11. fejezet / Eleven egyesség..

 ( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

Mottó:  Mindig is lesznek emberek, akik megbántanak, illetve csalódást okoznak. Gyakran mondják, hogy a boldogság titka a rövidtávú memória. Nyilván van egy határ, amit ha valaki átlép, egyszerűen az életedből való kizárással oldod meg, de! Egy dolgot ne felejts el. Amint megbánt valaki, ne haragudj rá, inkább gondold át, hogy mit adott neked azzal, hogy megbántott. Hogy mire döbbentett rá, hogy mivel lettél okosabb. Hogy mi az, amit tanultál az esetből. Mert valamit biztosan.

* reggel *

Harry szemszöge

Tegnap nagyon összevesztem Mayával, de nem akartam semmi rosszat. Egyszerűen csak... Áh.. mindegy.
Felöltözök, és halkan átmegyek az ő szobájához. Bekopogok.
- Ki az? - kérdezi.
- Harry va....
- Pakolok. Ne aggódj. Mindjárt elhúzom a csíkot! - mondja.
- Maya, kérlek.... - ekkor kinyílik az ajtó. Maya 2 táskája a vállán, és a két bőröndjét húzza maga után.
- Szabad? - kérdezi, de én nem állok arrább, ezért ahogy jön kifelé lök rajtam egyet.
- Maya, kérlek, beszéljük meg.
- Nincs mit mondanom, amit meg te akarsz az nem érdekel.
- Egy barom voltam. Tudom. - megyek utána le a lépcsőn.
- Barom? Az enyhe kifejezés. - nevet fel gúnyosan.
- Oké. Egy idióta barom.
- Én még hozzátenném, hogy érzéketlen, gyökér idióta barom.
- Tudod még cifrázni? - csattanok fel, mire megáll a nappali közepén, és rám néz. Miután végigmérem ( megjegyzem ma is kibaszott szexi, ) szemem megakad a szemén. Vörös, karikás szemek.

Mit tettem?


Maya szemszöge. 

