. - Mi a helyzet?
- Kicsit fáradtak vagyunk. Veled? Hogy vagy? Munka? Tessa?... Harry? - hadarja Daniella.
- Jól vagyok. Ma kezdek. Nem sokára készülődnöm kell. Tessával kibékültünk.  Harryvel, pedig... - érzem ahogy csontig pirulok. Elhúzom a szám, de még így alig tudom megállni, hogy ne vigyorogjak.
- Mi van? - kérdezi Mike. - Bántott? Megverem. Esküszöm. Holnap indulok, és...
- Nem. - nézek bele a kamerába.- Járunk. - vigyorodok el. - De azért kösz. - kacsintok rá.
- Já...jártok? - dadogja Daniella, mire Mike oda kapja a fejét.

- Féltékeny vagy? - kérdezi komolyan.
- Hm. Had gondolkodjak. - ütögeti Dani, mutató ujjával az ajkait. - Nem. - puszilja meg gyorsan.
- Ezt ennyivel, nem úszod meg, ugye tudod? - mered rá Mike, és perverz mosolyra húzza a száját. - Ma este...

- Öm... Hé, srácok. - köszörülöm meg a torkom. - Túl sok az infó!
- Szóval, hol is tartottunk?... - kérdezi Mike tőlem, miután képes levenni a szemét feleségéről. - Ja, hogy össze jöttetek.
- Igen. - bólintok büszkén. 
- És normális? Jól bánik veled? Nem bunkó? - kérdezi aggódva Mike, mire Daniella kicsit oldalba löki.
- Igen, normális. Csodás bánik, és nem, nem bunkó. - nevetek fel.

- Mizu? - lép be Harry, maga mögött becsapva az ajtót. Összerezzenek.
- Telefonálok! - förmedek rá magyarul, aztán észhez kapok, és megismétlem angolul is.
- Kivel? - ugrik mögém az ágyra. - Sziasztok. - integet a kamerába, majd átkarolja a nyakam, és arcon csókol.

- Helló haver. - köszön Mike... ami azt illeti kedvesen. Persze angolul, hogy Harry is értse.
- Szia. - integet Daniella.

- Harry, ő a bátyám felesége, Daniella. - mutatom be őket egymásnak. - Daniella, Ő Harry.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - mondja Dani.
- Úgy szintén. - vigyorodik el Harry. Ismerem ezt a vigyorát. Könyökömmel oldalba vágom, mire ugrik egyet és leborul az ágyról. Halált színlelve fekszik ott. Oldalra kidugja a nyelvét, mire hangosan felnevetek.
- Kelj fel! - vágom hozzá, az egyik kispárnát.
- Minden rendben? - kérdezik a vonal túlsó végéről.
- Persze, csak megint nem bír magával. - nevetek. Harryre irányítom a kamerát, mire Mikék is felnevetnek.
- Szóval, - fordítom vissza magamhoz. Eltolom a pizzás dobozt, és hátra dőlök az ágyon, csak pár centire a szélétől. - Ti, merre vagytok? Étterembe?
- Igen. Dorináékkal vacsorázunk.
- Dorináék? 
 ( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
 - Az esküvői tanu.
- Ja. Már emlékszek. Az akinek hosszú rózsaszínes haja van? - a telefont a bal kezemből átteszem a jobba, és úgy tartom tovább. A jobb kezem lelógatom az ágy mellé.
- Igen. Velük vacsorázunk.
- És a picik?
- A mamáék vigyáznak rájuk ma este. - mondja Daniella.
- De szeretnék most ott lenni veletek. - sóhajtok nagyot.
- Majd egyszer össze hozzuk azt is. - kacsint rám Mike.
- Az jó lenne. Már nagyon hiányoztok! - vigyorodok el. Több se kell Harrynek. Megragadja a kezem, és leránt az ágyról, maga mellé a földre. A telefon kiesik a kezemből. Ő rögtön magára ránt, és megcsókol. Eltolom magamtól, és vállba vágom, de nem sikerül igazán meggyőzőnek, hiszen közbe vigyorgok.


- Te elmebeteg vagy! - nevetek, és próbálok kiszabadulni az öleléséből. De nem enged. - Harry! - átfordul velem, most én kerülök alulra. Rám ül, így mozdulni sem tudok. Csikizni kezd, amit utálok. Hangosan nevetve, vonaglani kezdek alatta, közben a kezét csapkodom. - Harry! - kiabálom, mire abba hagyja, és fölém hajol.
- Imádom mikor mosolyogsz! - közli rekedtes hangján. - És azt is, mikor nevetsz. Mintha ezer csengő szólalna meg. - ezt most komolyan mondja, vagy szívat? Egy ideig csöndben, fogva tartva egymás szemét fekszünk aztán lassan megcsókol.


