62.fejezet / Adósság.

Mottó: Sosem megfelelő a hely és az idő a szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban. 

Mosolyogva tekintek a tükörképemre, majd a vállam felett eltekintve, az ágyon fekvő srácra. Az ingemet gombolom, mikor mögém lép, és magához szorít. Ajka a nyakamra csúszik, és csókolgatni kezdi azt.
- Nem akartalak felébreszteni. - suttogom,és a hasamon nyugvó kezére teszem a kezem.
- Gyönyörű vagy. - morogja a hajamba. Megfordulok - így keze a derekamra kerül. - és a hajába túrva magamhoz húzom. Gyengén megcsókolom. A csók hamar elmélyül.
- Túl sok. - morogja.
- Mi? - kérdezem.
- A ruha. - rajta csak az alsónadrágja van, én pedig teljesen fel vagyok öltözve. Elkezdi kigombolni az ingemet, de egy pillanatra sem engedjük el egymás ajkát.
- Cyntia, kérlek! - hallatszik a folyosóról. 
- Hagyj lógva! Kérj meg mást! Árulókat nem áll módunkban fuvarozgatni. - bunkó! Eltolom magamtól Harryt és fülelek.
- De már elment a busz is! - könyörög Maria. 
- Kérd meg a nővéredet. 
- Mayánál... 
- Mi van Mayánál? 
- Semmi. - feleli Maria egy idő után. - Egyszerűen csak nem akarom felkelteni. 
- Márpedig mi nem fogunk elvinni! Chad ma velünk jön, szóval nem férsz be. - Cyntia ezzel lezártnak tekinti az ügyet.
- De akkor nem fogok beéérni! 
- Egyéni probléma. - halljuk még, majd csapódik egy ajtó, és csend telepedig a házra. 

- Ezt nem hiszem el. - ellépek a zavart Harrytől, összegombolom az ingem, és felkötöm a hajam.
- Mi volt ez? - kérdezi. Oda dobom neki a pólóját és a nadrágját.
- Cyntia egy totálisan nagy bunkó! - felelem. Miután Harry felöltözik, megfogom a kezét, és úgy indulunk le. Apa már elment melóba, anya pedig biztosan alszik, mert mikor leérünk csak Maria szipogását, és szitkozódását halljuk.
- Hé.- lépünk be a nappaliba. Maria felnéz, és mikor észreveszi a mögöttem álló Harryt azonnal elfordul, és a szemét törölgeti.
- Hé. - mondja végül. Feláll, és a telefonját babrálja.
- Mi történt?
- Elaludtam. Tönkre ment az ébresztőm, és lekéstem a buszt. Megkértem Cyntiát, hogy vigyen be, de lerázott.
- Hallottuk.
- Hívtam minden barátunkat, hátha valamelyik betudna vinni, de mindegyik vagy kinyomta vagy arra fogta, hogy már bent van. Elfogok késni, lemaradok az előadásról, ami elégtelen lesz, anya pedig kicsinál. - igen. Maria szereti túl parázni a dolgokat, ha a suliról van szó.
Anno én és Tessa nem paráztunk néhány perc, vagy akár néhány tanóra kihagyásért.
- Ha gondolod elvihetünk. - szólal meg mögülem Harry. Egyszerre nézünk rá.
- Mi.. nem...- dadogja Maria.
- Tartozok neki ennyivel. - magyarázza nekem. Gyors puszit nyomok az arcára.
- Rendben. Akkor meg van oldva. Én is megyek. Be kell vásárolnom. - jelentem ki.


***

10 perccel később Harry már az iskolához fordul be. A diákok még kint beszélgetnek az udvaron, ezért Harryt megkéri Maria, hogy messzebb álljon meg, mert nem akar neki bonyodalmakat.
- Köszönöm. - mondja, mikor kiszáll. - Sziasztok. - int, becsapja a ajtót, és elszalad.
- Nagyon jó fej vagy. - mondom, miután előremászok a két ülés közül. Lehuppanok, és észreveszem, hogy Maria a kocsiban hagyta a mappáját.
- Jaj ne! - mondom. Sajnos már jó pár perce elhagytuk a suli környékét is.
- Mi az? - pillant rám Harry
- Mariának előadása lesz, és itt van az anyag. Muszáj vissza menjünk.
- Rendben - feleli, és egy éles kanyart vesz. Páran rádudálnak, de nem érdekli. - Miért ilyen vele a testvére?
- Mert Maria megunta, hogy egy bizonyos "klikkhez" tartozzon. A testvére egy vérig rosszindulatú kis pióca. Meg aztán, Cyntiával ellentétben, Maria egyetemre szeretne menni, így a tanulás teszi ki minden idejét. Azóta Cyn folyton megalázza, a közös barátok, már nem közösek... Cyntia a "menő, népszerű " csaj a suliban. És mióta nem igazán vannak jóban, Mariát mindenki levegőnek nézi.  - Harry csak megértően bólint, és az utat figyeli.

