30. fejezet / Záróbuli.

Mottó: Az emberek azt mondják, nem kéne együtt lennünk. Túl fiatalok, hogy tudják mi az hogy örökké. De én azt mondom, nem tudják miről beszélnek! Ez a szerelem csak erősödni fog, ezért nem akarok tovább várni. Csak elakarom mondani a világnak, hogy az enyém vagy! Ők nem tudják mit csinálunk, Ők nem tudják mi a "Szeretlek", de lefogadom, ha tudnák, féltékenyek lennének ránk! Ők nem tudják, milyen fent lenni egész éjjel. Ők nem tudják, hogy  egész életemben vártam! Találni egy szerelmet, miben így érzel. Bébi, ők nem tudnak rólunk! Egy érintés, és hívő lettem. Minden csók, egyre édesebb lesz.  Egyre jobb lesz! Ők nem tudják mennyire különleges vagy. Ők nem tudják mit tettél a szívemmel. Mondhatnak bármit, mert ők nem ismernek minket. Ők nem tudják, mihez értünk a legjobban. Ez közted, és köztem marad. A mi kis titkunk. De el akarom mondani, elmondani az egész világnak, hogy az enyém vagy!     

( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

* egy hónappalkésőbb *


Az elmúlt egy hónap rosszabb volt mint gondoltam, hogy lesz. Persze nem Magyarországgal van a baj, hanem velem. Az első pár hétben 20 liter fagyit biztos megettem egyedül. Ha leültem filmet nézni, ha újságot olvastam, vagy ha éppen este nem tudtam elaludni.
Folyamatosan kattogott az agyam.
Volt mit átgondolnom, és végül döntést hoztam.

Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk több újságíró keresett fel, hogy mi van köztem és Hazza között. Általában mindegyiknek megköszöntem, hogy vette a fáradtságot és felkeresett, majd elköszöntem. Kész zűrzavar az életem. Az angol hírportálok, már azt pletykálják, hogy zátonyra futott a kapcsolatunk, és hogy Harry dobott ki.
Minden nap úgy ébredtem, hogy ez egy új nap arra, hogy még többet törjem a dolgokon a fejem.
Tessa felmondott az étteremben, mert nem tudott beilleszkedni. Anthony nagyon jó fej volt, mert megértett mindent.
A fiúk elindultak a koncert sorozatra.
Elős koncertjük L.A-ben volt, majd Párizs. Most épp Írországban vannak, és holnap lesz a Németországi, záró koncert. Tess velük ment, és minden este küldött képeket a srácokról.

Természetesen hosszú-hosszú beszámolókat is olvashattam tőle.
Nagyon hiányzik a csaj, és a srácok is, de jó végre kicsit kiszellőztetni a fejem.
Anyáék megtudták, hogy egy hónapra leköltöztem Magyarországra. Pár napra rá, meg is érkeztek. Jó kis agymosást kaptam. Maria, és Cynita KEDVESEK VOLTAK VELEM! Vajon miért...?

Anyuék 1 hetet maradtak, és rám bízták a döntés súlyát, hiszen már " felnőtt vagyok". Miután elmentek Mike és Daniella ikrei a nyakamon maradtak, mert a bátyámék pár napra ország járó körútra mentek. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
Volt, hogy videó chateltünk Tessával, ilyenkor csak Liam volt jelen. Többször is említették, hogy Harry teljesen maga alatt van, és hogyha van pár nap pihenőjük, akkor elvonul.
A szívem szakad meg érte, de ő is tudja, hogy ez a pár hét döntő lehet.

Most már tudom mit akarok.

- Maya! - kiálltja Maria. A ház melletti kis tónál ülök.

- Tessék? - fordulok hátra.
- Indulunk! Kész vagy?
- Igen! - sóhajtok nagyot.
- Oké, akkor gyere! - felkelek, és a házba megyek. Cintya, Maria, anya és apa, már útra készek. Tegnap jöttek vissza.
- Indulhatunk. - kapom fel a táskámat.
- Rendben. Sziasztok! - köszönünk egyszerre.
- Szia nagyi! Holnap után találkozunk!
- Igen. - ölel meg. - Vigyázz magadra kis unokám! Aztán egy kalappal holnapra!



* másnap este, 5 óra *


- Mindjárt mi jövünk! - ugrál Cyn. Ahelyett, hogy én is örülnék a dolognak egyre idegesebb leszek.
A tenyerem izzad, és szédülni kezdek.
A francba! Nem lehet rám ilyen hatással...vagy mégis?

