8. fejezet / Nyolckeréken

Mottó: Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.

  ( kattints ide és folytasd az olvasást!)
Lassan már fél órája, hogy itt vagyok a korcsolya pályánál, de sehol senki. Se a fiúk, se Tes. Ők külön jönnek mert valahova még be akarnak nézni.
Veszek egy jegyet és bemegyek.

 Görkorcsolyát nem béreltem, mert nekem van, így megspórolok magamnak sok pénzt.

Egy idő után megunom a várakozást és bemegyek egyedül a pályára. Aztán mikor végre belejövök, kicsit begyorsítok, és a zene ütemére kezdek el hajtani.

 Korizás közben kutatom a befelé áramló tömeget, hátha jönnek Tessáék. De nem. Csak egy fekete bőrdzsekit szúrok ki. Szemem feljebb vándorol a testen. Szemét fekete napszemüveg takarja el, viszont a tartását, és a járását bárhol felismerem.
Harry.
Hirtelen elvesztem az egyensúlyom, és kalimpálni kezdek. Egy kéz fogja meg a derekam hátulról, hogy megtartson.
- Óvatosan cica. Még elesel. - suttogja a fülembe, amitől a hideg is kiráz. Bólintok, mire elenged, és elém áll. - Szia. Matthew vagyok. Te pedig..
- Maya. - olyan közel áll, hogy szinte levegőt sem kapok.
- Maya. - suttogja. - Egyedül vagy, Maya?
- Nem. Nem egyedül jöttem. - szedem össze magam, és hazudok egy sort, ezzel remélve, hogy hamarabb lekopik.
- Ó nagy kár. Pedig szívesen táncoltam volna veled. - teszi a kezét a derekamra.
- Én, nem akarok - tolom el magamtól. - táncolni.
- Biztos? - gurul közelebb hozzám.
- 100%-ék! - egyre hátrább és hátrább gurulok, aztán beleütközöm, a pályát határoló korlátba. Ő viszont mit sem törődve azzal, hogy nem akarok tőle semmit, egyre csak közelít.
- Cicaaa. - nyalja meg az ajkát. - Olyan szexis vagy eben a cuccban. - simogatja meg a karom, és közben úgy tesz mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Pedig fingom sincs hogy ki ez a baromarcu. Harryt kutattam kétségbeesetten a szememmel, de sehol sem láttam. A srác, nevén nevezve Matthew, két kezét a korlátra, két menekülő oldalt ezzel elzárva, teszi.
- Hagyj békén. - tolom el magamtól, de mintha egy hegyet próbáltam volna arrébb tolni, hatást érek el.
- Hé. Haver. - szólal meg egy ismerős hang a srác mögül. Harry! Hála az égnek. Még soha sem kívántam, ennyire, hogy itt legyen mellettem.
- Hagyj békén minket épp dolgunk van. - a srác meg sem mozdul, csak egyre jobban közelít az arcomhoz. - Igaz cica?
- Hagyd békén, vagy megbánod! - utasította Harry.
- Dehogy bánom meg. - perverz mosoly ül ki a srác ajkára. Harry ekkor a vállánál fogva hátra rántja. Matthew ettől dühbe gurul, és a kezét emeli Harryre, amitől megrémülök. Hirtelen ötlettől vezérelve tökön rúgom, ő pedig térdre esik, és a tökeit szorongatja.
- Köszönöm. - bólint Harry ledöbbenve. - Most azért már félek tőled. - kapja a kezeit ő is... ODA.
 - Nem kell. - nevetek fel hangosan. Erre két izompacsirta jelenik meg.
- Valami gond van? - kérdezik.
- Helló James. - pacsizik le  Harry vele. - Ez a barom nem bírt magával.
- Óóó.Matthew. Ez volt az utolsó húzásod pajtás. - kapják fel, és mint a rabokat elrángatják.
- Köszönöm. - mondom Harrynek. - De egyedül is ment volna.
- Igen. Azt látom. - bólint. - Jössz korizni?
- Igen. - pár köt után ismét megszólalok.
- Haragszol rám?
- Miért kellene?
- Mert bunkó voltam. Tudod, a Vidámpa...
- Ja az. Nem érdekes. - ránt vállat.
- Okééé. - nyújtom el.
- Tudsz táncolni? - kérdezi, fittyet hányva az előző témára.
- Koriban? Nem. - nevetek fel.
- Gyere.
- Mi? Megőrültél? - kérdem de már késő. Int a DJ-nek aki rögtön más zenét rak be ( kattints ide, és olvass tovább! ), Harry pedig táncolni kezd.

