12. fejezet / Bratyó

Mottó: Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív.

 * 4 nap múlva *


Már napok óta nem beszélek sem a fiúkkal, sem Tessával, ami azért furcsa mert soha, senki nem állhatott közénk.
Még 3 nap van a temetésig, amikor anyuék megjönnek. Az eddigi napokat Jensonnal töltöttem. Ami azt illeti, eléggé összemelegedtünk. Boldog vagyok.

Színházba menet

Egy csomót beszélgetünk, és sétálunk.. meg egyebek... ( :D )

Jensonnak foci meccse volt, és megkért szurkoljak neki. :3

More than this... <3

Vacsora után. 

*Temetés előtt 2 nappal*

( Kattints ide és olvass tovább. :) )
Jensonnal ma bulizni megyünk. Valami házibuli lesz az egyik barátjánál, és hivatalosak vagyunk rá.


* a buliban *

A házban már javában bömböl a zene. Az emberek liba sorba állnak, hogy bemehessenek. Persze nekünk nem kell kivárnunk a sorunkat, mert soron kívül beengednek. Rengetegen vannak. Amíg Jenson elmegy piáért én ledobom magam egy lány mellé a kanapéra.
- Szia. Monic vagyok. - köszön rám, és hangosan felnevet...( FURIIII!! )
- Szia Én Maya vagyok.
- Szép név. Maya. Mayaaaaaa... - azt hiszem jobb ha megyek. - gondolom magamban, de mikor felállok Jenson áll elém, két pohárral a kezében.
- Sziaaa, Jenssiii. - nyávogja a kanapés csaj, közben feláll, és arcon csókolja Jensont.
- Szia Monic. Had mutassam be neked, Ma...
- Már ismerjük egymást. - mosolygok Jensre. Átveszem a poharat és belekortyolok. Sör. Most jó lesz.
- Ó. Akkor jó.
- Nem megyünk táncolni? - kérdezem.
- De. Mehetünk. - lerakjuk a  poharakat, és a szoba közepére megyünk.
- Honnan ismered a csajt? - ahhoz hogy meghallja közel kell hajolnom
- A volt barátnőm.
- És mit keres itt? Közös barátok, mi?
- Valójában én hívtam meg. Nem gond ugye?
- Nem. Persze. - mosolygok, és a zene ritmusára kezdek táncolni. Közben az agyam azon kattog, hogy vajon ennyire jóban vannak, vagy még mindig van köztük valami?

Sokáig táncolunk, aztán Jens barátaihoz megyünk. Bemutat azoknak akiket még nem ismerek.
Aztán egy idő után megjelenik  Monic.
- Sziaaasztook. Tessék. - oszt szét valamit mindenkinek. Rögtön kérdezés nélkül mindenki le is nyeli. Aztán mikor hozzám ér, a kezemet nyújtom.
Egy kicsi tablettát dob a kezembe, és rám vigyorog. Aztán ugyan ezt teszi Jenssel is. Ő kérdések nélkül lenyeli.
- Mi ez? - mutatom neki.
- Extasy. Nyugodtan szedd be. Nem lesz semmi gond. - a szám nyitva marad, ami elég hülyén nézhet ki, mert mindenki engem bámul... vagy lehet, hogy azért néz mindenki mert nem vettem be?
- Beszélhetnénk? - fogom meg a felkarját, és a kijárat felé indulok. Kint a kocsi mellet állok meg.
- Mond. - mosolyog rám.
- Te barom. Arra biztatsz, hogy vegyek be extasyt?
- Én is ezt teszem, és nézz rám. Semmi bajom. - mutat végig magán.
- Én ezt nem fogom bevenni. - dobom a fűbe mérgesen.
- Maya...
- Nem Jenson! Nem fogok ilyeneket szedni még a te kedvedért sem. ! - mondom határozottan. Megszédülök, ezért neki támaszkodok a kocsinak.
- Maya.
- Mi van?
- A piádba is raktam.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL? - háborodok, fel. Szóval ezért szédülök ennyire.
- Sajnálom, én nem tudtam, hogy... - ekkor Monic rohan hozzánk.
- Minden rendben skacok? Bent mindenki azt kérdez, hogy merre vagytok.
- Mindjárt megyünk. - mondta Jens.
- Okés szépfiú. - ugrik fel Monic, és szájon csókolja Jensont, aki ahelyett, hogy ellökné viszonozza a csókot. Jenson a kocsi motorháztetőjére fekteti a csajt és fogdosni kezdi. Ez gusztustalan.
Jenson, még csak ellenkezni sem ellenkezik.
Egy világ törik össze bennem eben a pillanatban. Csak állok és nézem, ahogy a fiúm, a volt barátnőjét, mindjárt, a szemem előtt csinálja fel.
Lehet, hogy az Extasy hatása, vagy a döbbentet miatt, de nem csináltam cirkuszt, csak elsétáltam a helyszínről.
Muszáj volt eltűnnöm, és hazajutnom valahogy. De se pénzem taxira, se ismerős aki hazavihetne.
A város közel van, ezért besétálok és egy nyilvános telefonhoz megyek.