( Kattints ide, és olvas tovább! :) )

Mikor a sulihoz érünk, már egy diák sem tartózkodik kint. Harry leállítja a kocsit, és kiszáll.
- Mit csinálsz? - kérdezem. Ő csak megfogja a kezem, és elindul befelé. Nem beszéltünk olyanról, hogy újra együtt lennénk, de az éjszaka után, talán nem is kell ilyenről beszélni.
- Teljesítem a tartozást. Add csak azt a mappát. - nyújtja a kezét. Oda adom. Rám mosolyog. Erőlködnöm kell, nehogy összeessek. Ha még egyszer így néz rám, én nem tudom...
- Milyen tartozást? - kérdezem.
- Szerinted az ablakodon másztam be? - hát persze. Akkor ezen mosolyogtak annyira apámmal az éjszaka...
Azaz, apa is tud róla.
- Hát... elég romantikus dolog lett volna. - vigyorgok rá. Közben belépünk az iskolába. A folyósok már üresek. Az órák elkezdődtek.
Csöndben megyünk végig a folyóson.
 Mikor megérkezünk a teremhez, Harry bekopog, majd benyit. Egy pillanatra sem engedi el a kezemet. Belép, és behúz magával engem is.
- Elnézést az óra zavarásáért, tanárnő. - mondja. A diákok sorai közül egy csomó " Aww. " meg, " Úr isten! ", vagy " Emberek, ez Harry Styles! " hallatszik. Még jó, hogy tilos az iskolában való telefon használat, különben, már biztos, hogy mindenki kezében az lenne, és a fényképek kattognának.
- Jó napot. - üdvözlöm a volt osztályfőnökömet.  Közelebb lép hozzánk.
- Üdv. Miben lehetünk a segítségükre? - Maria felé fordulok, aki középen ül egyedül, és kikerekedett szemekkel figyel.
- Maria Smithhez jöttünk.
- Maria, egy pillanatra. - int a tanárnő. Maria feláll, és hozzánk sétál. Mindenki őt figyeli. A szemem egy pillanatra Cyntiára téved. Irigykedve, tátott szájjal bámul ránk.
- Ezt, - nyújtja a mappát Harry Mariának. - a kocsiban hagytad. - úgy mondja, hogy mindenki hallja.
- A prezentációm. Jézusom! Nagyon szépen köszönöm! Megmentettél. - a húgom lábujjhegyre áll, és egy puszit nyom az arcára. Ez már mindenkinek sok. Tátott szájjal figyelik, ahogy a húgom visszasétál a helyére.
Elvigyorodok, és megszorítom Harry kezét.
- Köszönjük szépen. - mondj a tanárnő. Még intünk Mariának, aztán távozunk az osztályból.
- Te őrült vagy! - mondom, már kint a kocsinál. Nekitámaszt az ajtónak, és lehajol. Néhány göndör tincs a szemébe hullik. Lassan megcsókol.
- Ezért szeretsz.
- Nagy az egód. - vigyorgok.
- A vonzerőm része. - ránt vállat, és megint megcsókol. - Mond, hogy nem emiatt szeretsz. - Egója növelésének elkerülése érdekében kerülöm a választ, és belemosolygok a  csókba.
- Lenyűgözted.
- Kicsodát?
- A húgom. Még sosem volt ennyire boldog.
- Sokkal tartoztam neki. - most én csókolom meg.
- Hiányoztál.
- Pótoljunk be mindent.
- Mire gondolsz? - gyönyörű, - most mélyzöld - szemébe nézek.
- Például kezdjük egy közös ebéddel.
- Nem akarok rajtad osztozni.
- Ó. - elvigyorodik. - A kis irigy. - kinyújtom rá a nyelvem, és eltolom.
- Mikor mész vissza?
- Az éjjel induló járattal kell.
- Akkor ne pazaroljuk az időnket.

***

- Hahó, Tessa! - kiáltom. A szülei ma dolgozni vannak, ha minden igaz.
- Nappali! - kibújunk a cipőnkből, és besétálunk. Tes épp tévézik.
- Heló. - lépek mellé. Hátra tekint, szeme megakad Harryn, majd köztem és közte jár.
- Sziasztok. - nyögi végül.
- Elmegyek vécére. - közlöm, és elszaladok. 2 percen belül vissza is térek. Harry a kanapén ül, és Tessával beszélget. Ledobom magam Hazza mellé a kanapéra.
- Egyébként, hogy-hogy itt vagy? - kérdezi Harrytől.
- A barátnőmhöz jöttem. - megdermedek. A barátnője vagyok. 
Ugyan tegnap szakítottam Ashssel, és nem helyes amit csinálok, de szerelmes vagyok, az ég szerelmére! És nem veszítem el még egyszer!
Megfogom a kezét, és összefonom az ujjainkat.

A Barátnője vagyok.