Mindenki körénk gyűlik, és minket figyel, de Harryt, ez nem zavarja.
 - Gyere rázd. - mondja.
- Én... -elkapott a nevetés, attól ahogy táncol. - Harry... Hagyd abba! - de csak folytatja, és folytatja. Én pedig megállás nélkül nevetek.
- Gyere te is! -kiabálja, és tök KOMOLYAN gondolja. Hát oké. Elkezdek táncolni.


- Hmm... Ez finom! - mondom.
- Igen. A shake-et kóstoltad már? - tol bele az arcába még egy kekszet. Nemet bólogatok, aztán beleszívok a szívószálba. Két csokis shaket, sült krumplit, kekszet, és egy-egy hamburgert rendelt, amíg én WC-n voltam.

- JÉZUSOM!- nyelem le. - Ez...
- Király. - fejezi be a mondatom Harry.
- Annál jobb. - kortyolok még egyet. - Honnan tudtad, hogy ezt szeretem? - kérdem.
- Sehonnan. Én ezt szeretem, te pedig nem voltál itt, szóval, gondoltam próba cseresznye...
- Próba szerencse. - javítom ki.
- Tökmindegy.
- A többiek, hol vannak?
- Nem tudom. Azt mondták, hogy jönnek csak valahova be kell ugraniuk.
- Igen. Nekem is ezt mondták. Nem hívtak?
- Nem. - ekkor eszembe jutott Tes tegnapi viselkedése.
- Tudtam.
- Mit? - emeli rám, gyönyörű szemit.
- Ez egy vak randi. - mondom.
- Micsoda? - nevet fel.
- Tes. Tudhattam volna. Haza megyek, kinyírom!
- Ho-ho-ho. Mielőtt, még kinyírsz valakit, mond már el mi folyik itt... Kérlek. - teszi le a kekszet.
Így teszek. Elmesélek neki mindent. ( persze a vita okát, meg, hogy ezért az estéért lemondtam a Jenssel való randimról, nem.. )
- Bassza meg. - csap a fejére. - Esküszöm, hogy nekem EHHEZ semmi közöm. -emeli fel a kezét.
- Oké. Jó, hogy tisztáztuk. De most mit csinálunk?
- Hát, nem tudom... - Én viszont igen.
- Én tudom. - mondom.
- Igen? Akkor kérlek avass be. - húzza össze a szemét, szája pedig ravasz vigyorra húzódik.

* otthon *

- Menj a picsába. - kiabálom, és bebaszom magam mögött az ajtót. Be szaladok a nappaliba, ahol mindenki ül, és a tévét bámulja.
- Tudod, szerintem is ott kellett volna hagyjalak, már abban a pillanatban! - kiabál utánam Harry. Megtorpanok és idegesen megfordulok.
- Hogy neked kellett volna engem otthagynod? Te egy gyökér vagy! Tudod? Ilyen bunkó, udvariatlan tajti paraszttal még nem volt dolgom.
- Héé! Gyerekek. - áll fel, Liam. - Mi történt?
- Kérdezd Mr. leszaromafejedet Styles-t!
- Ohoo.Nem én borítottam rád, a shakem... - mutat a pólójára.
- Az véletlen volt. Viszont az, hogy TE, engem öntöttél le, - mutatok az én pólómra. - az már nem hiszem, hogy a véletlen műve. ( ha még mindig megy az előző zene, akkor kapcsold ki, KATT IDE, és olvass tovább! :) )
- Jaj, ne haragudj. Megremegett a kezem. - áll közel hozzám. Aztán hirtelen a kezem meglendült, és akkora pofont kapott, hogy mindenki elhallgatott, még levegőt sem mertek venni. A légy zümmögését lehetett csak hallani.  Ez nem volt benne a tervben.
- Köcsög. -  fordítok neki hátat, bemutatok, és elindulok felfelé.
- Leszarlak! - indul utánam.
- Ne kövess!
- Nem követlek! Tudod itt lakom! Remélem nem gond! - kiabál tovább.
- De igen is az! - üvöltöm én is, aztán bevágom az ajtót, annyira, ahogy csak tudom. Egy kicsivel később, hallom hogy Harry is ugyan így tesz. 