- Szia. Eltudnál jönni értem?



* reggel *


A fejem majd szét hasad. A saját szobámban, saját ágyamban ébredek. A nap már hét-ágra süt kint. Kikecmergek az ágyból, és a fürdőbe megyek, ahol lezuhanyzok, lemosom az elkenődött sminkemet, átöltözök, és megmosom a fogam.

 Lassan lemegyek a földszintre, ahol a kedvenc sütim illata fogad. De ki van itt, és ki süt ilyen korán? A konyhába menet, megnézem a digitális órát, ami már nem is olyan orai időt mutat.
Délután 2 óra van.
    Az éjszaka Tessa, és Liam hozott haza. Biztos ők vannak itt. Csak Tessa, és anya ismeri a receptet.
Meg még valaki.
De anyáék csak holnap jönnek.
- Mike! - üvöltöm, közben futásnak eredek, és a nyakába ugrok. - Annyira hiányoztál!
- Szia tücsök. - ölel meg ő is. - Te is.
- Mit keresel itt? - engedem el a nyakát. - Nem úgy volt, hogy csak holnap jöttök?
- De, de gondoltam eljövök, hogy megnézzem, hogy mi a helyzet. Elég bonyolultnak hangzott a zenészről, meg a Jensonről mesélt történeted...
- Ó. - ekkor minden beugrik az estéről. Jenson megcsalt, és még bűntudata sincsen. Utálom. Egyszerűen utálom. Elerednek a könnyeim. Szerettem. És Harryéknek mindvégig igazuk volt. Ez a gyerek egy kretén, gyökér, én pedig beleszerettem. Ostoba, ostoba, ostoba! 
- Hé.- ölel meg ismét, és vigasztalóan  a hátamat simogatja. - Mi történt?
 Elmesélek neki mindent. Attól a pillanattól kezdve, hogy a repülőn találkoztam Harryvel, egész a tegnap estéig.

- Ki nyírom azt a gyökeret. - gondol ezzel Jensonre.
- Mike. - nyugtatom. tudom, hogy komolyan gondolja. Mindig ezt csinálta. A legjobb báty a világon.
- Akkor is. Legalább, had beszélgessek el vele.
- Mikelson...- kezdem el a mondatot, de nem tudom befejezni, mert csengetnek. - Nyitom. - mondom, és  az ajtóhoz megyek.
- Szia May. - köszönnek. Az ajtóban, Tessa, Liam, Niall, Louis, Zayn, és Harry áll. A kezükben nagy tálakkal. Liam oldalba löki Tessát, aki kelletlenül köszön.
- Szia.
- Őőőő.. Hát... sziasztok.?
- Zavarunk? - kérdezi Liam.
- Nem. Dehogy. Gyertek beljebb. - állok félre. Libasorba beljebb sétálnak. Tessa még mindig haragszik rám, csak Louis, Zayn, Liam, és Niall mosolyognak. Tessa és Harry rögtön a nappaliba ment.
- Őőőő.. Mizu? - kérdem a fiúktól miközben becsukom az ajtót.
- Tényleg nem zavarunk?
- Nem. Mi járatban?
- Gondoltuk benézünk hozzád. - elindulunk a konyhába. - Te sírtál? - állít meg Liam.
- Ez... kissé bonyolult. - mondom, aztán rájövök, hogy nem. Mégsem olyan bonyolult... A "pasim" egy kis drog hatására a szem láttára csalt meg, és nem is zavart, hogy elsétálok szó nélkül. Tulajdon képpen még ma sem hívott, hogy esetleg bocsánatot kérjen, meg hasonlók.
- Minden rendben?
- Persze. - bólintok, közben beérünk a konyhába, ahol éppen Mike rakja tányérra az elkészült süteményt. ( awww :3 )
- Mike. Ők itt Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan, és Louis Tomlinson. -mutatok végig rajtuk.
- Sziasztok. - fognak kezet.
- Helló.
- Srácok, ő a bátyám Mikelson. 
- Kész a sütid May. - mondja aztán nekem Mike.

