Mottó: Sokan azt gondolják, hogy a képzelet csak arra jó, hogy az ember elmeneküljön a valóság elől, pedig a legtöbbször ahhoz kell, hogy jobban megértsük és átlássunk rajta.
Ahogy csak lábam bírja, szaladok végig a folyóson, egészen Tessa szobájáig. Feltépem az ajtót, de már késő. Liam Tessa ágya mellett ül, az egyik széken, s Tessel társalog.
- Mit csinálsz itt? - esek neki.
- Maya. - szól Tessa, de nem figyelek rá.
- Neked is szia. - áll fel a székről Liam.
- Mi folyik itt? Ide nem jöhetsz be!
- Maya, csak öt percet kérek, utána lelép. - mondja Tessa.
- Tessa...
- Esküszöm.
- Biztos?
- Aha.
- Kint leszek, ha szükséged lenne rám.
- Oké.
* Tessa szemszöge *
Miután Maya távozik a szobából, Liam először lassan, majd egyre gyorsabban kezd járkálni a szobában, le, s fel.
- Miért jöttél?
- Hiányoztál. - feleli egy idő után.
- Eltudom képzelni.
- Hogy vagy?
- Őszintén? Voltam már jobban. Fáj...mindenem. Ég, mintha még mindig a tűz égetne.
- Sosem bocsájtom meg magamnak.- suttogja.
- Hallom turnéra mentek. - terelem a témát. Nem tudom még egyszer végighallgatni.
- Igen. - bólint és végre leül. Már egészen beleszédültem.
- A többiek?
- A turnéra készülnek.
- Neked is ott lenne a helyed.
- Amikor megtudtam, hogy melyik kórházban vagy, nem tudtam tovább ott maradni. - a szemébe nézek. Még mindig gyönyörű, de már nem csillog mint régen. - Még mindig szeretlek. - Jaj! Csak ezt ne mondta volna!
Tekintetem a plafonra vándorol. Az ajkamra harapok, hogy nehogy sírni kezdjek.
- Ezért jöttél ide, hogy ezt elmond?
- Kérlek értsd meg, hogy nem tudok nélküled élni. Hiányzol. Hiányzik, hogy éjszaka hozzám bújj. Hogy várj este, mikor későn érek haza. Üres a ház nélküled.
- Mit vársz mit mondjak? Hogy nekem is hiányzik mindez? Igen, hiányzik. Persze. De csak nem gondolod, hogy becsörtetsz, elmondod... mindezt, és minden rendbe jön?
- Nem. Erre nem gondoltam.
- Akkor mégis mire számítottál?
- Nem tudom. - rázza a fejét. Egy perc néma csendet megtörve szólal meg, könnyes szemekkel. - Szeretsz?
- Igen. - felelem némi habozás után. Az kezem, az ő, az ágyon pihenő kezére teszem. Nem mozdul. - De...
- Tudtam, hogy lesz egy "de".- feleli, egy hamis mosollyal.
- Időre van szükségem Liam. Kérlek, ezt te értsd meg. Ha nekünk együtt kell lennünk, az utunk újra össze fog futni. - Jézus! Ezt tényleg én mondtam? - Lehet, hogy idő közben beleszeretsz egy másik lányba.
- Nem. Nem fog megtörténni!
- Próbálj boldog lenni. Én is törekszem majd rá. De ne keress. Ne írj, ne üzenj, ne kerestess. - kicsit kegyetlenül hangzik, de így lesz a legjobb, szerintem.
- Komolyan kéred? - hangja hideg, semmi kedvesség nincs benne. Elhúzza a kezét, és feláll.
- Igen. - felelem habozás nélkül. Farkas szemet nézünk, majd elindul minden szó nélkül.- Liam! - szólok utána, mikor már az ajtóhoz ér. Megfordul, és kérdőn néz rám.
- Emlékszel, mikor a táborozásánál kérdezni akartál valamit, mielőtt Maya elrángatott volna tőled?
- Természetesen. - bólint, és szomorúság fut át az arcán.
- Mit akartál kérdezni? - tudnom kell.
- Hogy leszel-e a feleségem. - feleli azonnal. - Igent mondtál volna? - kérdezi. Hátradőlök, és ismét a plafont fürkészem.
- Uram. Távoznia kell a szobából. - nyit be egy nővér.
- Tessa, igent mondtál volna?
- Igen. - felelem. Ekkor megjelenik, két biztonsági őr is mögötte, és a karjánál fogva kivezetik a szobából.
Majdnem a felesége lettem.
* Maya szemszöge *
- Ott maradsz a szállodában?
- Igen.
- Rendben. Akkor jó éjszakát.
- Neked is. Szia. Jó szórakozást.
- Szia. - teszem le a telefont.
A kórházból, azonnal vissza mentem Ashhez, akivel, megpróbálkoztunk, egy érett felnőttekhez méltó beszélgetéssel. Minden beszélgetés ott lyukadt ki, hogy még mindig szeretem Harryt.
Pár iskolás baráttal ma este találkozót beszéltünk meg, így gyorsan lefürdök, begöndörítem a hajam.
- Bejöhetek? - kérdezi Maria, behajolva a félig nyitott ajtón.
- Szia. Gyere.
- Elmész? - kérdezi. Beljebb lép, és becsukja maga mögött az ajtót.
- Aha. Találkozom Natettel, Saraval, meg még pár volt osztálytársammal. Mi a helyzet?
- Kérdezni szeretnék valamit.
- Igen? Hallgatlak. - felé fordulok, ő pedig leül az ágyamra, velem szembe.
- Szóval... te... áh. Mindegy. - feláll, és az ajtóhoz megy.
