( Kattins ide, és jó olvasást . :) )
Mottó: Ha kellenél nekem nem szarnék rád
Nem is értem mi a problémád
Ne lihegd túl, már rég nem fáj
Szépek a könnyek, de érted kár...
- Mi a fenét akarsz? - kérdezem, amilyen nyugodtam csak tudom.
- Maya. Tudom, kicsit haragszol, de...
- Kicsit? - tátom el a számat. - Kicsit, mi?
- Oké. Akkor nagyon, de meg tudom magyarázni.
- Ó, igen? Erre a magyarázatra kíváncsi lennék. - dőlök neki az ajtónak.
- Bemehetek?
- Nem. - vágom rá. - Semmi keresnivalód nincs itt.
- Hé, Maya. Ki az? - kiabálja Mike a szobából.
- Senki. - kiabálom vissza, közben szúrósan Jensonra nézek. - Megyek!
- Maya,várj. Beszéljük, meg. - ragadja meg a kezem. Szemem a kezére vándorol, de nem kapcsol, és szorítja tovább.
- Engedd. El. A. Kezemet. - mondom fenyegetve.
- Hallgass végig.
- Nem. Nem érdekel a magyarázkodásod. Megcsaltál, és csak most dugod ide a pofádat, hogy bocsánatot kérj? Drogot raktál a poharamba vágod? Aztán, a volt csajodat előttem smároltad le, és majdnem felcsináltad, a motorháztetőn. Még van képed az kérni, hogy hallgassalak végig? - erre nem mond semmit, de az arca vörösödni kezd az idegtől, és jobban megszorítja a kezem. - ENGEDD EL A KEZEMET, TE BAROM! - üvöltök rá, és rángatni kezdem a kezemet. Rövid időn belül lazít a szorításon. Tekintetét mögém szegezi. Hátranézek. Mindenki mögöttem áll.
- Hé. Te barom engedd el a kezét! - rohan hozzám Harry, és kicsit taszít rajtam, hogy beljebb kerüljek, messzebb Jensontól. - Ez a hajó elúszott...
- Hé. Haver. Én csak megakarom beszélni vele - lök egyet Harryn.
- Fogd fel. - üvölti, és löki vissza Harry. - Mi nem vagyunk barátok, seggfej! És, ha még egyszer hozzá mersz érni egy ujjal is, vagy akár 10 méteres körébe kerülsz, agyon foglak verni. Vágod? Na takarodj!.
- Szóval mögéjük bújsz? - kérdezi tőlem, mire megjelenik Harry mellett a többi fiú is, ezzel eltakarva engem előlük. Mike mögém áll, maga felé fordít, és átölel.
- Takarodj öcsi, különben helyreteszem az arcodat! - figyelmezteti Louis.
- Még mindig itt vagy? - lép előre Harry.
- Hülye kis szuka vagy. Ekkora picsát még ne baszott a világ a hátán! - kiabálja nekem. Hiba. Harry ezen annyira felhúzza magát, hogy orrba veri a gyereket teljes erejéből, amitől Jenson bukfencezve gurul le a lépcsőn. - Ajánlom, - rázza meg a kezét Harry. - hogy tartsd magad távol tőle.
- Faszfej! Eltörted az orromat! - siránkozik kint Jenson.
- Addig örülj amíg ennyivel megúsztad! - mondja Zayn.
- Szerintem, jobb lesz ha elhúzod a csíkot, tesó mielőtt nagyobb bajod esik!. - Liam ezen oldalát még nem ismertem. A hangja halálosan komoly.
- Találkozunk még Maya!
- Húzz már innen a rohadt életbe. - vágja be idegesen az ajtót Niall, majd felém fordulnak.Én Mike mellkasának szorítom a fejem és zokogni kezdek.
- Hé, Maya. Elment. - suttogja Mike. - Minden rendben? Nem bántott?
- Nem. - törlöm meg a szemem, és Haryhez lépek. - Mutasd a kezed.
- Nem érdekes. - mondja.
-De az. Mutasd a kezed! - egy ideig farkasszemet nézünk, aztán nagyon sóhajtva elém nyújtja a kezét. Egy kicsit megdagadt, és ahogy hozzáérek, felszisszen. Szóval fáj neki.
- Gyere. - fogom meg a másik kezét, és a konyhába húzom, ahol a fagyasztóból előveszek egy csomag jeget, és ráteszem a kezére.
- áu.
- Bocsi. - nézek rá.
- Semmi gond. - néz a szemembe.
- Köszönöm. - mondom, és mielőtt észbe kapok, hogy mit csinálok, megölelem, és nem engedem el. A nem fájós kezével, a derekamnál fogva szorít magához.