Imádom... Mármint a sütit... és persze Mikeot is. Megragadom a tányért, és a szobám felé veszem az irányt.
- Hé. Hová mész, húgi? - kiabál utánam Mike.
- Fel. - aztán meg se várom a választ eltűnök az emeleten.

*  később *

Az ágyamon ülök, és a sütiket majszolom. Senkinek az ég világon nincs akkora helye most a szívemben, hogy a sütimet is megosszam vele. Hogy sütiszörnyet idézzem: " Barát az, akivel megosztod az utolsó süteményed."
A 4. sütinél tartok, amikor észreveszem a kis dobozt amit Harrytől kaptam.Felállok oda ballagok a szekrényhez, leveszem róla és visszacsoszogok az ágyamhoz. Lassan nyitogatni kezdem a csomagot, majd szana-szét dobálom a papírt. Aztán kinyitom.

Az aranykarlánc. Ami annyira tetszett a kirakatban, de nem volt pénze megvenni.
Megvette nekem.
Leteszem sütit és a láncot tartom a kezemben.
Könnyek gyűlnek a szemebe, és egy hirtelen késztetéstől felugrok a tányérral a kezembe, és a nappaliba sétálok.
Csak Harry és Tessa ül a kanapén. Egyszerre néznek fel rám, és egyszerre fordulnak el. Lassan becsoszogok. Melyikkel kéne előbb beszélnem? Tessa halálosan a szívére venné, ha őt elhanyagolnám, és már így is mélyponton vagyok nála, viszont Harry... Harry iránt olyat érzek, amit nem kellene.
- Harry. Beszélhetnék Tessel?
- Persze, áll fel, és lassan kisétál. - várok pár percet, és csak ekkor kezdek bele.
- Sajnálom. Egy idióta barom voltam. Soha, de soha nem tenném tönkre az álmaidat. Igen én is itt akarok maradni. Túl önző voltam ahhoz, hogy végiggondoljam azt, hogy ezzel a kapcsolattal amibe beleugrottam, mit csinálok. Te vagy a legjobb barátom, és soha nem tudnám ezt csinálni veled.
- Maya...
- Tudom. Elkéstem vele, de jobb később mint soha. - járkálok le s fel a szobában. A fejem totálisan lüktet.- És azt is tudom, hogy...
- Maya!
- Igen? - fordulok felé.
- Akkor nagyon haragudtam, hogy csakígy suttyba vágnád a közös tervünket, de valamelyest megértem. Haragudtál a fiúkra, és egy ideig gondolom rám is.
- Ó igen... az a " Hozzuk őket össze " dolog a te ötleted volt mi?
- Őszintén? Közös... De én voltam a fő kitervelő. - mondja ezt egy önelégült mosoly kíséretében majd feláll,és megölel.
- Nem haragszol? Tényleg? - kérdezem.
- Már nem.
- Pedig mindent elrontottam. Holnap jönek anyáék, és akkor haza kell mennünk velük.
- Nem hiszem. Neked ott van Jenson, nekem Liam.
- Nem. Jensonnal az este szakítottunk. Legalábbis én szakítottam vele. 
- Micsoda? - tol el magától. - Mi történt? - neki is elmesélem.

