22. fejezet / Randiztam egy sztárral.

 ( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

Mottó: Első randevú! Az már valami, nem igaz? Vagy parfüm, vagy méreg, nincs középút.

* este háromnegyed 8 * 

- Lazát... - a szekrényem előtt állok, és a ruháimat vizslatom. Vagy 6 ruhát felpróbálok, de egyik sem tetszik, ezért leveszem. Végül, egy virágos, ujjatlan felsőnél, egy farmer kabátnál, egy farmer nadrágnál, és egy topánkánál döntök.

Felhúzom a Harrytől kapott kar láncot, felteszek egy kicsi szájfényt, hajamat kontyba fogom és egész addig bámulom magam a tükörben, amíg a telefonom meg nem szólal.

- Szia Mack! - veszem fel.
- Szia csajszi. Mizu? Régen beszéltünk.
- Semmi különös. Veled?
- Fáradt vagyok. Nem lenne kedved valamelyik nap találkozni?
- De ez király ötlet. Mikorra gondoltál?
- Hmm. Holnap sok meló lesz, de a péntek az jó lenne. - mondja.
- Oké. Azt hiszem a péntek az jó lesz. De most, - nézek az órára. - mennem kell, mert elkések.
- Hová mész? - kíváncsiskodik.
- Találkozóm lesz valakivel. - végül is nem hazudtam...
- Akkor jó szórakozást.
- Köszi. Akkor pénteken találkozunk. Szia! - köszönök el.

- Szióóka!

Miután leteszem a telefont rögtön egy SMS-em érkezik.

* Mindjárt ott leszek. Siess, ha még nem vagy kész! *

Harry

Aztán rögtön jön a következő SMS.

* Ja. Mielőtt elfelejtem. Hozd le kérlek a kabátom! Ott van a szobámban a szekrénybe. Kösz. *

Harry

Egy szemforgatás után felkapom a táskám, és átmegyek Harry szobájába. Kinyitom a szekrényt, ahol van vagy 7-8 kabát.

- Kösz Harry. Tényleg. - mondom magamnak, aztán kiszedek egyet, a vállfát vissza akasztom, lekapcsolom a villanyt, becsukom az ajtót, és lemegyek, kezemben Harry kabátjával. A többiek épp vacsorához készülődnek. Niall és Louis a nappaliban játsszanak valamit a TV-n.

- Hová, hová? - kérdi Louis, közbe le se veszi a szemét a TV-ről.
- Találkozok valakivel. - mondom lazán, és tovább sétálok.
- És miért van Harry kabátja a kezedben?
- Mert... mert.. - na ebből most hogy vágom ki magam? - Mert ő itthon hagyta... útközben vette észre, és... megkért vigyem... magammal!? - ez inkább kérdésnek hangzott.
- Találkoztok?
- Mi? Dehogy! - tagadok.
- Akkor, hogy adod oda neki? - Basszus! Basszus, basszus!
- Mindegy. Nekem mennem kell. Sziasztok! - szaladok ki, magam mögött becsapva az ajtót. Harry pont ekkor parkol le. Beugrok mellé az anyósülésre.
- Neked is szia. - vigyorog.
- Ne vigyorogj! Mi az istennek nem tudsz itthonról elindulni? - kérdezem idegesen, majd Harry elindul.
- Volt egy kis elintézni valóm. Elhoztad a kabátom?
- El. - dobom az ölébe.- Jó ez? - lepillant a kabátra, majd rám mosolyog.
- Aha.
- Akkor jó. - bólintok, és magam elé nézek.

Az út egész csöndesen telik, egészen addig amíg be nem kanyarodik egy hatalmas kapuhoz.
- Hol vagyunk? - kérdezem.
- Majd meglátod. - leengedi az ablakot, és egy kis kártyát dug a gépbe, mire az ajtó kinyílik, és Harry ismét elindulhat. Persze csak azután, hogy kivette a kártyát.
Egy hosszú felhajtón megyünk fel. Háta pillantok. A kapu már be is csukódott. Sötét van, csak egy két lámpa világít.