- Nem bántott, igaz? - suttogja a fülembe.
- Nem. Hála nektek.
- Hát igen... Mi lenne nélkülem...
- Ne rontsd el a pillanatot. - bököm oldalba.
* A temetés napja *
Szomorú reggelre ébredek. Ma lesz Jessica néniék temetése. Anyáék lassan megérkeznek, ezért felöltözök, egy ideiglenes ruhába.
Kopognak az ajtón. Én megyek nyitni. Anya, apa, az ikrek, Daniella, és az ő ikrei állnak ott. Mindenki bejön, és a nappaliba megy, kivéve én. Én a szobámba megyek, hogy lefürödjek, és megcsináljam a hajam.
Kopognak az ajtómon. A húgaim azok.
 |
| Maria és Cyntia |
- Nálad maradt a memóriakártya. - mondja Cyn.
- Tudom. Tessék. Itt van. - adom neki.
- Remélem nem törölted le a számokat tőlük.
- Kiktől? - vonom fel a szemöldököm.
- One Direction. - forgatja a szemit. Ó igen. Tényleg... Ha már itt tarunk.. Ha ti azt tudnátok édes, hogy tegnap kikkel Activity-ztem, és, hogy kinél laktam...
- Nem nyugodj meg.- felelem, és elfolytok magamban egy mosolyt. - Jobb ha ti is elkezdtek öltözni, mert nem illene saját nénikétek temetéséről elkésni.
- Majd akkor állunk neki, ha jónak látjuk... Amúgy, te mibe fogsz öltözni? - kérdezi Cyntia. Fejemmel a szekrény felé bökök.
- Hááát. Tudod, nem kéne szégyent hozni a családra... - nyugi Maya. Nem sokára megszabadulsz tőlük. Nyugi.
- Oké. Valamit még segíthetek, vagy...?
- Találtál már pasit magadnak? - CYNTIA MIÉRT NEM TUD OLYAN LENNI MINT MÁS NORMÁLIS TESTVÉR?
- Nem. - felelem nyugodtan.
- Talán kevesebbet kellene enned...
- Cyntia. - figyelmeztetem.
- Bocs, de ha ez az igazság..
- Oké. Akkor most ki a szobámból. Sziasztok. - lököm szinte ki őket, becsukom az ajtót, és kulcsra zárom.
* később *
Elérkezett az idő ahhoz, hogy felöltözzek, és le menjek.
Szép lassan, felviszek egy kis rúzst, szemfestéket, majd a tükör előtt megállva, végig nézek magamon.
- Oké. Most meg kell győznöm anyáékat, hogy itt akarunk maradni, és boldogulunk. - suttogtam, majd mély levegőt véve elindulok lefelé. A nappaliba érve látom, hogy már mindenki elkészült, és csak rám várnak. Mike, és Daniell a kanapén ülve beszélgetnek, a kicsik játszanak, Maria és Cyntia pedig apáékat nyagatják valami miatt... Megint.
 |
| Mike és Daniella |
- Gyönyörű vagy. - mondja Mike, egy mosoly kíséretében.
- Köszi.
- Szívem. Beszélhetnénk? - kérdezi anya, és a konyha felé indul apával, én pedig utánuk.
* konyhában.*
- Tessék? Nem! Nem szeretnénk!
- Pedig, egyedül nem maradhattok! - kel ki magából anya.
- Maya. Megbeszéltük. Van, munkátok?
- Nincs, de...
- Van saját lakásotok?
- Nincs.
- Akkor? Miről beszélünk? - teszi szét a kezét anyám.
- Arról, hogy egy percünk nem volt arra, hogy elmenjünk, és munkát keressünk magunknak, ugyanis, minden időnket az kötötte le, hogy azt a nyomorult virágos keressük, ahol a koszorút csináltatjuk, meg, hogy mindenki meg legyen hívva a temetésre! Szerinted, volt időn erre?
- Kislányom...
- Nem apa! - szakítom félbe. - Nem érvényes, hogy csak így, esélyt sem adva nekünk haza rángattok. Tessát bárki megkérdezte, hogy mit gondol róla? Nem. Pedig tudjátok mit? Szerelmes. Nagyon szerelmes.
- Tényleg. Ő most hol van?
- A barátjánál.
- Anya. - szakítja meg a beszélgetést Mike. - Indulni kellene.
- Rendben szívem. - bólint anya, majd vissza néz rám.- Ezt a témát lezártam Maya. Szólj Tessának, hogy pakoljon, mert holnap hazajöttök. És nincs apelláta. - ezzel a témát lezárva tekinti. De én nem adom fel.