Hogyne tudnám, de ekkor megjelenik a lépcső tetején Tessa.
- Te mit csinálsz? - kérdezi, majd elindul lefelé, nyomában Liammel. Harryre meredek, akinek az arcról lesüt a szomorúság, ám tegnap ő mondta, hogy költözzek.
- Elköltözök. - mondom.
- Hogy mit csinálsz? Mégis... mégis hova? - hangja rövid idő alatt hisztériássá válik.
- Vissza költözök Jessica néniék házába.
- Nem. Dehogy költözöl. - mondja. - Miért? Miért kell ezt? Hmm? - hangja megremeg.
- Tessa...
- Miért kell mindent tönkretenned? Teljesen megváltoztál! - üvölti.
- Mégis mit tettem tönkre? - kérdezem, mert tényleg nem tudom...
- Emlékszel, hogy hogy állt az egyesség apáinkkal? " Ha valami gond lesz, ha összevesztek, vagy nem találtok munkahelyet 1 hónapon belül, haza jöttök és nekünk fogtok dolgozni". Emlkészel? - Ó igen... már igen... - Mivel, munkahely még nincs, Jessica néniék meghaltak, már csak egymásra számíthatunk azért, hogy itt maradhassunk. De az, hogy te fogod magad, és valami hülye veszekedés miatt elköltözöl, mindent elbasz, vágod?
- Tessa, én...
- Képmutató vagy Maya Jessica Smith. És nem vagy igazi barát, ha most itt hagysz, ugyanis az azt jelentené, hogy 1 hét múlva mikor a szüleid jönnek a temetésre, haza kell mennünk velük. ÉN nem szeretnék, már pedig ez lesz. - Őszinte legyek? Én szeretnék most hazamenni. - Addig amíg még van egy hetünk, gondolkodj egy kicsit! - mondja aztán sírva az emeletre szalad.
- Maya. - szólít meg Liam kétségbeesetten. - Mit jelentsen ez az egész?- Harryvel együtt nagy szemekkel bámulnak rám. Lassan a kanapéra dobom magam, velem szembe pedig Harry és Liam ül le.
- Tessa és én amolyan " Próbáljatok meg egyedül élni, de ha nem..." egyességet kötöttünk a szüleinkkel. Ez azt jelenti, hogy kaptunk egy hónapot a szüleinktől, hogy megpróbáljuk az életet itt Londonban. - kezemet a homlokomhoz szorítom. - Egészen addig míg Jessica néniék meg nem haltak, minden oké volt.
- Miről szólt az az egyesség? - kérdezi Liam.
- Munkát, kell találnunk, különben abban a pillanatban, ahogy valamelyikünk szülei meg látogatnak meglepetésszerűen minket, haza kell mennünk velük. Aztán, beütött a karkszis. Jess néni meghalt, ezek után pedig anyuék biztos hazavisznek...
- És ha itt maradtok?
- Mármint hol?
- Itt. Velünk. Nálunk. - felnevetek és Harryre nézek.
- Na nem. Én biztos nem.
- Ennyire szörnyűek vagyunk?
- Hát, ha jobban belegondolok, nemes egyszerűséggel megfenyegettétek a pasimat... - mire egymásra néztek és felnevetnek. Felállok, a bőröndhöz megyek és elindulok a kijárat felé.
- May, várj. - szólnak utánam egyszerre, de nem állok meg. Kinyitom az ajtót, ekkor egy kéz ragadja meg a kezem. Hátranézek, és mélyen a szemébe nézek.
- Harry. Engedj. El. - mondom fenyegetően. Szememmel Liamet keresem de sehol sincs.
- Mielőtt lelépsz szeretnék neked adni.
- Nem kell tőled semmi. - de nem érdekli. Belenyúl a zsebébe, és egy dobozt vesz elő. - Harry tedd el, mert nem kell!
- Kérlek. Csak ennyit. Ha már nem hallgatsz végig, pedig...
- Rendben. - veszem el a dobozt, majd a szemébe nézek. Bűntudat csillog benne. Olyan szomorú, hogy még én is megsajnáltam.
- Miért kellett? - csak ennyit kérdeztem, már én is szomorúan, aztán kimentem. Pont jókor, mert Jenson most parkol le. Kiugrik az autóból, elém szalad átveszi a csomagokat, beteszi hátra, majd beül mellém a kocsiba. Én végig a bejárati ajót bámulom. Harry ott áll, és minket néz.
- Maya. - zökkent ki a gondolataimból Jens.
- Tessék?
- Azt kérdeztem indulhatunk-e.
- Persze. - mondom zavartan, és szemem visszasiklik az ajtóra, ám Harry már nincs ott.



* később *

Harry szemszöge

- Elbasztam.
- Igen. Ezt el. - helyesel  Liam.

Liam szemszöge.

Harry teljesen maga alatt van. Még soha nem láttam ennyire legyötörtnek, és szomorúnak.
Egész nap sír, és a szobájában van.


* este *

Lent tévézünk. Tessa valamelyest megnyugodott, de nagyon - nagyon haragszik Mayára. Néha - néha eltörik nála a mécses, de már korántsem annyiszor mint délelőtt. Ekkor Harry szalad le az emeletről kezében a slusszkulcsokkal.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) <3 )


- Hé. Hova mész haver? - kérdezi Louis.
- Majd jövök. Ne várjatok meg. - rendezi le ennyivel, aztán becsapja maga mögött az ajtót, és lelép. Mind egymásra nézünk, aztán egy vállrántással el is intézzük és nézzük tovább a tévét.

Harry szemszöge.