Tessa szemszöge

- Jézus. Uram. Isten. - mondom, mert mást nem tudok.
- Ez mi volt? - kérdezi Zayn.
- Az durva.  - nyögi ki Louis.
- Valami történt. - mondja Niall. - Lehet, hogy nagyon is egyformák, és mégsem illenek össze?
- Én megyek May-hez, valaki menjen Harryhez! - mondom, aztán felpattanok és felszaladok a szobájába.

Harry szemszöge.

A pofon nem volt benne a tervben, de nagyon jók voltunk. Szerintem mindenki bevette.
Kopognak.
- Menj a picsába! Nem vagyok kíváncsi senkire!
- Hé, haver...
- Leszarom! Most ne!
- Biztos?
- Ja.

Maya szemszöge.

Azt a pofont nem akartam. De csak úgy jött.

Kopognak.

- Hagyj békén! Nem vagy vagyok kíváncsi senkire!
- Maya Tes vagyok! Engedj be! Kérlek!
- Tes! Szeretlek, de most ne, jó?
- Jól vagy?
- Igen. Holnap beszélünk, de most hagyjon mindenki békén!!!
- Oké... Akkor.. Jó éjszakát!




*Később*

Már éjfél van. Tessa gondolom Liamnél alszik, a többi fiú, meg a saját szobájában, ezért megkockáztatom azt, hogy bekopogjak Harryhez. Az ajtó nyitva, szóval bemegyek, és halkan be is csukom.  Senki sincs a szobában.
- Maya? - lép be ki a fürdőből Harry, egy boxer alsóban. Épp a haját törölgeti a törölközővel. Csodás felsőtestén csillognak a lámpa fényében a vízcseppek.
- Én... Én csak...
- Mindjárt felöltözök- vigyorodik el, aztán nekem dobja a törölközőjét. Egyenesen az arcomba. 
- Köszi. - mondom, miután sikerül lehámoznom a fejemről a törölközőt.
- Szóval? - áll elém egy hosszú szárú nadrágban.
- Pólót nem húzol? - kérdem.
- Nem. Miért? Zavar?
-Nem. Dehogy. Csak... kérdeztem.
- Oké. - vágja rá.
- Szóval, - kapok észhez - csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a pofonért. Nem lett volna szabad.
- Hát igen. Meglepődtem, de mindenki elhitte, szóval...
- Biztos nincs harag?
- Már miért lenne? - kérdezi, és elmosolyodik.

- Kicsit megijedtem.
- Ne félj szépség. - lép közelebb. - Rád, sosem tudnák haragudni. - suttogja rekedtes hangján. Lehunyom a szemem és mélyet lélegzem. Bőre, a friss zuhany miatt mentol illatot áraszt. Egy tincset a fülem mögé tűr, közben megérinti ujjával az arcomat, amitől kiráz a hideg ( JÓ ÉRTELEMBEN!! ). - Rád sosem. - suttogja az ajkamra. Olyan közel van ahhoz, hogy megcsókoljon. Miért nem teszi? Miért nem teszi már meg?
- Harry. - nyögök fel.
- Stsss! Kérlek. Csak most fogd be. - de nem csókol meg. Egymást bámuljuk, és csak bámuljuk. De ne történik semmi. Aztán...