* temetés után *
Egész hazafelé nem szóltam senkihez. Tessának nem mondtam semmit, csak annyit kértem SMS-ezzen a fiúknak, hogy családi dráma miatt ne jöjjenek át értünk este, mint ahogy azt tegnap megbeszéltük. Felmegyünk a szobámba, és bezárom az ajtót. Elmegyek lefürödni, átöltözök, fogat mosok, leszedem a sminket, a ruhát szépen elpakolom, felteszem a kezemre a Harrytől kapott láncot közben azon gondolkodom, hogy hogyan tálaljam Tesnek, hogy nem maradhatunk, akármilyen szépen kérjük is a szüleimet, ( ez körülbelül fél óra ), majd leülök az ágyra, és a láncot piszkálva, várom, hogy megtörje a csendet Tes.
- Szóóóóval most már elmondod, hogy miért nem mehetünk át hozzájuk? - kérdezi Tes, miközben leül az ágyra.
- Holnap haza kell repüljünk anyámékkal. - bököm ki végül.
Erre Tessa olyan képet vág, hogy bárki azt hihetné, az életét vették.
Ismerős az érzés.
- Nem. Én nem megyek haza. - fakad sírva, és az ajtóhoz rohan.
- Tessa állj meg! Hallod? - kiabálok utána, de mint aki nem hall szalad lefelé, én pedig utána. Egyenesen a konyhába szalad, ahol ott találjuk anyát, apát, és Mikeot.
- Én. Nem. Megyek. Haza. - közli, közben folyamatosan folyik a könnye. Megértem, hiszen a gyökér Daniel óta ( megjegyzem ez elsőben volt ) most először szerelmes, mellesleg egy olyan srácba akit még a szülei is kedvelnének ( Daniel elől szinte tiltották...Jogosan. A gyerek csak egy éjszakás kalandnak szánta Test, ám mikor Tessa közölte vele, hogy A-A, márpedig őneki ez túl korai, a srác faképnél hagyta. Hetekig vigasztaltam, mire rájött, hogy értelmetlen sírnia érte... ) - Nem fogok holnap magukkal hazamenni.
- Tes... - mondja Mike, de Tessa lehetőséget sem ad neki, hogy befejezhesse.
- Nem is volt lehetőségünk arra, hogy munkát, esetleg, házat találjunk magunknak. Csodásan érzem itt magam, és nem rángathatnak csak így - csettint - haza, mert én...
- Tessa! - állítja le Mike.
- Mi van? izé... Tessék? - vesz egy mély levegőt.
- Beszéltünk a szüleiddel, - kezd bele anyám. - bele egyeztek még egy hónapba.
- Nem érdekelnek ők... Tessék? - hallgat el. Erre már én is felnézek.
- Tessék? - ismétlem meg a kérdést.
- Maradhattok. De a feltételek ugyan azok. Munka, ház. 1 hónap, különben hazajöttök.
- Köszi, köszi köszi. - üvöltjük egyszerre Tessával, és anyáék nyakába borulunk.
- Mikenak köszönjétek. - mutatanya Mikera. Nem kell több. A nyakába vetem magam, és addig ölelem, amíg fulladozni nem kezd a szorításomtól.
- Köszönöm. - puszilom meg, és most már Tessa is csatlakozik az öleléshez. Mint a gyerekek, úgy öleljük át a derekát. - Hogy sikerült rávenni őket? - kérdezem, miután anyáék távoznak a konyhából.
- Beszéltem velük. - na, erre a beszélgetésre kíváncsi lennék.
- Köszönjük. - ismételjük meg Tessával, majd az emeltre indulunk.
- Várj tücsök. - mondja és egy szatyrot tesz a pultra. Ekkor megjelenik Daniella is, és átöleli férje / bátyám /derekát. - Ez a tiéd.
- Mi ez? - kérdezem, és a szatyorba nézek.
- Az ajándékunk a közeledő szeletésnapodra. - mondja Daniella egy hatalmas mosoly kíséretében.
- De az csak egy hónap múlva lesz.
- Tekintsd elő születésnapi ajándéknak.... Na.. nyisd ki! - belenyúlok a szatyorba és kiszedem a dobozt, majd bontogatni kezdem.
- Srácok. - tátom el a számat. - Ez... Király. Honnan tudtátok, hogy szükségem van rá?
- Beszéltem tegnap Tessával, és mondta, hogy neki adtad a tiédet, mert az övé tönkre ment. Így gondoltuk meglepünk vele...
- Írjunk a srácoknak.
- Oké. Bólint, és már pötyögöm is.
* VÉGLEGES.MARADUNK! *
TESSA, MAYA. <3
Nagyon tetszik a blog.Siess :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen. :) <3
TörlésNagyonnn jóó itt egy díj: http://lirrybromancelove.blogspot.hu/
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :) <3
Törlés