18. fejezet / Féktelen harag.

( Kattints ide, és jó olvasást! :) )

Mottó: Az ingerültség önmagában még nem bűn, felelős vagyok azonban azért, hogy miként reagálok a dühömre.

Hétfő reggel van. Talán nem kellene izgulnom, hiszen mégis csak egy vacsora lesz este... Harryvel. 
Akinek az ágyában fekszem. Lehet, hogy zavarnia kellene a dolognak, hogy a sráccal alszok, aki...
 De nem. Nem zavar. Hiszen csak barátok vagyunk. Ugye?

Ő már rég felkelt, mire felébredek. A kis szekrényen lévő órán megnézem az időt, ami reggel 6 óra 12 percet mutat. Értelmetlennek találom, hogy ilyen korán felkeljek, ezért visszafekszem, és élvezem, hogy sötét és csend van.

Körülbelül fél óra múlva, az ajtó kivágódik, én pedig ijedtemben majd kiugrok az ágyból.

- Te normális vagy? - kapom a kezem a szívemhez.
- Anyuék hívtak. - ugrik az ágyra. Az arca ugyan olyan, mint amikor Jessica néniék halála miatt rontott be a szobába. A szívem vadul verni kezd, és most nem az örömtől.
- Mi történt? - ülök fel az ágyban, mint akit rugóval lőttek hátba.- Tessa! Válaszolj már!!
- Mark a hétvégén érkezik meg, és velünk fog lakni.
- Ma...mark? - tátom el a számat, ekkor belép Harry.
- Csukd be a szádat. Nem áll jól.... - kacsint, majd a én oldalamra sétál, kezében egy pohár vízzel, és a tablettákkal. - Tessék. Vedd be.
- Kösz. - veszem át, közben Tessát bámulom nagyra nyílt szemekkel.  - Nem jöhet ide. - mondom, már Tesnek.
- Márpedig, anyuék ezt akarják.
- Mit akarnak? - húzza fel a redőnyt Harry.

- Azt hogy Mar.... - kezdi Tes, de nem hagyom, hogy befejezhesse, ezért a maradék vizet amit nem iszok meg ráborítom.
- Úhúúú! - kapja a szája elé Harry a kezét, ezzel próbálja visszafolytani a nevetést.
- MAYA! - kiáltja Tes, és felugrik az ágyról. - Ez mi volt?


Tessa szemszöge

- Maya! - a kedves barátnőm talán a fejét is beütötte? - Ez mi volt? - Harryhez hasonlóan a szája elé kapja a kezét. Idegesen kitrappolok a szobából. 
- Hé, szépség. - futok bele Liambe.
- Most ne!  - kerülöm ki, de megragadja a derekam, és beránt a szobájába, majd becsukja az ajtót.
- Mi történt? - fogja még mindig a derekam. Szabadulni próbálok, de nem enged.
- Maya. Ő történt. Teljesen meg van húzatva. - panaszolom.
- Mit csinált? - puszilja meg lassan az arcom.
- Épp azt mondom, hogy Mark ide fog költözni Angliába, és a szüleim azt akarják, hogy velünk lakjon, mikor belép Harry, aki rákérdez, hogy mit akarnak a szüleink? Én mondani kezdem, May pedig leönt azzal a cseszett vízzel. Normális ez?
 - Ki ez a Mark? 
- Az unoka testvérem. Egy idősek vagyunk.
- És miért öntött ezért nyakon vízzel Maya?
- Mert a volt pasija. Vele volt a leghosszabb kapcsolta otthon.
- És miért szakítottak?
- Mert Mark lelépett valami ribivel.
- Szóval ezért nem akarja, hogy ide jöjjön?
- Aha, de had vessem már le ezt a szar pólót, kérlek. - Liam lassan maga felé fordít, és végig néz rajtam. 
 - Szerintem így is szexi vagy. - mondja, államat óvatosan felemeli szemembe néz és óvatosan megcsókol.

- Szeretlek. - ragadom meg a pólóját, és a falhoz tolom. Bezárom az ajtót, és magamhoz húzom.

- Tudom. - suttogja, és a kezei a pólóm alá csúsztatja, és az ágy felé kezd terelni. - Én is téged. - leülök az ágyra, közben egy pillanatra sem engedem el számmal az övét, és hátra dőlök.
- Miért muszáj veletek laknia? - kérdezi, miközben leveszem a pólóm.
- Mert a szüleim így akarják. - megcsókolom, és róla is elkezdem levenni a pólót.- Épp mikor kezd valami kialakulni közte és Harry között ennek a baromnak el kell basznia.
- De... ott van az a nagy ház. Miért nem költözik oda? - kezem megáll, félúton a hátán, és hirtelen lelököm magamról. A földön landol. - Most mi van? - kérdezi. Felugrok az ágyról, és az ajtóhoz szaladok. Kinyitom, és feltépem. Kilépek a folyósora , ekkor Liam utánam kiabál.
- Szépség! Póló! - ja, tényleg. Vissza szaladok, felkapom az ő pólóját. Felhúzom, és a még mindig földön fekvő Liamhez szaladok. Gyorsan letérdelek, és egy puszit nyomok a szájára.
- Király vagy. - ezután felpattanok, és kirohanok. Még hallom ahogy azt mondja: - "Aha. Tudom. "


Maya szemszöge

Amíg Harry lecseréli az ágyneműt, amit leöntöttem vízzel, én elmegyek átöltözni.

