17. fejezet / Csak álom

( Kattints ide, és jó olvasást! ^-^ <3 )

 

Mottó: Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket.

Késő délután ébredek fel. Épp, hogy kinyitom a szemem, 3 szempár szegeződik rám. Kezemmel Harry lábát keresem, amin elaludtam, de csalódottan veszem tudomásul , hogy nincs itt. Felemelem a fejem, és körbenézek.
- NEM HALT MEG! - kiáltja Louis boldogan.
- Igen Louis. Mindenki észrevette! - közli Zayn, és meglöki barátját.
- Jól vagy? - kérdezi Niall. Csak bólogatok, és megpróbálok felülni. Elsőnek sebesült lábamat lendítem, amibe hirtelen éles fájdalom nyilal. Elhúzom a számat, és visszavágom magam fekvő helyzetbe.
- Gyere. - nyújtja kezét Zayn, és segít felülni. - Így jó?
- Aha. - lassan kinyújtom a lábam, és körbenézek. - Harry? - kérdezem, mire mind elmosolyodnak.
- Felment.
- Alszik.
- Ahogy te is aludtál, reggel óta. - mondják egymás után.
- Mennyi az idő? - kérdem.
- Negyed 6.
- Este negyed hat?
- Őőőő. Ja. Miért? - kérdezi Lou.
- Mennyit aludtam?
- Hát, körülbelül,őőőő... - nézi az óráját Niall. - 7 és fél órát.
- Waoo.- tátom el a számat. - Zayn, segítesz felmenni a szobába?
- Persze, gyere. - fogja meg a kezem, és felsegít. Niall a másik kezem a vállára rakja, hogy rátámaszkodhassak.
- Kössz. - mosolygok rá.
- Ó igen. Persze. Tök logikus. A felesleges harmadik. - csattan fel Louis szomorúan.
- Tőled azt szerettem volna kérni, hogy csinálj egy teát. Azt talán nem rontod el. - kacsintok rá.
- Rendben. - pattan fel, és a konyhába szalad.

A fiúk készségesen felsegítenek a lépcsőkön, majd be a szobámba, ahol az ágyamra dobom magam, és a telefonomat a kezembetartva azon gondolkodok hívjam-e fel anyuékat.
Aztán hirtelen megcsörren.
 Mike az.


- Szia. - veszem fel.

- Szia húgi. Ne haragudj, hogy zavarlak, hiszen olyan elfoglalt lehetsz mostanában, hogy a tulajdon bátyádat nem vagy képes felhívni, de ha nem gond megkérdezném mizu...? Persze ha nem zavarok.

- Hülye. - nevetek fel. -  Ne haragudj, hogy nem hívtalak tegnap, meg ma.

- Semmi gond. Na mizu?

- Fáj a lábam.

- Mitől? Talán túrázni voltatok, vagy megkergetett valaki?

 - Tegnap éjjel elvágódtam, bele a törött váza darabokba, és ma össze kellett varrni a térdem, és baromira fáj.

- Béna. - gúnyolódik.- Kaptál valamilyen gyógyszert?

- Igen. Valami erős fájdalom csillapítót.

- Akkor jó. Vigyázz magadra. 

- Meglesz. Veletek mizu? Az ikrek?

- Megvannak. 

- Daniella?

- Dolgozik. Nemsokára hazajön. Peter, rakd azt le, és ne terrorizáld a húgodat!

- Mit csinálnak? - kérdezem, és elmosolyodok.

- Peter a játék sodrófával akarja elpüfölni Ninát.

- Jézusom. - nevetek fel. - Addig örülj, amíg nem az igazival kergeti.

- Igaz. Emlékszel, amikor apa 2 hét szobafogságra ítélt, mert megkergettelek a fakanállal?

- Igen. És arra, mikor bezártalak a WC-be, mert be akartad verni az akkori fiúm arcát?

- Azt teljes mértékkel megérdemelte volna! - mondja halál komolyan. 

- Tudom, de már nem kell megvédj.

- Dehogynem. Csak szólj, és máris ott vagyok, ha kell. 

 - De nem kell. Vigyáznak itt rám. Talán jobban is mint kellene.

- Bírom a srácokat. Peter, tedd le azt, és gyere ide! Ugye tudod, hogy az a srác, Henry, vagy Herris..

- Harry. - forgatom a szemem.

