10. fejezet / Akkor költözz el!

Nem szoktam így írni, de muszáj megköszönnöm nektek, olvasóknak, akik itt élnek:

Magyarország
Szlovákia
Indonézia
Egyesült Államok
Németország
Románia
Szerbia
Észtország
Fülöp-szigetek

Imádlak titeket, és köszönöm az eddigieket! :) <3 Most pedig hagylak titeket olvasni. :) <3 <3 <3

Mottó:

Mondok valamit, amit amúgy is tudsz.

A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, és undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki mikor talpon kell maradni. Tűrni kell a pofont, és menni kell tovább. Csak így lehet győzni! Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár, és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki. Ez gyáva duma! És te fiam nem-vagy-gyáva! Te jobb vagy annál!  

 

 Egy étteremben ülök Jensonnal. Az ételt várjuk, és közben beszélgetünk.
- Mióta élsz itt? - kérdezem.
- 2éve lassan.
- És miért költöztél ki ide? 
- Az egyetem miatt.
- Egyetemre jelentkeztél? - tátom el a számat.
- Igen. - nevet fel.
- És miért itt? Mármint, mért pont London?
- Mert ez volt a legközelebb, mégis távol Magyarországtól.
- A húgod? Dalma?
- A húgom, és a szüleim 2 éve meghaltak.
- Micsoda? - tátom el a számat.
- Igen. - mondja remegő hangon. Nem hajlandó a szemebe nézni. A könnyeivel küszködik.
- Mi... mi történt?
- Autó balesetet szenvedtek. A kocsi felborult, majd felgyulladt. Már halottak, voltak, mikor felrobbant.
- Jézuson Jens.. Én...
- Semmi gond May. Nem tudhattad. - törölgeti a szemét. - És te? Te mióta vagy itt? - terel témát.
- Én... Én lassan 1 hónapja.
- Szüleid is itt vannak? Átköltöztetek, vagy mi?
- Nem. Anyuék Hollywoodban maradtak. A barátnőmmel, Tessával költöztünk ide, Jessica nénihez.
- Ó... Ő hogy van? Régen láttam.
- 2 hete meghalt. - hajtom le a fejem most én. Megfogadtam, hogy nem sírok többet érte, hiszen jobb világban vannak most.
- Mi történt?
- Autó baleset.
- Sajnálom. - mondja. A beszélgetésünket a pincér zavarja meg, aki végre hozta a megrendel Pizzát. Enni kezdünk. A csend kezd kínossá válni, és azt ő is észre veszi, ezért megtöri a csendet.
- Múlt este nem is mesélted, hogy világsztárokkal élsz együtt.
- Mert nem tartottam érdekesnek, elmondani.- rántom meg a vállam.
- Együtt vagy valamelyikkel? - kérdi, mire félrenyelem a falatot.
- Dehogy. Csak barátok vagyunk. Tessa összejött az egyikkel, aztán, felajánlották, hogy Jessica néni halála után költözzünk oda hozzájuk. Miért?
- Hát, mikor felmentél, elég rendesen megkaptam. - törli meg a kezét egy szalvétába. Hogy micsoda?
- Mi? Mi történt? - kérdem ingerülten.
- Nem akarok cirkuszt!
- Jenson Thomas Black! Mi történt? - nem szereti ha teljes nevén szólítom.
- Amikor felmentél a táskádért, közölték, érted bármiért képesek. Igazából az a göndör hajú pattogott igazán, aki még a nevemet sem képes megjegyezni. Egy igazi barom. - horkant fel. Bármire képesek? Ezt hogy érti?
- Pontosan mit is mondott? - vonom fel a szemöldököm.
- Maya, én tényleg nem...
- Mit mondtak? - erősködöm.
- Oké. A szőke gyerek valami olyasmit mormogott, hogy " - Minden félképpen megvédjük ha kell." A göndör meg " - Ha valami, baja esik. Ha sírva jön haza, vagy csak panaszkodik...  Íííí...Barátom, nem leszünk jóba. "
- Harry... - sziszegem idegesen, és gondolatban már azt tervezem, hogy mit dobok először a fejüknek.
- Aztán jöttél te, és eljöttünk. Hála az égnek. Szerintem nem bírnak... - Ó ha te azt tudnád...
- Ne törődj velük, majd én beszélek fejükkel. - mondom és újra enni kezdem a pizzát.