Próbálok, minél lazább cuccba bújni, ezért csak egy fehér felsőt, egy kardigánt, egy laza térdgatyát, húzok ami nem ér a térdemhez. Aztán lesétálok lassan a konyhába, hogy megreggelizzek. Niall a nappaliban ül, és TV-zik.
- Szia. - köszönök.
- Sziaa. Mizu?
- Semmi. Reggelizni megyek. Ettél már?
- Aha, de az már régen volt. - ugrik fel a kanapéról, és elindul a konyhába.
- Akkor legalább nem eszek egyedül.
 Mivel nincs kedvem még valami gyorsat se összeütni, ezért csak egy szelelt kenyeret megvajazok, és szalámit rakok rá. Niall viszont egy halom kaját maga elé pakol. Ami a legszebb, hogy ő hamarabb végez, mint én. Vállalja, hogy elmosogat helyettem, és el is pakol.
- Köszönöm. - mondom.
- Kérsz teát?
- Igen.
- Tessék. - teszi elém.
- Kösz Niall. Most kimegyek kicsit TV-zni. - indulok el kifelé.
- Rendben.

( Kattints ide, és olvass tovább! )

Bekapcsolom a TV-t és lapozgatni kezdek a csatornák között. Valami hülye gyilkolós filmnél állapodok meg. Egy csajról szól akit elrabolnak több lánnyal együtt, és valami földalatti labirintusba zárnak. Bármikor kimenekülhetne, de valami sorozatgyilkossal zárták össze, aki le fel flangál. A csaj elindul, és valami neszt hall, ezért a falhoz simul, és a sarokban megáll. A szívem egyre hevesebben ver. Léptek közelednek a csaj felé, egyre közelebb és közelebb. Ekkor egy árnyék jelenik meg a csaj másik feléről. Hirtelen kinyúl egy kéz...
És persze drága barátnőmnek is ekkor kell megérkeznie.
- MAYA! - üvölti. Felugrok, és egy hatalmasat sikítok.
- Te idióta. Nem tudsz valahogy máshogy közlekedni? Mit üvöltesz? Mi van?
- Mi történt? - jelenik meg  Niall a szoba ajtóban.
- Semmi. - nevet fel Tes.
- Haha. Nagyon poénos volt. - gúnyolom - Egyszer miattad kapok szívrohamot!
- Bocsi. - szedi össze magát Tes, és ledobja magát a kanapéra. Én is leülök, és kinyújtom fájós lábamat. Kikapcsolom a tévét. - Gondolkodtam. - közli.
- Jézusom. - fogom meg a homlokát. - Beteg vagy?
- Maya! - löki el a kezem.
- Komolyan kérdezem!... Te gondolkodni? - mosolyodok el.
- Hahaha.
- Szóval, miről " gondolkodtál "? - mutatok a levegőbe macskakörmöt.
- Markról.
- Na, - állok fel. - ez már most nem érdekel.
- Várj Maya! - ragadja meg a kezem, és kénytelen vagyok visszaülni. - Nem kellene itt laknia velünk...
- Még jó, hogy nem. - horkanok fel.
- Sőt, még csak a közelünkben sem.
- Miért? Találtál neki lakást?
- Aha.
- És engem ez miért kellene, hogy érdekeljen?
- Hát pont ez az. Jess néniék volt há...
- Ez most felejtsd el! Cseszettül de nem költözik oda! A-a. - bólogatok - A ribikéjének keressen valami más otthont. Azt a házat nem fogja beszennyezni.
- Kérlek, May. Vagy ez, vagy itt kellene laknia velünk. Vagy, nekünk lőttek, és mehetünk haza.
- Nem Tessa. Menjen keressen lakást magának. Abba a házba a lábát, nem teheti be. Értetted? 
- Maya. Az unokatestvéremről beszélünk.
- Nem hat meg. - rántok vállat. - Leszarom. Felőlem az utcán is aludhat. Az a ház nem köcsög szálló.
- Maya! Figyelj! Nem beszélhetsz így róla! - kiált fel Tes. - Mi a fészkes fene bajod van neked? Már 3 éve, hogy megcsalt. - áll fel. - Nem tudnál tovább lépni?  Lépj tovább, érted? Nem tudnál megbocsájtani? 
- Tessa! Te vagy az egyetlen, aki tudja, - emelem a hangom egy oktávval feljebb. - hogy mi történt. Ezek után, azt karod, hogy bocsájtsak meg neki? Mégis mi a fene bajod van neked?
- Nekem mi bajom van? Ne haragudj, de nem én öntöttelek pofán ma reggel egy pohár vízzel, csak azért, hogy kussolj. - szinte már kiabálja.
- Ó, hát ha belegondolok, most is megérdemelnéd.
- Tényleg? Komolyan?
- Igen.
- Tudod, azt hittem, hogy ha ide költözünk benő a fejed lágya. De látom tévedtem. - lassan felállok, és elé sántikálok.
- Ha már igazsági kirohanásnál tartunk. Tudod, nem minden úgy fog történni az életben ahogy te akarod! Utálom, hogy parancsolgatsz, és meg akarod mondani, hogy mit kéne tennem.
- Például? - csattan fel Tes. Ekkor megjelenik az ajtóban Niall, Harry és Liam.