 - Az. Szóval, tudod ugye, hogy teljesen oda van érted?

- Mike, ne kezd te is.

- Nem kezdem, csak mondom. - látom magam előtt ahogy vállat ránt.

- Aha.

 - Most mi van? Te nem bírod? 

- Mike... - sóhajtok. - De. De bírom.

- TUDTAM! - üvölti a telefonba. 

- Jézusom. Ti Tessával összebeszéltek a hátam mögött?

- Micsoda? Dehogy. - nevet. - De neki, mármint Harrynek is szívesen megtanítom, hogy nehogy bántani merjen, különben velem  gyűlik meg a baja.

- Mike, ne merészeld! Éjjel, mikor elestem végig fent volt velem, és kiszedegette a szilánkokat a lábamból, meg a kezemből. Aztán pont, hogy elaludt, miattam ismét felkelt, és elvitt a kórházba, és végig mellettem volt. Szóval, ő nem olyan mint a többi.

- Ez rendes volt tőle. NINA! 

- Jézus. Mi történt? - a háttérben Peter felsír.

- Nina lekevert egyet Peternek. Nem gond ha leteszem? Majd még hívlak, oké? 

 - Rendben. Puszilom Daniellát, és a piciket. Sziasztok!

- Rendben. Ja és tücsök!

- Igen?

- Ne cseszd el! 

- Mit? - kérdezném, de már teszi is le a telefont. Egyszerűen utálom ilyenkor.

Ledobom az ágyra a telefont, és az arcomat a kezembe temetem. Nem sokkal később kopognak.
- Gyere. - mondom, és már nyílik is az ajtó.
- Helóóókaa! - lép be Louis, kezében egy pohár teával. - Tessék. - teszi az asztalra.
- Köszönöm szépen Louis. - mosolygok rá, de még ez is nehezemre esik, mert borzasztóan fáj a lábam.
- Kell még valami?
- Nem köszönöm.
- Akkor lelépek oké?
- Oké. Köszi. Szia.
- Csaó. - becsukja maga után az ajtót, én pedig belekortyolok a teába.

* fél óra múlva. *

Lefürdök nagy nehezen, és egy lengébb cuccba bújok. Egy rövid gatyába, egy pólóba, és húzok rá egy fekete pulcsit.

Majd, nem sokat hezitálva, lassan kinyitom az ajtót, és kilesek a folyosóra.Tiszta a terep. Kilépek, és halkan becsukom magam mögött. Elindulok a szobák irányába, és a rögtön mellettem lévőbe nyitok be. Körbenézek a szobában, de sötét van. Csak egyetlen kislámpa világít az egész szobában. A redőnyök leengedve, a függönyök behúzva.
Harry alszik.
 Lassan beljebb sétálok, és az ajtót becsukom magam mögött. Az ágy másik oldalához megyek, és lassan befekszem Harry mellé.
Egy ideig alvó, gondtalan, nyugodt arcát fürkészem, aztán szemem lassan lassan leragad. Kezem a kezébe csúsztatom, és elalszok. Ismét.


* este 9 *

Harry szemszöge

Délután lefeküdtem pihenni, miután Maya is elaludt. Megkértem a fiúkat keltsenek fel, ha felébred, de nem tették, ezért délután arra ébredek, hogy Maya mellettem fekszik, valami rövid cuccban, és a keze a kezemben van. Nem volt szívem felkelteni, ezért közelebb húzódtam hozzá, és én is visszaaludtam.
( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
Most este kilenc felé járhat az idő. Maya, még mindig nyugodtan fekszik mellettem. Gyönyörű arcát fürkészem. Szemem valahogy mindig a száján állapodik meg, ezért eleresztem a kezét, és a hátamra dobom magam.
Két perccel később mocorogni kezd, ezért felé fordítom a fejem. Arcára széles mosoly ül ki.  Én is elmosolyodok. Biztos valami szépet álmodik.

Maya szemszöge.