Harry leállítja a motort, kiszáll, kinyitja az én ajtóm, segít kiszállni, majd felkísér a házhoz. Egy kis fa házról van szó, amit rengeteg fajta növény vesz körbe. Bemegyünk a nappaliba.
- Maradj így. - mondja. Mögém lép, és egy fekete kendőt tesz a szemem elé.
- Mit csinálsz? - kérdezem, de nem ellenkezek.
- Semmi rosszat. - köti meg. - Bízz bennem. - fogja meg a kezem, amitől kiráz a hideg. Megszorítom a kezét, és lassan követni kezdem, ezzel megbízva benne. 
- Én, bízok. - mondom megfontoltan. - De ne játszd el az esélyed.
- Nyugi.... - nevet fel. -  Lassan lépj, lépcső... még egy... és még egy. Oké, már nincs több. - tizenhat lépéssel később ( igen... számoltam. Mást mit csinálhat az ember, ha be van kötve a szeme? ) megállunk. Harry elengedi a kezem, mögém lép, és a fülemhez hajol.
- Majd akkor nyisd ki a szemed, ha szólok. Oké?
- O..Oké.
- Megígéred?
- Igen.- lassan kiköti a kendőt, én pedig csukva tartom a szemem pedig legszívesebben kinyitnám. Érzem, ahogy mellém lép. Kezünk össze ér, majd lassan belecsúsztatom, a kezem a kezébe.
- Kész vagy? - kérdezi.
- Hát.. nem tudom. - válaszolom az őszintét. - Kinyithatom?
- Igen. - mondja, én pedig lassan ki is nyitom.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

- Harry. - tátom el a számat. - Ez...ez... gyönyörű. - nézek körbe. Egy hatalmas kert közepén állunk. Fejünk felett lámpások világítanak, és halvány égősorok. Egy vetítő vászon van kifeszítve, és egy vetítő áll készenlétben. Lent a földön matracok vannak leterítve. Egy hatalmas tálban kukorica van. A földön minden felé gyertyák égnek.  

- Reméltem, hogy tetszeni fog. - túr bele szabad kezével a hajába idegesen, mire még jobban össze kócolja.
- Ez csodás. Te csináltad? - nézek rá.
- Igen. - bólint.
- Szóval ezért nem voltál otthon egész nap. - mosolyodok el.
- Pontosan. Azt mondtad, nem sablon randit akarsz.
- Fantasztikus. - puszilom meg az arcát, majd elengedem a kezét, levetem a topánkát, és lassan leülök a matracra. Harry egy ideig engem néz, aztán össze kapja magát, és a vetítőhöz szalad. Beteszi a filmet, elindítja, leveszi a cipőjét  majd ő is le ül mellém.
- Mit nézünk? - kérdezem, miután sikerült elhelyezkednünk.
- Filmet. - vigyorog rám.
- Na nem mondod? - nevetek fel. - De milyen filmet?
- Majd mindjárt meglátod! - mondja, és a vásznat kezdi bámulni. Egy ideig az arcát fürkészem, majd a kezdődő filmre vetem a figyelmem.

Megdöbbenve nézem végig a filmet. Még sosem láttam, és úgy tűnik Harry sem. Idő közben fejemet a mellkasára hajtom, ő pedig átkarol, és ránk terít egy pokrócot. Eléggé leült az idő.
A " Fogadom " c. filmet néztük meg ami valljuk meg. Nem egy leány álomról szól.

Az őrülten szerelmes ifjú házaspár, Paige  és férje Leo  éppen csak elkezdik élvezni közös életüket, amikor váratlan dolog történik. Egy autóbaleset következményeként az ifjú ara kómába esik, azonban miután felébred, amnéziába esik. Nagyon kevés emléke van az addigi életéről, így szerelméről sincsenek emlékképei. Leonak erősnek és kitartónak kell lennie, hogy élete párja újra belészeressen.Mikor már azt hinné, hogy Page ismét emlékezni kezd rá kell jönnie, hogy soha többé nem jön vissza az amit elfelejtett.

