19. fejezet / Bűntudat

( Kattints ide, és jó olvasást. :) )

Mottó: Letaglózó érzés a bűntudat. Megpróbálhatsz hátat fordítani neki, de hangtalanul mögéd lopakodik, hogy aztán elevenen felfalhasson.

Egész délután a szobámban vagyok. Nem akarok lemenni. A telefonom is kikapcsolom. Lehúzom a redőnyt, és behúzom a sötétítőt.
Így ülök a szoba sarkában, egész addig amíg nem kopognak.
- Maya. - nem válaszolok. - Maya, kérlek engedj be.- lassan felállok, és az ajtóhoz megyek. Útközben letörlöm a könnyeim.
- Mond.
- Engedj be.  
- Miért?
- Mi történt odalent?
- Semmi. - lassan kinyitom, és kinézek rajta.
- Te sírtál?
- Nem.. - rántok vállat - csak allergiás vagyok, és nincs gyógyszerem.
- Na persze. Gyere ide. - tárja szét a karját Lou, és megölel. Nem érdemlem meg, hiszen én voltam az egész cirkusz oka. - Mi történt? - Ó csupán a volt pasim. Még nincs is itt, máris mindent megkevert.
- Összevesztünk Tessával.
- Ez miatt? Majd kibékültök! - paskolja a hátam.
- Most biztos nem.
- Miért?
-  Olyat mondtam amit sosem bocsájt meg. - a könnyeim akaratom ellenére kitörnek belőlem. - Most Liam is haragszik, sőt, még Harryt is sikerült magamra haragítanom. - zokogom.
- Ó.... Stssss... Tessa majd megbékél. Liamről nehezen tudom elképzelni, hogy haragszik... Harry pedig. Jaj. - sóhajt nagyot.
- Mi van? - emelem fel a fejem, így az arcával egy szintbe kerülök.
- Harry nem haragszik rád.
- Ezt honnan veszed?
- Beszéltem vele telefonon.
- Tessék?
- Igen. Ő nem haragszik.
- Akkor miért lépett le?
- Mert volt egy kis dolga.
- Hát, - engedem el, hátralépek, és letörlöm a könnyeket. - ezt mondhatta volna, ahelyett, hogy" Hát bocs, hogy segíteni akartam" meg  " Többet nem fordul elő. " - utánozom Harry hangját, mire Lou hangosan felnevet. - Hagyd abba! - csapom meg a vállát.
- Bocs. - próbálja komolyra venni a figurát.
- Tényleg nem haragszik? - kérdezem a kezemet tördelve.
- Nem. Sőt, - veszi fel a szatyrot a földről. - ez a tiéd. Ő küldi.... Vedd el. Gyerünk.
- Mi ez? - veszem át lassan a szatyrot.
- Menj be a szobádba, és nézd meg. Na szia. - int aztán lesiet a földszintre.
Így teszek. Becsukom magam mögött az ajtót, és az ágyhoz megyek, ahol felkapcsolom a lámpát, ugyanis a szobában vak sötét van.
Lassan bele nyúlok a szatyorba, és egy csomagot veszek ki, rajta egy ráragasztott cetlivel.

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

* Kérlek ezt húzd az estére. Fél nyolckor találkozzunk a feljárónál. *

Harry

Óvatosan kicsomagolom, és az ágyra rakom. Egy ruhát vett nekem. Csodásan néz ki. 

Szóval tényleg nem haragszik, és szeretné, ha vacsorázni mennénk. 

A szívem hatalmasat dobban. 

Gyorsan ( már amennyire gyorsan tudok ) átöltözök. A hajammal nem csinálok nagyon semmit.

Az órára nézek ami 19:22-őt mutat. Lekapcsolom a villanyt a szobámban és elindulok az ajtóhoz. Épp lépnék ki, mikor hallom, hogy valaki.. vagyis inkább valakik trappolnak felfelé. Résnyire nyitva hagyom az ajtót, és kilesek rajta.
- Tessa, kérlek beszéljük meg! - Tessa siet el az ajtóm előtt, rögtön mögötte Liam. - TESSA!
- Liam, nincs mit megbeszélnünk. - zokogja Tessa. Megáll, és Liam felé fordul. Szemi kisírtak, és vörösek.
- Szakítanunk kell. Nem érdemellek meg. - Istenem. Mit tettem?
- És ezt ki mondja? - harsan fel Liam. Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom.
Mike.
Mivel nem bujkálhatok tovább, ezért kilépek, és úgy teszek, mint aki most veszi észre őket. Tessa rám néz , ebben a pillanatban pedig Liam is. Tes kihasználja a pillanatot, beszalad a szobájába, és bezárja az ajtót. Liam egy ideig engem néz, majd annyit mond.:
- Szép vagy ma este. - aztán mielőtt még annyit mondhatnák " Kösz. "  ő is bemegy a szobájába, és bevágja az ajtót. Ebben a pillanatban elmegy minden kedvem a vacsorától.
Levegőre van szükségem, de nem akarok lemenni.
Viszont Harry szobájában van erkély.
Gondolkodás nélkül beszaladok a szobájába, és az erkélyre megyek, ahol ismét elkap a sírás. Sosem akartam, megbántani Tessát. A barom unoka testvére ront el mindent. Tönkre teszi az életem.
SMS-em érkezik.