Harry szemszöge

- És ahogy... - a nevetést nem tudjuk abba hagyni, miközben Tessának meséljük, hogy hogy rá ijesztettünk Jaredre.
- Láttad, hogy elkerekedtek a szemei, mikor közölted, " Nem vagyunk tesók " . - mondom, közben pedig utánozni próbálom.

- Igen. - törlik le a szemükből a könnyeket. Annyit nevettünk, hogy már sírunk a nevetéstől.
- Nem szimpatikus ez a gyerek. - jegyzi meg Tessa komolyan.
- Nekem sem - mondjuk együtt a srácokkal.

* Később *

Liam szemszöge

Tessát nagyon aggasztja, hogy May ezzel az új taggal randizik, ezért arra gondoltam, hogy elviszem randizni, hogy eltereljem a gondolatait.

- Szia gyönyörű. - dobom le magam mellé. - Nincs kedved lelépni, egy kicsit?
- Uhh. - csillan fel a szeme. - Hová megyünk?
- Az meglepi. - kacsintok -  Szóval jössz?
- Persze. - ugrik fel. - Imádom a meglepiket.
- Oké. Fél óra múlva itt találkozunk. Siess! - puszilom arcon, aztán felmegyek a szobámba, és ő is az övébe.

Maya szemszöge

* este *

- Köszönök mindent. - mondom Jensnek. A ház előtt vagyunk már. Egészen az ajtóig elkísért. Most itt állunk egymással szemben, én tanácstalanul fürkésszük egymást. Az ő fejében nem tudom mi jár, de én a lelki szemeim előtt már látom, ahogy Harryvel üvöltök.
- Ugyan.... Ez a legkevesebb. Megismételjük? - kérdezi bizonytalanul.
- Jó lenne. - mondom egy mosoly kíséretében. Szerintem a szájra puszi még túl korai lenne, ezért csak átkarolom egyik kezemmel a derekát, másikkal a nyakát, és megölelem. Ő egy puszit nyom a fejemre, és elenged. 

Így jó. Ez pont elég.

 Elég hosszú ideig tartózkodom közel hozzá, hogy esélyt adjak Harrynek, hogy ránk nyisson.
- Sziasztok. - vigyorog. Hirtelenjében elugrunk egymás mellől, és hamisan rámosolygunk. Jenson nemtetszését fejezte ki a mai nap során többször is Harry iránt, én pedig elég ideges voltam rá ahhoz, hogy ne igazi mosollyal ajándékozzam meg, hanem a " Most kinyírlak köcsög! " mosolyommal.
- Szia Johnson. - szegezi szemét Jensre.
- Jenson. Te pedig Harry igaz? - kérdezi udvariasan Jens, és kezet nyújt neki... de Harry persze, ezt figyelembe se veszi. Én csak a szemem forgatom.
- Indulni készülsz? - kérdezem a legkedvesebb hangnemben ahogy csak ebben a pillanatban tőlem telik.
- Igen. Ne legyél ennyire letörve. - kacsint rám. - Este jövök. - mondja aztán lemegy a kocsijához. ( persze Jens és köztem. Pedig tök simán kikerülhetett volna!!!!!! ) Mielőtt beszáll a kocsiba még visszafordul, és megjegyzi:
- Tegnap este... - jaj, ne Harry!!!! Csak a tegnap estét ne!!! - felkapom a fejem és szigorúan ránézek. Lassan, alig észrevehetően nemet bólogatok a fejemmel.- Áhh. Mindegy. Szia Junior. - köszön még vissza, aztán hatalmas vigyorral a képén kitolat az útra, és elhajt.
KI-FOGOM-NYÍRNI!!!!!