- Ez...
- ... durva. - fejezi be Harry.
- Az.... Szegény csaj. Én nem élném túl, ha annyi emléket elveszítenék.
- Én sem. - rázza a fejét. Egy ideig csendben fekszünk. A vetítő kikapcsol, így már csak a gyertyák, és az égő sor világít körülöttünk.
- Nézd. -mutat az égre. - Hulló csillag. - feltekintek. Szép lassan vonszolja lefelé magát, mintha arra várna, hogy kívánjunk. Harryre nézek, aki becsukta a szemét. Felnézek az égre, és azon gondolkodok mit kívánjak.

Végül becsukom a szemem, és kívánok.

- Egyszer megkérdeztem a mamámat, hogy miért fényesek a csillagok. Azt felelte, azok éjjeli lámpák, hogy az angyalok éjjel is lássanak a mennyben.- mondom.
- Te hiszel, a hulló csillag erejében? - kérdezi. Felemelem a fejem, a hátamra fordulok, és ez eget nézem.

- Kiskoromban, mikor még Magyarországon éltünk, - kezdek bele. - sötétedés után észre vettem, egy vörösen fénylő pontot fent az égen. Kivittem egy kis pokrócot az udvar közepére, és ráültem. Ott ültem, kötve az ebet a karóhoz, hogy az egy hulló csillag. Anyukám és apukám is győzködött, hogy az nem hulló csillag, hanem egy repülő, és menjek be. De nem tettem. Ott feküdtem egész éjszaka, és azt az egyetlen kis pontot bámultam folyamatosan. Aztán anyuék megunták a könyörgés, és rám parancsoltak, hogy induljak el befelé, különben rosszba leszünk. Ekkor Mike elém állt, és azt mondta anyáéknak: " Az egy hulló csillag. Én kint maradok vele, és megvárjuk amíg lehullik. Utána bemegyünk. " Anya nagy sóhaj kísértében belement. Végül, mikor kezdtem álmosodni, és éreztem, hogy el fogok aludni, behunytam a szemem, és kívántam egyet.
- És valóra vált?
- Épp valóra válik. - fordulok felé lassan. Kezemmel megkeresem az övét és belebújtatom. Harry felém fordul. Közelebb hajol, majd elengedi a kezem, teljesen felém fordul, és lassan megcsókol. Én pedig vissza.

( Kattints ide és olvass tovább! :) )

 Egész éjjel beszélgetünk. Harry mesél a családjáról. Az anyjáról, hogy mennyire szereti, és hogy még a mostoha apjával sincs baja. Mesél a Gemmával való sok bohóckodásáról, és hogy menyire szeret mindenkit. Megígérte, hogy amint lehet, bemutat mindenkinek. Aztán megkért, hogy meséljek a családomról.
- Anya, és apa orvosok. Imádom őket. Van egy bátyám, akit ismersz már, Mike. Ő a leges-leges-lelgjobb testvér a világon. Imádom. A felesége Daniella, olyan mintha a nővérem lenne. Kicsit nehéz volt megszokni, hogy Mike már nem él velünk, és nem baromkodhatunk, de már fősuli óta szerelmes volt Daniellába. Nekik van két gyerekük. Ikrek. Peter, és Nina. Most 2 évesek. Tiszta olyanok mint Mike és Én voltunk régen.
Aztán van két húgom. Na ők a leggonoszabb, legkiállhatatlanabb testvérek a világon.
- Ők mennyi idősek?
- 16 évesek.

- 16 évesen képesek kikészíteni téged? - vigyorodik el.
- Ha legalább egy napot eltöltöttél volna velük, nem vigyorognál.