- Mi? Állj! Ne csináld már!
- Rendben. Kérlek, senkinek se mond el, főleg ne Cyntiának!
- Micsodát?
( Kattints ide, és olvass tovább! :) )
- Te mikor mikor jöttél rá, hogy szerelmes vagy? - az állam, a földhöz koppan. A húgom szerelmes? Felállok, és az álló tükörhöz megyek.
- Amikor megérintett. Olyan volt, mintha az angyalokkal táncoltam volna. Amikor megcsókolt. Olyan volt, mintha a szívem egyszerre megakart volna állni, és kiugrani a helyéről. - minden erőlködés ellenére, nem Asht látom képzeletemben magam mögött, ahogy átkarol, hanem Harryt. És valami érthetetlen oknál fogva még helyesnek is tartom. Pedig nem az. - Amikor a nevemet suttogta. Olyan volt, mintha ő irányítana. Elvesztettem az irányítást a testem felett. Amikor azt mondta, hogy szeret. Kérdések, és feltevések nélkül hittem neki. - a képzelt Harry, a fülemhez hajol, és a fülembe suttogja a nevem, és hogy szeret, majd lassan végig futtatja kezét a jobb kezemen, én pedig megpróbálom megérinteni. Ekkor eltűnik, és olyan érthetetlen űrt hagy maga után, ami fáj.
- Te most kiről beszélsz? - szólal meg a húgom, össze rezzenek, és eltűnik a világ amiben csak én és ő létezünk.
- Természetesen Ashről. - hazudom zavartan, és ellépek a tükörtől.
- Maria. Gyere le egy kicsit! - kiálltja anya. Ahogy Maria kimegy, bezárom az ajtót, és az új telefonkártyámat, kicserélem a fiókban pihenő régire. Amíg vissza kapcsol a telefon gyorsan felöltözök, utána az ágy szélére ülök, letiltom a számot, hogy ne ismerje fel, majd tárcsázni kezdem.
Már kezdek aggódni, hogy az ismeretlen szám miatt nem veszi fel, ezért majdnem leteszem, mikor felveszi, és beleszól. Hangja fáradt, rekedtebb, mint valaha. Lehet, hogy felkeltettem?
- Haló. - szól bele. Én csak hallgatok. A szívem megáll, majd hevesebben kezd verni. - Haló!? - nem szólalok meg. Még a lélegzetem is vissza fojtom.
- Maya! Megjöttek Nateék! - kiáltja az ajtóm elől Cyntia.
Össze rezzenek, és azonnal kinyomom. Remélem nem hallott semmit, Harry. Ennek az istenvertének is kiabálnia kell az ajtóm előtt!
Gyorsan a zsebembe csúsztatom a telefont, és a másik kártyát, gyorsan felhúzom a cipőt, és lesietek.
- Miért üvöltesz a szobám előtt? - szidom le Cyntiát, már az alsó szinten.
- Bocs, az én... - apa jelentőségteljesen tekint rá, ezért nem fejezi be a mondatot.
- Hajnalban jövök. - mondom, majd elindulok.
***
Pár órával később, és jó pár itallal később jut eszembe, hogy bekapcsolva hagytam a hajsütővasat. Gyorsan felhívom Mariat.
- Igen?
- Szia húgi. Maya vagyok.
- Szia . Miért van letitkosítva a számod?
- Nem tudom. Figyi, a szobámban bekapcsolva hagytam egy hajsütővasat. Kapcsold ki, kérlek.
- Rendben.
- Szereeeetleeeeeeek!
- Ittál?
- Dehogy. - hazudom. - Na pusziii!
- Szia. - leteszi.
- Na? - ugrik mellém Sara.
- Azt mondja le van titkosítva a számom. - a pia miatt eszembe sem jut, hogy nem az a kártya van benne. Vissza csinálom, hogy látható legyen a szám hívás közben.
- Hé, Maya! - kiáltja Nate.
- Igen? - egy szabad gördeszka pályánál vagyunk. Sokat jártunk ide még Tessával.
- Megyünk egyet?
- Persze. - felpattanok, és a gördeszka elejére ülök, mögém pedig Nate.
- Mehetünk?
- Indulj már! - meglöki a deszkát, mi pedig száguldani kezdünk lefelé. A végén hatalmasat bukunk, de ezt a kockázatot, mindig felvállaltam és ez, az évek múltán sem változott. Egymás mellett fekve hangosan röhögünk.
- Vigyázz! - kiáltják Saraék, épp, hogy csak felugrunk, mikor megérkezik Joshssal.
***
- Kísérj el pisilni. - kéri Sara. Bólintok, és megpróbálok felállni. Az az utolsó ital már nem kellett volna. A beszédem zavaros, és járni is alig tudok. Egy közeli erdőhöz megyünk, ahol Sara bemegy egy bokor mögé, én pedig kifekszek a fűre. Előveszem a telefonom, és alkohol hatása alatt cselekszem.
Abban a tudatban, hogy ez az új számom, és úgy sem tudja ki vagyok gondolkodás nélkül leírom az érzéseimet, és az első gondolatot, ami eszembe jut.
* Arra vágyom, hogy mindent eldobva fussak hozzád. De mintha ólomsúly lenne a lábamon, és nem tudom, hogy dobjam le. Igyekszem. Próbálok nem gondolni rád. De nem megy. Bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni a arcodat. Olyankor kétségbeesem, megrémülök. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla. Most már én is tudom mit jelent az, hogy " Bárcsak ". Akarlak Harry. Téged akarlak. *
* Maya. *
siess a kövivel :)
VálaszTörlés