Végignézek rajtuk, majd szemem megállapodik Harryn, aki kérdőn áll ott, ugrásra készen ha véletlen eldurvulna a helyzet. Nem akarom, hogy értsék, ezért magyarra váltok, és visszafordulok Teshez.

 ( Kattints ide és olvass tovább. :) )

- Hogy belekotynyeleskedsz a Harryvel való kapcsolatba. Ami amúgy nem létezik. Össze akarsz mindenkit hozni mindenkivel, de azzal nem számol ki mit akar. Megkérdezted egyszer is, hogy szükségem van-e a segítségedre? Egyszer az életben? Nem. Tudod miért nem volt még egyetlen normális kapcsolatod sem? Mert a pasik utálják, ha irányítják őket. - érezem, hogy abba kellene hagynom, de az, hogy azt kérte bocsássak meg az unoka testvérének nagyon felbosszantott. Hiszen ő volt ott mellettem, amikor Mark lelépett azzal a ribanccal. Az ő vállán sírtam napokig, sőt hetekig. Ezek után, hogy kérheti, hogy hagyjam, hogy megboldogul nagynénémék házába költözzenek, és bocsássak meg annak a szemétnek? - Nem tudom, Liam meddig fogja bírni melletted, de nem sokáig az tuti.

Itt borul ki nála a bili. Felemeli remegő kezét, és lepofoz.

- Ilyenkor ismerszik meg az ember valódi énje. Nem gondolod? - kérdezi magyarul. Szemében könnyek csillognak. - Bárcsak. Bárcsak soha ne ismertelek volna meg. - Liam lép mögé, és megfogja a vállát. - Leave me alone! - mondja neki Tessa anélkül, hogy ránézne. Kitépi magát a kezei közül, és zokogva kiszalad a házból. 

Én ott állok Liammel szemben, aki kérdőn rám pillant és csak annyit kérdez: 

- Mi a fene volt ez?  - ó nem. Liamnek nem épp a kedves mindig barátságos hangját hallom éppen. Ezt a hanghordozását egyetlen egyszer hallottam. Amikor Jenson felbosszantotta, és akkor még én is megijedtem. Nem különben most. 

Még mielőtt válaszolhatnák Liam Tessa után szalad. 

Lassan össze szedem magam, és Harryékre nézek, akik tanácstalanul az ajtóban állnak. Lassan mély levegőt véve elindulok a konyhába, az üres bögrémmel. Mintha semmi se történt volna. 

Nem sokkal később becsapódik egy ajtó, és Harry jelenik meg a konyhában. 

- Mit akarsz? - kérdezem, miközben elmosom a bögrét. 

- Mi történt? - kérdezi kedvesen. 

- Mindent láttál nem?  Tessval veszekedtünk, mire megütött, és ennyi. Mit akarsz még tudni?

- Min veszekedtetek?
- Mit érdekel az téged?- rántok vállat.
- Neked mi a fészkes bajod van? - csattan fel.
- Az, hogy mindenki bele akarja ütni az orrát a dolgaimba. Elegem van abból, hogy meg akarják mondani, hogy mit csináljak! Unom. És unom azt is, hogy mindenkivel jó pofizzak! Nem!
- Hát bocs, hogy segíteni akartam. - emeli fel a hangját. - Többet nem fordul elő. - aztán ő is elviharzik.

Egy ideig a konyha pultnál ülök, és a tányérokat törölgetem, aztán elkap az ideg, és lesöpröm őket a földre. És végignézem ahogy szilánkosra törik.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - üvöltöm, hiszen tudom, hogy senki sem hallja. Senki nincs itthon. Mindenki, beleértve a legjobb barátnőmet is, elüldöztem. - A ROHAD ÉLETBE! - üvöltöm tovább. Sírni kezdek. Azt hiszem most fogom fel igazán, hogy mit is tettem. Mindent ami a kezem ügyébe kerül, lesöprök a konyhapultról, ezzel hatalmas kupit csinálva, és rongálást. Vagy 8 tányért, és 4 bögrét, biztos eltörtem.
Amennyire csak tudok, olyan gyorsan sietek fel a szobámba. Bevágom magam mögött az ajtót, és a fürdőbe megyek, ahol a fürdőkád mellé ülök a sarokba. Zokogni kezdek, és nem is hagyom abba.
Utálom magam.
Utálom, hogy egy rohadék miatt elveszítek mindent amit eddig felépítettem. Pedig még csak nincs is itt, az az illető.
Csessze meg.