* reggel. *

Kint ébredek, Harry mellkasán. Most nem ugrok el onnan, hanem még közelebb húzódok, és beszippantom parfümje illatát.
- Jó reggelt cica.
- Szia Harry. - mondom lassan.
- Jól aludtál?
- Igen.
- És jól érezted magad? - felemelem a fejem, és közel hajolok az arcához. Egy gyors puszit nyomok az arcára, és elvigyorodok.
- Nagyon.
- Ez nem ér! - jelenti ki.
- Mi a gond? - kérdezem még mindig vigyorogva.
- Csak ennyit érdemlek?
- Miért? Mit akarsz még? - könyökére támaszkodik, így csak centik választanak el minket. Lassan, de határozottan, megcsókol. Két kezébe zárja az arcom, lefektet, rám mászik és úgy folytatja tovább.
Hideg kezét a pólóm alá bujtatja, amitől megugrok, ő pedig felnevet.
- Ne nevess! - figyelmeztetem, de végül én is elnevetem magam.
- Oké. - tapasztja ismét a számra a száját. Lelököm magamról, és felülök. Előveszem lehalkított telefonom a
 zsebemből. 11 nem fogadott hívás, és 3 SMS. 
11 nem fogadott hívás: Tessa.
3 SMS: Tessa


* Hová mész? *
Tessa

* Hahóóóó!!!!!! Mi van? Miért nem válaszolsz? Randid van Harryvel? VÁLASZOLJ MÁR! *
Tessa
 
* Jó reggelt Mrs. Styles. Remélem, még ma hazajöttök, mert nem akarok egyedül lenni ennyi idiótával!!!! Remélem jó volt a éjszakád! Az enyém király! ÍRJ VISSZA! *
Tessa

Egy SMS-t kezdek küldeni Tessának amikor halk kattogásra leszek figyelmes.


- Harry..?
- Hmm? - fordul felém.
- Mi ez? - kérdezem.
- Mi?
- Ez a kattogás. - ismét a könyökére támaszkodik, és hallgatózni kezd. Nem kell sokat várnunk, mire kiderül, hogy mi ez.
Beindult a locsoló rendszer.
Egyszerre ugrunk fel. Megragadom a cipőm, és rohanni kezdek a házhoz, át a kerten. Mire beérünk mind a kettőnkről folyik a víz. Teljesen eláztunk. Nekidőlünk a falnak, és hangosan nevetni kezdünk.
- Kié ez a ház? - kérdezem, miután sikerül abba hagyni a nevetést.
- Egy haveromé. Ed Sheeran.
- Komolyan? - nézek rá.
- Aha. Pihenő házként használja.



* később *

Egy gyorskajáldába megyünk, mivel csurom vizesen nem hiszem, hogy engedtek volna minket egy étterembe beülni reggelizni. Harry egy baseball sapkát húz, hogy a rajongói ne ismerjék meg, de még ez sem segít.

 Egy csomó rajongó ide jön hozzánk, hogy autogramot kérjen, ill. közös képet csinálhassanak.  Szinte mindegyik rám fintorog, vagy megjegyzést tesz, hogy elhúz mellettem.

" Ribanc. ; Pénzéhes kurva. ; Szajha; Tök ronda vagy! Mit akarsz te Harrytől? ; Dagadt; Biztos csak a pénzére hajtasz.! ; Hírnév éhes, ribanc! "

...és, egyéb nekem szánt sértések. Harry hála az égnek nem hallotta őket, viszont Engem nagyon bánt. Nem is ismernek, és mégis ilyen szavakkal illetnek? Legszívesebben felálltam volna, hogy menten elbújhassak, de nem teszem. Egyre kisebb lesz a sor. A további rajongók sem hagynak szó nélkül, így mire a sor végére ér Harry, már annyira kikészülök, hogy sírni kezdek.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

* Harry szemszöge. *

Sajnos a sapka ellenére is felismernek a rajongók, ezért képeket készítünk, és autogramot osztogatok. Mikor végre végzek és a rajongók elmennek, vissza fordulok Mayához, aki épp a szemét törölgeti.
- Mi a baj?
- Én ezt nem tudom, megszokni.
- Mit? - nem értem...-  Mi történt?
- A rajongóid... Gyűlölnek.
- Jesszusom. - ettől tartottam. Jobb ha teszek valamit, különben ez miatt elveszíthetem, pedig csak most kezdünk összemelegedni... hogy úgy mondjam. - Mi... mi van?
- "Szajha", " Pénz és hírnév éhes kurva" ? Harry, engem nem érdekel se a pénzed, se a hírneved, se...
- Maya! - fogom meg a kezét. Ekkor egy kislány áll elém, mögötte az anyukája. Olyan 5-6 évesnek nézem.