- NEM HISZEM EL! - morgom. A konyhában vagyok, és pakolom a mosogatógépből a tiszta edényeket.  Harryt ( megjegyzem MÁZLIJA hogy nincs most itt, különben a fején koppant volna egy két edény. ), Tessát, és Liam-et kivéve mindenki itthon van. Louis az emeleten, Zayn és Niall pedig kint játszanak a tévén. Este nem lesz köszönet ebből.
- EKKORA EGY BARMOT. ÉS MÉG ÉLVEZI IS! - morgok tovább. - CSAK GYERE HAZA HARRY EDWARD STYLES!! CSAK GYERE HAZA!
- Valami, gond van?  - lép be Niall.
- Áh. dehogy. Tényleg. Komolyan.
- Látom. Na mizu?
- Te is benne voltál. - épp egy kés és egy tányér van a kezemben. Megfordulok, és rá bökök a késsel.
- Jesszusom. Miben?- kérdezi, megdermedve a kés láttán.
- Ebben az egész " Üldözzük el a srácot " dologban.
- Johnsonra gondolsz? - folyt el egy nevetést.
- JENSON A NEVE AZT ISTEN SZERELMÉRE!- Üvöltöm torkom szakadtából. Idegességemben a földhöz vágom a tányért. Rövid időn belül megjelenik Zayn és Louis is. Rájuk pillantok, de nem mozdulok. A meztelen lábam felvagdossa a ráhulló szilánk. 
- Mi folyik itt? - kérdezi Zayn a dermedten álló Nialltól. Louis próbál megközelíteni. Ekkor megérkezik Harry, majd utána Liam és Tess kéz a kézben.
Beljebb tömörülnek a konyhába. A kést a szekrényhez vágom, és Harryre nézek.
- Beszélhetnénk? - kérdezem "higgadtan".
- Velem? Persze. Mond csak. 
- Négyszemközt.
- Felőlem. - ránt vállat, és elindul fel az emeletre.
- Mindjárt összeszedem ezt, csak...
- Menj csak, majd mi feltakarítunk! - ajánlja fel Louis.
- Rendben. Kösz. - aztán szó nélkül felrohanok Harry szobájába. Bezárom az ajtót, majd rögtön nekiesek.

- Mi a faszomra jó ez, mond?
- Miről beszélsz? - értetlenkedik.
- Tudod te. " Hé Maya... Tegnap este.. ", meg, " Johnson ", meg " Junior ". És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mi a faszom volt az a fenyegetés? 
- Milyen fenyegetésről beszélsz? - kérdezi.
- Óóó. Tudod te azt. Amikor felugrottam a táskámért, ti rögtön neki estetek. És várj kitalálom. A te ötleted volt az egész. - egy mosolyt engedett el. Talált süllyedt. - Mostantól mindig ez lesz? - kérdem. - Bárkivel összejövök ti elüldözitek? - Harry döbbenten nézett rám. - Szóval?
- 1. Mi nem fenyegettük meg. 2. Nem akartuk elüldözni, csak... beszélgettünk.. 3. Igen. Ha továbbra is ilyen gyökerekkel lógsz, akkor figyelmeztetjük őket, hogy mi vigyázunk rád.
- HARRY, AZ ISTENIT! MÁR NEM VAGYOK 5 ÉVES, HOGY MEG KELLJEN VÉDENETEK! TUDOK VIGYÁZNI MAGAMRA! - üvöltök rá. Ezzel sikerült kihoznom a sodrából. Kivágom az ajtaját és elindulok az én szobámba. - Ő pedig a legjobb barátom, és a pasim is! 
- Ezt a gyökeret nem akarom többet eben a házban látni. - jön utánam kiabálva.
- Hát, akkor engem sem fogsz itt látni. - vágok vissza.
- Ó, szóval elköltözöl? - vonja fel a szemöldökét, de a hangja változatlan.
- Igen. Ha minden alkalommal bele kötsz abba, hogy vele randizok, akkor igen. Szóval?
- Akkor költözz el! - üvölti remegő hangon, majd bemegy a szobájába, és bebassza maga mögött az ajtót.  Én csak állok, a sötét folyosón, és várom, hogy felébredjek. Remélve, hogy csak álom, és Harry az imént nem azt mondta, hogy költözzek el.  De csak nem ébredek fel.
Könnyek folynak a szememből.

- Maya. - szalad felém Tessa. - Maya. Mi történt? - komoran a barátnőre nézek, aki letöröl egy lefolyó könnyet majd hátat fordítva be szaladok a szobámba, magam mögött becsapva az ajtót amennyire csak lehet.. Bezárom, és lecsúszok a földre.