- Hahóóó!!! - kiabálja valaki. A telefon. A francba!

Harry felemeli a fejét, és körbe néz, de még mindig nem száll le rólam. Én viszont már nem próbálok meg kiszabadulni alóla. Mikor megcsókol, az olyan, mintha 50 adag nyugtatót juttattak volna a szervezetembe.
A gyomrom remeg, persze jó értelemben, a kezem izzad, és remeg. Utálom magam, de azt hiszem teljesen bele szerettem.

Harry oldalra hajol, és felszedi a telefonom, majd maga felé fordítja.

- Bocsi, Maya épp nem elérhető.
- Harry! - próbálom kiszedni a kezéből, de a magasba emeli és folytatja.
- Nem gond ha vissza hív titeket később?

- Nem. Majd később hívjuk! - mondja Daniella. - Sziasztok! - aztán, mikor végre sikerül kiszednem a kezéből, addigra ők már ki is nyomják.

- Nem elérhető? - teszem fel a kérdést.
- Hát, - két kezét az arcom két oldalára teszi, és közelebb hajol. - valamit elkezdtünk. - a fülemhez hajol, és megpuszilja. Kiráz a hideg. - Szeretem befejezni azt, amit elkezdtem. - ajkai a számra siklanak, és óvatosan megpuszil. Tudom, hogy ha most nem állunk le, akkor nem megyek ma dolgozni.
Dolgozni.

- Harry! - lököm le magamról, gyorsan felállok, összeszedem a cuccaim, és a földön fekve hagyva Harryt, a szobámba szaladok.
Már háromnegyed hat van.
Gyorsan lezuhanyzok öt perc alatt, megtörölközök, és felöltözök.
- Tessa! - üvöltöm, és átszaladok az ő szobájába. Útközben felrángatok magamra egy pulcsit.- Tessa!- kopogok az ajtaján, és mivel nem válaszol megpróbálom Liamnél is.
Talált süllyedt.
Persze a barátnőmnek van annyi esze, hogy észben tartsa, így már csak rám kell várni. Kabátot húzok, már szaladok is ki a kocsihoz, ahol már Harry és Tessa vár.

* a munkahelyen *

18:13-perc van, mikor megérkezünk. Elbúcsúzok Harrytól, és már szaladunk is befelé.

Bent már minden szépen el van készítve. Asztalok, világítás, és egyebek. Két fickó, és 3 fiatal állnak az egyik asztalnál. Tessával oda sietünk.
- Maya, és Tessa igaz? - fordul felén az egyik farmernadrágos férfi, miután elküldte a fiatalokat.
- Igen. - bólogatunk hevesen.
- Sziasztok. - nyújtja a kezét. - Én Anthony Stone vagyok. Örülök, hogy végre találkozunk. Gyertek, oda adom a ruhákat, és közben elmondom mi is lesz, a dolgotok.

* a fogadás kezdete után másfél órával *

A lábam a magassarkútól, már teljesen kikészült ennyi járkálástól. A feladatunk az, hogy a vendégeket kínálgassuk pezsgővel, meg kis rák falatkákkal. Tessával csak néha futunk össze a konyhában, de akkor is valamelyikünk rögtön szalad is tovább.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )

5 perc pihenőt kapunk páran, aztán leváltjuk a másik, eddig dolgozó csoportot, és hajtunk tovább. Nagyjából a tömeg 63%-a öregekből áll, a 12% -a, a 40-et tapossa a többi 25% pedig fiatal felnőttek táborát erősíti. Az összejövetel okát még nem tudtam kideríteni, de mindenki igazán ki van öltözve. Sok rúzs, gyémánt fülbevalók, manikűr. A férfiakon pedig öltöny, és rengeteg kölni. 
Épp egy pezsgővel teli tálcával haladok el egy fiatalabb korosztály előtt, mikor hirtelen az egyik megfordul, én pedig neki megyek. A pezsgő szerencsétlen srác ruháján landol.

Körbenézek, és látom, hogy mindenki engem figyel. Nem is nézem meg kit öntöttem le, hanem rögtön letérdelek, és a szilánkokat kezdem szedegetni a tálcára.
 Egyszer csak egy kéz érinti meg a vállam.
- Maya? - felpillantok az ismerős hang hallatára.
Ismerős hang.
Ismerős haj.
Ismerős arc.
Ismerős mosoly.
Szemeim elkerekednek. A kezemben lévő szilánkot szorongatom. A szívem megugrik a szempár láttán.

- Mark. - suttogom.