- Szia. - köszönök neki, egy mosolyt erőltetek magamra, hogy a képen ne a morcos én szerepeljen.  
- Ő a barátnőd? - mutat Mayára. Félig oda fordulok. A szívem szakad meg, hogy ilyen ocsmányságok kikészítik.
- Igen. - válaszolom, és vissza fordulok a kislányhoz.
- És miért sír?
- Mert csúnyákat mondtak neki. - a kislány a fülemhez hajol, és suttogni kezd.
- Szerintem nagyon szép barátnőd van! -  suttogja, majd vissza húzódik, és elmosolyodik. Mayára nézek, aki a villájával piszkálja az ételt a tányérján, közben a könnyeit törölgeti.
- Megkérdezhetem a neved? - kérdem a kislánytól.
- Emilia.
- Emilia, gyönyörű neved van!... Megkérhetlek valamire?
- Aha. - bólogat hevesen. Közelebb hajolok, és suttogóra fogom.

* Maya szemszöge *

A kajámat piszkálom, mikor a kislány, aki az előbb Harry előtt állt, mellém áll, és kis kezével gyengéden meg bököd, hogy figyeljek rá.Gyorsan letörlöm a könnyeket, és felé fordulok. Egy mosolyt erőltetek magamra.

- Szia. - mondom.
- Szerintem gyönyörű vagy! - jelenti ki. A megdöbbenéstől nem tudok mit szólni, csak Harryre sandítok, aki a kislányt és engem figyel, közben vigyorog.
- Tényleg? - kérdezem Emiliától.
- Igen. És ne sírj! - kacsint rám. Most már igazából elmosolyodok. 
- Köszönöm szépen. - ölelem meg.

 Mikor elengedem vissza megy Harryhez, aki csinál vele egy közös képet, alá írja a pólóját, majd megöleli.

- Szia Emilia.
- Szia Harry! - köszönnek el egymástól. A kislány az első aki elmegy mellettem, és nem szól semmit.
Harryre nézek, aki ismét enni kezd. 
- Köszönöm. - mondom neki, mert tudom, hogy ő küldte a kislányt. Ő csak elmosolyodik, és rág tovább. - Mit suttogott a füledbe?
- Hogy szerinte, nagyon szép barátnőm van.
- Komolyan? - húzom fel a szemöldököm. Honnan veszi, hogy Harry barátnője vagyok?
Ekkor ismét egy kis kéz érinti meg a kezem. Oldalra fordulok, és lenézek. Emilia áll mellettem.
- Tőled elfelejtettem elköszönni. - mondja.
- Jaj, de édes vagy. - ölelem meg ismét. Mielőtt elmegy, kapok egy puszit is tőle.
- Szia Maya!
- Szia Emlilia! - köszönök, és végig figyelem ahogy az ajtóban álló anyukájához szalad.

* Később *

Végre haza értünk. Harry leparkol, majd kiszáll, és kinyitja az én ajtómat. Segít kimászni. Hátra szalad a csomagtartóhoz, hogy kivegye a vásárolt hamburgert és egyebeket. Én a motorház tetőre ülök, és ott várom.

- Szóval? - lép elém. A szatyrot a kocsinak dönti. - Mit mondunk a többieknek?
- Nem tudom... - Harry közelebb lép, annyira, hogy a lábunk össze ér.  Lehajol, és homlokát a homlokomnak dönti. - Harry...
- Mi lenne ha az igazat mondanánk?
- Milyen igazat? - kérdezem, bár magam is tudom
- Hogy a csajom vagy. - mondja, és megcsókol. Lábamat a dereka köré fonom és vissza csókolok.

A " csaja " vagyok.

 Ő pedig a " pasim ".

Azt hiszem... Szerelmes vagyok.