* 2 óra múlva *

Cyntia mindent rögzít ami eddig történik.
- Maya, integess a kamerába!
- Cyntia, tedd már le! - tolom el az arcomtól. Már egy ideje bent vagyunk szóval, most már ideje lenne, hogy elkezdődjön. A stadion már cuftig tele, már csak a főszereplőket várjuk. A húgaim az első sorba vetettek jegyet, utána pedig találkozhatnak a srácokkal is. Szívesen cseréltem volna, valakivel a leghátsó sorból, de anya az orromra kötötte, hogy maradjak a húgaimmal.
Így teszek.
Még 10 percet kell várnunk, mire a lámpák elsötétülnek, és elindul a kezdő videó. A rajongók megőrülnek. Visítozni kezdenek, még a húgaim is.

(Nézd végig.!)

* koncert végén *

- Köszönjük nektek srácok, hogy eljöttetek ma este! Jó éjszakát DENMARK!

Most már értem miről beszélt Tessa, mikor azt írta, hogy nagyon király a hangulat! A srácok oltárian jó fejek. Folyamatosan bohóckodnak, és szekálják egymást. Hát az égnek egyik srác sem vett észre, illetve Niall azt hiszem, de nem szólt senkinek. Folyamatosan rám rám mosolygott, amitől a húgaim teljesen kikészültek. 

- Maya, igyekezz már! - sürgetnek a húgaim. Most fognak először találkozni a srácokkal, én pedig újra. Kicsit fura...

- Jó, rendben. Amúgy nem mindegy, hogy mikor érünk oda? 

- Nem! És végre te is találkozni fo...

- Maria, nézd, ott vannak! - rángatja Cyn előre. Kicsi a sor, így hamar sorra kerülünk. Mi vagyunk az utolsók.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Sziasztok! - köszönnek a fiúk nekik. Egyenlőre velük vannak elfoglalva. Én megállok szembe velük, és előveszem a táskából a fényképező gépet.  Feltekintek, és Niall vigyorog rám. Én is elmosolyodok. Mintha haza érkeztem volna. 

- Szóval, hogy hívnak titeket? - tudakolja Zayn. 

- Én Maria vagyok. 

- Én pedig Cyntia. 

- Szép nevek. 

- Köszönjük szépen. - mondják egyszerre. A szemem forgatom, és megvárom amíg a srácok alá írják a lányok pólóját. 

- Rendben, akkor csináljuk a képet. - mosolyog a lányokra Harry. 

- Oké! - a lányok beállnak a fiúk közé, és mind felém fordulnak. Hazza egy ideig nem tekint fel, csak akkor mikor megszólalok. 

- Mosolyogjatok! Hazza, kérlek! - felkapja a fejét, és mint aki szellemet lát, úgy néz, aztán végre elmosolyodik. Melegség önti el a szívem. Megcsinálom a képet, és elteszem a kamerát. 

- Harry! - állnak elé a lányok. - Te tényleg jártál a nővérünkkel? - érzem ahogy elpirulok. Harry felnevet, és lehajol hozzájuk. Eltakarom az arcomat.

- Rendben. - mondják egyszerre Cyntiájék. - Most te jössz Maya! - fordulnak felém.- Állj a srácokhoz, és add ide, a kamerát! - így teszek. 

- Szia Maya! - ölelnek meg a srácok, kivéve Harry, aki arrább áll.

- Annyira hiányoztál! 

- Ti is.

- Rendben! - kiabálja Maria. - 3...2... - mind megfordulunk, és a kamerába nézünk. Harry is közelebb jön, és átkarolja a derekam. Rápillantok és elmosolyodok. - 1.. - a vaku villan. 

- Köszönjük szépen srácok! - mondom és átveszem a kamerát.

- Vissza jössz, ugye? - tér a lényegre Louis. 

- Nem sze...

- Paul azt mondta jöjjek be, - lép be Tessa a szobába. - de nem értem miért! Szia Maya! Szóval mi... - felém fordul, és visítozni kezd. - Maya! - ugrik a nyakamba. - Te mikor, és... Jézusom. Annyira jó, hogy itt vagy! Hiányoztál! 

- Te is! - ölelem meg. 

- Annyi mindent el kell meséljek! 

- Először szeretnék Hazzával beszélni. - suttogom a fülébe. 

- Rendben. - enged el. - Mi megyünk! Lányok! - fordul az ikrekhez, és az ajtó felé tolja őket. - Gyertek, megmutatom nektek a legjobb helyet a világon!... srácok elkísértek minket? 

- Persze! - mondják egyszerre, és elindulnak ők is. 

Megvárom amíg becsukódik az ajtó, majd Harryre nézek. 

Idegesen a hajába túr. 

- Szóval... - mondja. 

- Rengeteget gondolkodtam. - ülök fel a szobában lévő egyik asztalra. 

- És? Mire jutottál? 