Muszáj volt eljönnöm a házból. Kocsiba ülök, és a legközelebbi kocsmába hajtok.
- Helló Andrew.
- Szevasz öcsi. Mit adhatok?
- A szokásosból egy üveggel.
- Egy üveg wiskeyt? Nem lesz túl sok?
- Ma nem. – lerakom a pénzt a pultra, majd az üveg piával, és a pohárral a kocsma sarkában lévő boxba ülök. Már este 7 felé járhat az idő, amikor a telefonom csörgése zökkentett ki a gondolataimból. Már vagy 2 órája itt vagyok.
Gemma az.
- Szia öcsi. Merre vagy? - kérdezi
- Szerbusz, testvérkém. – mondom szépen lassan. Nagyon hatott az a pia. A nyelvem össze - vissza gabalyodik .- Épp egy kocsmában ülök, és a szomjamat oltom. Te?
- Azt hallom. Mennyit ittál eddig?
- Csak egy ártalmatlan üveggel.
- Sört?
- Gemmaaaaa. Kedvesem. Ismerhetnél már. Wiskey. Wiskeyt iszok.
- Egy üveg wiskeyt képes voltál meginni? Hol vagy?
- Nővérkééém. Már említettem, hogy egy kocsmában. Vagy elfelejtettem volna? – teljesen össze zavarodok. Lehet, hogy tényleg sok volt?
- Elmegyek érted, csak mond meg hol vagy.
- Dehogy jössz. Maradj otthon. Lux biztos hiányolni fog.
- Kocsival mentél? – kérdések és kérdések, és kérdések. UNCSIIII. Jobb lesz, ha minél hamarabb lerázom.
- Nem. És ha nem haragszol, kiszáradt a torkom. Remélem nincs harag..
- De igenis haragszom.
- Szia. Jó éjszakát.
- Harry! NEHOGY. LE. MERD. TENNI! 
- Már kéésőő. Puszilom Luxit!
- Harry várj, elmegye…..
Kinyomom a telefont, és oda tántorogok a bárpulthoz. Kicsit megszédülök. Elköszönök Andrewtól, és kimegyek a kocsihoz.

Kiveszek mindent, és telefonálok.
- Szia szívem. Mi újság?
- Anya. Szia. Rá érsz?
- Igen. Minden rendben?
- Persze csak egy kicsit sokat ittam. El tudnál értem jönni?



* éjszaka *

Maya szemszöge.

A ház kibaszott csendes, amit utálok. Egyedül vagyok, amit még a csendnél is jobban gyűlölök. Jenson felajánlotta, hogy marad, de most pont nem rá volt szükségem.

- Igen, tessék?
- Szia Mike...
- Kivel beszélek? - teszi fel a kérdést.
- May vagyok.
- Húúgiii. - kiabálja a telefonba. Persze, a házi telefonról hívom, mert nekem még mindig nincs, mivel Tessánál van. - Miért nem a tiédről hívsz?
- Az... kicsit bonyolult. Nem zavarok?

- Te, soha. Mizu? Milyen London? - Röviden? Eddig: SZAR! - Hahó! May, itt vagy? - ja hupszi... Elfelejtettem válaszolni.
- Nem tudom Mike... London maga csodás, de... - nem bírom megállni, hogy ne sírjam el magam.
- Hé tücsök. Mi történt? Minden rendben?
- Nem. Nincs. Annyira jó lenne ha itt lennél...
- Igen. Az jó lenne. De egyenlőre érjük be ezzel. Valaki bántott?
- Nem, csak minden olyan gyorsan történik, és nem tudom. Nekem ez... Sok.
- Na jó, ne úgy kelljen kihúzni belőled harapófogóval. Mi a fészkes fene van ott? Kit kell megverni?  - mindig jobb kedvre derít ha vele beszélek.
- Találkoztam Jensonnal.
- A volt  legjobb barátoddal?
- Igen...
- És?
- És csókolóztunk, és úgy tűnik együtt vagyunk..
- Na ez király... Nina, tedd le anya telefonját! - szól rá az egyik lányra a háttérben. Bocsi. Tartsd egy kicsit.
- Oké.
- Nina, nem szabad megenni. Az anyué, és nem lesz tőle túlzottan boldog, ha nyálba fog tocsogni, és nem tud telefonálni. - hallatszik a háttérből. Olyan jó lenne most ott lenni velük. - Vagyok. Szóval, hol tartunk? Jársz azzal a Jenson gyerekkel?
- Igen úgy tűnik, de..
- Deeeee???
- Van itt más is.
- May. Ne csigázz.
- Van egy... Zenész is, és azt hiszem nem közömbös a számomra...