- Mióta fekszel itt? - kérdezi.
- Egy ideje. - válaszolom. - Imádom a bogaras szobákat. És a bogaras tulajdonosukat is. - ezt én mondtam? Jesszus Maya. Oké, hogy így gondolod, de nem kell mindent az orrára kötnöd...- gondolom.
- Ó. Ezt vegyem bóknak? - nevet fel.
- Ahogy gondolod.  - rántok vállat. - Csak nehogy a fejedbe szálljon. - nyitom ki a szemem. Harry gyönyörű szemivel néz rám, én pedig az ő csillogó szemeit fürkészem. Közelebb húzódik, és teljes testtel felém fordul.
- Hogy van a lábad?
- Fáj. Nagyon.
- Vettél már be azokból a szuper gyógyszerekből?
- Nem. - rázom a fejem.
- Hozzak?
- Ne.
- Mert? - igen. Miért is ne? Maya, te egy állat vagy. - gondolom magamban, és képzeletben már egyszer rá is vágok a fájós lábamra, hogy nehogy még egyszer valami hülyeséget mondjak. 
- Csak. - rántok vállat.
- Most mondtad, hogy nagyon fáj.
- Tudom. Nem vagyok szenilis.
- Ezt azért ne kiabáljuk el. - vigyorodik el.
- Micsoda humorzsákkal fekszek egy ágyban. - gúnyolom.
- Ó. Hát fel is kelhetek. - kezd felkelni, de megragadom a kezét, visszarántom és megcsókolom. Vagy öt másodpercig tart a csók, mire elszakad tőlem, és izzó szemekkel rám néz. - De maradhatok is. - vigyorodik el, és ismét megcsókol. Nem tolom el magamtól, hiszen élvezem.

- Maya! Maya, kelj fel. Be kell venned a gyógyszereket. -  rázza a vállam Harry.
Várj.
 Akkor, ez az előbb nem...
  A szemeim felpattannak, és a mellettem ülő Harryre sandítok.

- Na haragudj, ha megijesztettelek, de már 9 óra elmúlt. Nem fáj a lábad? - egy ideig az arcát fürkészem, aztán elmosolyodok és válaszolok.
 - De. Köszönöm. - Harry segít felülni, majd át veszem a gyógyszert, és a pohár vizet. Amilyen  lassan csak tudom, úgy kortyolgatok, közben azon gondolkodom, honnan álmodtam a dolgokat.

Harry szobájában vagyok. Ez stimmel.
Harry egy pohár vízzel, és a gyógyszerrel a kezében ül mellettem, nem pedig csókolózunk.
A francba.

- Miért nem ébresztettél fel? - kérdezem, miután helyre rakom magamban az álom és a valós képeket.

Harry mellett aludtam el, a kezét fogva, de semmi más nem történt.

- Nem volt szívem. Olyan édesen aludtál, gondoltam hagylak egy kicsit még.
- Hát, oké. De éjjel velem virrasztasz, ha nem tudok elaludni.
- Úgy legyen. - bólint, én pedig ismét inni kezdem a vizet. - Amúgy mit álmodtál? - a kérdés hallatán, a víz félremegy, és a felét Harryre köpöm.
- Ne haragudj! - mondom rögtön, és a poharat a szekrényre rakom. Közben próbálom a félrenyelt vizet visszaköhögni. - Sajnálom. Tessék, itt egy zsepi... Most mit vigyorogsz?


Harry szemszöge

Valamit nagyon eltalálhattam, ugyanis a pólómon landolt Maya szájából a víz. Talán velem álmodott?
- Semmi gond. - mondom de a mosolyt nem tudom eltüntetni az arcomról, ugyanis valamibe beletrafáltam, és Maya arcán ülő zavartság... Bármit megadtam volna, hogy többször lássam.
- Hagyd abba a vigyorgást, különben a többit is rád borítom.
- Oké. - nagy nehezen sikerül abbahagyni a vigyorgást. Felállok, és a szekrényhez megyek. Ledobom a vizes pólót, majd kiveszek egy újat, és felhúzom. Mikor megfordulok, Maya épp az ágyneműt igazgatja.
- Hagyd csak. Nem vagy éhes?
- De. - mondja
- Akkor gyere. - megyek mellé, és átkarolom a derekát, hogy így segítsek neki lejutni.

( Kattints ide, és olvass tovább. ^-^ )

*  vacsora előtt. *

 Maya szemszöge


Harry a kanapéra ültetett, és ott hagy a TV előtt, amíg ő a fiúkkal vacsorát készít. Közben mindig ki-ki szaladnak és megkérdezik szükségem van-e valamire.
- Nem.
-  Inni? - kérdezi Niall.
- Van még, köszi.
- Mindjárt kész a kaja.
- Oké. - aztán vissza szalad  a konyhába. Ekkor Tessa és Liam érkezik haza.