* 40 van. Merre vagy? Lent várlak. Siess! * 

Harry

* Nekem ez nem megy. Sajnálom. *

Maya

5 perce sem telik, mire Harry beront a szobájába, és megáll mögöttem.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezem anélkül, hogy hátra fordulnák.
- Nyitva volt az ajtó.... Mi a baj?
- Harry, kérlek...
- Miért sírsz? - lép közelebb. Hirtelen megfordulok, és tökéletesen szembe találom magam vele.
- Tessáék szakítottak. - nyögöm ki.
- Mi..?
- Igen. Miattam.
- Miért miattad?... Hé. Ne sírj!... Gyere ide. - ölel meg.- Mi történt?
- Amikor... amikor lent veszekedtünk... Én azt mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy sokáig fogja bírni mellette Liam, mert irányítás mániás, és mindenbe beleszól.
- Ezért ütött meg?
- Igen. De én nem akartam megbántani, egyszerűen csak felbosszantott ezzel a Markos dologgal.
- Várj. Ki az a Mark? - Jézusom, el sem hiszem, hogy pont neki mondom el.
- A volt pasim... és Tessa unoka testvére. 2 évig együtt jártunk.
- És miért szakítottatok?
- Mert valami ribi bekavart, ő pedig ott hagyott engem.
- Ide fog költözni Londonba?
- Igen.
- Jó, nyugi. - simogatja a hátam. - Menjünk vacsizni, utána pedig alszunk rá egyet, és holnap megoldjuk.
- Megoldjuk? - nézek fel rá. Egy ideig csak néz, eztán megszólal.
- Együtt.Oké?
- Nem érdemlem meg.
- Hát...
- Ne rontsd el a pillanatot! - figyelmeztetem.
- Rendben. - enged el, és bele túr egyik kezével a már így is szanaszét álló hajába. - Indulhatunk?
- Igen. - sóhajtok, és lábam miatt sántikálva elindulok.

* az étteremben. *

( Kattints ide, és olvass tovább! :) )

A kocsiban végig azon gondolkodtam, hogyan hozhatom ezt rendbe valaha is. Hiszen Tessa sosem volt még ennyire boldog, én pedig elcsesztem.
Aztán nyolc után megérkezünk az étteremhez.
Roomor's.
Várjunk.
 "  Nem vacsizunk együtt valamelyik nap? Aha... Az tuti lenne.... Azt az új pólót húzd, amit együtt vettünk, tudod azt a pandásat... * felnevet * Oké....  Akkor Hétfő este a Roomor's-ban 8 kor?... Király... Akkor ott találkozunk... Szia... Szeretlek... Puszi... " - elevenítem fel a beszélgetést, amit Harry folytatott a kertben.

- Harry... Hol vagyunk? - kérdezem miközben leparkol.
- Az étteremnél. Miért? - nem tudom, hogy hogy hozzam elő, ezért mielőtt még gondolkodtam volna kinyögöm.
- Nem mással lenne itt találkozód? Mondjuk, egy csajjal? - Harry érdeklődve rám néz, és látom, hogy egy mosolyt próbál visszatartani.
- Ezt honnét veszed? - leállítja a motort, és máris az én oldalamon terem, hogy kinyissa az ajtót, és kisegítsen. Elfogadom a segítséget, és kimászok. Bezárja a kocsit, és el is indulunk befelé. - Szóval? Miből gondolod, hogy mással lenne találkozóm?
- Jó. - csattanok fel. - Hallottam, ahogy telefonon beszélgetsz egy nővel, és olyanokat mondogatsz neki, hogy szereted, és, hogy szeretnéd, ha ma este 8-kor találkoznátok itt...
- Ó szóval erről van szó. - vigyorodik el.
- Hagyd abba. - lököm meg.

- Jó estét. - köszönt minket a recepciós hölgy.
- Jó estét. Egy asztalt foglaltam...
- Igen. Kövessenek. - lép elénk a hölgy és gyors léptekkel, kisétál a kültéri asztalokhoz. Gyönyörű a hely.