- MICSODA? Jesszusom, ez egy köcsög!
- Igen. - törölgetem a könnyeim, bár ne is tudom miért sírok miatta. Szerelemes voltam. Márpedig a szerelem öl, butít, és nyomorba dönt.
- Éééés...
- Mi és? - kérdezem.
- Harryvel..
- Nem tudom Tes. Most törték össze a szívem.
- Tudom.. - nevet fel. - De annyiraaaaa cukiiiiikkk vaggggytooookkk együüüüttt! És Ő újra egy darabbá rakhatná...
- Ígérd meg, hogy nem játszol kerítőnőt.
- De...
- Nincs de. - mondom halál komolyan. - Nincs kerítés, amíg én arra nem kérlek, oké?
- Oké. - egyezik bele.

* délután 5 óra *

Eddig nem tudtam, hogy hogy kezdjek neki a beszélgetésnek Harryvel, de most egyedül ül kint a kertben, így azt gondolom, Most vagy Soha. Inkább a most.
Elindulok felé. Ő nekem háttal ül, és éppen telefonál, ezért megállok tőle 3 lépésnyire.
- Ne haragudj, a tegnap esti miatt. Tudod, hogy szeretlek... Oké... Soha többet... Nem vacsizunk együtt valamelyik nap? - kérdezi attól akivel épp beszél. Ez szíven üt. Ilyen gyorsan túltenné magát rajtam? - Aha... Az tuti lenne.... Azt az új pólót húzd, amit együtt vettünk, tudod azt a pandásat... * felnevet * Oké....  Akkor Hétfő este a Roomor's-ban 8 kor?... Király... Akkor ott találkozunk... Szia... Szeretlek... Puszi...

Mikor feláll és megfordul, épp úgy teszek, mint aki észre sem veszi. Lassan hátrább sétáltam, hogy azt higgye nem hallottam semmit. Pedig mindent tisztán hallottam. Egy csajjal beszélt.
- Szia Maya.
- Szia. Beszélhetnénk?
- Persze. Mond csak.
- Én, csak... Bocsánatot szeretnék kérni, amiért..
- Ne. Ne kérj bocsánatot. Igazad volt. Nem kellene belepofázzak a dolgaidba. Se nekem se senkinek. Ha boldog vagy Juniorral...
- Jenson.
- Leszarom... Szóval, ha boldog vagy vele, akkor oké, hiszen nincs köztünk... semmi. - ha te tudnád, hogy mennyire szeretném, ha lenne.. Mi? Dehogy! Jézusom. -megrázom a fejem, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat.
- Igazából, tegnap faképnél hagytam. - erre leesik az álla.
- Mi... mi történt? - látszik rajta, hogy erőlködik, hogy visszatartsa a nevetést.
- Tegnap este egy buliban voltunk, ahol spontán extasyt rakott a piámba, aztán megitatta velem, majd később a szemem láttára smárolta le és csinálta fel majdnem a volt barátnőjét a kocsija motorháztetőjén.  mondom egy hatalmas fintor kíséretében.
- És téged, bántott? Kinyírom! - kezét ökölbe szorítja. Állkapcsán megrándul egy izom. Komolyan gondolja.
- Nem. Eljöttem a buliról. Liam hozott haza az este.
- Csak találkozzak vele... -kínos csend telepszik ránk, amit én török meg.
- A másik pedig ez. - emelem magasba a láncot, amitől mosoly telepszik az arcára. - Segítségre lenne szükségem. - lassan közelebb sétál, átveszi a láncot, és a kezemre csatolja. - Nagyon köszönöm.
- Mármint? - már rég becsatolta a láncot, ám a karom még mindig nem ereszti el. Kezét karomról kezembe csúsztatja, és egymásba fűzi ujjainkat. Szívem szaporábban kezd verni, és a levegőt is gyorsabban veszem.
- Mindent. Komolyan. - egy lépéssel közelebb lép.
- Ez a legkevesebb. - hajol olyan közel az arcomhoz, hogy az ajkunk szinte összeér. - Komolyan. - mondja. Megint azt csinálja, mint múltkor a szobába. . Most megcsókol, vagy mi lesz? 
- Harry. - tolom el magamtól.
- Sajnálom. - mondja zavartan, és elengedi a kezem. Szívem szerint rögtön utána kapnék, de nem tehetem.
- Semmi gond.


* Este *

Hét óra lehet, amikor megszólal a csengő. Mindannyian a nappaliban ülünk és Activityzünk. Végra minden király.
- Nyitom. - ugrok fel, és az ajtóhoz rohanok.

Vagy mégse olyan király?