- Nocsak, nocsak. Az elveszett gerlepár hazajött... - jegyzem meg.
- Szia. - dobja be magát mellém Tes, majd megpuszil, és egy köteg újságot lebegtet meg a szemem előtt.
- Ez mi? - kérdezem.
- Munka ajánlatok. Egész nap ezeket kutattuk.
- Na és? Találtatok valamit?
- Igen. Van egy pár hely amit szeretném, ha te is megnéznél holnap, aztán megbeszéljük.
- Szia May. - ül a másik oldalamra Liam.
- Szerbusz.
- Hogy van a lábad?
- A lábam? Kérdezd meg tőle. - próbálom felemelni, de nem sikerül.  - Amúgy fáj. De szedem a fájdalom csillapítót, szóval..
- És mikor szedik ki a varratot?
- Kedd délután.
- Akkor még van időd.
- Igen. - bólogatok.
- Srácok?
- Valami kaja félét próbálnak összeütni.
- Akkor jobb ha oda megyek, mielőtt ránk gyújtják a házat.
- Oké. Jó ötlet. - egy puszit nyom Tessa arcára, majd lelép.

* vacsora *

Tessa segít betántorogni az étkezőbe, és leülni, amíg a fiúk megterítenek.
Megbeszéljük, hogy a jövő héten, ha jobb lesz a lábam, elmegyünk munka után kutatni. Ezt 2 perc alatt lerendezzük, aztán a beszélgetés további része róla, és Liamről szól.

- És te?
- Mit én? - piszkálom a szalvétám.
- Mit te, mit te... - forgatja a szemit. - Léptél már?
- Már megint? - csattanok fel.
- Ó igen.
- Ó nem.- mondom.
- Ó igen.
- Ó nem. - ismételgetjük.
- Ó... HAGYD ABBA!

- KÉSZ A VACSIII! - kiabálják a konyhából.
- Okééééé! - üvöltjük vissza egyszerre. A fiúk egyenként szállingóznak ki az  étkezőbe és foglalnak helyet, majd végül Harry, és Liam, kezükben tepsikkel jelennek meg és leteszik azt az asztalra.

- Pizzaaaaa! - mondjuk egyszerre Tessával.

* vacsora után *

A lábam ellenére, kierőszakolom, hogy legalább mosogatni had álljak oda, hiszen azt senki sem vállalta, így mindenképpen rám maradna. Persze Harry segít, akárhogy könyörgök, hogy ne. Majd miután ezzel végzünk segít felmenni az emeletre, és a szobám előtt megállunk. Elbúcsúzunk, és mind a ketten elindulunk a magunk útjára.

- Hé. - szól utánam, mielőtt becsuknám az ajtómat.
- Igen?
- Nem alszol az én szobámban?
- Fogdosni fogsz?
- Nem. - nevet fel.
- És te is... mármint te is ott alszol, ugye? 
- Ha szeretnéd...
- Igen. - vágom rá. -  Vagyis. izé... Szeretném.
- Rendben. Akkor gyere. - karol bele a karomba, és át vezet a szobájába. Segít lefeküdni, majd betakar. Elmegy zuhanyozni, aztán egy boxer alsóban kisétál. Vizes, göndör fürtjeit megrázza, majd így fekszik be az ágyba.
- Nem húzol pólót... vagy valamit még? - kérdezem zavartan.
- Nem. Én így szeretek aludni. - szemtelenül elvigyorodik, majd magára húzza a takarót. - Miért talán zavar?
- Nem. Dehogy. Jó éjszakát Harry.
- Jó éjszakát Maya.

Mivel mind a ketten kipihentek vagyunk ezért csak késő este tudunk elaludni. Előtte viszont egy jó nagyon beszélgetünk, arról, hogy melyikünk mi akart lenni kiskorában. Mesélek neki Magyarországról, amiről eddig azt hiszi, hogy egy város. Megbeszéljük, hogy ha egy hónap múlva még itt leszünk, márpedig ő közölte, hogy "Liam" ( na persze. ) nem fogja engedni, hogy elmenjünk, akkor szeretne elmenni oda, én pedig szíves örömest vállalom az idegenvezető szerepét. Majd mikor elálmosodunk, Harryhez közel húzódva, kezét megfogva alszom el, amire Harrynek nincs panasza.