- Tudod, mikor mellém ültél a repülőn, a pokolba kívántam magam, hogy egyáltalán szóba álltam veled. Aztán egyre jobban megkedveltelek, végül beléd szerettem. Addig a kis incidensig, ami a szigeten történt, rendületlenül hittem, hogy minket nem szakíthat szét semmi! Muszáj volt elmeneküljek, mert úgy éreztem, hogy ha nem teszem, akkor összetörök. Egy kis levegőre volt szükségem. Aztán, mikor felszálltam a repülőre a szívem 1000 darabra tört, hogy itt kell hagyjam azt, amit eddig felépítettem. És egyáltalán nem könnyítetted meg azzal az öleléssel a dolgomat. - elmosolyodok. - Végül mikor Magyarországra értünk, vagy 25 újság írón, és fényképező barmon kellett átverekedjük magunkat. Mind azt ismételgette, hogy " Miért jött haza? ; Miért szakított a világ sztárral? " Akkor tudtam, hogy ebből én nem kérek. - Harry arcára nézek. Teljesen elszomorodott képet vág.  Leszállok az asztalról, és le, s fel kezdek sétálgatni.
 

- Ezt meg tudjuk olda... 

- Még nem fejeztem be!.... - szakítom félbe - Szóval. Hol is tartottam? - állok meg egy pillanatra. - Ja igen. - újra járkálni kezdek. - De mikor már 2 hete távol voltunk egymástól, valami más lett. Nem tudtam aludni, és nappal is folyamatosan egyedül éreztem magam. Pedig velem voltak a szeretteim. Ekkor jöttem rá, hogy ha kell akkor megküzdök a világ összes újság írójával, és a rajongókkal is!

- Szóval, akkor... 

- Nem tudok, úgy elaludni, hogy te ne lennél ott, és úgy egy új napra ébredni, ha valami csoda folytán mégis sikerül elaludnom, hogy nem te vagy mellettem. Ez már nem megy. 

- Akkor vissza költözöl, és minden a régi lesz? - állít meg. 

- Nem. Soha nem lesz semmi a régi. 

- Mi? - néz rám értetlenül.

- Sokkal jobban szeretlek, mint akkor. És kész vagyok arra, hogy megküzdjek érted, a világ összes rajongójával!

- Jézusom! - kap fel, és pörögni kezd velem, közben megkönnyebbülten felnevet. - Annyira megijedtem! - letesz, és erősen megölel. 

- Ha...Harry! - nevetek én is. - Elengednél? 

- Nem! Soha többet nem engedlek el! Érted? Soha, de soha! 

- Oké, de meg fojtasz! - kicsit lazít az ölelésen, és fölém tornyosul.

- Igazán, őrülten, mélyen beléd szerettem. - mondja komolyan. - Ez volt életem leghosszabb, és legrosszabb egy hónapja! Sose engedlek 50 méternél messzebb magamtól! 

- Jézusom! - nevetek fel. - Az örültbe fogsz kergetni? - elmosolyodik. 

- Az enyém vagy, angyalom. - lassan az ajkaimhoz érinti az övét, majd folytatja. - És ha bárki, csak egy újjal is hozzád ér, annak annyi! 

- Harry! 

- Nem engedlek el....  Szeretlek. - könnyek gyűlnek a szemembe. 

- Én is. - homlokát a homlokomnak dönti, és lassan megcsókol.
Ez az érzés hiányzott nekem, az elmúlt hónapban.

Szeretném ha mindenki tudná, Ő az Enyém! Eljött az idő, hogy végre a saját lábamra álljak.  Ki kell álljak magamért és magunkért! Mostantól nem leszek az a sebezhető kismadár, akinek a bátyja segítségére van szüksége, és folyamatos vissza szalad anyuhoz, meg apuhoz! 

Forduló ponthoz érkeztem, és most kell döntenem, ki marad az életemben, és ki megy. 

Nos. Harry marad!

Sziasztok mindenki, világ szerte, aki olvassa az én kicsi blogomat!  Jézusom!!! A 30. rész is felkerült! *-* ^_^ Nagyon nagyon köszönök mindent! A kommenteket, a +1-ezéseket, és a rengeteg szám szerint +13000 (  IGEN ÁTLÉPTÜK! *-* ) megtekintést! Fantasztikus! Tényleg! :3 

Most viszont egy kéréssel fordulok hozzátok! :)

Barátnőmnek az egyik ismerőse lájkokat gyűjt, az egyik facebookos képre! A tét 150E Ft. amire nagyon szüksége lenne! Nem sokkal van lemaradva, ezért megkérem azokat, akiket még nem kértem személyesen, hogy szavazzon: 

https://www.facebook.com/koronafm100/photos/a.10152008658445373.1073741897.296754725372/10152008658845373/?type=1&theater

erre a képre. Nagyon nagyon hálásak lennénk mind! Csak egy lájk!
Köszönöm mindazoknak, akik megteszik! :)  Akinek valami kívánsága van cserébe,  ( persze nem olyan, hogy juttassam be valahova, vagy intézzem el, hogy találkozzon a fiúkkal.... :D ),  azon szívesen segítek. 

* Emilie