- A nyolcas asztal az önöké. A hölgy már egy ideje várja önöket.- a "HÖLGY"?
- Köszönjük. - mondja Harry és elindul az asztalhoz, de én nem mozdulok. - Na mi van? Le ragasztották a lábad?
- Randid van, és ide rángatsz? - kérdezem idegesen.
- Micsoda? - felnevet. - Gyere.
- Az egyetlen hely ahova most, megyek, az a kocsi. - jelentem ki és már fordulnák is meg, ekkor Harry megragadja a kezem.
- Ne csináld. Kérlek gyere. Nem arról van szó amire gondolsz. - aha, persze!
Mondhatni oda vonszolom magam az asztalhoz, ahol a csaj ül. Szikrákat szóró szemmel nézek Harryre, aki, tök lazán viselkedik.
- Szia Gem.
- Harry! - áll fel "Gem". Hosszú haja, több színben pompázik. Tökre bejön a stílusa. Feláll, megöleli Harryt, és egy puszit nyom az arcára. Harry ugyan így tesz, aztán rám néz.

- Gemma, ő itt Maya Jessica Smith. Maya, ő itt Gemma.
- Szia. - nyújtja a kezét. - Gemma Styles. - STYLES? - Harry nővére.
- Szia. - kapom össze magam. - Maya. - Harry kihúzza nekem a széket mint valami úriember, és mielőtt helyet foglalna, a fülembe suttogja. - Király a szerelésed. Többször kellene velem vásárolnod... - aztán ledobja magát.

Nem sokkal később megjön a pincér is és felveszi a rendelésünket. Harryvel ugyan azt kérjük, Gemma viszont valami turmixot, és a konyha különlegességét kéri.
Hamar meg is hozzák az ételeket. 

.

Vacsora közben eléggé jól érezzük magunkat, de egy pillanatra sem tudom kitörölni a bűntudatot. Aztán mikor már teljesen felhúzom magam ez miatt, felállok és arra hivatkozva, hogy WC-re kell mennem ( amúgy tényleg oda megyek.... ) elmegyek, és megmosom az arcom.  Még jó, hogy nem sminkeltem.
Előttem tükör van. Bele nézek, és mielőtt vissza indulok megigazítom a hajam

Harry szemszöge

Mayán látszik, hogy próbálja jólérezni magát, de rosszul érzi magát, hogy Ő itt van, és " vidám " miközben Tessáéknál áll a bál. Magát hibáztatja.
- Szóval.- kezdi Gem. - Tök jó fej, és csinos.
- Igen. Az, csak ma nincs jó hangulatban.
- Mi a baj?
- Tegnap össze vesztek a barátnőjével.
- Azzal aki együtt van Liammel?
- Már nincs. Szakítottak. Maya magát hibáztatja.
- Úúúú.
- Ja. Szerintem most is ezért lépett le.
- Bejön? - húzza mosolyra a száját Gem.
- Mond, hogy költői kérdés volt! - dőlök hátra és én is elmosolyodok.
- Hajts rá.
- Ó, már  rajta vagyok. 
- Min vagy rajta? - jelenik meg Maya mellettem, amitől majdnem leugrok a székről.
- Semmin. - vágom rá. - Épp arról beszélgettünk Gemmel, hogy munkát keresel.
- Igen? - néz rám a kedves nővérem.
- Igen. - lököm meg a lábammal a lábát.
- Jaaaa. Igen. Már emlékszem. - bólogat.

* vacsora után *

Maya szemszöge

Miután befejeztük a vacsorát, Gemma hamar távozott. Harryvel kicsivel tovább maradtunk, és beszélgettünk. Most épp hazafelé tartunk. A kocsiban néma csönd van. Én épp azon kattogok, hogy mit mondjak Tessának. Harry pedig... Őszintén? Nem tudom mire gondol.
- Jól érezted magad? - töri meg a békés csendet.
- Igen. Köszönöm, hogy bemutattál neki.
- Nagyon bír téged.
- Én is őt. - ezzel ismét néma csend települ közénk, amit megint Harry tör meg.
- Min gondolkodsz?
- Hogy, hogyan békíthetném ki őket. - mondom az őszintét.
- Egész este ezen kattogtál mi?
- Igen. - bólintok.

Hamar hazaérünk. Mikor bemegyünk, az egész ház csendes. Már mindenki lefeküdt. Mi is a saját szobáinkhoz megyünk. Megvárom amíg bemegy, aztán Tessa ajtajához sétálok, és halkan bekopogok. Próbálok benyitni de az ajtó zárva van.
- Tessa. - suttogom elcsukló hangon. - Tes. Annyira sajnálom. Én nem gondoltam komolyan semmit! Hallod? Kérlek, had magyarázzam meg! - de nem válaszol. Lecsúszok az ajtaja mellet a falnál, fejemet a fajnak döntöm. Egy idő után elönt a fáradtság, és szemeim le-le ragadnak, de már nincs erőm felállni, és a szobámba menni, ezért itt ér az álom Tessa ajtajánál.